Heves Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 280-304. szám)

2004-12-15 / 292. szám

2004. DECEMBER 15., SZERDA PF. 2 3 11 Csángóföldi szép élmények Ezúttal szeretném megosztani nyári élményeimet az olvasókkal. Úticélunkat megkerestük a térképen, ismereteket szerez­tünk róla, mégis elemi erővel ha­tott a valóságos, kézzelfogható él­mény. Nemzettársaink valami olyat őriztek meg a múltból be­szédükben, életvitelükben, ami példa nélküli gyorsan fejlődő vi­lágunkban. A hétfalusi csángók Brassótól nem messze élnek, nem sokban különbözik életvitelük az átlagos erdélyi magyar emberekétől. Csak a múzeumuk őrzi az igazi titkaikat, melyek a szívekben és a dolgos kezekben ott vannak ős­idők óta. A festett bútorokat a szí­nes szimbólumrendszerével, a gyapjú megmunkálásának mun­kafolyamatait, és a csipkeszövést. Mindezek a tevékeny élet értéket létrehozó munkájának eredmé­nyei. Az Ojtozi-szoroson keresz­tül fenyvesekkel, patakokkal szabdalt hegyek-völgyek között elhagyva a történelmi Magyaror­szágot és Erdély határát, Moldvá­ba értünk. A Szeret folyó völgyé­ben a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum munkatársa jelezte, hogy már csángók lakta vidékre érkeztünk. Somoskán vártak minket A hangulatot autentikus népi együttes tette még kelleme­sebbé. A vendégfogadók közvet­lensége és táncuk kirobbanó rit­musú, mindenkit tűzbe hozó ős­ereje hamar táncházzá változtat­ta a művelődési ház nagytermét A körtánccal megteremtődött a lelkek kapcsolata távolságot le­győzve, a közös kultúra gyökere­in keresztül. A szóbeli kapcsolat- teremtés nem okozott gondot, csak egy ősibb változatával talál­koztunk a magyar nyelvnek. Bi­zony jól oda kellett ügyelni, hogy megértsük egymást, hiszen ezt a tájat nem érintette a Kazinczy-fé- le nyelvújítás, ők valahol a Halot­ti beszéd és az általunk beszélt mai magyar nyelv között félúton tartanak. A magánhangzóik (mü es=mi is) és a régies igeidők hasz­nálata természetes számukra. Ki­fejezéseikben is megőrizték a ré­gies szóhasználatot. Kedvesen meséltek az életükről, örömeik­ről, gondjaikról. A 11 moldvai csángó falu ma­gyar lakossága mára már elérte a Bákó megyei hatóságnál, hogy megengedjék valamilyen szinten a magyar nyelv tanítását. A gye­rekek reggel 7-től magyar órára járnak Klézsén az úgynevezett Magyar házba, 8-tól aztán men­nek és részt vesznek a hivatalos román nyelvű iskolai oktatáson. Azután délután folytatják. Két lelkes tanárral ismerkedtünk meg, akik ezt a küldetést 24 tár­sukkal együtt felvállalták. A 11 faluban összesen 270 gyereket tanítanak. Körülményeiket látva, azt hiszem, hit nélkül nem tud­nák a munkájukat végezni. El­mesélték a nehézségeiket is. Már négy éve próbálkoznak, főleg a kisebb gyermekek bevonásához, lekötéséhez nincs elegendő esz­közük. Mivel nem hívnak senkit, csodálatos, ahogyan egyre bővül az érdeklődő, tanulni vágyó gye­rekek száma. Hiányoznak a szí­nes kifestők, a színes ceruza, a radír, a tollak, a ülcek, a füzetek is. Jó lenne, ha kapnának memó­riajátékokat, amivel a délutáni foglalkozáson le tudnák kötni a kisebbeket. A képes meseköny­veknek, de a fénymásolópapír­nak is szűkében vannak. A na­gyobbaknál a feladatlapokat, út­mutatókat a feldolgozási szem­pontokhoz, ötleteket, mindent szívesen fogadnának. Egy elgondolkodtató felvetés­sel álltak elő, a kereszt­apaság vállalásának gondolatával. Ilyen módon kb. 20-30 ezer forintba kerülne egy gyermek éves tanít­tatása. Ezt a gyer­mek tanulmányai­nak befejezéséig folyamatként kép­zelik el. Természete­sen a személyes kapcso­lat felvétele sem kizárt. Levele­zés, a gyermek beszámolója eredményeiről, tanári jellemzés­sel egybekötve, pedig velejárója lenne. Szép elképzelés, és a meg­valósulás feltétele is adott, hiszen csak a lelkes Batal oktatási prog­ramfelelőssel, Hegyeli Attilával kell felvenni a kapcsolatot ( hegyeli@xnet.ro ). Megajándékoztak minket a Moldvai Magyarság lapjának egyik számával és a Pusztai Álta­lános Iskola magyar anyanyelvű csoportjának iskolai lapjával, amelyben a magyarul tanuló gyerekek írásait közük. Többen panaszkodnak rövid kis beszá­molójukban, hogy nagyon korán kell kelniük, de lelkesen emle­getnek költőket, verscímeket, és hálásak a tanáraiknak. A moldvai csángóktól búcsút véve a gyimesieket látogattuk meg, ők valamivel jobb körülmé­nyek között élnek. Házi­alapítványi bentlakásos iskolá­ban például 57 moldvai csángó magyar gyermek is tanul. Ez az intézmény továbbküldi legkitű­nőbb diákjait Svájcba, akik otta­ni tanulmányaik végeztével ha­zatérnek szülőföldjükre és mun­kába fognak, hasznosítják meg­szerzett tudásukat és tapasztala­taikat. Vendéglátóink szekérutat szer­veztek csoportunknak a Hideg­ség-patak völgyébe, ami már ön­magában is különlegességnek számít Azt a fenséges tá­jat, amin az utunk ke­resztülvitt, nehe­zen tudnám asszonyunk nem kis büszkeség­gel mondta, hogy nincs szegény gyimesi ember, mert mind na­gyon szeretnek dolgozni. Nekik módjuk van magyar tannyelvű iskolába járni. A gyimesfelsőloki szavakba foglalni. Minden útkanyarulat újabb szépséget tárt elénk, ha másfajta élményeink nem lettek volna, ezer méterrel a tengerszint felett, a csodálatos hegyek között, már akkor is megérte a szokatlan fáradságot ez a kirándulás. Szepesi Katalin Heves, Kolozsvári u. Józan politizálást várunk Országunkban mindig is voltak, vannak és lesznek olyan becsvá­gyó, fontoskodó, hírnévre vágyó, felelőtlen emberek, akik a dicső­ség reményében buta kérdéseket szavazásra feltéve vágynak elis­merésre. De ha már így is történt, e kettős népszavazást mind az Al­kotmánybíróság, mind a köztár­sasági elnök a józan észre haü- gatva elutasíthatta volna. De nem tette! Mert ilyen kérdésre nincs jó válasz. Helyette volt egy ocsmány kampány, ami egymás eüen for­dította az országot A gyűlölet nem elég erős szó, amit a politi­kai „elit” iránt érzek emiatt. Tudom, Trianon olyan seb, ami soha sem gyógyul be. Soha nem kapjuk vissza országunk területének 2/3-át, lakosságunk majdnem felét. Ez a veszteség az akkori magyar jobboldali kor­mány felelőtlen poütizálásának következménye. Vesztesek vol­tunk az első világháborúban, és azok voltunk a második világhá­borúban is. Az a jobboldali kor­mány sem tanult elődei hibáiból. Több százezer saját állampolgá­rát küldte a gázkamrákba, lövet­te halomra, több százezer kato­náját gyenge felszereléssel küld­te a frontra, a biztos halálba. Mi­attuk bombázták le városainkat, tették romhalmazzá országun­kat. Tönkretételünket tetézte, hogy vesztesként még jóvátételt is kellett fizetni a győzteseknek. Lehet szidni a közel 40 évig tartó szocializmust, de egyet nem lehet elvitatni: szüléink és a mi korosztályunk újra felépí­tette ezt az országot. Megterem­tettünk egy több mint százezer milliárdos vagyont, amit a rend­szerváltozás után sikerült szé­pen eltüntetni. Az azóta hatalmon lévő kor­mányok az ország teherbíró ké­pességét meghaladva 100 milli- árdokkal támogatták a határon túli magyarokat, miközben az or­szágban az emberek egyre sze­gényebbek lettek. A különböző statisztikai adatok alapján kb. 3 millió ember él mélyszegénység­ben. Kb. 3 miüióra tehető azok­nak a száma is, akik a szegény­ség küszöbén élnek. Legalább 200 ezer azoknak a gyerekeknek a száma, akik éheznek. A nyug­díjasok több évtizeden át befize­tett nyugdíjalapját is megcsapol­ták tudtuk és beleegyezésük nél­kül, hogy a határon túlról idetele­pült nyugdíjasoknak jó nyugdíjat adhassanak, miközben saját nyugdíjasaink többsége koldus­ként tengeti mindennapi életét. Több ezer határon túli diák ta­nulhat ingyenesen a felsőoktatá­si intézményekben. Kapnak in­gyenes kollégiumot, ösztöndíjat és támogatást, miközben saját gyermekeinktől megvonjuk eze­ket a segítségeket. Ha mi is sze­gények vagyunk, kormányaink miért nem látják be *d, hogy elő­ször a saját szegényeinken kell segíteni, és ha már jobb helyzet­ben vagyunk, akkor adhatunk több támogatást határon túli honűtársainknak. Nem tudom, hogy ez a kettős állampolgárság nekünk mennyibe kerül. Lesz­nek előnyei és hátrányai is. Egy tény azonban letagadhatatlan: a tőlünk jóval gazdagabb német | gazdaság is belerokkant az újra­egyesítésbe. Ezt a poütikusaink is tudják. Ezért kellene leülni és' közösen megbeszélni a felmerü­lő problémákat. Félretéve a gyű­lölködést, az egymás lejáratását, n hazugságokat, helyt adva a jó­zan észnek. Az egészségügyben pedig azonnaü és gyökeres változás szükséges! Ez így egy feneketlen zsák. Hiába tennének bele 1000 milliárd Ft-okat, akárhonnan, így ezzel a struktúrával csak az évi több száz milliárdos veszteséget termeli. A közösen kidolgozott egészségügyi „rendszerváltás” a megoldás! Várom a józan és ész­szerű intézkedéseket. K.-né, Hatvan (név és dm a szerk.-ben) I Követendő példák Mai rohanó, globalizálódó, sok­szor elembertelenedő világunk­ban időnként meg kellene állni, észrevenni, felügyelni a jóra, a szépre, a követendő példákra is. Élő példa erre a sarudi jegyző, dr. Gulyás Ferenc kezdeményezése, gyűjtési felhívása a csángó ma­gyarok megsegítésére. Felemelő érzés volt látni Egerben is azt az emberi jóakaratot, amikor is rö­vid néhány óra alatt teherautó­nyi rakomány gyűlt össze az Eg­ri Végvár Polgári Körök jóvoltá­ból, ill. szervezésében. Erről, ill. a csángófóldi megható fogadtatás­ról a megyei Hírlap is több eset­ben beszámolt. Egy másik, kisebb kört érintő jótétemény az a hozzáállás, ami Egerben a Petőü S. utca páros ol­dalán lakókat érintette. Itt ugyan­is a honvédségi kerítéssel párhu­zamosan az elmúlt 10 év alatt olyan elhanyagolt dzsungel ala­kult ki, hogy az áthajtó ágak tö­mege, a mindent befutó, átfutó vadszőlő szinte tönkretette a szomszédos kiskertek egy ré­szét. Tulajdonosváltozás után (Kossuth Zsuzsa Gimnázium) el­ső kérésre napok alatt kitakarí­tották a környéket. Köszönet érte az intézményeknek és elsősor­ban Bede Sándornénak a gyors segítségért. Petrovszky Mátyás Eger, Petőfi u. 12. Klubélet Erken A polgármester kezdeményezé­sével és aktív közreműködésével fehérasztal-találkozó megszerve­zésére került sor november első hetében Erken. A rendezvényen a nyugdíjasklub tagjai, hozzátar­tozói, valamint a község vezetői is részt vettek. Két lelkes nagy ho-horgász elejtett zsákmányá­ból saját maguk által készített íz­letes halászlével látták vendégül a meghívottakat. A rendezvény lehetőséget adott arra, hogy kö­tetlen formában szót váltsunk a község vezetőivel aktuális helyi és közösséget érdeklő témákról. A klub tagjainak többsége bu­dapesti kiránduláson vett részt. A hónap utolsó hetében író-olvasó találkozót tartottunk, ahol a köz­ség szülötte, dr. Gulyás Éva írónő tisztelte meg a klub tagjait, s be­mutatta most megjelent verses- kötetét Szó volt az előkészület alatt lévő újabb verseskötetéről is. Ezt követően volt osztályfőnöke felolvasta Buczkó Margit költőnő véleményezését a verseskötetről, majd kötetlen beszélgetés formá­jában töltöttük el a délutánt. Nagy Sándor Erk, Jókai út Karácsony előtt Bocsánatkérés adventkor A lelkiismeretről Közeleg a gyönyörűséges szép ünnep, a karácsony. Vajon az em­berek jósággal is készülnek egy­mást megajándékozni? Annyi ár­mány, indulat gyűük össze az emberekben egymás iránt. Mi ez a gyűlölet? Hiszen olyan rövid az életünk, és ezt sem a szívünk jó­ságával használjuk ki. Mit ér ak­kor az ajándék? Talán össze kéne fogni egymást segíteni, ott, ahol lehet enyhíteni a sok problémá­ban, bajban. Ez az ünnep a világ legszebb ünnepe. A születésé. Jé­zus születése örök szimbólum, az év legnagyobb ünnepe. Leg­alább ilyenkor közeledjünk egy­máshoz szeretettel. Nagy ünne­pünket nem a nagy gazdagság teszi ünnepélyessé. Ha szeretet és béke van, az mindennel felér, s ez teszi széppé. Halász Szabó Imréné Rózsaszentmárton Ezekben a napokban kifürkész- szük szeretteink körében, hogy karácsony estéjén kinek mivel kedveskedjünk. Elterjedt szokás lett ilyenkor - feladva a meglepetés élmé­nyét -, hogy sokan cédulára fel­írva rangsorolják kívánalmaik hosszú listáját. Miközben a csa­lád tagjai osztanak, szoroznak, vasárnap délután a Kossuth ádó Mit üzen a rádió? műsorára fi­gyelek. Hosszú évek óta ebben az időpontban Barra Mária szer­kesztő negyedórán át olvassa azokat a leveleket, amelyeket szerencsétlen, nagyon szegény emberek írtak. Röstelkedve gondolok rá, amíg én a boltok forgatagában kajtatok az össze­írt ajándékok után, kis hazánk­ban nagyon sokan vannak, akik nem fecsérlik idejüket ilyesmi­vel. Akik már nem tudják elviselni a nélkülözést, számosán a rádió­hoz fordulnak. Felemészti a havi rezsi a járandóságot, ennivalóra nem marad. Kérnek itt hulladék fát tüzelőnek, 65-70-es derékbő- ségű nadrágot, női ruhát. Nem könnyű a gyesből kölcsönt tör­leszteni, s nem sokra futja a szo­ciális járadékból. Nem adják fel, támogatást remélnek. Van, aki fogsora javításához kér. Egy sú­lyos cukorbeteg elemes rádiót szeretne. Szívbeteg egy megunt horgászfelszerelésre gondol, a postaköltséget vállalja. Van, aki boldog lenne, ha karácsonyra csomagot kapna valakitől, benne egy kis süteményt és nápolyit. Van, aki használt színes tv-ről ál­modik. A gyöngyöspatai százszá­zalékos rokkantnyugdíjas hasz­nált mosógépet vár. Szívszorító óhajok. Karácsonyra készülve címe­zem az üdvözleteket. Megtorpa­nok az adventi koszorús képes­lap felett Ladányi Lajos, Faragó Katatin, Zsuzsika, Manci néniék, Szilviák meg a többiek. Mit írjak a vajdasági barátainknak? Sze­gedtől alig 20 km-re, de a hatá­ron túl, Szerbiában élnek. A csönd városából, Kanizsáról ví­zummal utazhatnak hozzánk. Megindul a toliam: Sebők And­rás Kanjiza...: Bocsánatot kérek, Bandi bátyám! Szeretettel öle­lünk minden ismerőst. Egerből: Imre és családja. S. Imre (név és dm a szerk.-ben) Szép, okos és őszinte nyelv a ma­gyar. A lelkiismeret kifejezé­sünk ugyanis nem a lélek, még csak nem is saját lelkünk isme­retét jelenti. Erre nincs is szük­ség, hiszen nem nekünk kell a lelkünket ismerni, a lélek ismer bennünket. A lélek nem becsap­ható, és a lelkiismeretünk sem. A lélek az erkölcs, amely osztá­lyozza cselekedeteinket, min­dennapi botladozásainkat. A lé­lek a tükör, s ha belenézünk, lát­juk önmagunkat. Lelkiismeretünk a szívünk, s jól csak a szívével lát az ember. Szív és ész testünk nélkülözhe­tetlen részei, fogaskerekei. Néha- néha úgy tűnik, ellenkező irány­ba forognak. Nehéz helyzetek­ben menekülni szeretnénk, és magyarázkodunk: a szív és az ész ellenkező eredményre jut. Újra meg újra rájövünk, hogy igazán jól csak a szívével lát az ember, ami igazán fontos, a lé­nyeg, az a szemnek láthatatlan. Most advent havában va­gyunk, és várakozunk... és biza­kodunk. Várjuk a májust... A má­jus mindenkinek szól, a nap me­lege, a madarak dala mindenkié, még azoké is, akik befogják a fü­lüket, behunyják a szemüket, és úgy gondolják, hogy a világ meg­szűnt körülöttük. ítélkezni nincs jogunk, erköl­csi alapunk se. Hajdani jogász- professzorom tanította: amikor nem tudsz dönteni, hallgass a belső bíróra. Most advent van. Nézzünk gyermekeink és édesanyánk sze­mébe, és bizakodjunk: van lelki­ismeretünk, tavasz közeledik... (név és dm a szerkőben)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents