Heves Megyei Hírlap, 2004. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

2004-07-14 / 163. szám

2004. Július 14., szerda PF 2 3 11. OLDAL Dicséret és észrevételek. Szeleczky Zita életéről Egerben és a szomszédos közsé­gekben négy napon keresztül pat­togott a labda több mint 2000 ki­csi- és serdülő labdarúgó palánta örömére, illetve részvételével, aki­ket sok száz szülő, hozzátartozó is elkísért. Csak dicséret illeti a fő­szponzorokat a Rexroth, Vodafone cégeket, az egri Focisulit, mint főszervezőt Csu­haj József vezetésével, akik támo­gatták és már 11-szer tették lehe­tővé ezeket a nagyszerű és nép­szerű utánpótlást támogató labda­rúgó-találkozókat. A sok dicséret mellett azért meg kell említeni 1-2 szervezési hiányosságot is, nem a hangulat­csökkentés szándékával. Vasárnap zajlanak a döntők az egri stadionban. Ez alkalommal sok száz érdeklődő és résztvevő figyeli ezeket a mérkőzéseket. Saj­nos csak barangol az ember, néze­lődik, érdeklődik, hogy kik is ját­szanak valamelyik pályán, mérge­lődik mert nincs tájékoztató. Csak egy nagyobb méretű kartonpapír­ra kellene kiírni, ahol olvasható lenne a résztvevők neve, a mérkő­zések kezdési időpontja, eredmé­nye. Ez a sok szervezőmunka mellett elenyésző feladat. Nem tü­dőm, mi az oka, hogy erre a tájé­koztatásra már nincs lehetősége a M. I. (Név és cím a szerkőben) Mit ér a nyugdíjas? Bizony nagy lelki traumát okoz sok év után elszakadni a munka­helytől és újra kezdeni egy új élet­szakaszt. Keresd a helyedet! So­kan egyedül vannak és hiányzik a megszokott közösség, a munka. Évek múltán a volt munkahely, is­kola is elfelejti dolgozóit és még a pedagógusnapra, de más ünnepi rendezvényre sem hívja meg volt munkatársát. Gondolom, iskola válogatja, miként becsüli meg azokat, akik ott dolgoztak nagy szorgalommal és sajnos kevés fi­zetésért. Ugyan miért nem gondolnak a nyugdíjasaikra az igazgatók? Sokan azért találtunk közössé­geket, ahol az idősek értékteremtő tevékenységet folytatnak. Ilyenek a hagyományőrző egyesületek, az ismeretszerző előadások stb. Az idősek klubjai szeretettel várják azokat, akik még valami aktivitást is kívánnak folytatni egy közös­Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk észre­vételeket, olvasói leveleket. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fo­galmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rö­vidítve, és szerkesztett formában tesszük közzé. rendezőknek. Sok bosszúságtól mentesítenék a jelenlevőket. Másik észrevétel. Vannak évfo­lyamok, ahol 6-7 csapat vesz részt, akik egy csoportban, körmérkőzé­ses rendszerben bonyolítják le és döntik el a sorrendet. Az 1. és 2. helyezett, 3. és 4. helyezett újra mérkőzik és ez felborítja a sorren­det. Hiába végzett valaki jelentős pontelőnnyel 23-1 gólaránnyal és verte meg a 2. helyezettet, ez sem­mit nem számít. Újra kell játszani és az lesz a győztes, aki mondjuk 11-esekkel nyer. Ez szakmailag igazságtalan és gyakorlatban nem alkalmazott lebonyolítás. (VB, EB- kupák stb.) Ezen változtatni kelle­ne. Vagy maradjon a csoportmér­kőzések sorrendisége, vagy az egymás elleni eredményeket vi­gyék magukkal a csapatok, ha már új döntőt kell játszani. Az egri sportiskola 89-es csapa­ta 2 pont előnnyel 23-1-es gól­aránnyal nyerte a csoportküzdel­meket 2-0-ra verte a 2. helyezettet, s a döntőn 1-1-es döntetlen is elég volt a „győzelemhez,, ellenfelé­nek. Ha kupa akkor kupa, előírá­sok szerint kell lebonyolítani a mérkőzéseket. Igazságosabb és szakmailag elfogadott, bevált ki­írások szerint... ségben. Persze, a klubok önszer­veződéssel alakultak és a prog­ramjaikat érdeklődés szerint állít­ják össze. Kirándulások, névnap­ok, népdalkörök, énekkarok, Ki mit tud?