Heves Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-15 / 216. szám

2004. SZEPTEMBER 15., SZERDA PF. 2 3 13 Elkéstünk, emiatt lekéstük Szeptember 1., a hét harmadik munkanapja. Az első tanítási nap. Reggel 7.40-kor érek ki Egerben a Tesco utáni első busz­megállóba. Már jó páran állnak ott. Várunk. Egyre többen. Köz­tük diákok is. Telnek a percek, mindenki egyre türelmetleneb­bül nézi az óráját A diákok to- porzékolnak. Jó magam „csak” 16 percnyi várakozás után pillan­tom meg a buszt, amelyik kanya­rodik be a Tesco felé, majd lát­szik is visszafelé jövet. Felszállva a buszra mindenhonnan azt hal­lom, ki mennyit várt: 20 perc, 25 perc. Megint „jól” indult a dolgo­zók napja, a diákok iskolakezdé­se, a vidékre utazók várhatják a következő távolsági járatot. Le- szállva a Domusnál lévő megálló­ban, egymás után jönnek a 12-es járatok. Azzal együtt, amelyiken én is utaztam, öt (!) darab! Más­nap reggel isméüődik a tegnapi eset Igaz, én most „csak” 14 per­cet vártam. Sajnos, ez Egerben rendszeres probléma. Erre a mostani esetre is biztosan van magyarázata a Volánnak. De ne­künk utasoknak nem magyará­zat kell, hanem intézkedés, hogy beérjünk időben a munkahelyre, az iskolába, elérjük a távolsági já­ratokat. Sokunk nevében úgy gondolom, ez nem fellegekben járó kérés. (név és cím a szerk.-ben) Tisztelt Utasaink! Fenti panaszukat levelük kézhez vétele után kivizsgáltattuk. Igyek­szünk a jövőben az utazás feltét­eleit úgy összehangolni, hogy va­lamennyi járatunkon elégedettek legyenek szolgáltatásainkkal. Az okozott kényelmetlenségért elné­zést kérünk. Nem magyarázko­dásképpen, de itt szeretnénk Önökkel megosztani azon tapasz­talatunkat, hogy a szeptemberi tanévkezdés körüli időben évek óta több panasz merül fel az autó­buszok közlekedésével kapcsolat­ban. Ez főként a megnövekedett utasforgalomnak köszönhető. Mint eddig is, a jövőben is igyek­szünk jobb koordinációval alkal­mazkodni utasaink igényeihez. Az ezzel kapcsolatos észrevételeiket ezúton is köszönjük és további jó utazást kívánunk járatainkon! Tisztelettel: Pintér Lajos Agria Volán Rt. A névtelen levélíróknak Hol a bátorság Bátorban? Megtisztelve érzem magam, hogy névtelen leveleikkel meg­keresnek, csak nem tudok mit kezdeni azzal, hogy olyanokat írnak, ami nem felel meg a va­lóságnak, a leírt szavaikért nem mernek felelősséget sem vállalni. Tehát megkérem a tiszteletre méltó névtelen levél­írókat, hogy olyanokról írjanak, amit bizonyítani is tudnak. Már az előző levelemben is felhívtam a T. Olvasók figyelmét a bátori óvoda körül zajló ano­máliák tisztázása érdekében, hogy a jogszabály 20 fő alatt nem engedélyezi az óvoda mű­ködését A legutóbbi tiltakozási akcióban 13 főről beszélnek, ho­lott Bátorban hivatalosan csak 8 gyermek óvodás korú. Az ő el­helyezésükről - a törvényi köte­lezettségeinek eleget téve - Bá­tor község önkormányzata gon­doskodott az egerbocsi óvodá­ban. Az említett plusz 5 fő terü­leten kívüli, amelyhez előzete­sen a testület jóváhagyását kel­lett volna kérnie. Nem beszélve az óvoda fenntartásának költsé­geiről, melyre ismételten hivat­kozom, hogy jómagam és az ön- kormányzat is tájékoztatta a te­lepülés lakosságát, hogy másfél- szeres összeget kellene hozzá­tenni a normatívához azért, hogy működtetni tudja az óvo­dát, miután erre a törvény nem ad lehetőséget így érthetetlen, hogy egyes emberek hangulat- keltéssel foglalkoznak az óvoda visszaállítására, holott annak a jogi és gazdasági feltételei nin­csenek meg. Az önkormányzat anyagi ha­nyatlása az előző ciklus alatt, az­az 2000-ben megkezdődött, amelyet most kamatos kamattal kénytelen visszafizetni az ön- kormányzat. Illő tisztelettel megkérném a hangadókat, egyetlenegyszer írják le, hogy követelésüket miből finanszí­rozza az önkormányzat? Fenti­ek alapján úgy látom, hogy egyesek úgy vélik, Bátorra kü­lön törvények vonatkoznak, és ők jogalkotók. Szívesen venném azt, ha vala­ki a névtelenek közül kiállna a nyüvánosság elé, és amiket én eddig leírtam, azt megcáfolják. Én sem tudok mindent, de igyekszem jogállamban élőként elvárható jogkövető magatartást tanúsítani. Ha valaki a leírtak el­lenkezőjét be tudja bizonyítani, mondja el, avagy hallgasson. Tüske Emil Bátor A hite volt a szerény büszkeség Húsz évvel ezelőtt, szeptember 9-én vasárnap korán reggel, Máté Péter örökre elment, ám dalait itt hagyta nekünk, hogy a szomorkás napokon erőt merít­hessünk belőlük. Nem hinném, hogy akad ember Magyarorszá­gon, aki ne ismerné nevét és az örökzöld Elmegyek, az Azért vannak a jó barátok, vagy az Egyszer véget ér a lázas ifjúság című számait. Szakmai polihisztor, eredeti művész és igaz ember volt. Kü­lönleges énekhanggal bírt, egyedi éneklési stílust alakított ki magának. Korának nagy táncdalénekesei hirtelen felkap­ták fejüket, amikor meghallot­ták sokszínű, szuggesztív zené­jét, amelyben egyszerre jelent­kezett a néger népzene fanyar leszűrtsége és az olaszos ro­mantika dallamossága. Csodá­lattal és elismeréssel konstatál­ták, hogy új hangot, új lendüle­tet hozott a hazai könnyűzené­be. Nemcsak énekes volt, ha­nem kiváló zeneszerző, dalszö­vegíró, zongorista és gitáros is. Hangszerelése tizenöt évvel előzte meg korát, zenéje ma is modernnek hat. Mindvégig megmaradt gátlásos és szerény embernek. Soha nem volt elége­dett magával, igyekezett többet és többet nyújtani, maximálisan kiszolgálni hálás közönségét. Péter 1947. február 4-én szüle­tett Budapesten. Már hároméve­sen zongorázott, rendkívüli ér­deklődést tanúsított a zene iránti A híres Krisztina körúton töltötte el gyermekéveit, amit később megénekelt a Régi út című szá­mában. A Külkereskedelmi Főis­kola hallgatójaként az ELTE klubban zongorázott és énekelt, főként a korabeli amerikai világ­slágereket. Az 1967-es Táncdal­fesztivál jelentette számára az el­ső jelentős szakmai elismerést, ahol az Úgy várom jössz-e már kezdetű dalával ért el sikert. Egy­értelmű, átütő közönségsikert a Hull az elsárgult levél révén vívott ki magának. Ettől kezdve főként S. Nagy István hírneves dalszö­vegíróval dolgozott együtt. Két­szer nősült. A második házassá­ga, amelyből két lánya született, egy egész életre szólónak bizo­nyult. Négy nagylemezt sikerült megjelentetnie, az ötödik címe Máté Passzió lett volna. Ez azon­ban csak terv maradt. Sajnos már nem jutott rá idő. A melan­kolikus és fájdalmas Elmegyek világsláger, amelyet franciául, csehül, angolul, németül, japá­nul és portugálul is énekelnek. Rockoperát is írt Krízis címmel, valamint egy musicalt, a Kaméle- on-t Szándéka volt, hogy a fiata­lok ismét járjanak színházba. A siker nem maradt el. „Szívember” volt: Egy darabot a szívemből, Szívhangok, Szívem eladó, csak néhány a mély érzé­seket kifejező énekszámai kö­zül. Zenéjében kirajzolódik egy csupa szív, nagyszerű ember. Imádta hazáját. Külföldön szá­mos országban sikerrel turné­zott, s mindig visszatért, honvá­gya hazaröpítette családjához, barátaihoz, szeretett közönségé­hez. Csodálatos dalt írt hazájá­hoz, melynek refrénjében zúg: „...egy csepp föld vár mindig rám, ez itt az én hazám”. Harminchét és fél év „szív­hang” után Máté Péter távozott „sivár létünk színpadáról”, aho­gyan megénekelte utolsó, meg­rendítő számában, a Most e'/szben. Veleszületett szívbeteg­sége és hivatása iránti teljes odaadása csak ennyit engedett neki. Óriási életműve, szakmai és emberi kvalitásai példaképül szolgálnak szakmabelinek és zenekedvelőnek egyaránt Horváth Sándor, Eger, Mikes K. u. 73. Bányásznapi ünnep Istenmezején Szeptember 3-án délután gyüle­keztek a nyugdíjas bányászok a futballpálya melletti területen, hogy megemlékezzenek a bá­nyásznapról. A rendezvényen közel 100 fő vett részt, akik vala­ha az egercsehi, a nógrádi bánya­üzemben, valamint a helyi ás­ványbányában dolgoztak. Ha­sonló rendezvényre a rendszer- váltás óta községünkben még nem került sor. A hangulat a 70-80’-as évek bányásznapjaira emlékeztetett. Rövid beszédet mondott az Egercsehi Nyugdíjas Szakszervezet titkára és Papp Já­nos, az Egercsehi Bányaüzem egykori igazgatója, majd közsé­günk polgármestere, Kotroczó István köszöntötte a megjelente­ket. A köszöntők után az egerc­sehi asszonykórus bányászdalo­kat adott elő. Színvonalas műso­rukkal nagy sikert arattak a je­lenlévők körében. Köszönjük, hogy jelenlétükkel emelték a rendezvény színvonalát. Köszö net illeti az Egercsehi Nyugdíjas Alapszervezet vezetőit, valamint az Istenmezeje önkormányzatát, a polgármestert, akik minden anyagi és erkölcsi támogatást megadtak a rendezvény sikeres lebonyolításához. Köszönet illeti még az Istenmezeje Fejlődéséért Közalapítványt, mely anyagilag támogatta a rendezvény lebonyo­lítását, valamint az önkormány­zat dolgozóit, akik részt vettek a rendezvény előkészítésében és lebonyolításában. Az ünnepsé­gen 9 fő nyugdíjas vehette át az 50 éves szakszervezeti tagságért járó oklevelet és elismerést. Re­méljük, rendezvényünkkel sike­rül hagyományt teremteni és a jövőben is Uyen módon megem­lékezni a bányásznapról. Ország János szakszerv, bizalmi Istenmezeje Viharos század versekbe szedve A csányi idősek otthonában má­sodszor rendezzük meg a vers- és prózamondó versenyt Az idén már nyolc intézményből jöttek hozzánk szerepelni. A szövegvá­lasztások tükrözték az idős embe­rek által végigélt XX. század viha­ros eseményeit és annak hatásait. Szinte minden vers központi té­mája: Isten és Haza. Megrendítő- en nagy átéléssel tolmácsolták nagy íróink szavait. A zsűri véle­ménye szerint nehéz lenne ki­emelni vagy rangsort állítani a produkciók között, de a rendez­vénynek a célja nem is a versen­gés volt, hanem hogy olyan dél­előttöt töltsünk el együtt, amely valamennyiünk számára tartal­mas és igazán nagy élményt jelen­tett. Meglátogatott bennünket Sós Tamás, a megyei közgyűlés elnöke is, és arra biztatott bennünket, ne hagyjunk fel a kialakult hagyomá­nyokkal. Köszönet az otthon veze­tőjének és dolgozóinak a találkozó megszervezéséért, melyet Sebes­tyén János azzal ismert el, hogy oklevelet adott át Pádár Sándomé igazgatónőnek az idős emberekért való munkájáért. Juhász Árpád lakó Esélytelen muzsikusok Már 14 éve a párommal min­den nyáron a gyönyörű Ma­gyarországra utazunk, meg­keresve barátainkat Egerben. Programjaink között tradicio­nálisan szerepel egy látoga­tás a Szépasszony-völgy egyik pincéjébe, ami egy iga­zi magyaros élmény. Ebben az évben augusztus 28-án lá­togatásunk 20 perces rövid séta után befejeződött, azért, mert ezen az estén egy együt­tes játszott olyan hangerővel és olyan hangtechnikával, hogy a pincelátogatás a szép magyar zenével többé nem volt lehetséges. A muzsiku­sok esélytelenül álltak a pin­ce előtt. Ez minket nagyon el­keserített, ezek a fiatalembe­rek minden látogatót semmi­be vettek és megtörték egy szép tradíciót. Amennyiben a városi felelős emberek az ilyen tradicionális városok­ban ilyesmit megengednek, akkor Magyarország legfon­tosabb turisztikai jellegét kér­dőjelezik meg. Nem azt kér­jük, hogy ilyen zenekarok ne játsszanak, hanem hogy más helyeken (pl. parkokban, sportstadionokban, szabadté­ren) lépjenek fel. A fiatalok­nak szükségük van a saját ze­néjükre, de olyan helyeken, ahol másokat nem zavarnak. Baráti üdvözlettel egy csa­lád, akik Magyarországot nagyon szeretik. Winfried Haase Berlin Nyugdíjasok Berekfürdőn Berekfürdőn rendezték meg au­gusztus 28-29-én az országos nyugdíjastalálkozót. Az első na­pon 50 csoport lépett fel. Az Életet az Éveknek Klubszövetség szerző­désben áll az önkormányzattal, melynek keretén belül hétnapos turnusokban váltják egymást az üdülni vágyó nyugdíjasok a szállá­sokon, illetve a strandon. Az egri klub kultúrcsoport tagjai - Szűcsné Luc Rózsa, Girus Tibor, Pál György és Gurnicz Vencel - kiválóan szerepeltek szép dalaik­kal. A mezőszemerei népdalkor is kimagaslóan képviselte Heves megyét. Az egriekkel együtt so­kan továbbjutottak az országos Ki mit tud?-ra, melyet október 27-29- én rendeznek, Berekfürdő tovább­ra is várja a fürdő vendégeit és jö­vőre a fürdőfesztivál résztvevőit. Bízunk abban, hogy ez a kulturált, szép hely még sokáig jelent kikap­csolódást az idős embereknek. Bessenyei Illésné megyei elnök Száz öregdiák ismét találkozott Még egyszer a szegény borzról A közelmúltban Erk község cí­merével díszített meghívót kéz­besített a posta, melyben faluna­pi rendezvényre és öregdiák ta­lálkozóra hívja a község vezető­sége több mint száz erki születé­sű öregdiákot. A találkozóra ez év augusztus 21-én került sor. Magam már túl vagyok az 50. éves érettségi találkozón is, még­is lázas izgalommal készültem erre az eseményre. Nem egy év­folyam tanulói részére rendezték a találkozót, hanem a negyvenes évektől számítva a fiatalabb kor­osztály számára is. így megtalál­hatók voltak az idősebbek, de a fiatalabbak is. Meghatódva lép­tem be a régi osztályterembe, ahol 1942-ben mint az Erki Ró­mai Katolikus Népiskola első osztályos tanulóját Benkéné Hor­váth Ilona tanítónő kezdett taní­tani a betűvetésre. Akkori osz­tálytársaim közül a találkozón je­len volt Csáki Éva, Gressai Sán­dor. Szeretettel köszöntöttük egy­mást, hiszen öt és fél évtizede nem találkoztunk. Az egybegyűl­teket Meleghegyi Béla polgár- mester köszöntötte, majd Gacsó Zoltán iskolaigazgató adott tájé­koztatót az iskola jelenlegi életé­ről. A civil szervezetek képvise­lőinek tájékoztatója, s egy szava­lat elhangzása után az öregdiák­ok bemutatkozása következett. A jelenlévők néhány mondatban számoltak be arról, hogy mi is történt velük azóta, hogy kire­pültek az iskola védőszárnyai alól. Az elhangzottakból megálla­pítható volt, hogy az Erkről el­származott hajdani iskolások be­csülettel álltak helyt. Ezt követő­en a falu díszpolgárának Nagy Zoltán, valamint Csintalan György címzetes iskolaigazgató sírjának megkoszorúzása követ­kezett. A kegyeleti megemléke­zés után fehér asztal mellett foly­tatódott az ünneplés és beszélge­tés. A jelenlévők megalakították a baráti kört, melynek elnöke Nagy Sándor nyugdíjas iskola- igazgató lett, aki egyben ismer­tette a kör célkitűzéseit is. Az emlékezetes találkozó megren­dezéséért köszönet illeti Meleg­hegyi Béla polgármestert, Bendó János polgármester-helyettest, Nagy Sándort, és mindazon köz­reműködőket, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak e felejt­hetetlen találkozó megrendezé­séért. Minden résztvevő nevében nagyon köszönjük. Horváth János Hatvan, Tabán u. A Heves Megyei Hírlap ez év szep­tember 4-i számában „Két fehér ruhás és egy borz” címmel megje­lent íráshoz kapcsolódóan a követ­kezőket kívánja fűzni, s az alábbi négy bekezdés közlését kéri a BüWd Nemzeti Park Igazgatóság. 2004. szeptember 2-án 9 óra 30 és 13 óra között több, egymásnak ellentmondó lakossági bejelentés érkezett egy borzként azonosított állattal kapcsolatosan. Ekkor a be­jelentőket az ügyben intézkedni köteles állategészségügyi ható­sághoz irányítottuk, és tájékoztat­tuk arról, hogy — mivel a borz nem védett állat, az észlelés helye nem védett természeti terület - a bejelentés tárgyát képező állattal kapcsolatosan intézkedési joga, hatásköre nincs. Ennek ellenére ügyintézőnk számos lépést tett az állat meg­óvása érdekében: felvette a kap­csolatot az állategészségügyi ható­sággal (dr. Képes László), aki azonban annak ellenére nem kí­vánt érdemben foglalkozni az üggyel, hogy mind igazgatósá­gunk, mind az ügyintézőnk által szintén megkeresett polgármeste­ri hivatal, mind a megyei vadásza­ti hatóság, mind a 112-es segélyhí­vó véleménye szerint feladata lett volna az intézkedés. A felsorolta­kon kívül az illetékes vadásztársa­sággal is felvettük a kapcsolatot. A nap folyamán folyamatosan tájékoztatást adott ügyintézőnk a teendőkről, ám mivel három me­gye zoológiái ügyeit kell egyedül intéznie, nem tudott a helyszínre kiszállni, de felajánlotta azt is, hogy, munkaidő után saját sza­badidejében kiszáll a helyszínre, hogy az állat, amelynek megjele­nése a lakosságra nézve semmi­lyen veszélyt nem jelentett, el­szállítása ügyében intézkedjen. Nem tudjuk megerősíteni azt az információt, hogy igazgatósá­gunkon azt mondták volna a te­lefonba, hogy „már az egész me­gye ezzel a borzzal foglalkozik”. Fentiekből jól látható, hogy igazgatóságunk a lehetőségek­hez mért segítséget megadta, amely kideríthető lett volna, amennyiben a tisztelt újságíró hölgy megkeresi a Bükki Nem­zeti Park Igazgatóságot is. Duska József igazgató * A vétlen állaton már nem tu­dunk segítem, de a jövőben talán nagyobb sikerrel járhat a cikkben szereplő, hasonló mentőakció. (a szerk.)

Next

/
Thumbnails
Contents