Heves Megyei Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-25 / 20. szám

6 HORIZONT 2005. JANUAR 25., KEDD Megújuló energiaforrások kapcsolat Szakemberek utazhatnak Ausztriába * „Sikamlós" napok a siparkban megelégedés Működik a chipkártyás beléptető rendszer A tartós fagynak köszönhetően 20-40 centiméteres havat ágyúzhattak a pályára KÉKESTETŐ A Mátra Centrum Kft. - dacolva az időjárás csapa­dékszegény mivoltával - im­már megkezdte az idei szezon­ban a kékesi sípark üzemelteté­sét. A 20-40 centiméteres, ki­váló minőségű műhavon a hét végén több százan hódoltak kedvenc téli sportjuknak. Az új chipkártyás beléptető rendszer éppúgy a látogatók megelégedésére működött, mint a felvonó, az ugyancsak új snowboard-park, és természete­sen maga a pálya, amelyen pén­teken és szombaton éjszakai sí­elésre is alkalmuk nyílt a ven­dégeknek. A létesítmény üzemeltetőitől megtudtuk, a jelenleg 500 mé­teres síelhető szakaszt - ame­lyik így is a leghosszabb hasz­nálható hazai pályarész - a hét közepére szeretnék legalább másfél száz méterrel meghos­szabbítani. Ha az előrejelzések-. nek megfelelően megérkezik a várt égi áldás, akkor természe­tesen a pálya teljes 1800 méte­res hossza rendelkezésre áll majd, a már jól ismert nyitva­tartási rend szerint. A legfrissebb hó- és egyéb hí­reket a wyvw.kekesteto.hu olda­lon is figyelemmel kísérhetik az érdeklődők. HEVES MEGYE. FELSŐ-AUSZTRIA - A Heves Megyei Önkormányza­ti Hivatal Nemzetközi Kapcsola­tok és Idegenforgalmi Iroda szervezésében és a Területfej­lesztési Iroda szakmai irányítá­sával - a Heves megye és Felső- Ausztria között érvényben levő partneri kapcsolat keretében - január 25. és 28. között energe­tikai és környezetgazdálkodási szakemberek tanulmányúton vehetnek részt az osztrák tarto­mányban - tájékoztatta lapun­kat Cserháti Gabriella, az ide­genforgalmi iroda munkatársa. Vágner Ákos, a Heves Me­Megváltozik a véradás rendje EGER Február elsejével megvál­tozik az intézeti véradás rendje az ÓVSZ Egri Területi Véradójá­ban - tudtuk meg dr. Rácz Ka­talintól. Mint az intézet vezető főorvosa tájékoztatta lapunkat, jelen pillanatban úgy tűnik, hogy a jövő hónap elejétől hét­főnként egyéni donorokat nem tudnak fogadni, akkor csak a szervezett intézeti véradásra lesz lehetőség. Az Árva köz 1. szám alatt mű­ködő vérellátó új donorfogadási rendje a következőképpen ala­kul: hétfőn - mint említettük - szünetel a véradás. Keddtől péntekig viszont reggel 8-tól délután 3 óráig állnak a gyógyí­tásban segíteni szándékozók rendelkezésére. gyei Agrárkamara titkára, Ré­vész Gábor, az Imola Építő Kft. tervezőmérnöke, Kiégi Béla, az Egererdő Rt. káli csemetekert­jének vezetője, valamint Bak Árpád energetikus, környezet­gazdálkodási szakértő és Cser­háti Gabriella, az osztrák relá­ció felelőse pedig az önkor­mányzati hivatal részéről tesz eleget a Felső-ausztriai Energia­takarékossági Szövetség meghí­vásának. A tanulmányúton a megújuló energiaforrások energiaterme­lésben való hasznosításának le­hetőségeivel ismerkednek meg B. K. istenmezeje Tavaly tavasszal hu­szonkét önkéntes részvételével alakult meg a községben a pol­gárőrség. Mint lapunk megtud­ta, az elmúlt szombaton évzáró közgyűlést tartottak a szervezet tagjai, amelyen értékelték az el­ső esztendő gazdálkodását, ta­pasztalatait, valamint meghatá­rozták az idei feladatokat. Az elnökség kifejezetten jó­nak értékelte a múlt évi munkát, hiszen mintegy száz alkalom­mal járőröztek a községben, il­letve segítettek a Pétervásárai a résztvevők, különös tekintet­tel a biomassza- és a biogáz-fel­használásra. Mindennek célja - az oszt­rák és magyar partnerintézmé­nyek közötti közvetlen kapcso­latfelvétel mellett - az EU hosz- szú távú energiapolitikájával összhangban egy közös pályá­zat benyújtása az unió INTER- REG III. elnevezésű keretprog­ramjára, valamint az osztrák példa alapján egy, a Heves Me­gyei Önkormányzat egyik in­tézményében megvalósuló mintaproject előkészítése - mutatott rá Cserháti. Rendőrőrs kérésére. A civil egyesület tevékenységét támo­gatta az önkormányzat, az Isten­mezeje Fejlődéséért Közalapít­vány, valamint az Országos Pol­gárőr Szövetség. Ennek eredmé­nyeként sikerült gépkocsit, lát­hatósági mellényeket, pólókat vásárolni, s hatékonyan meg­szervezni a munkát. Mint bebizonyosodott, műkö­désüknek köszönhetően jelentő­sen javult a lakosság biztonság- érzete. A mára 45 főre gyarapo­dott egyesület idén is szeretne megfelelni az itt élők várakozá­sának. Aktív a polgárőrség, javul a közbiztonság polgárőrség Egy éve működnek A lenyugvó napnak is van ereje ezüstidő A nyugdíjasklub, ahol a tagok kimondottan élvezik egymás társaságát Szilvás István Kedves, mosolygós hölgy áll a művelődési ház ajtajában. Ő a vendégváró, aki tisztelettel kö­szönti a klubestre érkezőt, le­gyen az meghívott avagy a helyi szépkorúak közé tartozó társa. Jönnek is az utóbbiak szépen sorban, s amint belépnek a za­jos előtérbe, egyikük évődve odaveti neki:- Te meg kire vársz itt?- A szeretőmre - replikázik a megszólított, aki szolid ünnepi ruhát öltött magára, akárcsak a többiek, akikkel már tele van a nagyterem. A Nefelejcs nyugdí­jasklub pótszilvesztere kezdő­dik itt perceken belül, nagy hát az izgalom, mert ez a szombat este a vidámságról szól: a prdg- ram szerint fellép majd a csak­nem hetventagú közösség ének­és tánckara, lesz, aki verset, hu­moros monológot ad elő, aztán a vacsora után kezdődhet a tánc, közben pedig megejtik az ilyenkor elmaradhatatlan tom­bolasorsolást. Ezzel kapcsolat­ban egyesek már a jegyek áru­sításakor „bundát” emlegetnek, mert legutóbb ugyancsak elke­rülte őket a szerencse. Meg hát olyan jól hangzik... Ez később be is igazolódik, mert harsog a teremben, hogy bunda, bunda, ugyanis a kihúzott sárga és kék színű cédulákért járó nyeremé­nyek közül szó szerint egy nagy halom Huszti Viktor és felesé­ge elé kerül. Már csak a szintén gazdára váró piros kötény hi­ányzik ahhoz, hogy hazavigyen egy komplett konyhai felszere­lést... A káli nyugdíjasklub vezető­je, Magyar József talán csak ad­dig ül nyugodtan az asztalnál, amíg elfogyasztja az ízletes va­csorát. Egyébként állandóan jön-megy, mindenen rajta tartja a szemét, hogy rendben haladja­nak a dolgok.- Havonta találkozunk, s min­den alkalommal akad valami­lyen érdekes programunk - mondja az egyik szabad perc­ben. - Amikor 1998-ban meg­alakultunk, elhatároztuk, hogy élvezni fogjuk a pihenőévek minden közös percét. Elbuszoz- tunk Ópusz­taszerre, Szent­endrére, jár­tunk együtt az Operaházban, a Parlament­ben, hajóztunk a Dunán, gya­kori látogatói vagyunk az eg­ri színháznak, de sorolhatnám a strandolásokat, a jó hangulatú klubtalálkozókat, vagy éppen azokat a kiállításokat, amelye­ken régi használati eszközöket, ruhákat, imakönyveket, egykori családi fotókat, s szebbnél szebb kézimunkákat mutattunk be az érdeklődőknek. Magyar József- Én például egy gyönyörű, át­tetsző, s legalább nyolcvanéves üvegvázát, egy öreg rokkát, szá­mos kézimunkát, továbbá egy díszesen vésett réz ágyúhüvelyt hoztam arra a kiállításra - sorol­.Kocsmázó" nyugdíjasok. A polgármesterre terhelték a számlát ja Rai Kálmánná, aki 84 évesen a klub legidősebb tagja.- Hogy került ide?- Nem sokkal azután, hogy magalakultak, a közelünkben lakó Barna Magdolna meg má­sok is hívtak magukkal. Egyre csak mondták, hogy mennyire jól érzik itt magukat, mire a ba­rátnőmmel, Somogyi t Ambrusnéval egyszer elbal­lagtunk mi is. Azóta változott mert a vasút Rai Kálmánné cából bekerül­tem az idősek otthonába, s ez azért is jó, mert ott jön össze a társaság.- Akkor nem bánta meg...?- Hogy bántam volna? - eme­li fel a hangját - Hát eljutottam volna én másképp azokra a he­lyekre, ahol azóta megfordul­tunk? Soha nem felejtem el pél­dául azt a napot, amikor ott vol­tunk a közönség soraiban Vágó Istvánnál, a Legyen ön is milli­omos című műsor felvételén. Volt is nagy öröm, amikor azt a részt adták a tévében, mert vi­szontláttuk magunkat a képer­nyőn... Nagy élmények ezek, csak az a baj, hogy már nem va­gyok a régi, megromlott a sze­mem, fájnak az ízületeim. Azt hiszem, hogy hosszabb utakra már nemigen vállalkozom, de a klubból ki sem tudnának verni. ■k Közben a terem végében lévő színpadon felmegy a függöny, s a Dózsa Ilona vezette énekkar belekezd az érzelmes régi-régi dalba. Aztán Simon Imréné áll a közönség elé, nagy tapssal ju­talmazzák ízes hangzású verse­lését, őt Bagdi Istvánná követi a nyugdíjasverssel. Csöppnyi szü­net után - micsoda ötlet - hosz- szú fekete szoknyába, zsabós blúzba öltözött asszonyok jelen­nek meg a világot jelentő desz­kákon, s fergeteges spanyol táncba kezdenek. Amikor úgy érzi az ember, hogy ezt a forró hangulatot már nem lehet fo­kozni, megjelenik köztük a hó­dító férfi, s lágy tangót lejt a pár­jával. Magától értetődő, hogy akárcsak a többieket, őket is - Tanka Magdolnát és Nagy Lász­lót - hatalmas ováció fogadja. Mint Fülöp Ferencnét, aki egy sajátos építkezés „hiteles” törté­netét mondja el a hallgatóság nagy nevetése közepette. Aztán a Se veled, se nélküled című táncos produkció következik, ami a jó magyar italozási szoká­sokat figurázza ki, mondván: ha bánatunk van, azért, ha örö­münk, akkor meg azért, ha egyik sincs, akkor meg amiatt emelgetjük a poharunkat. En­nek a produkciónak egyenes folytatása az a kocsmai jelenet, amit az énekkarosok adnak elő. Sűrű koccintgatások közepette zajlik a humoros párbeszédet követő nótázás, mígnem a koc- smárosnő, Bocsi Bartalanné erélyesen számon nem kéri a vi­dám mulatozókon, hogy ugyan, ki fizeti a számlát. A hirtelen tá­madt csendben Káli Pista kiált fel közülük:- Majd a polgármester! Dől a terem a nevetéstől, Tom­pa Vilmos, a falu vezetője pedig szépen odaballag a színpadhoz, s átveszi a cetlit a harcias koc- smárosnőtől.- Mekkora volt a céh? - kér­dezem később a polgármestert.- Áh... - legyint nevetve -, megkíméltek, nem volt rajta semmi. De nem járnak ők rosz- szul, mert az idén kereken 200 ezer forintot kapnak az önkor­mányzattól. Hogy a klub tagjai élhessék tovább a maguk sajátos, bámu­latra méltó lelkesedéssel teli életüket. Amikor ez a hihetetlen vitalitás szóba kerül, nagy-nagy bölcsességgel csak annyit mon­danak, hogy érthető, hiszen a lenyugvó napnak is van még ereje...

Next

/
Thumbnails
Contents