-ok, fesztiválok stb. Ilyen nagy lehetőséget kínál az Életet az éveknek klub is. Országos szinten Budapesten, Tiszafüreden és több városban megrendezett fesztiválo­kon részt lehet venni a legjobbak­nak. Most pl. jún. 20-án Tiszafüre­den vettünk részt az országos és nemzetközi fesztiválon. Szólóéne­keseink: Gurnicz Vencel magyar nóta, Girus Tibor operett, Pál György népdal. Októberben or­szágos Ki mit tud? lesz, novem­berben próza- és versmondó or­szágos verseny. Erre készülünk és várjuk az érdeklődőket klubunk­ban augusztus 24-től minden ked­den Egerben az MMK-ban (311- 954, 322-963). Besenyei lllésné klubvezető A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentet­jük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ Még csak elsőéves növendéke a Magyar Színművészeti Akadémiá­nak, mikor első filmfőszerepére szerződtetik. A kezdődő nagy siker nem kényeztette el, elvégzi a szín- művészeti akadémiát, s a budapes­ti magánszínházak csábító ajánla­taival szemben az ország első pró­zai színháza, a Magyar Nemzeti Színház ösztöndíjas szerződését fogadja eL Itt első perctől kezdve főszerepeket játszik, s működésé­nek második évében már a legte­hetségesebb fiatal színésznőnek ítélt Farkas-Ratkó-díj nyertese. An­tik és modern klasszikusok hősnő­je. Tipikus „all round” színésznő, aki arra a legbüszkébb, hogy épp úgy otthon van Shakespeare Júliá­jában, Tamási Énekes madarában, Mikszáth-Harsányi Tóth Marijá­ban, mint a könnyedebb operett­ben. Ki ne emlékeznék az idősebb generációban Mária főhadnagyára, egy egész szezonon keresztül ját­szott, vagy a korabeli magyar fil­mek naiva szerepeiben. Huszon­négy magyar film főszereplője. Leghíresebb ezek közül a Fekete gyémántok, Rózsafabot, Gül Baba, Sziámi macska, Egy éjszaka Er­délyben stb., ez utóbbi a velencei filmversenyen díjat nyert. A hábo­rú alatt a magyar kórházak „üdvös­kéje”, aki szerepléseivel enyhülést és vigaszt hoz a sebesült katonák számára, a katonák és a nemzet „kishúga”. 1945-ben a kommunis­ta megszállás elől nyugatra mene­kül, s 1948-ban Argentínába ván­dorol, ahol művészi hivatásának él. Megalakítja az argentínai Magyar Nemzeti Színházat, mert az emig­rációban - úgy hiszi és vallja -, hogy legfontosabb kötelessége a magyar kultúra ápolása. A legne­hezebb körülmények között szó­laltatja meg az emigrációban elő­ször Madách: Az ember tragédiá­ját, Katona Bánk bánját, s a Gyöngykalárisban csokorba köti a magyar népdalokat és népviselete­ket. Argentin filmszerepe alkalmá­val az egész argentin sajtó a legna­gyobb elragadtatással ír szereplé­séről. Az 1956-os magyar szabad­ságharc idején drámai kiáltvány­nyal fordul a világ nőihez. Argentí­na elnöke külön kihallgatáson fo­gadja, rádiók és televíziók sora szó­laltatja meg. Az argentin állami rá­dió hónapokon keresztül tartó elő­adás-sorozat megtartására kéri fel, amely sorozat a magyarságnak sok barátot szerez, s a legnagyobb elis­merést váltja ki. A magyar vers szerelmese és hi­vatott tolmácsolója. Különleges te­hetséggel és átéléssel szólaltatja meg a magyar költészet gyöngy­szemeit. Előadóestjeivel bejárta Dél-Amerika, Kanada, Egyesült Ál­lamok és Ausztrália magyarlakta városait, s fellépéseivel nem csak visszavarázsolta a magyar múlt fe­lejthetetlen szépségeit, de beleplán­tálta a szívekbe az elveszett haza iránti szeretetet, hűséget és köteles­ségvállalást is. Lelkesedése össze­fogta a régi, az újabb és legújabb emigrációs magyarságot, akik egy emberként ünnepelték. Az emigrációban kilenc lemeze, 12 hangkazettája jelent meg, há­rom ezek közül a Clevland-i Árpád Akadémia aranydíját nyerte el. Az emigrációs szervezetek egy­más után tüntetik ki, s 1993-ban a kommunizmustól felszabadult ma­gyar haza is lerója tiszteletét: emig­rációs munkája elismeréséül a Ma­gyar Köztársasági Érdemrend Kö­zépkeresztjével tüntetik ki. A Leg­felsőbb Bíróság a kommunisták el­lene hozott koholt vádjai alól fel­menti, az ellene hozott ítéletet megsemmisíti, s ezzel teljes reha­bilitálásban részesíti. 1990 után rendszeresen hazalá­togat, számtalan meghívásnak tesz eleget, megjelenik a Magyar Rádió­ban és Televízióban. 1998 őszén végleg hazaköltözik és Érden tele­pedik le. Itt érte a halál 1999. július 12-én. A nekézsenyi (Borsod megyei) te­mető családi sírboltjába temettük, szeretteihez. Az emigrációs magyarság legna­gyobb művésznőjét és fáklyahor­dozóját Zsóka György író-törté­nész e szavakkal jellemezte: „Szépséget a békében, hitet a há­borúban, vigaszt az összeomlás­ban, reményt a hontalanságban - adhat-e valaki ennél többet nemzetének?”. Az írást a „Magyar Költészet Gyöngyszemei” című hanglemez hátsó borítóján olvasható kiegészí­tését vitéz Jávor Zoltán, a művész­nő rokona és keresztfia készítette. Előnynek álcázva A T. Posta, „ügyfelei érdekében” egy új, és csodálatos szolgáltatást vezetett be: ezután „elsőbbségi” levelet is küldhetünk, ami az ed­digi, elavult levezetést meggyor­sítja. Még a vak is látja, hogy itt meglehetősen ügyetlenül burkolt, gátlástalan árdrágításról van szó. Az újítás bevezetése előtt, ha­gyományos levelem Karácsond- ról Tatabányára, másnap megér­kezett. Most, a csütörtökön fel­adott levelem, kedden ért Tatabá­nyára. Tessék mondani igen tisz­telt Magyar Posta, hol itt a fejlő­dés? Ugye nem azért érkeznek később a hagyományos (bár megemelt tarifával) feladott leve­leink, hogy használjuk a kétsze­res tarifás „elsőbbségi” levele­zést? El sem merek képzelni ilyet... Kérem, nyugtassanak meg bennünket, ugye nem moderni­zálják tovább a postát? (Pl. el­sőbbséginél még elsőbbségibb le­vél, lovas posta stb.) A kis községek iskoláinak, postáinak bezárása - tessék tudo­másul venni - a kis községek ha­lálos ítélete. A Trianon utáni, rop­pant szegény húszas években hatalmas méretű iskolaépítés folyt tanyákon és kisközségek­ben. Most hatalmas méretű isko­larombolás tanúi vagyunk, egy­bekötve postarombolással. Vár­hatunk még valami hasonló „fej­lesztést” a közeljövőben? László Ferenc Karácsond Néhány ötlet a strandolásra Nagyon örülök, hogy megérke­zett a nyár, és a vizek szerelme­sei választhatják az egri strandot is. Tehetik ezt jó szívvel, hiszen gyönyörű környezetben napoz­hatnak, tiszta vízben hűsölhet- nek a felújított strandfürdőn. A felújítási munkálatokat, ha jól tudom, a Széchenyi-tervből és a helyi adófizetők pénzéből sike­rült megvalósítani. Ezért nem ér­tem, hogy miért nem jár a helybé­lieknek kedvezmény? Az ország számos pontján a személyi iga­zolvány bemutatásával a helyi la­kosok 50%-os kedvezményben részesülnek. Ott miért lehet ezt a gondot megoldani és itt miért nem? Ha egy család elmegy - két felnőtt, két gyerekkel - vasárnapi kikapcsolódásra, csak a belépője­gyekért kifizetnek 2800 forintot, és akkor még lángost vagy pala­csintát nem vásároltak. Elképzelhetőnek tartanék egy olyan kedvezményt, ami a csalá­di jegy bevezetését jelentené. Az illetékesek azon is elgon­dolkozhatnának, hogy megold­ható lenne-e, ha nem csak befelé menet, hanem kifelé is ellenőriz­nék a jegyeket, és ha valaki nem reggel 8-tól délután 7-ig tartózko­dik a strandon, akkor az időará­nyosan fizesse a jegyek árát is. (Név és cím a szerkesztőségben) Hosszú az út a vasdiplomáig Ez így igaz, mert 65 éve 53 indultunk el a peda­gógus pályán és ez év áprilisában már csak öten tudtuk beadni a vasdiplomára kérelmünket. A népiskolai tanító oklevelünket 1939. jún. 23-án kaptuk meg a Líceum dísztermében rendezett kedves ünnepség keretében. Ha most 86 éves szemlélettel visszatekintek tanáraink oktató-ne­velő munkájukra, őszintén megállapíthatjuk, hogy lelkiismeretesen tartott óráik során megis­mertük a pedagógus pálya szépségét, nemes cél­kitűzéseit, közben szívünkbe oltották a gyer- mekszeretetet is. (dr. Somos Lajos, dr. Abkarovits Endre, Almási Béla). Az első évfolyam magyaróráján tanárunk fel­mérte a helyesírási készségünket. A felmérés el­ső mondatára még ma is emlékszem. Így szólt: „Te meny, a templomba menj, hogy holtod után, a mennybe bemenj!”. Az ő elvi és gyakorlati ál­láspontja az volt, hogy „tanító nem lehet abból, aki nem tud helyesen írni”. A tanítóképző első évfolyamában sokat tanultam, hogy hiányaimat bepótoljam. A testnevelő tanárainknak gondjuk volt a fiatalok fizikumának erősítésére. Óráikon kemény, edzett, fáradságot kevésbé ismerő em­bereket faragtak belőlünk. Igaz, a testi adottsá­gok is megvoltak, mert a sorozáson az 53 főből csupán négyet mentettek fel. A fizikai adottsá­gokra szükségünk is volt, mert azoknak a nagy kihívásoknak, amiket előre nem is sejtettünk, nemigen tudtunk volna megfelelni. Jött a hábo­rú, a fogság, a nyomorúság. Voltak olyan osz­tálytársaink László Ferenc, dr. Tátrai Ferenc, akik 3 évet a fronton és 4 évet Szibériában töltöt­tek el. A fiatalságuk legszebb évei odavesztek és ezt kárpótolni semmivel nem lehet. A két kolléga még most is igen jól bírja magát, ők is a vasdip­loma részesei voltak. Az általános iskola megala­kulásával egyre több tanárra volt szükség. Ked­vező lehetőség volt a szakmai ismeretek fejlesz­tésére, ezért szívesen vállaltuk. Ezért hallgatója lettem a szegedi tanárképző főiskolának. Őröm­mel tapasztaltam, hogy milyen lelkes és lelkiis­meretes professzorok oktatnak bennünket. A gyakorlati órákon nem hiányzott a türelem és a segítőkészség sem. 1951-ben megszereztem az általános iskolai tanári oklevelemet, jeles ered­ménnyel. 1954-ben sikerült családommal együtt hazajönni és a 2. sz. gyakorló iskolában tanítani. Nagy öröm volt ez számomra, mert tisztában voltam azzal a ténnyel, hogy itt nagy lehetőség nyílik a szakmai ismeretek fejlesztésére. A főis­kolai hallgatók képzésekor azt tapasztaltam, hogy csak akkor néznek fel ránk, ha a magasabb tudást látják bennünk. Ezért feletteseim engedé­lyével beiratkoztam a Kossuth Lajos Tud. Egye­tem természettudományi kar földrajz szakára. 1967-ben jeles eredménnyel megszereztem a kö­zépiskolai tanári oklevelet. A vizsgák komolysá­gát igazolja az a tény, hogy 51 főből 9-en marad­tunk. 2004. június 19-én a 2. sz. gyak. iskola szé­pen sikerült záróünnepélyén adta át Sándor Jó­zsef igazgató úr életem egyik legszebb kitünteté­sét, a vasdiplomát. Ha még egyszer újra kezdhet­ném, újra csak ezt a pályát választanám, mert itt tehet a pedagógus a legtöbbet, a felnövekvő ifjú­ság tudásának és jellemének kialakításáért. Kormos Antal ny. tanár Eger Jól működik az iskola Saját kárán tanul. Hálás köszönet a vendéglősöknek Itt szeretném megköszönni az egri Gösser Étterem valamennyi dolgozójának 2004. június 26-án gyerekeink házasságkötésekor megrendezett lakodalmukon tel­jesített szolgáltatásait. Fáradozásukat a szakács, fel­szolgálók és az üzletvezetők be­csületességét, figyelmességét. Fe­lejthetetlen élményben való rész­vételüket a végelszámolásnál nem a túlszámlázást kellett átnéz­ni. Még egyszer köszönjük a színvonalas vendéglátást, és azt, hogy gyermekeinknek igazán emlékezetes élmény marad éle­tük legszebb napja. Nem kevésbé örülünk annak, hogy a vendégek is remekül érezték magukat. Az étterem valamennyi dolgozójá­nak hálásak vagyunk és kívánjuk, hogy sok hasonló remek rendez- vénű bonyolítsanak le. Az örömszülők (Név és cím a szerkesztőségben) A Hírlap július 1-jén megjelent szá­mában a Nem szűnik meg az isko­la című cikket olvasva ragadok tol­lat. Mint az iskola vezetője, nem ér­tek