Heves Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 280-304. szám)

2004-12-20 / 296. szám

6 HORIZONT 2004. DECEMBER 20., HÉTFŐ Toronymagasban, imbolygó létrán Bene László három évtizede tartozik a tűzoltók összetartó családjába gához hívatott, s csak annyit mondott, hogy nemsokára indul egy tisztképző tanfolyam. És ez­zel be is tette a bogarat a fülem­be, mert akkor már láttam, hogy miként is dolgoznak a vonuló tűzoltók, s hogy milyen össze­tartó, nagy családot alkotnak. A döntés nagy vívódás köze­pette született meg. A mérleg egyik oldalán ott volt a nagy ki­hívás, a másik oldalon pedig a bővülő család: felesége akkor várta első gyermeküket. Végül is mindketten vállalták a két év bentlakásos képzés nehézségeit, s az akkor huszonöt éves fiatal­ember végérvényesen elkötelez- te magát a korábban olyannyira | nem szeretett egyenruhával.- Amikor társammal, Pólyák Ferenccel végeztünk, két beosz­tás várt bennünket itthon. Neki a tűzmegelőzéssel kapcsolatos hatósági munka tetszett inkább, engem viszont a közvetlen tűz­vonal vonzott, 1977 nyarán így lettem a harminckét fős C szol­gálati csoport parancsnoka. A tűzkeresztségen ugyan egy Berva-völgyi esetnél átesett, a szá­raz fű égett ott, ám az első komoly bevetésre az egeresein melletti Nagyvilló-tanyánál került sor, amikor kazaltűzhöz riasztották az egységét - Itt az okozott nehézsé­get - idézi fel -, hogy hosszú töm­lőt kellett szerelni, mert csak a jó 2-300 méterre lévő patakból tud­tunk vizet biztosítani az oltáshoz. Időközben a csapat remekül összekovácsolódott, példa rá, hogy a '70-es években megyei szinten két ízben is elsők lettek tűzoltósportban, vagyis kismo- torfecskendő-szerelésben, vala­mint százméteres akadály-, il­letve 4x100-as váltófutásban. Bármennyire is megszerette az állandó készenlétet, a gya­kori vonulással járó kihívást, Bene Lászlóra új beosztás várt. Tűzoltási szolgálati főelő­adóvá nevezték ki, s ezzel a ki­képzés, a személyzeti munka irányítása, az állomány felké­szültségének az ellenőrzése lett a teendője.- Az iroda bezártságában nem hiányzott a csapat?- Amikor riasztás történt, óha­tatlanul felkaptam a fejem, s arra gondoltam, vajon mi vár rájuk odakint De végül is nem szakad­tam el az állománytól, mert a napi munka, a szervezés összekötött bennünket S ez a kilenc évig tar­tó időszak arra is jó volt, hogy továbbképezzem magam. Rész­ben szakmai felsőfokú végzettsé­get szereztem, másrészt Szegeden elvégeztem a pedagógia-közmű­velődés szakot. Mindez alapfeltéte­le volt a főtiszti beosztásnak.- Most mégis a szolgálatpa­rancsnoki szobában beszélge­tünk, ahol a fejünk felett bár­melyik pillanatban felvillanhat a jelzőlámpa, berreghet a csen­gő, s akkor vonulnia kell.- Számos ok, de főként a csa­ládi vállalkozás beindítása ját­szott közre, hogy visszatértem ebbe a beosztásba. Huszonnégy óra szolgálat után két teljes sza­badnapom van, többet tudok se­gíteni a feleségemnek és a há­rom gyermekünknek. Ami pedig a mostani csapatot jelenti: nagyon szeret ezzel a Bevetésen Angliában Bene Lászlót egyszer összehozta a sors egy tűzoltósisakokat gyűjtő angol kollégájával, akinek a barátsága révén ellátogat­hatott Bredfordba. Akkor megadatott neki, hogy bepillantson az ottaniak életébe. Négy alkalommal szolgálatba is beosztot­ták, s - a háttérben munkálkodva ugyan - huszonhat esetnél lehetett jelen. A jól felszerelt, ám a magyarokénál nem nagyobb szakmai tudással rendelkező angol tűzoltók munkáját jól isme­ri a lakosság. Számos ottani tapasztalat hasznosítása mellett - többek között - ez adta az ötletet ahhoz, hogy az egriek évről évre megrendezzék a Dobó téri nyűt napokat. Amikor még kissrác volt - meséli Bene László édes­apja nyaranta el-elvitte magával a szomolyai szertár­ba, ahol a helyi földművesek éjszakánként egymást váltva lovas fogattal és ekével adtak tűzőrséget. Akko­riban - ott az olajillatú, patikatisztaságú helyiségben, ahol bevetésre készen álldogált a kis kézi fecskendő és a behemót tartálykocsi - nem gondolta volna, hogy évtizedeket tölt majd el tűzoltósisakkal a fején. Szilvás István- Érdekes - gondolkodik el a ba­rátságos, rövidre vágott, göndö­rödő hajú alezredes -, hogy fia­talkoromban nem szerettem az egyenruhát. Ennek ellenére - magam sem tudom, miért - a Gárdonyi gimnázium után kato­na akartam lenni. Mezőkövesdre kerültem a híradókhoz, ahol ugyan «kétszeres kiváló katona lettem, de rá kellett jönnöm, hogy nem bírom a kötöttséget, a kemény fegyelmet így aztán le­szereltem, majd békés civil szak­mát tanultam, felszolgáló lettem. Ahogy elnézem ezt a zömök, fehér fényvisszaverő csíkokkal tarkított egyenruhában előttem lépdelő férfit, aki a B szolgálati csoport minden pillanatban in­dulásra kész gépjármű-fecsken­dőjéhez vezet, nemigen tudom elképzelni pincérként, amint egy pohár hűs italt visz a ked­ves vendég asztalához. Mon­dom is neki.- Pedig így volt - bólogat sű­rűn. - A hetvenes évek elején akár még találkozhattunk is a Platán étteremben. Igaz, később a Felső-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat hálózati el­lenőreként dolgoztam, 1974. no­vember elején onnan kerültem az egri tűzoltóságra. Kerestek ugyanis ide egy anyagi-techni­kai, pénzügyi előadót, magyarán gondnokot, aki viszi a konyhát is. Addig egy beosztott tűzoltó látta el ebéddel a szolgálatban lévőket.- Ez eddig rendjén is van, de hogy került a tűzhely mellől a tűzoltófecskendő mellé? Csippen a szeme a divatos ke­ret mögött.- Bízom benne, hogy nem a kajával volt gond... - jegyzi meg széles mosollyal. - Magam sem tudom folytatja aztán -, mi­ként esett rám a választás, de a következő tavasszal Hortobágyi Ferenc városi parancsnok ma­huszonöt fős gárdával dolgozni, mert felkészült tűzoltók, akik nem ismernek lehetetlent.- Amikor riasztást kapunk, két perc alatt kint kell lennünk a laktanyából. Ez alatt az idő alatt a csoport tagjai elfoglalják a he­lyüket a gépjárműfecskendőben, én pedig a hírközpontban felmé­rem a feladatot, s döntök arról, hogy milyen felszerelést kell vinnünk magunkkal a tűzhöz, amiből soha nincs két egyforma eset. Kivétel nélkül mindegyik­nél helyt kell állnunk, mert éle­tek és értékek forognak kockán.- Kemény idegmunka lehet.- Ezt vállaltuk, természetesen adottság, rátermettség kell hoz­zá. Vonzó hivatás ez, ötven-hat- van jelentkező mindig van, de nem mindenki felel meg a köve­telményeknek. Alapos fizikai, orvosi, illetve pszichológiai vizs­gálat előzi meg a felszerelést. Van, hogy hat helyre tízen-tizen- ketten pályáznak, s jó, ha a fele bejut. De még akkor sem biztos, hogy megszokja a csengőt. Bene László ott volt szinte minden nagyobb tűznél. Bár ma már pszichológiai segítsé­get kapnak hozzá, mégis nehéz feldolgozni egy-egy tragédiával járó esetet. Ilyen volt az, amikor Andornaktályán a házakra zu­hant egy repülőgép, vagy ami­kor szintén ott kigyulladt a szo­ciális otthon egyik épületrésze. A szolgálatparancsnokot akkor úgy tájékoztatták, hogy két sze­mély rekedt benn, ennek tudtá­val hatoltak be a folyosóra, ahol a három szobából kettő égett, azt oltották, de nem találtak ott senkit. A gondozottak a harma­dik helyiségben szenvedtek füstmérgezést, s haltak meg a fojtó forróságtól.- Sokáig gyötört bennünket a gondolat, hogy mindent megtet- tünk-e értük. Annak ellenére, hogy a vizsgálat során kiderült, nem tudtuk volna élve kihozni őket Kegyetlenebb érzés, és na­gyon mély nyomot hagy a tűzol­tókban, amikor egészen fiatalok az áldozatok. Egerszóláton tör­tént, hogy kigyulladt egy ameri­kai gyártmányú faszerkezetes ház. Huszonöt perc alatt porrá égett az egész, két gyermek lelte halálát a romok alatt. Pedig á tűzoltók nem kímélték magukat.- Gyakran kerülnek életve­szélybe?- Az erdőtüzeknél nagyon észnél kell lenni, mert a lángok pillanatok alatt körbekeríthetik az embert. S bár egyre biztonsá­gosabb felszereléssel, öltözettel látnak el bennünket, végső esetben azonban azok sem je­lentenek teljes védelmet. A tűzoltók tisztában vannak azzal, hogy minden bevetés ma­gában hordozza a veszélyt, az adott körülmények között igye­keznek is minél megfontoltab­ban felmérni a terepet, mégis érhetik őket meglepetések.- A Csebokszári-lakótélep egyik magas épületében csap­tak fel a lángok. A felső emele­ten égett egy lakás, ahová kint­ről létrán mentünk fel, mert csak a konyha ablakán bejutva lehetett megközelíteni a tűz fészkét. Éppen arra készültem, hogy a harmincméteres létra kosarából átlépjek az ablakpár­kányra, amikor váratlanul ki­lengett a szerkezet. Csak egy pillanaton múlott, hogy nem zu­hantam le, szerencsére még el tudtam kapni az ablak keretét, az üvegdarabok azonban mé­lyen felvágták a tenyeremet...- Otthon mennyit tudtak meg ebből?- Akkor csak annyit, hogy volt egy komoly riasztásunk. Nem szívesen beszélünk a rész­letekről, mert így is nagy féltés­sel engednek el bennünket. Jó érzés ez, mert számunkra na­gyon fontos a nyugodt és biztos családi háttér. Ezt a munkát nem lehet úgy végezni, hogy az embernek egészen máshol jár az esze.- Meddig lehet ezt csinálni?- Ha lelkileg, testileg és szak­mailag karbantartja magát az ember, akkor sokáig. Én már öt­venéves koromban elmehettem volna, de maradtam. Nálunk 57 év a végső korhatár, addig még van két esztendőm. Egyébként az a véleményem, hogy csak ad­dig szabad vállalni a szolgála­tot, amíg úgy érzi az ember, hogy biztos a dolgában. Ha egy­szer is előfordul, hogy a döntés pillanatában elbizonytalanodik, akkor gondolkodás nélkül abba kell hagyni. Nem csak a saját érdekében... Kis iskolából az ország élén Gréta, Lilla, Szintia, Richárd és a tanító néni. Sok munka van a siker mögött fotó: suha péter Suha Péter gyöngyöspata Metróval is utaz­tunk, át a Duna alatt, meg villa­mossal is. Ja, és a mozgólépcső is nagyon tetszett - mesélik egy­más szavába vágva a harmadikos gyerekek, akik korántsem afféle közlekedési tapasztalatszerzésre indultak a fővárosba. Valódi cél­juk az Arany Jánosról elnevezett országos magyar nyelvi verseny volt, ahonnan egyebek mellett az első helyezést is elhozták. Az ott történtekről kevésbé bőbeszédű- en nyilatkoznak: jó volt, könnyű volt, mindegyik feladat tetszett, örültünk az eredménynek. Tő­mondatokban így foglalják össze a történteket. Mindezek után nem meglepő, hogy - kórusban - határozott igennel válaszolnak a kérdésre: a magyar-e a kedvenc tantárgyuk. Tőgyiné Dezső Éva, a Nekcsei Demeter Általános Iskola igaz­gatója már beszédesebb, mert mint mondja: a Műegyetemen rendezték meg az országos ver­senyt, amelyre csaknem négy­száz gyerek nevezett be, közü­lük 76-an jutottak a döntőbe, zö­mében városi iskolákból. Az ön­magában is kiváló eredmény ér­tékét még inkább növeli, hogy a patai gyerekek kivétel nélkül az első tízben szerepeltek, s nem mellékesen a legjobbnak járó el­ismerés is a mátraaljai iskolába került, Garamszeg Gréta kitűnő teljesítményének köszönhetően. A többieknek sincs szégyenkez­ni valójuk, Illés Inez Lilla az ötödik, Rusznyák Szintia a ha­todik, Szilágyi Richárd a kilen­cedik legjobbnak bizonyult a népes és igen erős mezőnyben.- Szeptember óta készültünk a versenyre, nagyon sok tesztlapot töltöttünk ki, olyanokat és ahhoz hasonlókat, mint a háromfordu­lós megmérettetésben, s a döntő­ben is meg kellett oldaniuk a gye­rekeknek - mondja felkészítő ta­náruk, Ivádyné Gyenge Ilona, mutatva is rögvest az egyenként harminc kérdésből álló, különbö­ző tartalmú lapokat. Mint megtu­dom, a legtöbb kérdés azt hivatott kideríteni, hogy a gyerekek mennyire ismerik a magyar nyelv, a helyesírás szabályait Ám mindezt nem a „bemagolható”, lexikális tudáson keresztül igye­keztek feltérképezni a feladatso­rok összeállítói. Sokkal inkább arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire értik, s ennek nyomán milyen biztonsággal használják, alkalmazzák a megtanult ismere­teket és szabályokat a gyerekek. A naponta szóval, betűvel bá­nó, ám az iskolapadból rég ki­került felnőtt számára is akad­nak első látásra fejtörést kívánó feladatok, így adódik a - némi szörnyülködéssel vegyes - kér­dés: ez lenne a harmadikos tan­anyag? A tanítónő megnyugtat: egy kicsivel azért a tanmenet­ben meghatározott szint fölötti ismereteket kívánt a feladatla­pok helyes kitöltése. Az igazgatóasszony búcsúzás­ként azt is megemlíti, hogy más versenyeken is sikerrel szerepel­nek a gyerekeik, Gyöngyösről például két első helyezést hoz­tak el a hetedikesek, a Kolping Házban megrendezett vers- és prózamondó versenyen Bognár Richárd és Lévai Gábor egy­aránt első helyezést ért el, a ki­sebbek között pedig az ötödikes Tóth Bence harmadik lett. Fon­tosak ezek az eredmények, mert a pedagógusok munkáját is mi­nősítik, és a gyerekek számára is követendő példákat állítanak a sikerrel szereplő társaik.- A legfőbb érték természete­sen nem más, mint a megszer­zett tudás - fűzi végül hozzá az intézmény igazgatója, azt is megjegyezve: nem csak a ma­gyar nyelv kapcsán szolgálhat efféle örömteli érdekességgel. Olyan zeneoktatás zajlik ugyanis az iskolában, ami az or­szágban is egyedülálló. De ez már egy másik történet...

Next

/
Thumbnails
Contents