Heves Megyei Hírlap, 2005. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-17 / 13. szám
2005. JANUÁR 17., HÉTFŐ HORIZONT 7 Nemzeti Himnuszunk születése a kultúra napja A kézirat szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban e napon fejezte be a Himnusz megírását. Ennek emlékére 1989- től január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját. A pedagógusokat 1993-tól ezen a napon tüntetik ki. Kölcsey Ferenc: Himnusz Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villamidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szert nézett, s nem leié Honját a hazában, Bércre hág, és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. Vár állott, most kőhalom; Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek. S ah, szabadság nem virúl A holtnak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvák hő szeméből! Szánd meg, isten, a magyart Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának. Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Összeállította: Szuromi Rita Kölcsey Ferencet elsősorban nemzeti Himnuszunk szerzője- ként ismerjük. A magyar felvilágosodás és romantika e jeles képviselője azonban jóval több, mint egy himnusz-szerző költő. Sződemeteren született 1790- ben. A Szatmár megyei nemescsalád nem volt gazdag, de igen nagy tekintélyű. Állítólag a hét ősmagyar törzsfő egyikétől, Ond vezértől származott Szülei művelt emberek voltak, apja tekintélyes jogtudós. Kölcsey kisgyermek korától tudott a magyar anyanyelven kívül anyanyelvi biztonsággal latinul és franciául. A középiskolai évek alatt jól megtanult németül és görögül is. Ifjú éveiben nem is volt nagyobb gyönyörűsége, mint a műveltség. Hatéves korában elvesztette az apját, s 14 évesen az anyját Közben a feketehimlő miatt a bal szemére megvakult, s kihullott a haja. A vézna, kopasz, félszemű ifjú számára a szerelem sem lehetett több, mint keserves ábránd. Huszonnégy éves korában már arról írt, hogy túl van minden szerelmi képzelgésen. Annyira szemérmes volt, hogy korai szerelmes versei ellenére sem tudunk semmit legbizalmasabb magánéletéről. Iskoláskorát a debreceni nagy hírű Kollégiumban töltötte. Jó tanuló volt, de visszahúzódó, barátokra sem talált. Debrecenből Pestre került joggyakorlatra. Ám amikor befejezte a jogi tanulmányokat, nem jelentkezett ügyvédi vizsgára. Megvetette azt a feudális jogot, amelynek kiváló tudósa volt Gyakorló jogász nem akart lenni. Hazament Szatmárba a családi birtokra. Ott a magányban fejlesztette ki költészetét, ami a divatos szenti- mentalizmusból indult ki, nem csoda hát, hogy hazai példaképét Kazinczy Ferencben fedezte fel. Kazinczyval 18 éves kora óta levelezett, majd jó barátságot kötöttek. Ha néha itt-ott meg is jelent egy-két költeménye, a közönség kezdetben mint kritikust és irodalmi vitatkozót ismerte meg. Falusi magányában egyre műveltebbé csiszolva tudatát, formálta költészetét. Világnézete egyre idegenebbé vált a nemesi világtól. A megyei életben tevékenyen vett részt Előbb megyei aljegyző, majd megyei főjegyző volt A megyegyűléseken a liberális demokrácia szószólója, a jobbágyság védője. Közben a megye országgyűlési követe. Három éven át ő jelentette a diéta bal szélét. A jobbágyfelszabadítást akarta előkészíteni. A honi újságírásban időközben főszerepet vállalt. Szemerével együtt szerkesztette az Élet és Literatura című folyóiratot Itt folytatta korábbi kritikai és esztétikai tevékenységét A hivatalos hatóságok a legveszedelmesebb emberek között tartották számon, állandóan titkos megfigyelők jártak a nyomában. Országszerte ismert költővé, kritikussá, esztétává vált. Nem rettegett a forradalomtól, sőt megbélyegezte azokat, akik féltek az erőszakos változástól. Ám jól látta, hogy a haladó nemesség sem ért mindenben egyet vele. Innét származott újra meg újra feltörő pesszimizmusa. Félt a nemzethaláltól, amelynek képe újra meg újra megjelent a költészetében. Élete utolsó éveit főleg a nagy politikai perek töltötték ki. Végső munkája Wesselényi védelme volt. Nagy felkészültséggel érvelt a vádlott ártaüansága mellett. A védő a beszédében el is mondta Kölcsey indoklását, ám hiába, mivel a kormányzat úgy döntött eleve, hogy a veszedelmes Wesselényit el kell ítélni. A főtárgyalást Kölcsey már nem érte meg. Egy hűlés 1838-ban elhatalmasodott a szervezetében, s egyheti betegség után meghalt Kortársai úgy temették, mint a legnagyobb embert valamennyiük között. Egy polihisztor és műve Egy nemzeti himnusz aligha lehet higgadt elemzés tárgya, az alapjául szolgáló műalkotás azonban igen. S talán éppen az a legcsodálatosabb e költeményben, hogy utóélete visszamenőleg is igazolja szinte mind magát a művet, mind a benne megnyilvánuló történelemszemléletet Állítják, sötéten látó alkotás a Himnusz. De milyen volt a magyarság történelme az elmúlt századok során? Ezért e szöveg nem csupán becses történelmi hitelű emlék. Aligha volt és van műalkotás, amely nagyobb hatással volt történelemszemléletünkre. Az is igaz, amit kutatók sora adatolt, hogy e műnek és szemléletének nagyszámú előzménye nemcsak a XIX. század elején, hanem sokkal korábban is fellelhető. Legerőteljesebben a reformáció korából, hiszen akkor alakult ki az a biblikus szemlélet, amely a magyarság sorsát bűneivel hozta kapcsolatba, isteni büntetésnek mutatva be a török dúlá- sát, az ország szétszakadását S a nagyközönség számára ismeretlen szerzők mellett olyanok is e felfogásra alapoznak, mint Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben. Kölcsey korából elsősorban Kisfaludy Sándor: Somló és Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz című alkotásaira lehetne utalni. A Himnusz szinte minden egyes motívumának, képének, eszméjének meglelhetjük a forrását vagy forrássorozatát Ezek halmazából mégis éppen Kölcsey Ferenc alkotott szerves egységű költeményt, amelynek eredetisége a képzetek, formák és közhelyek következetes esztétikai megalko- tottságában lelhető fel. A Himnusz születése , A Himnusz .1823. január 22én nyerte el végső formáját Kölcsey nagy műgonddal dolgozott szövegein, s még ha hirtelen ihlet lökte is napvilágra e művet, gondolati anyaga hosszas készülődés eredménye. Nemcsak irodalmunk történetében találhatók meg az előzményei, hanem Kölcsey alkotói műhelyében is. Csak a költeményeit lapozva, az Andalgásokkal lehetne kezdeni a sort, amely már kétféle hazát állít szembe: a messzeföldét és a mienkét Majd olyan versekre kellene figyelni, mint a Rákos nimfájához (1814), a Rákóczi, hajh... (1817), a Rákos (1821), s folytatni a sort a Himnusz után keletkezett művek magyarság- és hazaképével. Ám csonka lenne e vers legszűkebb szövegkörnyezete is, ha nem említenénk a szomszédságában az 1823 késő telén íródott Vanitatum vanitast, ezt a Himnusz mellett és azzal együtt is legtöbbet elemzett, talányos Köl- csey-alkotást, amely hiábavalóságok hiábavalóságának látja a földi létet. Természetesen egy költeménynek nemcsak irodalomtörténeti előzményei és párhuzamai vannak, hanem kor- és személyiségtörténetiek is. Nemesi ellenállás bontakozott ki 1822 őszén I. Ferenc rendeletéi miatt A megelőző években konzerválódott Európa politikai berendezkedése a „Szent Szövetség” révén. Kölcsey pályaképében az 1818-1822 közötti évek válságos időszakot jelentettek. Egyszerre világ- és költészetszemléleti válságot A sötét képek 1823-ban sem szűntek meg, de az alkotói válság igen: a költő magára talált. A Himnusznak nemcsak a címe, de a műfaja is himnusz, s őrzi a műfaj legrégibb vonásait, azaz: az isteni hatalomhoz segítségért fohászkodó, imaszerű ének. Mi is a himnusz? A himnuszok ódái szárnyalá- súak, az ódától lényegében csak az különbözteti meg őket, hogy az ódák címzettje nem csak Isten lehet Az újkori himnuszok ritkábban szólnak Istenhez. A kivételek és a tiszta példák közé tartozik Kölcsey műve, s ebben szerepe lehet annak is, hogy oly sok szállal kötődött a régi magyar költői hagyományhoz. A himnusz megszólítottja Isten, a megszólító, a vers beszélője a költő, aki közvetítésre vállalkozik nemzete és az Isten között Nem a maga nevében szól tehát, hanem egy közösségében, amellyel azonosnak kell tudnia magát, de amelytől el is különül, hiszen olyan vonásait látja, amelyek igénylik a távolságtartást is. Az alkotó történetfilozófiai szemlélete - amelynek fonákját mutatja fel a Vanitatum van- itas - szintén igényli a távolság- tartó gesztust, hiszen „magasabb A Himnusz elemzése Az 1. és a 8. versszakban - a keretversszakokban - egyértelmű a közvetítő szerep, a magyarságról egyes szám 3. személyben esik szó. A 2. szakaszban ez vált át többes szám 1. személyre: a közvetítő közvetlenül is érintett, ő is azok közé tartozik, akikért szót emel, a maga számára is kéri a „víg esztendőt”. E megfogalmazásba a szokásos újévi köszöntők is belejátszhattak, akárcsak a versindításba: a vígság, a jókedv, a bőség képzetei mindenki számára ismerősek. E bármely évre vonatkoztatható vágyakozást tágítja a nemzeti történelem méreteire a költő, aki éppen 33. életévében jár, a krisztusi korban, s ez az életkor, akárcsak az év újulá- sa, számvetést előhívó helyzet lehet. Kölcsey verseinek gyakori kulcsfogalmai: Isten, a Géniusz és a Sors. A Géniusz a nemzet őrszelleme, s jelen esetben Istenre ruházza ezt a feladatkört. A Géniusznak kell megküzdenie a Sorssal, pontosabban a balsorssal, hogy az jó sorssá változhasson. A Himnusz történelemszemléletében a magyarság múltját a jó sors határozta meg, de a nemzet bűneivel eljátszotta a jó sorsot, s magára vonta Isten büntető haragját A bűnöket nem részletezi a költő, csupán egyet emel ki közülük: a széthúzást, az önpusztítást, a nemzeti egység hiányát Ez az a szinte mitikussá váló ősbűn, amelynek megfogalmazása az 5-6. szakaszban a költemény egyik esztétikai csúcspontja. A bűnösöknek bűnhődniük kell, de a büntetés nem lehet „életfogytiglani” a nemzet életében, mert az már igazságtalan lenne. Ezért jogosult az Istenhez intézett könyörgés: szánja meg választott és megvert népét, bocsássa meg bűneit, amelyekért sokszorosan vezekelt már. A könyörgésre azért van szükség, mert a nemzet ereje mind fogyatkozóbb, magától aligha képes megcselekedni a csodát, de ezt nem is tehetné az isteni gondviselés jótékony fordulata nélkül. A bűnök legsúlyosabb következménye a rabság lett, a szabadság hiánya. A fordulópont Mohács, s az e korban általános történelemképet azóta se vitatta a tudomány: nemcsak a középkori, de a szuverén Magyar- ország is ekkor szűnt meg. A keretjellegű nyitó- és zárószakaszok közti történelmi- es képsor a dicső múlt, a paradicsomi állapotok rajzával indul. Ám miként a bibliai ember, a magyarság is bűnössé vált, s jön a büntetés. Előbb tudjuk meg a büntetést, csak utána következnek az egyszerre bűnösséget és büntetést is rejtő képek. A „szép hazám” birtokos személyjele a könyörgő legszemélyesebb vallomásának rejtett kifejezése. E helyen válik a történelmi képsor múlt idejű igehasználata jelen idejűvé, s már ez is fölöslegessé teszi a vitát, hogy vajon eljut-e a költő a történelmi képsorokban a jelenig. A kétféle sors- helyzet megragadása a költői cél. S ezt igazán nem keresztezi az sem, hogy a dicső múlt sem volt egészen bűntelen, hiszen akkor nem jött volna a mongol pusztítás; a bűnhődő múlt és jelen is fel tudja mutatni a magyarság pozitív tartalmait, hiszen az üldözöttek a szép hazával azonosulnak. A 7. szakasz összefoglalóan kiélezi a 2-6. szakaszok ellentételező hazaképeit, egyértelmű alapgondolattá téve a rabságszabadság ellentétpárt is. Rabnak és árvának mutatja a hont, nemcsak az emberiség, de az Isten szánalmára is méltónak. A zárószakasz nem egyszerű megismétlése az elsőnek: a szövegmódosítások a „Balsors akit régen tép” gondolatkörét mélyítik el, s a megáldás helyett a megszánás kérése még reménytelenebbnek mutatja a helyzetet. A Himnusz írója TZuáa yé*. 2Z2 /8ZO . y <*-7 • A />■»/, . ÁLy Éikté 'Sft"- ~á/~ Ai—«XZ+LLZ Z* sd. ... JT fás /+A&* W JLtdSllC rOtiZä«*' f, '‘tufsJL.- é , / 3 /LttZZ / ’ti. . JtLtn >*<‘ ^ ____ _ ZtűA, t AU*), a t«.5"*- ? Nemzeti költeményünk eredeti kéziratának a másolata A Himnusz utóélete A Himnusz csak az Aurora 1829. évi kötetében, majd 1832-ben, Kölcsey verseinek kiadásában vált olvashatóvá. A Nemzeti Színház 1844-ben írt ki pályázatot a megzenésítésére, Erkel Ferenc nyertes művét még az évben bemutatták. Bár közismertté vált, sokáig inkább a Szózatot tekintették nemzeti himnusznak. Csak a századfordulóra vált nemzeti himnuszunkká Kölcsey alkotása.