egyet azon mondat első részé­vel, mely így szól: Tény az oktatás színvonala, a tárgyi feltételek nem érik el a szomszédos Pétervásárán működő, térségi feladatokat ellátó Tamási Áron Általános Iskoláét... Vajon mire alapozza a cikk szer­zője ezen állítását? Tudomásom szerint semmilyen felmérés, szak­mai vizsgálat nem volt az iskolá­ban, amely ezt bizonyítaná. Az idén június 22-én kelt Pedagógiai Program szakértői vélemény szak­embere így fogalmaz: Gratulálok az iskolaigazgató munkájához, a felülvizsgált és újonnan megírt do­kumentumok szakszerű, igényes elészítéséhez. A12 tanuló tudásáért vállalom a felelősséget és bátran állíthatom: hogy az itt tanulók nem rendelkez­nek kevesebb tudással, mint bár­melyik hasonló intézmény diákjai. A tárgyi feltételek jók az iskolá­ban, az önkormányzati beszámo­lóban is leírtam: hogy az iskola fel­szereltsége vetekszik a városiéval. Erről a Hírlap 2001. szeptember 29-i számában az újságíró így ír: Az általános iskola vezetője, Király Gáborné ugyancsak eredményes pályázó, ha az iskola fejlesztéséről van szó. Az elmúlt években ide is új bútorok kerültek, és egy számí­tógéppel is gazdagodott a tanoda. A tervek szerint a technikai felsze­relés bővítésére is jelentős összeget fordítanak a jövőben. Úgy gondo­lom, hogy alapos meggyőződés nél­kül nem etikus ilyen állítást - mely engem sért - leírni. Üdvözlettel: Király Gáborné Történt, hogy víz- és gázszerelési munkára szakértő mestert keres­tünk. A feladat egy műhely és la­kás fűtés-rendszer gáz-, illetve szeneskazánnal történő üzemelte­tésének megoldása volt. A jelenleg nem vállalkozóként dolgozó (régebben igen) mester úrral egyeztetve, még a fűtési sze­zon előtt a munkálatokat társaival elvégezték. Próbafűtést nem vé­geztek (nyár lévén) és itt követtük el az első hibát, bízva a másik em­berségében és szakértelmében. A szerelési díjat kifizettük, itt a második hibát vétettük, a hat számjegyű összeget - természete­sen számla nélkül - átadtuk. A fűtési szezon kezdetekor az­tán szembesültünk azzal a hibá­val, vagy a műhelyt fűtjük, vagy a lakást, a kettő együtt nem lehetsé­ges. Felhívtam a mester urat, meg­jelent és emelt hangon kioktatott, hogy a szerelési munkája hibátlan. Hívtam aztán egy szakmáját bí­ró mesterembert, aki ránézésre megállapította, hogy az ún„ mes­ter úr a bekötésnél a fűtési rend­szer működésének alapvető köve­telményét nem tartotta be. Új fent kerestem immár levél­ben, és mellékeltem a szakember által készített rajzot, mely a helyes bekötési módot tartalmazta, erre a válasz telefonon érkezett részéről, nyomdafestéket nem tűrő módon és hangnemben, nem maradt el a fenyegetés sem, ami számomra érthetetlen volt, hiszen ő dolgozott feketén, amire sajnos én adtam le­hetőséget, ez a harmadik hiba. Sajnos utólag kiderült, az utcá­ban már előbb is végeztek hasonló színvonalú munkát. Úgy érzem, meg kell osztanom esetemet a lap nyilvánosságát is igénybe véve, hogy mások tanulja­nak a kárombóL (Név és dm a szerkesztőségben) Tisztelt Tanárnő! A hivatkozott cikk elsősorban arról szólt, hogy a kis lélekszámú tele­püléseken az utóbbi években egyre nagyobb gondot jelent az önkor­mányzatok számára a fogyatkozó gyermeklétszám mellett az intéz­mények fenntartása. Az On szakmai kvalitásait nem állt szándékom­ban megkérdőjelezni, s nagy tiszteletben tartom az összevont alsó tagozatos iskolákban dolgozó pedagógusok munkáját, így az Önét is. Az írást a megjelenést megelőzően egyeztettem a község polgármes­terével, aki egyetértett az abban foglaltakkal, és hozzájárult annak közléséhez. Amennyiben az iskolára nézve sértő kijelentés szerepelt a cikkben, ezért ezúton kérek elnézést. Tisztelettel: Barta Katalin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents