Heves Megyei Hírlap, 2004. november (15. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-10 / 262. szám

2004. NOVEMBER 10., SZERDA PF. 2 3 11 Könnyezve emlékeztünk A hatvani Naplementi Nyugdí- günk Karafiáth Orsolya Buda­jasklub kultúrcsoportja már hó­napokkal ezelőtt készülődött az október 23-i események méltó megünneplésére, melyre a Grassalkovich Művelődési Ház­ban került sor. Móricz Máténé elnökasszony ünnepi beszédé­ben felidézte az 1956-os ese­mény főbb mozzanatait. Ezt kö­vetően az eseményhez kapcso­lódó énekek, versek előadására került sor. A kultúrcsoport szín­vonalas műsorát követően író­olvasó találkozó volt. Vendé­pesten élő költő és író volt Tag­jaink a költőnő verseskötetéből mondtak el aktuális verseket, aki meghatódva hallgatta eze­ket. Elmondása szerint igen jó érzés volt idős emberektől hal­lani. Igen jól érezte magát, s az egész műsor számára újdonság volt. Meghívtuk a 2005 áprilisá­ban rendezendő versmondó versenyünkre zsűritagnak, me­lyet örömmel el is fogadott. Numan György vezetőségi tag Fegyvert lábhoz, avagy a vesztünkbe rohanunk? A politikusaink vitáját hallgat va magam is eltöprengtem. Ko­molyan gondolják egyesek, hogy manapság már akkora béke és nyugalom uralkodik a nagyvilágban s hazánkban, hogy annak védelmére már nincs szükség? A magyar állam vezetőit mi­lyen szellem szánhatta meg, amikor azt hiszik, hogy a Kár­pátok medencéjében óriási méreteket öltött a népek és nemzetek közötti megbékélés, s következésképp néhány ezer hivatásos katona megnyugta­tóan fogja ellátni a körkörös honvédelmet, miközben a sor­köteles ifjúság a szórakozóhe­lyen fogja múlatni az idejét. A tényekről szeretek beszélni, amikor kijelentem: szomszé­daink - egyetlen állam kivéte­lével — ezer év elteltével sem nyugodtak abba bele, hogy ez a szorgalmas és tehetséges magyar nép a Duna és a Tisza táján végérvényesen hazára talált. A történelmi Magyarország földrajzi területébe alaposan „beleharaptak” ellenségeink, s ennek következtében napjaink­ban is a „rablók” játsszák a sér­tődöttek szerepét. Milyen meg­békélési folyamatról beszélhe­tünk akkor, amikor a kisebbsé­get igyekeznek a hatalom gya­korlásából kiszorítani, sőt tett- leg is bántalmazni? Mi ez, ha nem fajgyűlölet és magyarelle­nes megnyilvánulás? A tanult embereknek, és kü­lönösen a történészeknek üze­nem, amíg nem késő, még egy­szer foglaljanak helyet a zöld asztal körül, s igyekezzenek egymást megnyugtatni arról, hogy a trianoni békeszerződést vállon felül gyenge, a politiká­hoz és a hatalom gyakorlásá­hoz semmit nem értők írták alá, s olyan szemlélettel bírók, akiket az utókor hazaárulók­nak minősít. Távol áll tőlem a riogatás, de a háborús történések folyama­tát értékelve: valamennyi hábo­rút a rögeszmés, a hatalmi gőg­gel felruházott, az emberiséget megfélemlítő és kegyetlen dik­tatúrára éhes vademberek rob­bantották ki. Éppen ezért nem szabad hinnünk az ördög dik­tálta békés egymás mellett élés­ben, ugyanis a napi események folyamata nem ezt bizonyítja. A fentiekből következtetek: a hi­vatásos állomány kiegészítendő tartalékok kiképzésével. Nem elavult, ósdi, magyaros módsze­rekkel, valamint a megint felho­zott leventeoktatással, hanem modern és kulturált kereteken belül történő honvédelmi isme­retek elsajátításával. Teljesen egyetértek azzal a gazdasági szemlélettel, hogy a magyar államnak igencsak költséges még a kis létszámú sereg fenntartása is, de arra nem gondolnak, hogy adott esetben a NATO nem biztos, hogy megvédene bennünket, mert az első vonalban nekünk kell helytállni, s ha nincs után­pótlás, máris kapitulálni kell a magyarnak. Számos esemény bizonyítja, ha küzd a magyar, általában magára marad. Pesz- szimista gondolatokkal foglal­koztam, de manapság a világ megint kezd elembertelenedni, szinte saját vesztébe rohan. Bollók István Eger, Kodály Z. u. Egy lépés előre, kettő hátra Valós vagy vélt gondok Pétervásárán Közel egy esztendeje ragadtam tollat azért, hogy megpróbáljak valamit tenni szűkebb környe­zetem, lakóhelyem, Pétervására érdekében. Mióta nyugdíjas va­gyok, ennyi az összes lehetősé­gem. A nyilvánosságot haszná­lom, bízva benne, hogy közzé­tett és talán hasznosítható gon­dolataim jó talajba kerülnek. A városban járva az emberek kérdezik tőlem, hogy volt-e ér­telme szót emelnem embertár­saim sorsáért, a laktanya sorsá­ért, a kábeltévé létesítésének körülményeiért és más hasonló ügyekben. Vannak, akik biztatnak, hogy írjak még, és sorolják a valós vagy vélt problémáikat. Önkor­mányzatunk képviselőiről csu­pán annyit, hogy már az is ma­gáért beszél, hogy az utolsó képviselő-testületi ülésen har­minc perc elég volt a megvá­lasztásuk óta eltelt kettő évben elvégzett és zömében el nem végzett feladatok értékelésére. Tudomásom szerint nem sze­rezték meg a már kiüresedett honvédségi objektumot a vá­rosban történő munkahelyte­remtés lehetőségeinek bizto­sítása céljából, mert valószí­nűleg vannak fontosabb ügyek, mint például a lab- darúgócsa- p a t u h k ügye. Örülhe­tünk, hi­szen fel- kerül- tünk az NB. III.- ba, s ezért a labdarúgócsa­pat lelkes tagjainak minden elismerésem, de vajon mibe kerül ez a város adófizető állampolgárainak? Tovább tart az elvándorlás a munkaképes lakosság körében, a fiatalok ki­látástalannak tartják a helyze­tüket a városunkban és környé­kén kialakult munkanélküli­ség miatt. Sokan elpályáznak vagy már el is pályáztak a vá­rosból. A szívem szakadt meg egy régi barátommal folytatott beszélgetés során a minap, aki Ostoroson él, és büszkén me­sélte települése fejlődését, és azt, hogy mennyi ház épült és milyen sok gyermek született. Örülhetünk, mert elkészült a szennyvízberuházás, ám azóta a városunk frekventált helyein élő állampolgárok élvezhetik a környező települések végter­mékeinek illatát. Örülhetünk, hogy a nyáron nem volt olyan sok csapadék, és nem öntötte el az utcákat egy-egy kiadós ziva­tar után a sok esővíz, mivel a csapadékelvezető árkok to­vábbra sem készültek el. Örülhetünk annak is, hogy bizonyos utcák lakói rettegve néznek a tél elé, mert nem állí­tották vissza eredeti állapotuk­ba az utak burkolatát. Vajon annak örülhetnek-e az itt élő polgárok, hogy a város vízháló­zatából továbbra is ihatatlan, gépi mosásra is alkalmatlan vi­zet lehet nyerni a csapokból, s hogy 8-10 évente saját költsé­gükre kell kicserélniük laká­suk ivóvízhálózatának elemeit? ígéret van arra, hogy 2005 ta­vaszán a pályázaton nyert 100 millió Ft-ból összekötik a város ivóvízhálózatát az ÉRV ivóvíz­rendszerével, ami a város ivó­víztároló műtárgyát jelenti. Ezzel a témával egyszer már foglalkoztam, a véleményem to­vábbra is az, ző előtti részét megnyitnák a vásárosoknak, mivel a higiénés követelményeknek az ott lévő vizesblokk messzemenően megfelelhetne. Az üzlet udva­rán lehetne parkolni, forgalmat szabályozó eszközökkel pedig megóvható lenne az oda igyek­vők testi épsége. Nem tudom, hogy a régi MOL-kút helyén mit terveznek, de itt legalább 20 személyautónak lehetne parkolót kialakítani. Ezen a ré­szen az útkereszteződést is rendbe lehetne tenni, mivel a Táncsics út irányából rendkí­vül veszélyes a főútra történő kihajtás. Mi, az Orgona úton lakók na­gyon örülünk, hogy utcánkba a rendkívül szép és modern új MOL-kútnál lehet behajtani, és hogy a város régi építésű, újon­nan kialakított magtára díszíti utcánk bejáratának jobb olda­lát. A Bátonyterenye felől érke­zők is sokszor megcsodálják városunk új nevezetességét. Az örömünket csak az veszi el, hogy a raktár fala omladozik. Idő­ben kívántam írásomat A Vadászlap írói a Blikkben A Mátra és a Bükk a vadászok, a természetszerető emberek kedvence, paradicsoma. Az Egererdő Erdészeti Részvény- társaság október 12-13-án Szil­vásváradon a Szalajka-völgyi vendégházában látta vendégül a Magyar Vadászlap munkatár­sait, tudósítóit. Az rt. nevében Pallagi László vezérigazgató és Nagy Károly vadászati csoport- vezető fogadta a vendégeket. A kétnapos tanácskozáson Békés Sándor újságíró szakmai munkáról, színvonalasabb lap­szerkesztésről tartott előadást, kihangsúlyozva az újságírás etikai szabályait, alapelveit. A lap helyzetéről, annak tevé­kenységéről Csekő Sándor ki­adó-főszerkesztő, valamint Homonnay Zsombor felelős szerkesztő előadásukban el­mondták, hogy az újságnak nyomon kell követnie a szak­mai, kulturális eseményeket. Meg kell felelnie a jövő elvárá­sainak, a szakmai kihívások mellett az uniós követelmé­nyeknek is. Őrizni és segíteni kell a hazai vívmányokat, le­gyen az vadgazdálkodás, termé­szetvédelem vagy kultúránk múltja, jelene vagy jövője. A tanácskozás során Pallagi László vezérigazgató bemutatta az rt. 72 ezer hektáron végzett sokrétű gazdálkodási tevékeny­ségét. A továbbiakban az rt. ve­zetői, munkatársai, Grédics Szilárd erdészetvezető, Doros István vadászati vezető és Szűcs Iván hivatásos vadász jó házigazdához méltóan szorgos­kodtak a rendezvény sikeréért. Bemutatták a Bükk szépségeit, a vadgazdálkodás területi adottságait. Mint mondták: az erdő közérdek, s mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy a Bükk és a Mátra jelleg­zetes arculatát, különleges öko­szisztémáját, védett növényeit és állatfajait fenntartsák és megőrizzék a következő gene­ráció számára. Igyekeznek ki­használni az erdő- és vadgaz­dálkodáson túl a terület adta le­hetőségeket, hiszen náluk a tu­rizmus is döntő szerepet ját­szik. Szívesen jönnek ide a ha­zai vendégeken kívül a külföl­diek is, akik többsége már-már visszajáró vendég. A vadgaz­dálkodással foglalkozó szakem­bereik az igényeknek megfele­lően teljesítik feladataikat, örö­met és szép emlékeket szerez­ve az ide látogató és vadászsze­rencsére váró vendégeknek, vadászoknak. Gyenes István hogy amíg a város vízhálózatát ki nem cserélik, addig ez ablakon kido­bott pénz. A Kossuth utcából az életveszélyes helyzeteket okozó heti két piac lekerült a város egyik kulturált üzletének udva­rára. A helyszín nagyon jó, csak ezek után kedden és pén­teken ott nem lehet parkolni, mivel az árusok portékáik érté­kesítésére elfoglalják a parkoló­kat is. így sikerült nagyobb életveszélynek kitenni az oda igyekvőket, lévén a 23-as szá­mú út főútvonal. Mi lenne, ha kedden és pén­teken délelőtt a sportpálya öltő­Köszönet a diákoknak Október 23-i nemzeti ünne­pünk alkalmára küldött pályá­zatukért, azokban kifejezett ne­mes honleányi, honfiúi érzel­meikért, nemzeti együttérzésü­kért és a történeti tények isme­retéért az egri '56-osok elisme­résüket, köszönetüket fejezik ki a Szilágyi Erzsébet Gimnázium: Bojtos Attila 9/C, Fónagy Orso­lya, Gyüre Bálint 10/D, Kiss Csaba 10/D, Molnár Nóra 10/E, Polonkai Balázs 12/C, a Gárdo­nyi Géza Ciszterci Gimnázium: Kelemen Tímea 9/B, Kovács Ré­ka 11/K, Vizkeleti Anna 10/A, az Eszterházy Károly Főiskola Gyakorló Iskolája: Kovács Kin­cső 7/A és a Kossuth Zsuzsa Gimnázium: Halász Andrea 12. osztályos tanulóinak. A kitűzött pályadíj nyertese: Halász Andrea. Szemző Gyula ügyvezető elnök közzétenni, hogy az illetéke­seknek a már oly régóta várt közmeghallgatáson legyen mi­re válaszolniuk. írásommal senkit nem akar­tam megbántani. Én csupán az itt élőkön szeretnék segíteni. Remélem, a következő eszten­dőben a képviselő-testület több sikert tud a választóinak felmu­tatni. Szomszéd Attila pétervásárai polgár (cím a szerk.-ben) Különvonat a Nemzetibe Többünknek még álmában sem merült fel, hogy az új Nemzeti Színházat ilyen hamar meg fog­juk látogatni, de szerencsénkre van egy olyan művelődési bizott­sági vezetőnk, aki ezt az ügyet kézbe vette, s megteremtette a le­hetőséget. Kapcsolatot teremtett a Nemzeti Színházzal, a Gárdo­nyi Géza Színházzal, a vasúttal, és sok más segítő intézmény­nyel. Ez az ember név szerint: Se­bestyén János úr, a Heves Me­gyei Közgyűlés művelődési bi­zottságának elnöke. Amikor mindent előkészített, megkap­tuk a Nemzeti-különjárat jegy­utalványát. Már csak az október 9-ét vártuk, hogy a vonat elindul­jon velünk Budapestre. Nagy volt az izgalom, hiszen a vonat nem a Keleti pályaudvarra érkezett, ha­nem egészen a Nemzeti Színhá­zig ment. Egy nagyon szép elő­adást élvezhettünk végig, mely­nek címe: Györgyike, drága gyer­mek. A csodálatos bemutató után nagy virágcsokorral kö­szöntötte Sebestyén úr a színház igazgatóját és a színészeket, s egyben köszönetét fejezte ki a le­hetőségért, hogy Heves megye nyugdíjasai is eljöhettek, s lát­hatták a nemzet színházát. Mi csupán annyit tehetünk, hogy megköszönjük ezt a szép napot a Heves Megyei Önkor­mányzatnak, a művelődési bi­zottságnak, s nem utolsósorban Sebestyén úrnak, aki sokat dol­gozott, hogy minden sikerüljön, s minden szép legyen. Kovács László Gyöngyösi Nyugdíjas Egyesület elnöke Mi mennyi? A Hírlap 2004. október 18-i szá­mában jelent meg egy cikk: Kö­zel hárommilliárdba kerül a nép­szavazás a kórházak privatizáci­ójáról. Én úgy gondolom, hogy a lakosságnak a nagyobbik része jobban örülne, ha az illetékesek a szavazás helyett arról tájékoz­tatnák a lakosságot, hogy három- milliárdot fizetnek a kórházak korszerűsítésére. Ha a legfőbb érték az ember, akkor ennek ér­dekében tegyünk meg mindent. (Név és cím a szerkesztőségben) MVESTHÍRLAPliMlS VASÁRNAP Egy jó hétvégéhez már csak u a Heves Megyei Hírlap Vasárnap Reggel hiányzik! Csatlakozzon On is a Vasárnap Reggel népes előfizető táborához. Ismerje meg On is a család minden tagjának kellemes kikapcsolódást nyújtó megújult lapunkat! Ezért november 14-től három hétre szólóan ingyenes próbaolvasási kérhet. Hívja munkaidőben a 06/80/513-646-os ingyenes telefonszámot. Ha On már rendelkezik Heves Megyei Hírlap előfizetéssel, és december hónaptól kezdődően megrendeli a Heves Megyei Hírlap Vasárnap Reggelt, választása szerint egy hónapra szóló Hölgyvilág vagy Lakáskultúra ajándék előfizetéssel is meglepjük!

Next

/
Thumbnails
Contents