Heves Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-20 / 220. szám

2004. SZEPTEMBER 20., HÉTFŐ HORIZONT 7 Jónás Ági Augusztus végén Szent- gotthárdon célba futott hat elszánt túlélő, s ezzel befejeződött egy hónapos, az egész országot átszelő kalandtúrájuk. Amint ar­ról már korábban is tudó­sítottunk, a csapat célki­tűzése a jövő évi Raid World Championship-en, az extrém sportok világ- versenyén való részvétel, sőt mi több: sikeres, akár helyezést hozó szereplés. felemelő a vízben felpüffedt álla­ti tetemek között lavírozni. Utólag azonban kiderült, hogy mégsem ez tette a leginkább próbára a társaimat, sokkal inkább a gya­loglás. Ez már akkor megmutat­kozott, amikor a második napon 80 kilométert kellett megten­nünk Miskolcig. Az eredeti terv­ben szerepelt, hogy két alkalom­mal 24 órás gyaloglást iktatunk be, kétóránként fél óra pihenővel, de ebből csak egyet tudtunk megvalósítani, annyira megvi­selte őket a menetelés. Nem vol­tak rá fölkészülve, morogtak, zú­golódtak, és persze szidtak, mint a bokrot Nem lettem népsze­rűbb akkor sem, amikor a máso­dik heti, 120 kilométeres kerék­páros szakasz befutója után még 12 kilométer gyaloglást vezényel­tem... Az egyik legfőbb tanulság számomra az, hogy hiába mutat valaki kiváló fizikai képessége­ket, ha mentálisan nem elég fel­készült A vízhólyaggal, vérrög­gel ugyanis nem sok mindent le­het kezdeni azontúl, hogy ki­szúrja, fertőtleníti, hintőporozza az ember. De fájni akkor is fáj. A fájdalmat pedig el kell viselni, fejben leküzdeni, és nem szabad róla tudomást venni.- Ezek szerint nem hiába szer­vezték meg a kalandtúrát, hi­szen úgy tudom, főleg a jelentke­zők pszichikai stabilitását akar­ta feltérképezni- Ez volt a legfontosabb, miu­tán sportteljesítményeiket nagy­jából ismertem. Egy hónap ösz- szezártság, egymásrautaltság még akkor is nagyon igénybe ve­szi az embert, ha ezt az időt kel­lemes tunyaságban tölti. Velünk viszont hihetetlen dolgok történ­tek. Éjszakáztunk vadcsapás­ban, ahol világítanunk kellett, hogy elriasszuk a folyamatosan arra járó vaddisznókat. A gyako­ri esőzés miatt többször elázott a hálózsákunk, ilyenkor nem csak ülve aludtunk, de pluszteher­ként cipelnünk is kellett a vizet szivacsként magába szívó, há­romról nyolckilósra nehezedő holmit. Megtapasztaltuk, hogy nem feltétlenül praktikus torony­iránt gyalogolni, mert Magyaror­szágon több száz hektáros vadre­zervátumok vannak, amiket oly­kor a térkép sem tüntet fel. Hiá­„Fiiggő játszma” Miskolc-Hámor szikláin Az elmúlt hónap során az or­szág legkeletibb pontjától indulva a legnyugatibb végekig menetelt a csapat, melynek tagjai megér­demlik, hogy név szerint is be­mutassuk őket. Az isaszegi Far­kas Gabriella teljesítménytúrá­zó, akivel a Margita-túrán akadt össze Hídvégi-Üstös Pál. Kruk Orsolya Budapestről jelentkezett a toborzó újsághirdetésre, és nem csak teljesítette a távot, de a végső szakaszon még egy útköz­ben talált kölyökkutyát is magá­val cipelt amúgy sem csekély csomagjával együtt. A kerékpá­rozás, teljesítménytúrázás és sziklamászás terén jelentős te. A nagymarosi Heinz Sándor sokszoros kenu- és rafting- bajnok. A túra legrosszabbul járt résztvevője a váci Füstös Zsolt volt, akit éppen Vácra érve tiltott el az orvos a további „ka­landozástól” sarokcsonthártya- gyulladás miatt.- Melyik volt a legnehezebb szakasz?- Mindenki attól tartott a leg­jobban, hogy rögtön az elején, a Tuzsér-Olaszliszka közti kerék­pározás után át kell kelnünk az áradó Tiszán, ahol teljes felszere léssel úszva érhetjük el a kitűzött partszakaszt - mesélte Hídvégi- Üstös. - Való igaz, hogy nem túl Az osztrák-magyar határkő sok puszit kapott a befutóktól Önmagában az is óriási ered­ménynek számítana, ha a ma­gyar csapat a világ minden ré­széről jelentkező kilencven túlélő csoport közül bekerülne abba a harmincba, amelyik túljut a négy kőkemény selejtezőn. A csapatka­pitány, Hídvégi-Üstös Pál azon­ban már az eredeti cél megfogal­mazásakor is maximalistának bizonyult: be akarja bizonyítani, hogy a legjobbak közt van a he­lyük. Hogy ennek megfelelően milyen elszántsággal és szigor­ral hajtja csapatát, arról a most véget ért, megpróbáltatásokkal teli kalandtúra után tudnának egyet s mást mesélni a résztve­vők, de vezetőjük sem kicsinyíti a terheket beszámolójában.- Nem könnyű ütőképes csa­patot összehozni - vallja a kapi­tány. - Eleinte úgy gondoltuk, érdemes a sziklamászókat, a raßngban jeleskedőket megcé­lozni, de kiderült, hogy aki jól mászik, vagy biztonsággal köz­lekedik veszélyes vizeken, az ál­talában nem elég kitartó a hosz- szú távú gyaloglásban, kerékpá­rozásban, és különösen nagy gondot okoz neki a több mint 30 kilós hátizsák cipelése. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ehhez a műfajhoz főleg a triatlonozókat érdemes megkeresnünk, akik elég univerzális emberek az ösz- szetett elvárásokhoz. Zászlós átkelés a Rába felett sportmúlttal rendelkező Kristóf Zsolt Gödöllőről csatlakozott hoz­zájuk. A hódmezővásárhelyi De zső Sándorral korábbi az isme­retség: öt évvel ezelőtt ő és csa­pattársai végeztek Hídvégiék mögött a második helyen Ma­gyarország első, egyhetes ka­landtúráinak egyikén. Akkor, 1999-ben, sőt már 1998-ban is a kapitány győztes csapattársa volt a jövő évi világbajnokságra készülő csapat stabil tagja, az eg­ri Járdán Zsolt, aki azóta tízsze­res Ironman-versenyző, és a mos­tani túrát asszisztensként segítet­ték ki a részüket a megpróbál­tatásokból. Ez annál is inkább megnyugtató, mert a versenyki­írás szerint a hatfős csapatban legalább két női versenyzőt kell szerepeltetnünk. Az elkövetke­ző időszakban, a decemberi ne vezésig el fog dőlni, ki marad és ki helyett keresünk más, de ter­mészetesen kipróbált embert.- Mennyibe került az erőpróba?- Mintegy hárommillió forint készpénzre és csaknem ugyan­ilyen értékű felszerelésre volt szükségünk. Szerencsére jócs­kán találtunk szponzorokat, olyanokat is, akik a jövő év végé­ig, vagyis a világverseny idejére is felvállalják a támogatásunkat.- Addig is folytatják a felké­szülést?- Nem lehet kiesni a ritmus­ból. Szeptember végén Szlovéniá­ban gyakoroljuk a raftingot és a sziklamászást. Itt vannak olyan kiépített sodronykötél-pályák, amelyeket még az oroszok építet­tek. A majdnem merőleges szikla­falakon ezek segítségével von­ták fel több száz méteres magas­ságba a nehézfegyvereket és egyéb felszereléseket a szorosok védelmére. Mi ezeken a felújított pályákon fogunk közlekedni. Októberben az erdélyi Békás-szo­ros csaknem negyven méter ma­gas vízesésein ereszkedünk, majd egy napot gleccsertúrával töltünk a Déli-Kárpátokban.