Heves Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
2004-09-02 / 205. szám
14. OLDAL SPORT TŰK Ö R 2004. Szeptember 2., csütörtök Akár tetszik nekünk, akár nem, az athéni nyári olimpiára az utókor leginkább úgy emlékezik majd, mint a magyar doppingvétségek csúcsfelállítására. Kétes dicsőség. Holott azokat a csodálatos pillanatokat szeretnénk inkább örökre megőrizni, amelyeket kitűnő sportolóink szereztek nekünk. De hát a világ ma már csak ilyen. A botrányok túlnőnek a legszebb emberi értékeken is. Kecskés és Gyurkovics súlyemelőink pozitív doppingteszt- je - sajnos - önmagáért beszél Társuk, Kovács, de különösen a két szombathelyi dobóatléta esetei viszont valószínűleg évtizedekig megosztják a szakembereket, a közvéleményt. Érdemes ezeket a maguk ösz- szetettségében vizsgálni, némi jogi háttér ismeretében. Sportdiplomácia A Nemzetközi Doppingellenes Szabályzat (röviden: NEDOESZ) a szigorú - objektív - felelősség elvének szellemében készült. Ez érvényes mindenekelőtt a doppingvétségek megállapítására. Azokat a szabályzat 2. cikkelye sorolja fel: tiltott anyag vagy származékainak vagy markeljének a jelenléte egy sportoló testéből származó mintában (2. cikkely 1. pont); tiltott anyag vagy tiltott módszer használata, vagy ennek kísérlete (2.2); mintaszolgáltatási kötelezettség megtagadása vagy a mintaszolgáltatás elmaradása megfelelő indoklás hiányában... vagy a minta- vétel akadályozása egyéb módon (2.3); az ésszerű szabályokon alapuló-a sportolók versenyen kívüli rendelkezésre állására, a sportoló hollétére vonatkozó információkkal kapcsolatos- követelmények megsértése Érdemi tisztázás A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) felhívása Fazekas és Annus eseteinek érdemi tisztázására végre egy olyan lépés, amit eddig is vártunk - sajnos hiába - a honi sportvezetőktől. Tudniillik, hogy legyen világos, mi történt! S ha sportolóink nem vétkeztek, használjuk ki a megfelelő jogorvoslati lehetőségeket. Nem másért, mint hogy megvédhessük a magyarság jó hírnevét. Még akkor is üdvözlendő ennek szorgalmazása, ha tudjuk vagy sejtjük: némiképp naivitás az érintett dobóatléták őszinte igazságkimondásra való felkérése. Különösen az elmúlt hetekben végbement kálvária után. Az ártatlanságuk hangoztatása ugyanis nem feltétlenül lesz önmagában hiteles a világ számára, a vétkezés bevallása pedig már semmiképp sem szolgálná az érdeküket. Doppinggyanú: nincs pardon! Öt athéni magyar olimpikon és a rogge-i zéró tolerancia elve Annus Adriánnak a kalapácsvetés volt az élete, nem így tervezte a búcsút (2.4); a doppingellenőrzés manipulálása, illetve ennek kísérlete (2.5); tiltott anyagok vagy módszerek birtoklása (2.6); üzérkedés tiltott anyaggal vagy módszerrel (2.7); tiltott anyag vagy tiltott módszer beadása sportolónak, vagy ennek kísérlete (2.8). Ha a fentiekre - a jogszabályi tényállásokra - próbáljuk ráhúzni olimpikonjaink történeti tényállását, akkor elég egyértelműnek látszik a dolog. Fazekas Róbert diszkoszvető, Annus Adrián kalapácsvető és Kovács Zoltán súlyemelő esetében a 2.3 szabály megsértése tűnik nyilvánvalónak. El is intézhetnénk ezzel az ügye két: sportolóink sajnos meggondolatlanul s legfőképpen felelőtlenül cselekedtek! Először is Fazekas azzal hogy az őt kísérő orvos és a doppingellenőrök határozott figyelmeztetése ellenére eltávozott a doppingellenőrző helyről s ráadásul alá is írta az ezt rögzítő jegyzőkönyvet. Ahelyett, hogy megvárta volna, míg a biológiai szükség felülkerekedik a - szerinte - megaláztatásából fakadó frusztráltságán. Kovács sem bizonyult türelmesnek. (Nem mellékesen: az 1964-es tokiói olimpián vívóink egyáltalán nem kapkodtak, Rejtő Ildikó négy, Papp Jenő pedig öt órát várt, mire sikerült mintát adnia...) Annus pedig annak tudatában is megtagadta az újabb ellenőrzést hogy az olimpia végéig bármikor köteles alávetni magát ennek. Kifogásaival miszerint a családja kiborult, ő idegösz- szeomlást kapott, őt üldözik a Világ Doppingellenes Ügynökség (WADA) emberei, s Fazekas esete után már nem bízik a pártatlanságukban - lássuk be -, csak még inkább maga ellen irányította a gyanút. Ráadásul az olimpia idején bármikor elvégezhető doppingellenőrzést szerződésben vállalta. Egy szó, mint száz, versenyzőink a megosztott közvélemény egyik része szerint csakis saját maguknak köszönhetik a kálváriájukat. Mi pedig nekik azt, hogy most nem 10 aranyéremnek örülhetünk, s a sikeres vagy helytállt lányaink és fiaink méltó megünneplésekor is kénytelenek vagyunk visszafogottak lenni a kétes olimpiai doppingelsőség miatt. Az ország hírnevének megtépázottsá- gáról már szólni sincs nagyon erőnk. Jócskán megteszik ezt a rajtunk csámcsogó és kárörvendő külföldi lapok. A történetek azonban bonyolultabbak, sokrétűbbek annál, hogy egy kézlegyintéssel túllépjünk rajta. Már csak a többi, hazánkat képviselő tisztességes magyar sportoló, no meg az olimpiára őket felkészítők, segítők miatt sem tehetjük. Olimpikonjaink hibáiról nem kis vétkeiről szabályszegéseiről már esett szó. Nem úgy bizonyos körülményekről mások tetteiről avagy éppen azok hiányáról Arról például, ami Fazekasból - állítása szerint - kiváltotta azt a pszichotikus stresszt, ami miatt leblokkolt, képtelenné vált a mintaszolgáltatásra. Mint mondta, pár centiről vizslatták a nemi szervét, bökdösték, mialatt anyaszült meztelenül próbált vizeletet adni. Benéztek minden testüregébe, még hozzá is nyúlkáltak. Szövegelésükkel, gúnyos nevetésükkel még fokozták is a versenyző számára kínos szituációt. Ha így volt, ez bizony nem felel meg az ENSZ embed jogokról szóló egyezményében foglaltaknak, amely tikja bárhol bárkinek az embed méltóságában való megsértésé. Ugyanakkor a NEDOESZ 3. cikkelyének előírásaiba is beleütközik, hiszen „ha a sportoló bebizonyítja, hogy a tesztelés során eltértek a nemzetközi követelményektől, akkora doppingellenes szervezetnek kell bebizonyítania, hogy nem ezen eltérések eredménye a pozitív vizsgálati eredmény megállapítása, vagy (mint Fazekas esetében) nem ezen nyugszik a doppingvétség ténybeli alapja”. Nos, ez a fajta mintavétel nem igazán tartotta szem előtt azt az elvé, miszerint „a doppingellenőrzést úgy kell elvégezni, hogy az ne jelentsen a szükségesnél nagyobb mértékű beavatkozást a sportoló magánéletébe”. Az ugyanakkor mindennek ismeretében teljesen édhetélen, hogy Fazekas - vagy felzaklatott idegállapotára tekintettel inkább az orvoskísérője - miért nem vetették bele mindezt az ellenőrzési jegyzőkönyvbe?! Kérdés tehát, hogy vajon minek voltak ott Athénban? Hogy lehé az, hogy pontosan a két aranyesélyes - és így bizonyosan ellenőrzés alá eső - versenyző doppingtesztjéről feledkeztek meg?! A többi atlétánknál az előzményeket ismerve sajnos már nemigen volt tennivalójuk. így képviselték sportáguk versenyzőit? Tragikus és szomorú. A rengeteg Athénban „üdülő" nagyfőnökből egy se akadt, aki tekintélyé arra használta volna, hogy FOTÓ: EUROPRESS/EPA kezett képviselni a magyar sportolót, már amennyire ez tisztsége miatt tőle telhetett. Mindezt azért muszáj hosszabban ecsetelni, mert a kalapácsvéő Annust is a Fazekas-affé nyomán vették újm elő. Két negatív doppingteszt, s azok után is, hogy olimpiai győzelme után még 48 órán át tartózkodott a görög fővárosban. (Egy héttel ezután már-már őt is csalónak titulálják...) A NOB orvosi bizottságának elnöke televíziós interjújában ták figyelmen kívül, nevezetesen, hogy sem a vizsgálatban, sem a leadott minták édékelésében diszkrimináció nem lehetséges. Felmerül persze az is, hogy a szabályzatokban, a sportdipbmáciá- ban is járatos vezetők vajon kellőképpen felkészítették-e spodolóinkat mindenre? Leginkább arra, hogy a NOB elnöke, Jacques Rogge a doppingolással kapcsolatban meghirdette a zéró tolerancia elvét, ami már eleve feltételezte, hogy minden korábbinál szigorúbban végzik el az ellenőrzéseket. Van azután egy nagyon sajátos, csak ránk, magyarokra jellemző momentuma is az egész szomorú sztorinak. Az az angol nyelven íri névtelen levél amelyet hazánkban adtak fel s küldtek el nemzetközi sport- és doppingszerveknek. Az 1950-es éveket idézi ez a módi, amikor nagyon dívott nálunk a feljelen- tősdi. Altkor is emberi sorsok múltak rajta, és sajnos most is. Megtoldva azzal, hogy mindez egyáltalán nem tesz jót országunk hírnevének. Ezért is nagyon súlyos felelőtlenség, hogy itthon egyélen illetékes sem vette igazán komolyan ezt az irományt, holott a MASZ irányítóinak tudniuk kellett: óriási csata dúl az egyes dobóatléikai műhelyek között. S „jó magyar szokás szerint” vannak, akik arra is képesek, hogy ha ők (vagy tanítványaik) nem jutottak ki az olimpiára, akkor azoknak se legyen örömük, akik esetleg sikeresen szerepel (hét) nek ott. Ha hinni lehet a híreknek, volt atlétaedző, aki fenyegetőzött is vele, hogy az általa tudni vélt szombathelyi „csalásmódszerekről” értesíti az egyik legnagyobb külföldi vetélytár- sat. Az illető, a német diszkoszvető nem is átallott azonnal előhozakodni vele... A legkönnyebb lerázni a felelősséget: vessenek magukra azok, m m m Fazekas Róbert ügye indította el a magyar sportolók elleni hadjáratot Ha már itt tartunk: hol voltak olimpiai csapatunk, s az adott sportág vezéői?! Pikó doktor intelme kevés volt. Molnár csapatvezéőnek pedig ki volt kapcsolva a mobiltelefonja Az is döbbenetes, hogy a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) egyik prominense sem volt kíváncsi rá, vajon rendben megy-e minden. Nem törődtek vele, miközben tudtak a szombathelyi dobóatlétákat csalással megvádoló, és számos nemzetközi szervezethez elküldött névtelen levélről! Csak hát nem vették komolyan. Szemben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) szerveivel, a WADA szakembereivel, vagy Lars Riedel német diszkoszvető vetélytárssal. Elképesztő! világossá tegye Fazekas, majd ké sőbb Annus előtt: nincs más választásuk, mint folytatni a doppingellenőrzést, illetve újra mintát adni, hiszen olimpiai esküjükben a teszteléseken való teljes együttműködésre is kötelezték magukat Az is igaz, reprezentálni már kiválóan tudnak... Jellemző, hogy a Fazekas esetét követő napon a vezetők összevissza beszéltek. Egyikük úgy tudta, még az olimpiai fáuban van a diszkoszvető, a másikuk meg úgy, hogy már hazafelé utazik. Az volt már akkor is az embernek az érzése, hogy maguk sem tudják, mit higgyenek Fazekas tettéről. Egyedül a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) főtitkáraként a helyszínen lévő Gyulai István igyeel is ismerte: Fazekas ügye és a már említett névtelen levél volt a kiváltója annak, hogy Annust is szerették volna ismét ellenőrizni. Sokunkban felvetődik az a kérdés is- főleg a Fazekas által elmondottakat ismerve hogy a doppingellenőrök vajon egyenlő mércével mértek-e? Számos jel arra utal, hogy nem. Csak magyar versenyzőtől hallhattunk a diszkoszvetőéhez hasonló panaszokat a tesztelést végzőkre. Kovács Zoltánt például sérülése ellátása nélkül ragadták el az ellenőrzésre, miközben ő visszalépett a küzdelmektől. Ha tehát igaz Fazekas leírása a történtekről, akkor az ellenőrök a NEDOESZ bevezetőjében is megfogalmazott elvet hagyakik bármilyen módon is megszegték a doppingellenes szabályzat előírásait! Csakhogy a magyar sportélet korifeusainak is sokkal körültekintőbbeknek kellett volna lenniük! Már csak azért is, mert az olimpiát megelőzően minden támogatást, segítséget megígértek. A doppingügyekből viszont az derül ki, hogy ez bizony - legalábbis ezen a téren - igen kevésnek bizonyult. Nem árt tehát nekik sem, ha alaposan magukba szállnak, s levonják az ilyenkor lehetséges következtetést. Nem mentve fel ezzel persze Kovácsot, Fazekast és Annust, valamint tanácsadóikat, edzőiket sem a saját, szintén súlyos felelŐSSégÜk alól._____ SZALAY ZOLTÁN
