Heves Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-02 / 205. szám

14. OLDAL SPORT TŰK Ö R 2004. Szeptember 2., csütörtök Akár tetszik nekünk, akár nem, az athéni nyári olimpiára az utókor leginkább úgy emlé­kezik majd, mint a magyar doppingvétségek csúcsfelállítá­sára. Kétes dicsőség. Holott azokat a csodálatos pillanato­kat szeretnénk inkább örökre megőrizni, amelyeket kitűnő sportolóink szereztek nekünk. De hát a világ ma már csak ilyen. A botrányok túlnőnek a legszebb emberi értékeken is. Kecskés és Gyurkovics súly­emelőink pozitív doppingteszt- je - sajnos - önmagáért beszél Társuk, Kovács, de különösen a két szombathelyi dobóatléta esetei viszont valószínűleg év­tizedekig megosztják a szak­embereket, a közvéleményt. Érdemes ezeket a maguk ösz- szetettségében vizsgálni, némi jogi háttér ismeretében. Sportdiplomácia A Nemzetközi Doppingellenes Sza­bályzat (röviden: NEDOESZ) a szi­gorú - objektív - felelősség elvének szellemében készült. Ez érvényes mindenekelőtt a doppingvétségek megállapítására. Azokat a szabály­zat 2. cikkelye sorolja fel: tiltott anyag vagy származékainak vagy markeljének a jelenléte egy sportoló testéből származó mintában (2. cik­kely 1. pont); tiltott anyag vagy tiltott módszer használata, vagy ennek kí­sérlete (2.2); mintaszolgáltatási köte­lezettség megtagadása vagy a minta­szolgáltatás elmaradása megfelelő indoklás hiányában... vagy a minta- vétel akadályozása egyéb módon (2.3); az ésszerű szabályokon alapu­ló-a sportolók versenyen kívüli ren­delkezésre állására, a sportoló hollé­tére vonatkozó információkkal kap­csolatos- követelmények megsértése Érdemi tisztázás A Magyarok Világszövetségének (MVSZ) felhívá­sa Fazekas és Annus eseteinek érdemi tisztázá­sára végre egy olyan lépés, amit eddig is vártunk - sajnos hiába - a honi sportvezetőktől. Tudniil­lik, hogy legyen világos, mi történt! S ha sporto­lóink nem vétkeztek, használjuk ki a megfelelő jogorvoslati lehetőségeket. Nem másért, mint hogy megvédhessük a magyarság jó hírnevét. Még akkor is üdvözlendő ennek szorgalmazása, ha tudjuk vagy sejtjük: némiképp naivitás az érin­tett dobóatléták őszinte igazságkimondásra való felkérése. Különösen az elmúlt hetekben végbe­ment kálvária után. Az ártatlanságuk hangoztatá­sa ugyanis nem feltétlenül lesz önmagában hite­les a világ számára, a vétkezés bevallása pedig már semmiképp sem szolgálná az érdeküket. Doppinggyanú: nincs pardon! Öt athéni magyar olimpikon és a rogge-i zéró tolerancia elve Annus Adriánnak a kalapácsvetés volt az élete, nem így tervezte a búcsút (2.4); a doppingellenőrzés manipu­lálása, illetve ennek kísérlete (2.5); tiltott anyagok vagy módszerek bir­toklása (2.6); üzérkedés tiltott anyag­gal vagy módszerrel (2.7); tiltott anyag vagy tiltott módszer beadása sportolónak, vagy ennek kísérlete (2.8). Ha a fentiekre - a jogszabályi tény­állásokra - próbáljuk ráhúzni olimpi­konjaink történeti tényállását, akkor elég egyértelműnek látszik a dolog. Fazekas Róbert diszkoszvető, Annus Adrián kalapácsvető és Kovács Zoltán súlyemelő esetében a 2.3 szabály megsértése tűnik nyilvánvalónak. El is intézhetnénk ezzel az ügye két: sportolóink sajnos meggondolat­lanul s legfőképpen felelőtlenül csele­kedtek! Először is Fazekas azzal hogy az őt kísérő orvos és a dopping­ellenőrök határozott figyelmeztetése ellenére eltávozott a doppingellenőr­ző helyről s ráadásul alá is írta az ezt rögzítő jegyzőkönyvet. Ahelyett, hogy megvárta volna, míg a biológi­ai szükség felülkerekedik a - szerin­te - megaláztatásából fakadó fruszt­ráltságán. Kovács sem bizonyult tü­relmesnek. (Nem mellékesen: az 1964-es tokiói olimpián vívóink egy­általán nem kapkodtak, Rejtő Ildikó négy, Papp Jenő pedig öt órát várt, mire sikerült mintát adnia...) Annus pedig annak tudatában is megta­gadta az újabb ellenőrzést hogy az olimpia végéig bármikor köteles alá­vetni magát ennek. Kifogásaival mi­szerint a családja kiborult, ő idegösz- szeomlást kapott, őt üldözik a Világ Doppingellenes Ügynökség (WADA) emberei, s Fazekas esete után már nem bízik a pártatlanságukban - lás­suk be -, csak még inkább maga el­len irányította a gyanút. Ráadásul az olimpia idején bármikor elvégezhető doppingellenőrzést szerződésben vállalta. Egy szó, mint száz, versenyzőink a megosztott köz­vélemény egyik ré­sze szerint csakis saját maguknak köszönhetik a kál­váriájukat. Mi pe­dig nekik azt, hogy most nem 10 aranyéremnek örülhetünk, s a si­keres vagy helyt­állt lányaink és fia­ink méltó megün­neplésekor is kénytelenek va­gyunk visszafogot­tak lenni a kétes olimpiai dopping­elsőség miatt. Az ország hírnevének megtépázottsá- gáról már szólni sincs nagyon erőnk. Jócskán megteszik ezt a rajtunk csámcsogó és kárörvendő külföldi lapok. A történetek azonban bonyolul­tabbak, sokrétűbbek annál, hogy egy kézlegyintéssel túllépjünk rajta. Már csak a többi, hazánkat képvise­lő tisztességes magyar sportoló, no meg az olimpiára őket felkészítők, segítők miatt sem tehetjük. Olimpikonjaink hibáiról nem kis vétkeiről szabályszegéseiről már esett szó. Nem úgy bizonyos körülmé­nyekről mások tetteiről avagy éppen azok hiányáról Arról például, ami Fazekasból - állítása szerint - kivál­totta azt a pszichotikus stresszt, ami miatt leblokkolt, képtelenné vált a mintaszolgáltatásra. Mint mondta, pár centiről vizslatták a nemi szervét, bökdösték, mialatt anyaszült mezte­lenül próbált vizeletet adni. Benéztek minden testüregébe, még hozzá is nyúlkáltak. Szövegelésükkel, gúnyos nevetésükkel még fokozták is a ver­senyző számára kínos szituációt. Ha így volt, ez bizony nem felel meg az ENSZ embed jogokról szóló egyezmé­nyében foglaltaknak, amely tikja bár­hol bárkinek az embed méltóságá­ban való megsértésé. Ugyanakkor a NEDOESZ 3. cikkelyének előírásaiba is beleütközik, hiszen „ha a sportoló bebizonyítja, hogy a tesztelés során eltértek a nemzetközi követelmé­nyektől, akkora doppingellenes szer­vezetnek kell bebizonyítania, hogy nem ezen eltérések eredménye a po­zitív vizsgálati eredmény megállapí­tása, vagy (mint Fazekas esetében) nem ezen nyugszik a doppingvétség ténybeli alapja”. Nos, ez a fajta mintavétel nem igazán tartotta szem előtt azt az el­vé, miszerint „a doppingellenőrzést úgy kell elvégezni, hogy az ne jelent­sen a szükségesnél nagyobb mértékű beavatkozást a sportoló magánéleté­be”. Az ugyanakkor mindennek is­meretében teljesen édhetélen, hogy Fazekas - vagy felzaklatott idegálla­potára tekintettel inkább az orvoskísérője - miért nem vetették bele mindezt az ellenőrzési jegyző­könyvbe?! Kérdés tehát, hogy vajon minek voltak ott Athénban? Hogy lehé az, hogy pontosan a két aranyesélyes - és így bizonyosan ellenőrzés alá eső - versenyző doppingtesztjéről feled­keztek meg?! A többi atlétánknál az előzményeket ismerve sajnos már nemigen volt tennivalójuk. így kép­viselték sportáguk versenyzőit? Tra­gikus és szomorú. A rengeteg Athénban „üdülő" nagyfőnökből egy se akadt, aki te­kintélyé arra használta volna, hogy FOTÓ: EUROPRESS/EPA kezett képviselni a magyar sportolót, már amennyire ez tisztsége miatt tő­le telhetett. Mindezt azért muszáj hosszab­ban ecsetelni, mert a kalapácsvéő Annust is a Fazekas-affé nyomán vették újm elő. Két negatív dopping­teszt, s azok után is, hogy olimpiai győzelme után még 48 órán át tar­tózkodott a görög fővárosban. (Egy héttel ezután már-már őt is csalónak titulálják...) A NOB orvosi bizottsá­gának elnöke televíziós interjújában ták figyelmen kívül, nevezetesen, hogy sem a vizsgálatban, sem a le­adott minták édékelésében diszkri­mináció nem lehetséges. Felmerül persze az is, hogy a sza­bályzatokban, a sportdipbmáciá- ban is járatos vezetők vajon kellő­képpen felkészítették-e spodolóinkat mindenre? Leginkább arra, hogy a NOB elnöke, Jacques Rogge a dop­pingolással kapcsolatban meghir­dette a zéró tolerancia elvét, ami már eleve feltételezte, hogy minden ko­rábbinál szigorúbban végzik el az ellenőrzéseket. Van azután egy nagyon sajátos, csak ránk, magyarokra jellemző momentuma is az egész szomorú sztorinak. Az az angol nyelven íri névtelen levél amelyet hazánkban adtak fel s küldtek el nemzetközi sport- és doppingszerveknek. Az 1950-es éveket idézi ez a módi, ami­kor nagyon dívott nálunk a feljelen- tősdi. Altkor is emberi sorsok múl­tak rajta, és sajnos most is. Megtold­va azzal, hogy mindez egyáltalán nem tesz jót országunk hírnevé­nek. Ezért is nagyon súlyos felelőt­lenség, hogy itthon egyélen illetékes sem vette igazán komolyan ezt az irományt, holott a MASZ irányítói­nak tudniuk kellett: óriási csata dúl az egyes dobóatléikai műhelyek kö­zött. S „jó magyar szokás szerint” vannak, akik arra is képesek, hogy ha ők (vagy tanítványaik) nem ju­tottak ki az olimpiára, akkor azok­nak se legyen örömük, akik esetleg sikeresen szerepel (hét) nek ott. Ha hinni lehet a híreknek, volt atléta­edző, aki fenyegetőzött is vele, hogy az általa tudni vélt szombathe­lyi „csalásmódszerekről” értesíti az egyik legnagyobb külföldi vetélytár- sat. Az illető, a német diszkoszvető nem is átallott azonnal előhozakod­ni vele... A legkönnyebb lerázni a felelős­séget: vessenek magukra azok, m m m Fazekas Róbert ügye indította el a magyar sportolók elleni hadjáratot Ha már itt tartunk: hol voltak olimpiai csapatunk, s az adott sport­ág vezéői?! Pikó doktor intelme ke­vés volt. Molnár csapatvezéőnek pe­dig ki volt kapcsolva a mobiltelefonja Az is döbbenetes, hogy a Magyar At­létikai Szövetség (MASZ) egyik pro­minense sem volt kíváncsi rá, vajon rendben megy-e minden. Nem törőd­tek vele, miközben tudtak a szom­bathelyi dobóatlétákat csalással megvádoló, és számos nemzetközi szervezethez elküldött névtelen levél­ről! Csak hát nem vették komolyan. Szemben a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság (NOB) szerveivel, a WADA szakembereivel, vagy Lars Riedel né­met diszkoszvető vetélytárssal. Elké­pesztő! világossá tegye Fazekas, majd ké sőbb Annus előtt: nincs más válasz­tásuk, mint folytatni a doppingellen­őrzést, illetve újra mintát adni, hi­szen olimpiai esküjükben a tesztelé­seken való teljes együttműködésre is kötelezték magukat Az is igaz, rep­rezentálni már kiválóan tudnak... Jellemző, hogy a Fazekas esetét kö­vető napon a vezetők összevissza beszéltek. Egyikük úgy tudta, még az olimpiai fáuban van a diszkosz­vető, a másikuk meg úgy, hogy már hazafelé utazik. Az volt már akkor is az embernek az érzése, hogy maguk sem tudják, mit higgyenek Fazekas tettéről. Egyedül a Nemzetközi Atlé­tikai Szövetség (IAAF) főtitkáraként a helyszínen lévő Gyulai István igye­el is ismerte: Fazekas ügye és a már említett névtelen levél volt a kiváltója annak, hogy Annust is szerették vol­na ismét ellenőrizni. Sokunkban felvetődik az a kér­dés is- főleg a Fazekas által elmon­dottakat ismerve hogy a dopping­ellenőrök vajon egyenlő mércével mértek-e? Számos jel arra utal, hogy nem. Csak magyar versenyzőtől hallhattunk a diszkoszvetőéhez ha­sonló panaszokat a tesztelést vég­zőkre. Kovács Zoltánt például sérü­lése ellátása nélkül ragadták el az el­lenőrzésre, miközben ő visszalépett a küzdelmektől. Ha tehát igaz Faze­kas leírása a történtekről, akkor az ellenőrök a NEDOESZ bevezetőjé­ben is megfogalmazott elvet hagy­akik bármilyen módon is megszeg­ték a doppingellenes szabályzat előírásait! Csakhogy a magyar sportélet korifeusainak is sokkal körültekintőbbeknek kellett volna lenniük! Már csak azért is, mert az olimpiát megelőzően minden tá­mogatást, segítséget megígértek. A doppingügyekből viszont az derül ki, hogy ez bizony - legalábbis ezen a téren - igen kevésnek bizo­nyult. Nem árt tehát nekik sem, ha alaposan magukba szállnak, s le­vonják az ilyenkor lehetséges kö­vetkeztetést. Nem mentve fel ezzel persze Kovácsot, Fazekast és An­nust, valamint tanácsadóikat, edző­iket sem a saját, szintén súlyos fele­lŐSSégÜk alól._____ SZALAY ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents