Heves Megyei Hírlap, 2004. október (15. évfolyam, 230-254. szám)
2004-10-18 / 244. szám
2004. OKTOBER 18., HÉTFŐ MOZAIK 9 Ide rock, oda rock Teljesen fölösleges azon vitatkozni, hogy ez vagy az a muzsika a színvonalasabb... Hallgass a füledre: van jó zene, és van rossz zene - mondta egyszer a Treff együttes sokat tapasztalt gitárosa, Speck Jani, és valószínűleg igaza volt. Ha az elmúlt hét végét vesszük alapul, akkor mindenképpen. A szép lassan a rock megyénkbeli fellegvárának számító Hatvanban pénteken és szombaton a műfajon belül látszólag egymástól teljesen távol álló irányzatok adtak randevút rajongóiknak. Dolly kocsmájába a punk, a Daliba pedig a rockabilly csalogatott több száz embert; nem véletlenül, hiszen a saját kategóriájukban a legjobbak közé tartozó együttesek léptek pódiumra. Tari Ottó ■ Hiába lapozod a könyveket, nem érted, kik azok a szovjetek - Téged megkímélnek a gondoktól, mindig azt hallod: így van jól... (AURORA) Ha a rockzenét illetően nem tűnik fellengzősségnek rendszer- váltó zenekarokról beszélni, az Aurora mindenképpen ezek közé tartozik. Viszlát, Iván című nagylemezük 1988-ban. jelent meg tucatnyi kemény és szókimondó nótával - köztük a fentebb idézett, Te még iskolába jársz című számmal -, szokatlanul merész rendszerbírálattal, maró kritikával és némi anarchiába hajló kitételekkel, mintegy utolsó rúgásként a végnapjait élő kultúrzsarnokság ülepé- be. És bár a bandát azóta is az első számú hazai punk- együttesként tartják számon, annyiban mindmáig különböznek a többi műfajbeli formációtól, hogy zeneileg folyamatosan képesek igényeset produkálni, retorikájuk pedig csak a mindenki számára elfogadható mértékig ideologizáló. A folyamatosságot képviselő Vigi, a gitáros-énekes és Galacs, a basszusgitáros a színpadon negyvenen túl is megmaradtak annak, akik az induláskor voltak: lázadónak és elégedetlenkedőnek, akik a zúzásban élik ki az aktuális közeg által gerjesztett indulataikat. A deszkákról lelépve azonban immár szemmel láthatóan rájuk nehezedik a konszolidálódott középkorú- ság: a régi nagy csajozások, bulik emléke a múlté, marad a pult mögötti vodkázás, találkozás a régi haverokkal és a sokadik generációs rajongótáborral - mi tagadás, hamar leszívja az ember agyát az utóbbi -, na meg a múltidézés. Nosztalgikus emlegetése azoknak az időknek, amikor még nem megélhetési indíttatású volt a húrozás, és a Lagzi Lajcsi-féle sztárok legfeljebb elnéző mosolygást váltottak ki a társadalom nem Márka Málna mellett szocializálódott rétegeiben... Na, de mindegy. Az akkor volt, ma pedig ma van, most kell helytállni, ez esetben pedig oda kell tennie magát az embernek. Mert odateszik a gyerekek is, a mohikánfrizurás közönség, akik az egyik pillanatban - a kívülálló számára legalábbis úgy tűnik - agyonrugdossák egymást az első sorok egyikében, a másikban pedig magúkba roskadva Vigi (balra) és vendéglátói: Dolly és Gabi zuhannak a vécéajtó mellé. És akiktől egy korsó sört sem ihatsz meg bensőségesen, mert máris tíz műanyag poharat tolnak az orrod alá egy félpofányi komlónektár reményében. Te pedig, ha nem is túl lelkesen, megosztod velük betevődet, mert felrémlik, hogy valaha jómagad is hasonlóképpen tarháltad össze hálásonként a Durbints sógorra valót. Vigi nagy profi. A buli előtt - miközben a helyi punkmuzsika zászlóshajója, a Starvelingsből Éhenkórászokra magyarított házigazda csapat nyomta (a velük ki alakított jó kapcsolatnak is köszönhetően cirkált errefelé az Aurora) -, szóval, a fellépés előtt Vigi még azt mondta, most majd bemutatják új lemezük anyagát, s csak a műsor közepén iktatnak be egy hőskori blokkot. Ám már a második szám után váltott, vélhetően kevesellve az ismeretlen melódiák által kiváltott lendületet: Előre kurvák, gengszterek - süvítette egyik klasszikusuk címét százhatvanöt centi magasságúra állított mikrofonjába, és helyreállt a világ rendje. Illúzióinkat ezek után már csak mérsékelten törte meg a mosdó kövezetén feledett darabos tócsák közötti óvatos lépéseink zaja. Szép este volt, aki bírta, annak egészen másnap reggelig tartott. IA rock and rollnak mindig menni kell! (ROCKOT ROCKCATS) Tulajdonképpen misszió. Aki szervezett már rockbulit, tudja: a sikerhez pénz kell. Utóbbi hamar elfogy, Pepe lendületben előbbi korántsem garantált. A Rockin' RockCats elszántan és kitartóan rendezi meg évről évre rockabilly fesztiválját - a nemes egyszerűséggel WildCat Night-nak elkeresztelt dalibeli bulit - de igazán csak most, az ötödik alkalommal lehettek maradéktalanul elégedettek. Zsúfolásig megtelt a szocreál fílingű hodály, a multifunkcionális sörösdobozokból az idő múlásával kicsordultak a cigarettacsikkek, a módszeresen bedolgozott sérók pedig több órányi csörgés után is úgy tartották magukat, mint szépemlékű Zrínyi Miklós Szigetvárt. Bili Haley tobzódhatott volna: a fellépők - a B'15, a Jive Five, a Zetor Trió, a Psyhorror, a Clippers, a Runnig 'Vettes, a Whizz-Bang és mindenekelőtt a RockCats - mint megannyi klón zakatoltak a nagy képzelőerővel és műgonddal felállított kulissza előtt, odalent pedig a népek vevők voltak a mutatványra. Hát hogyne, hiszen maguk is tevőleges részét képezték: ritkán látni ennyi bőrdzsekit (a kötelező Harley-Davidson felirattal), kockás jakót és párducmintás repülő szoknyát. Laca a tehénmintás bőgőjéhez passzoló betéttel szerelte fel piros fellépőkosztümjét, a ruhatár előtt hasznos kellékeket - New Jersey-i rendszámot, vászoningeket és meztelen nős nyakkendőt - árusítottak, a bejáratnál pedig egy lány olyan csíkos varrásé harisnyát viselt, amit ezt megelőzően első csajomon, nagyjából a hetvenes évek közepén fedeztem fel nagy megelégedésemre.- Ez egy életérzés. Egyesek életének a száz százalékát ez teszi ki. Ide olyan fanatikusok jönnek, akikre rácsodálkozhatsz. És megkérdezheted, hol vannak ezek a fazonok nappal vagy a hétköznapokon... - foglalta össze Pepe, a gitáros a lényeget, az ember pedig tényleg rácsodálkozott. Mert amilyen frankó volt elmélyülni a jó muzsikában, olyan pocsék tudott lenni más- és harmadnap a kétszeresen megszolgált macskajaj. Wild Cat. Jaj. Játszótér és göripálya T. 0. hatvan Rendkívüli képviselő- testületi ülésre hívta össze a település vezetését Érsek Zsolt polgármester, aki elmondta: az esemény megtartását a megváltozott közbeszerzési szabályok indokolták, amelyek alapján néhány beruházás elkészültének a határidejét módosítani kellett. Immár azonban bizonyossá vált, hogy a Népligetben készülő gördeszkapályát október 23-án átadhatják, s e napon már versenyt is rendeznek a létesítményben. Magyarország legnagyobb, legkorszerűbb göripályája lesz - fogalmazott a város vezetője, aki hozzátette: a beruházás 23 millió forintos költségét pályázaton nyert pénzből finanszírozzák. Ekkorra elkészül a település legnagyobb játszótere is, szintén a Népkertben, míg egy másik hasonló alkalmatosságot már október 20-án délután átadnak az újhatvani Jókai utcában.- Amikor polgármesterré választottak, azt mondtam: toronydarukat szeretnék látni a városban. Nos, immár hárommal is találkozhatnak az emberek, ami jelzi, hogy komolyan gondoltuk szándékainkat. Az uszoda építése a tervezett ütemben halad, s bízom benne, hogy jövő nyáron Gyurcsány Ferenc - ahogy azt még az alapkő letételekor, sportminiszterként megígérte - elsőként próbálja ki a medencét. Érsek Zsolt végül beszámolt arról, hogy a testület kiválasztotta a pályázaton nyert út- és járdaépítésre fordítandó összeg felhasználásának a kivitelezőjét, így a munkálatok akár már a jövő héten elkezdődhetnek. A TÉVÉBEN LÁTTUK Elen a közszolgálati adók Pécsi István Csak örülhetünk annak, hogy az egyes tévéadók versengenek egymással. Az a nézőt egyáltalán nem érdekli, hogy üzleti érdek is vezérli valamennyit Számára az a lényeges, hogy - legalábbis esetenként - jó programok közül válogathat. PUlanat- nyüag úgy tűnik, hogy előre törtek a közszolgálatisok. Régebben is erre törekedtek, de általában riválisaiktól lesték el az „álötleteket”. Úgy látszik, aztán rájöttek arra, hogy igazi sikert csak a jó ízlés szülhet. Az mtv-nél nem is olyan régen rajtoltattak Bűvölet címen egy sorozatot. Nem amerikai, hanem olasz cégjelzésűt. Már ez felkeltette érdeklődésünket Reménykedtünk, és nem is csalódtunk. A közreműködők révén bepillanthattunk Itália mai valóságába, a felső tízezer álságos atmoszférájába, a milliárdosok kasztjába. Szembesülhettünk lélektelenségükkel, sivár érzelmi életükkel, pénz- és hatalomvágyukkal, az etikai kérdések iránti úgyszólván teljes közömbösségükkel. A remek forgató- könyv épkézláb történetekkel lepett meg minket, amelyek mellőzték az egyoldalú szemléletet, azaz megismerkedhettünk olyan karakterekkel is, amelyek rögvest vonzónak tűntek. Nem is szólva a kitűnő jellemábrázolásról, a valódi katarzist ígérő blokkokról, a szűnni nem akaró feszültségről, az indulatokat felkorbácsoló konfliktusokról. A Duna-tévének se kell szerénykednie. Itt vetítik a tizenhárom egységből álló Deed bírót, amelynek létrehozása angol stáb érdeme. Már a megközelítés megnyerő. Bepillanthatunk egy olyan világba, amelyről meglehetősen keveset tudunk, s amivel kapcsolatban csak sablonokat emlegetünk. Ezúttal húsvér figurákkal szembesültünk. Ellentétek izzottak, intrikák bokrosodtak, szenvedélyek csaptak össze. A főhős mindjárt megnyert valamennyiünket, mivel mindig érzékeltette, meglehetősen őszintén, döntéseinek meghatározó mozzanatait, s azt is, hogy mit tehet valaki a pulpituson, díszes ornátusban az emberséggel ötvözött igazság maradéktalan szolgálatáért. Tanúi lehettünk botlásainak, vállalt hibáinak, tévedéseinek.
