Heves Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-21 / 169. szám
2004. JÚLIUS 21., SZERDA P F 2 3 . 11. OLDAL Nyomdászok Európában Németországba indulnak a szakemberek A Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szervezésében a fenti címmel, az Európai Közösség Leonardo da Vinci programja keretében elnyert pályázat támogatásával a HKIK hat tagvállalkozása vett részt térítésmentesen egyhetes németországi nyomdaipari tanulmányúton. A résztvevők a nyomdai gyártási folyamat teljes egészét megismerhették kis- és középvállalkozásoknál tett céglátogatások alkalmával. A cégvezetők az aktuális műszaki, technológiai standard tanulmányozásán túl informálódtak a jelenlegi németországi gyakorlatról marketing, vevői-beszállítói kapcsolattartás, valamint logisztika területén. A program részeként a delegáció ellátogatott a világ legnagyobb nyomdagépgyárába, a heidelbergi nyomdagépgyárba, ahol kilenc futballpályányi méretű csarnokban, egyedi és névre szóló megrendeléseknek megfelelően szerelték, majd próbaüzem közben állították be a kis és középformátumú (B3, B2) nyomdagépeket. A program folytatásaként szeptember közepén a meglátogatott cégek vezetői érkeznek Egerbe üzleti együttműködési tervek konkre- tizálása céljából. _____________■ Sz águldó motorosok A Parádfürdői Állami Kórházba gyógykezelésre járok már második éve, de rendszeres látogatója vagyok a Mátrának. Csodálkozom azon, hogy a rendőrség nem tud vagy nem akar a következő problémára megoldást találni. A motorosokról van szó. Nincsenek senkire, semmire tekintettel, száguldanak 100 km-es sebességgel Párád és Recsk között, közben ott van Parádfürdő, ahol sok a mozgásszervi beteg. Más kórházaknál 40 km-es sebesség- korlátozó táblát helyeznek el. Kérdezhetik, honnan veszem ezt a km-megállapítást. Sokat járok gépkocsival, van viszonyítási alapom. Ha tartom az 50-es sebességet, és elmegy mellettem egy motoros, úgy, mintha állnék, nem nézve záróvonalat, gyalogosátjárót, egyéb veszélyt, azt hiszem, nem ötvennel megy. És még ők mutogatnak egyértelmű jelzéseket annak, aki szabályosan közlekedik. Nem lehet rendesen megtartani a kórházban a csendes pihenőt, mert még a kórháznál is jól felbőgetik a motorokat. Ez az esemény általában 14 órától éjjel 11-ig tart minden nap. Tudom, hogy a rendőrségnek sok munkája van, kevés a sebességmérő műszere, de talán nem kéne megvárni, amíg nagy baj történik. Remélem, ezt a rendőrség illetékesei nem veszik rossz néven, és fokozott sebességméréssel rendet tudnak teremteni a motorosok között. Van itt is olyan forgalom, mint számos főúton, csak a sok kanyar miatt még veszélyesebb. Ihnáth Gy. A. Múcsony, Kossuth u. Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve, és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ Meddig lesz botránytéma? A politikai jelenlétről Isten házában Tisztet Jónás Ági! A Hírlap július 7-i számában, a „Kampánycsend a templomban”, majd az „Elszánt hívek az érseknél” című cikkek folytatásaként „Még egyszer a kampányról” címmel reagált a Kolping Egyesület közösségi véleményére. Nagy kár, hogy On válaszában nem az eltérő álláspontokat tükröző vita lényegére koncentrált. Részben ezért, részben az önvallomásában igazolásképpen, szaktekintélyként felemlített piarista Medvigy Mihály tanár úr emléke miatt kérek szót. Cikkében a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai közül háromra hivatkozik, amelyek tanulmányozása az újságírói hivatásra való komoly felkészülését igazolja. Nem említi viszont az egyház és a politika viszonyát illetően mértékadó „Gaudium et spes” kezdetű, úgynevezett lelkipásztori konstitúci- ót. Tanulmányozása mind a lelkipásztorát bepanaszoló, nem nevesített hívő, mind a felek közötti nézeteltérést semleges módon közvetíteni óhajtó újságíró számára fontos lenne. A Zsinat 30. évfordulóján, 1992-ben tette közzé II. János Pál pápa a „Fidei depositum” kezdetű apostoli konstitúcióját, amellyel kihirdette a Katolikus Egyház Katekizmusát. Ennek 2245. pontja deklarálja: „Az Egyház küldetéséhez tartozik, hogy erkölcsi szempontból ítéletet mondhasson a politikai rendre vonatkozó dolgokról, amennyiben így követelik az emberi személy alapvető jogai vagy a lelkek üdvössége; eközben használhassa mindazokat az eszközöket — de csakis azokat —, amelyek különféle korokhoz és körülményekhez mérten összhangban vannak az evangéliummal és mindenki javával (GS 76,5 §)”. Miért okoz ez egyeseknek problémát, visszatérően választások idején? Az egyház erkölcsi tanításának figyelembevétele, az attól való eltérés, esetleg annak mértéke határozza meg az egyház és a különböző pártok „távolságát”. Az egyesek által elvárt, illetve bizonyos politikai körök által hangoztatott egyenlő távolságtartásra az egyház nem képes, mert a távolságot nem ő határozza meg, hanem a pártok szabják meg választási programjukban. Ez mérhető a kormányok teljesítményében. A politikai választások előtt a hívek figyelmét felhívni arra, hogy tanulmányozzák a választási programokat, és azokat vessék össze az egyház erkölcsi tanításával és tapasztalatával, nemcsak hogy joga, de hivatásbeli kötelessége a lelkipásztornak, aki közvetíti az egyház társadalmi tanítását. A 78. életévétől, 1992-től „világi” magánegyetemen is tanító piarista Medvigy tanár úr gimnáziumi éveimben elég sok apologetiká és er- kölcstani ismeretet is diktát — tankönyv híján — ahhoz, hogy ki merjem jelenteni: helyeselné az alaptalanul vádolt lelkipásztor álláspontját. A semleges, illetve a lelkipásztort kritizáló „politikamentes” hívői attitűddel kapcsolatban: Ön jelezte, hogy azért nem írják le a nevét annak a hívőnek, aki „feljelentette” a papot - bár ahhoz hozzájárult —, mert az atyát sem nevesítették. A folytatásban ez megtörtént, ezért szabadjon nekem is annyi információvá szolgám, hogy az illető, aki „hasoáó észrevételeket több faluból is kapott”, a legutóbbi kormánycserét követő levátási hálám után nyert közigazgatási beosztást, kistérségi hatáskörrel. Én nem álítanám, hogy ehhez a politikának nem volt semmi köze. Amint azt is kétkedve fogadom, hogy őszinték a hitbeli problémá annak, aki az egyházi elöljáróhoz írott feltáró levelére meg sem várva a választ, a sajtóhoz fordul megoldásért. Erős a gyanúm, hogy a „politika jeleáétét az Isten házában” nem annyira a lelkipásztor erkölcsi útmutatása, inkább a panaszosnak a választás előtti igen aktív és célirányos, több templomot is megtisztelő látogatása idézte elő. A problémaérzékeny sajtó pedig az Ön közreműködésével, a tapasztátak miatt állítólag elkeseredett hívő panaszát a kampány utolsó napján látta időszerűnek leközölni. Tette ezt oly módon - kérdőjeles vád a címben, utalás vizsgálat indítására és lehetséges retorzióra, a cikk alatt az MSZP politikai hirdetésével —, hogy az valóban megkérdőjelezheti a lap semleges álláspontját. Ha bizonyos megértéssel fogadom az Ön érzelmi reakcióját, még inkább azonosulnom kell azoknak a papoknak és híveknek az érzelmeivel, akiknek nem is túl régen megüzenték az ifjú szocialisták, hogy megfigyelőik ott lesznek minden templomban. Ez ismerős a múltból, amit bizonyít a mellékelt két, 1971-ből származó titkosított irat, amelyeket azóta a levéltár visszaminősített. A megfigyelést elrendelők már 1971-ben figyelemmel kísérték a zsinati határozatok alkalmazását. A pártutasítás végrehajtására megfigyelők is voltak minden településen. A legutolsó, gyöngyösi jelzés az 1988. június 5-i úrnapi körmenetről szól — amit azért említek, mert az is éppen egybeesett a választással —, már szűkszavú: „A három helyen kb. 650-700 fő vett részt a körmeneteken. (...) A nagyszülők egy részével a kisunokájuk is részt vett.” Talán ő is, aki keresztény neveltetésben részesült, és most fájón éli meg, hogy „körülötte megfagyott a levegő”. Szükségesnek tartom kijelenteni: nincs okom és jogom feltételezni, hogy az illető nem lelkiismerete szerint járt el, tehát valláserkölcsi értelemben a dilemmáját és az igazságkeresésre irányuló szándékát sem kifogásolhatom. Ezt senki sem teheti. Ha viszont elbizonytalanodott, a Katekizmus utat mutat számára. Az érseki hivatal vezetőjének bölcs visszafogottsága és tartózkodása a konkrét ügynek bármilyen politikai akcióval való összekapcsolásától érthető és indokolt. Véleményem szerint a Hírlapnak célszerű lenne kettéválasztani - az állam és az egyházak közjogi szétválasztásának megfelelően - az ügynek a vallási és lelkiismereti, illetve a politikai szférába tartozó részét. A káplán úr elzárkózása minden további nyilatkozattól teljesen természetes. A politikai szál azonban még nincs elvarrva. A sajtónak a politika és a politikatudomány szereplőivel kellene megvitatnia, hogy egyes pártok mennyiben tartják etalonnak az egyházak által hirdetett társadalmi tanítást, azoknak erkölcsi és természetjogi tételeit. A választók felelős döntéséhez ez is hozzátartozik értékzavaros világunkban. Ennek időszerűségét még fokozza, hogy a nagyobbik kormánypárt éppen napjainkban kezdte meg értékviszonyainak tisztázását. Jó lenne, ha a következő választásnál már nem lenne „botránytéma”, hogy az egyházak és lelkipásztoraik megint kampányolnak. Az egyházaknak az erkölcsi értékítéletük kinyilvánításához fűződő joguk ugyanis alkotmányossági értelemben elvitathatatlan. Amint a hívek erkölcsi felelősséggel terhelt lelkiismereti szabadsága is annak elfogadásában, dogmatikai értelemben. Őszinte nagyrabecsüléssel: Keresztes György Gyöngyös Tisztelt Keresztes Úr! Párhuzamot vonni a Kádár-érában zajló (egyházi történések megfigyelése, azokról titkos jelentések készítése) események és az említett gyöngyösi ügy között, nos, enyhén szólva is durva csúsztatás. Miként az a sejtetés is, hogy a Hírlap szándékosan a kampánycsend előtti utolsó napra időzítette az írást. Idézhet egyébként akárhány dokumentumot (társadalmi tanításról, erkölcsi útmutatásról stb., stb.), a lényeg mégis az: a szószékről nagyon is az aktuálpolitika szólt. És ez talán mégsem helyes. (A témát ezzel a magunk részéről lezártnak tekintjük.) Stanga István főszerkesztő Feltöltődtünk Ezúton szeretném megköszönni Egerfarmos polgármester asszonyának, dolgozóinak, az összes közreműködőnek, akik lehetővé tették, hogy egy kiváló falunapon részt vehettünk, férjemmel együtt, aki mint régi kézilabdás kapott meghívót. A hangulat kiváló volt, annyira, hogy összeállt a régi csapat, és a fiatalokkal elég sikeresen játszottak. Ezen a csodálatos napon elfelejtettük az élet nehézségeit, úgy éreztük magunkat, mint rég, amikor még jobban yolt az embereknek szükségük a barátságra. Feltöltődtünk a régmúlt emlékektől, szívünk megtelt szeretettel, s úgy éreztük, a jelenlévők szintén így vannak ezzel. Reméljük, az egész országban elterjed ez a csodálatos rendezvény. Kívánunk a szervezőknek nagyon sok sikert és magánéletükben boldogságot. K.-néH. Erzsébet Eger (cím a szerk.-ben) Köszönet a tanítóknak Amikor időskorba lép az ember, egyre jobban érzi, hogy szükség van volt tanítói, osztálytársai társaságára. Igaz, sokukkal rendszeresen találkozunk. Az idő nagyon rövid, és bizony sokan elmentek már közülünk, így aztán akik még vagyunk, évente rendezünk osztálytalálkozót. 1950-ben voltunk elsősök, akiket Herperger Terézia tanító néni vett a szárnyai alá. Annyi kedvességet, szeretetet kaptunk tőle, hogy egész életünkre kihatott. Örülünk, hogy még mindig részt tud venni a találkozókon. O az a tanító néni, aki Nagyfügeden a háború után tanította a gyerekeket, felnőtteket. A 3-4. osztályban Lovász Miklósné Magdi néni jótékony szigorával nyesegette vadhajtásainkat. Ezért is öröm számunkra, hogy vannak nekünk. Nem tudjuk meghálálni nekik azt a sok szépet és jót, amivel minket elindítottak az életbe. Nagyon sokan messziről jönnek a találkozóra. Köszönjük Juhász Ferencné Herperger Teréziának és Lovász Miklósné Magdi néninek a boldog iskolaéveket. Az 1950-ben indult elsősök nevében: Bemáth lüésné Nagyfüged Hála a törődésért Köszönetét mondok a Volán-vállalat igazgatójának, a szakszervezetnek azért a jóságért, amiben minket, nyugdíjasokat részesítettek. Szeretném megemlíteni vezetőnket, Lázár Jánost és feleségét, megköszönve nekik a fáradságos munkájukat. Az egri szemészeten Majláth főorvos úrnak és az ott dolgozó asszisztenseknek is ezúton fejezem ki hálámat kedvességükért. Szoó Gyuláné kisnyugdíjas A magyar egészségügy betegsége közügy Országos felháborodást keltett az elmúlt időszakban a szegedi klinikán történt betegcsere esete. Az események pontos hátterét jelenleg is vizsgálják. Ezzel kapcsolatban jutott eszünkbe számos gondolat. A médiában közzétett események alapján az országban tisztességesen dolgozó orvosok egyre inkább kényelmetlen helyzetben érzik magukat. Ennek oka azon hangulatkeltés, mely a politika részéről az egészségügy ellen irányul, elterelve a lényeget a magyar egészségügy valós, siralmas helyzetéről. Rendeletek jelennek meg a Közlönyökben, melyek az uniós gyakorlathoz adaptálják az egészségügy működését, mégis olyan érzésünk van, hogy azok, akik az egészségügyet irányítják, nincsenek tisztában a kórházakban zajló valós eseményekkel, s legfeljebb csak a különböző jelentésekből tájékozódnak az ott történt eseményekről. A munkaidő-korlátozás problémája az egészségügyben országszerte jelen van. A kórházak jelenleg jogellenesen foglalkoztatják a munkavállalókat, a létszámhiány miatt az egészségügy széles területén kivitelezhetetlen a heti 48 órás munkaidő betartása. Az orvosok, szakdolgozók ennek megfelelően fáradtak, túlterheltek. Amennyiben betartanánk a törvényben előírt munkaidőt, a rendszer összeomlana. A másik probléma a betegellátás korrekt véghezvitele, mely a folyamatosan szűkülő központi finanszírozás mellett egyre nehezebben oldható meg. Itt a felelősséget a politikai vezetés az egészségügyi intézményekre hárítja, így állandó a konfliktus az egészségügyi személyzet és a páciensek között. A betegeknek személyhez fűződő alkotmányos alapjoga az egészség, melyet csak a kor színvonalának megfelelő gyógyszeres, műtéti és eszközös, diagnosztikus és terápiás beavatkozásokkal érhetünk eL Ez nem egy kórház vezetésén és a kórházakban dolgozó gazdasági irányításon múlik. A hiba alapvető forrása a központi finanszírozásban van. Állandóan visszatérő probléma az egészségügyi szakdolgozók, orvosok havi illetménye. A közvélemény kedvenc témájává vált az orvosok fizetése, emlékezzünk a hálapénz-ügyre. Nem szeretnénk ecsetelni ismét az alulfinanszírozottságot, az ügyeleti időket, az emberfeletti, emberekért vívott állandó harcot, az állandó felelősséget. Miért van az, hogy az emberek egyik legmagasabban képzett társadalmi rétegének a fizetése ennyire központi témává vált? Miért nem beszél senki arról, hogy mennyi a jövedelme egy televíziós riporternek vagy egy banki alkalmazottnak? Azoknak az ismert embereknek, akik nem vállalnak el egy munkát havi négymillió forintért? Miért csak az egészségügy negatívumait emeli ki a média? Árról miért nem beszél senki, hogy a betegek meg is szoktak gyógyulni...? Nem csak az egészségügyben történnek tévedések. Bár összehasonlítani a végkifejletet nem lehet, de a felelősséget és az ezért adott juttatást sem. Évek óta folyamatosan romló tendenciát mutat az egészségügyi ellátás. Minden évben több orvos esik ki a rendszerből a halálozás és a nyugdíjazás miatt, mint amennyi az egyetemekről évek alatt kikerül. A körülmények miatt orvosi és szakdolgozói utánpótlás nincs, azok pedig, akik jelenleg ebben a rendszerben dolgoznak, folyamatosan hagyják el a pályát, illetve mennek külföldre, az uniós országokba dolgozni, ahol elismerik és megfizetik a szakmájukat. Ez a probléma nem csak az egészségügyi rendszerben ismert. Reggeli rádiós híradásban hallottuk, hogy a szakmunkások száma is jelentősen csökken, ott is hiányszakmák alakulnak ki, a jól fizető szakmák pedig (pl programozó) telítettek. A leírt jelenségek demoral- izálólag hatnak - akár tudat alatt is - az egészségügyi dolgozók munkavégzésére. A hó végén a fizetési papíron megjelenő összeg valahol a munka elismertségét is jelzi. Ebből az ösz- szegből nem az egészségügyi munka megbecsültsége látszik. Az erkölcsi megbecsülés az anyagi megbecsülésen keresztül is megnyilvánulhat, ez az, amit egy magyar egészségügyben dolgozó, szakképzett, tanult ember soha nem érzett meg. Szolidaritást vállalunk minden olyan - most indulóban lévő és a jövőben kialakuló - országos kezdeményezéssel, mely a klinikusok vagy érdekvédelmi szervezetek részéről indul. A MOK Hatvani Szervezetének támogatásával: Dr. Horváth László orvos-igazgató Albert Schweitzer Kórház és Rendelőintézet
