Heves Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-03 / 154. szám
10. OLDAL H O R I Z O N T 2004. Július 3., szombat A város első díszpolgára Páldiné Pál Ilona: „Egy kicsit emberfelettit kell nyújtania annak, aki igazi eredményeket szeretne felmutatni Fiatalabb koromban a környezetemben mindenki Katinak hívott. A család is, az ismerősök is. Amikor sportolni kezdtem, s sorra érkeztek a meghívók és a táviratok, a szomszédok egy ideig mindet visszaküldték azzal, hogy errefelé nem lakik az azokon feltüntetett nevű lány. Jó pár esztendőnek kellett eltelnie, mire megtudták, hogy miként is hívnak igazából... Elcsodálkoztak: „Jé, te nem Pál Kati vagy...?” - meséli az évtizedekkel ezelőtti kedves történetet Hatvan első díszpolgára. Nos, nem bizony! Azóta mindenkinek alkalma nyílt megtanulnia a nevét. FOTÓ: T. O. A városi képviselő-testület tavaly döntött számos új kitüntető titulus, köztük a díszpolgári cím alapításáról. Az utóbbi odaítélését nagyon szigorú feltételekhez kötötték: egyebek mellett azoknak a magyar vagy külföldi állampolgároknak adományozható, akik a város fejlődéséért kiemelkedően dolgoztak, kimagasló eredményt értek el, maradandót alkottak, elősegítették a település lakosságának az előrehaladását, nemzetközileg növelték Hatvan hírét és tekintélyét. A díszpolgári címet egy évben csak egyetlen. személynek lehet odaítélni, ám nem adományozzák kötelező módon minden esztendőben. A város díszpolgára a testüietí üléseken tanácskozási joggal vehet részt, s felkérésre lakóhelyét képviselheti a különböző delegációkban. A város első díszpolgára Páldiné Pál Ilona lett. •k- Mit érez most?- Meghatódottságot, örömet, és óriási megtiszteltetésnek tartom, hogy rám esett a képviselő-testület választása. Úgy gondolom, a város részéről ennél nagyobb elismerés aligha érhetett volna; örökre emlékezetes marad ez a szombat délután, köszönöm mindenkinek, akit köszönet illet érte.- Mikor tudta meg... ?- Szinte az utolsó pillanatban. Először csak egy hivatalos levelet kaptam, hogy vegyek részt a június 26-i, városnapi rendkívüli'testületi ülésen. Felvetődött bennem, hogy esetleg kitüntetnek, de erre álmomban sem gondoltam volna. Amikor a Hatvani Hírekben olvastam a díszpolgári cím megalapításáról és adományozásának a feltételeiről, eltöprengtem, hogy vajon akadnak-e az általam ismertek között olyanok, akik megérdemelnék. Néhány nappal az ünnepség előtt aztán újabb küldemény érkezett a polgármesteri hivatalból, amelyben már konkrétan ismertetik a városvezetés döntését.- Azóta sokan gratuláltak?- Rengetegen, az üzenetrögzítőm megtelt, az utcán és az üzletben megállítanak az emberek, s a napokban még Győrből is telefonált egy régebbi tanítványom, aki az édesanyjától hallotta meg a hírt. Hosszasan elbeszélgettünk, nagyon jólesett, hogy hívott.- Alighanem mindent elért, amit Hatvanban elérhet valaki. Hogyan tovább?- Az élet nem áll meg, dolgozni kell, jönnek az újabb kihívások és célok. Mindez kötelezi az embert.- Újabb célok...?1. A díszpolgár. Magasra tették a lécet- Az iskolában, ahol tanítok, minél több tehetséget szeretnék felkutatni, akikkel el lehet érni valamit. És a társadalmi életben is jó lenne minél több hasznos dolgot véghez vinni. Egy kicsit mindig emberfelettit kell nyújtania annak, aki igazi eredményeket szeretne felmutatni, ezt már az olimpiára készülve is megtanultam. . - Általános vélekedés szerint a képviselő-testület azzal hogy önt választotta a település első díszpolgárává, igencsak magasm tette a mértít...- A polgármester úr is ezt mondta az ünnepséget követő fogadáson. Magas a linót, pvőre gondban teszünk, hogy kinek ítéljük oda, jegyezte meg. Ez nagyon meghatott, akárcsak Eperjesi Tamás alpolgármester meleg hangú, baráti köszöntése. És persze az is, hogy - mint utólag megtudtam - a döntés során gyakorlatilag egyetértettek a képviselő- testület tagjai a cím odaítélésében.- A ceremónia során nem csak az elért eredményeinek a felsorolása irányította önre a figyelmet. Rendkívül dekoratív hölgy, alakját a húszévesek is megirigyelhetnék...- Alkat kérdése.- Csak ennyi lenne...?- Természetesen az atlétikával nem hagytam fel, hetente néhány alkalommal még most is kijárok futni. De már csak saját kedvtelésből... TARI OTTÓ _________________________________Laudáció_________________________________ Érsek Zsolt polgármester indoklása a díszpolgári cím átadásakor Olyan neves hatvani személyiséget jutalmazunk e kitüntetéssel akinek eddigi életpályája példaként szolgálhat mindannyiunk számára, elért eredményei nemcsak helyi, hanem országos jelentőségűek is. Páldiné Pál Ilona 1954-ben született Jászfényszarun, és ott kezdte általános iskolai tanulmányait, majd a hatvani II. Számú Általános Iskola tanulója lett. Atletikus mozgásával már ekkor kitűnt társai közül Sportkarrierje 1970 őszén indák: távolugrásban, illetve 100 méteres síkfutásban elért eredményeivel aranyjelvényes minősítést ért el 1973-tól az egri tanárképző főiskola hallgatója, tanulmányai mellett aktívan edzett a helyi atlétikai étet sikerkovácsának, Benkő Ákosnak az irányításával 1974-ben utánpótlás válogatott, 1976-tól a magyar válogatott kihagyhatatlan tagja. 1978-tól három éven át csúcstartó 400 méteren. 1978-ban és '79-ben fedett pályás országos csúccsal nyerte a 400 mellett a 200 méteres futószámot is. 1979-ben a fedett pályás Európa Bajnokságon 5., a mexikói Egyetemi és Főiskolás Világbajnokságon 6. tett 52, 09 másodpercre javítva a magyar csúcsot. Az 1980-as moszkvai olimpián a 4x 400 méteres váltófutás befutóembereként ötödikként ért célba országos csúccsal amelyet mind a mai napig nem tudtak magyar versenyzők túlszárnyalni. Egy héttel az olimpia után, a Budapest Nagydíjon újra pályára lépett, és egyéniben is bizonyította gyorsaságát, utolérhetetlen, 51,50-os eredményével Ebben az évben a világranglistán a 25. helyet foglaka el A majd negyedszázaddal ezelőtt elért teljesítmény igazi szenzációját az adja, hogy ilyen időeredménnyel mind a mai napig, 24 év múltán is a nemzetközi élvonalba lehet kerülni. 1987-ig tartó aktív pályafutása alatt 39 alkabmmal viselhette a címeres mezt. 1984-ben megszerezte másoddiplomáját a Testnevelési Főiskolán. 1986-ban kezdődött pedagógusi pályája a Damjanich János Ipari Szakképzési Intézetben, ahol azóta is testnevelést és gyógytestnevelést tanít. Az atlétikától soha nem szakadt el, edzőként olyan sportolókkal dolgozott együtt, mint Vidáts Réka ifjúsági Európa-bajnok teniszező, akinek erőnléti edzője vök, de a Hatvani Atlétikai Klub futószakosztályának serdülő és ifjúsági versenyzői is sokat köszönhetnek neki. Jelenleg a középiskolában a diáksport bizottság elnöke, mindennapi munkája mellett a fiatal atléták felkészülését irányítja. Társadalmi megbízatásban a Magyar Atlétikai Szövetség Átigazolási Bizottságának tagja. Emellett a Magyar Olimpikonok Klubjának tagja, a Hatvan Városért, a Heves Megye Sportjáért kitüntetések birtokosa. Sikerei eléréséhez biztos háttért nyújtott számára férje, Páldi Róbert és fia, Páldi Roland Kérem, tiszteletünk jeléül fogadja el elsőként a Hatvan Város Díszpolgára kitüntető címet, az ezzel együtt járó diplomát és oklevelet, a díszláncon függő arany plakettet, valamint a plakett kicsinyített másaként megjelenő jelvényt. Kívánom, hogy ezt a jelvényt viselje olyan büszkén a hétköznapokban, mint amennyire mi is büszkék vagyunk önre, településünk első díszpolgárára. Z olika mellé dadust fogadott, akit társaságban bébiszitterként emleget, amitől persze a negyedikes kissrác mindig dührohamot kap. Ilyenkor Zsuzsa (38) lelki szemei előtt felsejlik az a végzetes éjszaka, amikor Tibor - lezárva az öt évet - összepakolt. Egy hátizsákkal ment el, csak úgy beledobált ezt-azt. A Zsuzsánál hagyott holmikért azóta se jelentkezett, érintetlenül foglalják a helyet a gardróbban. Úgy sejti, a férfi „emigrált”. Pontosat nem tud, de a Zolikának szóló képeslapok évek óta Sidneyből érkeznek. Egyre ritkábban. A nő ruházkodása decens, mindig hibátlanul elegáns, ritkán konfekció. Kedveli a jó ételeket, néha, ha ideje engedi, maga is főz. Különlegességeket. Ilyenkor barátait látja vendégül, mert magának az ember nem szorgoskodik félnapokat a konyhában... Az ilyen lakomák után aztán rendre vadul fogyókúrázni kezd, ilyenkor mély megbánás vesz erőt rajta, és két árnyalattal sötétebb ruhákba öltözik. Egyrészt lelkiállapotát tükrözendő, másrészt mert a fekete slankít. Étkezései a gyors hamburgertől a hatfogásos munkavacsorákig terjedő skálán mozognak, a munkahelyi elfoglaltságához, hivatalos „fellépéseihez” igazodva. Rutinszerű napi bevásárlásokra sem ideje, sem kedve, néha késő este feltűnik a plázában, amint lázasan szemléli a bezárt butikok kirakatait, ellesve egy-két szellemes megoldást, amit aztán majd aprólékosan elmagyarázhat a varrónőjének. Máskor a nonstop hipermarket polcai között láthatjuk, amint éjjel háromnegyed tizenegykor a thai konyha hozzávalói között válogat. Kozmetikumait elsősorban katalógusokból rendeli, a bevált szereket hűségesen használja, sminkje visszafogottan határozott. Frizuráját magazinok példái alapján készítteti el Anti bácsival, aki már húsz éve bodorítja, festi, fényesíti a haját, s ezalatt kicsit pótpapájává is vált. Kis búzakék Mazdát vezet, a részleteket pontosan, folyószámláról törleszti, a kötelező szervizre a cég sofőrje viszi a kocsit. Vannak napok, amikor nincs kedve kiállni a garázsból, ilyenkor busszal megy be dolgozni, a gyerek is élvezi, hogy „tömegközlekednek”. Egy-egy nehezebb nap után megesik, hogy egy pohárka félszáraz Chardonnay-ra betér kedvenc vendéglőjébe, ilyenkor taxival megy haza. Estéit általában otthon tölti, sokat olvas, szépirodalmat, és olykor lektűrt. Rendszeresen jár színházba, hol közelebbi munkatársaival, hol más ismerőseivel, olykor egyedül is. Nyaralni évek óta nem volt, de nem is vágyik rá, képtelen lenne hosszabb időt tölVázlatok teni kedvenc íróasztala, irodája nélkül. A munkában örömét leli, erősnek érzi magát, élvezi a kihívásokat, a nehéz feladatokat. Megelégszik a kiküldetésekkel, illetve azokkal a hosszú hétvégékkel, amikor sportcipőbe bújnak Zolikával, és nagyokat kirándulnak a környéken, vagy egy-két napra elutaznak valami jobb fürdőhelyre. Régi vágya, hogy informatikai tudását gyarapítsa (na jó: megalapozza), tervezi, hogy elvégez valami ilyesféle tanfolyamot, de sose jut rá ideje. Mindenesetre laptopot már vett, igaz, egyelőre leginkább Zolika használja. Játékra. Kitty (28) lánysága teljében van, apró faluja egyetlen bankfiókjában dolgozik, a vezető asszisztenseként. Három éve jár a barátjával, aki bár féltékeny Kitty sármos negyvenes főnökére, ebből nincsenek vitáik, mivel Kitty, ha teheti, mindig magával viszi Ákost a céges bulikra. Igaz, a harmincas srác eleinte feszélyezve érezte magát hölgye oldalán, de ma már tudja: egy autószerelő is el .tud csevegni akármelyik pénzemberrel. (Ráadásul mindegyiknek van egy-két-három kocsija...) Kitty napközben hivatali „formaruháját” kénytelen hordani, a térdig érő sötétkék szoknya és a fehér, dísztelen blúz nem tartozik álmai öltözékei közé, de méltósággal viseli. Cipőit nagy gonddal válogatja, s igyekszik öüetes kiegészítőkkel „feldobni” a ruházatát - olykor kolléganői igaz megrökönyödésére. Leginkább harisnyáival „üzen”, eme ruhadarabra vonatkozóan ugyanis nem ír elő semmit a szabályzat. Táskájában - amelyik mindig illik a cipőjéhez -, tartalék harisnyák is megbújnak, váratlan hangulatváltozások esetére. Kitty nemrégiben elköltözött szüleitől, egy kis lakást bérel a közeli városban, onnan jár „haza” dolgozni. Ákossal hivatalosan nem költöztek össze, ám a fiú jobbára Kittytől indul munkába reggelente. A hétköznapokon Kitty olykor eseménytelennek érzi az életét, egyik tárgyalásról ki, a másikra be, a prezentációk rendben legyenek; a főnök véletlenül se menjen emberek közé abban a rettenetes lila nyakkendőjében, amit úgy szeret; ha a Központból jönnek, akkor a legjobb és legmelegebb kávé gőzölögjön az aprósüteménytől roskadó asztalon... Három nyelvvizsgáját ilyenkor fölöslegesnek érzi, de erőt ad a tudat, hogy a sármos negyvenes egyszer nyugdíjba megy, és akkor majd a legalkalmasabbat választják ki a helyére. Aki - vagyis Kitty - addigra már helyettes lesz, saját autóval, szép nagy lakással és bankbetéttel, meg talán Ákossal, és esetleg egy gyerekkel, akire majd dada (társaságban bébiszitter) vigyáz. Céljaiért Kitty sok mindenre hajlandó, pontosan és precízen dolgozik, éreztetve, hogy ő sokkal többre is képes. Nem utasít vissza semmilyen pluszfeladatot, igaz, meg is kéri az árát a túlmunkának. A pénzzel nem tud úgy bánni, ahogy szeretné, mert mindig újabb és újabb mobiltelefonokat dobnak piacra, más és más színek, kelmék, rúzsok, szemfestékek jönnek divatba. Mindezeket butikban vásárolja, és újabban az interneten. Imádja, amikor megjön csomagszállító srác, és ő átveheti a pakkot, s aztán lesheti a negyvenes családanyák kipirult arcát, amint ámulnak és bámulnak a francia körömlakk, olasz fogselyem, svéd óralánc láttán. A lány mostanában nem eszik húst, viszont zöldséget, gyümölcsöt és salátát sokat. A személyzeti hűtőben ezeket átlátszó dobozkákban tartja, mert olyan jó elmondani a disznózsíron szocializálódott kövér Tecának - aki azt se tudja, hogy mitől szűz az olívaolaj -, hogy ebben vagy abban a keverékben mi minden található, nem is beszélve az ötletesnél ötletesebb, egészségesnél egészségesebb dresszingekről. Ezekről élvezettel mesél, részletesen ismertetve, hogy melyik weblapon/magazinban/barátnőnél látta-hallotta a receptet. Kitty szabadidejében legjobban motorozni szeret, felpattan Ákos mögé, rózsaszín miniszoknyáját egészen illetlen magasságokig feltűrve simul a sráchoz, és élvezi a száguldást. Azt is nagyon szereti, ha „Horvátba” mennek, mert ott minden olyan tök jó, meg édi, és még bandzsidzsampingol- ni is lehet... SUHA PÉTER
