Heves Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-05 / 155. szám
6. OLDAL H O R 1 Z O N T 2004. Július 5., hétfő Képeslap az erdei szemétdombon Terepmotorok dübörgése veri fel a bükki hegyoldalak csendjét Az árulkodó keréknyomok. A motorosok semmitől sem riadnak vissza fotó: sz. i. A legutóbbi felhőszakadás még a sűrű lombkorona alatt is alaposan átáztatta a talajt, itt-ott még vizes, sáros szakaszokat kerülgetve jutunk fel a kiépített Vö- röskő-forráshoz. Fölöttünk magasodik a Vöröskő-lápa, ahonnan egy régi, a múlt század negyvenes éveiben használt kocsiút jön lefelé. Ezt a természet által visszavett, s fák között kanyargó mintegy másfél kilométer hosszú ösvényt az utóbbi két évben előszeretettel keresik fel bőgő masinájukkal a cross- motorosok.- Van, amikor csak négyen-öten, máskor húszán is feljönnek ide, hogy óriási hangzavarral nekivágjanak a csendes hegyoldalnak - mondja nem titkolt haraggal a hangjában Dómján István. Az erdei emberek zöld színű öltözékét viselő középkorú férfi a környező 1200 hektáros terület kerületvezető erdésze. S miután kerek harminchárom esztendeje járja ezt a Varróháztól a Bükk-fennsík pereméig terjedő erdőrészt, úgy ismer itt mindent, mint a tenyerét.- Valaha a csend birodalma volt ez - mutat körbe -, de amióta a motorosok meg a terepjáróval érkező autósok felfedezték, azóta oda van az erdő, a vad nyugalma. Nemrég is kinn voltam egy távolról jött vendég vadásszal, aki szarvasbikát szeretett volna lőni, ám alighogy elhelyezkedtünk, a várt állat helyett bőgő motorjával egy fiatalember került elénk. A történet végét már a Lambot-ház szomszédságában fejezi be az erdész. Ott, ahol meredeken ível felfelé a hegyoldal. Fenn a gerincen fut az a három kilométer hosszú cserkészút, amelyen át lehet menni a vöröskői részre.- Ezen a 30-35 fokos lejtőn teszik próbára magukat és a járműveiket az erdőt nem kímélő motorosok - mutatja a talajba száradt keréknyomokat. - Főként az esős időszakot követő napokat kedvelik, mert akkor szabályosan megbirkózhatnak a nehéz tereppel. De nemcsak ezért űznek veszélyes játékot itt, hanem azért is, mert mi van akkor, ha véletlenül eltalálja valamelyiküket egy vadászpuskából származó, gellert kapott, eltévedt lövedék...- Nem lehet tenni ellenük semmit?- Legfeljebb figyelmeztetni tudom őket, ha egyáltalán megállnak - hangzik az erdész válasza. - Ezeken a motorokon nincs azonosító jel, legfeljebb egy rajtszám van rajtuk, az pedig ebben az esetben semmit sem ér. A terepjáró autók rendszámát fel lehet ugyan írni, de nagyon nehéz bizonyítani, hogy itt randalíroztak velük. Ha van térerő, akkor a mobilon beszólunk a körzeti rendőrnek, de vagy elérjük vagy sem. Ha veszi is a hívást, nem biztos, hogy fel is jön ide. Jól tudják ezt az erdei utak, az eldugott ösvények és a békés tisztások roha- mozói is, így aztán - kihasználva a csordaszellem adta fölényüket - nem egyszer meg is fenyegetik az őket számon kérő erdészt vagy hivatásos vadászt.- Volt már, hogy a kollégám bottal volt kénytelen elhárítani az egyik erőszakosan fellépő motoros támadását - jegyzi meg kísérőnk.- Magam is kerültem már kemény szóváltásba velük - erősíti meg az elhangzottakat Vágner László, az Egererdő Erdészeti Rt. Felsőtárkányi Erdészetének a vezetője. Az erős testalkatú férfi megjelenése sem okozott különösebb riadalmat az erdei kalandorok körében, s amikor hivatalos minőségben megkérdezte tőlük, hogy mit keresnek itt, még ők voltak felháborodva.- Mi köze hozzá? Talán a magáé ez az erdő? - vágott vissza az egyik, sötétített arcvédőjű sisak mögé rejtőző fiatal motoros.- Nem az enyém, hanem a magyar államé...- Na látja, akkor jogom van itt lenni, mert én meg magyar állampolgár vagyok!- Azt, hogy ki és mit csinálhat itt, azt az erdőtörvény szabja meg.