Heves Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-02 / 127. szám
P F 2 3 . 11. OLDAL 2004. Június 2„ szerda Csak azért is szökőár... Amit a MÓL Rt. művel az üzemanyag fogyasztói árának hetente történő változtatásával, nem más, mint az árképzés csendes diktatúrája. A magyar nép nem hülye, a magyarokat nem szabad becsapni. Azért méltatlankodom, mert — laikusként - már szóltam az egészségtelen „árdrágításról”, megjósolva, hogy ennek az áldatlan folyamatnak nincs vége és felső határa. Az állam egyetlen forintocskával tervezte a nafta jövedéki adójának csökkentését. Micsoda gesztus! Az „ellentábor” azonnal reagált, és két ízben hat-hat forint emeléssel ütött vissza, csakazértis! Az állam — bár tagja a MÓL Rt.- nek - elcsúszott az olajfolton és visszavonult barlangjába, mert egyetlen forintjával képtelen volt a rebetlit elfogni. Olvasom: a MÓL Rt. eladja gáztermelő egységeit, mert nem jövedelmező- ek. Kétségtelen tény, hogy az rt. sem deficites vállalkozás, sőt óriási tiszta nyereséget könyvelhet el gazdasági évente. Hasonló cipőben járnak a többi üzemanyag-forgalmazó cégek magyar- országi leányvállalatai is. A lényeg: az igencsak alaposan eladósodott államnak biztos adóbevételi forrásokra van igénye. A fejlődésben lévő magyar ipar exportáló tevékenysége még mindig ráfizetéses. A magyar mező- gazdaság - állapotára való tekintettel - még nem „fejhető" adóztatását illetően. A költségvetés napi adóbevételi forrása a következő: az élelmiszerek, az olajtermékek, a szeszes italok, a dohányáruk és a gyógyszerek forgalmazása révén elért árbevételek adóvonzata. Világos, hogy a szolgáltatások játszanak meghatározó szerepet az államot megillető adótermelésben. Most ne essék szó a jövedelemadó és a társadalmi biztosítás igen magas elvonási százalékáról, melyek még mindig a legmagasabbak Európában. A tömegbérek pedig talán csak „zsebpénznek” elegendőek, a családi élet zavartalan fenntartásához semmi közük. Az autós- társadalom a megmondhatója, hogy mennyi teher nyomja a vállát és a pénztárcáját. A magyar hazában hárommillió gépjármű közlekedik. Ha nem tévedek, egy 1995-ben hozott rendelkezés szerint a magyar ember tulajdonában lévő négykerekű „luxuscikknek” számít, még a Trabant is - nem sértésnek szántam a kiemelést -, mert ez a lelkes magyar így tör- vénykezett. S ha még mindig ilyen minősítést „élveznek” a magyar járgányok, akkor fizessük is meg a „luxusadót”, próbáljuk megtömni az állam feneketlen adógyűjtögető zsákját. Hát ezért tettem fentebb számos és újabb adótételek bevezetésére javaslatot. Bátorkodom felhívni a mohóságukról híressé vált üzemanyag-forgalmazók figyelmét, no meg autóstársaimat a következőkre: ha az illetékesek forintzabálásuk miatt gyomorrontást kapnak, s az utak szélén fognak fetrengeni, ne hagyjuk cserben őket — bár minket már alaposan kicseleztek —, pumpáljunk szervezetükbe minél több „adózott” levegőt. B. István Eger (cím a szerk.-ben) A munkás is ember Beléptünk az Unióba. Remélhetőleg teljesül egy újabb álom, egy újabb ígéret. Bizony, az elmúlt évtizedek során volt belőlük bőven, melyek után a munkás azt hihette, hogy az ő alkotó munkája is kellőképpen lesz honorálva, és nem minimálbéren. Bármilyen színben jöttek-men- tek a kormányok, a munkásembert kisemmizték, függetlenül attól, hogy ipari vagy mezőgazdasági értéket termelt. A különbség a kormányok között csak annyi volt, hogy az egyik jobban kisemmizte őket, mint a másik. Pedig az ő munkájuk eredménye, hogy reggel ruhába öltözhetünk, ehetünk-ihatunk, autóba ülhetünk, meleg lakásban élhetünk, bekapcsolhatjuk a rádiót, televíziót, hogy az egyik helyről a másikra gyaloglás nélkül eljuthatunk, és még sok minden mást tehetünk. Mégis a bankár, a politikus, a kereskedő, a tv-sztár, a menedzser — és még vannak egy páran a felső tízezerben — többszörösét zsebelik be a munkás bérének, az úgynevezett üvegzsebükbe, elhitetve másokkal, hogy ők ezt megérdemlik. Pedig a társadalom számára jobb lenne, ha némelyikük folyamatosan fizetett szabadságon lenne, mert addig nem okozna kárt tudatosan vagy hozzá nem értésével az emberi közösségnek. Helyesebben tennék ezek az emberek, ha a munkás által megtermelt anyagi javakból többet juttatnának vissza annak, aki azt megtermelte. Hiszen az egyszerű embert is megilletné egy jobb minőségű életforma. Mert mi is lenne a társadalom egészével, ha ez a réteg hirtelen eltűnne az eddig termelt anyagi javaikkal együtt? Talán a felső tízezer akkor jönne rá, hogy a munkásra is szükség van, és ő is ember, értékes ember, akit anyagilag is el kell ismerni. Az Unióban talán már így lesz? Majd meglátjuk! S.D. (név és cím a szerkőben) Régies ízek modem köntösben Május 14-15-16-án rendezték meg a Vendéglátó Iskolák II. Országos Szabadtéri Főzőversenyét és Bemutatóját Bogácson, ahol a mi iskolánk, az egri Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola és Szakiskola is képviseltette magát 4 fős csapat részvételével, melynek tagjai: Baráz Anita, Zakar Mónika, Péter János, Vaszi Gábor, valamint a felkészítő tanár, Hanuszik László mesterszakács. Bogács az egyik legkedveltebb üdülőfalu a Bükkalján. A Hór- és a Szoros-patak völgyében található. Ezen a helyen volt a verseny első napja, ami ünnepélyes csapatonként! bevonulásból, csapatsorszámok húzásából és a megnyitóból állt. Viszont csapatunknak még aznap délelőtt Budapestre kellett utaznia az RTL Klub Reggeli című műsorába, ahol el kellett készíteni azt a főételt, amelyet a verseny 3. napjára szántunk. Május 15-én, szombaton kezdődött a főzés a Bika-réten. Minden csapatnak különleges és nem szokványos, bográcsban készíthető egytálételt kellett készítenie. Az ételek bármilyen különleges fű- szerezettséggel készülhettek, de szem előtt kellett tartani a verseny szlogenjét: „Régies ízek modem köntösben”. A főzőversennyel egy időben süteményversenyt is hirdettek, amelyre szintén szombaton került sor. Minden bogácsi vagy nem bogácsi lakos jelentkezhetett az általa otthon elkészített süteményekkel. Az elbírált süteményeket aznap a bogácsi iskolás gyerekek között osztották szét a rendezvényparkban, ahol a gyerekek színvonalas műsort adtak elő. Május 16-án, vasárnap Grillpar- ti-napot hirdettek. Grillezett, roston sült, nyárson sült vagy egyéb, kerti grillpartin készíthető ételeket kellett kialakítani a hozzá illő grillezhető gyümölcsökkel, zöldségekkel és salátaköretekkel. A zsűri neves szakemberekből, Oscar-díjas szakácsokból és híres emberekből állt: Kuna Klára Tünde, Szamosi Ferenc, Németh József és Szabó Pál zsűrielnök. A zsűri mindennap kóstolt, bírált, pontozta az elkészült ételeket, és eredményt csak az utolsó versenynapon hirdetett. A szervezők - többek között Bogács polgármestere, Köteles Csaba és Csetneki László, a Bogácsi Vállalkozók Baráti Egyesületének elnöke - szállást és ellátást is biztosítottak az odaérkező versenyzők számára. Szombaton különlegesebbnél különlegesebb, bográcsban készült ételeket bírálhatott a zsűri és kóstolhattak az odalátogató vendégek. Csapatunk egy nem szokványos egytálételt mutatott be, melynek neve: Hurkolt szürkemarha- comb-leves erdei gombás táskávcd. A grillparti-napon is hasonló remekművek születtek. Minden csapat igyekezett egyedi és változatos készítményeket kínálni a zsűrinek és az érdeklődőknek. Ezúttal az Aszalt szilvával töltött kakukkfüves csirkemellcsiga mogyorós rösz- tivel és kecskesajtmártással nevű ételünkkel büszkélkedhettünk, amely nagy örömünkre igen közkedveltté vált a látogatók körében. Miután minden egyes csapat bemutatta ételeit a zsűrinek, a szakemberek visszavonultak döntésük idejéig. Mindenki izgatottan várta az eredményt. A döntés megszületése után elhangzottak a különböző helyezések és díjak. Kitörő örömmel fogadtuk a nekünk szánt 3. helyezést. Minden csapat nyert valamilyen díjat, hiszen a zsűri nagyon nehéz helyzetben volt. Külön örömmel fogadták a dekorációkat, amelyek színessé és látványossá tették ezt a három napot. A verseny nagyon jó hangulatban zajlott le, és óriási lelkesedés kísérte végig. Iskolánk előző évben is megjelent ezen az eseményen 4 csapat részvételével, amikor is mind a négy csapat helyezést ért el. Közülük az egyik meghívást kapott a kácsi vadfőző versenyre, ahol a 2. helyre tett szert. Lehetőség szerint iskolánk igyekszik minél több versenyen részt venni. Büszkék vagyunk, hogy ennek az intézménynek a tanulói lehetünk. A versenyre való felkészülésben nagy segítséget nyújtott az iskola egyik tanétterme, az Agria étterem, ahol a versenyre szánt ételeket többször is elpróbálhattuk. Sajnos Hanuszik László, a felkészítő tanárunk nem tudta a csapatunkat elkísérni a megmérettetésre, de a felkészülési időben mindent megtett azért, hogy minél ízletesebb ételköltemények szülessenek és minél több segítséget nyújtson nekünk. A versenyen elért helyezésünkért külön köszönetét szeretnénk mondani Hanuszik László tanár úrnak, Dobiné Bálint Katalin tanárnőnek, Fülöp Tibor tanár úrnak, Gál Miklós tanár úrnak, osztályunknak: a 13/D osztálynak, és végül, de nem utolsósorban az iskolánknak, amiért lehetőséget biztosított számunkra, hogy bizonyítsunk, hiszen a versenyre való felkészülés során szakmai tudásunkat bővíthettük, és lehetőséget kaptunk arra, hogy az elméletben tanultakat a gyakorlatban is alkalmazzuk. Csapatunk minden tagja gazdag és felejthetetlen élménnyel távozott erről az eseményről, reméljük, jövőre is részt vehetünk ezen a színvonalas versenyen. ______■ E gri eszperantisták Nagyváradon Csoportunk az egyik májusi hétvégén viszonozta a nagyváradi eszperantisták elmúlt őszi látogatását: 22 fővel kerestük fel barátainkat. Az utazók között természetesen nem eszperantista családtagok és barátok is voltak. Az ottani csoport küldöttsége elénk jött a határig, és felvezetett bennünket a városközpontba, ahol a többiek is vártak bennünket. Örömmel üdvözöltük egymást a régi ismerősökkel. A Iáküldött névsor alapján gyorsan beosztották, hogy ki kinek a vendége lesz éjszakára. Együtt mentünk be a szép bazilikába, ahol éppen egy felnőtt fiatal párt kereszteltek. Közös ebéddel folytattuk a programot a Lorántffy Zsuzsanna Kollégium étkezdéjében. Bemenetelkor az udvaron Tőkés László püspök úrral is összeszaladtunk, aki barátságosan üdvözölt bennünket. Ebéd előtt a helyi eszperantisták elnöke, Budaházy István hivatalosan is üdvözölte a jelenlévőket, s kérte, hogy az újak kedvéért röviden mindenki mutatkozzon be. Kellemes meglepetés volt, hogy a nem eszperantisták is megtanultak néhány bemutatkozó mondatot eszperantóul. A finom ebéd után folytatódott a városnézés. Kellemesen fárasztó sétával felmentünk a „Gombához”, ahonnan gyönyörű kilátás nyűt az egész városra. A konkrét szemléltetés könnyebbé tette a nagy és gyönyörű város szerkezetének megértését. Innen gazdag villák - majdnem paloták - közt ereszkedtünk le a központba, ahonnan személyes vendéglátóinkkal a lakásukra - szálláshelyünkre - mentünk. Ott hangulatnövelő italozás és kellemes társalgás közben fogyasztottuk el ízletes vacsoránkat. Vacsora után a fiatalabbak még rövid esti sétára mentek, a többiek otthon beszélgetve mélyítették el a személyes ismerkedést, cseréltek véleményt a nyelvről és a nemzetközi eszperantótalálkozón szerzett élményeikről. Gyakran leltek közös barátokra, ismerősökre. A vasárnapi reggeliről és az ünnepi ebédről a kedves vendéglátó családok gondoskodtak. A nap fő programja a városnézés folytatása volt. Sok szépet láttunk: történelmi, vallási, kulturális emlékhelyeket, magyar és román jeles személyiségek szobrait. Gyönyörű, felejthetetlen hétvégénk volt. Köszönet érte nagyváradi barátainknak. Szeretettel viszonozzuk majd ezt Egerben. Farkas László klubvezető, Könczöl Ernő csoportelnök Eger Köszönet Köszönetünket fejezzük ki a gyermekek és az óvoda dolgozói nevében Nagy István úrnak, a Fenstherm Kft. ügyvezető igazgatójának, aki évről évre jelentős összeggel támogatja óvodánkat. Ezzel nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy korszerű játékeszközökkel, az óvoda tárgyi feltételeinek bővítésével emeljük nevelőmunkánk színvonalát. Az egri Remenyik Zsigmond utcai óvoda kollektívája A katonasírokról Lapjuknak régi olvasója vagyok. Minden jó cikket örömmel olvasok, így például Piri néni és a katonasír. E sorokat azért fogalmaztam meg, mert Gyöngyös város polgárai közt is vannak, akik az 1944. nov. 28-án elesett szovjet ismeretlen katona sírját gondozzák. Köszönetét szeretnék mondani Boári István képviselőnek és azoknak, akik támogatták egy „új névtábla állítását a katonasíron. B. J.-né (név és cím a szerk.-benj Támogattak A Kéri Kavalkád Rt. nevében ezúton szeretnénk megköszönni az április 30-i rendezvényünkhöz nyújtott támogatásaikat. Rendezvényünk sikeréhez az intézmények, vállalkozások és magánszemélyek nagymér- tékben hozzájárultak. _______■ J ubiláló diákok Szép ünnepség színhelye volt a Bélkő étterem május 22-én, ahol a Bélapátfalvi Általános Iskola 1954-ben végzett tanulói 50 éves találkozójukat tartották, melyre egy Hollandiában élő osztálytárs is hazalátogatott. Köszönet a múltidézésért a szervezőknek és a résztvevőknek. ■ Sportoló idősek A Csányi Idősek Otthonában május 26-án sportdélelőttöt tartottunk. Több mint negyven lakó bizoriyltotta sikeresen, hogy nem csak a 20 éveseké a világ. Lehetett biciklizni, taposógé- pezni, célba dobni, kuglizni és még számtalan játékban részt venni. Mindenki kapott egy lapot, melyen szerepeltek a kapott pontok. Ezeket ajándékokra lehetett beváltani. Az esemény szervezésében és lebonyolításában nagy szerepet vállaltak a nővérek, akik segítettek abban, hogy minden lakó aktívan részt vehessen a feladatokban. Jól sikerült sportdélelőttünk volt, ezért ezúton szeretnénk köszönetét mondani a szervezőknek. Juhász Árpád Az állam fizet, mint a katonatiszt Félrevezettek bennünket Amikor ez év elején a pénzügyminiszter a fórum segítségét kérte a takarékos gazdálkodás javítása érdekében, többek között - írásban — javasoltam a végkielégítés intézményének azonnali hatályon kívül helyezését. A rendszer továbbra is funkcionál: él és virul. A végkielégítés definíciója a következőképpen hangzik: átsegítse a munka- vállalót azon a nehéz anyagi időszakon, amelyet távozása után új munkahelye keresésével tölt. Á meghatározást a megyei lapunkban közöltekből emeltem ki. Meggyőződésem, hogy a végkielégítést a jól fizetettek további gazdagodása érdekében találták ki, s az állam itt is elégtelenre vizsgázott. A lakosság, tudomására hozott, név szerint megnevezettek és vég- kielégítésben részesítettek egyike sem került nehéz anyagi helyzetbe, sőt munkahelyet sem kellett keresnie, mert a „kiadójuk” rendre visszafogadta őket. Közülük egy sem vált munkanélkülivé, s nem lett az aluljárók „lakója”. Még akkor is megkapták a tisztességes summát, amikor gazdasági csődbe vezényelték a rájuk bízott vállalkozást. Olvastam: nem illik — néhány, eset kivétel - letartóztatni a vezérigazgatót, mert egy személyben nem felelhet a történtekért. Nagyszerű, a cél a közpénzek felelőtlen elherdálása volt, s tették abban a tudatban, hogy létezik Európában egy országocska, ahol azoké az érdem, akik nem ismerik az alkotó munka fogalmát. Jut eszembe: a Postabank „hercegének” tárgyalása március hónapban lesz — szólt a tájékoztató. Kérdezem: hány március van egy naptári évben, vagy melyik év március haváról lenne szó? Erről nem szól a fáma. 1956 és 1989 őszén nem azért ujjongott és lelkesedett ez az istenadta magyar nép, hogy vívjuk ki a finánctőke és az állammonopolista kapitalizmus győzelmét, hanem a jóléti és a szabad állam megteremtésére voksolt. Szólni kell a gyárkapun kívülre üldözött, munkahelyét elvesztett dolgozó „végkielégítéséről” különösen. Az előírás szerint mindösz- sze kéthavi végkielégítésben részesülhetnek. A minimálbér fixnek veendő, ezért csak százezer forintocskát tehetnek megkopott pénztárcájukba, ami a család fenntartásához említésre sem méltó. S ezt a nélkülöző tömeget agitálják, menjenek voksolni június 13-án... Ki törődik azzal, hogy június 14-én már megint éhezik a család valahol? Apropó: az állam az úthálózatok bővítésével dicsekszik, de egyetlen fő- vagy mellékút sem vezet újonnan létesített termelőüzemhez. Az állam ezt a tényt is lezseren kezeli, mert abban bízik, hogy az Európai Unió tagjaként a gondok megoldódnak. A tévedés óriási. A lényeg és a valóság a következő: a rendszerváltozás utáni kormányok busásan megfizették azokat a hűséges „kiszolgálóikat”, akik a hatalom gyakorlásához segédkezet nyújtottak vagy nyújtanak. A havi honorárium több millió fizetség és a végkielégítés intézményének bevezetése, elkerülendő az „éhenhalás” veszélye. Meddig tűri még a modern „Tiborc” és csapata a „gyülevész szolgák” garázdálkodását? Nem baj, hogy szeretett Hazám az egyik legeladóso- dottabb ország Európában, az a lényeg, hogy „még magasról nézvést megvolna az ország...” B. I. (név és cím a szerk.-ben) Felháborodásomat megpróbálom papírra vetni: 1993 óta betegségekben szenvedek, kezelésekre járok. Az országos orvos szakértői bizottság betegségeimet 50%- ra értékelte. Erre viszont csak rendszeres szociális járadék adható, ami jelenleg 20.360 Ft havonta. Ez nem minősül nyugdíjnak, ami azt jelenti, hogy nem kaphatjuk meg a 13. havi nyugdíjat sem többek között, és sok egyéb dolgot sem, ami a nyugdíjasoknak jár. Ami viszont felháborított, az a levél, amit az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság küldött. Idézek belőle: „... a kormány és a parlament döntése nyomán a nyugdíjak az idős emberek költségeinek növekedésével azonos arányban nőnek, automatikusan”. Felhívtam telefonon először az egri kirendeltséget, itt kedves volt a hölgy, és közölte, hogy ne várjak erre a pénzre, mert nem jár. Majd adott egy budapesti telefonszámot, hogy próbálkozzak ott reklamálni. Felhívtam azt is, ott egy úr volt a vonal végén, akire már nem mondhatom, hogy udvarias lett volna. Annyit mondott, hogy nem olvastam el figyelmesen a papírt, és köszönés nélkül letette a kagylót. Ezzel a mondatával ő a fenti idézetre utalt. Természetes, hogy a kormány és a parlament azt nem tudhatja, hogy én csak 47 éves vagyok. Tehát itt az hibázott, aki kiadta az én adataimat, mert annak viszont tudnia kellett volna, hogy én nem nyugdíjas vagyok. Azt hiszem, a problémám nem egyedi eset, vagyunk így az országban még nagyon sokan, akik megkapták ezt a papírt, de viszont pénz nem lesz mögötte. Joggal érezzük magunkat félrevezetve, becsapva. Kovács Andrásné (cím a szerk.-ben)
