Heves Megyei Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-24 / 274. szám
2004. NOVEMBER 24., SZERDA PF. 2 3 11 Ki az igazi hazafi? November 12-13-án két rövid glossza foglalkozott a kettős állampolgárságról, viharokat, politikai sárdobálást, mocskoló- dást, hazafiatlanságot, hazaárulózást okozva a két oldal és a határon túliak között. A kettős állampolgárságról szól a két rövid cikk Hazafias lecke, Hazafi- atlan játékok a Heves Megyei Hírlapban. Nem mondhatja senki sem, különösen a külhoni magyarok nem, hogy ez a kis sorsüldözött ország és lakói, ahol az életszínvonal még a '80- as évek életnívóját sem érte el - persze vannak kivételek —, hogy szűkmarkú lett volna. A kárpótlások sorozata, a státustörvény adta kedvezmények, támogatások (kormány, önkormányzatok, cégek, magánosok stb.) 100 milliárdokra rúgnak, amelynek jelentős részét nem az itt élők kapták. Ezt Európában egyetlen ország sem tette, csak a szegény magyarok. Még az ún. magyar igazolványokon meg sem száradt a tinta, már kollektív módon követelik százezrek részére a magyar állam- polgárságot, pedig ennek a költsége sem maradt sok milliárd alatt. Egyesek sunyi módon azt szajkózzák, ez nem kerül egy fi- tyingbe sem az itt élőknek. Érdekes, amikor hatalmon voltak, elvetették a kollektív magyar állampolgárság kérdését, mert akkor tudták, hogy mivel jár az anyagiakban is. Ha Kasza, Tőkés, Durai, Kovács M. mond valamit, rohan minden vezér, támogatni, segíteni kell, mert mi gazdagok vagyunk. Hogy itthon tönkremennek az iskolák, békanívón üzemel az egészségügy, az emberek 40%-a csirkeláb után szaladgál, az utcákon fagynak meg, nem telik fűtésre, világításra, színházra, újságra, alacsony a nyugdíj, 700 ezer embernek nincs munkája, az minden vezetőt hidegen hagy. Miért? Mert a hatalom a fontos, a szavazatok. Kétmillió koldus országát, lakóit, ha százmilliár- dokat adunk is, lehazaárulóz- zák. (Lásd a sepsiszentgyörgyi templom, iskolák felújításakor tették a magyar küldöttséggel.) Itthon is ilyen hangokat hallani, mert aki kételkedik, az nem becsületes, nem igaz magyar, Isten elleni bűnt követ el, új Trianont hoz a hazára. Lesz itt sárdobálás, nemzetveszejtés, önzés, vádaskodás, minden, csak béke nem, válságba sodródik a magyar-magyar viszony, az biztos. Arról nem is szólva, hogy miként alakul a külhoniak kapcsolata a helyi többséggel. Magyarok vagytok, menjetek oda, meg ahova mehettek, Európába. Mi meg hazafias módon fizetjük a szociális, egészségügyi, továbbtanulási, iskoláztatási, meg sok száz más kiadásot. De ki ad nekik munkát, amikor az ittenieknek sincs? A nyugdíjakat is nekünk kell fizetni, ha meg az EU-ba megy tovább, akkor is Magyar- országnak kell fizetni esetleges eü-kiadásait stb. Kierőszakolt népszavazáson jó döntés nem születhet, csak mérhetetlen károkozás, a kapcsolatok, az együttműködés megrontása. N.L.F. (név és cím a szerkőben) Megkésett idősek napja Novemberben tartotta az Életet az Éveknek Klubszövetség az idősek köszöntését. Kiemelt program volt az Egészséges Életért Béres Alapítvány ismertetője. Tájékoztatták az időseket a készítményről és ajándékoztak is abból. A cég több mint tíz éve áll szerződésben a klubmozga- lommal. Ez az ünneplés az egészségesebb életmód felé irányította gondolatainkat. Mihály János országos elnök szintén köszöntötte az időseket, és méltatta az idősek szorgalmát, klubéletünket, ahol sokszínű kulturális élet folyik. Ezek támogatóit - polgármestereket, klubvezetőket, kultúrosokat - díszoklevél átadásával köszöntötték. Bessenyei Illésné megyei elnökasszony is a klubmozgalom munkáját méltatta. Fontos, hogy minden településen legyenek klubok, ahol a sok egyedül élő idős ember is helyet talál érdeklődése szerint. Legyenek olyan programok, melyek színesítik, hangulatossá teszik a klubéletet. Legyen megértés, szeretet, összetartó erő, melyért mindenkinek tenni kell. Műsort adtak a kereskedelmi szakközépiskola diákjai Zachar Emilia tanárnő felkészítésével. Az idősek bemutatkozása is jól sikerült. Néhány nevet megemlítenék: Várhegyi Ferencné, Almásiné Vera, Szűcsné Lúc Rózsa, a fiúk közül pedig Girus Tibor, Gurnicz Vencel, Pál György és Tavaszi József. A klubtagok nevében: Berecz Albinné, Halász Andrásáé Még egyszer a jutalomról Miért jutalmazzák a polgármestert, ha mindenütt megszorító intézkedéseket vezetnek be? A közelmúltban a Hírlap sajnálkozó cikket közölt a hatvani polgármester jutalmáról, mely szerint nem elég, hogy fel kell vennie két és fél milliós jutalmát, de az ellenzék ezért még támadja is, és igyekszik napirenden tartani a kérdést. Mivel név szerint rám hivatkozik a szerző, bosszankodva olvastam a cikket, különösen, hogy a novemberi polgármesteri újságban (amely eredetileg a helyi önkormányzat lapja lett volna) személyeskedő kiegészítéssel ugyanez a cikk megjelent. A jutalmat 2004 júliusában tárgyaltuk, és ez a cikk november elején jelent meg! Bosszankodom, mert a cikk ilyen beállítása egyszerűen nem igaz! A képviselő-testületi ülésen kifogásoltuk a jutalmazást akkor, amikor mindenhol a megszorító intézkedéseket léptetik életbe, de a hangsúly nem csak ezen volt, és a kérdéseink ma is aktuálisak. Miért rendkívüli testületi ülésen kellett a kérdést megvitatni? Miért adták a napirendnek a megtévesztő és elfedő „szervezeti és működési szabályzat módosítása” címet a tárgyszerű megnevezés helyett? A sajtó miért nem tudósított az ülésen elhangzott vitáról? Ez utóbbira később kaptunk választ, hogy a helyi tudósító Egerben, a szerkesztőségben ügyelt, tudósítását a rendkívüli ülésről a polgármester tájékoztatása alapján készítette, de mint elismerte, erről a napirendről nem kapott információt. Égy tárgyilagos tudósítással mindenféle további vitának elejét lehetett volna venni, de miért kell a júliusban lezajlott vitát még novemberben is elővenni? Erre a választ a cikk folytatása adja meg, hiszen az ellenzéket elmarasztaló bevezető után következik a felmagasztalás: mennyit dolgozik a polgármester, és a befejezés a megszokott formula: bezzeg az elődei nem csináltak semmit. Két év után még mindig nem értem, hogy miért olyan fontos a Polgármester Úrnak az elődei állandó lejáratása, rágalmazása, ahelyett, hogy örülne a sikereinek és megköszönné elődeinek, hogy az ipari park létesítésével megteremtették a jelenlegi sikerek alapját. A lejárató munkára néhány példát is említek: A kerekharaszti játszótér átadásakor a Hírlapban nyilatkozta az esemény feletti öröm helyett, hogy bezzeg az elődei nem törődtek a városrésszel! Úgy látszik, a mostani sok törődés miatt mentek el oly sokan szavazni a Hatvantól és a polgármestertől való elválásról az augusztusi kánikulában Ke- rekharaszton. A város elmaradott csatornázottságáról így nyilatkozik egy országos lapban: „időnként eszembe jut, mi a fenét csináltak az én elődeim”)!), elhallgatva, hogy éppen az ipari park létesítésével indult meg a csatornázás, elkészült Újhatvanban a gerincvezeték, és elkészültek a további kiviteli tervek. A folytatáshoz és a sikeres pályázathoz térségi összefogásra lett volna szükség, melyet Lőrinci városa (benne Érsek Zsolt képviselő szavazatával) annak idején meghiúsított! Az elkészített terveket kidobálták, és azt nyilatkozták, hogy tele voltak a fiókok használhatatlan tervekkel. Most viszont, amikor jelentős az iparűzési adóbevétel, az ingatlaneladásokból is nő a bevétel, gyűlik a lakossági hozzájárulás és megnyíltak az uniós lehetőségek, akkor két év telt el minden látható eredmény nélkül, és még mindig nem tudjuk, mikor indulhat az építkezés. Ilyen szemlélet mellett érthető, hogy néhány lejárató cikk után meg kellett szüntetni a Hatvani Expót, az előző képviselő-testület által a főtéren felállított Városmúlt című millenniumi emlékművet politikai okból el kell távolíttatni, és a korábbi '56-os emlékmű helyett újat kell állítani. Mi lesz a régi sorsa? Azt is elbontják? Meglepődve értesültem, hogy új könyvtár építését tervezik a Zagyva-partra. A mostaniból talán újra pártház lesz? A fejlesztéseknek, a sikereknek hatvani polgárként én is örülök, de csak sajnálni tudom, hogy „a múltat végképp eltörölni” jelszó jegyében történik mindez! Az idő fogja eldönteni, hogy mit ér az a jövő, amit a jelenben az értékek elsorvasztásával építünk. Hatvan, 2004. november 17. Szinyei András Amennyiben fenti írásunkra reagálni kívánnak az érintettek, fórumunkban természetesen helyt adunk az ellenérdekű felek véleményének is. (A szerk.) a f Temetkezési polémiák A Heves Megyei Hírlap november 4-i számában megjelent „Egy temetés pluszköltsége” című cikkhez szeretnék hozzáfűzni egy-két gondolatot. Szerencsére az újságírónő közbenjárására már kiderült, hogy a temetkezési vállalkozó kivel kötötte meg a kegyeleti köz- szolgálati szerződést. Sajnos ezt idáig senki sem árulta el nekünk, sem a lelkész, sem a jegyző, sem a vállalkozó, pedig erről mindenki tudott. Ha már a presbitérium köt egy ilyen szerződést, arról az embereket tájékoztatni kellene, nem pedig mikor már fizetni kell. Aztán ez a szerződés nem kötelezheti az embereket arra, hogy kivel temethetnek és kivel ásathatnak sírt. (Lásd a Fókusz nov. 4-i adását.) Ilyen szerződést kötni nem lehet. Ha azonban valaki üzemeltető, akkor a szolgáltatások árát fel kellene tüntetnie egy táblán, nem a temetés után az ember elé tenni. Aztán gondolkodhatunk, miért is fizettünk ennyit. Az újságírónő félreértett. Én nem azt a csekélyke összeget fájlalom, hanem azt, hogy egy vállalkozó úthasználatért miért nevetteti ki magát, ha állításaival ellentétben sosem javította az utat. Fertőtleníteni pedig hamvasz- tásos temetés után - ha le sem mentünk a ravatalozóba - nemigen kell. Az összegek pedig találomra jönnek. Egyszer 6000, később 3450 Ft ugyanazért. Halottak napjára az önkormányzat kiküldte a dolgozóit kaszálni, de a vállalkozót nem láttuk, a gépek sem zavarták a temető csendjét. A 25 évre" megvásárolt sírhelyek összegét az egyháznak fizetjük, ennek ehhez semmi köze. Ha a szomszédos községek temetőit veszem figyelembe, rendezettek, szépek, hiszen nem üzemelteti őket senki. Rendben tartja az önkormányzat. Szerencsére ígéretet kaptam a jegyző úrtól, hogy még az idén felbontják a szerződést, mert nagyon sok a panasz az emberek részéről. Egy temetés pluszköltsége pedig az, hogy ez a vállalkozó hat évvel ezelőtt ugyanazért a szolgáltatásért 110.000 Ft-ot kért, amiért most 140.000 Ft-ot fizettünk. Ez igenis már pluszköltség. M.-né, Szilvásvárad (név és cím a szerk.