Heves Megyei Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-18 / 193. szám

I 2004. Augusztus 18., szerda PF. 2 3 7. OLDAL Egy vendéglátós szemével A Heves Megyei Hírlapban megje­lent „Kevés a vendég a szállodá­ban” című írásra reagálnék. Sajnos el kell mondanom szakember­ként, hogy a turistáknak fogalmuk sincs, mi az, hogy Eger! Korunk technikájának segítségével ez kön­nyen belátható: menjünk fel az internetre, ott minden megtalálha­tó! (Csak mi nem!) Ettől még nyil­vánvalóbb, ha vendégeink vélemé­nyére alapozok, akik szerint Eger a külföldi utazási irodák kínálatá­ban vagy nem szerepel, vagy a vá­rat képekkel illusztrálva romként hirdetik. Ezzel szemben az egri vár az ország leglátogatottabb mú­zeuma! Erről Petercsák urat is meg lehet kérdezni, tavaly harmadik al­katommal vehette át ezt a díjat, én magam is ott voltam. Őt személye­sen ismerve, az idén is meg fogják kapni. Ha tehát azt nézzük, meny­nyire elveszettek vagyunk ilyen sok látnivalóval és kulturális érték­kel, nyugodtan kijelenthetjük, hogy egyes emberek nem jól vég­zik a munkájukat. Nem tóvánok megnevezni senkit, nem ez a cé­lom, de persze ők nem érzik a bő­rükön a következményeket. Úgy gondolom, akkor, amikor az ide­genforgalom a város összes bevé­telének kb. 60%-át adja, egy kicsit illenék komolyabban foglalkozni ezzeL Van mire büszkék legyünk, miért nem szentelünk neki több fi­gyelmet? Ez persze úgy nem megy, ha luxususzodát építünk termálfürdő helyett. Meg kell néz­ni, hány turista váltott oda jegyet. Rendben van, hogy a város vízi sportja országos hírű, de bevételt Újra találkoztunk Igazán boldog napunk volt július 31-e, amikor Zaránkon találkozhat­tunk nyolcadmagunkkal egykori osztálytársunk, a kis falu jelenlegi polgármestere, Csintalan István szervezésében mi, 1954-ben vég­zett általános iskolások. Már maga a község utcáinak, házainak látvá­nya, a régi gyerekkori emlékek fel­idézése megható élményt jelentett. Az irántunk tanúsított figyelem ré­sze volt a hálaadó szentmise, a kö­zös vacsora, az iskola egykori igaz­gatója, Dézsy Zoltán jelenléte és kedves szavai, amelyek még min­Levelezőink figyelmébe nemigen hoz. Ami még rosszabb: 28 fok alatt fűteni kell benne, kü­lönben tönkremegy, ez óriási költ­ség, amit nem mindig sikerül ki­gazdálkodni. Másrészt informáci­ók szerint termálkútra épült. Nem lennék meglepve, ha 10-15 év múl­va csökkenne a víz nyomása a strandon, ami hosszabb távon be­láthatatlan következményekkel járna. Most meg van egy túlzsúfolt fürdőnk, mely elég drága, az él­ményfürdő vize kis túlzással is csak langyos, tehát csak egy sző­kébb réteg veszi igénybe. Akkor meg minek? Ha lenne mögöttem egy tábor, a vendéglátók bizonyos hányada, más lenne a helyzet Ennek hiá­nyában viszont mindenki mossa kezeit, s így nem látom értelmét felvállalni a véleményemet. Egyéb­ként hamarosan kiszállunk ebből az üzletágból, pontosan az említett okok miatt. Vannak más lehetősé­geink is, melyek azért nem esnek messze, de alapvetően más oldalról közelítik meg a vendéglátóipart. Akkor talán majd jobban érvényre tudom juttatni a gondolataimat Még egy kis adalék: pontosan az augusztus 11-i Hírlapban olvastam, hogy Sarudon termálkomplexu­mot akarnak építeni. Ők már most hírét keltik, pedig még ki sincs ás­va a kútjuk. Hát tessék kérem őket megnézni. A másik az ellenőrzés: ne csak minket ellenőrizzenek már. A feketézők megfojtják a legá­lisan dolgozókat. A hivatal pedig csak oda megy be, ahol ki van téve a tábla. Ez egy kicsit vérlázító. (név és cím a szerk-ben) dig útravalóul szolgáltak számunk­ra. Ajándékul kaptuk a Zaránk tör­ténetéről készült könyvet, s egy ké­peslapot, amelyen régi önmagun­kat láthattuk viszont egy eddig so­ha nem látott felvételen. A megható gesztusok sora vett körül minket azon a szép napon, amely egy élet­re szóló élményt nyújtott szá­munkra. A volt osztálytársak nevé­ben ezúttal is megköszönöm kis falunknak a szünet nélküli figyel­met és a törődést Fekete Erzsébet (Hoszták Ferencné) Nyíregyháza A harag rossz tanácsadó Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk észre­vételeket, olvasói leveleket a la­punkban megjelent írásokra, illet­ve egyéb közéleti kérdésekkel kap­csolatosan. Ennek következmé­nye, hogy anyagtorlódás miatt a le­veleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelező­ink figyelmét, hogy max. 1-2 gé­pelt oldal terjedelemben fogalmaz­zák meg gondolataikat Az íráso­kat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel rímmel ellátott írásokat jelentetjük meg Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. _______________■ T örtént egyszer, hogy a hatvani Fidesz elnöke, Szabó Ádám bírál­ni merészelte a sajtót. Tari Ottó, a Heves Megyei Hírlap hatvani tu­dósítója ezt oly mértékben vette rossz néven, hogy az elnök úr or­rára koppintott egy glossza kereté­ben. Felrótta neki, hogy egy ko­rábbi sajtótájékoztatója is kilenc­ven százalékban a sajtó szidalma­zásával foglalkozott. Érdekes meg­jegyzés! Bárki fellapozhatja a Hír­lap ez év március 31-i számában az erről szóló tudósítást, melyet a nevezett újságíró írt, éppen ez a kilencven százalék hiányzik belőle. A sajtótájékoztató egyéb­ként a Hatvani Önkormányzat költségvetéséről szólt, kifogásolva az indokolatlan túlköltekezést, többek között pl. a „sajtókommu­nikációra”. A harag lám rossz tanácsadó, a bosszú-glosszában az újságíró maga árulja el, hogy nem arról tu­dósított és nem úgy, amiért oda­hívták és amit kértek tőle. Ilyen előzmények után a hatva­ni képviselő-testület egy forró júli­usi napon rendkívüli testületi ülést tartott, melyen 2,5 millió Ft- os jutalmat szavazott meg polgár- mesterének. Erről a döntésről nem értesülhettek a hatvaniak, mert az ülésről szóló tudósításban ez nem szerepelt. A tudósító, Tari Ottó tudja, hogy a testületi ülésről azt kell írni, amit a polgármester a sajtótájékoztatón elmond, ezt pe­dig nem mondta. De volt más is: Szabó Ádám ismét bírálta a sajtót, házi krónikásnak nevezve a szer­kesztőt. Ezt az elnevezést a Pol­gármester Úr élesen kifogásolta, bizonyára az udvari krónikás lett volna a megfelelő változat, de ezt már nem tudhatjuk meg, mert a Polgármester Úr ezt sem mondta. Mindenesetre néhány nap múl­va ismét megjelent egy hirtelen haragból írt glossza ez év augusz­tus 6-án „Pecsenye” címmel. Az­zal vádolja a cikk Szabó Ádámot - a nevét ugyan nem említve, de tudjuk, hogy ez is a büntetés egyik formája újságírókörökben -, hogy a kerekharaszti népszava­zás előtt ellenezte a leválást, ám az erről szóló döntés megszületése után a polgármester tevékenysé­gét okolta, amiért a kerekharaszti­ak az augusztusi melegben megle­pően nagy számban mentek sza­vazni, és a leválás mellett döntöt­tek. A két nyilatkozat között nincs ellentmondás, hiszen a polgár­mester felelőssége nyilvánvaló azok számára is, akik egyébként a leválást nem támogatták. Ha a választás előtt mint Fi- desz-elnök, az ellenzék vezetője és az érintett településrész lakója­ként szükség volt a leválást ellen­ző nyilatkozatára (amit a helyi lapban kampánycélra fel is hasz­náltak), akkor az eredményről is meg kellett volna kérdezni a véle­ményét. Ez nem történt meg, és ezért jelentkezett Szabó Ádám a Hírlapnál, hogy a választásról szó­ló augusztus 2-i tudósításhoz (melyben a polgármester a jog­szerű eljárást kívánó kerekharasz- üakat perrel fenyegeti és azok fe­lelősségét keresi, akik a „demagóg döntést ráerőltették a kerekha­rasztiakra”) elmondhassa a véle­ményét és rákérdezzen, hogy ki is a felelős valójában. Tisztázandó még ez a talányos „Pecsenye” cím is, ami nyilvánva­lóan utalás arra, hogy itt valaki sü­tögeti a pecsenyéjét, ám a szembe­tűnő megfelelési vágyra tekintettel a „bagoly mondja verébnek” bizo­nyára szerencsésebb lett volna. Hatvan, 2004. augusztus 9. Szinyei András önkormányzati képviselő Megfiatalodtunk Július 31-én harmadízben ren­dezték meg Zaránkon a Nefelejcs Nyugdíjasklub szervezésében a Ki mit tud?-ot. Négy megye kép­viseltette magát 32 fellépővel. Megérkezésünkkor vendégül lát­tak minket, majd mindannyian énekelve végigsétáltuk a falu egy részét, és utána elkezdődött a re­mekül megszervezett esemény. Minden fellépő jutalmat kapott az adományozók jóvoltából. Ä díja­zás 1-4. helyezésig volt. Két kü- löndíjat is kiosztottak egy hang­szeres énekes és egy szintetizáto­ron játszó egri zenész, Máriás Gá­bor részére, aki az egri fellépőket kísérte. Az ő segítségével több he­lyezést értünk el Köszönjük ne­ki. A szereplések után közös tán­con vettünk részt, itt mindenki fi­atalnak érezte magát. A nagyon színvonalas rendezvény főszerve­zői voltak Szarvas Ferencné és Palotás Sándor, akik mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. A szervezőknek és se­gítőiknek további erőt, sok sikert kívánok fellépő társaim nevében. Simon Lajosné Eger, Töviskes tér Köszönet Szeretnénk köszönetét mondani a zaránki Nefelejcs Nyugdíjas­klub két vezetőjének, Szarvas Lásztónénak és Palotás Sándor­nak, és a klub valamennyi tagjá­nak: július 31-én egy kitűnően megszervezett és megrendezett nyugdíjas Ki mit tud?-on vettünk részt. Szeretetet éreztünk a rende­zők és a klub valamennyi tagja ré­széről. A rendezvényt megtisztel- te jelenlétével Godó Lajos, a térség képviselője, Bujdosó Sándorné, a nyugdíjasok megyei szövetségé­nek elnöke, Sebestyén János, a NYUVE elnöke és Papp Jánosné a nyugdíjas szövetség részéről. Há­rom megyét átölelő rendezvény volt színvonalas produkciókkal, ezzel is nehezítve a zsűri dolgát. Köszönjük, hogy ott lehettünk egy vidám hangulatú, késő dél­utánig tartó rendezvényen. To­vábbi sikereket kívánunk a nem túl nagy létszámú, de annál lelke­sebb zaránki nyugdíjasklubnak. A nagyfügedi Barátság Nyugdíjasklub nevében: Bemáth IUésné Emberségből jeles Tisztelt OTP Egri Igazgatósága! Ezúton szeretném kifejezni mélységes hálámat Önöknek, és két dolgozójuknak azt a segítő­készséget és emberséget, melyet a gyermekem halálával kapcso­latban felmerült pénzügyi nehéz­ségek áthidalása során tanúsítot­tak. Magatartásuk, megértésük és emberségük a mai világban párját ritkító és dicséretre méltó. Őszülte hálával: Kovács Zsolt Noszvaj, Sikfőkút u. Tisztelt Képviselő Úr, kedves András! A harag valóban rossz tanácsadó. Azóta munkál­kodik bizonyos körökben, amióta - mint a Fidesz egyik helyi alapító tagja és évtizedes megszakítás után újbóli tagja (először 1989-ben léptem be a Szövetségbe, miközben Te csak a majdani pártod­ban - KDNP - évekkel később lábra kapott ellenté­tek nyomán csatlakoztál a győztesnek ígérkező fél­hez) - elleneztem, hogy a párt Téged jelöljön az or­szággyűlési képviselői tisztségre. Az élet engem igazolt: a voksolás során az állampolgárok - az or­szágban meglehetősen ritka módon - már az első körben a tudomásodra hozták, hogy nem Rád van szükségük. Talán ezért próbálsz most fogadott vagy fogadatlan prókátorként politikai tőkét ková­csolni a sajátos helyzetből Ami Szabó Ádám elnök sajtót történő bírálatát illeti, lehet, hogy nem adtam közre mondandóját teljes egészében - terjedelmi szempontok is létez­nek ugyanis -, de a lényeget biztosan. Elég össze­verni a Hírlap idézett cikkét a városi tévé által rög­zített anyaggal, ami tanúsíthatja azt is, amikor Szabó úr magyarázkodni kezdett, hogy miért is szavazta meg azt a költségvetést, amit Te most oly kérlelhetetlen recenzióval illetsz... (Hopp, itt mindjárt egy csúsztatás: a kommunikációra köl­tött pénzt emlegeted, elfeledve hozzátenni, hogy ezen természetesen nem kizárólagosan a Hatvani Hírek költségvetését kell érteni, ami egyébként megegyezik azzal az összeggel mint azzal ami­kor még más szerkesztette az újságot) A polgármester jutalmazásáról valóban nem ír­tam, mint ahogy - ha észrevetted - az „azon a for­ró júliusi napon” megtartott sajtótájékoztató többi részéről sem, mivel kötelességem ekkor Egerbe szó­lított, ahol ügyeleti teendőket láttam el Ezt követő­en természetesen megkérdeztem a polgármestert a napirendre került előterjesztésekről Az általad em­lített jutalomról a Magyar Nemzet című napilapból értesültem, aminek nyomán felhívtam a polgár- mestert, alá közölte: ennek mértékéről a képviselő­testület döntött, az elvégzett feladatokhoz kötve a kifizetés teljesítését Indokul megemlítette: az ön- kormányzat büdzséje hosszú évek óta az idén először rentábilis, vagyis sikerüt felszámolni az esztendőről esztendőre a városvezetés előtt tornyo­suló százmilliós hiányt. Minderről egyébként ha­marosan részletesen is olvashatsz lapunkban. És olvashattál a kerekharaszti történésekről is, beleértve Szabó Ádám nyilatkozatait, aki - állítá­soddal ellentétben - nem keresett meg engem, hogy nyilatkozni szeretne, hanem én hívtam fel őt, hogy mondja el a véleményét. Igaz, csak a re­ferendum másnapján. Ezt azok a sajtós kollégák is alátámaszthatják, akik a népszavazás befejezé­sét követően velem együtt kifogásolták, hogy a te­lepülésrész önkormányzati képviselői, Püspöki Zsolt és Szabó urak miért nem jelentek meg az eredmény kihirdetésén... Az „udvari krónikási” ténykedésről.. Számom­ra érthetetlen, hogy miért képtelenség tudomásul venni egy olyan döntést, amü a képviselő-testület 13:4 arányban fogadott el..? Ily módon lettem ugyanis - a pályázat nyerteseként - a városi újság felelős szerkesztője. „Csupán” annyi történt, hogy a jelenlegi városvezetés mást szeretett volna látni ebben a pozícióban, mint amikor Te és egykori al­polgármestered, majd pedig utódod, Farkas Kálmánná kezében volt a polgármesteri pálca Az­óta - meggyőződésem szerint helyesen - a hatvani olvasók már kezdenek elszokni attól hogy min­den lapszám címlapjáról a polgármester mosolyog rájuk. Udvari krónikás... ízlelgetem a kifejezést, és szánakozom, hiszen másoktól kellett megtud­nom, hogy a hátam mögött eme jelzős szerkezetet akasztották rám. Másfél év múlva ismét választások lesznek. Csak önmagam tudom ismételni akkor, amikor - nem mint pártszimpatizáns, hanem mint a folya­matokat figyelembe vevő, botcsinálta elemző - azt mondom: ha valami addig gyökeresen meg nem változik ezen a térfélen, Érsek Zsolt választásokon való indulása ezúttal is diadalmenet lesz. Inkább ezen kellene gondolkodnotok, nem úgy látod? Üdvözlettel Tari A Föld legjámborabb Mancikája Mancus. Mancika. Cica. Aranyos macskalány. Egy macsek ha híze­leg, nem meglepő, de a mi cicusunk abban különleges, hogy kedveske­déséhez megkapó ragaszkodást is tanúsít. Ezt a tulajdonságát valószí­nű a félelem táplálja, vészhelyzet­ben az ellenség elől nálunk mindig menedéket taláL Kis lakótelepünk zöld szigete a nap szülte 24 órájá­ban mágnesként ide vonzza fél Eger seregnyi, szabadságát élvező - póráz nélkül futtatott -, önfeledten rohangászó kutyusait. Itt glasszál, korzózik kicsi és nagy, öl- és véreb. Hiába ősidők óta minden diplomá­cia, az ugatok és a nyávogok barát­sága közismert. Mancikánk korai, meghatározó élménye, hogy hajdani tinicicus ko­rában műit kilőtt rakéta, száguldó sebességgel kényszerült felhúzni egy magas jegenyefa tetejére. A far­kát úgy felborzolta, hogy egy mó­kus díszeként is becsületére vált volna. Aztán az állatok olimpiáján biztos aranyérmes lehetne, annyi­szor győzte már le nekirohanásból a földszinti lakásunk erkélyének magas korlátját. Érthető okokból, mentve fénylő, fekete-fehér bundá­ját. Mára már a drótüveg alján vész be-ki járatot vágattunk. Estefelé Mancika mikor hazasza­ladt portyájáról, első pillanatban fel sem tűnt semmi. Egyszer csak szembetűnt, hogy felturbózott far­ka vastagon maradt. De mi az ott a tomposa végén? A szőnyegre hul­lott vércseppek árulkodtak. A farka vége arasznyira lecsupaszítva. Csak a csont maradt meg. Kinek lehetett útjában ez az ártatlan pára, a Föld legjámborabb Mancikája? A mi ut­cánkban a macskák hátrányos helyzetűek. Manci nagyiját meg­mérgezték. Az idesanyja combját éles metszőfogak harapták át. Az ál­latkórházban az ínszalagot, műit két cémaszálat, előttem kötötték össze. A műtétje sikerült, izmai ma, két év múltán is jól működnek. A szörnyűség nyomait Mancika sza­porán nyalogatta, mint amikor nagy mosakodást rendez. Szóltunk hozzá, nagy, kerek, beszédes sze­mekkel ránk nézett. Mikor simogat­tuk, dorombolni kezdett. A gyógyintézetben megröntge­nezték. Megállapították, hogy a kül­sőleg épnek látszó testrészt csak a bőr tartja. Amputálni kellett. A szép, hosszú, koromfekete büszke­ségéből csak piciny csonk maradt. Az orvos véleménye szerint kutya­marás. Kötözésre hordtam. A pi­cinyke farkmca egy hónap múlva már szinte teljesen gyógyult. Olyan, mint régen, működik, mozgatja, ahogyan kell, csak kurta. Manci ugyanúgy ugrik fel az er­kélyre, mint korábban, végig is sé­tál ott, de a csahosok elől menekül. A szomszédunk egyébként igen mérges tacskója kivétel lett. Nem zavarja már meg Mancikát, ő nem fújja fel magát. Barátságba kerültek. Mondhatnám, koalíciót kötöttek. Ketten együtt talán még a nagy ku­tyákat is elzavarják. Ismerősöm cilikénket látva fejét csóválta. Kisasszonyunk erényeit próbáltam dicsérni: olyan szolid, békés. Ez a baj, magyarázták. Végül is tudom. A pozitív szelekció. Az élővilágban az erősebb legyőzi a gyengébbet. Hulljon a férgese? Ázért egy gyatogszőrösnek, még ha fogyatékos is, lehetnek értékei. Mondják, az állat és a gazdája hosz- szas megértő viszonyában bizo­nyos mértékben az egyedek egy­más „képéhez” hasonulnak. Lehet, hogy a legjámborabb Mancika az én vagyok? Simon Imre (rím a szerk-ben) Egy felszabadult nap A Heves Megyei Polgárőr Szövet­ség több műit ezer tagja vidám és felszabadult napot töltött el au­gusztus 7-én a Tisza-tó partjánál, Sarudon. Különböző tréfás vetélke­dőkön mérték össze az erejüket, mint a csónakhúzás felfelé a gáton, homokfoci, horgászverseny, vala­mint az elmaradhatatlan főzőver­seny. A meleg nyári napot a hideg sör ellensúlyozta, miközben a színpadon egymást váltották a szó­rakoztató programok. Nagy sikert aratott úgy a polgárőrök, mint a fürdővendégek körében az Egri Adáshiba színjátszó csoport gáton előadott produkciója. A kora estig tartó rendezvényről minden részt­vevő élményekkel és energiával feltöltődve térhetett haza, hogy újult erővel kezdhesse megszokott hétköznapjait. Ahhoz azonban, hogy ez így végbemehessen, szük­ség volt önzetlen emberek és intéz­mények segítségére is. Ezúton sze­retném megköszönni a támogatást a Heves Megyei Önkormányzat­nak, a Heves Megyei Rendőr-főka­pitányságnak, Tajcs Zoltán, ilL Nagy István rendőr alezredesnek, a Prevenció Bűnmegelőzési Alapít­vány kuratóriuma elnökének, ill társelnökének, Kiss István sarudi polgármesternek, Besenyei Sándor rendőr századosnak, a sarudi rend­őrőrs parancsnokának, Karkus Já­nos besenyőtelki vállalkozónak, Gál Jánosnak, a Tündérrózsa kikö­tő tulajdonosának, a Signál Biztosí­tó gyöngyösi irodájának, az Adás­hiba színjátszó csoport tagjainak és Gyöngy András vállalkozónak, aki az említett több mint ezer em­bert ellátta nem mindennapi ízű babgulyással. Azt hiszem, hogy a megjelent polgárőr társaim nevé­ben is nagybetűvel mondhatom, hogy uraim, köszönöm! Farkas Ágoston, a Heves Megyei Polgárőr Szövetség elnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents