Heves Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-06 / 234. szám
2004. OKTÓBER 6., SZERDA PF. 2 3 11 Miért nincs író? Szeretném, ha valaki választ adna arra, hogy Mezőkövesden miért nem lehet étkezési írót kapni. Ez a termék az idén ápr. 30-ig minden nehézség nélkül megvásárolható volt városunkban a Coop ABC-ben. Május 1-től eltűnt a pultokról. Amikor az ABC- ben felvetettem, hogy milyen hiányérzetem van emiatt, épp ott tartózkodott a terméket szállító gépkocsi vezetője, s olyan felvilágosítást adott, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk óta megszűnt az író gyártása (vagy szállítása?). Levelet is írtam az rt. vezetőjének, de mind a mai napig nem reagáltak rá. A kérdés azonban továbbra sem hagy nyugodni a következők miatt: sokat hallunk arról, hogy egészségtelenül táplálkozunk, el vagyunk hízva stb. Németországban élő barátnőm amikor Tanuljanak a Miután hiába fordultam több hivatalhoz, képviselőhöz, minisztériumhoz, most azért zavarom önöket, hogy legalább az én és családom kárán mások tanuljanak. 1986-ban építkeztünk Bélapátfalván, bízva abban, hogy biztos jövőnk van a faluban. Aztán a megélhetést biztosító cementgyárat bezárták. Az építkezéshez 3 százalékos kamatra vettünk fel 280 ezer forint hitelt, és felépült a családi ház. Mivel időközben munkanélküli lettem, megpróbáltuk a saját kezünkbe venni a sorsunkat. 2000-ben - felelősségteljesnek tartott emberek biztatására - vettem egy építési telket, amin három üzletből és három vendégszobából álló objektumot szerettem volna létesíteni, ezzel a sajátomon kívül hosszú távon még hat család megélhetését tudtam volna biztosítani. Az akkoriban kiírt Széchenyi-terv alapján a beruházás munka- helyteremtőnek, infrastruktúrafejlesztőnek, közhasznúnak minősült, és a falusi turizmus céljaival is összhangban állt. Megcsináltattam a terveket, megszereztem a szakhatósági engedélyeket, vettem építőanyagokat, előzetes földmunkákat végeztettem, beköttettem az áramot stb. Az 1986-ban fölvett 280 ezer forintnyi hitelből 14 év törlesztés után még 580 ezer forint hátralékom volt (mivel időközben a bank egyoldalúan felrúgta a háromszázalékos' kamatról szóló szerződést), ezért 2,5 milliós jelhazalátogat, mindig hoz egy literes, dobozos írót, mert tudja, hogy szeretem. Többféle cég gyártja, különböző fokozatú zsír- tartalommal. Természetesen nem kell Németországig menni, a napokban Füleken jártam, ahol kétféle változatban is árusítanak írót. Sajnos — tekintve, hogy nyugdíjas vagyok -, nem engedhetem meg magamnak, hogy az írószükségletemet Szlovákiából szerezzem be. Szeretném, ha itt is hozzájuthatnék ugyanúgy, mint régen. Lehetséges, hogy ez egy jelentéktelen kis ügy, de úgy gondolom, nem vagyok egyedül ezzel a gonddal, csak a vevők többsége nem veszi a fáradságot, hogy leveleket írogasson, inkább beletörődik a jelenlegi helyzetbe. Tóthné K. Katalin Mezőkövesd (cím a szerk.-ben) káromon! záloghitelt vettem fel a családi házunkra. Ebből azonnal visszafizettem az előző hitelből megmaradt tartozást, a többiből pedig a fent említett munkálatokat finanszíroztam. A 15 milliós Széchenyi-terves hitel azonban, amelyre alapozva mindebbe bele mertünk vágni, elmaradt: kezdő vállalkozóként, magán- személyként nem kaptam meg. így most ördögi körbe került a család: a jelzáloghiteit - hiszen munkanélküli vagyok - nem tudjuk törleszteni, a vállalkozás pedig, amivel munkahelyet akartam teremteni, befuccsolt. Gyermekeimnek (18 és 22 évesek) most lenne a legnagyobb szükségük rám, de még magamon sem tudok segíteni. Eddigi munkám lenullázódik, a házamat elviszi a bank, rámegy a családom és az én életem - azért, mert hiszékeny voltam, és próbáltam megélni, megélhetést biztosítani magunknak. Segítséget sehonnan sem kapok, csak sajnálatot. Negyvenhét évesen, három szakmával kilátástalan helyzetbe kerültem, mert az én korombeli családos, becsületes embernek itt nincs megélhetése, hiába beszélnek a család, a „társadalom alapköve” és a vállalkozás fontosságáról. Nem tudom, kihez fordulhatnék még. Talán az újság olvasói között akad valaki, aki tanácsot tud nekem adni. Tisztelettel: Suba János, Bélapátfalva (cím, telefonszám a szerkesztőségben) Értük haragszunk, nem ellenük Szerény, épphogy induló városi lapunkat kigúnyolta, leszólta és kioktatta a „nagy” megyei napilap helyi illetőségű bértollnoka (a továbbiakban: Bt.). Azt állítja, hogy egy platformra került általunk a sajtó és a hatalom, sőt e kettő együtt fordult a választópolgár ellen, de ezt ő - egyébként - szép és ritka pillanatnak tartja. (Érdekes ízlés.) Finoman bratyi- zós stílust tulajdonít nekünk, amivel a polgármester kegyébe kívánunk férkőzni a későbbiekben remélt pénzügyi támogatásra kacsintva. Közben - szerinte - értetlenül, ostobán is kérdezünk, majd jópofizva elnézést kérünk. Nos, Bt.-nek részigaza (is) van, melyeket ügyesen csúsztat, az események időrendi sorrendjét meghamisítja, de azért írása ránk nézve sértő, ordas-nagy ha- zugság. * Mert mi is történt? Meghívást kaptunk a polgármestertől egy városi útavatás- sál egybekötött sajtótájékoztatóra. Épphogy elkezdődött az avatás, egyszerre beleordított egy zilált külsejű, nagyon részegnek látszó alak az eseménybe, a polgármestert vádolta zagyva stílusban és igen útszéli módon. Mindenki döbbenten állt, a megtámadott igyekezett nyugodt hangon csi- títani az agresszív részeget. Kínosan feszengtünk, és én - nem tagadom -- megdöbbentem. Megdöbbentem és felháborodtam azon, hogy a harmadik magyar köztársaságban akadnak emberek, akik gátlástalanul és a retorzió kockázata nélkül elkövethetnek ilyen gusztustalan agressziót egy választott közszereplő ellen. Belerondítva egy ünnepségbe, mely a köz javát szolgálja. Meggyalázva ezzel két tucat ember ünneplését. (A Bt.- ét is, hiszen ott volt.) Az önkéntelen empátia szólt belőlem, mikor azt mondtam: - Polgármester uram, nem szeretnék ilyenkor a helyedben lenni. Miután a dühöngő eloldalgott, folytatódott az útavatás, illetve a sajtótájékoztató. Az út négyzetméter-árára feltett firtatásomra kaptam választ az idősebb építési vállalkozótól, majd további kérdéseimet neki, valamint a polgármesternek címezve, négyen egy kisebb kört alkotva folytattuk az információcserét. A Bt. nem jött közelebb, tőlünk jó öt méterre feszengett. A beszélgetést állva, kérdezve és közben írva fenntartani nem könnyű, ezért meglepett és megijesztett, hogy az előbbi agresszív részeg ismét feltűnt, és löttyös indulattól fröcsögő mocskolódásba kezdett. Most, hogy az agresszió immáron egészen közelről engem is ért, megelégelvén a dolgot, rápunk főleg Gyöngyösről szól, míg a nagy „laptestvér” oldalain csak ritkán lelhető fel néhány, városunkat érintő rövid, színtelen-szagtalan íráska. Talán Bt. idejét is főleg az önkormányzat ingyen-hivatalos lapjában való munkálkodás veszi el. (Ugyan mit és mennyit kereshet ott? De hát ez nem tartozik ránk.) Mi nem kapunk sehonnan támogatást - egyelőre. Persze, ha majd lehet, akkor nyilván mi is pályázni fogunk. Függetlenségünk fenntartása mellett! Talán megérti a városi hatalom, hogy - a költővel szólva - értük (is) haragszunk (a demokráciáért), és nem ellenük. Végezetül voltaképpen köszönettel tartozunk a Bt.rivalltam erre a lepusztult külsejű emberre, hogy menjen innen, hagyjon bennünket békén. Ez hatott. A rémalak (a Bt. szerint nagybecsű választópolgár és olvasó?), meghökkenve a határozott hangtól, elhallgatott, majd végleg elment Eddig a történet Nem írtam volna erről az egészről semmit, csak azt, hogy jó dolog, ha Gyöngyös útjai megújulnak, mert bizony érdekes kor az olyan, amikor egy külföldi tulajdonú napilap sokéves munkával annyi előfizetőt tudhat magáénak városunkban, amekkora példányszámban tervezem kicsiny Krónikámat eztán kéthetente kinyomtatni - minimum. Mert lanek, amiért üy váratlanul - vélhetően irigy ellenszenvtől indíttatva - belénk rúgott, mert ürügyet szolgáltatott a fentiek elmesélésére. Ha úriember lenne, párbajra hívnánk - száz évvel korábban. Most csak sajnálattal közöljük, hogy változatlanul nem tartunk igényt segítségére - lapunknál. Radó István Radó Úr! Túl azon, hogy Ön összevisz- sza vagdalkozik és sértegeti lapunkat, kollégánkat, írásának se füle, se farka. Ha lapjában is Uyen szintű cikkeket közöl majd, nem irigylem reménybeli olvasóit Ha már őket nem is, kérem, legalább minket kíméljen meg az Uyen stílusú és minőségű anyagoktól. (A Szerk.) Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. Matyóföldi ringavató Az egri székhelyű alapítványunk a mezőkövesdi repülőtéren rendezte meg a IV. Valvoline-kupa, a Borsodring I. futama, amatőr autóversenyt. A fiatal autóversenyzők és a nézők egy jó színvonalú sportesemény részesei lehettek. A 84 rajthoz álló autó, a mintegy ezerfős közönség egy hagyományteremtő program keretében jelezte: ez a sportág népszerű a Heves és Borsod megyei sportbarátok körében. Érdemes a fiataloknak több lehetőséget adni, hogy verseny keretében bemutathassák a tehetségüket. A rendezésben olyan támogató partnerekre (Mezőkövesdi Polgármesteri Hivatal, Ászok Kft., Prevent Hungária Kft., Leffler SE, Bíró Autó Kft., Halley Kft., Fekete-Molek Autóvill., Start Autó Kft., Palotai Autószerviz, Bike-Tech Bt., Flott-Trans Kft., Vektor Autó, Gumibörze Eger, 4M Kft., Heves Megyei Autósport Szövetség, Rádió Eger, Rádió 1, Városi TV Eger, Heves Megyei Hírlap, Észak-Magyaror- szág) találtunk, akik nagyban hozzájárultak a sikeres lebonyolításhoz. Munkájukat, bizalmukat ezúton is megköszönjük. Sporteseményeket Támogató Alapítvány a Rallye Sport Tehetségeiért Jót mulattak a csányi idősek A Csányi Idősek Otthonában szeptember 29-én szüreti vigasságot tartottunk. A rendezvényt a helyi lakók műsora nyitotta, mely a szüreti szokásokat elevenítette fel. Nagyon jól sikerült az előadás, mely a két felkészítő munkáját dicséri: Buru Gáborné és Csejk Ágnes. A műsor után a zenére mindenki ropta a táncot, aki másként nem tudott, az ülve táncolt. Tánc közben tombolahúzásra került sor. Ezért a felejthetetlen délutánért köszönet illeti a főnővért, Fábián Jánosnét és munkatársait. Az otthonban nemcsak mulatságok zajlanak. A lelkek ápolására is gondot fordítanak. A hatvani református gyülekezettől tíz éve járnak hozzánk lelki gyakorlatot tartani. Az igazgatónőnk és Somodi János kanonok úr megállapodása értelmében minden hónapban katolikus szentmise celebrálására kerül sor. így minden lakó gyakorolhatja vallását. Juhász Árpád Pályázati felhívás! Xxel-Springer Magyarország Kft. Heves Megyei Iro pályázatot hirdet tapasztalt hirdetési tanácsadó reszere. Elvárásaink: • legalább középfokú iskolai végzettség (felsőfokú végzettség előnyt jelent) • kiváló kommunikációs képesség • kreatív gondolkodás • jó szervezőkészség • saját személygépkocsi • telefon Amit ajánlunk: •egy nagy múltú napilap kollektívájához tartozás • magas jövedelem • folyamatos képzés Várjuk kézzel írt, fényképes szakmai önéletrajzát. A pályázatokat 2004. október 12-éig kérjük eljuttatni az alábbi címre: 3301 Eger Pf. 23 Jobb lét köszönt-e ránk? Megkezdődött az ádáz vita az Országgyűlés előtt a 2005. évi bevételekről, kiadásokról, adókról. Hosszú évek óta figyelem, hogyan alakulnak a dolgok. Sajnos a vége mindig ugyanaz: rosszul járnak a kisemberek, a szegények, az elesettek, győznek a gazdagok, a nagypénzű- ek. 2004-re is az lett a nagy viták vége, hogy a nép járt rosz- szul, pedig akkor is az volt a cél, hogy a szegényebbek felzárkózzanak. Ennek cáfolatára emelték az áfát a gáz, villany, víz, élelmiszerek, gyógyszerek stb. esetében, amely a kiskeresetű családokat sújtotta. Fizessenek többet a részvényesek, a bankok! A bankvezérek fenyegetőznek, igaz, nem beszélnek a sok száz milliárdos nyereségekről, amelyet a lakosság és a kormány jóvoltából élveznek. Az OTP a társasházak lak.szöv. számláján lévő összegekre csak 0,25%-ot fizet, a terhelések költségeit pedig 35-szö- rösére növelték ez idő alatt. Az természetes, hogy a kormánytól, a költségvetéstől mindenki többet követel. Sok pénz kell az egészségügynek, az oktatásnak a fejlesztésekre, a támogatásokra, a vállalkozóknak, a nyugdíjasoknak, az autópályákra, a mezőgazdaságnak, a határon túl élőknek stb. Miből? Ezeket csak adókból, cégek, bankok, vállalkozások befizetéseiből lehet fedezni. A jegybank elnöke, valamint a bankárokból álló Monetáris Tanács nemzet- ellenesen, kormányellenesen magasan tartja a kamatot, hogy kedvezzen a kül- és belföldi bankoknak, dráguljon a fejlesztés, a vállalkozók hitele, az állam hitele, növekedjen az államháztartás hiánya. Ha ezt a pénzpolitikát a bankárok tovább folytatják, 1-2 év múlva befellegzett az országnak, a magyar népnek. Kíváncsian várjuk, ugyan milyen lesz lesz a 2005. év adó- és költségvetési és gazdaságpolitikája? Jobb lét köszönt-e ránk, vagy csak néhány 10 ezer élvezi tovább a rendszerváltás jótéteményeit, tetteit. N.L.F. Eger (név és cím a szerk.-ben)
