Heves Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-17 / 166. szám
10. OLDAL MOZ A I K 2004. Július 17., szombat Hazánkban csökken az öngyilkosságok száma A nyolcvanas évek végétől - 1988 óta - csökkenő tendenciát mutat Magyarországon az öngyilkosságok száma. Míg a KSH adatai szerint 1998-ban 4133 öngyilkosság történt Magyarországon, 2002-ben már csak 2843. A szakemberek ezt különböző okokra vezetik vissza. A férfiak inkább eltitkolják a lelki bajokat, s az alkoholizmusba vagy az öngyilkosságba menekülnek Buda Béla pszichiáter egy korábbi nyilatkozatában azt mondta: az egyik legvalószínűbb ok, hogy a korszerű gyógyszerekkel egyre több beteget tudnak meggyógyítani, ráadásul a háziorvosok is nagyobb számban idejében felismerik a depresszió tüneteit. Fontos az is, hogy kiépült a telefonos segélyvonalak rendszere. A másik magyarázatot abban látja, hogy az öngyilkosságok számának csökkenése összefüggésben állhat az alkohol- és drogfüggők számának növekedésével. A szakember szerint befolyásolhatja a trendet a férfiak korai halálozása is, mivel az öngyilkosságok nagy részét idősebb korban követik eL Egy másik lehetséges magyarázat, hogy a hivatalos papírokban inkább a természetes halált szerepeltetik a halál okaként, mert öngyilkosság esetén nem fizetik ki az életbiztosítást. Nemrégiben az egyik internetes újság (Origó) is foglalkozott összeállításában a témával. Ebből kiderül, hogy több szakember szerint nem mutatható ki egyértelmű összefüggés az öngyilkosságok számának csökkenése és az alkohol-, valamint drogbetegek számának növekedése között. Ezen a véleményen van Paksi Borbála szociológus is, aki szerint az öngyilkosok számának csökkenése mögött regisztrációs változások is állhatnak. „Korábban nem regisztrálták külön a kábítószer miatti haláleseteket, hanem azt is az öngyilkosságok körébe sorolták” - mondta a szociológus. Megemlítette, hogy az életbiztosítást nem fizetik ki öngyilkosság esetén. így az igazi csökkenés lehet kisebb, mint ami a statisztikában szerepei A szakember megemlítette azt is, hogy több kelet-európai országban csökkent a rendszerváltás után az öngyilkosságok száma. Szerinte erre az intenzívebb politikai élet is magyarázatot adhat: megfigyelhető, hogy a választások előtti évben nagyobb a változásba vetett remény. Ezt tükrözi az is, hogy a ’90-es évek első felében csökkent legnagyobb mértékben az öngyilkosságok száma. Az okok között sorolta még fel a szociológus a korai felismerést és a kezelőhálózat kiterjedtségét is. Paksi Borbála sem lát szorosabb ösz- szefüggést az öngyilkosságok számának csökkenése és az alkohol-, valamint drogfüggők számának növekedése között. „Az alkoholfüggők száma nem nőtt akkora mértékben, mint ahogy az öngyilkosságok száma csökkent” - hozta fel példaként a szociológus. A drogfüggők száma pedig elsősorban a '90-es évek második felében nőtt, míg az öngyilkosságok száma 1988 óta csökkenő tendenciát mutat. „Ráadásul más társadalmi rétegeket érintenek a különböző devianciák” - mondta. A kábítószer-függőség elsősorban a 35 év alattiakra jellemző, míg az öngyilkosságok száma az életkor előrehaladtával nő. Buda Bélával ellentétben azonban a szociológus szerint nem befolyásolhatja a trendet a férfiak korai halálozása. „Az aktív életkor, az 50-es évek után van egy veszélyes szakasz, amikor nagyobb esélye van annak, hogy az illető öngyilkosságot kövessen el. A várható életkor fölött élőknél azonban már nem tapasztalható növekedés”- tette hozzá. Dr. Szigethy Anna egri pszichiátert először a Heves megyei adatokról kérdeztük (lásd mellékelt írásunkat - a szerk.), pontosabban arról: szerinte mi az oka annak, hogy az országos tendenciákkal ellentétben szűkebb pátriánkban egyáltalán nem csökkent radikálisan az öngyilkosságok száma. Mint elmondta, nem lehet megállapítani ennek egyértelmű okát, hiszen semmi sem indokolja ezt az eltérést. Sem a munkanélküliség, sem a depressziós betegek száma, sem a drogfogyasztók aránya nem tér el a hazai átlagtól Nem látunk tehát olyan értékelhető adatot, amely indokolná a különbséget. Ugyanakkor hozzátette: elképzelhető, hogy a jelentési fegyelem, a pontos és precíz statisztika áll a háttérben, az, hogy megyénkben minden esetet bejelentenek a hivatalos szervek. Az adatokat értékelve a szakembertől megtudtuk, nálunk - akárcsak máshol a világon - az úgynevezett veszélyes korban levő korosztály vezeti a rangsort: a 45-60 évesek a legvédtelenebbek a munkahelyi változásokkal szemben, s ők azok is, akik nehezebben dolgozzák fel a negatív hatásokat, a veszteséget. A férfiak magas aránya sem hazai, illetve megyei jelenség. A pszichiáter ezt azzal indokolja, hogy az erősebbik nem határozottsága itt is érvényesül, az öngyilkosság elkövetésének módja radikálisabb, agresszívebb. Ebből pedig az következik, hogy a befejezett esetek kétharmadában a férfiak, egyharmadában pedig a nők halnak meg. Ugyanakkor felhívta a figyelmet egy mélyebben húzódó sajátosságra is, ami a férfiak lelkületével függ össze. Ennek lényege, hogy még ma is gyengeségnek és „férfiatlan” dolognak tartják a lelki betegségeket, a depressziót. Ezt inkább eltitkolják az erős szégyenérzet miatt, s az alkoholizmusba vagy az öngyilkosságba menekülnek a probléma megoldása (kezelés, gyógyszerek) helyett. Erre tökéletes bizonyíték a híres svédországi Gotland-vizsgálat (erről is olvashatnak részletesen jelen összeállításunkban - a szerk.), amely arra mutat rá: megfelelő továbbképzéssel szinte százszázalékosan kiszűrhetők a depressziós betegek, ugyanakkor - és ez az igazi meglepetés - míg a nők esetében ez az öngyilkosságok eltűnéséhez vezetett, addig a férfi- almái ez a szám semmit sem csökkent a betegség korai felismerése után sem. A magyarázat tehát a két nem közötti lelkü- letbeli különbségben keresendő. Egy másik feltűnő adat az iskolázottság szerepét és fontosságát bizonyítja. A megyei statisztikából is világosan kiolvasható, hogy az alulképzettek, a csupán nyolc általánost végzettek körében különösen magas az öngyilkosok száma. Ők azok, akik nem képesek feldolgozni a kudarcokat (például a munkaerőpiacon), s további probléma az is, hogy az ebből a körből kikerült öngyilkosok száma nem csökken, hanem inkább növekszik: Hevesben 2000-ben harmincketten, tavaly viszont negyvenen végeztek magukkal ebből a csoportból. Mindez mutatja, hogy a rendszerváltás után másfél évtizeddel gyakorlatilag újratermelődik a szegénység, hiszen ez a réteg már nem tekinhető a változás vesztesének, inkább az a valószínű, hogy a kilátástalan helyzet átöröklődik a következő generációkra. S bár 2001 óta a foglalkoztatottak körében csökkent, addig a munkanélküliek között nőtt azok száma, akik önkezükkel vetettek véget életüknek. Dr. Szigethy Anna végül néhány, a jövőben rejlő veszélyre hívta fel a figyelmet, amelyek nagyon is a mában gyökereznek. Ezek lényege a következő: napjainkban - elsősorban az egészségügyben tapasztalható súlyos finanszírozási gondok miatt - csökken a kórházi kezelés lehetősége. Ágyak szűnnek meg a pszichiátriai osztályokon, így miután a betegek száma nem csökken, egy-egy emberre sokkal kevesebb ideje marad az orvosnak, mint korábban. Megfigyelhető, hogy ez a fajta gyógyítási tevékenység a magánszektorba megy át, magyarán: akinek van pénze, annak ma sokkal nagyobb esélye van gyógyulásra, mint akinek nincs. Ehhez jön még a gyógyszerek problémája, ugyanis a korszerű és hatásos gyógyszerek igenis drágábbak, s ezt nem tudja mindenki megfizetni. Mindezek a jelenségek azt vetítik előre, hogy 10-20 év múlva a mai gondok hatására akár visszaesés is elképzelhető, ami megnyilvánulhat majd akár az öngyilkosságok számának növekedésében is. HAVAS ANDRÁS Nincs radikális javulás m A Központi Statisztikai Hivatal Heves Megyei Igazgatóságától kapott adatok alapján megállapíthatjuk, hogy — az országos tendenciának kissé ellentmondóan — megyénkben nem figyelhető meg az öngyilkosságok számának jelentős csökkenése. Az 1998 és 2003 közötti adatok (ez öt esztendőt ölelt fel) azt mutatják, hogy míg 1998-ban 78, 1999-ben 101, 2000-ben 84, 2001-ben és 2002-ben 90, 2003-ban pedig 92 ember vetett véget önkezével életének. Összehasonlításul elmondható: 1988-ban megyénkben 108 ön- gyilkosság volt, tehát a mérséklődés üteme sokkal kisebb, mint az országos átlag. Mint az egész világon, úgy Magyarországon is megfigyelhető, hogy az öngyilkosok több mint 2/3- a a férfiak köréből kerül ki, ami többek között azzal magyarázható, hogy az erősebbik nem ezen a téren is radikálisabb és határozottabb. További tényező a pszichiáterek szerint az is, hogy a férfiak szégyellik a lelki betegséget, és nehezebben szánják rá magukat a depresszió kezelésére. Ha az iskolai végzettség szempontjából szemléljük az összefüggéseket, az derül ki, hogy az érintettek majdnem fele csupán az általános iskola 8. osztályát végezte el, és az összes többi csoport (szakmunkásképző, szakiskola, középiskola, főiskola, egyetem) teszi Id a létszám másik felét. Mindez azt jelenti, hogy az életvezetéssel, munkahellyel kapcsolatos problémákat éppen ez a réteg tudja a legkevésbé feldolgozni. Érdekes, hogy ez a helyzet egyre rosszabbá vált az utóbbi öt esztendőben, hiszen míg 2000-ben 32, addig 2003-ban 40 ember lett öngyilkos ebből a csoportból Hevesben. Nagyon érdekes megfigyelni a korcsoportok szerinti megoszlást, amiből kiderül az a világszerte ismert tény, hogy a 45 és 65 év közötti korcsoport a legveszélyeztetettebb. Ők azok, akik nehezebben dolgozzák fel a változásokat, a kritikus időszakokat. Ehhez a csoporthoz kötődik - például Heves megyében - az öngyilkosságot elkövetettek mintegy 60 százaléka. Különös, hogy míg egyes szakemberek az elvált és egyedül élő embereket tekintik az öngyilkosság szempontjából kritikus rétegnek, addig a megyei statisztikából azt olvashatjuk ki, hogy főként a Öngyilkosságok Heves megyében <J> © w © 1388 © m házas emberek vetnek véget saját elhatározásukból életüknek, arányuk eléri az 50 százalékot is. (Például 2003-ban). Az elkövetés módja nem sokat változott az elmúlt évtizedek alatt, ha lehet így mondani, a hagyományos akasztás „vezet”, az összes többi ok messze elmarad ettől a módszertől. A statisztika külön kitért arra, hogy az öngyilkosságokat az év melyik hónapjában követik eL Bár vannak jellemző hónapok (így tavaly a május, a június és a július), de mindebből gyakorlatilag semmiféle következtetést nem lehet levonni, hiszen 2000-ben a tavaszi hónapok (március, április, május) voltak a legveszélyesebbek. H.A. Szoros kapcsolatban a depresszióval A látványos javulásra egyelőre nincs válasz Igaz, az öngyilkosság a depresszió nem egyetlen következménye, mégis a legtragikusabb. A pszichiátriai betegségekkel áll a legszorosabb kapcsolatban: az öngyilkosok több mint 90 százaléka szenved ún. „nagy” pszichiátriai betegségekben a cselekmény idején: 60-70 százalékuk depresszióban (50-60 százalékuk primer major depresszióban), 10-12 százalékuk szkizofréniában és 10-12 százalékuk szenvedélybetegségben (alkohol- vagy drogfüggőségben). Fordított nézőpontból: a hangulatzavarokban szenvedő páciensek 15-20 százaléka, a szkizofréniások körülbelül 10 százaléka, a szenvedélybetegek 5-10 százaléka hal meg ön- gyilkosság következtében. Az 1979-1981-es adatok szerint Magyarország még világelsőnek számított az öngyilkosságok tekintetében (8845 haláleset 100.000 lakosra). A sorban második Dániában majdnem feleannyi öngyilkosságot követtek el, mint nálunk (29 haláleset 100.000 lakosra). 1984-től 2001-ig azonban az öngyilkosságok 100.000 lakosra kivetített arányszáma folyamatos csökkenést mutatott: 45,9- ről 30 alá zuhant (29,2), ami több mint 35 százalékos javulást jelent. A látványos csökkenésre a hazai szakemberek mellett világszerte is felfigyeltek, a kedvező fordulat okait azonban a mai napig nem sikerült egyértelműen feltárni. Politikai változások Vannak, akik szerint a csökkenés 1990-ben azért gyorsult fel igazán, mert kedvező politikai és gazdasági változások történtek. Ez a korszak a remény korszakának tekinthető, annak ellenére, hogy számos kifejezetten negatív - öngyilkosságra egyértelműen hajlamosító - változás következett be: a munkanélküliek, a létminimum alatt élők és a válások számának drasztikus emelkedése, az alkoholizmus terjedése. Bár az öngyilkossági arányszám csökkenése valamelyest lelassult, ha figyelembe vesszük, hogy a depresszióban szenvedők száma évről évre nő, akkor ez is relatív javulásként értékelhető. Ám az öngyilkosságok csökkenését a pozitív környezeti változások önmagukban nem magyarázhatják, hiszen 1989-1990 után a volt szocialista országok közül csak Magyarországon észlelhető markáns (és Csehországban kisebb) csökkenés, a többi volt szocialista országban az öngyilkossági halálozás emelkedett vagy stagnál. Ugyanakkor számos nyugat-európai és skandináv országban (Dánia, Svédország, Finnország, Norvégia, Ausztria, Anglia), ahol nem zajlott le rendszerváltozás az említett időszakban, az öngyilkossági halálozás 2-40 százalékkal csökkent, miközben ezen országokban a kezelésre került depressziós (és egyéb pszichiátriai) betegek száma jelentősen megnőtt. A további lehetséges okokat tehát az egészségügy területén kell elsősorban keresnünk. Magyarországon a járóbeteg pszichiátriai szakrendelők száma 1982-1997 között 95-ről 136-ra emelkedett, aminek köszönhetően a járóbeteg-orvos konzultációk is megszaporodtak évi 731.000-ről 1.190.000-re. A pszichiáterek száma 1986-1997 között 550-ről 800-ra nőtt. A depresszió és az öngyilkosság témakörében tartott egyre intenzívebbé váló továbbképzések eredményeként gyakoribbá vált az antide- presszívumok használata: az 1990-es 3,7 átlagos napi terápiás adagról 1998-ra 12,0 átlagos napi terápiás adagra emelkedett, és 2000-re ez az érték már 14,0 volt. Mennyibe kerül? A közvetett és közvetlen költségek felmérésére irányuló első költség-haszon elemzéseket az Egyesült Államokban készítették. Az USA-ban 1980-ban a kezelésre fordított összes költség körülbelül 2 milliárd dollárt tett ki, míg a nem kezelt depressziós betegek okozta társadalmi kár ennek hétszeresére, azaz 14 milliárd dollárra rúgott. Ezen belül 4 milliárd dollárra becsülték a kezeletlen betegek öngyilkossága miatti kárt. 10 évvel később szintén az USA-ban a kezelés összes költségét 12,4 milliárd dollárban állapították meg, a veszteséget pedig 31,3 milliárd dollárban. Mint láthatjuk, a kiadás/veszteség arány a tíz évvel azelőtti 1:7-hez képest l:3-ra változott. Az Egyesült Királyságban az 1990-es évre a kezelés összköltségét 420 millió fontban határozták meg, a kezelés elmaradásából származó veszteséget pedig 3 milliárd fontban. Egy híres vizsgálat Hazánkban a mai napig még nem készültek hasonló felmérések, ám számos tényező enged arra következtetni, hogy az arányok a fentieknél rosszabb állapotokat mutatnának. A fenti érvelés gyakorlati bizonyítására ma már klasszikus példának számít a svédországi Gotland- vizsgálat. 1983-ban tanfolyamot tartottak a depresszió témakörében az 56.000 lakost számláló Gotland-sziget mind a 18 háziorvosa számára. Az összesen 20 órát kitevő előadások elsősorban a depresszió osztályozásáról, tünettanáról, okairól, kezeléséről szóltak, de érintették az öngyilkosság, a fiatal- és időskori depressziók speciális problémakörét is. Az előadás-sorozatot követően két és fél év után a következő eredményeket állapították meg: a sziget öngyilkossági arányszáma harmadára csökkent, miközben ugyanez az adat Svédország egészére nézve változatlan maradt. A depresszió miatti kórházi kezelések és betegállományban töltött napok száma is lényegesen visz- szaesett. Mindeközben markánsan nőtt a depresszió miatt gyógyszeres kezelésben részesülők száma. A költség-haszon elemzés kimutatta, hogy a továbbképzés összesen 369 ezer svéd koronába került, és 155 millió megtakarítást hozott. A végső kérdés a közvetett és közvetlen költségek összevetése esetén pusztán gazdasági szempontból az, hogy mi kerül többe a nemzetgazdaság számára: a betegség hatékonyabb, gyorsabb kezelése, vagy a közvetett költségek miatt keletkező veszteségek kezelése. Mindent figyelembe véve a Pszichiátriai Világszövetség 1999-ben kiadott összefoglaló kötete leszögezi: a nem kezelt depresszió okozta kár jóval nagyobb, mint a kezelés költsége. _____________________________________[HAVA«)
