Heves Megyei Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)
2004-11-22 / 272. szám
2004. NOVEMBER 22., HÉTFŐ HORIZONT 7 Dalok a Hangyában Nem szerencsés, ha a krónikás eleve prekoncepcióval közelít egy adott témához. Példának okáért, ha egy alapból rockimádó firkász azzal állít be a húszéves Hatvani Vegyeskar jubileumi hangversenyére, hogy - ha már úgyis oda a péntek estéje - beleszippant a levegőbe, készít néhány fotót, aztán elsiet valami füstös kocsmába, ahol legalább történik is valami - nos, biztos, hogy nem vezet jóra az efféle hozzáállás. A helyzet a tudósítót minősíti. Ha pedig utóbbi mégsem távozik az első adandó alkalommal, hanem lenyűgözve várja ki a háromórás koncert utolsó hangfoszlányait, mi tagadás, az a produkció érdeme. (Különben is, a rockkocsmák megvárják az embert.) T. 0. Rákészültek, nem vitás. A Hangya Áruház emeleti termében korrekt díszlet, zsúfolt nézőtér, szép fellépőruhák, illusztris vendégek: Orbán György zeneszerző - nem akármilyen név a szakmában - és Zámbó István a KÓTÁ-tól, aki szerint egy amatőr formációtól ritkaságnak minősül az efféle színvonalas, teljes műsor. A várost Eperjesi Tamás alpolgármester képviseli, aki hatalmas tortával állít be, beszédet is mond, oklevelet is átad, a taps pedig nem akar szűnni. Megérdemlik ezek a hölgyek, urak. Megérdemli a négy karnagy is, akikkel az elmúlt két évtizedet, évet együtt csinálták végig jóban-rossz- ban - előbbiből több volt -, Pechan Kornéltól Hamar Éván és Németh Pálon át Stimecz Andrásig. Most felváltva dirigálnak, hiszen így dukál, és ennél csak az lehetne igazságosabb, ha az első maestro, Tóth Antal is itt lehetne... De hát a sors ritkán igazságos. Mikrofonok mindenfelé. Hanghordozó készül az eseményről, ami plusz motiváció arra, hogy beleadjanak apait-anyait. Anyait is, bizony: várandós kismama az egyik sor végén, jól láthatóan az utolsó harmadban, de bírja a strapát. Pedig végigállni is elég ennyi időt, nemhogy énekelni. Több kellhet ehhez, mint holmi hobbiszeretet. Fontos dátum: 1984. december 12., az első próba időpontja. És a következő 1984. április 3-a, az első fellépés a cukorgyárban - mint a hivatalos krónikából kiderül - hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulóján. A sor pedig nemcsak itthon folytatódik: vendégszereplések Ausztriától Hollandián át Olaszországig - megannyi élmény, egy hosszú út állomásai, amelynek a végén - legalábbis egyelőre - ott az arany oklevél, amit éppen a közelmúltban vehettek át Egerben. Az ötlet néhai Tóth Antaltól származott. Ő fogta össze a település énekelni tudó és szerető pedagógusait, s hamarosan bizonyossá vált az is, hogy mégsem annyira belterjes ez a szakma: egyre több lelkes „civil” csatlakozott hozzájuk - orvosok, könyvelők, dekoratőrök, de még közgazdászok is s szép lassan igazi közösséggé kovácsolódtak. Hogy milyenné, jelzi az is, hogy a folyamatos frissülés ellenére a mostani tagok közül Baloghné Kovácsik Ildikó, Baranyainé Szekszárdi Marianna, Fehér Katalin, Halmosné Suba Éva, Kőművesné Balázsfalvi Eszter, Pápainé Rados Mária, Pusztai Ágnes, Tóth Katalin, Varga Éva és Vincze Anna már a Tóth Antal tanár úr által verbuvált csapatban is ott álltak és énekeltek a cukorgyári kultúrotthon sok vihart megélt deszkáin, hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulóján... A béke és tolerancia utolsó órái? Havas András * * Ha volt Európában olyan ország, amellyel kapcsolatban a béke és a tolerancia jutott az ember eszébe, akkor az bizonyosan Hollandia volt. Nem csupán az utcán, a villamoson vagy a sörözőben találkozhattunk mosolygós arcokkal, hanem az úgynevezett erőszakszervezetek képviselői is any- nyira barátságosak voltak - legalábbis eddig -, ami szinte példa nélküli a világban. Ahogy a kissé ittas hajléktalanokkal elbeszélgettek, fölsegítve őket a földről, egy hangos és türelmetlen szó nélkül, ahogy egyszer házfoglalókat lakoltat- tak ki anélkül, hogy betörtek volna a lakásba... Az történt, hogy beöltöztek Mikulásnak a rendőrök (persze fotósok és tévések jelenlétében), becsöngettek udvariasan, még ajándékot is vittek, majd amikor már bent voltak, levették a jelmezt, és udvariasan felszólították a házfoglalókat, hagyják el a lakást... Hát ennek a hangulatnak lehet, hogy vége. * Az előzmények. Amszterdamban egy kormányzati hivatal előtt nemrég lelőtték Theo van Gogh holland rendezőt, aki filmjében és újságcikkeiben kritizálta az iszlám nőkkel szembeni bánásmódját. A rendező - aki Vincent van Gogh impresszionista festőművész bátyjának ük-ükunokája volt - nemrég a címlapokra került Submission című filmje miatt, amely az iszlám kultúra egyes elemeit kritizálta. Áz alkotást augusztusban bemutatták a holland televízióban is, és ezzel felbőszítették a helyi mus- zlim közösség tagjait, akik szerint a film provokatív, és csuNemcsak az iszlámellenes- ség fokozódott Hollandiában, hanem az iszlám radikálisok aktivitása is. Egy iszlám fegyveres csoport internetes üzenetben megfenyegette a holland kormányt és népet, hogy „súlyos árat fizetnek” a muzulmánok elleni megtorló akciókért, amelyeket Theo van Gogh holland filmrendezőnek a radikális iszlám nevében történt meggyilkolása után követtek el. „Nem nézzük ölbe tett kézzel azt, ami hollandiai iskoláink és mecseteink ellen történik. Esküszünk, hogy drágán megfizetünk a holland kormánynak és népnek” - írta a magát at- Tauhíd al-Iszláminak (iszláfi egység) nevező szervezet. Az üzenetben, amelyet az „Omar al-Moktar mártír brigádjának európai információs osztálya” írt alá, felszólítják a hágai kormányt, hogy állítsák le a holland televíziós csatornák muzulmánellenes programjait, „amelyeket azért pénzel, hogy ártson a muzulmánok hírnevének, és terroristáknak állítsa be őket.” A szervezet végül hivatalos bocsánatkérést követel a holland kabinettől. * Hollandiában közel egymillió muszlim él jelenleg, 1990-ben még csak félmilliónyian voltak. A nagyobb városokban a lakosság több mint tíz százalékát is kitehetik a muzulmánok. Hollandiát az elmúlt években szívesen választották európai célországként az iszlám vallásé bevándorlók vagy menekültek, éppen a vallások iránti nagyfokú toleranciája és liberalizmusa, valamint híresen jó szociális védőhálója miatt. Nem tudni, ezután mi lesz, de az sejthető, hogy egy korszak most véget ért. pán egy kívülálló szemszögéből ábrázolja az életüket. A Submission (Engedelmesség) egy muszlim nőről szól, akit házasságba kényszerítenek, később az egyik rokona megerőszakolja, és végül a közösség brutálisan megbünteti házasságtörésért. Az angol nyelvű film forgatókönyvét egy jobboldali politikusnő írta, aki évekkel ezelőtt megtagadta iszlám vallását. A muszlim bevándorlók helyzete Hollandiában régóta vitás kérdés. Sok jobboldali politikus próbálja elérni, hogy a bevándorlási törvény legyen szigorúbb. Szerintük az országban élő mus- zlimoknak sokkal nagyobb erőfeszítéseket kellene tenniük az asszimiláció érdekében. * Nem kellett hozzá egy hét sem, és Hollandiában iszlámellenes hangulat alakult ki, miután meggyilkoltak egy, az iszlám szélsőségesek feketelistáján szereplő filmrendezőt. Számos mecsetet meggyaláztak és többet megpróbáltak felgyújtani, egy muzulmán iskolát pedig felrobmindenki nézte a tévét, ahol szinte ötpercenként ismételték azokat a képsorokat. Ekkor egyszer csak arra lettek figyelmesek a vendégek, hogy a konyhából kihajolva két arab szakács örömében a levegőbe öklöz és ujjong, mikor a repülők beleszállnak a toronyházakba... És senki sem tett egy megjegyzést se: az európai, s főleg hollandokból álló közönség nem szólt be, hogy azért, barátaim, legyetek már tekintettel a többiekre, ha már befogadott titeket ez az ország... Ám a gyilkosság most iszlámellenes akciókat váltott ki az országban. A merényletet követően több mecsetet próbáltak felgyújtani Hollandiában, többet pedig meggyaláztak, később pedig egy eindhoveni muszlim iskolát robbantottak fel, amely súlyosan megrongálódott. A holland hatóságok megerősítették a mecsetek és más iszlám intézmények védelmét. A hollandiai iszlám vezetők szerint híveik további akcióktól tartanak. bántották. Vála- Mosolygós hollandok. Egy korszak vége? FOTÓ: H.A szül egy radikális szervezet megfenyegette a holland kormányt és népet. Néhány nap alatt tehát nagyot változott a toleranciájáról ismert Hollandia. Pedig ez eddig elképzelhetetlen volt. Egy személyes élmény. Három nappal a tragikus terrortámadás után - 2001. szeptember 14-én - egy olcsó arab panzióban szálltunk meg Amszterdamban. Este a ház kis éttermében ettünk, Provokáció A holland rendőrség őrizetbe vette a két éve meggyilkolt populista politikus, Pim Fortuyn bevándorlóellenes pártjának egyik volt tagját, akit azzal gyanúsítanak, hogy hamis fenyegető levelet küldött pártjának egy iszlámista csoport névé ben. Az esemény új megvilágításba helyezi a vallásifaji indíttatású erőszakhullámot. A merénylet óta néhány más holland politikus is halálos fenyegetést kapott, ami mecsetek, templomok és egyházi iskolák elleni kölcsönös bosszútámadások sorozatát indította el Hollandia-szerte. Ügyészek közleményben számoltak be arról, hogy letartóztatták a Pim Fortuyn Listája (LPF) volt tagját, s a 33 éves férfi bevallotta: ő küldte a hamis fenyegetést pártjának, majd a levél miatt feljelentést tett a rendőrségen. „Az ügyészek keményen fellépnek az erőszak és az erőszakkal való fenyegetéssel szemben, továbbá a fenyegetésekről szóló hamis bejelentések ellen is, mivel azok hozzájárulnak a né vekvő türelmetlenség légkörének kialakításához az országban". A parlamentben képviselt LPF - amely augusztusban szakított a nacionalista párttal (ehhez tartozik a most őrizetbe vett férfi) - „gyenge elmére valló tettnek” minősítette a hamisfenyegető levél megírását, s hangsúlyozta: „ez a bűnös magatartás olajat önt a tűzre ebben a feszült időszakban”.
