Heves Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-30 / 229. szám

PF. 2 3 13 2004. SZEPTEMBER 30., CSÜTÖRTÖK Mi ez? Hadititok? Még egyszer a bábszínházról Június 9-én Egerben az Euronics Rákóczi úti szaküzletében Sony CD-magnós MP 3-as rádiót vásá­roltunk, melyhez a vételkor nem tudtak magyar nyelvű tájékozta­tót adni, de ígéretet kaptunk az eladótól arra, hogy pár napon belül beszerzik és postázzák. Sajnos, ez mind a mai napig nem történt meg. A nemleges válasz oka külön­böző volt: most nem tudják tele­fonon elérni az illetékest, most szabadságon van az intézője, még a Sony magyarországi kép­viseletének sincs magyar nyelvű leírása stb. Hiába mondtam, hogy amiért szabadságon van az ügyintéző — több mint két hó­napja -, nem állhat meg az élet. Kértem, hogy a garanciaidő csak onnan számítson, amikor majd átveszem a használathoz szük­séges leírást, „azt nem lehet, mert az a szabály, hogy az el­adás napjától számít a garan­cia”. Attól a szabálytól viszont el­tekintettek, hogy magyar nyelvű leírás nélkül nem lett volna sza­bad a készüléket eladni. Vála­szuk annyi volt, hogy ha minden készüléket úgy adnának el, hogy megvan hozzá a magyar nyelvű tájékoztató, akkor szinte semmit sem árusíthatnának. Mivel ezt a választ nem tud­tam elfogadni, s a készüléket enélkül nem is tudom, de nem is merem használni, ezért a fo­gyasztóvédelmi felügyelőséghez fordultam. Pillanatnyüag itt áll Május 6-án az egri Exkluzív Bú­toráruházban 381 ezer Ft-ért vásároltam egy márkás ülőgar­nitúrát. 3-4 nap múlva a teljes ülőfelületén a szövet megnyúlt, felpúposodott, hullámos ráncok képződtek. Jún. 2-án megkifo­gásoltam, 18 nap múlva a gyár munkatársai a lakásomon meg­jelentek, a megállapított hibát jegyzőkönyvezték, javításra a győri gyárba elszállították. A jegyzőkönyvben rögzítésre ke­rült: a bizalmam a termékkel, ill. a szövettel kapcsolatban megrendült, és a vételár vissza­fizetését kértem. 27 nap múlva a garnitúrát visszaszállították ugyanolyan állapotban, ahogy elvitték, rajta semmiféle mun­kát nem végeztek. Júl. 28-án a gyár vezérigazgatójához küld­tem el a panaszomat, választ nem kaptam. Aug. 27-én tele­fonérdeklődésünkre közölték: nem érkezett ilyen kérelem. Fél órával később felhívtak, amikor az ügy, és a 35 ezer Ft-os Sony rádióm parlagon hever, a pénz a számlájukon kamatozik. A területi vezetőtől pár héttel ezelőtt ígéretet kaptam arra, hogy még azon a héten kiküldik a tájékoztatót és menjek be érte az üzletbe, sőt a júniusi vásár­lást sztornírozni fogják, újabb el­adási számlát állítanak ki, és majd csak innen fog számítani a garancia. Sajnos, az ő ígéretéből sem lett semmi. Esetenként 30-40 percet vá­rakoztattak, egy alkalommal több mint egy órát, de egyszer sem mondták, hogy „amíg tele­fonálgatunk, tessék helyet fog­lalni”. Az eladó nemegyszer rá­gógumival a szájában tárgyalt velem a pultnál. Úgy érzem, a kereskedelem nem áll a helyzet magaslatán. Eddig kb. egy 8 órás műszak idejét ott töltöttem, de hiába. Kértem, hívják fel egy másik üzletüket, hátha onnan tudnak fénymásolni, nem tették meg. Az, hogy a reklamációhoz bevittem a számlát, nem volt elég, sokadik ottlétem után a ké­szüléken látható gyári számot is be kellett mondanom, mert mint mondták, „akárkinek nem ad­hatnak ki magyar nyelvű le­írást!”. Mi ez? Hadititok? Min­denkinek azt ajánlom, hogy csak a magyar nyelvű tájékozta­tóval együtt vegyen bármilyen gépet vagy készüléket az egri Euronicsban. (név és cím a szerkőben) elismerték a beadvány meglét­ét. Másik garnitúrát ajánlottak, amit nem fogadtam el. Többszö­rösen félrevezettek, becsaptak, ehhez társul a bizalom teljes el­vesztése. Aug. 30-i beadvá­nyomra a mai napig nem rea­gáltak. Egyébként telefonon a fogyasztóvédelmi felügyelősé­get is megkerestem, ahol azt a felvilágosítást kaptam, hogy forduljak az iparkamara egyez­tető testületéhez, az iparkama­ra pedig telefonérdeklődésemre a fogyasztóvédelmi felügyelő­séghez küldött. Eltelt öt! hónap, és nem tudom, hogy a selejtes garnitúrával mi lesz, a bútor­áruház, ahol a terméket vásá­roltam, a gyárhoz irányít, a gyá­rat nem érdekli, a hatóságok pedig nem tesznek semmit. Azt hittem, márkás terméket vásá­roltam, de ez csak az árában mutatkozik meg. T.R Eger (cím a szerkőben) A Hírlap szeptember 4-i számá­ban (-NE) azt állítja a megyei közgyűlésről szóló tudósításá­ban, hogy „A jobboldal a báb­színházát bírálta”, mint már annyiszor az elmúlt időszakban az ülés „legizgalmasabb kérdé­sévé” téve ismét a Harlekin Báb­színház aktuális ügyét. A cím azonban félrevezető. A Harlekin Bábszínház igaz­gatójának beszámolója a Műve­lődési Bizottság véleményezésé­vel és határozati javaslataival együtt, elnökének előterjeszté­sével került a közgyűlés napi­rendjére. Sós Tamás elnök úr an­nak bejelentésével nyitotta meg a vitát, hogy a beszámolóval kapcsolatban levelet intézett hozzá a bábszínházban repre­zentativitással rendelkező De­mokrata Liga Szakszervezet. Felkérte Lengyel Pál igazgató urat, hogy erre reagáljon. Erre nem került sor. A Demokrata Liga levelét frak­ciónk is megkapta, szeptember 2-án. Ebben a beszámoló II. feje­zet 4. pontját kifogásolta, ami­nek szó szerinti ismertetése nél­kül a vita lényege nem érthető. A hangsúlyos részek aláhúzásá­val idézem a teljes bekezdést: „A társulat valamennyi tagjának határozatlan idejű közalkalma­zotti szerződése van. Hangsú­lyoznám: ez teljesen jogszerű, ehhez bármely színházigazgató­nak joga van. Ugyanakkor nem lehet véletlen, hogy ezt ma egyetlen báb/színházigazgató sem alkalmazza. Hiszen ezzel meg van akadályozva bármiféle mozgás, átszerződés, minden ál­landósul, senki sem kaphat új, friss impulzusokat. Ilyen módon a mobilitás hiánya a produkciók színvonalában is negatívan tük­röződik. A másik meghatározó tényező: ezzel a helyzettel tulaj­donképpen hosszú távon min­denki biztonságban érezheti ma­gát, a társulat elkényelmesedik, ami ugyancsak visszaveti a mű­A Varga László Polgári Teát­rum társulata nevében ezúton is elnézést kérünk azon kedves nézőinktől, akik a színházunk megalakulásának első évfor­dulóján, szeptember 21-én ren­dezett Wass Albert-emlékes- tünkön nem fértek be a Kálvin Ház nagytermébe. Őszintén sajnáljuk, hogy kénytelenek voltunk elküldeni a nézők egy vészi munkát. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet hosszú távon nem tartható.” Csáki Zsigmond frakciótár­sammal - aki okkal és joggal hi­vatkozott arra, hogy „civilben” humánpolitikai képesítéssel, szakterületen dolgozik - Lengyel Pál igazgató szemléletét és jogi tévedését bíráltuk, nem pedig a bábszínházát. A Demokrata Liga jogos tilta­kozása mellett álltunk ki. Az elő­ző választási ciklusban az akko­ri közgyűlés ellenőrző bizottsága kifogásolta a szakszervezeti jo­gok, a munkavállalói érdekek ér­vényesülésének hiányát és a kol­lektív szerződés fogyatékossága­it. Ezt a bábszínház előző igazga­tója már a jelenlegi közgyűlés időszakában rendezte a Demok­rata Ligával. A Liga szakértője az előző ellenőrző bizottság kivá­ló elnöke, Blahó István úr pedig köztudottan a Munkáspárt poli­tikusa. Az Európai Néppárt politikai doktrínájából eredően, frakci­ónk kötelességének érzi, hogy a maga területén az önkormány­zati közalkalmazottak érdekei­nek figyelembevételére ösztö­nözze a megyei intézmények ve­zetőit Napjainkban, amikor a versenyszférában a munkaválla­lók jelentős része dolgozik teljes kiszolgáltatottságban, a példa- mutatásnak is jelentősége van. A cikk azzal fejeződik be, hogy a testület elfogadta a beszá­molót. Ez megítélés kérdése. A művelődési bizottság elnökének előterjesztése ugyan tesz egy er­re utaló megjegyzést, azonban a határozati javaslat rendelkező része ezt nem mondja ki! Hozzá­szólásomban ezt kifogásoltam. Az ellenőrző bizottsági előter­jesztésnél visszautaltam arra, hogy Lengyel Pál igazgató úr be­számolója egyetlen viszonyítási számot sem tartalmaz, márpe­dig enélkül gazdasági szempont­ból az nem értékelhető. (A meg­részét, mivel már fél órával az előadás kezdete előtt kétszer annyian zsúfolódtak be a te­rembe, mint amennyi a férőhe­lyek száma. A tényékhez tarto­zik, hogy a Kálvin Ház nagy­terme kicsinek bizonyult az óriási érdeklődéshez viszonyít­va, aminek - mi szervezők - nagyon örültünk. Itt szeret­nénk megnyugtatni azokat, alapozatlanságot látszik igazolni Főjegyző úrnak a vélemények összegzése során elhangzott megjegyzése is, miszerint erő­sen eltúlzott a bérleti díjra vonat­kozó 8 millió forintos prognózis, mert az feleannyi sem lesz.) A határozati javaslatok indife- rensek a beszámolót illetően, az abban foglalt megállapításokra, tervekre vonatkozóan semmit nem tartalmaznak. Önmaguk­ban viszont akár el is fogadha­tók, csak azt a következtetést nem szabad levonni ebből, hogy akik megszavazták, azok egyút­tal igazgató úr minden nézetével azonosulnak. Amint azt sem, hogy akik nem szavazták meg, azok igazgató úr művészi kvali­tásait vitatják. Azt meg főkép­pen nem, hogy a jobboldal a báb­színházát támadja. Keresztes György * Tisztelt Keresztes György! Valójában csupán arra igyekez­tem rávilágítani, hogy a nevezett intézmény - helyenként okkal, ám gyakrabban a hajánál fogva előrángatott indokokkal - rend­szeresen viták tárgyát képezi a megyei közgyűlésen. Történt ez akkor is, amikor - épp az Ön ál­tal felemlegetett szeptemberi ülé­sen - a költségvetéssel és a hiány­kezeléssel kapcsolatos anyagok­ról is döntenie kellett a testület­nek. A tudósítás pedig csak any- nyira dimenzionálta túl az ügyet, amennyire Önök tették ezt felszó­lalásaikkal, miközben a megye gazdasági helyzetére vonatkozó javaslatokra, előterjesztésekre ér­demben nem reagáltak Esetleg még csak annyit, bár lehet, hogy ezzel most csalódást okozok: kí­vülről nézve bizony pártpolitikai és helyenként nagyon is szemé­lyeskedő vitáknak tűnnek ezek a felszólalások. Persze, meglehet, hogy mindez csak ízlés és felfogás kérdése. Kühne Gábor akik nem lehettek részesei a nagy sikerű előadásnak, hogy a nagy érdeklődésre való te­kintettel hamarosan megismé­teljük Hontalanság hitvallása című előadásunkat. Az idő­pontról a sajtó hasábjain ke­resztül is értesíteni fogjuk az irodalomkedvelő közönséget. Sziki Károly színművész-igazgató Köszönet mindenért Köszönetét mondunk a „Segít a Város” Alapítvány vezetőségé­nek és dolgozóinak, akik ker­tünket önzetlenül és nagy szak­értelemmel rendbe hozták; Kü­lön köszönjük udvarias, tiszte­lettudó magatartásukat, amit velünk szemben tanúsítottak. További munkájukhoz sok si­kert kívánunk. Dr. Valentin Kálmán és felesége, Eger Szörnyű élmény Olvasva a Heves Megyei Hírlap szept. 20-i számát, amely Hat­van város 60 évvel ezelőtti bom­bázásáról emlékezik meg, ki­egészítésként az alábbi gondo­latok jutnak eszembe: Én magam 10 évesként éltem meg a II. világháborút. Különö­sen a bombázás és az általa okozott pusztítás máig emlé­kemben él. Ekkor nemcsak a vasútállomást érte bombatáma­dás, hanem a második hullám­ban érkező bombázógépek megcélozták a vasút rendező pályaudvarát, ahol sok hadi­anyagot és katonai felszerelést szállító szerelvény volt a mel­lékvágányokon. A bombák célt tévesztettek, és így a pályaud­varhoz közel húzódó Vitéz utcá­ra, ill. az itteni lakóházakra es­tek. Mi a 21. szám alatt laktunk, szüleimmel és testvéreimmel együtt hatan. A szőnyegbombá­zás többtonnányi súlyban a mi családi házunk elé esett, az út közepére, és itt robbant fel. Mel­lettünk Gubis Pál és családja, szemben velünk Konkoly Ist­ván és családja laktak. Négy ház teljesen belebukott az út kö­zepén lévő bombatölcsérbe, melynek kb. 15 méter volt az át­mérője és 6 méter a mélysége. Néhány nap alatt kis mestersé­ges tó lett a bombakráterek he­lyén. A bombázás során egy bomba nem robbant fel, így 1945-ben ezt hadifoglyokkal ásatták ki és semmisíttették meg. A több tonna súlyú láncos bomba mellett nagyon sok gyúj­tóbombát (foszforral töltött) is ledobtak a repülők, ezek napo­kig égtek fáklyaként és elpusz­tították a fából készült tetőket, ólakat, és bennük az állatokat. Ezt azért írtam le, mert máig bennem él mementóként, hi­szen a bombázás után minde­nünk elpusztult. Soha többé háborút, soha többé pusztítást. Sebestyén János Eger, Katona tér Jól bevásároltam Elnézést a kintrekedtektől Közös porta, közös teher? Megérett az idő a váltásra Évtizedek óta mind a vendéglá­tósoknak, mind az orvosoknak mindig is olyan kevés hivatalos fizetést adtak, belekalkulálva a borravalót, a hálapénzt, hogy el­fogadottá vált körükben az, hogy a fizetés a borravaló, és a mellé­kes az igazi fizetés. A vendéglá­tósok esetében naponta estén­ként csináltak egy gyors stan­dolást, fillérre kiszámítva a for­galmat.' így bármikor jöhetett az ellenőr, tiszta volt a kassza. Ez azonban nem volt hivatalosan, papíron. Most azonban, meg­őrizve az elszámolásokat, nyoma maradna a forgalomnak. És ez a lényeg! Lehetne belőle következ­tetni erre-arra. Ezért a nagy fel­háborodás. Az orvosok pedig féltik az ed­dig megszerzett egzisztenciáju­kat. Régebben kevesebb pénz is elég volt, hogy átlagon felüli élet- színvonalon éljenek. Manapság már milliók kellenek nekik is, hogy legalább a látszatát fenn­tartsák annak a legendának, ami a szakmájukat övezte. Egy átlagnál valamivel nagyobb la­kás, egy jobb kocsi nem olcsó mulatság. Hát ezért harcolnak foggal-körömmel a hálapénz el­törlése és mindenfajta változta­tás ellen. Hiszen a jó életük, eg­zisztenciájuk a tét. (Az orvoshi­ányt pedig úgy lehet pótolni, hogy a jó tanuló szegény sorsú gyerekekből feltöltik a hiányzó létszámot az egyetemeken.) Magyarországon az emberek alig valamivel több, mint 50%-os hatékonysággal dolgoznak. Ez a nyugati országoknál 70% fölötti, majdnem eléri a 80%-ot. Pedig az egyszerű, dolgos kis ember­kék jóval a 100% fölött teljesíte­nek nálunk évek, évtizedek óta. Az a fránya 50%-os hatékonyság meg mégsem akar emelkedni. Pedig az emberek már kezde­nek elfáradni, belefáradni. En­nyi pazarlást, munkájával vis­szaélő hivatalnokot, a kisembe­rek életét megkeserítő, hatalmá­val visszaélő léhűtőt még a gaz­dag Nyugat sem képes eltartani. Néhány példa: országgyűlési képviselők száma Németország­ban (80 millió lakos) 540 fő, ná­lunk (10 millió lakos) 385 fő. Önkormányzatok száma: Anglia (50 millió lakos) 750 önkor­mányzat, nálunk 2800 önkor­mányzat. Köztisztviselők szá­ma: Ausztria (8,9 millió lakos) 410 ezer alkalmazott, nálunk 860 ezer alkalmazott. Ez az oka a belső államadósságnak. Mindaddig, amíg ezekben az esetekben gyökeres változás nem lesz, és nem építik le a bü­rokráciát az ésszerűség határain belülre, egyszerűen nincs lehe­tőség még arra sem, hogy a kis- nyugdíjak vagy a minimálbérek legalább a duplájára emelkedje­nek. Itt az idő a változtatásra! K.-néB.Á. Hatvan (cím a szerk.-ben) Tulajdonomban van egy össz­komfort nélküli ingatlan. Ez egy régi típusú családi ház, ill. parasztház, amelynek első ré­sze az én tulajdonom, a hátsó rész egy idős nénié. A vülany- vezetékek már régiek, így vü- lanyszerelőt hívtunk átvezeté- kelni. Mivel fürdőszobát szeret­nénk létesíteni, a meleg vízhez bojler, ill. bojleróra is szüksé­ges. Itt kezdődik az én pana­szom, gondom. A villanyóra bent van a házban, ha bojler­órát szeretnénk, ki kell rakatni dobozba. Ez rendben is lenne. A házon két tetőtartó van. Ez negyven éven keresztül nem volt gond, de most hirtelen bele­kötött az ÉMÁSZ, hogy csak egy lehet. Ez is rendben van, hiszen szeretnénk együttműködni és „balesetveszély” nélkül élni. De az már mindennek a teteje, hogy velem akarják megcsinál­tatni és kifizettetni a szomszéd villanyát is. Erre nem kötelez­het az áramszolgáltató. Nekem erre nincs pénzem, de ha lenne, sem csináltatnám meg, ami az áramszolgáltató dolga lenne. Ezzel az ÉMÁSZ gátol abban, hogy én is balesetmentesen él­jek, ill. bojlerórához jussak. Kö­zölték velem a füzesabonyi fi­ókban, hogy ha nem vagyok hajlandó megcsináltatni és áll­ni a költségeket, nem kapok bojlerórát, és az óra marad a he­lyén a fővezetékkel együtt. Ez azt jelenti, hogy így már nem zavarja az ÉMÁSZ-t, hogy bal­esetveszélyesen van bekötve az áram. Csak azért, mert közös a porta, a költség nem az. (név és cím a szerk.-ben)

Next

/
Thumbnails
Contents