Heves Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-26 / 173. szám

I 2004. Júuus 26., hétfő H 0 R i 2 O N T 7. OLDAL Elhurcolt kamaszok, ifjak lelki vezére Éppen száz éve született Sze­geden Kiss László, a későbbi Páter Kiss Szaléz ferences ren­di szerzetes, akinek 1946-os pere sok-sok gyöngyösi család további életét határozta meg. Titokzatos merényletek foglalkoz­tatták a gyöngyösi közvéleményt és hatóságokat 1945 szeptemberé­től 1946 áprilisáig. A közbeeső időszakban a Bethlen, a Vak Bottyán, a Deák Ferenc utcában gyilkoltak meg szovjet katonatisz­teket, egy katonái pedig Salánk község mellett lőttek agyon. Fegy­veresek támadták meg a nagyrédei, a gyöngyössolymosi és a gyöngyösoroszi rendőrbiztossá­got, utóbbi helyszínről csak ne­gyedórás tűzharc árán menekül­hettek el a támadók. Az országos sajtó először 1946. május 3-án számolt be a „fasiszta összeeskü­vésnek” bélyegzett merényletso­rozatról, pontosabban ekkor már annak leleplezéséről. A Világ cí­mű lap azt írta, hogy egy névtelen fenyegető levél - melyet Bánkúti Ferencnek, a gyöngyösi politikai rendőrség vezetőjének címeztek - írójában azonosították az ügy ké­sőbbi elsőrendű vádlottját, Páter Kiss Szaléz gyöngyösi ferences szerzetest. Minden készen állt ar­ra, hogy megkezdődjön a páter és „bűntársai” ellen folytatott, való­színűleg a Mindszenty-per látvá­nyos főpróbájának szánt koncep­ciós eljárás. Eszmék embere Kiss László 1904. július 27-én szü­letett Szegeden, a család tíz gyer­meke között ötödikként. Az elemi elvégzése után polgári iskolába járt, majd 1920 szeptemberében belépett a ferences rendbe, és Egerbe került. Októberi beöltözé­sekor védőszentje Szalézi Szent Ferenc lett. 1922-től az egri cisztercita gimná­ziumban tanult tovább, 1924-től pedig a jezsuiták pécsi Pius gimnáziumá­ban. 1928. szeptember 2- án szentelték pappá. Pé­csett, Jászberényben és Salgótarjánban látta el rendi feladatait, ezután missziót vállalt az Egye­sük Államokban. Bár mindig is vágyott a misz- szionáriusi tevékenységre, gyen­ge szervezete és szíve akadályoz­ta ebben, és ezúttal sem teljesen önszántából utazott a tengeren­túlra. Miután meglehetősen ke­mény szavakkal bírálta a honi po­litikai és egyházi vezetést a mo­dern hangvételű katolikus újság, a Korunk Szava hasábjain, felette­sei úgy vélték, nem árt egy időre „kivonni” a magyarországi forga­lomból. Az angolul nem beszélő páter New-Brunswick plébánosa­ként öt esztendeig kínlódott egy számára teljesen idegen és soha meg nem szokott környezetben, és a háború kitörése után, 1942 januárjában az utolsó, Európába induló hajóval hazajött. Előbb Debrecenben lett házfőnök. Rop­pant nagy energiával vetette ma­gát a rendhez kötődő közösségek, ifjúsági társaságok szervezésébe. Humanizmusából adódóan szem­ben állt az elnyomás minden megnyilvánulásával, bátran kriti­zálta és ostorozta a fasiszta hatal­mat is. így nem meglepő, hogy a letartóztatástól csak egy áthelye­zéssel tudott megmenekülni. 1944. június 23-ától a gyöngyösi teológusok magisztere és a feren­ces Hittudományi Főiskola pasz- torális tanszékének tanára lett. Itt is folytatta közösségszervező te­vékenységét, különösen az ifjú­ság erkölcsi életre való nevelését tartotta szem előtt. Más utakon járva A katolikus alapon működő ifjú­sági szervezetek összefogására 1945-ben megalapította a KED1M- et, a Keresztény Demokratikus If­júsági Munkaközösséget, majd a (mindössze kétszer megjelenő) Fiatal Magyarok című újságot. Politikai szerepvállalása nem minden körben keltett osztatlan elismerést, s a KEDIM megítélése sem volt egyértelmű. Ami tény: a dinamikusan fejlődő mozgalom vasárnapi kultúrnapjain, vitaest­jein olykor öt-hatszáz középisko­lás és annál néhány évvel idősebb ifjú vett részt. Fiúk és lányok, akik az energikus, általuk szinte bálványozott páter irányításával, Lassú halálra ítélve A Szovjetunióban, kényszermunka-bünteté­se során halt meg Antal Lajos, a Kisgazda- párt ifjúsági főtitkára és Berényi Illés, a párt ifititkára, mindketten egyetemisták. A Gulág Lexikon és Pók László, a per egyik áldozatá­nak adatai szerint ugyancsak nem hazai föld­ben nyugszik Huszár József, Lukács Pelbárt ferences szerzetes, Pócsi Frigyes, Tamás Pál és Fehér Endre. az erkölcsi életre való nevelés so­rán szenvedélyes politikai eszmé­ket is a magukévá tettek. Aho­gyan Szaléz atya fogalmazta meg néhány hónapos működésük után: „Kereszténységünk és ma­gyarságunk egyaránt szent ne­künk, s ezeknek az értékeknek a védelmében mindenre készek va­gyunk. ” Valószínűleg az is közre­játszott a gyöngyösi szervezet és a baloldal közti viszony kiélező­désében, hogy a KEDIM jelentős taglétszámot vont el a Magyar De­mokratikus Ifjúsági Szövetségtől (MAD1SZ), és tartani lehetett at­tól, hogy országos tényezővé vá­lik. A kommunista párt szemé­ben további „feketepontot” jelen­tett, hogy Kiss Szaléz tagja, majd alelnöke lett a helyi Kisgazdapárt­nak. Kéziratos visszaemlékezé­sek szerint még saját pártja is óva intette attól, hogy a politikát a templomba, a szószékre vigye, s hogy beszédeiben élesen megfo­galmazott politikai nézetei han­goztatásával okot szolgáltasson a kommunista irányítás alatt álló rendőrség beavatkozására. A letartóztatások Máig nem tudjuk biztosan, hogy valójában kik és milyen megfon­tolásból követték el a páter eltün­tetéséhez ürügyet szolgáltató me­rényleteket, s hogy egyáltalán ugyanahhoz az elkövetői körhöz köthető-e valamennyi eset. A kis­sé homályos kihallgatási jegyző­könyvek szerint a 18 éves Kizmann Ottó, a gyöngyösi gaz­dasági iskola tanulója vezetésé­vel három tizenéves fiú volt a me­rénylő. Állítólag Kizmann szeme láttára anyján (máshol: a húgán) követtek el erőszakot részeg orosz katonák, így a fiút személyes bosszú tüzelte megtorlásra. A fia­talokat nem volt nehéz a KEDIM- hez, s ezáltal Páter Kiss Szalézhoz kapcsolni, vagyis min­den adott volt a koncepcióhoz: a gyilkosságok, támadások kiterve- lője, a felbujtó maga a pap volt. Innen már csak egy lépés kellett a nagystílű vádhoz, ami egyenesen a demokratikus rendszer megdön­tésére irányuló fegyveres összeesküvésről szólt. A „jól tájékozott” sajtó arról is tudósított, hogy a páter a gyilkosságok után föláldoz­ta az elkövetőket, hogy to­vábbi merényletek végre­hajtásához szükséges fegy­verekhez juttatta őket, s hogy mindez Mindszenty József hercegprímás tudtá­val és beleegyezésével tör­tént. Ügy mondták, az ösz- szeesküvés Habsburg Ottó visszatérését volt hivatva fegyve­resen támogatni. Húsvét vasár­napján, 1946. április 28-án letar­tóztatták a pátert (Varga László szerint április 29-én, P. Buczkó Lajos Atanáz emlékei alapján má­jus 2-án), és bűntársaként több középiskolás fiút. Hogy pontosan hányukat hurcolta el a Politikai Páter Kiss Szaléz Rendészeti Osztály, azt nem tud­ni. Ötven letartóztatott kihallgatá­si jegyzőkönyve található a BM vizsgálati dossziéjában, a túlélők visszaemlékezései huszonöt-har­minc, sőt néha hatvan fiúról tesz­nek említést. Az ügy valamennyi részletének utólagos tisztázását az teszi lehetetlenné, hogy a pert a szovjet hadseregcsoport katonai bírósága előtt folytatták le, maga a peranyag mindmáig nem áll a hazai kutatások rendelkezésére, hanem vélhetően még mindig va­lamelyik orosz levéltárban van. Az Oroszországi Föderáció leg­főbb ügyészsége által 1993-ban le­állított rehabilitációs igazolás azt jelzi, hogy a Páter Kiss Szaléz-ügy iratai még nem veszhettek el Túlbuzgó verőlegények A magyar hatóságok részéről az Andrássy út 60.-ban indult, majd a Markó utcai fogházban folyta­tódott az „eljárás”. A kihallgatá­sok során veréssel, kínzással, brutális vallatási módszerekkel igyekeztek aláíratni a vallomáso­kat, melyek egy országos méretű összeesküvés, a Független Kisgaz­dapárt és a klerikális reakció ki­terjedt, demokráciaellenes szer­vezkedésének bizonyítékaként szolgáltak. A nyilvánvaló cél a politikai ellenfelek köztörvényes bűnözőként való megbélyegzése, erkölcsi ellehetetlenítése volt, s ennek megfelelően a magyar népbíróságnak kellett volna ítél­keznie. A buzgó verőlegények azonban túllőttek a célon, szinte felismerhetetlenné torzították a fő vádlottakat, ezzel pedig meg­hiúsították a „nagy kirakatpert”: a vallatásokon túlesetteket nem lehetett a nyilvánosság elé állíta­ni többé. így aztán a vádlottakat a Budapesti Népügyészség 1946. június végén átadta a Szovjet Ka­tonai Törvényszéknek. A „puhí- tás” tovább folytatódott az orosz hatóságok Vilma királynő úti börtönében, ahol már arra sem fordítottak gondot, hogy megfe­lelő tolmács fordítsa a vádlottak esetleges vallomását. Valószínű­leg a Conti utcai orosz ügyészsé­gen tartották meg a formális tár­gyalást 1946 szeptemberében (a Magyar Nagylexikon adatai kö­zött október 26-ai, sopronkőhi­dai ítélet szerepel). Páter Kiss Szalézt, Kizmann Ottót, továbbá a vele egykorú Bodnár Lászlót és ifi. Kiss Sándort golyó általi ha­lálra ítélték. A fiúk ítéletét Sop­ronkőhidán hajtották végre (bár egyes adatok szerint Kiss Sándor eredeti ítéletét később 15 év kényszermunkára változtatták). Szaléz atyát vélhetően ugyanott végezték ki, talán december 10- én, de az ő halálának körülmé­nyei máig tisztázatlanok, nyug­helye ismeretlen. Egykori elítél­tek véleménye sem egyezik ezzel kapcsolatban: van, aki halálát 1947 márciusára teszi, és van olyan is, aki szerint az ítéletet nem hajtották végre, ellenben negyvenéves kényszermunkára vitték a pátert. A vele elfogott 15-18 éves kamaszokra és fiatal felnőttekre nyolc-tíz évnyi gulág várt, ahonnan sokan soha nem tértek haza. A többiek 1953-ban és 1955-ben hadifogolyként sza­badultak. A legenyhébb bünte­tést a kiskorúak kapták: nekik „mindössze” hét esztendőt kel­lett eltölteniük a Szovjetunió lá­gereiben. Gyónási titkok Mi volt az elítéltek valódi bűne? Mindaddig nem tudjuk meg, míg a perirat ismertté nem válik, sőt talán még abból sem derül ki minden. A Páter Kiss Szaléz- ügyről ma is eltérő, gyakran egy­másnak teljesen ellentmondó vé­leményeket hallani. Az igazság talán most is a két véglet, a fekete és a fehér között van. A napjaink­ban fellelhető dokumentumok, memoárok azt látszanak igazolni, hogy Kizmann Ottó (és két vagy több társa) csakugyan elkövette a terhűkre rótt bűncselekmények­nek legalább egy részét. Hogy va­lóban jogosnak vélt bosszú vezet- te-e őket, vagy a háborút szenve­dett gyermekek kisiklott érzelmi­erkölcsi felfogása, s hogy a tettek elkövetésében volt-e közvetett­közvetlen felelőssége a fiatalok lel­ki irányítását vállaló papnak, az talán már soha nem derülhet ki. Az eljáró hatalom módszerei, az elhurcolt kamaszok korát ciniku­san semmibe vevő, a - még tiszta eljárásban, kétségtelenül bebizo­nyosodott vádak esetében is - túl­zottan súlyos, kegyetlen ítéletek ettől függetlenül visszataszítóak az utókor szemében. A legelfoga­dottabb vélemény szerint Szaléz atya a gyónási titok megtartásá­nak áldozata volt, mivel a bűnö­sök bizalmas közléseit nem hasz­nálta fel ellenük. Az éppen száz esztendővel ezelőtt született Kiss Szalézt 1993. május 25-én reha­bilitálták. JÓNÁS ÁGI Tőkén maradhatnak a fürtök (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Dula Bence kijelentette: a bor­vidék felvásárlói és feldolgozói je­lentős borkészletekkel rendelkez­nek, s a borpiac sem túl intenzív, így könnyen megeshet, hogy a szőlők egy része a tőkén marad a szüret után is. Éppen ezért a ter­melőknek fontolóra kell venniük a kiöregedett, gyenge minőségű ültetvények kivágását, amelyek helyére pár év múlva új művelési móddal, új fajtákat telepíthetnek. - Igen nehéz szüret elé nézünk, amiben közrejátszik a nagyon ki­élezett növény-egészségügyi hely­zet is- tette hozzá. A vegetáció késése miatt az el­lenőrzések augusztus első heté­ben zárulnak, így aki addig nem végzi el a szükséges termésszabá­lyozást és ültetvénye nem felel meg a szabályzatban előírtaknak, az figyelmeztetésben részesül és meglehet, hogy nem kapja meg a Bikavér-minőségnek megfelelő szőlőszármazási bizonyítványt sem. - A hegyközség választmá­nya - igazodva az új bortörvény­ben foglatakhoz - a szigorú ellen­őrzések. mellett tette le a voksát: minden szőlő­mennyiséget mázsajeggyel kell igazolni, s még saját fel­dolgozás esetén is szükséges a hegyközségi el­lenőrzés - tette hozzá.- Még azokon a tőkéken is sok termés mutatkozik, amelyek metszésénél eleve visszafogott terhelésre törekedtek - jelentette ki Varsányi Lajos, az Egri Borvi­dék Hegyközségi Tanácsának el­nöke. Varsányi is megerősítette: a meglévő borkészletek terén sem kedvező a kép, mintegy 20 százalékkal több bor van a pin­cékben, mint volt korábban. A minőséget érintő - jogos - aggo­dalmak kapcsán ő is a termésrit­kítást javasolja, mivel a jósolt meleg, száraz időszak még sokat javíthat a mostani állapotokon. Ennek elmaradása esetén azon­ban erre semmi esély nem lesz.- Részben a nagyobb kész­letek miatt - tette hozzá részben pedig amiatt, hogy a többi borvidé­ken is hasonló gondokkal le­het találkozni, kevesebb szőlőre lesz vevő az idén, s csak a jó minőségűek iránt vár­ható kereslet. Az összesen mintegy 5500 hektáros borvidék 15 hegy­községénél most zajlanak a ter­mésbecslések és az ellenőrzések, ezek végeztével lehet majd ponto­sabb képet alkotni a helyzetről Szavai szerint a hegyközségi ta­nács augusztus elejei ülésén más mellett döntenek egy borvidéki el­lenőrző szervezet létrehozásáról is, melynek munkáját segítendő, a hegyközségek új számítógépe­ket kapnak. E szervezet feladata lesz többek között a védett erede­tű borok - a Debrői Hárslevelű, az Egri Bikavér és az Egri Bikavér Superior - nyomon követése a szőlőtőkékéből kezdve azok polcra kerüléséig. Szeptembertől megjelenik a védett eredetű boro­kon a borvidéki márkajegy is, ami a minőség és a pontos elszámolás garanciája lesz. Arról ugyanakkor, hogy ezen keresztül mekkora el­lenőrzési és marketingalapot hoz­zanak létre, csak augusztus végén dönt a tanács.- Az új bortörvény és a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendele­tek alapján készült helyi szabályo­zások elfogadásáról is most dönte­nek a hegyközségek, azaz: lépés­ről lépésre haladunk előre az ere­detvédelem terén. Ez már csak a piac miatt is lényeges, nem is be­szélve arról: az EU-ban sokkal ha­tékonyabb az ellenőrzés és szigo­rúbb a szankcionálás - figyelmez­tetett a hegyközségi elnök. KÜHNE GÁBOR Borászok tíz pontja A hegyközségi tanács igazga­tóválasztmánya legutóbbi ülé­sén áttekintette a borvidék je­lenlegi, szüret előtti helyzetét, s megállapították, hogy az ágazat várható problémáit sa­ját hatáskörben aligha tudják kezelni. Mátrai borvidék Hordós Attila, a tanács titkára el­mondta: a hegyközség szerint el­engedhetetlen több központi in­tézkedés annak érdekében, hogy mind a Mátrai Borvidéken, mind az ország egyéb tájain is sikeres legyen a szüret. Kéréseiket, javas­lataikat eljuttatták dr. Magda Sándornak, a Parlament Mező- gazdasági Bizottsága elnökének, aki egyben a térség országgyűlési képviselője is. Egyebek között azt írják: az idei várható termésmennyiség 15 százalékkal haladja meg a tava­lyit, s eközben a pincékben a múlt évinél 20 százalékkal több a felhalmozott borkészlet. A piac beszűkült, az értékesítés nehéz­kes, így félő: Ennek elkerülésére a lepárlás, a magántárolás, a borexport tá­mogatását kérik, s javasolják a szőlőfeldolgozás költségeinek át­vállalását, a keleti piacok vissza­szerzését, az utólagos környezet­védelmi prémium bevezetését. A mustsűrítmény-készítés olyan mértékű támogatását is javasol­ják, ami révén ez nem lenne drá­gább, mint a répacukros „borja­vítás”. Szerintük a hamis borok készítését és forgalmazását ki kell szűrni, például a cukorim­port megszüntetésével a stan- dolási előírások ésszerű betarta­tásával Alternatívát kell keresni a szőlő melléktermék hasznosítá­sának mai lehetőségével szem­ben, s a jelentősebb felvásárlók részére állami garanciavállalás mellett javasolnak hiteleket adni a gyors és zökkenőmentes fize­tés érdekében. Mindezt azért, hogy ne kerüljön lehetetlen hely­zetbe az ágazat. ______________________________is. Pl

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents