Heves Megyei Hírlap, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)
2004-08-16 / 191. szám
6. OLDAL H 0 R I Z 0 N T 2004. Augusztus 16., hétfő ||| Kisrigó és kanveréb, jöjjenek hát közelébb! Zakatol a Disco Express. „Lesben áll egy cápa...” Nem glória. A cél a korong és a bajnokság sék ezt elfeledni egy percre sem, még étlapilag se! Az étel egyébként rendben van, a vendéglátásra nem lehet panasz, ez igaz a további napokra is, bizton állíthatjuk, folyamatos tesztelésünk alapján. A másik állandó élmény az a hang- és fénytechnika: minden a helyén van, minden nagyon jól és nagyot szól, bár a technikusok elárulják, ami rendre tüdőn üt a lábdobból, az csak a kímélőprogram, ennél többre - vagyis pontosan a duplájára - képes a cucc. Mindez persze már este történik, az első este, amikorra cirka másfél ezer ember gyűlik össze, hogy bulizzon egy kiválót a Disco Express, a Hooligans és a Republic koncertjére. A technika nagyszerűségét ékesen bizonyítja, hogy ezúttal még a Hooligans is kitűnően szól, amit azért fontos megemlíteni, mert az utóbbi alkalmakkor pocsék, illetve később feledhető minőségben voltunk kénytelenek A Republik szintén hozza, amit megszokott tőle a közönség, amelyik egyébként Gyöngyösön gyakorta csápolhat Cipőéknek. A beállás alatt némi borkóstolást imitálunk - ásványvízzel, a társaság kedvéért -, s eközben szemléljük a gyülekező és pohara- zó népeket.- A magam fajta vén marha már nem ugrálhat az első sorban megfelelő bemelegítés nélkül - mondja Pisti, a régi ismerős, aki persze legfeljebb, ha középkorú, de ne vesszünk el a részletekben. A pici pocakot eresztett tisztes köz- tisztviselő REPUBLIC feliratú pólóban oson a borkimérde felé, alapozni, úgymond. Mintegy mellékesen árulja el: egy kiterjedt rajongói csoport öntudatos tagjaként érkezett, s ők bizony szinte mindenhová követik az imádott zenekart. Mint kiderül, nem ők az egyetlenek, miután egy másik csapat is jelentős erőkkel vonul fel, szintén egyenpólóban, ami büszkén hirdeti, hogy itt a Republic-rajongók mátrai tábora is zajlik, mintegy civil kiegészítéseként a hivatalos programnak. Mindezek ismeretében - de e nélkül is - kellemetlen intermezzo, hogy amolyan sztárallűrös fene tudja, miért, az egyébként kiváló koncert végén a frontember megharagszik nagyjából mindenkire, tán még magára is. (Úgy hírlik, a buli végébe „belecicergődiszkón húzta fel magát, kár, hogy ez nem derült ki, sokkal inkább úgy tűnt, mintha a közönségből lenne elege...) Sebaj, eljött az este, s aki kellően fesztiválhangulatba került, az bőszen diszkózhat, akinek meg elég ennyi - esetleg aznap még dolgozik - az csendesen elindul haza. Jutalom a nap végén, pontosabban egy új nap hajnalán. Tizenhárom- Szép telünk van - üdvözöljük a már fent lévőket másnap délután, miközben a szúrós széllel dacolva igyekszünk élvezni a még épp elcsípett borbemutatót. Az élvezet persze kimondottan virtuális, mert egyrészt ilyen időben legfeljebb forralva innánk bort - ami ezen kiváló mátrai nedűkkel szemben kimondott tiszteletlenség lenne -, másrészt a hányatott sorsú toll- nok mindig szolgálatban van, s ezen állapotában figyel, tapasztal, fotóz és hallgat, esetleg beszél, de semmiképp sem borozik. Szerencsére akadnak azért, akik magukhoz ragadják a kezdeményezést és a gravírozott poharakat, s végigkóstolják az épp terítéken lévő borokat. A látogatottság olyan, amilyen péntek tizenharmadikán lehet, kár is erre szót vesztegetni. Majd estére - hangzik rendre a biztatás, alapozva az előző nap tapasztalataira. Ez némileg megdőlni látszik kora este, amikor a Karabély koncertjén maroknyi az egyébként igen lelkes közönség, ám a srácokat ez nem zavarja, kiváló bvdit csapnak, látszik, hogy maguk is élvezik, amit csinálnak. Hiába, ők még a pályájuk elején tartanak, így aztán tehetségükkel vetekszik lelkesedésük. A muzsika kiváló, szinte látjuk lelki szemeinkkel - vigyázz! kiteljesedik a képzavar -, avagy halljuk lelki füleinkkel, amint néhány év múlva sokezres tömeg üvölti majd az akkorra joggal slágerré váló „preromantikus szoftrock” nóta refrénjét: valami miatt a f@szom a divat... Mielőtt az oktalan vulgaritás vádjával illetnének, érdemes itt kicsit elidőzni: a Karabély valami fantasztikus. Még Róni, a vizsla is érdeklődve hallgatja a három zenész muzsikáját, akik gitár, bass- gitár, dob felállásban olyan „gömbölyű", tét és váüozatos nótákat adnak elő, hogy az csak na. A mai fél- (vagy tán egészen) playback világban ez bizony több, mint dicséretes. Semmi digitális fir- lefranc, két nyakon tíz húr (később csak kilenc), két torok és némi kifeszített bőr, és kész a zene, ami ráadásul jó. Nagyon. A fejlődés pedig töretlen „régi” számaik meggyőznek arról, hogy az egyenletes zenei teljesítmény egyre vere- tesebb szövegekkel párosul Hiszen az egyébként fiatal társaság „őskori” nótája még arról szólt, hogyaszongya: „fogom a fejed édes, okádj egy véresetmost meg már tessék, szinte cizellát lírai- sággal mondják el, hogy mit gondolnak és tudnak az életről. Legyen elég ennyi a dicséretből, már csak azért is, mert amikor a krónikás idáig jut a helyszíni beszámolóban, a NOX táncosai hatalmas fáklyákkal bevonulnak a színpadra. Valódi zenészek valódi hangszereken szolgáltatják a valódi hangokat (copyright Takáts Tamás), úgyhogy ezt közelről látni és hallani kell. Örömmel Láttuk, hallottuk, élveztük. És nem csak mi, a publikum, hanem a NOX is, bensőséges és egyben fergeteges bulit csaptak a Latin Combo által már kellően bemelegített - vagy inkább feltüzelt - közönség őszinte örömére. Mielőtt a Kedves Olvasó - na meg a szigorú szerkesztő - megróna, amiért már sokadszor emlegetjük fel azt, hogy a zenészek örömmel és lelkesen teszik a dolgukat, sietünk leszögezni: ezt bizony nem árt, meg aztán jól is esik újra és újra elmondani. Egyrészt, mert önmagában is szép és örömteli dolog, másrészt, mert olyan világban élünk, ahol minden üzlet, s talán épp ezért nemcsak, hogy minden kifejezhető pénzben, de egyre inkább csak pénzben fejezhető ki bármi is. A mosolytalan bolti eladók, néma hentesek, lesajnáló tekintetű show- bizniszelők és megfáradt ügyeskedők világában- vagyis manapság - bizony meg kell állni egy elismerő - és kicsit tán irigykedő - szóra, ha olyasmit lát az ember, hogy valaki örömmel teszi azt, amire egyébként szerződött. Ennyit a picit műfajidegen - ám élvezettel elkövetett - bölcselkedésről, folyjék hát tovább a beszámoló!- Senki sem lehet próféta a saját hazájában - fogad széles mosolylyal a „hegy másik oldaláról”, vagyis a tollnok akáclombos szülő- városkájából érkezett tenyérjós. A jóga-sátor mellett jövendölő „vajá- kos asszony” szerint idegenek jövőjét fürkészni hálásabb feladat, mint mondjuk gyerekkori pajtások tenyeréből megállapítani a sors várható útjait. Már csak azért is, mert kutyafuttában nem lehet belelesni az ismeretlenbe, márpedig a barátok mindig türelmetlenek. Ez utóbbit már mi tesszük hozzá, bízva abban, hogy a látóasszony is egyetért gondolatai efféle továbbvitelével. (Nyilván így van, különben szólt volna, hogy meg ne próbáljunk másnap hajnalban ilyen badarságot leírni...) „Relativity” Megjött a mai (szombati) újság, s elérkezett a billentyűk fölé görnyedve elfogyasztandó második kávé ideje - óh, átkozott lapzárta, leadási határidő, és egyáltalán. Átfutjuk a lapot, megnézzük, hogy mit írtak a kollégák, különös tekintettel a Pécsett zajló művészeti világfesztiválra, aztán nyugtázzuk, hogy mit is hordtunk össze mi magunk a tegnap (pénteken) a tegnapelőtti (csütörtöki) éjszakáról, meg arról, hogy mi várható ma (azaz szombaton), amiről persze az „igazi ma” (vagyis hétfőn) már most múlt időben kéne beszámolni, na de hogyan tehetnénk, ha elfelejtettük megkérdezni péntek este, hogy milyen idő „volt” szombaton (csakazértis: tegnapelőtt), mennyien jöttek el a fesztiválra, ki mindenkivel találkoztunk, beszélgettünk például lapunk sátránál, mit mesélt a Nemere István után érkező Garamvölgyi László, hogyan sikerültek a délutáni, majd esti koncertek, s mind a programok, amelyekről hely híján említést sem tettünk. Milyen kunszto- kat mutattak be az országos bajnokság döntőjében akadályversenyző biciklisták, hogy miként értékelték a program zárultával a fesztivált a szervezők, továbbá, hogyan érezték magukat a népek, milyen bulit csapott a Saragossa Band. Akik egyébként bármenynyire legendák, amúgy hús-vér emberek, s ezt az is bizonyítja, hogy például imádnak éjszakai túrázni, igaz, nem a szervezett program keretében, hanem - amint az igazi sztárokhoz illik is- a maguk útját járva. Nos, aki a fenti idősíkok között még kiismeri magát, azt ma (segítek: szombaton) meghívom a fesztiválon fellelhető bármelyik kiváló borra, egy teljes palackkal. Addig is legyen elég annyi: amit eddig láttunk, hallottunk és tapasztaltunk azt erősíti: történt valami a Mátrában, valami, ami eddig nem volt, viszont reméljük, hogy még lesz. SUHA PÉTER sen, ha a pecsenye mellett az ember óhatatlanul is elkezdi felidézni hasonló alkalmakkor szerzett kevésbé szívderítő emlékeit.)- Van ez a bükki, rizzsel, vagy a másik sátornál választhatnak flekként, frissen sültet - mondja a pult mögött álló férfi, akivel gyorsan tisztázzuk: itt most mátrai az étel neve, igaz, ahonnan ők jöttek - vagyis Miskolcon - valóban a Bükk a hazai pálya, de most kérem a Mátrában vagyunk, ne teselviselni az egyébként minden kétséget kizáróan érdemdús zenekar produkcióit. De itt most más van, a hangszerek tisztán szólnak, az ének sokkal több, mint érthető, egyszóval le a kalappal a hangmérnökök, no meg a technika előtt. A „huligánok” is élvezik a koncertet, nyomnak is vagy másfél órát, csúcspontként természetesen a „Királylány" ígérkezik, de újabb meglepetésként érkezik a ráadás ráadása a „Paradicsom”. Nemcsak a házigazdák számítottak sok vendégre, hanem a rend derék őrei is, akik csütörtökön kora délelőtt elfoglalták állásaikat Mátrafüreden, s nem is tágítottak onnan a traffipaxszal késő délutánig. No persze, kezdésnek nem is rossz egy kis figyelmeztetés: emberek, tudjuk, hogy jöttök, viselkedjetek rendesen. Nos, nem is volt baj. Minden rendben zajlott az első alkalommal megrendezett Mátra Fesztiválon. Mátraháza-Sástó Ahhoz képest, hogy szerda délután még szinte alig mutatott más képet a Sástó és környéke, mint máskor szokott, másnapra minden készen állt a látogatók fogadására. Felépültek a színpadok, álltak a vendéglátó-sátrak, megérkeztek a borosok is, a gyereksziget teljes felszereléssel várta a „tappancsosnak” felcsapni készülő csemetéket, elsősorban az ovisokat. Őket egyébként a szervezők külön is meginvitálták egy délelőtti mókázásra, így azok a csöppségek, akik talán kevésbé érezték szerencsésnek magukat, amiért a szünidő alatt is óvó nénikre bízattak, egy csapásra az első tappancsosokká lettek, s egyben „nulladik napi" haszonélvezői a kezdeményezésnek, ami családi programot igyekezett kínálni kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Mindezt a Sziget után egy nappal, ami már csak azért is fontos, mert egyrészt a kétkedők szerint korai egy másik, országosnak szánt - ha mégoly turisztikai is - fesztivált szervezni a kétségkívül legnagyobb hazai dzsembori után, másrészt akadtak olyan eszközök, amelyek nem sokkal korábban még a Hajógyári szigeten „teljesítettek szolgálatot”. Mindez persze nem a helyi erőforrásokra igaz, amelyekből akadt bőven, pontosabban szólva a kínálat nagy részét - a fesztivál szándékának és céljának megfelelően - a térség, a Mátra állította ki. A környező települések és Gyöngyös borászatai több, mint kéttu- catnyian képviseltették magukat, számos civil szervezet kapcsolódott be a rendezvénybe, a legkülönfélébb produkciókat, látnivalókat kínálva, s megismertetve persze egyúttal a látogatókat saját tevékenységével, értékeivel is. S hogy mik voltak ezek a helyi értékek? Elsősorban a bor és az äkek, mert az idegenforgalomra is igaz, ami a potenciális vőlegények megnyerésére: a gyomron keresztül vezet azóta sikerhez. De ne szaladjunk ennyire előre, mivel hétköznap lévén, legfeljebb este vállalkozik az ember egy kis poharazgatásra. Déltájban érkezvén - és csak ezért - mi más, mint az ízlelőbimbók felcsigázása, s egyben a kitartóan követelő gyomor megnyugtatása a megfáradt tollnok első dolga. (Csak zárójelben: ezúttal egészen könnyen sikerük bejutni az egyébként gondosan és a lehetőségekhez mérten diszkréten őrzött fesztiválterületre, ami azért kezdésnek, első benyomásnak nem rossz, különöHej, Dunáról... A NOX zenekarral érkezett
