Heves Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 280-304. szám)
2004-12-31 / 305. szám
6 SZILVESZTERI MAGAZIN 2004. DECEMBER 31., PENTEK Félrenyomott számok, kínos sms-ek felmérés A felhasználók kilencvenöt százaléka szokott ittasan olyanoknak telefonálni, akiket józanon nem hívna fel Sokakkal megtörtént: reggel, kínzó másnaposságán túl még az a homályos emlék is gyötri, hogy a késó' éjjeli órákban felhívta volt barátnőjét vagy barátját, főnökét, egykori osztálytársát. Nos, ezek az emberek biztosan értékelni fogják az egyik ausztrál mobilszolgáltató ötletét. A Virgin Mobilé nál ugyanis másnap reggel hatig le lehet tiltani bizonyos számok hívását, hogy még véletlenül se tévedjen arra a spicces előfizető ujja. Körképünkben konkrét esetekkel is megismerkedhet az olvasó, köztük kollégáink történeteivel is. A Virgin Mobile ausztrál mobilcég december elején indított új szolgáltatása lehetővé teszi, hogy az előfizetők tetszőleges mobilszám hívását letilthassák másnap reggel hatig. A lehetőséget azért vezették be, mert egy több, mint négyszáz fős felmérés szerint a felhasználók kilencvenöt százaléka szó- _____ ko tt ittasan olyanoknak telefonálni, akiket józanon nem hívna fel, írta a ZDNet Australia. Az italozni induló előfizetőnek csak a 333-at és a mobilszámot kell beütnie, és a rendszer 35 forint körüli összegért letiltja á számot. A válaszadók egy- harmada különben volt barátnőjét vagy barátját hívja, egyötöde jelenlegi partnerét, a maradék pedig másokat, például a főnökét. (Aztán reggel következnek a kínos percek, erre utal legalábbis, hogy a válaszolók több mint fele reggel először a telefonjáért nyű), hogy kit hívott éjjel, és csak nyolc százaléknak fontosabb a fejfájáscsillapító mielőbbi megkaparintása.) A hírt itthon közreadó Index munkatársai szerint hazánkban is hatalmas piaca lehetne egy hasonló szolgáltatásnak. Többünkkel előfordult már, hogy egy-egy elérzékenyült pillanatban olyanokat hívtunk fel, akiket inkább hagyni kellett volna a múlt ködébe veszni. „Én általában az aktuális reménytelen szerelmemnek írok részeg sms-eket, esetleg veszekedés vagy szakítás után a pasinak. Tartalmilag vagy »Vissza az egész«-, vagy »Rohaggymeg«-típusú üzenetek. Szerencsére a telefonom nem tárolja az elküldött sms-eket, úgyhogy másnap általában nem emlékszem, kinek írtam, és mit. De mostanában úgy rémlik, nem művelek ilyesmit, amiből leszűrhetjük, hogy kezdek egyenesbe jönni” - vallott egyik újságírójuk. Egy tipikus történet. B. kolléga kapatosán egyszer azonos vezetéknevű barátja helyett az egyik párt akkori fracióvezető- helyettesét hívta fel. „Természetesen ittasan telefonáltam, és a Na mivan bazze?! kérdéssel kezdtem. G. jól tűrte, és csak kábé a harmadik mondatváltás után esett le, hogy nem a megfelelő emberrel beszélgetek. Más_____ nap megbeszéltük az es etet, szerencsére, teszem hozzá, mert azóta a Belügyminisztériumban dolgozik” - mesélt a szerencsésen zárult incidensről a kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező zsurnaliszta, aki egyébként dörzsölt mobilos: a zsebből telefonálás elkerülésére például első helyre nem létező számot írt be a telefonjába.- Nem csak szöveges üzenetre, de akár meggondolatlan telefonhívásra is ragadtatja magát olykor az ember, még akkor is, ha esetleg polgármester, és épp néhány újságíró társaságában „teadélutá- nozik..." - állítja a Heves Megyei Hírlap egyik munkatársa. - Hiába volt a rengeteg tócsni, az épp csak erjedésnek indult szőlőlé, na meg a desztillált gyümölcs-esszencia - és persze a tollnokok „gonosz” buzdítása A válaszadók egyharmada volt barátnőjét vagy barátját hívja, egyötöde jelenlegi partnerét, a maradék pedig másokat, például a főnökét... révén a községvezető azon a ködös péntek estén, kilenc óra tájt úgy határozott: felhívja a megye egyik vezető politikusát, aki ráadásul korántsem párttársa...- Szervusz.., itt vagy?...0tt vagy?... Hol vagy? - kezdte az emelkedett, összeszedett társalgást a polgármester, majd megtoldotta azzal: mi itt vagyunk, gondoltuk, hogy te meg ott vagy valahol. Azért hívunk, hogy szívesen látunk, ha esetleg kedved támad egy kis macokra, murci- ra, pálinkára. A megyei politikus eleinte aligha tudta mire vélni a szokatlan (meg)hívást, de gyors észjárású lévén, jó mulatóst kívánva udvariasan visszautasította az invitálást. Legközelebbi találkozásunkkor aztán „telefonbetyárokként” üdvözölt. Persze széles mosollyal...- Én nem szoktam emlékezni arra, hogy kiket hívok fel részegen, így megbánni se tudom. Pedig nagyon megbánnám... - így az Index sportújságírója. - Egyszer viszont a nőmet tárcsáztam, de az anyja vette fel a telefont, persze ez nem riasztott vissza, hogy ne osz- szam meg vele is zömmel szexuális tartalmú vágyaimat (Azt viszont nagyon megbántam volna, ha netán az apja veszi fel.) „Szombat éjjel egy buliban voltam a barátommal, egyszer mondta, hogy veri magát a telefonom, jött üzenet, kértem, nézze meg, megnézte, ideges lett, megmutatta, egy kedves ismerősömtől jött, aki megírta, egy buliban van, sügérrészeg, ismét(!) akarja a testem és szeret is. Az emberem ennek hatására improvizált is egy szép jelenetet, de nem sokkal később hívott a részeg haverom, hogy bocsánat, alighanem félreküld- te az üzit, amit a Zsófinak szánt, aki nem tudom, kicsoda” - vázolta a kellemetlen helyzetet egy újságírónő.- A mobiltelefon néha nemcsak a feltételezett címzettek számára képes kellemetlen meglepetéseket okozni. Olykor azok is meglepődnek, akik akaratukon kívül lesznek részesei olyan történéseknek, amelyekhez semmi közük. És bizony, a legtöbbször szerencsésebb lenne kimaradni az ilyesmiből... - állítja lapunk egy másik munkatársa. „Az egyik alkalommal lakoni- kus üzenetet kaptam, amely mindössze egyetlen szóból állt: Szeretlek. A küldője pedig... Java korabeli férfi, köztudottan heteroszexuális beállítottságú, aki aligha próbálja üy módon tudomásomra hozni vonzalmát Sietve kutakodni kezdtem hát ismereteim tárházában, vajon mely hölgynek kezdődhet az enyémhez hasonló módon a neve, hiszen azonnal leesett, hogy itt mellényúlásról van szó, mégpedig - lévén, hogy az illető feleségét egészen máshogy hívják - a szó többfajta értelmében. Utóbbi feltételezésemre ráerősített, hogy hamarosan újabb üzenetet kaptam az illetőtől azzal a kívánalmával, hogy teljen remekül a nyaralásom...,, Végül a legfrissebb esetről számol be: „Egy orvos barátomtól jött a verbális üzenet, amely mindösz- sze ennyiből állt: Jó éjt, Kedves! Mit is válaszolhattam volna? Visz- szaírtam, hogy: Neked is...” Négyessy Zita Csaknem gutaütést kapok. Mint mikor az asztalos vagy az ács észrevételezi: a leszabott deszka pont két centivel rövidebb a szükségesnél. Megtoldani lehetetlen, nem szögelhet mellé egy lececskét, azt a laikusok is láthatnák, itt valami nagyon nem stimmel. Érzem én is: ezt a hírt nem dagaszthatom tovább, nem dúsíthatom a képviselő- testület üléséről szóló beharangozót költői jelzőkkel, képes hasonlatokkal csak azért, hogy hosszabb legyen a mondat, s kitöltse a liiányzó űrt Pedig így nem maradhat Hogyan festene másnap az újságban a hasáb, a végén kétsomyi semmivel? Idegesen olvasom át az előző híreket, hátha valamelyik alkalmas a „kegyes csaláshoz”, valami megoldást kell találnom, de azonnal, a körmömre égett a határidő, mindjárt kivágódik az ajtó, bekukkant a szerkesztő, s cseppet sem kedélyesen kérdezi majd: kész van-e már?! A napi penzum ezzel persze még nincs kész, meg kell írnom egy tudósítást, aztán alig egy óra múlva szaladhatok a sajtótájékoztatóra, onnan vissza, s ki tudja még milyen feladatok várnak rám. Az ügyeletes újságírónak több dolga van mint elég, merő egy kapkodás a napja, s csak azért nem bánja meg, hogy élve született, mert momentán arra sincs ideje. És amikor odáig jutok, hogy most rögtön világgá megyek, megcsörren a telefoa A panaszos olvasó nem érezheti, hogy nem ő a legfontosabb. Nem sejtheti, hogy a diliházat hívta. Ha már megtiszteli bizalmával a szerkesztőséget és tőlünk remél orvoslást, akkor nem ordíthatunk bele a kagylóba: hagyjon békibe1, oldja meg maga! Türelmesen, barátságosan kell végighallgatnunk, biztosítani őt arról, megtesz- szük, ami csak lehetséges. Az asszony, hangja alapján közelebb van a hetvenhez, mint a húszhoz. Akárcsak, mint Anyukám. Míg kicsi voltam a leglehetetlenebb helyzeteknek is ura volt, ám ma már látom, esetenként mfly gyámoltalan, mennyire szüksége van valamifajta kapaszkodóra, külső segítségre, hogy megbirkózzon a rámért, óriásinak érzett csapással.- Képzelje, mi történt! - mondja az asszony, s kiváló dramaturgiai érzékkel hatásszünetet tart, hogy legyen időm képzelegni, ugyan mi is történhetett. Tájfun utáni állapotok jelennek meg előttem, a fél falu lakhatatlanná vált, ki siklott a pesti gyors, esetleg - bár arrafelé, ahonnan a néni telefonál nem kanyarog - kiöntött a Tisza.- Mi történt? - kérdezek vissza részvéttel, uralkodva magamon, hogy ne sikítsak: pülanatnyüag az sem érdekelne, ha háromfejű kutyakölyök született volna az alomban.- Babfőzeléket főztem - kezdi a néni, és folytatja: - Már puhára főtt a bab, jó fokhagymásán szoktam készíteni, babérlevelet is teszek bele...- Hű, az nagyon Unom lehet - mondom szelíden, közben érzem, szaporább a pulzusom.- Az lett volna - kesereg az asszony. - Csakhogy a tejfölt úgy borítottam bele a műanyag pohárból, ahogyan volt Általában össze szoktam kevergetni egy kis tálkában, teszek hozzá egy keveset a bab levélföl, hogy áüangyosítsa, mert akkor nem kapja össze, nem lesznek benne olyan kis csomócskák, biztos maga is szokott főzni, érti, hogy miről beszélek.- Persze, természetesen.- Most viszont siettem, ezért a pohárból, amiben hoztam a boltból, egyenesen belezuttyintottam a babba. És akkor megláttam, hogy a tetején, mert ezek a tejfölök úgy egyben maradnak, nem tudom, hogy mi van bennük, az én időmben nem üye- nek voltak, valahogy sokkal folyósabbak, Babfőzelék de ezek a maiak egyben maradnak, megtartják a pohár formáját, szóval, észrevettem, hogy a tetején van egy kis barna folt. Nem nagy folt, csak akkorka, mint a hüvelykujjamon a köröm, és olyan barna volt, mintha előzőleg kakaó lett volna abban a pohárban.- Lehetséges, hogy az is volt - próbálom megnyugtatni. Végül is mi történhet egy babfőzelékkel, ha belekerül annyi kakaó, mint a néni hüvelykujján a köröm?- Szerintem nem kakaó volt, aranyos - aggodalmaskodik a néni. - Tudja, hogy én mire gyanakszom?- Mire?- Hát arra, hogy csakis valami vegyszer lehet Annyi szörnyűséget hall az ember. Ki tudja, hogy mi a fenét etetnek meg velünk. Én már hívtam is az üzemet, hogy utánajárjak, mi lehetett Nem a megyében gyártották, leolvastam a címkéről, de kinyomoztam a telefonszámukat, és felhívtam őket, és mondtam annak az embernek, akit kapcsoltak, de már a nevét nem tudom, hogy ki volt, szóval kérdeztem tőle, hogy mi lehet az a barna folt, mert a szavatossági ideje még nem járt le a tejfölnek, igaz holnap már lejár, de úgy gondoltam, hogy a babfőzelékbe még jó ez, de most nem merünk enni belőle. Azt mondta az ember, hogy pedig nyugodtan ehetjük. Erre mondtam neki, azért csak nézzen utána. Azt ígérte, hogy utánanéz. Ennek már több mint egy órája. Itt ülünk az urammal, az asztalunkon a babfőzelék, már ki is hűlt. Hívja már fel őket maga is, aranyos. Maguktól félnek.- Ugyan,'miért félnének? - sóhajtok, de azért megadóan elkérem az asszonytól a tejüzem telefonszámát Hívom a gyárat, épp műszakváltás van, talán már benn sincs az illetékes, az az ember, akivel a néni társalgód. Készséges a központos, megpróbálja utolérni, ígéri, rögtön visszahívnak, kéri legyek türelemmel. Még, hogy türelem! Fénylő karikák ugrálnak a szemem előtt, szétfeszít a tudat: még mindig nincs gatyába rázva a hírhasáb. Negyedóra is eltelik, mire megszólal újra a telefon. Mohón kapok a kagylóért, csak a gyár lehet, hiszem naivan.- Na, mit mondtak magának, aranyos? Ehetjük a babfőzelékünket? - érdeklődik a néni.- Még nem sikerült tisztáznom az ügyet - szabadkozom.- Szóval nem hívta őket.. - jelenti ki vádlón.- De, már hívtam - mentegetőzöm. - Csak az illetékest nem lehetett elérni. Azt kérték, legyek türelemmel.- Mikor lesz ebből ebéd?! - csattan fel az asszony. - Most legalább maga is láthatja, hogy mi megy ebben az országban. Ezért van annyi beteg ember. Beteg vagyok én magam is, szeretném visítani. Még egy mondat erről a nyomorult babfőzelékről, és hívhatják hozzám a mentőt- Megpróbálok ismét telefonálni, rövidesen jelentkezem - mondom, és gyorsan lerakom a kagylót Remegő ujjakkal nyomogatom a gombokat a készüléken. Nem hiszek a fülemnek, amikor végre a vonal túloldaláról meghallom az üzemvezető hangját Mint mondja, ő maga vette kézbe az ügyet A szavatossági időből visszaszámolták, mikor gyártották a tejfölt Aznap semmifajta vegyszerezés nem volt a gyárban. Különben is, előfordul a többnapos tejfölökkel, hogy egy kicsit barna az aljuk. Attól még alkalmasak a fogyasztásra. Semmi baja nem lehet tőle a néninek. Hívjam fel a panaszost, nyugtassam meg, kéri az üzemvezető. Ezt egyébként majd ő maga is megteszi, mondja, sőt a következő szállítás alkalmával felkeresik a lakásán, és meglepik valami Ms figyelmességgel. Már tárcsázom is a néni számát fűtsön alá annak a babfőzeléknek. Két hét sem telik el, megint ügyeletes vagyok, a szokásos stresszes állapotomban. Megcsörren a telefon.- Emlékszik-e még rám? Én vagyok a babfőzelékes asszony - mutatkozik be vígan a néni. Felborul bennem a borjú. A hangom undokabb nem is lehetne:- Mi van már megint?! A néni meglepődik. Nem mondja, csak érezteti: micsoda stílus ez? Zaklatottabb vagyok annál, hogy bocsánatot kérjek, hogy magyarázkodjam. Másodpercek telnek el, mire úgy ahogy, némileg higgadtan szólok:- Mit segíthetek?- Semmit - feleli sértődötten. - Csak láttam az újságban, hogy maga az ügyeletes. Gondoltam elmesélem, hogy a tejüzemből küldtek nekem ajándékot Tejfölt is, túrót is, egy szép nagy csomagot „Az egyik alkalommal lakonikus üzenetet kaptam, amely mindösz- sze egyetlen szóból állt: Szeretlek. A küldője pedig... Javakorabeli férfi, köztudottan heteroszexuális beállítottságú, aki aligha próbálja ily módon tudomásomra hozni vonzalmát. Sietve kutakodni kezd» tem hát ismereteim tárházában, vajon mely hölgynek kezdődhet az enyémhez hasonló módon a neve, hiszen azonnal leesett, hogy itt mellényúlásról van szó...,,