- A világbajnokságtól függet­lenül lesz-e folytatása a kaland- túrának?- A program során tizenöt ön- kormányzat segített minket, mi­vel felismerték, hogy a túra segít­ségével összeköthetjük az ország különböző vidékeit, bemutathat­juk változatos tájait Az útvona­lon bámészkodó érdeklődők so­kasága és az érintett települések lelkesedése miatt úgy tervezzük, hogy a kalandtúrát, akár már a jövő évben, tömegsportként szer­vezzük meg. így rövidebb szaka­szokon is bárki kipróbálhatja ön­magát. Békeidőben nagyon nehéz túlélni, mert ott vannak a vegyes­boltok... Az emberek nem tudják, mire lesznek képesek kényszer- helyzetben. A csapat tagjainak Vízesés a lillafüredi Kastélyszálló mellett Nem titok, hogy a lezajlott ka­landtúrán éppen egy olyan tár­samban csalódtam nagyot, aki­ben szinte teljesen megbíztam, de aki menet közben „megza- kkant”. becsületére legyen mondva: eb­ből a szempontból mind civilként vágtak bele a próbába, és ennek dacára mindent megtettek azért, hogy alkalmazkodjanak a körül­ményekhez. ba számoltuk ki pontosan a távo- kat: amikor belefutottunk egy ilyen elzárt területbe, vissza kel­lett térnünk a kiindulópontra, hogy megkerüljük az egészet. Emiatt éjszaka is menni kény­szerültünk, hogy behozzuk a le-, maradást- Terv szerint tudtak haladni a vizes szakaszokon?- Itt is volt néhány meglepe­- Mit ettek?- Négy-öt napi élelem volt a csomagunkban, ezért aztán úgy boldogultunk, ahogy tudtunk. A leggyakoribb menü az út menti földekről szedett krumpliból és kukoricából állt. Egy vadgazdál­kodó engedélyével egyszer sike­rült bekerítenünk és elkapnunk egy vadmalacot, egy másik alka­lommal egy birkát cserkésztünk be. De mindenki megkóstolta a szöcskét is, ami a gyomrát kipré­selve és nyersen fogyasztva szín­tiszta protein. Sütve már sokat veszít az ízéből, olyankor a patto­gatott kukoricára emlékeztet- Hogy viselték mindezt a lá­nyok?- Minden elismerésem az övék, teljesen egyenrangúan vet­A csapat (balról jobbra): Farkas Gabi, Kruk Orsi, Heinz Sándor, Hídvégi- Üstös Pál, Füstös Zsolt, Kristóf Zsolt, elöl Dezső Sándor tés. Mint már említettem, áradt a Tisza és áradt a Bodrog, amikor kompkötélen átkeltünk felette. A balatoni evezés sem ment min­den gond nélkül. Hosszában, part mentén haladva igyekez­tünk átszelni a tavat, amire há­rom napot adtunk magunknak. Erre mindhárom nap kifogtuk a harmadfokú viharjelzést, és a rendőrség kiszedett minket a vízből. Ilyenkor a parton men­tünk tovább, és a csónakot per­sze cipelni kellett. Nehezen vi­selte a csapat a szigorú telefon- használati tilalmat, a „ráadás­ként” naponta beiktatott reggeli tornát és futást, a katonás stílust, a rendszertelen tisztálkodást, a víz és az élelem hiányát A napi 4-5 literes vízadag, amit még képesek voltunk magunkkal vinni, ivásra, főzésre ment el. Ezért muszáj volt beletörődni, hogy olykor igencsak mocsko­sán kell bebújni a hálózsákba. Mégis igyekeztünk felkészülni olyan helyzetekre, amik bármi­kor előfordulhatnak, például vízi mentési feladatokat teljesítet­tünk, tüzet csiholtunk, és meg­birkóztunk egy imitált viperama­rással is. Túlélés békeidőben: kényszerhelyzet és vegyesbolt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents