Heves Megyei Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-02 / 179. szám

2004. Augusztus 2., hétfő 7. OLDAL H O R I Z O N T Eger a dohánygyár bezárásával valódi mecénás­sal lesz szegényebb. Attól tartok, ez csupán a light megfogalmazás, a könnyebbik. Erősebben majd később érződik. Elfüstölöghet rajta a poli­tika, a kultúrkör csakúgy, mint a sportszeretők tábora. Utoljára hadd szívjuk mellre... Mert van mit, s a minőségre sem lehet panasz. A korombelieknek az átélt valóságot próbálom fel­idézni, a fiatalabbaktól meg anny­it remélek, hogy e sorok olvastán legalább kételkednek. Tényleg megcsinálták? Gazdasághoz, kereskedelem­hez nem értve azért annyi felsej­lik bennem, hogy a dohány szó nem véletlenül jelenti az argó szó­készletben a pénzt. Magyarán megérte a vele való bíbelődést, mondjuk nemcsak a kápolnai ter­mesztőknek, hanem a gyárnak is. Utóbbi pedig vezetésfüggő módon visszaadott belőle. Például a dr. Domán László igazgatta korszak­ban, amikor a sport dominált. A mázlistáról van fogalmunk, de a sorozatos kiugró teljesítmé­nyek után más jut az ember eszé­be. Olykor az, hogy az átlagos két lépéssel szemben akár tízzel is előbbre látnak a legjobb sakko­zók. A szerencse épp az, hogy akadt az idő tájt ilyen gondolko­dású valaki. Rögtön hozzáteszem, hogy lesz szó kockás környezet­ről - lásd, a célban szokásos zász­lót, leintéskor vagy a rajtrácsot -, csak az éppen nem táblaszerű, in­kább tucatnyi 4-6 kilométeres ka­nyargós aszfalt- pálya, ahol szín­re lép földkerek­ségünk egyik leg­nézettebb szá­guldó cirkusza. Arról az autós gyorsasági Forma-l-ről lesz szó, amelynek „előszobájába” az Egri Dohány­gyár vezette be a magyar közönsé­get. És amelynek jelenkori sztárjai Michael Schumachertől Baumgartner Zsol­tig rövidesen Budapestre tartanak. A bevezetés, ismerkedés érde­me az akkor még ismeretlen világ­gal, a megasztárokkal elvitathatat- lanul egri. A Philip Morris partne­reként 1982. november 15-én telt­házas, nemzetközi sajtókonferen­ciát és vacsorát rendeztek a mar­gitszigeti Hotel Thermalban. Kik ültek az igazgató társaságában, szemben az újságírókkal? Gyaní­tom, hogy a brit „csak” ezüstér­mes John Watson neve merült fe­ledésbe, a többszörös világbajnok Niki Lauda és az egy évben világ­első finn Keke Rosberg máig jegy­üdvözlő szavakat dr. Domán László mondott zett. Ők hárman alkották a Marlboro Team et. Ez a szezon utáni szponzori parti a beígért, beváltott filmvetí­téssel akkora eseménynek számí­tott - no meg a remélt ajándékcso­mag miatt is -, hogy arra a hazai média egésze kivonult. Előttem például Szilágyi János kérdezett, s nyújtózkodni kellett, hogy én kö­vetkezhessek nyolcadikként. Már az jó érzés volt, hogy vidékiként jószerivel ketten - Szántó György fotóriporterrel - juthattunk be a nagyterembe. Az esemény szink­rontolmácsa erre azzal tett rá egy lapáttal - miközben tekintete a há­zigazdát kereste -, ahogy felkon­Niki Lauda versenyautója, a győzelem felé száguldva ferált. Láthatóan, hallhatóan kife­jezve abbéli örömét - megesküd­nék ez nem volt kikötése a hono­ráriumának -, hogy lám, a do­hánygyár városát képviselik. Olyan nagyon butát nem kérdez­hettem, ha másnap a válasszal együtt arra emlékeztetett a Ma­gyar Nemzet és a Népsport is. A memóriám cserbenhagy, mostan­ra nem ugrik be az akkori autós abszolút sebességi világcsúcs megjavítójának neve. Tudják, a híres Kék Madár (Blue Bird) utáni dicsőséget hajszoló, kiszáradt, meggyalult sós tavak medrén vég­rehajtott kísérletező - néha áldo­zattá váló - pilótákra gondoltam. Akkor épp született egy új rekord, azt túlélő hőssel, s az új üstököst, Keke Rosberget faggattam: beiil- ne-e egy ilyen járgány kormánya mögé1A cirka 800 kilométer/órás tempót nem lebecsülve a megszó­lított inkább a Forma-1 rendszeres futamainak veszélyvállalása mel­lett tett hitet. A hit és az akaraterő példájára egyébként ott volt az osztrák feno- mén. Lauda, aki visszavonulása után kitanulta a repülőgép vezeté­sét is, és felhalmozott vagyonát a róla elnevezett légitársaságban kamatoztatta, ekkor már nem csak kötelességből hordta a piros szponzori sapkát. Ettől a viselettől ké­sőbb sem vált meg, ami ugyan takart, de nem lehetett nem észrevenni hajhiá­nyos fejének egyik oldalán és fülén a bőrplasztikai műtét­jeinek nyomát, hi­szen túl volt a Né­met Nagydíjon, Nürnburgring pályáján bekövet­kezett hatalmas bukásán, amikor csaknem bennégett kocsijában. A háromszoros világbajnok közvet­lensége bennünket meglepett, a konferenciát követő szünetben autogrammot osztogatott, s nem kérette magát. Egy csinos hostess hölgy véletlenül (?) Gyurinál meg­pillantotta a lencséit, s bizalmasan közeledett jól öltözött kollégám­hoz. Ő rövid időre sem ült fel a csábításnak, hiszen a kisasszony utóbb Laudába karolt, s így kért kettejükről közös fényképet. Nem vagyok egy gourmand, de a képes dedikációk mellett a mi­A futam-összefoglalók vetítése alatt is adott autogramot Niki Lauda és Keke Rosberg FOTÓI SZÁNTÓ GYÖRGY - NÉPÚJSÁG ARCHÍV nap kezembe akadt az est menüje és beindult a pavlovi reflex... Fel­sorolni nincs hely, kezdetnek ma­gyaros vegyesízelítőt adtak, nem hiányzott a borjújava, a sajtfatá­A hegyimenő A Marlboro-csapat teljes jogú tagjaként, a jel­legzetes élénk vörös, emblémás pulóverben a sajtókonferencia vendége volt - az asztal széfén ült, John Watson mellett - Cserkúti József. Őt a parádsasvári hegyiversenyek egyik ászaként ismertük. A szakállas, BMW-s pilóta szakágában Európa-bajnokságot nyert, amivel kiérdemelte a támogatást, meghívást. nyéros és a túróstól a meggyes ré­tesig a desszert. Az italban igazán Heves megye vitte a prímet, hiszen asztalra került az Egri Bikavér mellett az Abasári Rizling, de nem a Tokaji Szamorodni árnyé­kában. Az autóversenyzők ugyan visszautasították a szíves invitá­lást a koccintásra, ők megmarad­tak az ásványvíznél Persze né­hány boros palackot felvitettek a szobájukba, hogy odahaza meg­oszthassák családjukkal, barátaik­kal, ismerőseikkel a vendégszere­tet zamatát. A kör alakú, 6-8 személyes asz­taloknál - előírásszerűén, szerző­dést betartva - sorra fordultak meg a sztárpilóták. Igaz, a világhírű sportolók kezdetben három lépés távolságot tartottak. Dr. Domán László valószínűleg az üzleti élet, a cigarettakészítés fortélya mellett a társasági hangulatélénkítéshez is nagyszerűen értett. Tekintélyt pa­rancsoló személyisége, mindazo­náltal fővárosi elismertsége meg­kérdő jelezhetetlennek tűnt és em­berbaráti gesztusokkal rendelkez­vén aktívan vállalt szerepet abból, hogy a kötelezettségvállalásból happy day kerekedjék ki. Ehhez az amerikai cég akkori kelet-euró­pai vezetője csak annyit tudott hozzátenni, hogy búcsúzáskor mindenkivel kezet fogott. Biztos vagyok benne, hogy az első Ma­gyar Nagydíj versenyfelelőse, az Egerből elkerült Balogh Tibor, a volt 4-es Volán igazgatója sem gondolta: a dohánygyár indította el a karner felé. Az 1980-as évek elejének magyar világába mi akkor csöppentünk visssza, amikor tűzpiros Ferrari he­lyett - az ajándékba kapott, Marlboro-s, művészi aktnaptár elle­nére - fázósan húztuk össze ma­gunkat a hazafelé tartó Trabantban. (Folytatjuk) BUDAVÁRI SÁNDOR A család kalandok forrása Túlélőtúm a Bornírt őserdő izgalmas és velőtrázó vadonjában E lhatároztuk, hogy a védelmi pénzekből összespórolt, vala­mint a hatóságok illetve a poli­tikusok korrumpálására félre­tett időarányos és el nem köl­tött pénzmaradványból idén nagyot fo­gunk gurítani. Elutazunk nyaralni jó messzire, rém drága és exkluzív, kalan­dos, forró és izzadságos helyre örülni. Túl last minuton, mert azt már láttuk. Együtt lesz végre az egész cég, a közéleti néphülyítős szakcsoport, a lakásmaffia ügyosztály, az enyveskéz jogtanácsadó szolgálat, valamint a politikus futtató ver­tikum, a Bérbe Vevő és Rövidítő, rövidít­ve: Bérverő Közhasznú Társaság. Az interneten találtunk magunknak egy hozzánk hasonlóan megbízhatónak tűnő, visszafogott és feddhetetlen üzlet­menettel bíró Kajmán-szigeteken szék­hellyel rendelkező off-shore utazási cé­get, ahol befizettük az előleget a csapat­nak egy igazi kalandtúrára. Különösen az nyomott sokat a latban, hogy szakmai programokat, valamint magyar nyelvű kí­sérőket is ígértek. Legalább tanulmányi útként leköltségelhetjük majd az adóhi­vatalnak, amely úgyis csak az ötforintos kázmérokra hajt, a hozzánk hasonló nagyhalakat igyekszik békében hagyni. Vagy ha valami baj van, akkor természe­tesen szólunk a kapcsolatunknak, aztán el van minden intézve. Legfeljebb az eljá­rás végén, úgy jó huszonöt év múlva kell kiköhögnünk 60 forint 40 fillér aprót. Ad­digra meg már rég eltűntünk, átalakul­tunk, felszámolódtunk, letagadjuk, hogy egyáltalán éltünk, egy szó, mint száz, bottal üthetik a golflabdánkat. Amikor a hosszú, ám szokatlanul egy­hangú repülőút után a gépből Bornírtföl- dön kiszálltunk, szinte rögtön megcsa­pott bennünket az a semmihez sem ha­sonlítható romantikus légkör, ami csak olyankor fogja el az embert, ha a kétmá­zsás szumóbajnok-légiutaskísérő kísérle­tet tesz a fedélzeti fogyasztás ellenérték­ének gyors inkasszójára. Érzések és kéregetők rohantak meg bennünket, s tartották ragacsos kis kezü­ket. Akárha otthon a közbenjárók, elinté- zők. Hiába, ez a vad trópus. Egy valósá­gos földi paradicsom. A Special Travel Agent ügyvezető igazgatója, Mr. G. P. R. S. Putnam fogadott. Őt édesapja után hív­ták Putnamnak (ő volt a Nagy Putnam, fia a Kis Putnam), s édesanyja után G. P. R. S.-nek, mivel gyermekkorában gya­korta elkódorgott a vad dzsungelben, így a keresztségben a Globális Helymeghatá­rozó Rendszer nevet nyerte el. Bár még akkor se volt kéznél. Mr. Putnam biztosított minket, hogy nagyon jól fogjuk érezni magunkat Bor- nírtföldön, és minden bizonnyal mara­dandó élménnyel szolgál számunkra az itt eltöltött rövid idő is. Majd megosztot­ta velünk családi legendáriumának azon apró, ám annál becsesebb emlékét, hogy mindkét nagyapja lelkes zugpálinkafőző volt Mátészalkán. Gyapjas haja és határo­zottan hiperpigmentált bőrszíne ellenére mi, a darwini evolúció-elmélet szilárd hí­vei, hittünk neki. Kétség sem merült föl bennünk szavai valóságtartalmát illető­en, pedig legalább már akkor illett volna gyanakodnunk, amikor Rákóczi Ferenc néven bemutatta feleségét, egy kétmá­zsás kreol bennszülött szépséget. (Ami­kor később emiatt kérdőre vontuk, légkö­ri zavarokra és árfolyamingadozásokra hivatkozott.) Mr. Putnam a szükséges formaságok elintézését és kifosztásunkat követően rögtön át is adott kalauzunknak és kísé­rőnknek, Mr. Rhodes Tue Tuc-nak, aki a félhivatalos közlés szerint az egész túra alatt gondoskodni fog a jólétünkről, majd a részvétnyilvánítás után sebtében elvi- harzott. Mr. Rhodes Tue Tue, magyar nyelvű kísérőnk, már az első pillanatok­ban jó benyomást tett ránk. Az egyik sze­mére nem látott, a másikba pedig állítása szerint éppen beleszállt egy szitakötő, ami nem is jött elő többé rövid, ám annál szorosabb együttműködésünk ideje alatt, így a hóna alatt szorongatott fehér bot mellett gyakorlatilag állandóan a mi tá­mogató segítségünkre szorult. Mr. Tue Tue arcán maláj ősök és vala­mi ismeretlen rendszertani kategóriába sorolható élőlény határozott, néhol^ el­rajzolt vonásait véltük felfedezni. Ő is büszke volt magyar őseire, tudatta ve­lünk: szépapja még valahol Biatorbágy és Cegléd között alapította meg az első hazai riksa kuli szolgálatot. Legelső ven­dégei között említett egy méltóságos ter­metű képviselőt, aki Mária Teréziát szidta, mint a bokrot. Életünket és vé­rünket, de zabot azt nem adunk, gyí te kis ember, így puffogott a magyar kivá­lóság. Aztán Mr. Tue Tue ősei átköltöz­tek egy nyugalmasabb és békésebb vi­dékre. S Rhodes a vendéglátó és turista iparban alapozta meg a maga hírnevét és aranybányáját. Mr. Tue Tue magyartudása egyáltalán nem mondhatni, hogy tóvánnivalót ha­gyott volna maga után. Úgy beszélt, állí­tása szerint, magyarul, mint a vízfolyás. Bár nekünk többnyire inkább olybá tűnt, mintha valamilyen játékos és pajkos kéz a hazai közlönyökből sebtében kivágott és összefüggéstelenül összeillesztett sza­vakkal labdázott volna játszi könnyed­séggel. Vagy mintha egy dadaista szótár­készítő teljes transzba esett volna. Mr. Tue Tue elbeszéléséből tudjuk, hogy a marhabillogozás, valamint a gyephoki meccsek közvetítése során tökéletesítette tudását, illetve egy elzárásban töltött hosszabb időszak alatt elevenítette föl is­mereteit, frissítette föl lábadozó memóri­áját. Az erkölcsileg teljesen stabil lábakon álló Mr. Tue Tue ilyeneket mondott, ami­kor megálltunk egy nagyobb vízfolyás partján: a gyönyörűséges láncszemhez világméretű polgárőrök tartoznak. Kitár­ta karját és elragadtatva közölte velünk: korszerűsített ügynökök mellett napi ezerből mód van hegyet bérelni. Vala­mint még ezt is: a faházbér szünidő és más utazik a bérlemény ellátásán keresz­tül minket ért a megtiszteltetés. Majd kis­vártatva így folytatta: két székely utazik és értékes anyagi javak részükre szüksé­ges! Itt hirtelen elhallgatott, hatásszüne­tet tartott és kimondta a bűvös szavakat: Kaland, Szünidő, Utazik. Ezt a hármat nagyon szerette kombinálni. És, tette hozzá lelkesen: a család kalandok forrá­sa, hajlott mellűeknek pedig csak a cso­magolt elhelyezés ajánlott körülbelül. Majd kacsintani próbált dévajul az egyik szemével. ikor az iránt érdeklődtünk tőle, hova is tartunk való­jában, ellentmondást nem tűrően leszögezte, hogy a nemzetközi helyzet jót tesz az ideiglenes tákolmány rendszeres áthúzásának, biztos utazik, akit a meg­engedhető nemzetközi orvos rendszere­sen tájékoztat. (Amennyiben szeretné a történet foly­tatását, hőseink továbbá vezetőjük, Mr. Tuc-Tuc a párás vadonban tett izgalmas és forrón lélegzetelállító újabb kalandjait olvasni, úgy hívja szerkesztőségünket, ha nem, akkor hozzon össze egy kártyapar­tit a szomszédjával.) KOVÁCS JÁNOS Egv füstíölgés] alatt... Dohánygyár: nélküle se Forma-1, se Austria Wien (II/1.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents