Heves Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-23 / 145. szám

2004. Június 23., szerda P F 2 3 ■ 11. OLDAL Hazudnak a képviselőink? Nem én állítom, a médium bizo­nyította, hogy 2004. jún. 7-én egy­mást vádolták hazugságokkal a napirend előtti felszólalásokban a képviselők a Parlamentben. Nagy­szerű: a választások előtti izgal­mas előkészítési hangulatban lé­teznek olyan magyar képviselők, akik zavarkeltéssel riogatják a sza­vazásra felkészülőben lévő lakos­ságot. Szomorú tény: az EU Parla­mentbe tülekedő magyar képvise­lőknek nem elegendő a semmitte­vésükért havonta bekasszírozott- több százezer forintot kitevő - fizetség, most a közösségi „kasz- szából” kívánnak még nagyobb kanállal meríteni. Apropó: ha már veszekedő, viaskodó és hazudozó kedvük támadt képviselőinknek, javaslom, havonta legalább egy­szer rendszeresítsék a tettlegessé- gig fajuló csatározásokat a magyar Parlamentben, mely erőkifejtés­hez tatami-szőnyeget sem kell be­szerezni. Az összetűzés játékveze­tője az államfő legyen, a pontozó­bírók pedig a taláros testület tagjai közül választandók. Panem et circenses! Javaslatom nem a vélet­len műve, ugyanis az 1960-as évek elején Idi Amin, Uganda államfője ökölvívó-mérkőzésre hívta a szomszédos állam vezetőjét, el­döntendő a vélt avagy valós igazsá­got. Felnőtt, tanult emberek közül kiválasztott, az ország vezetésére alkalmasnak találtatott magyar képviselők - tisztelet a kivételnek- választóik előtt hazudoznak, méltatlan magatartást tanúsíta­nak, s ilyen mentalitással pályáz­nak az EU Parlament valamelyik bársonyos székére. Jogosan merül fel a kérdés: a magyar politikai „ve­zérkar” hatalmat kíván-e gyakorol­ni - ami abszolút elítélendő -, küldetésének és megbízatásának megfelelően szolgálni óhajtja-e ezt az alaposan megtépázott országot, s annak nyomorgó népét, vagy az „alattvalókat” szeretné szórakoz­tatni bohóckodásaival? Hol van a kutya elásva? Ott, amikor a magyar ellenzék azt hír­Sikeres A közelmúltban kiváló hangula­tú, nagyszabású falunapot tartot­tunk Fedémesen, amelyen a hely­belieken és a testvérközségünk képviselőin kívül az elszármazot­tak is nagy számban jelentek meg. Az egész napos rendezvény közös vacsorával és mulatsággal zárult. A szervezésben és a lebo­nyolításban jelentős részt vállal­tak a falu lakói. A lányok, asszo­nyok süteményekkel gazdagítot­ták a találkozót, a férfiak saját ké­szítésű házipálinkával fokozták a hangulatot. Fedémes község önkormány­zata ezúton köszönetét mond a falu valamennyi polgárának, vala­mint Vincze László papírmerítő mesternek, Bozó József, deti, hogy a másik tábor elhatáro­zásával ne értsen egyet. Ez a poli­tika szemlélet magasfokú műve- letlenségre vall. Válaszom a sport nyelvén szólva: a vesztes csapat kapitánya elemi kötelezettségének tartja, hogy gratuláljon a győztes csapat kapitányának. Ilyen egy­szerű az egész. Politikusaink hirdetik nagy hévvel: szakmailag magasan mű­velt és emberhez méltó, kulturált magatartás szükséges ahhoz, hogy az EU-ba tisztességesen és eredményesen illeszkedjék be a magyar nemzet. Igen, a néptömeg óhajtja az európai ízű szabadsá­got, éppen ezért semmi szükség arra, hogy „vezetőink” megtévesz­tő politikai bandaháborút viselje­nek egymással szemben. A ma­gyaros politikai acsarkodás — sze­rény véleményem szerint - rom­ba fog dönteni minden, egészsé­gesnek látszó szakmai elképzelést és akaratot. Állításomat hadd bi­zonyítsam a Bibó István által rög­zített megállapítással, idézem: „A politika volt mindmostanáig az emberi életnek az a területe, ame­lyik a legszínvonalasabban ellen­állt annak, hogy tudományt lehes­sen belőle csinálni.”