Heves Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-07 / 157. szám

2004. Július 7., szerda PF 2 3. 7. OLDAL Még egyszer a kampányról Buktatás nélkül is A Heves Megyei Hírlap a válasz­tást megelőző napon látta idő­szerűnek közölni Jónás Ági új­ságírónak a „Kampány a temp­lomban” című cikkét, amire már a kampánycsend miatt nem lehe­tett reagálni. Sebaj. A panaszára­dat azonban „Elszánt hívek az érseknél” címmel folytatódik. Ebben azt sugallja a lap „egyházi szakértője”, hogy a felsővárosi hívek körében többekben is „vis­szatetszést keltett a miséző pap fellépése”. A Gyöngyösi Kolping Család Egyesületet felső- és alsóvárosi hí­vek alkotjuk. Egyöntetűen kije­lentjük, hogy kifejezetten igényel­jük papjainktól, hogy az evangéli­um hirdetése mellett az egyház társadalmi tanítását is közvetítsék számunkra. Nekünk természetes, hogy a „feljelentett atya” az Egri Főegyházmegye Zsinati Könyve 18.3.9. pontja szerint teljesíti hi­vatását. Ebben az áll, hogy „a felnőtt- képzés keretében a világi hívek kapjanak rendszeres továbbkép­zést az egyház társadalmi tanítá­sából, hogy azt hatékonyan kép­viselhessék a társadalmi és politi­kai fórumokon”. A pártállami időkben ettől el voltunk zárva. A katekizmus oktatása a szentbe­széd keretében nem más, mint az evangélium értelmezése, útmuta­tás a mindennapi életben. Az „egyszerű hívek” többségének könyvtárában (és a közkönyvtá­rak zömében) ezek az egyházi ki­adványok nincsenek meg, vagy nehezen hozzáférhetők. Őszintén reméljük, hogy ezt belátják és elfogadják a „csak ma­guk módján vallásos” felebaráta­ink is. Biztosíthatjuk a Hírlaphoz forduló panaszost is, hogy mi nem közösítettük ki. A cikk meg­jelenését követő napon erről az alsóvárosi templomban is meg­győződhetett, amikor a prédiká­ció során szeretettel üdvözölte az ottani atya. Megértőek voltunk mi is. A magunk részéről azt java­soljuk a panaszosnak — és min­den érdeklődőnek -, hogy frissít­se fel korábban megszerzett hit­beli ismereteit, hiszen a Vatikáni Zsinat tanítása és a pápai encikli- kák 1993 előtt magyar nyelven nem is jelentek meg, és egyházi iskolákban sem oktathatták. Reméljük továbbá, hogy az egyházak értékközvetítő munká­ja, társadalmi és erkölcsi tanítása nem csak választási időszakban kelti fel a lap figyelmét. Abban is bízunk, hogy a Hírlap a mi véle­ményünknek is helyt ad. Az egyesület tagsága nevében: HoUó Vilmos elnök *** Tisztelt Elnök Úr! Az újságírás mindennapos gya­korlata a lapunk felé jelzéssel élők felvetéseinek kezelése. Alapvető szakmai követelmény valameny- nyi érintett fél véleményének közvetítése, ami jelen esetben is megtörtént. A véleményeket nem az újságíró alakítja ki, ő csupán közvetítő szerepet játszik, kívül- állósága és objektivitása kötelező megtartásával Dr. Rács Csabával folytatott - megítélésem szerint korrekt és mindkettőnk számára kielégítő - beszélgetésem során a káplán úr sem emelt kifogást az ilyen fajta tájékoztatás ellen, je­lezte, hogy nem kívánja az ügy to­vábbi, nyilvánosság előtti vitáját gerjeszteni, ezért nyilatkozni sem szándékozik. Tagságuk nevében írt levelére (melyben meglepő módon a krónikást, a hír hozóját okolja vélt sérelmekért) tehát ere­deti szándékom ellenére vagyok kénytelen válaszolni, ha már megtisztelt azzal, hogy „egyházi szakértővé” léptetett elő. Termé­szetesen egyetlen újságíró sem érthet mindenhez, így én sem. Ennek ellenére igyekszem megfe­lelő felkészültséggel kezelni vala­mennyi tárgykört, amellyel mun­kám során foglalkoznom kelL S bár szakértő nem vagyok, egyete­mi éveim alatt volt szerencsém liturgikát, Biblia-, vallás- és egy­háztörténetet tanulni a piarista Medvigy Mihálytól (aki a kollok­viumokon tudást és nem világné­zetet osztályzott), szeminárium- vezetőmtől, Donáth László evan­gélikus lelkésztől, olvastatták és elemeztették velünk a Szentírást latinul és ógörögül, és négy sze­meszteren át hallgathattam val­láspszichológiát Popper Pétertől (aki szintén „csak a maga mód­ján” vallásos, de hogy csakugyan és mélyen az, azt művei és mun­kássága ismeretében dőreség vol­na kétségbe vonni bárkinek). Bár Ön azt írja, hogy 1993. előtt még egyházi iskolákban sem oktatták a n. Vatikáni Zsinat tanításait, örömmel tudatom, hogy tanára­inknak köszönhetően - bár „vilá­gi” intézményben - mi már 1990- től megismerkedtünk a zsinat irányelveivel (Köztük például a Sacrosanctum Concilium kezdetű konstitúcióval, a Dignita Humanae kezdetű deklarációval, és nemkülönben az Inter Mirifica kezdetű dekrétummal) Utolsó be­kezdésben foglalt óhaját már csak azért sem értem, mert Önnek sze­mély szerint is tudomása van ar­ról hogy (választási időszakon kí­vül) hosszú évek óta, a most kifo­gásolt írásoknál jóval nagyobb terjedelemben foglalkozom val­lástörténeti vonatkozású témák­kal is, rendszeresen tudósítok egyházi eseményekről, számta­lanszor írtam a Kolping Egyesület rendezvényeiről, s talán az Ön fi­gyelmét sem kerülte $1 legutóbb a dr. Nagy Lajos apát-kanonok úr városi kitüntetése kapcsán írt méltatásom. Legjobb tudomásom szerint e tárgyú írásaimmal szem­ben eddig nem fogalmazódott meg kifogás. A magam részéről hasonló tájékoztatásra törekszem a továbbiakban is. Tisztelettel Jónás Ági A lap június 23-ai számában „Ki áll a katedrán?” címmel megjelent írás kapcsán több fontos és lénye­ges információt szeretnék meg­osztani önökkeL Az érintett cikk, amely ugyan vélemény, olyan fel- tételezésekből indul ki, amelyek­nek a valósághoz, a tényékhez nem sok közük van. A sajtósza­badság alapvető ismérve, hogy mindenki szabadon elmondhatja a véleményét, de a vélemény ki­alakítása előtt fontos a tájékozó­dás, a tények ismerete. Ha valaki egy törvényről alkot még oly sar­kalatos véleményt is, annak előbb magát a jogszabályt kell megis­mernie, mielőtt kialakítja állás­pontját. Különösen igaz ez, ha va­laki a nagy nyilvánosság előtt teszi mindezt. A hiteles tájékoztatás érdeké­ben szeretnék néhány alapvető információt közölni önökkel: A gyerekek kicsi korban még nagyon eltérő ütemben fejlődnek (például az alsó tagozaton a pilla­natnyi mentális fejlettségükben az egy évfolyamra járók között is többévnyi eltérés van), és sokan komoly hátrányokkal kerülnek be otthonról az iskolába. Megfelelő figyelemmel és korszerű oktatás­sal azonban a lassabban indulók is behozzák lemaradásukat, és a negyedik év végére szinte kivétel nélkül el tudják sajátítani az alap­vető készségeket. Ahogyan azt számos európai ország példája bi­zonyítja, mindez buktatás nélkül is lehetséges. Igaz, ön Lengyel Pálnak címezte a kérdést, de akár válaszol majd a megszólított, akár nem, én erős késztetést érzek arra, hogy gondo­lataimat papírra vessem. Régóta ismerem önt, 1987 óta. Akkor tette be a lábát Egerbe, s lett egy csapás­ra nagyon felkapott és meghatáro­zó alakja a Gárdonyi Géza Színház új, önálló színtársulatának. (Isme­retségünk egyoldalú, mert én min­dig a nézőtérről figyeltem.) Gáli László, a második színházalapító nagyon bízott önben, és nagy sze­repek sokaságát bízta magára. Lengyel Pált egyáltalán nem is­merem. Nem őmiatta írok, ő majd megvédi saját magát és a Harle­kin t az ön vádjával szemben, ha érdemesnek tartja. De ki védi meg önt, kedves Sziki Károly, aki most már több éve módszeresen rom­bolja saját művészi és emberi hi­telét? Egykor sokan rajongtak ma­gáére aki nem csupán a színház­ban, de minden lehetséges helyen felbukkant a városban versműso­raival — mintegy a határon túli magyarság szószólójaként. Emlé­kezetesek a ma már nem létező Garabonciás könyvesboltban tar­tott forró hangulatú esték. Emlék­szem, és nagyon szomorú va­2004. szeptember 1-jétől az álta­lános iskolai tanuló az első évfolya­mon (a későbbi években pedig fel­menő rendszerben bevezetve az első három évfolyamon) a szülő beleegyezése nélkül csak akkor utasítható évfolyamismétlésre, ha a tanulmányi követelményeket az iskolából való igazolt és igazolatlan mulasztás miatt nem tudta teljesí­teni. Lehetőség van az évfolyam megismétlésére abban az esetben is, ha a tanuló felsőbb évfolyamba léphetne ugyan, de a szülő kéri az évismétlést A hagyományos osztályzattal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy ez a fajta értékelés sokkal több mindent takar el, mint amen­nyit eláruL Jelenleg a hagyomá­nyos magyar iskolákban a hagyo­mányos értékelési módokkal az életben való sikerességhez szüksé­ges tíz legfontosabb intelligencia­komponensből mindössze kettőt értékelünk. A gyerek legtöbb ké­pessége többnyire tudatos értéke­lés, és így sajnos valószínűleg tuda­tos fejlesztés nélkül marad. Alapve­tően fontos tehát, hogy a diákok egy érdemjegynél árnyaltabb érté­kelést kapjanak. Ezért 2004. szep­tember 1-jétől az első évfolyamon (a későbbi években pedig felmenő rendszerben bevezetve az első há­rom évfolyamon és a negyedik év­folyamon félévkor) kötelező lesz a tanuló szöveges értékelése. A szö­veges minősítés formáját az isko­lák pedagógiai programjukban ma­guk határozzák meg, a tanítók gyök. Megint egy ember, akiben csalódnom kellett. Melyik az ön igazi arca? Csalódott és becsapott vagyok egyszerre. Ma már sajnos tisztán látom, s látjuk többen is, hogy a tűz, a he­vület csak exhibicionizmus volt (tehetséges rutin), a mindenütt je­lenlevés: PR-tevékenység. Ön hir­telen hátat fordított a nagyszín­háznak, s lett bábszínház-igazga­tó. Na, akkor kezdődött az ön mélyrepülése. Nem művészi alá­zattal közelített új feladatához, amihez megkapta a maximális tá­mogatást az önkormányzat részé­ről hanem gőggel és szerény hoz­záértéssel Sikerült is szétvernie az egykor országos hírű, Egerben pedig nagyon szeretett és állandó­an telt házas Harlekint. Ha nem is lehettem ott minden, az ön vezeté­se alatt született produkció bemu­tatásán, azért óvónő és tanárnő is­merőseim be-beszámoltak a le­hangoló működésrőL így tudom, mivé fajult az egykor igazán mű­vészi munkát végző, de sohasem unalmas és öncélú bábszínház. Drámaian csökkent az előadá­sok látogatottsága az ön mindenfe­lé hangoztatott statisztikái ellené­re. A bábszínház többé nem a me­lehet... munkáját az Oktatási Minisztéri­um egy gyakorlati példákat is tar­talmazó kiadvánnyal is segíti. En­nek az értékelési módnak az a cél­ja, hogy a pedagógus a korábbinál pontosabban tájékoztassa a szülőt: miben sikeres a gyermek, miben kell javulnia, milyen kérdésekre kell több figyelmet fordítania. Az előző években közel 5000 el­sős, és évfolyamonként további egy-két ezer alsós kisiskolás bukott meg évente. Nekik ez minden bi­zonnyal egész életükre szóló trau­ma, talán soha be nem hozható hátrány lesz, holott lehet, csak ne­hézséget okozott nekik a beillesz­kedés, vagy éppen az első években az átlagosnál lassabban fejlődtek. Kellő odafigyeléssel türelemmel ez a hátrányuk könnyen ledolgozha­tó, és általában nem az a legjobb megoldás, hogy megbuktatjuk őket (2004. szeptember 1-jétől az egyéni foglalkozás időkerete is nö­vekszik az iskolákban, hogy szük­ség esetén a lemaradók az eddigi- elméi több külön segítséget kap­hassanak.) Ezek az intézkedések nemhogy szűkítenék a katedrán állók jogkör­ét, hanem sokkal inkább kiszélesí­tik lehetőségeiket, bővítik eszköze­iket Mindezt elsősorban a gyere­kek érdekében, a szülők bevonásá­val, a pedagógusi szakma nagyfo­kú tisztelete mellett. Üdvözlettel: Sipos János közoktatási helyettes államtitkár sékről és nem a gyerekeknek szólt, hanem csakis önrőL Aztán egyszer csak fel kellett állnia az igazgatói székből, s át kellett adnia a helyet másnak, aki — szögezzük le! — nem az éjszaka sötét leple alatt, partizánként lett bábszín­ház-igazgató, hanem nyílt pályá­zaton nyerte el ezt a posztot. Ón egykor tehetséggel a környezeté­től kapott bizalom és elismerés se­gítségével felépítette színész imázsát a városban. Most dara­bonként, önkezével bontja le. Szétrombolja, ha már eddig szét nem rombolta még az emlékét is annak, aki egykor ön volt az egri­ek szemében. Kár! Szíve joga. De ha valóban Len­gyel Pállal akad diskurálnivalója, kímélje meg a nagyérdeműt és az újságolvasókat grafomán rohamai­tól a Hírlap hasábjain. Ha viszont az új direktor a bábszínházban csak ürügy az ön számára, hogy közéletisége látszatát fenntartsa sorozatos akcióival, akkor viszont ideje lenne már testhez álló alkotó munkához látnia - esetleg máshol az országban -, ha Egerben eny- nyire rosszul érzi magái Szentkúti Anna (cím a szerkőben) Szakmai gyakorlat Vasárnap délben 33 diák indult három hónapos szakmai gyakor­latra Németországba. Az Egri Ke reskedelmi, Mezőgazdasági, Vendéglátóipari Szakközép-, Szakiskola és Kollégium 12 éve tartó szakmai kapcsolatban áll a Ravensburgi Szakácsklubbal Az együttműködés keretében évente 30-40 tanuló tölti a térségben nyá­ri szakmai gyakorlatát Az idén a diákok több hónapos nyelvi, szakmai, lélektani felkészítésen vettek részt. A tanfolyamok költ­ségeit iskolánk az Oktatási Mi­nisztérium Szakiskolai Fejlesztési Programirodájának és az Európai Bizottság Leonardo da Vinci prog­ramjának közös pályázatán nyert összegből finanszírozza. ______■ A kaktusz virága Június elején az OBI Áruházban jártam. Valahányszor betévedek, mindig felkeresem a kertészetet, válogatok a szebbnél szebb virá­gok között. Örömmel fedeztem fel a nagy pálmafa alatt egy tálcán a virágzó kaktuszok sokaságát. Vonzotta az ember szemét a pici tüskék felé emelkedő virágözön. Természetesen nem tudtam el­lenállni, és így 6479 Ft/db vettem két kis szúrós csodát. Óvatosan csomagoltam, gondosan helyez­tem el az autóban, hogy virágjai­kat megőrizzem. Kerestem a la­kásban a legmegfelelőbb helyet, hogy friss szerzeményeimben sokáig gyönyörködhessek én is, és a hozzám látogatók is. Múltak a napok és a virágok ugyanúgy pompáztak. Elmúlt már három hét, amikor kezdtem gyanakodni és közelebbről megvizsgáltam. Ekkor ért a meglepetés: a kaktusz virága nem az, aminek látszik. Gondos kezek száraz virágot tűz­tek, mintegy dekorációként a nö­vényre. Rá kellett döbbennem, hogy „palira vettek”. Aki az OBI- ban a kaktuszok között válogat, nézze meg jól hogy miből van a kaktusz virága. (név és rím a szerL -ben) Levelezőink figyelmébe Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy az anyagtorlódás elkerülé­se érdekében lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelem­ben fogalmazzák meg gondola­taikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve, és szerkesztett formá­ban tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelőssé­get nem vállaLCsak a teljes név­vel, címmel ellátott írásokat je­lentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. sz. A borítékra ír- ják rá: Pf. 23._______________■ Hogyan tovább, Sziki Károly...? Leszavazták a handabandázókat! Örömmel konstatálom, hogy Euró­pa dolgozó népe „hadat üzent” a politikacsinálóknak. Avagy nem volt tétje a népi választásnak? Már­is leszögezem: azt látom elfogad­ható megoldásnak, ha a „hatal­mat” gyakorló pártok - ország- gyűlési képviseletük arányában - ötévente kiválasztják az EU-parla- mentbe delegálandók személyéi S következésképp, a mindenkori „uralkodási” ciklust is öt évben kell meghatározni, így történne az összhang megteremtése az orszá­gok és az EU-pariament között. Ez­zel a lényeges tézissel foglalkozza­nak politikusaink, s ne a választó- polgárok riogatásával mert akit megtévesztenek, az bizonyára messze elkerüli a szavazóurnái Néhány gondolatban nézzük meg, hogy mi idézte elő a válasz­tással kapcsolatos érdektelenséget és közömbösséget ebben a kis or­szágban. A magyar politikusoknak és a politológiával is foglalkozó ta­nult emberek egyikének sem jutott eszébe az EU-pariament küldetésé­ről és jelentőségéről egyértelműen tájékoztatni az .alattvalókat” — a szavazni kívánók táborál Ehelyett a pártok egymás ellen acsarkod- tak. Ha a politika ilyen vulgáris agyagos talajba süllyedi a jövőben sem várható a népek választással kapcsolatos szimpátiája. Szabad legyen megemlítenem a következőket: az „ágitálások” idő­szakában az egyik párt elnöke azt merte kijelenteni, nem szeretné, ha a gazdagok még gazdagabbak­ká válnának, ezért a következő év­ben módosítani fogják a személyi jövedelemadó tételéi Kijelentése kampányfogásnak is fals volt, mert a pénzügyminiszter néhány nap­pal korábban arról adott tájékozta­tást, hogy négy éven át fél-fél szá­zalékkal tervezik az igen magas — 38%-os — adókulcs 36%-ra való csökkentéséi Nagyszerű: két szá­zalékponttal fog csökkenni a jól keresők — a gazdagok - adóterhe. A miniszter ebben a pillanatban hátradőlt bársonyszékében, avagy a feledékenység vett erőt rajta, mert a kevésbé megfizetettek adó­tételének reformjáról egyetlen szócskát sem ejtett. íme: a politi­kai fecsegés találkozott a szakem­ber kinyüatkozásávaL A kérdés jo­gos: kinek higgyen a választópol­gár? Nem kell kerülgetni a forró kását: ebben a magyaros vadkapi­talizmusban a kocka el van vetve, mert a gazdagok még gazdagab­bak lesznek — tervezi a pénzügy- miniszter —, a mind jobban elsze- gényedőknek pedig a sínylődés és a nélkülözés jut változatlanul Jut eszembe: sokkal tájékozot- tabbá és fogékonyabbá vált ko­runk embere a társadalmi és politi­kai események alakulása iránt, mint ahogyan azt vezetőink gon­dolják. Bizonyítom: becsapva érzi magát a homokdűnéken szorgos­kodni kívánó nyírségi ember, amely területen élők munkanélkü­lisége adott, s talán emiatt is mesz- sze elkerülte a szavazóhelyiségei Az érdektelenséget a sajtó már bi­zonyította. Avagy: csak nem gon­dolták komolyan a „magasban”, hogy a közel hatszázezerre tehető munkanélküli mozgalmi dalokat énekelve fogja megközelíteni a szavazóurnákat, s általuk választá­si rekord fog születni ebben az or­szágban? Mennyi víz lefolyt már a Dunán és a Tiszán, s még mindig időszerű: „bús koldusok Magyar- országa, ma se hitünk, se kenye­rünk”. B. István Eger (rím a szerkőben) Köszönet a Kiskörei Triatlonért A kiskörei XVIII. Tisza-tó Triatlon Fesztivál sikeres és balesetmentes lebonyolításáért a szervezőbi­zottság köszönetét fejezi ki Sós Ta­más úrnak a Heves Megyei Közgyűlés Elnökének, Dr. Tuza László Heves Megyei Rendőr- főkapitány úrnak, valamint Szén József Kisköre Nagyközség Polgár- mesterének, a Képviselő-testület tagjainak. Külön elismerés illeti a rendezői csapat munkáját, akik a zökkenőmentes rendezést segítet­ték. Kiemelkedően dolgozott: M. Szűcsné Kovács Valéria (verseny- iroda), Végvári Péter (úszó szak­ág), Csikós Tibor (kerékpáros szakág), M. Szűcs István (verseny- központ), Szász János (Depó), Tóth Gyula (időmérés). A verseny köz-és víziúti biztosításában Si­mon István alezredes, Csúr Péter százados, a Vízirendőrség, a Kis­körei Polgárőrség, a közhasznú dolgozók segítettek. Köszönjük a Magyar Triatlon Szövetség és a média támogatását. A verseny támogatói voltak: He­ves Megyei Önkormányzat, Tisza víz Vízerőmű kft., Tamamérai Takarékszövetkezet, Önkormányzat Kisköre, FANIS- PORT Gyük, IMOLA Cégcsoport Eger, Kállai Pékség Füzeabony, Közútkezelő Khl Eger, HEVESGÉP, Tisza-tó Térségi Fej­lesztési Tanács, AQUAKOND Kft. Boconád, HORIZONT Kft. Kisköre, Renault „Shick” Kft. Gyöngyös, DEKA-HYB Kft. Kisköre, Raab Karcher Tüzép Rl Gyöngyös, HM TŰZKÉV Eger, KÖTWIZIG Kiskö­re, Godó Lajos Országgyűlési Képviselő, ALGIDA, Junior Pízzéria Szabadvizű Strand Kiskö­re, Mata Kristály Párád, Szabad­vizű Strand Kisköre. Találkozzunk jövőre is Kiskö­rén! Kovács Márton

Next

/
Thumbnails
Contents