Heves Megyei Hírlap, 2004. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
2004-09-15 / 216. szám
2004. SZEPTEMBER 15., SZERDA PF. 2 3 13 Elkéstünk, emiatt lekéstük Szeptember 1., a hét harmadik munkanapja. Az első tanítási nap. Reggel 7.40-kor érek ki Egerben a Tesco utáni első buszmegállóba. Már jó páran állnak ott. Várunk. Egyre többen. Köztük diákok is. Telnek a percek, mindenki egyre türelmetlenebbül nézi az óráját A diákok to- porzékolnak. Jó magam „csak” 16 percnyi várakozás után pillantom meg a buszt, amelyik kanyarodik be a Tesco felé, majd látszik is visszafelé jövet. Felszállva a buszra mindenhonnan azt hallom, ki mennyit várt: 20 perc, 25 perc. Megint „jól” indult a dolgozók napja, a diákok iskolakezdése, a vidékre utazók várhatják a következő távolsági járatot. Le- szállva a Domusnál lévő megállóban, egymás után jönnek a 12-es járatok. Azzal együtt, amelyiken én is utaztam, öt (!) darab! Másnap reggel isméüődik a tegnapi eset Igaz, én most „csak” 14 percet vártam. Sajnos, ez Egerben rendszeres probléma. Erre a mostani esetre is biztosan van magyarázata a Volánnak. De nekünk utasoknak nem magyarázat kell, hanem intézkedés, hogy beérjünk időben a munkahelyre, az iskolába, elérjük a távolsági járatokat. Sokunk nevében úgy gondolom, ez nem fellegekben járó kérés. (név és cím a szerk.-ben) Tisztelt Utasaink! Fenti panaszukat levelük kézhez vétele után kivizsgáltattuk. Igyekszünk a jövőben az utazás feltételeit úgy összehangolni, hogy valamennyi járatunkon elégedettek legyenek szolgáltatásainkkal. Az okozott kényelmetlenségért elnézést kérünk. Nem magyarázkodásképpen, de itt szeretnénk Önökkel megosztani azon tapasztalatunkat, hogy a szeptemberi tanévkezdés körüli időben évek óta több panasz merül fel az autóbuszok közlekedésével kapcsolatban. Ez főként a megnövekedett utasforgalomnak köszönhető. Mint eddig is, a jövőben is igyekszünk jobb koordinációval alkalmazkodni utasaink igényeihez. Az ezzel kapcsolatos észrevételeiket ezúton is köszönjük és további jó utazást kívánunk járatainkon! Tisztelettel: Pintér Lajos Agria Volán Rt. A névtelen levélíróknak Hol a bátorság Bátorban? Megtisztelve érzem magam, hogy névtelen leveleikkel megkeresnek, csak nem tudok mit kezdeni azzal, hogy olyanokat írnak, ami nem felel meg a valóságnak, a leírt szavaikért nem mernek felelősséget sem vállalni. Tehát megkérem a tiszteletre méltó névtelen levélírókat, hogy olyanokról írjanak, amit bizonyítani is tudnak. Már az előző levelemben is felhívtam a T. Olvasók figyelmét a bátori óvoda körül zajló anomáliák tisztázása érdekében, hogy a jogszabály 20 fő alatt nem engedélyezi az óvoda működését A legutóbbi tiltakozási akcióban 13 főről beszélnek, holott Bátorban hivatalosan csak 8 gyermek óvodás korú. Az ő elhelyezésükről - a törvényi kötelezettségeinek eleget téve - Bátor község önkormányzata gondoskodott az egerbocsi óvodában. Az említett plusz 5 fő területen kívüli, amelyhez előzetesen a testület jóváhagyását kellett volna kérnie. Nem beszélve az óvoda fenntartásának költségeiről, melyre ismételten hivatkozom, hogy jómagam és az ön- kormányzat is tájékoztatta a település lakosságát, hogy másfél- szeres összeget kellene hozzátenni a normatívához azért, hogy működtetni tudja az óvodát, miután erre a törvény nem ad lehetőséget így érthetetlen, hogy egyes emberek hangulat- keltéssel foglalkoznak az óvoda visszaállítására, holott annak a jogi és gazdasági feltételei nincsenek meg. Az önkormányzat anyagi hanyatlása az előző ciklus alatt, azaz 2000-ben megkezdődött, amelyet most kamatos kamattal kénytelen visszafizetni az ön- kormányzat. Illő tisztelettel megkérném a hangadókat, egyetlenegyszer írják le, hogy követelésüket miből finanszírozza az önkormányzat? Fentiek alapján úgy látom, hogy egyesek úgy vélik, Bátorra külön törvények vonatkoznak, és ők jogalkotók. Szívesen venném azt, ha valaki a névtelenek közül kiállna a nyüvánosság elé, és amiket én eddig leírtam, azt megcáfolják. Én sem tudok mindent, de igyekszem jogállamban élőként elvárható jogkövető magatartást tanúsítani. Ha valaki a leírtak ellenkezőjét be tudja bizonyítani, mondja el, avagy hallgasson. Tüske Emil Bátor A hite volt a szerény büszkeség Húsz évvel ezelőtt, szeptember 9-én vasárnap korán reggel, Máté Péter örökre elment, ám dalait itt hagyta nekünk, hogy a szomorkás napokon erőt meríthessünk belőlük. Nem hinném, hogy akad ember Magyarországon, aki ne ismerné nevét és az örökzöld Elmegyek, az Azért vannak a jó barátok, vagy az Egyszer véget ér a lázas ifjúság című számait. Szakmai polihisztor, eredeti művész és igaz ember volt. Különleges énekhanggal bírt, egyedi éneklési stílust alakított ki magának. Korának nagy táncdalénekesei hirtelen felkapták fejüket, amikor meghallották sokszínű, szuggesztív zenéjét, amelyben egyszerre jelentkezett a néger népzene fanyar leszűrtsége és az olaszos romantika dallamossága. Csodálattal és elismeréssel konstatálták, hogy új hangot, új lendületet hozott a hazai könnyűzenébe. Nemcsak énekes volt, hanem kiváló zeneszerző, dalszövegíró, zongorista és gitáros is. Hangszerelése tizenöt évvel előzte meg korát, zenéje ma is modernnek hat. Mindvégig megmaradt gátlásos és szerény embernek. Soha nem volt elégedett magával, igyekezett többet és többet nyújtani, maximálisan kiszolgálni hálás közönségét. Péter 1947. február 4-én született Budapesten. Már háromévesen zongorázott, rendkívüli érdeklődést tanúsított a zene iránti A híres Krisztina körúton töltötte el gyermekéveit, amit később megénekelt a Régi út című számában. A Külkereskedelmi Főiskola hallgatójaként az ELTE klubban zongorázott és énekelt, főként a korabeli amerikai világslágereket. Az 1967-es Táncdalfesztivál jelentette számára az első jelentős szakmai elismerést, ahol az Úgy várom jössz-e már kezdetű dalával ért el sikert. Egyértelmű, átütő közönségsikert a Hull az elsárgult levél révén vívott ki magának. Ettől kezdve főként S. Nagy István hírneves dalszövegíróval dolgozott együtt. Kétszer nősült. A második házassága, amelyből két lánya született, egy egész életre szólónak bizonyult. Négy nagylemezt sikerült megjelentetnie, az ötödik címe Máté Passzió lett volna. Ez azonban csak terv maradt. Sajnos már nem jutott rá idő. A melankolikus és fájdalmas Elmegyek világsláger, amelyet franciául, csehül, angolul, németül, japánul és portugálul is énekelnek. Rockoperát is írt Krízis címmel, valamint egy musicalt, a Kaméle- on-t Szándéka volt, hogy a fiatalok ismét járjanak színházba. A siker nem maradt el. „Szívember” volt: Egy darabot a szívemből, Szívhangok, Szívem eladó, csak néhány a mély érzéseket kifejező énekszámai közül. Zenéjében kirajzolódik egy csupa szív, nagyszerű ember. Imádta hazáját. Külföldön számos országban sikerrel turnézott, s mindig visszatért, honvágya hazaröpítette családjához, barátaihoz, szeretett közönségéhez. Csodálatos dalt írt hazájához, melynek refrénjében zúg: „...egy csepp föld vár mindig rám, ez itt az én hazám”. Harminchét és fél év „szívhang” után Máté Péter távozott „sivár létünk színpadáról”, ahogyan megénekelte utolsó, megrendítő számában, a Most e'/szben. Veleszületett szívbetegsége és hivatása iránti teljes odaadása csak ennyit engedett neki. Óriási életműve, szakmai és emberi kvalitásai példaképül szolgálnak szakmabelinek és zenekedvelőnek egyaránt Horváth Sándor, Eger, Mikes K. u. 73. Bányásznapi ünnep Istenmezején Szeptember 3-án délután gyülekeztek a nyugdíjas bányászok a futballpálya melletti területen, hogy megemlékezzenek a bányásznapról. A rendezvényen közel 100 fő vett részt, akik valaha az egercsehi, a nógrádi bányaüzemben, valamint a helyi ásványbányában dolgoztak. Hasonló rendezvényre a rendszer- váltás óta községünkben még nem került sor. A hangulat a 70-80’-as évek bányásznapjaira emlékeztetett. Rövid beszédet mondott az Egercsehi Nyugdíjas Szakszervezet titkára és Papp János, az Egercsehi Bányaüzem egykori igazgatója, majd községünk polgármestere, Kotroczó István köszöntötte a megjelenteket. A köszöntők után az egercsehi asszonykórus bányászdalokat adott elő. Színvonalas műsorukkal nagy sikert arattak a jelenlévők körében. Köszönjük, hogy jelenlétükkel emelték a rendezvény színvonalát. Köszö net illeti az Egercsehi Nyugdíjas Alapszervezet vezetőit, valamint az Istenmezeje önkormányzatát, a polgármestert, akik minden anyagi és erkölcsi támogatást megadtak a rendezvény sikeres lebonyolításához. Köszönet illeti még az Istenmezeje Fejlődéséért Közalapítványt, mely anyagilag támogatta a rendezvény lebonyolítását, valamint az önkormányzat dolgozóit, akik részt vettek a rendezvény előkészítésében és lebonyolításában. Az ünnepségen 9 fő nyugdíjas vehette át az 50 éves szakszervezeti tagságért járó oklevelet és elismerést. Reméljük, rendezvényünkkel sikerül hagyományt teremteni és a jövőben is Uyen módon megemlékezni a bányásznapról. Ország János szakszerv, bizalmi Istenmezeje Viharos század versekbe szedve A csányi idősek otthonában másodszor rendezzük meg a vers- és prózamondó versenyt Az idén már nyolc intézményből jöttek hozzánk szerepelni. A szövegválasztások tükrözték az idős emberek által végigélt XX. század viharos eseményeit és annak hatásait. Szinte minden vers központi témája: Isten és Haza. Megrendítő- en nagy átéléssel tolmácsolták nagy íróink szavait. A zsűri véleménye szerint nehéz lenne kiemelni vagy rangsort állítani a produkciók között, de a rendezvénynek a célja nem is a versengés volt, hanem hogy olyan délelőttöt töltsünk el együtt, amely valamennyiünk számára tartalmas és igazán nagy élményt jelentett. Meglátogatott bennünket Sós Tamás, a megyei közgyűlés elnöke is, és arra biztatott bennünket, ne hagyjunk fel a kialakult hagyományokkal. Köszönet az otthon vezetőjének és dolgozóinak a találkozó megszervezéséért, melyet Sebestyén János azzal ismert el, hogy oklevelet adott át Pádár Sándomé igazgatónőnek az idős emberekért való munkájáért. Juhász Árpád lakó Esélytelen muzsikusok Már 14 éve a párommal minden nyáron a gyönyörű Magyarországra utazunk, megkeresve barátainkat Egerben. Programjaink között tradicionálisan szerepel egy látogatás a Szépasszony-völgy egyik pincéjébe, ami egy igazi magyaros élmény. Ebben az évben augusztus 28-án látogatásunk 20 perces rövid séta után befejeződött, azért, mert ezen az estén egy együttes játszott olyan hangerővel és olyan hangtechnikával, hogy a pincelátogatás a szép magyar zenével többé nem volt lehetséges. A muzsikusok esélytelenül álltak a pince előtt. Ez minket nagyon elkeserített, ezek a fiatalemberek minden látogatót semmibe vettek és megtörték egy szép tradíciót. Amennyiben a városi felelős emberek az ilyen tradicionális városokban ilyesmit megengednek, akkor Magyarország legfontosabb turisztikai jellegét kérdőjelezik meg. Nem azt kérjük, hogy ilyen zenekarok ne játsszanak, hanem hogy más helyeken (pl. parkokban, sportstadionokban, szabadtéren) lépjenek fel. A fiataloknak szükségük van a saját zenéjükre, de olyan helyeken, ahol másokat nem zavarnak. Baráti üdvözlettel egy család, akik Magyarországot nagyon szeretik. Winfried Haase Berlin Nyugdíjasok Berekfürdőn Berekfürdőn rendezték meg augusztus 28-29-én az országos nyugdíjastalálkozót. Az első napon 50 csoport lépett fel. Az Életet az Éveknek Klubszövetség szerződésben áll az önkormányzattal, melynek keretén belül hétnapos turnusokban váltják egymást az üdülni vágyó nyugdíjasok a szállásokon, illetve a strandon. Az egri klub kultúrcsoport tagjai - Szűcsné Luc Rózsa, Girus Tibor, Pál György és Gurnicz Vencel - kiválóan szerepeltek szép dalaikkal. A mezőszemerei népdalkor is kimagaslóan képviselte Heves megyét. Az egriekkel együtt sokan továbbjutottak az országos Ki mit tud?-ra, melyet október 27-29- én rendeznek, Berekfürdő továbbra is várja a fürdő vendégeit és jövőre a fürdőfesztivál résztvevőit. Bízunk abban, hogy ez a kulturált, szép hely még sokáig jelent kikapcsolódást az idős embereknek. Bessenyei Illésné megyei elnök Száz öregdiák ismét találkozott Még egyszer a szegény borzról A közelmúltban Erk község címerével díszített meghívót kézbesített a posta, melyben falunapi rendezvényre és öregdiák találkozóra hívja a község vezetősége több mint száz erki születésű öregdiákot. A találkozóra ez év augusztus 21-én került sor. Magam már túl vagyok az 50. éves érettségi találkozón is, mégis lázas izgalommal készültem erre az eseményre. Nem egy évfolyam tanulói részére rendezték a találkozót, hanem a negyvenes évektől számítva a fiatalabb korosztály számára is. így megtalálhatók voltak az idősebbek, de a fiatalabbak is. Meghatódva léptem be a régi osztályterembe, ahol 1942-ben mint az Erki Római Katolikus Népiskola első osztályos tanulóját Benkéné Horváth Ilona tanítónő kezdett tanítani a betűvetésre. Akkori osztálytársaim közül a találkozón jelen volt Csáki Éva, Gressai Sándor. Szeretettel köszöntöttük egymást, hiszen öt és fél évtizede nem találkoztunk. Az egybegyűlteket Meleghegyi Béla polgár- mester köszöntötte, majd Gacsó Zoltán iskolaigazgató adott tájékoztatót az iskola jelenlegi életéről. A civil szervezetek képviselőinek tájékoztatója, s egy szavalat elhangzása után az öregdiákok bemutatkozása következett. A jelenlévők néhány mondatban számoltak be arról, hogy mi is történt velük azóta, hogy kirepültek az iskola védőszárnyai alól. Az elhangzottakból megállapítható volt, hogy az Erkről elszármazott hajdani iskolások becsülettel álltak helyt. Ezt követően a falu díszpolgárának Nagy Zoltán, valamint Csintalan György címzetes iskolaigazgató sírjának megkoszorúzása következett. A kegyeleti megemlékezés után fehér asztal mellett folytatódott az ünneplés és beszélgetés. A jelenlévők megalakították a baráti kört, melynek elnöke Nagy Sándor nyugdíjas iskola- igazgató lett, aki egyben ismertette a kör célkitűzéseit is. Az emlékezetes találkozó megrendezéséért köszönet illeti Meleghegyi Béla polgármestert, Bendó János polgármester-helyettest, Nagy Sándort, és mindazon közreműködőket, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak e felejthetetlen találkozó megrendezéséért. Minden résztvevő nevében nagyon köszönjük. Horváth János Hatvan, Tabán u. A Heves Megyei Hírlap ez év szeptember 4-i számában „Két fehér ruhás és egy borz” címmel megjelent íráshoz kapcsolódóan a következőket kívánja fűzni, s az alábbi négy bekezdés közlését kéri a BüWd Nemzeti Park Igazgatóság. 2004. szeptember 2-án 9 óra 30 és 13 óra között több, egymásnak ellentmondó lakossági bejelentés érkezett egy borzként azonosított állattal kapcsolatosan. Ekkor a bejelentőket az ügyben intézkedni köteles állategészségügyi hatósághoz irányítottuk, és tájékoztattuk arról, hogy — mivel a borz nem védett állat, az észlelés helye nem védett természeti terület - a bejelentés tárgyát képező állattal kapcsolatosan intézkedési joga, hatásköre nincs. Ennek ellenére ügyintézőnk számos lépést tett az állat megóvása érdekében: felvette a kapcsolatot az állategészségügyi hatósággal (dr. Képes László), aki azonban annak ellenére nem kívánt érdemben foglalkozni az üggyel, hogy mind igazgatóságunk, mind az ügyintézőnk által szintén megkeresett polgármesteri hivatal, mind a megyei vadászati hatóság, mind a 112-es segélyhívó véleménye szerint feladata lett volna az intézkedés. A felsoroltakon kívül az illetékes vadásztársasággal is felvettük a kapcsolatot. A nap folyamán folyamatosan tájékoztatást adott ügyintézőnk a teendőkről, ám mivel három megye zoológiái ügyeit kell egyedül intéznie, nem tudott a helyszínre kiszállni, de felajánlotta azt is, hogy, munkaidő után saját szabadidejében kiszáll a helyszínre, hogy az állat, amelynek megjelenése a lakosságra nézve semmilyen veszélyt nem jelentett, elszállítása ügyében intézkedjen. Nem tudjuk megerősíteni azt az információt, hogy igazgatóságunkon azt mondták volna a telefonba, hogy „már az egész megye ezzel a borzzal foglalkozik”. Fentiekből jól látható, hogy igazgatóságunk a lehetőségekhez mért segítséget megadta, amely kideríthető lett volna, amennyiben a tisztelt újságíró hölgy megkeresi a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságot is. Duska József igazgató * A vétlen állaton már nem tudunk segítem, de a jövőben talán nagyobb sikerrel járhat a cikkben szereplő, hasonló mentőakció. (a szerk.)