-ben) A benzinárról Nemzetközi Palócgála Egerben Aranyos torkú fellépők fesztiválja Ki ad manapság vért? Az unió államai nem vezethetnek be egyoldalú adócsökkentéseket azért, hogy kivédjék a magas olajár hatásait. A drága benzint az USA-ban és Ázsiában így is veszik, mint a cukrot. Az európai monetáris ügyek biztosa jelentette ki ezt a legújabb áremelés indoklásául. A pénzügyi szakember országában ismeretlen a benzinturizmus, a taxisblokád, ismeretlen az adókkal feltupírozott üzemanyagár. Itthon literenként 1 Ft- ot elengednek a 250 Ft/1 benzinárból, de a Pénzügyminisztérium nem tudja, hogy meddig működhet ez a kompenzáció. Tehát a további 5 Ft/1 emelésnél az 1 Ft is veszélyben van. Ez már elgondolkodtató... Nagy Károly nyugd. bányatechnikus Gyöngyösoroszi Minden eddiginél több résztvevője volt az i(fén november 1214-én Egerben megrendezett Nemzetközi Regionális Népzenei Fesztiválnak. A nyitónapon a területi minősítésű népdaléneklési versenyt követően kiállítás nyílt a Kodály Zoltán életét tükröző dokumentumokból. Ezen a napon szép számú érdelődőt vonzott Kóka Rozália feledhetetlen előadóestje a Bukovinai székelyekről. Szombaton és vasárnap zajlott a fesztivál hangverseny, melyet a népművészet ifjú mestereinek fellépése színesített. Az ünnepélyes eredményhirdetést követően szombat este nagyszabású palócbálat rendeztek a résztvevőknek. Az idei gálán számos megyei csoport és előadó nyújtott kiemelkedő teljesítményt. Palócgála Nagydíjban részesült a váraszói Rozmaring Népdalkor, az Egri Csillagok Néestje pdalkör, az egerbatai Kékszivárvány Menyecskekórus. Aszólisták kategóriájában Sőregi Józsefné Kerecsené, Kádár Lászlóné, Novaj vehették át az elismerést. Palócgála külön- díjat kapott a Sarudi Pávakör, a Terpesi Hagyományőrző Asz- szonykórus, az Ostorosi Asz- szonykórus. Szakmai minősítések közül az országos minősítés Aranypáva Díját érdemelte ki az Egercsehi Asszonykórus, Arany Oklevéllel jutalmazták az egri Dobó Katica Népdalkor, a demjéni Hagyományőrző Népdalkor, a porszlói Lila Akác Népdalkor , a parádi Palócbokréta Hagyományőrző Egyesület, a Kerecsendi Népdalkor, a fel- sőtárkányi Rozmaring Népdalkor produkcióját. Ezüst oklevelet vehetett át a gyöngyössoly- mosi Solymosi Menyecskekórus, a Karácsondi Népdalkor. Bronz oklevél érdemelt ki az ivádi Hagyományőrző Asszonykórus. A területi-regionális minősítés keretében kiválóan megfelelt az egerbaktai Kékszivárvány Menyecskekórus, jól megfelelt a kiskörei Őszidő Nyugdíjasklub. Szakemberek szerint veszélyes vérhiány van az országban, amely már komolyan veszélyezteti a műtéteket, sőt egyes műtéteket már el is kellett halasztani a vérhiány miatt. A rendszerváltás óta ez a probléma már többször is előfordult. Sajnos a T. Házban ezzel a kérdéssel senki nem foglalkozik. Szakemberek szerint azért van vérhiány, mert pazarolják a vért. Valójában azonban azért van, mert senki nem törődött a véradással. Ma csupán 10-15%- át adják annak a vérmennyiségnek, amit 20-25 évvel ezelőtt adtak. Azért merem ezt állítani, mert a mi településünkön is valamikor kb. 300 véradó volt átlagban egy véradáson, ezzel szemben ma csupán 30-35 fő vesz részt. Erről kéne népszavazást tartani, nem pedig arról, hogy a magyar adófizetők pénzét külföldre adják. Először a 10 millió magyar állampolgárt képviseljék megfelelően, és csak utána a többit. Ha pedig egyes képviselő urak annyira szívügyüknek tekintik a külföldön élő magyarok támogatását, akkor a jövedelmük felét minden hónapban utalják át nekik. Nyissák már ki a szemüket ezek a képviselők, hisz itthon is több tízezer gyerek éhezik, és ezenkívül van mit támogatni idehaza is. Nem voltam és nem vagyok a külföldön élő magyarok ellen, de ami az utóbbi időben történik, az már egy kicsit sok. O.J. (név és cím a szerkőben)