- Miért..., olyan is van? - hökkent meg a nagy mellényű motoros, majd sietve elhúzott. * Az erdőről és az erdő védelméről az 1966. évi LIV. törvény gondoskodik. Ebben egyebek között az áll, hogy „...az erdőterületen - annak rendeltetésétől függetlenül - üdülés és sportolás céljából gyalogosan bárki saját felelősségére ott tartózkodhat, melyet az erdőgazdálkodó tűrni köteles, kivéve, ha az arra jogosult a látogatás korlátozását az e törvényben foglaltak alapján elrendelte. A fokozottan védett természeti területen lévő erdőben való tartózkodásra a természetvédelmi jogszabályok az irányadók... Az erdőterületen kerékpározni és lovagolni, motorral, illetve gépkocsival közlekedni csak az arra kijelölt úton szabad.,” ■k- Ha ezt betartanák, nem is akadna gondunk velük - jegyzi meg az erdészetvezető. - Ezzel szemben az a helyzet, hogy ezeknek a nagy erejű, robosztus járműveknek a vezetői a legjobb esetben figyelmen kívül hagyják a tiltó táblákat. De a legtöbbször megrongálják, letörik, eldobják a figyelmeztető jelzéseket. Ha netán - mint mindjárt itt, Felsőtárkány közvetlen közelében - lezárt sorompó akad az útjukba, akkor képesek a terepjárókkal áthajtani a vasúti síneken, csak hogy bejussanak az erdőbe. Az utóbbi években nagyon rossz tapasztalatokat szerzett Misó Mihály vadászati ágazatvezető is. Mint mondja, az erdőt főként a hétvégeken, a délutáni, kora esti órákban elárasztó motoros zsonglőrök már nemcsak az erdei utakon közlekedő munkásokat, vagy az arra járó turistákat zavarják, hanem az értékes vadállomány életfeltételeit is mind inkább veszélyeztetik. Az ezen a területen élő gímszarvasok, vaddisznók, őzek, muflonok, s más vadak a pokoli zaj miatt elmenekülnek a megszokott pihenő- és táplálkozási helyeikről.- A hivalkodó erejű és méretű járművek eleinte csak az erdei utakon tűntek fel - meséli a fiatal szakember -, de ezeket a sima felületeket hamar megunták. Ezután vágtak neki a meredek hegyoldalaknak, mára már a vadászok által használt szűk cserkelő utakat sem kímélik. Hovatovább nem tudunk mit tenni ellenük, mert néha tucatjával jönnek, s szinte megfoghatatlanok. Ha fel is jelentjük egyiket-másikat, olcsón megússzák, s a következő alkalommal újra itt bőgetik a motorokat. •k Az Egererdő Rt. felsőtárkányi erdészete 13 ezer 500 hektáron gazdálkodik. Területe hat községgel Felsőtárkánnyal, Bükkzsérccel, Cserépfaluval, Cserépváraljával, Tarddal és Bogáccsal - határos. Mint Vágner László tájékoztat; fő tevékenységük a fakitermelés és az erdő felújítása, illetve a csemeteápolás, amit évente 1300-1500 hektáron végeznek. További fontos teendőjük a vadgazdálkodás, de ők tartják fenn a Stimecz-házig öt kilométer hosszan kígyózó erdei kisvasutat is. A tizenöt kerületben szolgálatot teljesítő erdészek irányításával vállalkozók végzik a különböző munkákat. Évente hozzávetőlegesen 27 ezer köbméter fát termelnek ki, ennek mintegy negyven százalékát úgynevezett ipari faként értékesítik, a többi tüzelőként a lakossághoz, illetve a kazincbarcikai hőerőműbe kerül.- Kinek, kinek megvan hát a maga feladata - mondja az erdészet vezetője, aki ezzel arra utal, hogy kollégáinak nem hiányzik a plusz munka. Pedig időnként arra kényszerülnek, hogy „nyomozzanak,, az erdőt nem kímé- lők, a szemetelők után. Egyikből is, másikból is akad bőven... k Vágner László szerint külön tanulmányt lehetne írni az erdők szennyezőiről: hol itt, hol ott bukkan fel egy- egy szemétkupac, amit főként az utak mentén hizlalnak a nemtörődöm emberek. Csak végig kell menni a Lillafüred felé vezető úton, vagy be kell térni az onnan leágazó erdei utakra, mondja, s elszomorító látvány tárul az ember elé. Zömében háztartási szemetet, ritkábban építkezési törmeléket zúdítanak le a fák, a bokrok tövébe, természetesen úgy, hogy lehetőleg ne legyen tanú rá.- Az egyik alkalommal egy felsőtárkányi lakosnak címzett képeslapot találtunk a szemétkupacban. Éppen kapóra jött, mert a helyi önkormányzat az erdészet beszámolóját tűzte napirendre, s az egyik képviselő megkérdezte, hogy miként tudjuk felvenni a harcot az illegális szemétlerakók ellen. Válaszul elmondtam, az említett képeslap alapján kiderült, hogy ki vitte ki az erdőbe az otthon fölöslegessé vált ka- catot, hulladékot. A jó állapotban lévő postai küldemény alapján meg is tettük a szabálysértési feljelentést, ám az illetékesektől azt a választ kaptuk, hogy azzal nem bizonyítható a természetkárosító cselekedet. Azt mondja az erdészet vezetője, hogy „hála” az emberek hanyagságának, időnként kezükbe akadnak másfajta nyomravezető dolgok is, amelyekből következtetni lehet a kidobott holmik tulajdonosára. Találtak már a szemétben felcímkézett iskolai füzetet, telefonszámokkal összefirkált újságot, sőt az egri Interfructból származó, névre kiállított vásárlási számlát is. A legérdekesebb azonban az a régi határidőnaptár volt, amelyikben - a tulajdonos*'precízsegének köszönhetően - rendre ott sorakozott az illető otthoni, valamint munkahelyi címe, s telefonszáma egyaránt.- Ez egy hölgyé volt - árulja el Vágner László. - Fel is hívtam a munkahelyén, és megkérdeztem tőle, hogy mit csinál a közelgő ünnep három napja alatt. Meglepetten kérdezte, hogy miért érdekel az engem. Csak azért, mondtam neki, mert ha nincs más programja, akkor eltakaríthatnák az erdőből azt a szemetet, amit nemrég kivittek oda. Természetesen kikérte magának, hogy ők ilyet tettek volna, s ha netán mégis, akkor sem tudnám bizonyítani. Erre elmondtam neki, hogy itt fekszik az asztalomon az erdei szemétdombon talált tavalyi határidőnaplója, sorolhatom belőle a személyes bejegyzéseit, de inkább tekintsünk el tőle. Inkább egyezzünk meg abban, hogy az ünnep után rögtön kimegyek a helyszínre, és megnézem, ott van-e még a szemét... A megtermett, tapasztalt szakember a történet befejezéseként azt mondja, kár, hogy nem fogadott rá. Annyira biztos volt ugyanis benne, hogy csak a jelzett napon már csak a hűlt helyét találja a limlomnak. Aztán még megjegyzi: valójában nem ez a kemény eljárás lenne az igazi megoldás a természeti környezet védelmére, hanem az, hogyha az erdőt mindenki a hozzájük hasonló szeretettel óvná. SZILVÁS ISTVÁN Az erdő fohásza Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elöl, és gyümölcsöm oltja szomjadat. Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed. Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája... ...koporsód fedele. Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd a kérésem: ne bánts! Kiváló kerisek klubja Eger Két éve alakult meg a Kiváló Keris Diákok Szakmai Klubja. A huszonhat tagú társaságot azok a hajdani szakközépiskolások és szakmunkásképzőt végzett diákok alkotják, akik - húsz évre visszatekintve- remekül szerepeltek az országos szakmai tanulmányi versenyeken, s életútjuk példát ad a mai iskolásoknak. Az ötletadó, társaságalapító dr. Tóth Gézáné tanárnő elmondta, hogy a szervezésben Szabóné Rácz Györgyi, az iskola könyvtárosa segített, továbbá Zakar Emília énektanárnő irodalmi műsorra készítette fel a diákokat, hogy a napokban tartott, immár második találkozó még színesebb legyen. A tanárnő azt is megemlítette, hogy a jelenlegi létszám értelemszerűen folyamatosan bővül majd azokkal a diákokkal, akik újabb tanulmányi versenyeket nyernek meg. Miután a kereskedelmi iskolához tartozik a korábbi mezőgazdasági szakközépiskola is, ezért öt mezőgazdaságis kiváló diákot is meghívtak tiszteletbeli tagnak a rendezvényre. A jelenlévők megtekinthették az iskolában történt fejlesztéseket, a szálloda új berendezését, a modern számítógépeket, és jó hangulatban beszélgettek régi tanáraikkal, iskolatársaikkal. A Kiváló Keris Diákok Szakmai Klubjának tagjai kétévenként jönnek össze az Egri Kereskedelmi, Mezőgazdasági, Vendéglátóipari Szakközép-, Szakiskola és Kollégium épületében. Ez idő alatt mindegyikükkel történik valami érdekes, amit szívesen elmesélnek a többieknek. Legközelebb, szervezett formában 2006-ban láthatják újra egymást. in. z.> Gyakorló gázömlés Hort A veszélyes üzemekben előforduló - s a környező településeken élőket veszélyeztető - ipari balesetek kezelésére, illetve az adott üzem belső és külső védelmi tervében foglaltak gyakorlására került sor a településen. A feltételezés az volt, hogy a Prímagáz Rt. telephelyén gázömléses baleset történt. A polgármesteri hivatalban megtartott, ismeretfrissítő, elméleti leve- zetésű program során a résztvevők az együttműködés szükségességéről is meggyőződtek. A gyakorlaton a SEVESO II. nemzetközi szabályozás irányelvét vették figyelembe, ahol a Heves Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szakemberei mellett a veszélyes üzem képviselői, az ön- kormányzat vezetői, valamint a rendőrség, a tűzoltóság, az ÁNTSZ és a környezetvédelem szakemberei voltak jelen. ■
