Heves Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 280-304. szám)

2004-12-27 / 301. szám

6 HORIZONT 2004. DECEMBER 27., HÉTFŐ gyöngyös Január első napjától bezár a Mátra Múzeum, igaz, a falak között ezzel párhuzamosan meglehetősen nagy munka kez­dődik. Az épület - vagyis az Or- czy-kastély - felújítását előkészí­tendő az intézmény munkatársai megkezdik a kiállítások lebontá­sát illetve a gyűjtemény csomagolását. Mint korábban már hírül ad­tuk, a kastély és a kert revi- talizációjának, Fűköh Levente vagyis újjáé­lesztésének az első üteme kezdődik meg az új esztendőben, s az eljövendő munkák érdekében ki kell köl­töznie az épületből a múzeum­nak. Hogy hol helyezik majd el a sok tekintetben páratlan gyűjte­ményt, arról Fűköh Levente igazgatót kérdeztük, akitől meg­tudtuk: egyelőre még nem szüle­tett döntés, de előrehaladott tár­gyalásokat folytatnak a kisze­melt helyiségek tulajdonosával. Várhatóan január végére eldől, hogy hová költöznek.- Látogatható kiállítást az át­meneti helyen nem tudunk fel­építeni, de a szakmai munkát mindenképpen folytatni szeret­nénk, illetve bizonyos szolgáltatá­sainkat szeretnénk megtartani, így például a helytörténeti gyűjte­mény kézikönyvtárának a hozzá­férhetőségét biztosítani - tudatta az igazgató. Mint megjegyezte: a beruházás első ütemének befe- jeztéig, vagyis a visszaköltözésig a hónap műtárgyával lesznek je­len a városban, illetve a megye- székhelyen mutatják be némileg kibővítve azt az időszaki kiállí­tást, amellyel idén a határon túl, nevezetesen a szlovákiai Betléren arattak igen nagy sikert. A „csomagolással” párhuza­mosan folytatódnak a műemlék épületben a falkutatási munkák, amelyek leginkább már a padló­szintre koncentrálnak, hiszen amíg látogatható volt a múzeum, addig ezt a területet végképp nem lehetett feltárni. (tari) hatvan Száznegyven gyermek ünnepelt a Szivárvány Szociális és Egészségügyi Szolgálatnál a karácsony apropóján. A résztve­vők - valamennyien a Nagycsa­ládosok Országos Egyesületének a tagjai - szórakoztató progra­mokkal igyekeztek még meghit­tebbé tenni a hangulatot, köszön­hetően a Provident Pénzügyi Rt. támogatásának, amely egymillió J. M. gyöngyös, vámosgyörk Koráb­ban arról tájékoztattuk Kedves Olvasóinkat, hogy december közepétől a Magyar Állami Vasutak Részvénytársaság vár­hatóan csökkenteni fogja sze­mélyszállító járatait a két mát­raaljai település között. Mint utóbb megtudtuk, a vál­toztatás előtt a társaság felmé­rést készített a vonatok kihasz­náltságáról, illetve kapacitásá­ról, és ennek értelmében dön­tött a vállalatgazdálkodási szem­pontú forgalom-ésszerűsítésről. A MÁV Rt. tulajdonképpen az egyes rosszul, legfeljebb 30 százalékos kihasználtsággal fu­forinttal járult hozzá az ország 20 településén megrendezett ha­sonló eseményekhez. Az ünnepséget Kicsiné Ördögh Zsuzsa, a nagycsalá­dosok egyesületének a vezetője nyitotta meg, majd a gyerekek szüleikkel és nagyszüleikkel együtt feldíszítették a fenyőfát, kézműves foglalkozásokon vet­tek részt, mesefilmet vetítettek, végül pedig az ajándékozás sem maradhatott el. tó járatait vizsgálta felül, ám tel­jes vonatszakaszok megszünte­tését nem tervezte. A járatok ra­cionalizálásáról és a jövő évi menetrendről - az eddigi gya­korlatnak megfelelően - a vas­úttársaság tárgyalásokat folyta­tott az érintett önkormányzat­okkal is. A forgalom-ésszerűsítés - a korábbi hírekkel ellentétben - csupán minimális mértékben érintette a Gyöngyös- Vámosgyörk között rendszere­sen közlekedő vonatokat. Az adott szakaszon eddig ugyanis tíz pár vonat szállította az uta­sokat, melyek közül december­től mindössze egy pár vonat nem közlekedik. Nyitás 2007 májusában Az igen impozáns tervek alapján megvalósuló több százmillió forintos beruházás tervezett befejezési határideje 2006 ősze, s ha ezt tartani tudja a kivitelező, akkor 2007 májusában fo­gadhatja újra látogatóit a múzeum, egy új, korszerű épület­ben, amely a kiállításoknak is sokkalta méltóbb, s egyben „felhasználó-barátabb” környezetet biztosít. MÁV: kisebb változás vonatjáratok Forgalom-ésszerűsítési szempontok A rövid életű, vidéken kallódó, szenvedélyesen verselő újságíró, Gyóni Géza cikkeiben, verseiben az élet szeretetét, az első világháború vérzivatarai­ba belefáradt, fásult em­ber békevágyát hirdeti. Széplaki Sándor Az első verseskötetében - „Ver­sek” 1904 - még a szárnyát próbálgató, a múzsákkal kacér­kodó fiatal költő szól hozzánk. Az útkeresés jegyeit viselik ma­gukon ezek a költői alkotások, és a két példakép, Petőfi Sán­dor helyzetdalai és Vajda János filozofikus művei szellemi iránytűként indítják el a Par­nasszus felé. Mindössze 33 évet élt Gyóni Géza, a magyar háborúellenes költészet kiemelkedő egyénisé­ge, a tragikus sorsú magyar bárd, aki az éveket tekintve éppen 120 esztendeje, 1884. június 25-én született egy Pest megyei kis fa­luban, Gyónón, ahol édesapja az evangéli­kus egyházközösség lelkésze volt. A család Gyóni Géza békéscsabai eredetű, és közeli rokona a nyugtalan vé­rű, a nép igazságáért harcoló parasztvezérnek, Áchim And­rásnak. Édesanyja, Bekker Gi­zella egy pozsonyi tanító leá­nya, melegszívű, családját sze­rető asszony, aki hat gyermek­nek adott életet. Érettségi után apja kívánsá­gára édesanyja szülővárosába, Pozsonyba kerül az evangéli­kus teológiára. Egy öngyilkos- sági kísérlete miatt azonban fél­be kell szakítania tanulmánya­it. Ezt véglegesnek tekinti: „Mint amikor mögöttem, zajjal / A templomajtó becsapódott” („Az én papságom” című versé­ből). Már 20 éves, s megkezdődik életének kálváriája. Jegyző-gya­„Csak egy éjszakára...” In memóriám Gyóni Géza kornok, közigazgatási tanfo­lyam hallgatója, vidéken újság­író, majd 1908-ban póttartalé­kos közlegény Boszniában. A Balkán-háborút 1912-ben mint közkatona szenvedi át, ezt az öl­döklést a „halál dáridójának” nevezi „Cézár, én nem megyek” című versében. Saját útját járva kora irodal­mi mozgalmának kezdetben csak külső szemlélője. A későb­bi kötetében viszont már felfe­dezhetjük Reviczky Gyula pesszimizmusát, főleg a „Bús strófák” című művében: „Vala­mi kínzó bánat ül rajtam, / Mintha egész föld ülne szíve­men”. Ábrányi Emil költői stí­lusa, látásmódja, kife­jezéskészlete és han­gulatvilága is nagyban elősegíti, hogy költé­szetével a csúcsra jut­va - 1914-ben - osztoz­zon a magyar bárd sor­sában is. „Úgy hordom végig a világon / Véres keresztet magyarsá­gom, / Mint zarándo­kok a Krisztus képét” (Magyar bárd sorsa). Ady Endre szellemisége is át­hatja munkásságát, ez főleg lá­tásmódjában, hangulatvilágá­ban és képi megoldásaiban fi­gyelhető meg. A radikalizálódás is érzékelhető „A dabasi új ha­rangok” című versében. „Kint a nagyvilágban / Vörös viharma­dár barangol... / Leszünk mi még majd érctestvérek, / Le­szünk még egyszer vészha­rangok!”. Ady „A grófi szérűn” című költeménye rokonítható Gyóni „A grófi kastély” eszmei­ségével: „... hogy megnőttek / A faluvégi bús bogárházak / A fa­luvégi rongy bogárházak”. Az 1910-es évek fordulóján már büszkén vallja, hogy Ady költészetétől elhatárolódva sa­ját útját járja: „Mágnes-szeke­red hiába rohan át, / Mert büsz­ke utat jár, még egynéhány” (Ady Endrének). Új jelképrend­szert alakít ki, s ezt újszerű és merész metaforarendszer kiépí­tésével valósítja meg. Ezek: „Halál hulláma”, „nyikorog az életkerék”, „Felhő-lovának”, „lelkem csillárja” stb. Kitör az első világháború, ka­tona lesz, s a galíciai frontra, Przemyslbe vezénylik. Przemysl, e szláv szó azt jelen­ti, hogy gondolkodó. Régi mon­dák szerint az egykori kisközsé­get arról a földművesről nevez­ték el, akinek az okossága úgy megtetszett Ljubica lengyel hercegnőnek, hogy a kezét adta neki. A hercegnő birtokán épült fel az a község, amelyet utóbb a gondolkodó földművesről, azaz „okosság városának”, Przemyslnek neveztek el. A város központi fekvése a Kárpátok galíciai lejtőjén arra késztette a Monarchia katonai vezetését, hogy Przemyslt ki­tő, maga is átélve az ostrom minden borzalmát, megrázó erejű költeményekben ad han­got a háborúba hajszolt kato­nák érzéseinek. Az első hábo­rús kötet „Lengyel mezőkön, tá­bortűz mellett”, a várparancs­nokság engedélyével kiadott Tábori Újságban jelent meg, mely a harcoló katonák között kedvező visszhangra talál. Gyóni a przemysl-i pokol ágyútüzénél és torkot fojtogató füstfellegeiben kezd rájönni arra, hogy ez a háború nem a magyar nép háborúja. A csa­ták rémségei szorítják ki a köl­tőből a legismertebb versét: „Csak egy éjszakára”. Ez nem­csak a magyar, hanem a világ­irodalomnak is a legmegrá­zóbb költői alkotása. Rövid időn belül nyolc nyelvre lefor­dították, egy brit irodalmi tár­saság nemzetközi pályázatán az első díjat nyerte. Az indok­lásban az szerepel: a legfőbb értéke a versnek, hogy a szer­zője maga is átélte a szörnyű­ségeket. Egy kétségbeesett A költő hamvai... Hadifogoly társai több ezren kísérték utolsó útjára, és öcs- cse mellé temették a krasznojarszki hadifogoly-temetőben. A derekára ismertetőjelnek vasabroncsot helyeztek, hogy ha egyszer hamvai visszakerülnek hazai földbe, felismer­jék. A költő hamvai még ma is a hadifogoly-temetőben nyugszanak. Halálának 10. évfordulóján, 1927-ben - Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter is támo­gatta — történt kísérlet hamvai hazahozatalára, de anyagi­ak miatt nem valósulhatott meg. emelt objektumként kezelje. A várépítő technika nagyszerű vívmányaival, sáncokkal, be­tonerőddel és páncéltornyokkal vették körül. A több hónapos ostrom 1915. március 22-én a vár feladásával fejeződött be. A Przemyslben katonáskodó köl­ember jajkiáltása a mű, mely­ben hangot ad a háború min­den borzalmát, rémségeit át­élő egyszerű honvédek csaló­dásainak, kilátástalanságai- nak. A körülzárt Przemysl vá­rát 1915 márciusában a hadve­zetőség feladta, és Gyóni Géza A költő szobra a hűség városában, Sopronban több tízezer társával orosz ha­difogságba került, főhadnagy öccsével együtt. Hét hónapos gyaloglás, vonatozás után ér­keztek meg Kijev, Moszkva, Cseljabinszk, Novoszibirszk érintésével Krasznojarszkba, Oroszország legnagyobb fo­golytáborába. Itt költői pályá­jának újabb, sajnos utolsó ál­lomása kezdődött. A hadifo­golytáborban írt költeményeit „Levelek a Kálváriáról és más költemények”, valamint a „Rabságban” című kötetek fog­lalják magukban. A „Fogoly honvéd testamentuma” című versében a honvágy érzését és a kedves utáni vágyakozását megrázó erővel tolmácsolja: „Szülőfalumba vezet-e még a lábnyom? / Szülőházamat sza­bad-e még látnom”. A hadifog­ságban írt versei csererokkan­tak kicserélésével kerültek vissza Magyarországra, az egyik hadirokkant, Tscheik Ernő iglói tanár segítségével. A fogság egyhangú, lelket romboló hónapjai, évei felőrlik idegeit, és mikor 1917. június 8- án Mihály öccse meghal, még Inkább erőt vesz rajta a búsko­morság. A feldúlt idegzetű köl­tőt születésnapján, június 25- én, a férfikor tavaszán ragadja el a halál. Ma talán még volna lehetőség — reménykedjünk —, hogy vég­re hazai földben nyugodjon az,’ aki az emberségét a háborúban sem feladó emberiség szószóló­ja lett. Gyóni Géza költői mun­kássága és emberi nagysága Ju­hász Gyula idézetében jut a leg­markánsabban kifejezésre: „A költő, aki 1914 nyarán a háború költőjének indult a lengyel me­zőkre, 1917 nyarán mint a nem­zeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el...”. Sopronban, a hűség városá­ban, a szoborparkban 1996-ban leplezték le Gyóni Géza szobrát Káspár Hermina, egy nemesszívű, hazaszerető, lokál- patrióta polgár anyagi és erköl­csi segítségével. Gyóni éveket töltött e városban, mint a Sopro­ni Napló munkatársa, és cikke­ivel nagyban hozzájárult a vá­ros szellemi arculatának formá­lásához. A félköríves sziklán fegyver nélkül ülő közkatona szinte jel­kép, aki az elkopott, elvékonyo­dott köpenyét fázósan magához szorítva, távolba néző tekinteté­vel mintha sugallná azt, ami a szobor talapzatán olvasható. „Véres harcok verték fel hírét, / De csak a béke katonája volt” (Krasznojarszk 1916).

Next

/
Thumbnails
Contents