Heves Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-14 / 163. szám
2004. Július 14., szerda PF 2 3 11. OLDAL Dicséret és észrevételek. Szeleczky Zita életéről Egerben és a szomszédos községekben négy napon keresztül pattogott a labda több mint 2000 kicsi- és serdülő labdarúgó palánta örömére, illetve részvételével, akiket sok száz szülő, hozzátartozó is elkísért. Csak dicséret illeti a főszponzorokat a Rexroth, Vodafone cégeket, az egri Focisulit, mint főszervezőt Csuhaj József vezetésével, akik támogatták és már 11-szer tették lehetővé ezeket a nagyszerű és népszerű utánpótlást támogató labdarúgó-találkozókat. A sok dicséret mellett azért meg kell említeni 1-2 szervezési hiányosságot is, nem a hangulatcsökkentés szándékával. Vasárnap zajlanak a döntők az egri stadionban. Ez alkalommal sok száz érdeklődő és résztvevő figyeli ezeket a mérkőzéseket. Sajnos csak barangol az ember, nézelődik, érdeklődik, hogy kik is játszanak valamelyik pályán, mérgelődik mert nincs tájékoztató. Csak egy nagyobb méretű kartonpapírra kellene kiírni, ahol olvasható lenne a résztvevők neve, a mérkőzések kezdési időpontja, eredménye. Ez a sok szervezőmunka mellett elenyésző feladat. Nem tüdőm, mi az oka, hogy erre a tájékoztatásra már nincs lehetősége a M. I. (Név és cím a szerkőben) Mit ér a nyugdíjas? Bizony nagy lelki traumát okoz sok év után elszakadni a munkahelytől és újra kezdeni egy új életszakaszt. Keresd a helyedet! Sokan egyedül vannak és hiányzik a megszokott közösség, a munka. Évek múltán a volt munkahely, iskola is elfelejti dolgozóit és még a pedagógusnapra, de más ünnepi rendezvényre sem hívja meg volt munkatársát. Gondolom, iskola válogatja, miként becsüli meg azokat, akik ott dolgoztak nagy szorgalommal és sajnos kevés fizetésért. Ugyan miért nem gondolnak a nyugdíjasaikra az igazgatók? Sokan azért találtunk közösségeket, ahol az idősek értékteremtő tevékenységet folytatnak. Ilyenek a hagyományőrző egyesületek, az ismeretszerző előadások stb. Az idősek klubjai szeretettel várják azokat, akik még valami aktivitást is kívánnak folytatni egy közösLevelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve, és szerkesztett formában tesszük közzé. rendezőknek. Sok bosszúságtól mentesítenék a jelenlevőket. Másik észrevétel. Vannak évfolyamok, ahol 6-7 csapat vesz részt, akik egy csoportban, körmérkőzéses rendszerben bonyolítják le és döntik el a sorrendet. Az 1. és 2. helyezett, 3. és 4. helyezett újra mérkőzik és ez felborítja a sorrendet. Hiába végzett valaki jelentős pontelőnnyel 23-1 gólaránnyal és verte meg a 2. helyezettet, ez semmit nem számít. Újra kell játszani és az lesz a győztes, aki mondjuk 11-esekkel nyer. Ez szakmailag igazságtalan és gyakorlatban nem alkalmazott lebonyolítás. (VB, EB- kupák stb.) Ezen változtatni kellene. Vagy maradjon a csoportmérkőzések sorrendisége, vagy az egymás elleni eredményeket vigyék magukkal a csapatok, ha már új döntőt kell játszani. Az egri sportiskola 89-es csapata 2 pont előnnyel 23-1-es gólaránnyal nyerte a csoportküzdelmeket 2-0-ra verte a 2. helyezettet, s a döntőn 1-1-es döntetlen is elég volt a „győzelemhez,, ellenfelének. Ha kupa akkor kupa, előírások szerint kell lebonyolítani a mérkőzéseket. Igazságosabb és szakmailag elfogadott, bevált kiírások szerint... ségben. Persze, a klubok önszerveződéssel alakultak és a programjaikat érdeklődés szerint állítják össze. Kirándulások, névnapok, népdalkörök, énekkarok, Ki mit tud?-ok, fesztiválok stb. Ilyen nagy lehetőséget kínál az Életet az éveknek klub is. Országos szinten Budapesten, Tiszafüreden és több városban megrendezett fesztiválokon részt lehet venni a legjobbaknak. Most pl. jún. 20-án Tiszafüreden vettünk részt az országos és nemzetközi fesztiválon. Szólóénekeseink: Gurnicz Vencel magyar nóta, Girus Tibor operett, Pál György népdal. Októberben országos Ki mit tud? lesz, novemberben próza- és versmondó országos verseny. Erre készülünk és várjuk az érdeklődőket klubunkban augusztus 24-től minden kedden Egerben az MMK-ban (311- 954, 322-963). Besenyei lllésné klubvezető A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ Még csak elsőéves növendéke a Magyar Színművészeti Akadémiának, mikor első filmfőszerepére szerződtetik. A kezdődő nagy siker nem kényeztette el, elvégzi a szín- művészeti akadémiát, s a budapesti magánszínházak csábító ajánlataival szemben az ország első prózai színháza, a Magyar Nemzeti Színház ösztöndíjas szerződését fogadja eL Itt első perctől kezdve főszerepeket játszik, s működésének második évében már a legtehetségesebb fiatal színésznőnek ítélt Farkas-Ratkó-díj nyertese. Antik és modern klasszikusok hősnője. Tipikus „all round” színésznő, aki arra a legbüszkébb, hogy épp úgy otthon van Shakespeare Júliájában, Tamási Énekes madarában, Mikszáth-Harsányi Tóth Marijában, mint a könnyedebb operettben. Ki ne emlékeznék az idősebb generációban Mária főhadnagyára, egy egész szezonon keresztül játszott, vagy a korabeli magyar filmek naiva szerepeiben. Huszonnégy magyar film főszereplője. Leghíresebb ezek közül a Fekete gyémántok, Rózsafabot, Gül Baba, Sziámi macska, Egy éjszaka Erdélyben stb., ez utóbbi a velencei filmversenyen díjat nyert. A háború alatt a magyar kórházak „üdvöskéje”, aki szerepléseivel enyhülést és vigaszt hoz a sebesült katonák számára, a katonák és a nemzet „kishúga”. 1945-ben a kommunista megszállás elől nyugatra menekül, s 1948-ban Argentínába vándorol, ahol művészi hivatásának él. Megalakítja az argentínai Magyar Nemzeti Színházat, mert az emigrációban - úgy hiszi és vallja -, hogy legfontosabb kötelessége a magyar kultúra ápolása. A legnehezebb körülmények között szólaltatja meg az emigrációban először Madách: Az ember tragédiáját, Katona Bánk bánját, s a Gyöngykalárisban csokorba köti a magyar népdalokat és népviseleteket. Argentin filmszerepe alkalmával az egész argentin sajtó a legnagyobb elragadtatással ír szerepléséről. Az 1956-os magyar szabadságharc idején drámai kiáltványnyal fordul a világ nőihez. Argentína elnöke külön kihallgatáson fogadja, rádiók és televíziók sora szólaltatja meg. Az argentin állami rádió hónapokon keresztül tartó előadás-sorozat megtartására kéri fel, amely sorozat a magyarságnak sok barátot szerez, s a legnagyobb elismerést váltja ki. A magyar vers szerelmese és hivatott tolmácsolója. Különleges tehetséggel és átéléssel szólaltatja meg a magyar költészet gyöngyszemeit. Előadóestjeivel bejárta Dél-Amerika, Kanada, Egyesült Államok és Ausztrália magyarlakta városait, s fellépéseivel nem csak visszavarázsolta a magyar múlt felejthetetlen szépségeit, de beleplántálta a szívekbe az elveszett haza iránti szeretetet, hűséget és kötelességvállalást is. Lelkesedése összefogta a régi, az újabb és legújabb emigrációs magyarságot, akik egy emberként ünnepelték. Az emigrációban kilenc lemeze, 12 hangkazettája jelent meg, három ezek közül a Clevland-i Árpád Akadémia aranydíját nyerte el. Az emigrációs szervezetek egymás után tüntetik ki, s 1993-ban a kommunizmustól felszabadult magyar haza is lerója tiszteletét: emigrációs munkája elismeréséül a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntetik ki. A Legfelsőbb Bíróság a kommunisták ellene hozott koholt vádjai alól felmenti, az ellene hozott ítéletet megsemmisíti, s ezzel teljes rehabilitálásban részesíti. 1990 után rendszeresen hazalátogat, számtalan meghívásnak tesz eleget, megjelenik a Magyar Rádióban és Televízióban. 1998 őszén végleg hazaköltözik és Érden telepedik le. Itt érte a halál 1999. július 12-én. A nekézsenyi (Borsod megyei) temető családi sírboltjába temettük, szeretteihez. Az emigrációs magyarság legnagyobb művésznőjét és fáklyahordozóját Zsóka György író-történész e szavakkal jellemezte: „Szépséget a békében, hitet a háborúban, vigaszt az összeomlásban, reményt a hontalanságban - adhat-e valaki ennél többet nemzetének?”. Az írást a „Magyar Költészet Gyöngyszemei” című hanglemez hátsó borítóján olvasható kiegészítését vitéz Jávor Zoltán, a művésznő rokona és keresztfia készítette. Előnynek álcázva A T. Posta, „ügyfelei érdekében” egy új, és csodálatos szolgáltatást vezetett be: ezután „elsőbbségi” levelet is küldhetünk, ami az eddigi, elavult levezetést meggyorsítja. Még a vak is látja, hogy itt meglehetősen ügyetlenül burkolt, gátlástalan árdrágításról van szó. Az újítás bevezetése előtt, hagyományos levelem Karácsond- ról Tatabányára, másnap megérkezett. Most, a csütörtökön feladott levelem, kedden ért Tatabányára. Tessék mondani igen tisztelt Magyar Posta, hol itt a fejlődés? Ugye nem azért érkeznek később a hagyományos (bár megemelt tarifával) feladott leveleink, hogy használjuk a kétszeres tarifás „elsőbbségi” levelezést? El sem merek képzelni ilyet... Kérem, nyugtassanak meg bennünket, ugye nem modernizálják tovább a postát? (Pl. elsőbbséginél még elsőbbségibb levél, lovas posta stb.) A kis községek iskoláinak, postáinak bezárása - tessék tudomásul venni - a kis községek halálos ítélete. A Trianon utáni, roppant szegény húszas években hatalmas méretű iskolaépítés folyt tanyákon és kisközségekben. Most hatalmas méretű iskolarombolás tanúi vagyunk, egybekötve postarombolással. Várhatunk még valami hasonló „fejlesztést” a közeljövőben? László Ferenc Karácsond Néhány ötlet a strandolásra Nagyon örülök, hogy megérkezett a nyár, és a vizek szerelmesei választhatják az egri strandot is. Tehetik ezt jó szívvel, hiszen gyönyörű környezetben napozhatnak, tiszta vízben hűsölhet- nek a felújított strandfürdőn. A felújítási munkálatokat, ha jól tudom, a Széchenyi-tervből és a helyi adófizetők pénzéből sikerült megvalósítani. Ezért nem értem, hogy miért nem jár a helybélieknek kedvezmény? Az ország számos pontján a személyi igazolvány bemutatásával a helyi lakosok 50%-os kedvezményben részesülnek. Ott miért lehet ezt a gondot megoldani és itt miért nem? Ha egy család elmegy - két felnőtt, két gyerekkel - vasárnapi kikapcsolódásra, csak a belépőjegyekért kifizetnek 2800 forintot, és akkor még lángost vagy palacsintát nem vásároltak. Elképzelhetőnek tartanék egy olyan kedvezményt, ami a családi jegy bevezetését jelentené. Az illetékesek azon is elgondolkozhatnának, hogy megoldható lenne-e, ha nem csak befelé menet, hanem kifelé is ellenőriznék a jegyeket, és ha valaki nem reggel 8-tól délután 7-ig tartózkodik a strandon, akkor az időarányosan fizesse a jegyek árát is. (Név és cím a szerkesztőségben) Hosszú az út a vasdiplomáig Ez így igaz, mert 65 éve 53 indultunk el a pedagógus pályán és ez év áprilisában már csak öten tudtuk beadni a vasdiplomára kérelmünket. A népiskolai tanító oklevelünket 1939. jún. 23-án kaptuk meg a Líceum dísztermében rendezett kedves ünnepség keretében. Ha most 86 éves szemlélettel visszatekintek tanáraink oktató-nevelő munkájukra, őszintén megállapíthatjuk, hogy lelkiismeretesen tartott óráik során megismertük a pedagógus pálya szépségét, nemes célkitűzéseit, közben szívünkbe oltották a gyer- mekszeretetet is. (dr. Somos Lajos, dr. Abkarovits Endre, Almási Béla). Az első évfolyam magyaróráján tanárunk felmérte a helyesírási készségünket. A felmérés első mondatára még ma is emlékszem. Így szólt: „Te meny, a templomba menj, hogy holtod után, a mennybe bemenj!”. Az ő elvi és gyakorlati álláspontja az volt, hogy „tanító nem lehet abból, aki nem tud helyesen írni”. A tanítóképző első évfolyamában sokat tanultam, hogy hiányaimat bepótoljam. A testnevelő tanárainknak gondjuk volt a fiatalok fizikumának erősítésére. Óráikon kemény, edzett, fáradságot kevésbé ismerő embereket faragtak belőlünk. Igaz, a testi adottságok is megvoltak, mert a sorozáson az 53 főből csupán négyet mentettek fel. A fizikai adottságokra szükségünk is volt, mert azoknak a nagy kihívásoknak, amiket előre nem is sejtettünk, nemigen tudtunk volna megfelelni. Jött a háború, a fogság, a nyomorúság. Voltak olyan osztálytársaink László Ferenc, dr. Tátrai Ferenc, akik 3 évet a fronton és 4 évet Szibériában töltöttek el. A fiatalságuk legszebb évei odavesztek és ezt kárpótolni semmivel nem lehet. A két kolléga még most is igen jól bírja magát, ők is a vasdiploma részesei voltak. Az általános iskola megalakulásával egyre több tanárra volt szükség. Kedvező lehetőség volt a szakmai ismeretek fejlesztésére, ezért szívesen vállaltuk. Ezért hallgatója lettem a szegedi tanárképző főiskolának. Őrömmel tapasztaltam, hogy milyen lelkes és lelkiismeretes professzorok oktatnak bennünket. A gyakorlati órákon nem hiányzott a türelem és a segítőkészség sem. 1951-ben megszereztem az általános iskolai tanári oklevelemet, jeles eredménnyel. 1954-ben sikerült családommal együtt hazajönni és a 2. sz. gyakorló iskolában tanítani. Nagy öröm volt ez számomra, mert tisztában voltam azzal a ténnyel, hogy itt nagy lehetőség nyílik a szakmai ismeretek fejlesztésére. A főiskolai hallgatók képzésekor azt tapasztaltam, hogy csak akkor néznek fel ránk, ha a magasabb tudást látják bennünk. Ezért feletteseim engedélyével beiratkoztam a Kossuth Lajos Tud. Egyetem természettudományi kar földrajz szakára. 1967-ben jeles eredménnyel megszereztem a középiskolai tanári oklevelet. A vizsgák komolyságát igazolja az a tény, hogy 51 főből 9-en maradtunk. 2004. június 19-én a 2. sz. gyak. iskola szépen sikerült záróünnepélyén adta át Sándor József igazgató úr életem egyik legszebb kitüntetését, a vasdiplomát. Ha még egyszer újra kezdhetném, újra csak ezt a pályát választanám, mert itt tehet a pedagógus a legtöbbet, a felnövekvő ifjúság tudásának és jellemének kialakításáért. Kormos Antal ny. tanár Eger Jól működik az iskola Saját kárán tanul. Hálás köszönet a vendéglősöknek Itt szeretném megköszönni az egri Gösser Étterem valamennyi dolgozójának 2004. június 26-án gyerekeink házasságkötésekor megrendezett lakodalmukon teljesített szolgáltatásait. Fáradozásukat a szakács, felszolgálók és az üzletvezetők becsületességét, figyelmességét. Felejthetetlen élményben való részvételüket a végelszámolásnál nem a túlszámlázást kellett átnézni. Még egyszer köszönjük a színvonalas vendéglátást, és azt, hogy gyermekeinknek igazán emlékezetes élmény marad életük legszebb napja. Nem kevésbé örülünk annak, hogy a vendégek is remekül érezték magukat. Az étterem valamennyi dolgozójának hálásak vagyunk és kívánjuk, hogy sok hasonló remek rendez- vénű bonyolítsanak le. Az örömszülők (Név és cím a szerkesztőségben) A Hírlap július 1-jén megjelent számában a Nem szűnik meg az iskola című cikket olvasva ragadok tollat. Mint az iskola vezetője, nem értek egyet azon mondat első részével, mely így szól: Tény az oktatás színvonala, a tárgyi feltételek nem érik el a szomszédos Pétervásárán működő, térségi feladatokat ellátó Tamási Áron Általános Iskoláét... Vajon mire alapozza a cikk szerzője ezen állítását? Tudomásom szerint semmilyen felmérés, szakmai vizsgálat nem volt az iskolában, amely ezt bizonyítaná. Az idén június 22-én kelt Pedagógiai Program szakértői vélemény szakembere így fogalmaz: Gratulálok az iskolaigazgató munkájához, a felülvizsgált és újonnan megírt dokumentumok szakszerű, igényes elészítéséhez. A12 tanuló tudásáért vállalom a felelősséget és bátran állíthatom: hogy az itt tanulók nem rendelkeznek kevesebb tudással, mint bármelyik hasonló intézmény diákjai. A tárgyi feltételek jók az iskolában, az önkormányzati beszámolóban is leírtam: hogy az iskola felszereltsége vetekszik a városiéval. Erről a Hírlap 2001. szeptember 29-i számában az újságíró így ír: Az általános iskola vezetője, Király Gáborné ugyancsak eredményes pályázó, ha az iskola fejlesztéséről van szó. Az elmúlt években ide is új bútorok kerültek, és egy számítógéppel is gazdagodott a tanoda. A tervek szerint a technikai felszerelés bővítésére is jelentős összeget fordítanak a jövőben. Úgy gondolom, hogy alapos meggyőződés nélkül nem etikus ilyen állítást - mely engem sért - leírni. Üdvözlettel: Király Gáborné Történt, hogy víz- és gázszerelési munkára szakértő mestert kerestünk. A feladat egy műhely és lakás fűtés-rendszer gáz-, illetve szeneskazánnal történő üzemeltetésének megoldása volt. A jelenleg nem vállalkozóként dolgozó (régebben igen) mester úrral egyeztetve, még a fűtési szezon előtt a munkálatokat társaival elvégezték. Próbafűtést nem végeztek (nyár lévén) és itt követtük el az első hibát, bízva a másik emberségében és szakértelmében. A szerelési díjat kifizettük, itt a második hibát vétettük, a hat számjegyű összeget - természetesen számla nélkül - átadtuk. A fűtési szezon kezdetekor aztán szembesültünk azzal a hibával, vagy a műhelyt fűtjük, vagy a lakást, a kettő együtt nem lehetséges. Felhívtam a mester urat, megjelent és emelt hangon kioktatott, hogy a szerelési munkája hibátlan. Hívtam aztán egy szakmáját bíró mesterembert, aki ránézésre megállapította, hogy az ún„ mester úr a bekötésnél a fűtési rendszer működésének alapvető követelményét nem tartotta be. Új fent kerestem immár levélben, és mellékeltem a szakember által készített rajzot, mely a helyes bekötési módot tartalmazta, erre a válasz telefonon érkezett részéről, nyomdafestéket nem tűrő módon és hangnemben, nem maradt el a fenyegetés sem, ami számomra érthetetlen volt, hiszen ő dolgozott feketén, amire sajnos én adtam lehetőséget, ez a harmadik hiba. Sajnos utólag kiderült, az utcában már előbb is végeztek hasonló színvonalú munkát. Úgy érzem, meg kell osztanom esetemet a lap nyilvánosságát is igénybe véve, hogy mások tanuljanak a kárombóL (Név és dm a szerkesztőségben) Tisztelt Tanárnő! A hivatkozott cikk elsősorban arról szólt, hogy a kis lélekszámú településeken az utóbbi években egyre nagyobb gondot jelent az önkormányzatok számára a fogyatkozó gyermeklétszám mellett az intézmények fenntartása. Az On szakmai kvalitásait nem állt szándékomban megkérdőjelezni, s nagy tiszteletben tartom az összevont alsó tagozatos iskolákban dolgozó pedagógusok munkáját, így az Önét is. Az írást a megjelenést megelőzően egyeztettem a község polgármesterével, aki egyetértett az abban foglaltakkal, és hozzájárult annak közléséhez. Amennyiben az iskolára nézve sértő kijelentés szerepelt a cikkben, ezért ezúton kérek elnézést. Tisztelettel: Barta Katalin