Heves Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
2004-09-30 / 229. szám
PF. 2 3 13 2004. SZEPTEMBER 30., CSÜTÖRTÖK Mi ez? Hadititok? Még egyszer a bábszínházról Június 9-én Egerben az Euronics Rákóczi úti szaküzletében Sony CD-magnós MP 3-as rádiót vásároltunk, melyhez a vételkor nem tudtak magyar nyelvű tájékoztatót adni, de ígéretet kaptunk az eladótól arra, hogy pár napon belül beszerzik és postázzák. Sajnos, ez mind a mai napig nem történt meg. A nemleges válasz oka különböző volt: most nem tudják telefonon elérni az illetékest, most szabadságon van az intézője, még a Sony magyarországi képviseletének sincs magyar nyelvű leírása stb. Hiába mondtam, hogy amiért szabadságon van az ügyintéző — több mint két hónapja -, nem állhat meg az élet. Kértem, hogy a garanciaidő csak onnan számítson, amikor majd átveszem a használathoz szükséges leírást, „azt nem lehet, mert az a szabály, hogy az eladás napjától számít a garancia”. Attól a szabálytól viszont eltekintettek, hogy magyar nyelvű leírás nélkül nem lett volna szabad a készüléket eladni. Válaszuk annyi volt, hogy ha minden készüléket úgy adnának el, hogy megvan hozzá a magyar nyelvű tájékoztató, akkor szinte semmit sem árusíthatnának. Mivel ezt a választ nem tudtam elfogadni, s a készüléket enélkül nem is tudom, de nem is merem használni, ezért a fogyasztóvédelmi felügyelőséghez fordultam. Pillanatnyüag itt áll Május 6-án az egri Exkluzív Bútoráruházban 381 ezer Ft-ért vásároltam egy márkás ülőgarnitúrát. 3-4 nap múlva a teljes ülőfelületén a szövet megnyúlt, felpúposodott, hullámos ráncok képződtek. Jún. 2-án megkifogásoltam, 18 nap múlva a gyár munkatársai a lakásomon megjelentek, a megállapított hibát jegyzőkönyvezték, javításra a győri gyárba elszállították. A jegyzőkönyvben rögzítésre került: a bizalmam a termékkel, ill. a szövettel kapcsolatban megrendült, és a vételár visszafizetését kértem. 27 nap múlva a garnitúrát visszaszállították ugyanolyan állapotban, ahogy elvitték, rajta semmiféle munkát nem végeztek. Júl. 28-án a gyár vezérigazgatójához küldtem el a panaszomat, választ nem kaptam. Aug. 27-én telefonérdeklődésünkre közölték: nem érkezett ilyen kérelem. Fél órával később felhívtak, amikor az ügy, és a 35 ezer Ft-os Sony rádióm parlagon hever, a pénz a számlájukon kamatozik. A területi vezetőtől pár héttel ezelőtt ígéretet kaptam arra, hogy még azon a héten kiküldik a tájékoztatót és menjek be érte az üzletbe, sőt a júniusi vásárlást sztornírozni fogják, újabb eladási számlát állítanak ki, és majd csak innen fog számítani a garancia. Sajnos, az ő ígéretéből sem lett semmi. Esetenként 30-40 percet várakoztattak, egy alkalommal több mint egy órát, de egyszer sem mondták, hogy „amíg telefonálgatunk, tessék helyet foglalni”. Az eladó nemegyszer rágógumival a szájában tárgyalt velem a pultnál. Úgy érzem, a kereskedelem nem áll a helyzet magaslatán. Eddig kb. egy 8 órás műszak idejét ott töltöttem, de hiába. Kértem, hívják fel egy másik üzletüket, hátha onnan tudnak fénymásolni, nem tették meg. Az, hogy a reklamációhoz bevittem a számlát, nem volt elég, sokadik ottlétem után a készüléken látható gyári számot is be kellett mondanom, mert mint mondták, „akárkinek nem adhatnak ki magyar nyelvű leírást!”. Mi ez? Hadititok? Mindenkinek azt ajánlom, hogy csak a magyar nyelvű tájékoztatóval együtt vegyen bármilyen gépet vagy készüléket az egri Euronicsban. (név és cím a szerkőben) elismerték a beadvány meglétét. Másik garnitúrát ajánlottak, amit nem fogadtam el. Többszörösen félrevezettek, becsaptak, ehhez társul a bizalom teljes elvesztése. Aug. 30-i beadványomra a mai napig nem reagáltak. Egyébként telefonon a fogyasztóvédelmi felügyelőséget is megkerestem, ahol azt a felvilágosítást kaptam, hogy forduljak az iparkamara egyeztető testületéhez, az iparkamara pedig telefonérdeklődésemre a fogyasztóvédelmi felügyelőséghez küldött. Eltelt öt! hónap, és nem tudom, hogy a selejtes garnitúrával mi lesz, a bútoráruház, ahol a terméket vásároltam, a gyárhoz irányít, a gyárat nem érdekli, a hatóságok pedig nem tesznek semmit. Azt hittem, márkás terméket vásároltam, de ez csak az árában mutatkozik meg. T.R Eger (cím a szerkőben) A Hírlap szeptember 4-i számában (-NE) azt állítja a megyei közgyűlésről szóló tudósításában, hogy „A jobboldal a bábszínházát bírálta”, mint már annyiszor az elmúlt időszakban az ülés „legizgalmasabb kérdésévé” téve ismét a Harlekin Bábszínház aktuális ügyét. A cím azonban félrevezető. A Harlekin Bábszínház igazgatójának beszámolója a Művelődési Bizottság véleményezésével és határozati javaslataival együtt, elnökének előterjesztésével került a közgyűlés napirendjére. Sós Tamás elnök úr annak bejelentésével nyitotta meg a vitát, hogy a beszámolóval kapcsolatban levelet intézett hozzá a bábszínházban reprezentativitással rendelkező Demokrata Liga Szakszervezet. Felkérte Lengyel Pál igazgató urat, hogy erre reagáljon. Erre nem került sor. A Demokrata Liga levelét frakciónk is megkapta, szeptember 2-án. Ebben a beszámoló II. fejezet 4. pontját kifogásolta, aminek szó szerinti ismertetése nélkül a vita lényege nem érthető. A hangsúlyos részek aláhúzásával idézem a teljes bekezdést: „A társulat valamennyi tagjának határozatlan idejű közalkalmazotti szerződése van. Hangsúlyoznám: ez teljesen jogszerű, ehhez bármely színházigazgatónak joga van. Ugyanakkor nem lehet véletlen, hogy ezt ma egyetlen báb/színházigazgató sem alkalmazza. Hiszen ezzel meg van akadályozva bármiféle mozgás, átszerződés, minden állandósul, senki sem kaphat új, friss impulzusokat. Ilyen módon a mobilitás hiánya a produkciók színvonalában is negatívan tükröződik. A másik meghatározó tényező: ezzel a helyzettel tulajdonképpen hosszú távon mindenki biztonságban érezheti magát, a társulat elkényelmesedik, ami ugyancsak visszaveti a műA Varga László Polgári Teátrum társulata nevében ezúton is elnézést kérünk azon kedves nézőinktől, akik a színházunk megalakulásának első évfordulóján, szeptember 21-én rendezett Wass Albert-emlékes- tünkön nem fértek be a Kálvin Ház nagytermébe. Őszintén sajnáljuk, hogy kénytelenek voltunk elküldeni a nézők egy vészi munkát. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet hosszú távon nem tartható.” Csáki Zsigmond frakciótársammal - aki okkal és joggal hivatkozott arra, hogy „civilben” humánpolitikai képesítéssel, szakterületen dolgozik - Lengyel Pál igazgató szemléletét és jogi tévedését bíráltuk, nem pedig a bábszínházát. A Demokrata Liga jogos tiltakozása mellett álltunk ki. Az előző választási ciklusban az akkori közgyűlés ellenőrző bizottsága kifogásolta a szakszervezeti jogok, a munkavállalói érdekek érvényesülésének hiányát és a kollektív szerződés fogyatékosságait. Ezt a bábszínház előző igazgatója már a jelenlegi közgyűlés időszakában rendezte a Demokrata Ligával. A Liga szakértője az előző ellenőrző bizottság kiváló elnöke, Blahó István úr pedig köztudottan a Munkáspárt politikusa. Az Európai Néppárt politikai doktrínájából eredően, frakciónk kötelességének érzi, hogy a maga területén az önkormányzati közalkalmazottak érdekeinek figyelembevételére ösztönözze a megyei intézmények vezetőit Napjainkban, amikor a versenyszférában a munkavállalók jelentős része dolgozik teljes kiszolgáltatottságban, a példa- mutatásnak is jelentősége van. A cikk azzal fejeződik be, hogy a testület elfogadta a beszámolót. Ez megítélés kérdése. A művelődési bizottság elnökének előterjesztése ugyan tesz egy erre utaló megjegyzést, azonban a határozati javaslat rendelkező része ezt nem mondja ki! Hozzászólásomban ezt kifogásoltam. Az ellenőrző bizottsági előterjesztésnél visszautaltam arra, hogy Lengyel Pál igazgató úr beszámolója egyetlen viszonyítási számot sem tartalmaz, márpedig enélkül gazdasági szempontból az nem értékelhető. (A megrészét, mivel már fél órával az előadás kezdete előtt kétszer annyian zsúfolódtak be a terembe, mint amennyi a férőhelyek száma. A tényékhez tartozik, hogy a Kálvin Ház nagyterme kicsinek bizonyult az óriási érdeklődéshez viszonyítva, aminek - mi szervezők - nagyon örültünk. Itt szeretnénk megnyugtatni azokat, alapozatlanságot látszik igazolni Főjegyző úrnak a vélemények összegzése során elhangzott megjegyzése is, miszerint erősen eltúlzott a bérleti díjra vonatkozó 8 millió forintos prognózis, mert az feleannyi sem lesz.) A határozati javaslatok indife- rensek a beszámolót illetően, az abban foglalt megállapításokra, tervekre vonatkozóan semmit nem tartalmaznak. Önmagukban viszont akár el is fogadhatók, csak azt a következtetést nem szabad levonni ebből, hogy akik megszavazták, azok egyúttal igazgató úr minden nézetével azonosulnak. Amint azt sem, hogy akik nem szavazták meg, azok igazgató úr művészi kvalitásait vitatják. Azt meg főképpen nem, hogy a jobboldal a bábszínházát támadja. Keresztes György * Tisztelt Keresztes György! Valójában csupán arra igyekeztem rávilágítani, hogy a nevezett intézmény - helyenként okkal, ám gyakrabban a hajánál fogva előrángatott indokokkal - rendszeresen viták tárgyát képezi a megyei közgyűlésen. Történt ez akkor is, amikor - épp az Ön által felemlegetett szeptemberi ülésen - a költségvetéssel és a hiánykezeléssel kapcsolatos anyagokról is döntenie kellett a testületnek. A tudósítás pedig csak any- nyira dimenzionálta túl az ügyet, amennyire Önök tették ezt felszólalásaikkal, miközben a megye gazdasági helyzetére vonatkozó javaslatokra, előterjesztésekre érdemben nem reagáltak Esetleg még csak annyit, bár lehet, hogy ezzel most csalódást okozok: kívülről nézve bizony pártpolitikai és helyenként nagyon is személyeskedő vitáknak tűnnek ezek a felszólalások. Persze, meglehet, hogy mindez csak ízlés és felfogás kérdése. Kühne Gábor akik nem lehettek részesei a nagy sikerű előadásnak, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel hamarosan megismételjük Hontalanság hitvallása című előadásunkat. Az időpontról a sajtó hasábjain keresztül is értesíteni fogjuk az irodalomkedvelő közönséget. Sziki Károly színművész-igazgató Köszönet mindenért Köszönetét mondunk a „Segít a Város” Alapítvány vezetőségének és dolgozóinak, akik kertünket önzetlenül és nagy szakértelemmel rendbe hozták; Külön köszönjük udvarias, tisztelettudó magatartásukat, amit velünk szemben tanúsítottak. További munkájukhoz sok sikert kívánunk. Dr. Valentin Kálmán és felesége, Eger Szörnyű élmény Olvasva a Heves Megyei Hírlap szept. 20-i számát, amely Hatvan város 60 évvel ezelőtti bombázásáról emlékezik meg, kiegészítésként az alábbi gondolatok jutnak eszembe: Én magam 10 évesként éltem meg a II. világháborút. Különösen a bombázás és az általa okozott pusztítás máig emlékemben él. Ekkor nemcsak a vasútállomást érte bombatámadás, hanem a második hullámban érkező bombázógépek megcélozták a vasút rendező pályaudvarát, ahol sok hadianyagot és katonai felszerelést szállító szerelvény volt a mellékvágányokon. A bombák célt tévesztettek, és így a pályaudvarhoz közel húzódó Vitéz utcára, ill. az itteni lakóházakra estek. Mi a 21. szám alatt laktunk, szüleimmel és testvéreimmel együtt hatan. A szőnyegbombázás többtonnányi súlyban a mi családi házunk elé esett, az út közepére, és itt robbant fel. Mellettünk Gubis Pál és családja, szemben velünk Konkoly István és családja laktak. Négy ház teljesen belebukott az út közepén lévő bombatölcsérbe, melynek kb. 15 méter volt az átmérője és 6 méter a mélysége. Néhány nap alatt kis mesterséges tó lett a bombakráterek helyén. A bombázás során egy bomba nem robbant fel, így 1945-ben ezt hadifoglyokkal ásatták ki és semmisíttették meg. A több tonna súlyú láncos bomba mellett nagyon sok gyújtóbombát (foszforral töltött) is ledobtak a repülők, ezek napokig égtek fáklyaként és elpusztították a fából készült tetőket, ólakat, és bennük az állatokat. Ezt azért írtam le, mert máig bennem él mementóként, hiszen a bombázás után mindenünk elpusztult. Soha többé háborút, soha többé pusztítást. Sebestyén János Eger, Katona tér Jól bevásároltam Elnézést a kintrekedtektől Közös porta, közös teher? Megérett az idő a váltásra Évtizedek óta mind a vendéglátósoknak, mind az orvosoknak mindig is olyan kevés hivatalos fizetést adtak, belekalkulálva a borravalót, a hálapénzt, hogy elfogadottá vált körükben az, hogy a fizetés a borravaló, és a mellékes az igazi fizetés. A vendéglátósok esetében naponta esténként csináltak egy gyors standolást, fillérre kiszámítva a forgalmat.' így bármikor jöhetett az ellenőr, tiszta volt a kassza. Ez azonban nem volt hivatalosan, papíron. Most azonban, megőrizve az elszámolásokat, nyoma maradna a forgalomnak. És ez a lényeg! Lehetne belőle következtetni erre-arra. Ezért a nagy felháborodás. Az orvosok pedig féltik az eddig megszerzett egzisztenciájukat. Régebben kevesebb pénz is elég volt, hogy átlagon felüli élet- színvonalon éljenek. Manapság már milliók kellenek nekik is, hogy legalább a látszatát fenntartsák annak a legendának, ami a szakmájukat övezte. Egy átlagnál valamivel nagyobb lakás, egy jobb kocsi nem olcsó mulatság. Hát ezért harcolnak foggal-körömmel a hálapénz eltörlése és mindenfajta változtatás ellen. Hiszen a jó életük, egzisztenciájuk a tét. (Az orvoshiányt pedig úgy lehet pótolni, hogy a jó tanuló szegény sorsú gyerekekből feltöltik a hiányzó létszámot az egyetemeken.) Magyarországon az emberek alig valamivel több, mint 50%-os hatékonysággal dolgoznak. Ez a nyugati országoknál 70% fölötti, majdnem eléri a 80%-ot. Pedig az egyszerű, dolgos kis emberkék jóval a 100% fölött teljesítenek nálunk évek, évtizedek óta. Az a fránya 50%-os hatékonyság meg mégsem akar emelkedni. Pedig az emberek már kezdenek elfáradni, belefáradni. Ennyi pazarlást, munkájával visszaélő hivatalnokot, a kisemberek életét megkeserítő, hatalmával visszaélő léhűtőt még a gazdag Nyugat sem képes eltartani. Néhány példa: országgyűlési képviselők száma Németországban (80 millió lakos) 540 fő, nálunk (10 millió lakos) 385 fő. Önkormányzatok száma: Anglia (50 millió lakos) 750 önkormányzat, nálunk 2800 önkormányzat. Köztisztviselők száma: Ausztria (8,9 millió lakos) 410 ezer alkalmazott, nálunk 860 ezer alkalmazott. Ez az oka a belső államadósságnak. Mindaddig, amíg ezekben az esetekben gyökeres változás nem lesz, és nem építik le a bürokráciát az ésszerűség határain belülre, egyszerűen nincs lehetőség még arra sem, hogy a kis- nyugdíjak vagy a minimálbérek legalább a duplájára emelkedjenek. Itt az idő a változtatásra! K.-néB.Á. Hatvan (cím a szerk.-ben) Tulajdonomban van egy összkomfort nélküli ingatlan. Ez egy régi típusú családi ház, ill. parasztház, amelynek első része az én tulajdonom, a hátsó rész egy idős nénié. A vülany- vezetékek már régiek, így vü- lanyszerelőt hívtunk átvezeté- kelni. Mivel fürdőszobát szeretnénk létesíteni, a meleg vízhez bojler, ill. bojleróra is szükséges. Itt kezdődik az én panaszom, gondom. A villanyóra bent van a házban, ha bojlerórát szeretnénk, ki kell rakatni dobozba. Ez rendben is lenne. A házon két tetőtartó van. Ez negyven éven keresztül nem volt gond, de most hirtelen belekötött az ÉMÁSZ, hogy csak egy lehet. Ez is rendben van, hiszen szeretnénk együttműködni és „balesetveszély” nélkül élni. De az már mindennek a teteje, hogy velem akarják megcsináltatni és kifizettetni a szomszéd villanyát is. Erre nem kötelezhet az áramszolgáltató. Nekem erre nincs pénzem, de ha lenne, sem csináltatnám meg, ami az áramszolgáltató dolga lenne. Ezzel az ÉMÁSZ gátol abban, hogy én is balesetmentesen éljek, ill. bojlerórához jussak. Közölték velem a füzesabonyi fiókban, hogy ha nem vagyok hajlandó megcsináltatni és állni a költségeket, nem kapok bojlerórát, és az óra marad a helyén a fővezetékkel együtt. Ez azt jelenti, hogy így már nem zavarja az ÉMÁSZ-t, hogy balesetveszélyesen van bekötve az áram. Csak azért, mert közös a porta, a költség nem az. (név és cím a szerk.-ben)
