Heves Megyei Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-24 / 19. szám

6 HORIZONT 2005. JANUAR 24., HETFO Szervátültetés: elvben mindenki egyetért eltérő tapasztalatok Áz egri orvos szerint a hozzátartozók nem akadályozzák a transzplantációt Az emberek nagy többsége (több mint 90 százaléka) egyetért a szervátültetések­kel, 74 százalékuk halála után saját szerveit föl is ajánlaná - derül ki egy közvéle­mény-kutatásból. A pozitív hozzáálláshoz képest azonban mégis viszonylag kevés a szervátültetések száma. A hozzátartozók sokszor gátolják az átültetéseket, a csa­lád véleményét ugyanis mindig kikérik az orvosok, annak ellenére, hogy erre jog­szabályi kötelezettségük nincs. Egy egri szakember tapasztalata szerint azonban ha kellő türelemmel és érzékkel közelítenek a problémához, a rokonok együttmű­ködnek az orvosokkal. Havas András A magyarok többsége (93 szá­zaléka) támogatja a szervátül­tetéseket, elenyésző azoknak a száma, akik kimondottan el­lenzik - derült ki a szervátül­tetést szervező Hungarotransplant Kht. köz­vélemény-kutatásából. A vála­szolók 74 százaléka mondta azt, hogy halála után felajánla­ná saját szerveit. Hozzátarto­zóinak szervátültetésébe ugyanakkor csak az emberek 61 százaléka egyezne bele, de még ez az arány is magas a nemzetközi összehasonlítás­ban, csak Finnország és Svéd­ország előz meg minket. A sa­ját szerv felajánlásának elvi támogatásában is jól áll Ma­gyarország: a támogatók szá­ma csak Svédországban, Finn­országban és Olaszországban magasabb. A hazai gyakorlat ugyanak­kor általában mást mutat, a hozzátartozók nagyon gyak­ran gátolják a szervátültetése­ket. A család véleményét ugyanis mindig kikérik az or­vosok, annak ellenére, hogy erre jogszabályi kötelezettsé­gük nincs. Ha a beteg életében nem tiltakozott ez ellen, jogi­lag lehetőség nyílik arra, hogy egészséges szerveivel más em­berek életét mentsék meg. A gyakorlat szerint azonban ha a család tiltakozik, nem veszik ki a működőképes szerveket Az orvosok ilyen esetben azt kérdezik a hozzátartozóktól, hogy tudnak-e arról, hogy az elhunyt rokonuk hogyan véle­kedett a szervátültetésről. Az esetek többségében a család­tagok nem tudnak erre választ adni, és mivel bizonytalanok, végül inkább nem támogatják az átültetést. A Hungarotransplant közvéle­mény-kutatása erre is kitért: eszerint a válaszolók 70 száza­léka nem közölte még család­jával, hogy például egy tragi­kus balesetet követően felaján­laná-e szerveit valaki másnak. Az emberek 35 százaléka pe­dig pozitívan fogadná, ha ez téma lenne egy családi beszél­getés során, 26 százalék vi­szont nem örülne, ha rokona ezzel a témával állna elő. A fel­mérésben több mint három­ezer embert kérdeztek meg, a kérdőíveket a háziorvosi ren­delőkben és kórházakban le­hetett kitölteni, illetve a Hungarotransplant Kht. web­oldalán jelenleg is lehet vála­szolni a szervátültetések tá­mogatottságával kapcsolatos kérdésekre. Magyarországon vese-, máj-, szív- és hasnyálmi­rigy-átültetést végeznek. Aki­nek új tüdőre van szüksége, annak Bécsbe kell mennie. A szaktárca szerint túl kevés a hazai átültetésre váró beteg ahhoz, hogy a tüdőátültetésre saját centrumot alakítsanak ki: a hazai várólistán jelenleg négy beteg van. A szervátülte­téseket az Országos Egészség- biztosítási Pénztár finanszí­rozza, a klinikáknak év elején kell szerződniük az OEP-pel arról, hogy az adott évben mennyi transzplantáció árát fizeti vissza a pénztár. 2004- ben veséből 310, májból 47, szívből és hasnyálmirigyből pedig 12-12 átültetésre szer­ződtek. Veseátültetést végez­nek legrégebb ideje Magyaror­szágon. Eddig körülbelül két­ezer ember kapott új vesét. A szükségesnél azonban ke­vesebben jutnak új szervhez, szakemberek szerint ennek hátterében részben a családi tiltakozás, részben az áll, hogy még mindig nem épült ki min­den intenzív osztályon annak a rendszere, hogy azonnal je­lentsék, amint van átültetésre alkalmas szerv. Viszonylag rit­ka még Magyarországon az élő donorból történő átültetés is, ami azt jelenti, hogy például egy súlyos vesebeteg saját ro­konától vagy házastársától is kaphat egy vesét. Mint dr. Csomós Ákos, a Markhot Ferenc Megyei Kór­ház központi intenzív osztá­lyának osztályvezető főorvosa kérdésünkre elmondta, hogy az egri intézmény miképpen vesz részt a szervátültetés me­netében és folyamatában. Ha egy betegnél súlyos koponya­sérülés következtében agyha­lál lép fel, azt követően 12 órás megfigyelés következik, 4 óránként pedig (három orvos közreműködésével) úgyneve­zett agyhaláltesztet végeznek, s mindezt természetesen do­kumentálják, majd 12 óra elefeltével feláll az „agyhalál­bizottság”. Ebben ugyancsak 3 orvos részvételével vizsgálatot folytatnak, minderről jegyző­könyv készül, majd deklarál­ják az agyhalált, s ez tekinthe­tő a továbbiakban a halál idő­pontjának. Ezt követően - foly­tatja a szakember - a sebé­szekből álló transzplantációs csoport a négy országos köz­pont valamelyikéből (általá­ban a fővárosból) 12 órán be­Négy embert „mentett” meg Még tavaly történt az az eset: egy elhunyt ember szerveivel megmentették, másik négy életét. Egy középkorú férfi hasnyál­mirigyet és vesét kapott. Egy fiatalember a másik veséjét, egy harmadik a tüdejét, míg egy asszony a máját kapta meg. A Budapesti Transzplantációs és Sebészeti Klinikán egy közép­korú cukorbeteg férfi kombinált szervátültetésen esett át, új hasnyálmirigyet és vesét kapott. Veseátültetést végeztek egy 16 éves fiún, aki egy ritka, fehérjeürítéssel járó vesebetegség­ben szenvedett, illetve májátültetést egy középkorú nőbetegen, akinek ismeretlen eredetű májzsugora volt. A donor egy fia­talember volt, aki szerveivel négy ember életét mentette meg. Tüdejét ugyanis egy magyar fiúnak ültették be Bécsben, mivel Magyarországon jelenleg nem végeznek tüdő-transzplantáci­ót. Magyarországon eddig az esetig három sikeres kombinált szervátültetést végeztek, mindhármat a budapesti klinikán. lül Egerbe érkezik, s ők döntik el, hogy milyen szervet szerveket operálnak ki az elhunyt testéből. Ezután konzerválják az adott szervet, hű­tődobozba teszik, és elszállítják az átültetést vég­ző központba. Mint dr. Csomós Ákos elmondta, a vese esetében akár 24 óra is ren delkezésre áll, ám például a májnál 6 árán belül mindenképpen el kell vé­ni a műtétet. 2002- ben egyéb­ként az eg­ri kórház­ban 6 donor­ból ösz- szesen 10 szer­vet vet­tek ki, és ezzel az egészségögyi intézmény a 3. lett az ország­ban. A kö­vetkező gez­év már nem volt ennyire sike­res, 2003-ban csupán két do­noruk volt. A külső szemlélő számára ezek a számok eléggé csekély­nek tűnnek. A főrvos vélemé­nye szerint az okok közé sorol­ható, hogy kevés az orvos, a hi­ányzó személyi feltételek pe­dig azt eredményezik, hogy nem mindig veszik észre, ha valaki az .agyhalál állapotába kerül, így viszonylag kevés je­lentés megy a kórházakból. Segítene a helyzeten a képzés színvonalának emelése, hi­szen ma még kevesen gondol­nak a transzplantáció fontos szerepére. A jogszabályok egyéb­ként nem kötelezik arra az orvosokat, hogy a rokonok hozzájárulását kérjék az agy­halott szerveinek kivétele előtt, ám etikai szempontok miatt mindig kiké­rik a hozzátarto­zók beleegyezé­sét. Az országban tapasztalt nehéz­ségekkel szem­ben Csomós dok­tor arról számolt be, hogy ha kellő türelemmel és ta­pintattal közelíte­nek a problémá­hoz, a rokonok nem akadályoz­zák meg a szer­vek kivételét. Sőt - tette hozzá be­fejezésül - külö­nösen az elhuny­tak szülei jönnek be hozzájuk, akik arról számolnak be, hogy mennyire bol dogok, amiért gyér mekük egy másik ember testében él to­pább w. Zavaró tájékozatlanság A szükségesnél jóval kevesebb szervátültetést hajtanak végre Magyarországon, ráadásul tüdőátül­tetést egyáltalán nem végeznek. Sokan még a szűkös várólistákra sem kerülnek fel, a műtétre már előjegyzett betegek pedig sokszor hiába reménykednek, mert meghalnak, mielőtt új szervet kapná­nak. Az orvosok és a műtéteket finanszírozó Országos Egészségbiztosítási Pénztár szerint kevés a használható szerv. Az OEP igyekszik arra ösztönözni a kórházakat, hogy minél több használható szervet mentsenek meg az átültetések számára. Ela valamelyik kórházban egy beteg az agyhalál ál­lapotába kerül és állapota visszafordíthatatlannak tekinthető, szóba jön a szervadományozás lehe­tősége. Ha a beteg életében nem tiltakozott ez ellen, lehetőség nyílik arra, hogy egészséges szervei­vel más emberek életét mentsék meg. Szakemberek szerint sokszor az orvosok és a betegek sem elég tájékozottak ahhoz, hogy a transzplantáció jól működjön. Jellegzetes példaként említik, hogy a Kóma című film megjelenését követő évben jelentősen visszaesett a transzplantációk száma, mi­vel sokakban indokolatlan félelem alakult ki a hasonló beavatkozásokkal kapcsolatban. A szervek elosztásának rendje szempontok A gyermekeket előnyben részesítik A magyar szervátültetés története a kezdetek Az első veseátültetések Cegléden történtek A szervátültetésre várakozók száma mindenhol gyorsabban nő, mint az átültethető szervek száma. Ennek oka az, hogy az indikációk köre szélesedik, az ellenjavallatok, a sebészi tech­nika, az aneszteziológia-inten- zív terápia és a posztoperativ kezelés-ápolás színvonala egyre javul. Az átültethető szervek hi­ánya szabályozás nélkül nemkí­vánatos diszkriminációhoz, korrupcióhoz, szervkereskede­lemhez vezethet. A transzplantációs szerveze­tek mindenhol kidolgozták azo­kat a szempontokat, amelyek lehetővé teszik az igazságos el­osztást. Ennek érdekében az el­osztás elsősorban orvosszak­mai szempontok alapján törté­nik, kiemelten értékelve a vér­csoport-azonosságot vagy kom­patibilitást, az immunológiai egyezés fokát. Csak másodsorban jönnek számításba egyéb tényezők, mint a donort adó régió elsőbb­sége, logisztikai elvek (távol­ság, időjárási viszonyok), vára­kozási idő, transzfúzió mennyi­sége, alkoholizmus, dohányzás, az együttműködés hiánya. Álta­lános elvnek tekinthető, hogy teljes immunológiai egyezés esetén a recipiens abszolút el­sőbbséget élvez, és az, hogy azonos feltételek mellett a gyer­meket kell előnyben részesíteni (children's program). A szervezés mintegy garan­cia is arra, hogy visszaélés nem fog történni, mert a donort adó osztályok, a szerveltávolító munkacsoportok, a tipizáló la­boratóriumok egymástól füg­getlenül működnek, áz orszá­gos várólista alapján az immu­nológiai egyezés ellenőrizhető. Hazánkban az immunológiai laboratórium által megadott ajánlásoktól csak orvosi indo­kok alapján lehet eltérni, amit megfelelően dokumentálni kell. Az első veseátültetések a Szegedi Orvostudományi Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikájához fűződ­nek, ahol Petri Gábor professzor irányításával Németh András vé­gezte az első ilyen műtétet (1963), sajnos nem sok sikerrel. Csaknem 10 éves szünet után a miskolci Megyei Kórházban Pin­tér József főorvos által vezetett munkacsoport végzett veseátül­tetéseket, és ugyancsak 1973- ban a Semmelweis Orvostudo­mányi Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján Szécsény Andor ve­zette munkacsoport is megkezd­te működését. Itt az első átülteté­seket Perner Ferenc végezte. A májátültetés meglehetősen soká­ig váratott magára. 1983-ban a Semmelweis OTEI. sz. Sebészeti Klinikáján történt az első Uyen műtét, amely sikertelen volt. Több mint 10 év szünet után a Semmelweis OTE Transzplantá­ciós és Sebészeti Klinikáján 1995 januárjában végezte Perner Fe­renc professzor az első sikeres májátültetést, melyet azóta 40 újabb követett. Az első szívátülte­tést hazánkban 1992-ben a Sem­melweis OTE Ér- és Szívsebésze­ti Klinikáján végezték Szabó Zol­tán professzor vezetésével. Saj­nos számuk nem gyarapszik a szükségletnek megfelelően. Nap­jainkban a veseátültetést négy centrumban végzik (Budapest, Szeged, Debrecen, Pécs), máj- és szívátültetést csak Budapesten végeznek. A csontvelő-átültetés úttörője hazánkban Kelemen Endre professzor volt, a Semmel­weis OTE I. sz. Belgyógyászati Klinikáján azóta több intézetben is végzik a beavatkozást. Tüdő- és hasnyálmirigy-átültetés ha­zánkban ez ideig nem történt, de biztató eredményekről számolt be Farkas Gyula professzor a Pancreas-szigetsejt-átül- tetésekkel kapcsolatban a Szent- Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Sebészed Klinikájáról.

Next

/
Thumbnails
Contents