. Következés­képpen: számos Nobel-díjas ma­gyar tudóssal dicsekszik a felső vezetés, de egyetlen tudósunk sem foglal helyet a magyar Parla­mentben, s ezért a mindenkori kormány és az MTA is ludas. No comment! A rendszerváltozást követő években Károly herceg is járt a magyar Parlamentben, és feltette a kérdést: ebben a gyönyörű épület­ben mit csináltak maguk negyven éven át? Nem sokat! Manapság sem a nemzetért aggódó atyafiak tőlük ki az üléstermet, sőt: undorí­tó módon viselkednek, s már-már tettlegességig fajuló pankrációkat fogunk látni a politikai színház­ban. Elvégre az olimpiai játékok éve köszöntött ránk. B. I. (név és rím a szerk.-ben) falunap Janovicz Gábor szomszéd köz­ségbeli vállalkozóknak, Bocsa Pé­ter, Simon József egri borászok­nak, a Felső-Tarna-völgyi Vadász- társaságnak, az Egererdő Rt. Tarnaleleszi Erdészetének és mindenkinek, akik munkával, szerepléssel és adománnyal hoz­zájárultak a május 29-i falunap sikeres megtartásához. Külön köszönetét érdemel a faluból elszármazott Fehér Jánosné népi iparművész, aki a helybeli aranyminősítésű asz- szonykórus gyönyörű új viseleté­nek elkészítését vállalta. A vendé­gek szórakoztatásához a Kerekes együttes is hozzájárult. Válóczi István polgármester Kábeltévés dilemma Pétervásárán A lakosság fizeti meg a felelőtlenséget? Veres Péter kispolgáriságról írt gondolatát - „Az összes állampolgárok pénzén fenntartott kultu­rális intézmények nem szolgálhatják egyedül és kizárólag az állampolgárok nem is jelentékeny kisebbségének az ízlését és igényeit” - juttatja eszembe az, ami most zajlik Pétervására város­ban a városi kábeltelevízió üzemeltetésével kap­csolatban. A zavarok tavaly év végén kezdődtek, amikor a városi önkormányzat egy időre átadta az üzemeltetési feladatokat a PEVIK Kft.-nek, az­tán aki olvasta a képújságot, rövid közlemény­ben tájékozódhatott arról, hogy az önkormány­zat egy döntéssel átadta az üzemeltetési jogokat egy gyöngyösi illetékességű gazdasági társaság­nak. Ez év május végén a városban és a vele ösz- szeépült Erdőkövesden közel nyolcszázan kap­tunk egy kis borítékot, benne egy számlával és készpénzfizetési átutalásra szolgáló csekkel 990 Ft-ról. A számla kiállítója számomra idegen volt, mivel én soha semmilyen, részemre nyújtandó szolgáltatásról nem kötöttem vele szerződést. Gondolom, a városban nem csak én vagyok ilyen helyzetben az érintett témakörben. Meg­kerestem a szolgáltatót, hogy szíveskedjék ré­szemre az általa nyújtott szolgáltatásról egy tájé­koztatót küldeni, valamint kértem, hogy juttas­son el részemre egy szerződést, hogy legalább tudjam, mire kell kiadnom évente 12 ezer Ft-ot. A választ a napokban megkaptam, amelyben tá­jékoztatnak arról, hogy a számla jogos, mert a városunk önkormányzata a városi televíziót el­adta 2004. április 2-án az UNISZIG KRONI Kft.- nek. A kedvesen megfogalmazott tömör tájékoz­tatóban informálnak még arról is, hogy az 1996. évi I. tv. szerint az általunk használt rendszer nem korszerű, elavult, ezért a médiatörvény szerint egy új, korszerű, csillagpontos rendszert kell a településen és vonzáskörzetében, termé­szetesen a mi költségünkön, kiépíteni. Idézem az 1996. évi I. törvény 115. § (8). be­kezdését: „A műsorelosztó rendszerek műszaki szabványait az informatikai és hírközlési mi­niszter rendeletben szabályozza. A szabályozást úgy kell kialakítani, hogy az újonnan kiépülő rendszerek, illetve a már meglévő rendszerek to­vábbi kiépítése megfeleljen a korszerű adatátvi­tel követelményeinek. A műsorelosztó rendsze­rek építése esetén a hatálybalépéstől már meglé­vő rendszerek átépítését 2003. jan. 1-től kell ér­vényesíteni. Olyan, már kiépített műsorelosztó rendszereknél, amelyeknek a gerinchálózata nem felel meg a rendeletben szabályozottaknak, további lakossági csatlakozások kiépítésénél a rendeletben foglaltakat ugyancsak 2003. jan. 1- től kell érvényesíteni.” Az érvényben lévő rende­letet a jogtárban kerestem, de nem találtam ilyet a törvényen kívül. Ha van ilyen, valaki segítsen megtalálni. A szakirodalom szerint kétfajta elosztó háló­zat létezik: a felfűzéses rendszer és a csillagpon­tos rendszer. A városban a felfűzéses rendszer működik, és évek óta kielégíti az igényeket a la­kosság nagy többségénél. Ezt a rendszert ajánl­ja költség- és egyéb gazdasági szempontból a szakirodalom az ilyen kis lélekszámú települése­ken, míg a csillagpontos rendszert a több tízezer előfizetőt számláló településeken. Tehát a félre­értések elkerülése végett ki lehet jelenteni: a meglévő rendszer nem elavult, és a szabvány­nak megfelel. A rendszer igényli a megfelelő kar­bantartást, az elöregedett berendezések cseré­jét, és tovább működhet. Akkor kinek áll érdeké­ben az amúgy is szűkösen élő lakosságot újabb költségekbe hajszolni? Ki rendel és ki fizet? Fel­mérte valaki, hogy a csillagpontos rendszerhez a települések átszegdeltsége végett hány gerincve­zetéket kell kiépíteni, és mibe kerül ez az itt élőknek? Hol lesz a gerincvezetékek nyomvona­la, milyen költséghatásai lesznek? Ki hatalmazta fel az önkormányzatot a lakossági hozzájárulás­sal (20 ezer Ft) épült hálózat értékesítésére? Az önkormányzat mire fordítja az értékesítésből befolyt összeget? Ki kezeli a pénzt? Mi van a la­kossági önrészekkel, és hova került az eddig be­fizetett sok millió Ft? Mi indokolta a kezdeti 200 Ft-os előfizetési díjak majdnem 1000 Ft-ra törté­nő emelését? Két hónapja miért nem működik a lakossági képi tájékoztatás? Ugyanis a lakosság azért áldozott annak idején, hogy a tájékoztatá­sa a városi eseményekről meglegyen, és a kör­nyező magas hegyek miatt mindenki megfelelő vételt biztosítson otthonában. Nem vagyok a fej­lődés kerékkötője, de az a megítélésem, hogy a jelenlegi rendszer nyújtotta lehetőségek a lakos­ság általános igényeit kielégítik. A tehetősebbek­nek pedig ajánlom figyelmükbe a különböző vállalkozások nyújtotta 100-150 csatornás vételi lehetőségeket. A törvény 1996-os életbelépésétől napjainkig hogyan szereztek érvényt az 1996. évi I. tv. 85. és 86. §-ának? A 86. § (2) bek. úgy fogalmaz a b/ pont szerint: „nem lehet műsorszolgáltatásra jo­gosult személy: a polgármester, a főpolgármes­ter..., ezek helyettese...”. Hogyan is működött ez a PVTV-nél? Milyen keretek között működik to­vábbra is a városi kábelhálózaton az Amatőr Vi­deósok Pétervásárai Egyesülete? 1996-tól eltelt nyolc év, 2003. jan. 1-től másfél év, akkor mi in­dokolja ezt a nagy kapkodást? Eddig miért nem foglalkoztak a városi tv-vei? A város vezetése mi­ért nem a közbeszerzési törvény alapján járt el az üzemeltetői jogok átadásával kapcsolatosan? Ha valaki, aki felelős volt, vagy valakik, az 1966. évi I. tv. előírásainak városban történő bevezeté­séért és alkalmazásáért, „hiányosan” végezték el az ezzel kapcsolatos teendőiket, akkor most miért a lakosságot hozza vagy hozzák hátrányos anyagi, ill. jogi helyzetbe? Valószínűleg folyik a felelősök lázas felkutatása, de mi, péterkei pol­gárok fizetjük meg az árát. Az ügyben érintetteknek ajánlom a PTK 1959. évi IV. tv. 205. §-át, annak 1. bek.-ét, a szerződés a felek akaratának kölcsönös, egybehangzó kife­jezésével jön létre. A jelenlegi, nem általunk igé­nyelt szolgáltató felé is ez érvényes. Az 1997. évi CLV tv. 8. §-a értelmében biztosított joga van minden szerződéskötőnek (fogyasztónak), hogy a szolgáltató teljes körű információt biztosítson az általa nyújtott szolgáltatásról, annak minden fogyasztót érintő részletéről. A 2003. évi C. tv. 129. §-a pontosan szabályozza az előfizetői szerződés megkötésének szabályait. A tv. 130-134. §-Ának kölcsönös betartásához pedig valószínűleg a szolgáltató ugyanúgy ragaszko­dik, mint mi, esetleges leendő ügyfelek. Tisztelt pétervásárai, erdőkövesdi polgártár­saim! Bízom benne, hogy nem a fogadatlan pró­kátort látják személyemben, csupán a figyel­müket akartam felhívni arra, hogy akarva-aka- ratlanul ne lehessen bennünket megvezetni. Nagyon bízom benne, hogy az érintett Pétervására Város Önkormányzata kielégítő vá­laszt tud adni nekünk, az őket megválasztó ál­lampolgároknak. Még semmi sincs elveszve azon cél érdekében, hogy a meghozott döntésü­ket felülvizsgálják, és egy mindenkit kielégítő döntést hozzanak. Sem én, de gondolom, má­sok sem akarnak az országban ehhez hasonló jogi helyzetekben annyi megtévesztett honfitár­sunk sorsára jutni. Köszönöm, hogy elolvasták írásom, közzété­telében nem indulat, sértő szándék vezérelt. Ha valakit megsértettem volna, attól elnézést kérek, soraim mögött a jó szándékot lássák. Szomszéd Attila pétervásárai polgár Hálás nagymama Nagymama vagyok, és egyedül nevelem három unokámat. Sze­retnék köszönetét mondani a ka­ritatív szervezetnek a segítsé­gért, amit nyújtottak. Köszönetét mondok Évikének is, aki hozzá­segített ahhoz, hogy találkozhas­sak a Katolikus Rádió szerkesztő­jével, aki felmérte rendkívüli helyzetemet, és mindazoknak a személyeknek, akik hallották a Katolikus Rádióban elhangzott velem készített riportot, és segít­ségemre siettek. özv. Antal Andrásáé Besenyőtelek Füstölgünk... Mostanában sokat hallani rádió­ban, nézni a tv-ben, olvasni az új­ságban, milyen káros az egész­ségre a cigaretta füstje. Az egész családra, különösen ahol kisgye­rekek vannak. Sajnos már kisko­rú gyerekek is cigarettáznak. De vajon kinek a pénzéből? Vannak terhes anyukák, akik cigarettáz­nak. Bosszantó, amikor a babako­csiban ül a gyerek, a mama kezé­ben pedig ott ég a cigi, és a babá­ra száll a füst. Ennyire nem gon­dolnak a gyerek egészségére? Most már a munkahelyeken, ét­termekben tilos a dohányzás. Ma­rad az utca. Csak szét kell nézni a járdaszéleken. Tele van a város szeméttel, és most már nem csak a kutyák szennyezik a közterüle­tet, hanem a dohányosok is. (név és rím a szerkőben) Önfeledt gyermekek Élményekben és ajándékokban gazdag gyermeknapi rendezvény volt a Berva-völgyi óvodában. Á Cigány Kisebbségi Önkormány­zat 100 ezer Ft-os ajándékcso­maggal lepte meg az óvodásokat. A legókat, gyönyörű babákat, labdákat, udvari játékokat kitörő lelkesedéssel fogadták és rögtön­zött műsorral köszönték meg az ovisok. A gyermeknapi program további részében a Babszem Jan­kó Színtársulat színészei szóra­koztatták a gyermekeket, majd az udvaron jelkeresési verseny után fagylaltot vásárolhattak ma­guknak. Az iskolába készülők az óvoda hagyományát követve egy elöregedő fa helyére facsemetét ültettek, amit Bakondi Sándor vállalkozó ajánlott fel az óvodá­nak. A gyermeknapi rendezvény vendégei voltak a leendő kis óvo­dások, akik első ízben ismerked­tek az óvodai környezettel. Az önfeledt, vidám játékos délelőtt még sokáig megmarad a gyerme­kek emlékezetében. Ezúton sze­retnénk köszönetét mondani mindazoknak, akik segítettek ab­ban, hogy az intézmény és az itt nevelkedő gyermekek vadonatúj, okos játékokkal gazdagodtak, s hogy valamennyi gyerek érezhet­te: jó óvodásnak lenni. Berva-völgyi óvoda nevelőtestülete Hogyan tovább, Lengyel Pál...? Emlékezés az áldozatokra A Hírlap június 14-i számában Len­gyel Pál, a Harlekin Bábszínház je­lenlegi igazgatója nyilatkozott az intézmény támogatásában „ta­pasztalható mélyrepülésről”, s a várható felújítási munkálatokról. Kötelességemnek érzem, hogy mint a bábszínház volt vezetője, örökös tagja, felhívjam a figyelmet a cikkel kapcsolatosan néhány lé­nyeges momentumra. Az épület felújításának ténye már két évvel ezelőtt köztudott volt, a terveket magam egyeztet­tem az átépítést irányítókkal. Len­gyel úrnak tehát csak úgy lehetett felelősségteljes pályázatot benyúj­tani az intézményvezetői posztra, ha pontosan átgondolt évadot ké­szít elő a felújítás idejére. Annál is inkább, mivel ez a helyzet nagy­szerű alkalmat teremt a megyei táj­előadások számának megsokszo­rozására. A pályázati kiírásban ez volt az egyik legfontosabb kitétel. Sajnálatos, hogy Lengyel Pál veze­tésének első évadában többszörö­sen esett vissza a Harlekin előadás­száma, különös tekintettel a tájelő­adásokra, melyek száma 200-ról 10 alá csökkent. Hasonló tendencia ta­pasztalható a helyi előadásszámok és a nézőszám esetében is. A bábszínház költségvetéséhez az önállósodása óta eltelt öt évben egyszer sem adott olyan nagyság- rendű pótlólagos összeget a me­gyei önkormányzat, mint Lengyel Pálnak, már kinevezése első hó­napjaiban. Ezen összegnek felelős­ségteljes felhasználását kérdőjelezi meg számomra, hogy magam és az igazgatóhelyettes egy éven át kaptuk fizetésünket, de ez idő alatt munkát nem végezhettünk, s fel­adataink elvégzésére több alkalma­zottat is foglalkoztattak megbízási díj ellenében. Mindezt a vagyon- és a munkaerő-gazdálkodás szem­pontjából megbocsáthatatlan pa­zarlásnak tartom. Mint ahogyan azt is, hogy egyetlen percet sem volt hajlandó velünk dolgozni az új igazgató, inkább „lelépési pénzt” fi­zetett számunkra, melyet a megyei önkormányzat bocsátott rendelke­zésére. Hasonlóképpen ahhoz az összeghez, amit az igazgatói iroda festésére, felújítására, átépítésére és bútorozására kapott Lengyel Pál. Ez a költséges felújítás teljesen szükségtelen volt néhány hónap­pal a kiköltözés és átépítés előtt, miközben iskolákat, óvodákat zár­nak be, munkavállalók kerülnek utcára. Ezúton is felajánlom - mint azt már többször megtettem - Len­gyel Pálnak szakmai segítségemet, akár a gazdálkodás, akár a műsor­terv vagy bármi más területen. Sziki Károly Segítsenek! Egy hónappal ezelőtt az általános iskolás kislányom súlyos bűncse­lekmény áldozata lett egy Hat­vanhoz tartozó településen. A 14 éves iskolás lányom előző évek­ben több súlyos műtéten esett át. Jelenleg is légzőkészüléket kell állandóan használni. A szexuális jellegű bűncselekmény olyan sú­lyos lelki sérüléseket okozott a lá­nyomnak, hogy állandó felügye­letet igényel, munkahelyemet ott kellett hagynom, s egyedül gyer­mekemnek a szükséges ellátást nem tudom biztosítani. Újabb műtétek szükségesek, hogy telje­sen felépüljön. A két felnőtt tettes szabadlábon van, s naponta fe­nyegetnek, így lakhelyet is kény­telenek vagyunk változtatni. Tisztelettel kérem, aki bármiben segíteni tud, azt szívesen ven­nénk. Címünk a szerkesztőség­ben van. Számlaszám: 11773391- 21345674. (név és cím a szerk.-ben) A Wesley János Lelkészképző Fő­iskola (WJLF) és a főiskolát fenn­tartó egyház, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) a holocaust hatvanadik év­fordulója alkalmával bűnbánati és könyörgő istentiszteleteket tart azokon a helyeken, ahonnan zsidó testvéreiket szállító vagonok indul­tak a pusztulás földjére. Az isten­tiszteletekre a deportálás jelképes helyszínein, a vasútállomásokon kerül sor. Ugyanitt helyezzük el a mártírok emlékezetét idéző muűlkotást, Sebestyén Sándor nyíregyházi szobrászművész Út a semmibe című domborművét. A hatvani és a környékbeli települé­sekről itt koncentrált zsidókat jú­nius 13-án, az egri és a környékbe­li településeken gettóba zártakat pedig június 8-án deportálták a modern kor Golgotájára, Ausch­witzba. Csak e két koncentrációs helyről mintegy 7000 magyar ál­lampolgár esett áldozatául az anti­szemitizmus Krisztus-ellenes szel­lemének. A június 14-én megtar­tott istentiszteleteken egyházak és civilszervezetek is képviseltették magukat. Egerben jelen volt a Bel­városi Plébánia vezető lelkésze, aki személyes élményei alapján szólt a holocaustnak a keresztény lelkiismeretet is gyötrő drámájáról. Tatai István hatvani református lel­kész igen fontosnak érezte, hogy levél útján külön is kifejezésre jut­tassa érzelmeit, és azt a meggyő­ződését, hogy a keresztény gon­dolkodás Holocaustban nyilvánva­lóvá lett „gyükos gyümölcsei” után a keresztény hívőknek „bűnbána­tot tartva kell átértékelniük Izrael­lel kapcsolatos látásukat”. Legyen áldott a mártírok örök­kön élő neve, és a Vigasztalás Iste­ne gyógyítsa az élőkben ma is fájó emlékezetet és szenvedést. Majsai Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents