Heves Megyei Hírlap, 2004. december (15. évfolyam, 280-304. szám)
2004-12-08 / 286. szám
2004. DECEMBER 8., SZERDA PF. 2 3 11 Cseh Tamás varázsolt Rendhagyó koncertre került sor november 17-én az egri Líceum dísztermében. Szerencsésnek mondhatták magukat azok, akik időben váltották meg a belépőjegyüket erre az estére. A fekete zongora a magyar költészet szimbólumaként bújt meg a színpad szélén. Belépett a dalnok, Cseh Tamás a maga rejtélyes, karizmatikus kisugárzásával. A két főszereplő: ő és a gitár abszolút egyedi világba vitte el az érdeklődőket lemezbemutató koncertjén. Eddigi lemezeitől eltérően még líraibb hangvételű anyagot hallhattunk rutinos, őszinte előadásában. Érezhető, hogy mind szakmai, mind művészi intellektusa pályája csúcsára érkezett. Nekünk halandóknak még mindig nagyon sokat el tud árulni végtelen érzékiségéből, identitásából. Bereményi Gézával együtt testesítik meg a tökéletes szerzőpárost, kortalan mondanivalójuk aktualitása kiállta az idők próbáját. Ahogy ültem meghatódva a koncerten, arra gondoltam, hogy miért nincsenek Cseh Tamások... Hová tűnnek el az értékek? Miért kell arra várni egy-két évig, hogy egy olyan ritka impresszióban részesüljünk, ami színvonalában valóban minőségi, tartalmában utánozhatatlan és emlékében maradandó. Ezen az estén a „rajztanár” korosztályok széles palettáját ejtette bűvöletébe. Az idősebbek saját elmúlt ifjúságuk illatát szívhatták be dalain át, valóban ott lehettünk egy titokzatos világban. A fiatalok tanulhattak és tanulhatnak tőle. A társadalom nyertesei lehetnek és lesznek azok, akik őt tudják majd követni. Életfilozófiája nemes egyszerűségre épül: értékrendjével a jót követi, teszi még jobbá minden erejével és tehetségével. „Mióta a világ varázstalanítva lett...”: ő a varázslat benne. Ezért köszönet neki. Birta-Szabó Ágnes Eger, Hatvanasezred a. Elhallgatott a muzsika Negyven év zongoraoktatással, ebből csaknem húsz év igazgatói pályafutással a háta mögött dr. Mocsáry Lászlóné Júza Ilona itt hagyott bennünket. Ez a „muzsika” 2004. november 10-én örökre elhallgatott - életének 63. évében, súlyos betegség után elhunyt a gyöngyösi Pátzay János Zeneiskola Érdemes Pedagógusa. Fáradhatatlan és kimagasló színvonalú munkájának köszönhetően növendékeivel rendszeresen sikert sikerre halmozott. Sokan közülük hivatásként választották a művészi pályát. A szakmailag ismert és elismert pedagógusra emlékezünk búcsúkoncert keretén belül december 16-án 17 órától a Pátzay János Zeneiskola hangversenytermében. Emlékét őszinte tisztelettel őrizzük. Jakkel Mihály Zsolt igazgató A szabadságvágy ereje Hatvannégy évvel ezelőtt, 1940. október 28-án sötét felhők borították Hellász kék egét. Moussolini diktátor csatlósaival együtt ultimátumot intézett a görög néphez, feltétel nélküli behódolást követelve. A szabadságszerető görög nép „OXT’-val, azaz nemmel felelt. A hellének hősiesen védték hazájukat, de a túlerővel szemben alulmaradtak. Harcuk nem volt hiábavaló, még ennyi év után is példaértékű az utókor számára, mert jelzi, hogy a szabadság- vágy mindennél erősebb. E napot mélyen a szívünkbe zártuk, s büszkén gondolunk rá. Minden évben megemlékezünk a hősökről, azokról, akik életüket áldozták a szabadságért, a jobb jövőért. Október 28-a nemcsak egy ünnep, sokkal több ennél. Ez maga a múlt, a jelen, a jövő. November 26-án a maroknyi egri görögség méltóan ünnepelte meg e napot. Örömünkben osztozott a helyi lakosság egy része is, akik fogékonyak a hellén kultúra iránt, és szeretik a görögséget A megemlékezés fényét a Helidonaki néptáncegyüttes emelte tovább. A zenét a Pyta együttes szolgáltatta, még csodálatosabbá téve az estét Gasztronómiai kultúránkról Argiro- pulosz Ghavrilosz gondoskodott, s mediterrán specialitásaival nagy sikert aratott. Köszönjük ezt a felejthetetlen napot! Dr. Miliosz Kozmosz az Egri Görög Önkormányzat elnöke Soha többé véres háborút! Hatvan éve történt: a németek november 30-án hajnalban isz- koltak el Egerből. Ettől kezdve Egert ellenséges területnek tekintették. Tüzérségük lőtte, szerencsére a nehézlövegeket másutt kötötte le a harc, de az aknavetők így is okoztak emberveszteséget. December 10-én, egy derült, szép napon pedig néhány német repülőgép támadta meg és bombázta a várost. Vajon miért? Komoly katonai célpont nem volt a településen. Néhány polgártársunk szerint a szovjet városparancsnokságot vették célba. Azt nem találták el, de több polgári épület megrongálódott, pl. az Angolkisasszonyok iskoláinak épülettömbje. A Makiári út elején tartózkodtam, amikor a német bombázók megjelentek. Félelmetesen reszkettek, zörögtek a? ablakok, betört a szobákba a légnyomás. Valamilyen riasztásféle volt, de akkor, amikor robbantak már a bombák. Az emberek futottak az óvóhelyekre, amelyekről azt hitték, hogy többé már nem lesz szükség rájuk. Futottak az orosz katonák is, egyáltalán nem viselkedtek hős módjára, de még higgadtan sem. Egy helyi hírforrás 33 halottról beszélt. Alighanem vad túlzás volt, de tény, hogy többen meghaltak. Az áldozatokat együtt temették, szervezték a temetést, a szertartást Czapik Gyula érsek végezte. A támadás idején helyi sajtó még nem volt, a temetés utáni napokban megjelent egy sovány újságocska, és az beszámolt a végtisztességről. Nem Eger volt az egyetlen magyar város, amelyet bombáztak. Pár héttel előbb Baját támadta meg a hitleri légierő. Ott is a lakosság szenvedett. Ismertem egy cisztercita tanárt (korábban az egri gimnáziumban tanított, onnan helyezték Bajára), akinek mindkét lábát tőből letépte egy német bomba. Ezek a légitámadások talán nem is katonai célt szolgáltak, hanem a bosszút. Mert hogyan mertek megmaradni a magyarok, amikor a német ármádia már nem védte őket? A múlt csak példa legyen most. Az legyen, csak az, és meg ne ismétlődjék többé! Dr. Bán Ervin Budapest, Nyírpalota u. Igény a versre November 10-én Egerben a Keresztény Ifjúsági Klub és Galéria termében volt mód bemutatni az Olvasónemzet Alapítvány és a Gonda Könyvkiadó jóvoltából megjelent Nádszagú felhőkön című verseskötetemet, ahol a meghívó mottója - „Csak a szeretetnek van kamatja, minden mást megehet a feledésrozsda” - csodálatos igenre talált a résztvevők számában. Talán még sincs igazuk azoknak, akik az állítják, hogy a ma emberének nincs igénye a versre. Hiszen a bemutató kedves hangulata, a sok virág mind-mind kiállás volt emlékeink, értékeink, a szépség, a szeretet, a rím, a dallam és életünk számára nagyon fontos barátság mellett. Köszönet minden kedves segítőnek és résztvevőnek. Nagy Edit (cím a szerk.-ben) Sportiskola egyesületként E levél arról tanúskodik, hogy szűkebb hazánkban - Eger és Gyöngyös után - Gyulán is megszületett a sportiskola egyesületi formában, amely nem tévesztendő össze a testnevelés tagozatos iskolákkal. Egy alkalommal Egerben találkoztam Horváth Béla korábbi tanítványommal, és gondolatokat cseréltünk városunk sportjáról, az utánpótlás-nevelés helyzetéről. A nevezett testnevelő tanár Gyula város sportlétesítményének igazgatója. Beszélgetésünk kapcsán megemlítettem, hogy városunkban az utánpótlás nevelésében központi helyet foglal el a városi sportiskola. Ő sokat kérdezett erről, melynek kapcsán részletesen ismertettem a sportiskolái utánpótlás struktúráját és előnyeit. A beszélgetés kapcsán úgy láttam, hogy a sportiskola megragadta a figyelmét. Majd később telefonon keresett meg. Kérése az volt, hogy tudnánk-e fogadni egy háromtagú küldöttséget, akik Gyula önkormányzat képviselői. A találkozó létrejött Égerben, és a sportiskola igazgatójával fogadtam a város egyik alpolgármesterét, dr. Bartóti László orvost, az ifjúsági és sportbizottság vezetőjét, és annak tagját, Horváth Bélát. Segítségként különböző dokumentumokat adtunk számukra. Megértették, hogy a tehetséges sportolók és a legjobb szakemberek koncentrációja a legjobb alapja az utánpótlás-nevelésnek a versenysport számára. Mindez természetesen csak az önkormányzat hathatós támogatásával lehetséges. Mindezeket mérlegelve és megértve hozzáfogtak a városi sportiskola megszervezéséhez. Ennek eredményéről az alábbi levél sorai tanúskodnak. „Kedves Tanár Úr! Örömmel tájékoztatom, hogy Gyula város utánpótlás-nevelésében nagy változás történt. Ez év szeptemberétől megalakult a város egészét átfogó sportiskola. A sportiskolái képzés öt sportághány kedves sor megerősít abban, hogy a városi sportiskola létrehozása nem volt haszontalan dolog. Nap mint nap olvashatjuk a Hírlap hasábjain a sportiskolás gyerekek eredményeit, sikereit, melyek bizonyítják a létét. Válogatott versenyzőket neveltek különböző sportágakban. Versenyeztetésük bajnokságukban sikeres, s ezáltal a diákolimpiákon is sikeresen szerepelnek. Még több előnyét is sorolhatnám, pl. a nevelés területén is. Ezért fokozottabb támogatásuk erkölcsileg és 1 anyagilag is szükségszerű. Ebből a körből ban történik (atlétika, úszás, labdarúgás, kézilabda, kosárlabda). A Te segítséged is nagyban hozzájárult, hogy mindezt ilyen gyorsan sikerült megvalósítani. Segítségedet ezúton is köszönjük. Utóiratként hozzáfűzném, hogy egyre többen felismerik a sportiskola létét, előnyét.” E nénem szabad kizárni a szegényebb családokból jövő gyermekeket, akiknek a megemelt tagdíjak fizetése gondot okoz. Jó lenne, ha a sportért felelős országos szervek is felismernék az utánpótlás-nevelés eme formáját, mert a különböző alapítványok nem igazán szolgálják a kitűzött célokat. Dr. Gallovits László Eger Makk MarcMiét Egerben a Lenkey János Általános Iskola november 8-12. között rendezte meg egészségnevelési hetét. Az őszi Makk Marci- hét nevet viselő rendezvényt pat- ronálóink támogatásával tudtuk sikeressé tenni. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani az Egertej Kft.-nek, Almási Csabának és Paróczai Imrének tejtermék-bemutatójukért, valamint dr. Ládi Évának, aki előadásával felhívta tanulóink figyelmét a helyes bőrápolásra. Köszönjük a Halas Szülői Alapítvány és a GYISM anyagi támogatását. Holzerné Válóczi Éva szabadid&szervező Értjük egymást Az „Értjük Egymást” Alapítvány a Beszédhibás Gyermekekért kuratóriuma ezúton köszöni meg a 2004. nov. 16-án a Helyőrségi Klubban tartott Hóhívogató című jótékonysági estjén nyújtott magas színvonalú előadást a Szalapart úti Speciális Általános Iskola növendékeinek, tánccsoportjának, a Farkasvölgyi Óvoda növendékeinek, a Lókötő együttes táncosainak, Kormos Péternek és mindenkinek, aki valami módon támogatta az est sikerét. A színvonalas produkciók előadói mellett külön köszönet illeti a Helyőrségi Klub vezetőjét, valamint az ott lévő dolgozókat, akik segítették rendezvényünket, amely emlékezetes marad valamennyi résztvevő számára. Az Alapítvány Kuratóriuma Veszélyes nyárfák Egy könyv a hatvani zsidóság múltjáról Németi Gábornak, a szenvedélyes szorgalommal kutató és publikáló hatvani helytörténésznek egy rendkívül értékes könyvét vehettük kézbe a közelmúltban, mely a hatvani zsidóság múltját tárja elénk a kezdetektől a megszűnésükig. A kiadvány szerzője e művével is a lakóhelye és annak lakossága iránti szere- tetéről, elkötelezettségéről tett bizonyságot. A 175 oldalas kötet címszavai hangsúlyosak: „A hatvani zsidóság krónikája”. A kiadványban publikált tanulmány „hosszmetszetben” mutatja be a Heves megyei kisváros zsidó lakossága múltjának eseményeit. A könyv „A hatvani zsidó lakosság kialakulása és fejlődése 1939-ig” című fejezettel indul és „A hatvani zsidóság a második világháború éveiben” című fejezettel zárul. A mű fejezetei foglalkoznak a helyi zsidó szervezetekkel, intézményekkel és a hitközséggel, valamint a zsidók szerepével a település gazdasági-társadalmi közéletében. Az első fejezet részletesen foglalkozik a hatvani zsidó származású értelmiségiekkel és a jelentős gazdasági szerepet játszó személyekkel. Szó esik benne az első világháborús hatvani zsidó katonákról is. A második fejezet az antiszemitizmus, a zsidók elmagyarosodása és a cionizmus helyi jelenségeit mutatja be. A harmadik fejezet a hatvani zsidó munkaszolgálatosokról, a negyedik pedig a haláltáborokba kerültek kálváriájáról szól. E fejezetben a szerző külön foglalkozik a hatvani gimnázium zsidó származású tanulói, valamint a Hatvány család vészkorszakbeli sorsával. A függelékek pedig a hatvani első világháborús zsidó hadviseltek és a fasiszta népirtás hatvani zsidó áldozatainak névsorait, valamint Radnóti Miklósnak a hatvani munkaszolgálata idején írt verseit tartalmazzák. A kötetből kiderül, hogy a hatvani zsidóság élete, a nehézségeken, olykor tragikus helyzeteken is átívelő sikerei alapvetően hozzájárultak a település városias jellegének fejlesztéséhez, a II. világháború előtti ipari, kereskedelmi, közlekedési és kulturális központtá válásához. A hiánypótló kötet a hatvani zsidóság múltjának bemutatása mellett számos kuriózummal gazdagítja a hazai történettudományt is. Levéltári, könyvtári, anyakönyvi kutatásokra és viszszaemléke- zésekre támaszkodik. A borítóján és a belül elhelyezett illusztrációk, a jegyzetek, a történeti források közlése, valamint a függelékekben foglaltak tovább emelik a kötet értékeit. A helyi iskolai oktatásban is kiválóan hasznosítható művet az érdeklődők megtalálhatják a város könyvesboltjaiban, könyvtáraiban és közintézményeiben. A kötet szerzője, szerkesztői, a kiadó, a mecénások és nyomdászok mind kiváló munkát végeztek. A kiadvány szerzőjének további kutatásaihoz jó munkát, jó egészséget kívánunk. Demény-Dittel Lajos levéltáros, történész Levelem megírásában a lap nov. 25-i számában szereplő fővárosi fadőléses baleset inspirált. A fényképeket látva megállapítható, igencsak fogta a kezét a kocsiban ülő sérülteknek az Isten. A tettes láthatóan egy idős nyárfa. Ez a fafaj volt (hazai és nemes) évtizedeken át a közutak és közterületek felkapott fásítási témája. Optimális talaj- és klimatikus viszonyok mellett 20-35 év alatt vágáséretté vált, de az ültetést követő 5-10 év alatt tekintélyes méretre tett szert. Ez az ún. műszaki vágásérettség a nyárak esetében szinte egyl>eesik a biológiai érettséggel. Ezután az egyes fák rohamosan öregszenek. Ilyen nyárfának az útra való kidőlése egy éppen arra közlekedő személygépkocsira okozott a fővárosihoz hasonlóan szerencsés kimenetelű balesetet pár éve Szilvásvárad és Nagyvisnyó között. Emlékszem, valamikor nagyon régen, az '50-es évek végén, a '60-as évek elején ezt az utat eperfák szegélyezték, amit az útfelügyelet elődjének „bölcs döntése” által kivágattak. Az emberek és az állatok kedves csemegéje helyére nemesnyár került. Az eltelt negyven év során ezek a fák életveszélyessé váltak. Belőlük valamennyit pár éve kivágattak, de mára valamennyi potenciális baleseti veszélyforrást jelent az éppen arra közlekedők számára. Bízom benne, hogy jelzésem az útfelügyeletnél fogadásra talál, amit majd tett követ. Szabó László, Szilvásvárad (cím a szerk.-ben)
