Heves Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-24 / 172. szám
2004. Jűuus 24., SZOMBAT H 0 R \ Z 0 N T 7. OLDAL Fülöp a herceg, de Bárdos a király Húsz éve rendezett fogathajtó világbajnokságot Szilvásvárad A sportkedvelők már az athéni olimpiát várják. Meglehet, magyar győzelmekkel Mi az eredményeknek is adózva, egy jóval korábbi esztendő augusztusának szőkébb hazánkhoz kötődő eseményére pillantunk vissza. Húsz éve megdobogtatta sokak szívét a fogathajtók nemzetközi elismertsége. Nem történelem- könyvek lapjairól tudtuk, hogy lovas nemzet vagyunk. Nem is a legendás Kincsem, vagy a későbbi Imperiál nyereg alatti sikereire kellett emlékeznünk, hanem az akkori jelen aranycsapatára, a gyöngyösi Bárdos Györgyre és négyesfogat-hajtó társai világverő képességeire. hegyoldalnak. Nem díszlécek, csak sebtében kivágott fák, letört ágak rajzolták ki az akadály nyomvonalát. A koronájától részben megfosztott fa törzse jelentette a fordulót. Egyszerre csak két ló tudott visszakanyarodni az embertelen lejtőn, de azok is nagyon szűkén. A bakon görnyedten állva hajtó - ekkorra már kétszeres - egyéni világbajnok kocsija koccantotta ugyan a határt jelző oszlopot, de a 4 lóerő azt szinte tengelyénél pörgette a helyes irányba, elvégre mindenkor számított a feladat leküzdésének időtartama. Szilvásvárad augusztus elején a lovasvilág fővárosa lett. Ha jól emlékszem, a ménesgazdaság környékén a német Jung volt az első igazán irigyelt figura. A lovait már nem látom magam előtt, de egy hozzá tartozó vonzó hölgyet igen, meg azt, ahogy a nagyvonalú lovag edzés után lovaglócsizmában, fehér nyitott Mercedesben távozik kedvesével a kancaistállótól. Persze, akadt nála is nagyobb ide érkezett úriember. A páratlanul szép, fekete - ébenfa? - borítású hintójával meg is nyerte később a világbajnokság nyitó, bemutató számát. Nem hiszem, hogy csupán azért, mert amikor a ménis- tálló és múzeum mögötti színnél jártunk, egy derék angol lovász állandóan tisztogatta. A réztáblára különös gondot fordítva, amin gyönyörűen gravírozott zsinórírással csupán ennyi volt írva: Prince Philip. Nos, a brit uralkodó, Erzsébet királynő férje sem maradt távol, akárcsak évekkel korábban Kecskemétre is eljött. Nem tudom, hogy az alföldi városban akadt-e bármilyen kifogása, itt mindenesetre - mondták - a rendelkezésére bocsátott lakosztályban az első rendelése ez volt:- A piros telefont cseréljék ki! Hiába no, a herceg, ereiben kék vérrel, nem tagadta meg hovatartozását... Fülöp herceg mindenesetre tiszteletre méltóan versenyzett, látszott, hogy még házassága előtt, görög arisztokrata ifjúként nem csak Erzsébet dobogtatta meg a szívét. Iskolázott lovas volt, igaz, hiszen Windsorban megfordult nála Bárdos György is. Még inkább sejthető, hogy a vb-ezüstér- mes csapattársa, a lakáj-arcú, nagy őszes pakomparkot viselő, szürke cillinderes, vöröses képű jó öreg Bowmann tanácsaira sokat adott. Az augusztusi világbajnokság egyáltalán nem mellékesen hatalmas magyar sikert hozott 1984- ben. Bárdos György húzta magával a csapatot, s a fiatal Juhász László így felért a dobogó tetejére, s meglett biztosan a csapatarany is. A dobogóra csak a mieink állhatták fel, köztük Bárdos kétszer. Az egyéLord Killanin öröme Tanúsíthatom, hogy magyar- országi látogatásakor már 1979-ben azzal sikerült örömet szerezni a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnökének, hogy a Szalajká-völ- gyet Bárdos mellett a bakon ülve szemlélhette meg. Samaranch elődje, az ír Lord Killanin (szemüvegben) egyébként rövid időre a lipicai négyes fogat hajtószárait is megkapta. Nem avatatlanul, mert egykor - igaz, más számban, és az evezés mellett - volt lovas olimpikon. rangsorolt. Velstra a hegyről a lovasstadionban lévő cél előtti dobogós akadályhoz nagy tempóban érkezett. Tömzsi, bokaszőrös fríz lovai megpróbálták követni a hajtójuk kezének üzenetét, a A fogathajtó-király, a gyöngyösi Bárdos György a versenyre készülve niben nevezett szilvásváradi Bálint Mihály bronzérmet szerzen, ezzel hálálva meg jogos beválogatását. Miért ért sokat ez a felülmúlhatatlan bravúr? A világnak ez idő tájt ugyanis már voltak ránk veszélyes - mondhatnánk, hozzánk felnőtt - ellenfelei. Magyarországra a holland Velstra kifejezett győzelmi esélyesként jött. Hogy szó szerint min csúszott el? A bemutatás, a díjhajtás után, a könnyebb zárószám, az akadályhajtás előtt rendre a maratoni terepverseny gyors irányváltását, de kanyarodás közben az egyik állat megcsúszott. Ez a malőr indította el - nincs jobb hasonlat rá - a dominóelv szerint bekövetkezett, nem várt lovaskarambolt. Velstra, hogy megússza a büntetőpontokat, egy darabig hezitált, és nem szállt le a bakról. A baj azonban nőttön nőtt, a már oly sokszor bizonyított értékes lovai összegabalyodtak. Esély sem volt a talpraállá- sukra, nemhogy a követelmény teljesítésére. A vb-arannyal rendelkező szimpatikus holland farmer ekkor lélekben feladta, teste pedig villámgyorsan cselekedett. Leugrott a terepkocsiról, s olyasmit művelt, ami a lélekjelenlét és a humánum példázata is, hiszen lovai épsége, szorult helyzetből való kimenekítése érdekében késsel szabdalta szét a drága bőrhámokat. Azért pedig utólag is kalapot emelhetünk előtte - fair play szellemiséggel mert a bajnok nem hibáztatott senkit. Valószínűleg legbelül csak önmagát. Az eredményhirdetés délutánján - mint végig a stadionban és a terepen - zsúfolásig telt volt a nézőtér. A stadion tribün felőli oldalán álló ismerősöm - aki fuvaros édesapja guszta szürkéje után tudta, mi a szép - a felvonuló tarka, hibátlan küllemű teljes mezőny láttán megilletődve jegyezte meg:- Szentség! Ilyet még nem látott a világ... A lovakra gondolt persze, nem a civilben megjelent volt honvédelmi miniszterre. A díjakat ugyanis Czinege Lajos adta át. Erre két évtized távlatából - immár aligha politikai okokból - kevesen emlékeznek. Arra bizonyára sokan, hogy aznap nem csak a lovasstadion árbocán lengette a szél a piros-fehér-zöld trikolórt. Szilvásvárad felett, a bükki erdei úton valakik óriás zászlóval tisztelegtek a felejthetetlen teljesítmény előtt. Ha lehet, ez a dicsfény nemhogy halványult volna, de a szű- kebb esztendők után még tisztábban ragyog: a kétszeres egyéni és háromszoros csapatvilágbajnok Bárdos György személyében volt egy koronázatlan magyar királya a négyesfogat-hajtásnak. BUDAVÁRI SÁNDOR A fogathajtás - lásd például az ókort, az Oscar-díjas filmet, a Ben Húr címűt, amely a római viadalokig forgatta vissza az idő kerekét - nem mai keletű sport. Igaz, a négy ló utóbb nem egymás mellett, hanem két párban, egymás előtt befogva húzza a hintót. Az 1970-es budapesti Vadászati Világkiállítás - divatos szóhasználattal élve - sztárprodükciója Abonyi Imre klasszis hajtása volt, ami újkori versenyszámmá válásához adhatott lökést. Már jegyezték, hívták a magyarokat. A mát- raalji város, Gyöngyös első nagy tudású hajtószár-kezelője, Kádár László a németországi Aachen- öennyert négyesfogat-hajtó viadalt, patinás derbit. Svájcban 1974-ben Fülöp Sándor nyakába akasztották a szám első egyéni vb-aranyát. Ezt követte a Bárdos György nevével fémjelzett, a délvidéki Lipicáról átmentett törzstenyészetnek, Szilvásvárad ménesének rangot adó felejthetetlen korszaka. A jellegzetes homlokáról, no meg állóképességéről ismert lipicai szürke fajtának évekig tartott a diadal- útja. Olyan szövetségi kapitányokkal, mint Várady Jenő vagy VácziEmő. tek, ezért esett a választás a Anno 1984 júliusában Szántó Szalajka-völgy adottságait idéző György kollégámmal Pécs mellett terepre. Azt meg írjuk a véletlen - meglestük, megörökítettük, ho- esetleg a csapatvezetés hozzáértése, a megérzés, netán a működő sportdiplomácia számlájára, hogy egy-két nehéz gyakorló terepakadály, igaz, díszesebb kivitelben, a világ- bajnoki pálya tartozéka lett. Mi valójában egy ebédet követő szieszta után dukáló kocsikázás nézésére készültünk fel. Az igazi ébredés Bárdos hangja volt:- Gyerekek! Mehet még egyszeri - kérdezte hüledező tekintetünk láttán. Ő ugyanis nem sogyan edző táboroztak legjobbja- kát teketóriázott, egy patakon át- ink. A világbajnokság helyszínén hajtva, jószerivel vágtában vezet- a házigazdák sem tréningezhet- te a hintót, neki egy meredek Szereposztás A négyes fogatban - ha emlékeim nem csalnak - mindenkinek megvan a helye, kell egy rudas, azután párjaként egy nyerges, előttük azután a gyeplős meg az ostorhegyes. Azt hiszem - mint a futballban -, nem véletlenül kerülnek a posztjukra. Akad benne megbízható iramdiktáló, a másik az intelligenciájával emelkedik társai fölé - alighanem ő a bakon ülő pótolhatatlan „jobb keze" mert a legbonyolultabb kombinációt is átlátja, s képes vezetni. Olykor az azonos szín, járásmód, tartás - persze, megfelelő edzettségi állapottal - elég lehet a szürke eminenciás szerephez. Ha persze világbajnok fogatot kell összerakni, ez sokáig merő kísérletezés, tehetségkutatás. Azután sok és kemény munka maga az össze- szoktatás. Nem titok: az aranykor csiszolatlan gyémántjai nem mindig a ménesből kerültek ki. A válogatott hajtok sem voltak restek pillantást vetni a lókupecok felhozatalára, vagy - mint Bárdos - elmenni az Ügetőre, s ott kiszúrni, megszerezni a fogatba az adott helyen bevált lipicai szürkét. „Fehér” lovak Avatott szakember, a mátai ménes, majd a parádfürdői Czifra istálló vezetője, Bartók László mindig megrótt, mert néha színt tévesztettem. Mondjuk a pej, a sárga, az almásderes rendben is volt, a hozzáértők ismerik a feketét - például a nóniusz esetében -, de olyan, mint fehér ló, nincsen. Az bármennyire is olybá tűnik - legyen az lipicai -, csupán szürkével illethető. Holott a monda szerint az avar fejedelem Szvatopluktól Árpád vezérünk egy fehér lóért vette az ország területét. Az egyébként képzett tengerész, admirális Horthy 'Miklós kormányzói korszakát is egy fehér hátas nyergében tett bevonulástól számítja a történelem. Engedtessék meg, de nekem is akadt egy máig felejthetetlen gyerekkori fehér, amihez fogható büszke járású paripa nem akadt a környéken. A fogatos „Mák” Lajos bácsi még a gyeplőjét is a kezembe adta, nagy-nagy sóvárgásomra... A házigazdák kiválósága, Bálint Mihály a maratonhajtás közben. Meghálálta a beválogatást.
