Heves Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-04 / 207. szám

ISM 2004. Szeptember 4., szombat MOZ A I K 7. OLDAL R endhagyó lesz az idei, szeptember 11-re ter­vezett falunap. A ha­gyományos ünnep mellett a vezekényiek egész napos találkozójának aprója a község alapításának 770. év­fordulója lesz. A mai Hevesvezekény története a középkorban kezdődött. Bár a község határában bronzkori tele­pet, római kori pénzeket és szar­mata kori életnyomokat taláüak, s egy ideig a besenyők lakták, az el­ső okleveles említés csak 1234-ből származik. Ekkor Weseqnen (Yesequen) névalakban említik, Pély határjárásával kapcsolatban. A tatárjárás elején a fala népe a Hanyi-ér nádasaiban keresett me­nedéket. A török hódoltság előtt a mai falutól nyugatra (Nagytelek) állt a középkori község. Nagytelek a Hevesről érkező műút jobb olda­lán terült eL A század '30-as évei­ben még állt az a halom, amely ro­mokat, s egy régi temető csontem­lékeit rejtette magában. A fala kö­zépkori tempbma a Nagydombon, a temető a Kistelek-dűlőben volt. A középkorban többször is gaz­dát cserélt. IV. László királyi birtok­ként Miklós zólyomi ispánnak ado­mányozta a kunok elleni vitéz ma­gatartásáért. 1546-tól kisnemesek lakták, 1546-ban a Losonczyaké volt a mindössze egy portát kitevő bir­tok. 1567-ben a hatvani bég török lovasai kegyetlenül elpusztították és lakhatatlan pusztává tették Vezekényt, Pélyt, Hanyit és Heves mezővárosát. Ekkor semmisült meg a középkori templom is. A XVI. szá­zad végén Hüsszem bin Timur hű- bérbirtokos volt a török földesurá 4733 akcse évi jövedelemmel A XVII. század első felében már a Csanády és Gombos családok bírták. E század végén a község újra elnéptelenedett. A török ki­űzését követően Körber Fülöp eg­ri prefektus özvegye mellett Dőry András és a Nyáry család birtokol­ta. A jelenlegi település magja a fa­lu. 1702-ben Körber Fülöp leánya, Hétszázhetven éves a virágos Hevesvezekény Templom épül A templom építését Szalgháry János kezdette meg. Halála után özvegye, Kozma Mária folytatta az építkezést, de csak fia, Szalgháry József fejeztette be 1796-ban. Ekkor áldotta meg Pál András kanonok a nyil­vános istentiszteletnek átadott templomot, melynek kegyura a Szalgháry család lett. Az építke­Hevesvezekény egyik jelképe a Szalgháry-kastély Körber Mária Borbála kezével, mint annak ajándéka, Szalgháry József tulajdona lett. Az 1730-as években újabb családok érkeztek. Birtokos lett a Hász családba be­házasodott Nagy Miklós, majd Hász Teréziával kötött frigye okán Csókász János, később Hász An­namária révén Vratarics Farkas. Ebben az időben Szalgháry Péter hozzákezdett az egyszerű barokk stílusú kétszintes, francia típusú manzárdtetős kastély építéséhez. De még tempbma sincs a falunak. A szántóföld hiánya miatt 1750- ben a jobbágyok egy része áttele­pedett a nagy határú Kiskörére, az így kiürült 10 házban a földesurak cselédjei laktak, földjeiket a földes­urak engedélye nélkül a többi gaz­da nem sorolhatta ki magának a földosztás során. Az úrbérrende­zés előtt azt vallották a gazdák, hogy: „ezen helység soha még bizo­nyos házhelyekre nem volt febszt- va, a földek közöttük ebsztattak. Itten sem egyik, sem másik uraság, részére levő jobbágyok emlékeze­tünktől fogvást sem pénzbeli adót, sem naturálékat nem adtunk, ha­nem dézsmáláskor minden külö­nös gazda adott egy pár csirkét, ezen kívül semmit. Király-dézsmát nem adunk. Szőlőhegyünk, erdőnk nincsen, hanem csak. búzaszal­mával és tarbval szoktunk házain­kat fűteni, (épület) fát pedig pén­zünkért a Mátráról hordunk”. Ezekben az években nagy épít­kezések folytak. Szalgháry János Quadri Kristóf gyöngyösi kőmű­vessel felépíttette kastélyát, és hoz­zákezdett a templom létesítéséhez. A XIX. században Amonyi Jó­zsef földmérő végrehajtotta az egész határ kimérését, mely a job­bágyok eltávolítása folytán most már teljes egészében majorsági birtokká vált. A század első felé­ben birtoktestekkel bíró családok: Szalgháry, Makay, Földváry, Káüay, Rottenstein, Brezovay, Vratarics, Brezoviczai, Horváth, Mezey, Szabó, Csiky, Mlinko, Góth és Zbiskó. A szabadságharc előtti években már a Szinay család is fel­építtette kúriáját klasszicista stí­lusban, amély később a Vratarics család kezébe került. A település fejlődött: a falu köré kiépültek a Pi- ha és Gebj elnevezésű falurészek. Hevesvezekény 1887. július 31- én, a Mátra-Körösvidéki HÉV Kál- Kápolna - Heves - Kisköre - Kun­hegyes - Kisújszállás közötti 74 ki­lométeres egyvágányú vonalával kapcsolódott be a vasúti közleke­désbe. A falu férfilakosságának többsége is a MÁV-nál helyezke­dett el. A Hóstya és az Újtelep (1920) újabb településrészek. 1936-ban a lakóházak még - 12 kivétellel - vályogból vagy földből készültek, melyek nagy károsodást szenvedtek az 1940-1941-es árvíz idején. A század első felében mű­ködött itt Hangya Fogyasztási és Ér­tékesítési Szövetkezet, Polgári Olva­sókör, valamint 6 kisipari üzem. A településről Hevesre jártak a piacra. A második világháborút követő­en, a szocialista államszervezet ke­retein belül, új típusú helyi területi szervek alakultak. így vált khetővé Hevesvezekény első önálló közigaz­gatásának megteremtése a községi tanács megválasztásával 1950 ok­tóberében. A proletárdiktatúra e helyi szervezetével szemben a község lakossága passzívan visel­kedett, s ez az adminisztratív veze­tési módszerek kialakulásához ve­zetett. 1956-ot követően lassú vál­tozás volt tapasztalható a helyi közigazgatás gyakorlatában is. zés után nemsokára, 1813-ban már repedezések mutatkoztak a falakon, összedölés-veszélyes volt. 1825-ben pedig az isten­tiszteletet a szabad ég alatt, te­metőben tartották. Vezekény régi temetőjét 1802-ben áldotta meg Farkas Péter hevesi ales- peres. 1815-ben új temetőt je­löltek ki használatra, és Szabó István földbirtokos kőkeresztet állíttatott fel benne. Az új teme­tőt Pálffy János hevesi plébá­nos áldotta meg. Mihályi János plébános idejében a temetőt ki­terjesztették. Hevesvezekény 1950. október 22-től önálló község volt a hevesi járás­ban, majd 1984. január l-jétől He­ves városkörnyéki községe. A ma 760 lelkes település első­sorban virágos arculatáról ismert. A lakosok különös hangsúlyt fek­tetnek arra, hogy gyönyörű virág­kompozíciók kísérjék végig életü­ket, a hétköznapoktól a sírig. A Babgh Sándomé vezette helység évről évre szépül: az idén díszki­világítást kapott a templom, a kas­tély és a park. A civilszervezetek mellett a község életét az alsó ta­gozatos iskola tanárai és kisdiák­jai teszik mozgalmassá. A falu a bgutolsó nagy krízisét 1999-ben éhe át, amikor hetekig álhak víz alatt a házak, a melléképübtek. A község színes, fiatabs, tiszta és rendezett arculatot mutat. Az egy hét múlva megrendezendő fa­lunapon talán a 770 évvel ezelőtti alapítók is büszkék lehetnének a túlélés nagy mestereire, iszuromd Básti Elek: „Elképzelhető, hogy még három évet várni kell a végleges határ­nyitásig” Az egymástól alig nyolcszáz méterre fekvő két település lakóinak minden alkalommal szívet melengető érzés, amikor magasba emelkedik a határ- sorompó. Legutóbb a II. Nemzetközi SzeptEmber Feszt idején vették le róla a rozsdásodó láncot összefogó lakatot. Kár, hogy ilyenkor csak egy nap a világ...- Nálunk is nagy vára­kozás előzte meg az uniós csatlakozást, mert abban bíztunk, hogy vé­get ér a két község sok évtizedes kettészakított­sága. De nem így lett, a sorompó zárva maradt, továbbra is elválaszt bennünket egymástól - mondta a határ szlovák oldalán fekvő Tajti alpol­gármestere, Básti Ebk. - Május elsején a Medves térségi helységek lakosságának a képviseletében mintegy nyolcvanan tün­tettünk a lelakatolt sorompónál. A transz­parenseken arra hívtuk fel a figyelmet, hogy a kormányok megfebdkeztek ró­lunk. Míg az alacsony termetű, halk beszé­dű, de energikus férfi a csalódottságukról beszélt, addig mellettünk vidáman patto­gott a tűz a bogrács alatt, Tajti feliratú egyenpólót viselő férfiak és nők sürögtek a kempingasztal körül. A határon túli csapat ugyanis ezúttal is benevezett a SzeptEmber Feszt pörköltfőző versenyé­be. A másik tűzön finom babgulyás To­tyogott, délben ki-ki megkóstolhatta a sa­játos recept alapján készült ételt. A Nógrád megyei Geredet és a vele szemben fekvő Tajtit, akárcsak a Medvesalja számos más települését - Almágyot, Ó- és Újbástot, Alsótoldot, Vecseklőt, Medveshidegkutat -, a történel­mi idők emléke, s az ezen a vidéken élők rokoni viszonya fűzi össze.- Ha meg akarjuk látogatni egymást, akkor 80 kilométert kell kerülnünk, mert az itteni határátkelő csak jeles ünnepe­ken, illetve olyan kivételes alkalommal van nyitva, mint ez a mostani rendez­vény - folytatta az alpolgármester. - Ak­Baráti kötélhúzás a határon kor aztán megindul a népvándorlás oda-visz- sza, máskor meg csak nézünk át a sorompó fö­lött. Nem új keletű az a küzdelem, amit a határ két oldalán élők folytat­nak a nyitás érdekében. A rokoni kapcsobtok ápolásán túl fontos lenne a két ország közötti átjár­hatóság a vállalkozók, a gazdasági közösségek szempontjából is, mert amíg ma a szbvák oldal­ról 120 kibmétert kell megtenni, hogy eljusson az utazó Egerbe, addig Tajti és Cered érintésével ez a távolság 55 küométerre csökkenne.- Nagy visszhangja volt a tüntetésnek, de semmi jóval nem biztattak az illetéke­sek - dohogott tovább Básti Elek. - Bár a mieink ismét csak felvették a kapcsolatot a magyar oldalon érintett vezetőkkel és politikusokkal, úgy néz ki a helyzet, hogy itt csak a schengeni egyezmény életbelépésével, úgy három év múlva bontják le végleg a határsorompókat. A baráti kötélhúzás után.-Molnár Gyula és Czene Árpád kéz­fogása FOTÓ: SZ. I. Másodszor rendezték meg az idén a Heves megyéhez legközelebb eső határ menti településen ezt a kulturális és gasztronómiai fesztivált. Másodjára ke­rült a programba a két szomszédos rész csapatainak a kötélhúzó versenye, amit a határon rendeznek. Tavaly is nagy érdek­lődés előzte meg ezt az önfeledt, politika- mentes játékot, s így volt ez most is. An­nak ellenére, hogy egy apró incidens be­árnyékolta az eseményt. Történt ugyan­is, hogy amikor a szervezők a helyszínre vitték a hatalmas kötélcsomót, az egyik szlovák határőr kemény hangon tiltako­zott a verseny ellen, mondván: erre nincs engedély. A két helység polgármesterei­nek kellett közbeavatkozniuk, s meg­győzniük a túlbuzgó egyenruhást, hogy senkinek sem árt ez az alig 10-15 perces baráti „huzavona”. Végül minden résztvevő a kötél végé­hez állhatott, majd a „szlovák oldal, ma­gyar oldal - rajta” vezényszó után több tu­catnyian feszültek neki a kötélnek. Abban mindenki egyetértett, hogy nem a győze­lem, hanem a részvétel a fontos, meg a jó hangulat, s a küzdelmet lezáró baráti kéz­fogás, amit elsőként a két polgármester, a ceredi Czene Árpád és a tajti Molnár Gyu- b ejtett meg pontban déli 12 órakor. Időközben a ceredi sportpá­lyán lezajlottak a hétpróba ver­senyszámai. Miután a megyén­ket képviselő istenmezejeiek eze­ken az erőpróbákon nem indul­tak, nekünk nem jutott dicsőség. Főzésben viszont jeleskedtek, mert az Oscar-díjas mestersza­kács, Benke Laci bácsi és a vele együtt zsűriző Séfek Tanácsának tagjai már az előzetes látogatás során - ekkor az ételkészítés, a főzés körülményeit, szabályos­ságát ellenőrizték - elismeréssel szóltak róluk. Már az is figyelem­re méltó volt, hogy Istenmezeje négy csapatot állított ki. A For­tyogok az önkormányzatot kép­viselték, a Kortyobk a polgár­őrök fakanalasai voltak, míg a Tanulatlan tinó került a Fortyogok bográcsába Medve-csapat spontán baráti szervező­désként, főként vadászokból állt össze, s ott voltak még a tűz mellett a helyi köz­hasznú kuhurális egyesübt tagjai is. Igazi ováció fogadta a délutáni ered­ményhirdetést, amikor is kiderült: a ver­seny 16. számú csapata, a káposztás kör­möt főző kulturális egyesületi ínyencek a második helyet érdemelték ki, a Fortyo- gók - Ország János alkalmi főszakács ve­zetésével - különdíjat kaptak.- Tanulatbn tinó pörköhet készítet­tünk a tizenkét literes bográcsban - újsá­golták a csapat tagjai. - Magyarán ez bor­júpörköltet jelent, a neve abból a mon­dásból ered, hogy tanulj tinó, ökör lesz belőled. Ezt a jószágot azonban még an­nak előtte vágtuk le, hogy lett volna ideje tanulni... - magyarázták kuncogva, majd kóstolóra invitáltak. Szó, ami szó, nem döntött rosszul a zsűri, remek étel került a tányérunkba. Ugyancsak finomra sikerült az a szürkemarhából készük pörköh is, amit az Oscar-díjas mesterszakács és csapata főzött a világ legnagyobb, 4251 literesre hitelesített üstjében. Durván másfél ton­nát nyomott, amikor elkészült.- Több mint ezer kiló hús, 160 kiló hagyma, 170 kiló zsír, s hozzávetőlege­sen 120 kiló zöldpaprika van benne, megöntözve néhány tíz liter vörösborral - diktálta a receptet Benke Laci bácsi, mi­közben társai egy-egy 18,5 kiló súlyú fa­kanállal kevergették a hatalmas mennyi­ségű ételt, amit frissen sült cipóban tálal­tak az időközben megéhezett tömegnek. * * * Valamikor éjjel 11 óra tájban - amikor elcsitult kissé a jókora forgatag zaja - ezernyi színével, s káprázatos formai ele­meivel szivárványos tűzijáték vette kez­detét az Apoka stadion fölött. Az eget szántó, milliárdnyi vibráló részecskére széthulló rakéták fénye messze bera­gyogta a határvidéket. S nem sokkal azu­tán, hogy kihunytak az égi fények, ismét zár került a kettős sorompóra. Unió ide, ígéretek oda, a megkopott lakat erősen tartja magát... szilvás istván

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents