Heves Megyei Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-23 / 196. szám
6. OLDAL H O R I 2 O N T 2004. Augusztus 23., hétfő Boldoggá avatják a trónfosztott uralkodót A napokban jelentették be hivatalosan, hogy október 3-án Rómában boldoggá avatják I. Károly osztrák császárt, vagyis IV. Károly magyar királyt, Ausztria és Magyarország utolsó uralkodóját. Hosszú folyamat lezárultát jelzi a bejelentés. IV. Károly 1922-ben, száműzetésben bekövetkezett halálát követően több, az egykori uralkodó égi közbenjárásának tulajdonított csodát jegyeztek föl. A Szentszék által a boldoggá avatás feltételeként nemrég hivatalos rendeletben elismert csoda 1960-ban történt. Hadi koronázás Károly, Magyarország és Csehország királya 1887. augusztus 17-én született az ausztriai Pesenbeugban. (Apja Ottó főherceg, Ferenc József unokaöccse volt.) A trón várományosa akkor lett, mikor Ferenc Ferdinand az 1914. június 28-i szarajevói merénylet során életét vesztette. Az első világháborút kirobbantó gyilkosság, illetve Ferenc József halála után lépett trónra 1916. november 21- én. Feleségével, Zita Bourbon-Pármai hercegnővel együtt koronázták meg Budapesten 1916. december 30-án. A háború közepén tartott ceremónia résztvevői mindent megtettek azért, hogy felidézzék a békeidők koronázásainak fényét. Az ország tájegységeinek képviselői népviseleti ruhákban vonultak a Halászbástyára és környékére. Az ünnepségen IV. Károly és Zita királyné egy-egy díszes eziistlá- dát kapott tele pénzzel, amit a háború ínségeseinek ajánlottak fel. Érdekesség - és okozott is némi problémát -, hogy utolsó apostoli királyunk koronázásakor már nem az osztrák, hanem a magyar himnuszt énekelték. A Sixtus-levél Az uralkodó egyik legelső nevezetesebb tette az volt, hogy 1917 márciusában megpróbált különbékét kötni az Antanttal miután a központi hatalmak helyzete reménytelenné vált, a háborútól kimerült Monarchia pedig válságba jutott. Tétova békejavaslatait sógora, Bourbon-Pármai Sixtus herceg közvetítette, s ezek Sixtus- levélként váltak később ismertté. Bizalmasan tudatta a Francia Köztársaság elnökével, hogy El- zász-Lotaringia visszacsatolása mellett Belgium és Szerbia szuverenitásának helyreállítását is támogatja, valamint a nemzetek egyenlő autonómiáját biztosítaná a dunai népek szövetségén belül. A javaslatot Clemenceau miniszterelnök javaslatára nyilvánosságra hozták, és miután így a német szövetségesek is tudomást szereztek róla, a béke- terv megvalósításáról a továbbiakban szó sem lehetett. Tűzvész után 1917. május 21-én hatalmas, az egész várost végigpusztító tűzvész támadt Gyöngyösön. A tizenegy ember életét követelő katasztrófában a teljes belváros megsemmisült, 549 ház, 1400 mellék- épület vált a lángok martalékává, s több mint nyolcezer gyöngyösi lett hajléktalan földönfutó. A szintén súlyosan megrongálódott Szent Bertalan-templom főhajójának egyik mennyezeti freskója örökíti meg azt a látogatást, amiért a város azóta is egy kicsit sajátjának tekinti az utolsó uralkodópárt. Károly és Zita a pusztítást követő második napon késlekedés nélkül Gyöngyösre látogatott, hogy vigaszt hozzanak a porig sújtott városlakóknak. IV. Károly törvényben rendelkezett a helyreállításról, amihez nagy értékű adománnyal is hozzájárult. Példája nyomán országos gyűjtés indult, ami hozzásegítette a várost a világháború utáni újjáépítéshez, hamvaiból Főnixként való feltámadásához. A Túry Gyula által festett képen a tűztől még vöröslő felhők háttere és a templom üszkös tornya előtt az egri érsekáll a döbbent hívek között, és a felhőkből alátekintő Szent Bertalan oltalmába ajánlja az elpusztult várost. Az érsek mögött áll a királyi pár, körülöttük a mindenét vesztett nép. Károly és Zita emlékére a templom előtti téren, a már itt álló Károly Róbert- és Szent István-szobrok mellé tervezi a város felállíttatni kettejük szoborba formált alakját. Visszatérési tervek IV. Károly 1918 novemberében előbb az osztrák császári, majd 13-án a magyar királyi felségjogai gyakorlásáról kényszerült lemondani, s miután mindkét országban kikiáltották a köztársaságot, Svájcba települt. Ide kellett visszatérnie az 1921 húsvétján indított első, kudarcba fulladt visszatérési akciója után, aminek során hiábavaló kísérletet tett a magyar trón visszaszerzésére. Elképzelését sem Horthy, sem az Antant nem támogatta, mivel személyében a Monarchia feltámasztásának lehetőségét látták megtestesülni, ezért keményen felléptek Károllyal szemben. Az ügyben kompromittálódott miniszterelnök, Teleki Pál kormányfői székével fizetett a trónfoglalási kísérletért. Károly második restaurációs kísérletére ugyanezen év októberében került sor, kevésbé ártalmatlan és békés módon. A királyt szállító vonat útja Soprontól Budaörsig csaknem két napon át tartott, mert Károly útközben miséket mondatott és katonákat esketett fel. A megérkezést követő néhány órás budaörsi csatában a kormányt támogató csapatok feltartóztatták a királyra felesküdött egységeket, Károlyt pedig őrizetbe vették. Az Antant- hatalmak kiadatását kérték, majd a királynéval együtt a Portugáliához tartozó Madeira szigetére száműzték. A magyar kormány javaslatára a nemzetgyűlés törvénybe foglalta a Habsburg-ház trónfosztását Ezeket a csapásokat IV. Károly már nem tudta kiheverni: betegeskedni kezdett, majd 1922. április 1-jén, harmincöt évesen elhunyt. Az elvetélt bé egyetlen komolyabb poliükai tényező sem veszélyeztette. Meglepő módon az ország államformája ezt követően is királyság maradt, a kormányzóság pedig jogilag ideiglenes államfői intézményként működött. A csodák A Vatikán által elismert csodatétel Károly égi patrónusként való közbenjárásáról szól. Bizonyítottnak tekinti a Szentszék, hogy Brazíliában, egy halálosan beteg szerzetesnővér orvosilag egyértelműén, de megmagyarázhatatlan módon gyógyult meg, miután IV. Károly boldoggá avatásáért imádkozott. Ráadásul amikor 1994-ben felnyitották Magyarország legutolsó királyának koporsóját, úgy mondják, testét épen, romTúry Gyula festménye a gyöngyösi Szent Bertalan-templom mennyezetén puccskísérletek és az exuralkodó halála latlanul találták, pontosan abban az álszétzilálta a magyarországi legitimista lapotban, ahogyan 1922-ben eltemették. tábort, és Horthy államfői hatalmát töb- _ __ jónás ági B ródy Sándor, egy irodalmi playboy Az 1867-es kiegyezés előtt születik Heves vármegye székhelyén, épp amikorra a Habsburg-udvar számára is nyilvánvalóvá válik, hogy a birodalom már csak a lázadó hajlamú keleti félre támaszkodva tartható fenn. Az alku megköttetik, hősünk az ezt követő robbanásszerű fejlődésben eszmél a dualista Osztrák-Magyar Monarchia kinyíló, gazdagodó színpadán. Legnagyobb sikereit is ekkor, a századvég és századelő meglóduló expresszén, a polgárosuló magyar irodalomban, újságokban, teátrumokban, kávéházakban és szeparékban éri el. Megéri az első világháború üszkös végét, aztán ami utána következik, forradalom és ellenforradalom, vörös- és fehérterror, Trianon, antiszemitizmus, konszolidáció. Az út vége magány, alattomos támadások, kitaszított nélkülözés és szegénység, elhagyatott öregség. 1924. augusztus 12-e az utolsó stáció egy budapesti kórházban. De addig igazán színes állomásokon át vezet az út. A XIX. század végén a színpad ugyan tényleg kinyílik és gazdagodik, ám ez akkoriban se mindegyik szereplőre áll egyformán. Az egri zsidó hitközség egyik alapítója, a sírba térő, nagyvonalú, ám tönkrement Bródy Jakab például legkisebb, 14. gyermekére, Sándorra semmit sem hagy örökül. A becsvágyon, a vállalkozó szellemen és a hódító külsőn kívül. Már az 1863. március 15-i egri születés dátuma is regényes kissé. A hivataloson kívül két további időpont is ismert ráadásként: április 3. és július 23. Az újszülöttet ugyanis nem anyakönyvezik, ami korántsem szokatlan dolog akkoriban, s később a zsidó egyházi és polgári évkezdet, valamint a hivatalosan használt keresztény időszámítás labirintusából áll elő a három születésnap. Ami fontos, mégsem az időpont, hanem a tény. író született. A családfő halála után a népes Bródy- família szerteröppen Egerből. Sándorka anyjával a fővárosba költözik. Néptanítónak, rajztanárnak készül, megpróbálkozik a színészmesterséggel is. Izgatott, lobogó lélek. Tanulmányait nem fejezi be. Vidékre megy kicsit higgadni a fővárosi nyüzsgésből. Gyulán, Adolf bátyja ügyvédi irodájában írnokoskodik. De hogy ez a számára nem épp kielégítő foglalatosság mégsem köti le minden percét, figyelmét és szellemi energiáját, egy könyvecske bizonyítja. A kezéből kikerülő első Bródy Sándor-irományok összegzése, az 1884- ben megjelenő első novelláskötete, a Nyomor, rögvest kedvező fogadtatásra talál, komoly feltűnést kelt mind a szakmai berkekben, mind a nagyközönség körében. Nem mutáló írókamasz, valódi író. A nyomor mint téma itthon új, a hang friss és közvetlen, szemtelen, kicsit frivol. Jó indulás. Nem is marad a nyugalmas vidéken. Fölindultán rohan a fővárost, a világot meghódítani. Állást kap az egyik legjobb hazai napilapnál, a mértéktartó Magyar Hír- j lapnál. Egyelőre újságíró. Mint kiderül: kitűnő érzékkel és stílussal nyúl a témához és betűhoz. Újságíró, de akkoriban még nem sok választja el a két hivatást, írást és újságírást, talán csak egy hajszál, vagy még az sem. Vanak a kornak kitűnő író újságírói és újságíró írói. Egy törzsből, egy vérből valók. S a kávéház a közös menedékük. A foghíjas műveltségű Bródy egész életén át olvas, nagyobb olvasó, mint amilyen író. Ami ismereteiben hiányos, azt szelleme, ötletgazdagsága, kitűnő stílusa igyekszik feledtetni. Akad olyan alkotó, akit műveinél az irodalomra és a kortársakra gyakorolt meghatározó és inspiráló hatásai miatt szoktunk emlegetni. Bródy Sándor méltán tartozik közéjük. Munkáinak többsége mára már kicsit elporosodott, s inkább érdekességével, mint műélvezetként szolgál, akár egy körúti bérház, amelynek díszes és kopottan is gazdag homlokzata még most is csodálatra méltó. A zseniális fizikus, Newton mondta szerényen: óriások vállán állok - mármint a nagy elődökén. Nos, Bródy Sándor széles vállain igen sokan állnak a magyar irodalom utána következő felsőbb grádicsaira lépők közül. Az ifjú írópalánták benne látták példaképüket, mesterüket, nem csak a stílusát, de kéztartását, gesztusait is utánozták. Bródy diktált minden fronton, az irodalmi szalonokban és a társasági életben is. Körülrajongott férfiszépség, művész és playboy, az éjszaka és az íróasztal császára, korának valódi sztárja volt, ha egyáltalán lehet még élni ezzel a mára már teljeséggel lejáratott és megfeneklett kifejezéssel. Sokat írt, robotolt és sokat élt, lobogott, szeretett és költött. Megfizette a népszerűsége árát ő is ezen a piacon, mint oly sokan. A siker és mámor kábulatában a kijózanító világ személyes és szakmai kudarcai letaglózták. Lelki összeroppanás, kiégés, betegség, ön- gyilkosság. A körülötte keringő történetek, anekdoták és a gáláns kalandok híre azonban legjobb műveivel együtt máig nem ham- vadt el. 1889-ben lapjától azt a feladatot kapta, hogy három napra utazzon le Kolozsvárra, és tudósítson az Erdélyi Magyar Közművelődési H Egyesület báljáról. A három ' napból három év lesz. Beleszeretett Hunyady Margit- I ba, a Kolozsvári Nemzeti | Színház drámai hősnőjébe. Bródy ekkor már nős, több- gyermekes apa. De a szerelemnek semmi sem állíthat akadályt. 1890-ben megszületik közös gyermekük, aki Hunyady Sándor néven lesz a magyar irodalomnak legalább oly jeles alakja, mint a kiváló atya. A novellista fiú nemcsak a pályán köveü apját, hanem a sikertelen öngyilkosság hagyományában, ő is mellen lövi magát ifjúi hévvel, de ő is túléli. Persze, ha az önemésztő, önpusztítő-égető életmódot is az öngyilkosság egy sajátosan késleltetett, elhúzódó formájaként minősítjük, akkor száz- százalékosnak mondható a siker. íróként és publicistaként is újat hoz, friss, erőteljes, kifejező hangot. Ötvözi a - nem utolsósorban Heves megyéből magával hozott - népi stílust a polgárosuló világ városi nyelvével, igényeivel, érzelmi és gondolati újdonságaival. Romantikus, naturalista, realista, túlfűtött, érzéki és szecessziós együtt. Mindezt az egyszerű hétköznapi beszéd, valamint a legmagasabb irodalmi nyelv elemeivel dúsítja. Saját folyóiratot ad ki. S a nagy összezördülésük előtt az akkor még legjobb barát Gárdonyi Gézával közösen szerkesztik a Nyugat-előfutár Jövendőt. Néhány kiemelkedő novellája maradandó remekmű, a magyar irodalom múlhatatlan, klasszikus értéke. Három drámájával - A dada, A tanítónő és A medikus - hozott új színt a hazai színpadokra. Korábban nem ábrázolt konfliktusokat - a férfi és nő viszonyát, a szegény, az alárendelt és kiszolgáltatt emberek sorsát - jelenített meg, 'és újszerűnek számított a nagyvárosi téma is. Kétlelkű volt, makacs, érzékeny és esendő. Az igazságot akarta bemutatni, de legalább ugyanennyire vágyott a sikerre, az elismerésre, a tapsra is. S ezek tárgyiasult formáira, az anyagi biztonságra és jólétre, valamint forró hódolatra. Bródy habzsolva szerette az életet, barátaitól sem tagadott meg semmit. Nem csak nagykanállal ette, hanem maga is szeretett és tudott is főzni, s örült, ha ezzel másoknak is örömet szerezhetett. Kevés az, hogy színes egyéniség, központ volt mindenütt és mindenhol, otthonának tartotta a szerkesztőségeket, a kávéházakat, a kártyaszobákat, a lóversenytereket, a kocsmákat és a nyugalmas elvonulások idején a margitszigeti szállót. Udvartartásába szakmabeliek, művészek, közemberek, politikusok és - magától értetődően - nők tartoztak. Sokan és sokfélék: színésznők, költőnők, polgárasszonyok, cselédek és hercegnők keresték társaságát és (szoros) barátságát. A tanítónő című színművét két befejezéssel írta meg, a közönségbarát, megnyugtató happy end-esben a fiatalok egymásra találnak, a másik azonban kíméletlen igazságkereső és tragikus kimenetelű. Bródy a színházakra bízta, melyik változatot játsszák. Nem tudni, magának melyik véget írta volna, ha írhatja. A sors az utóbbi befejezést osztotta rá. Születésnapja három is van. Halála csak egy. 80 éve ment el. KOVÁCS JÁNOS
