Heves Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-17 / 140. szám

6. OLDAL ZÖLD OLDAL 2004. Június 17., csütörtök Sérülékeny tavaink, érzékeny vizes értékeink Nyáron, melegben különösen népszerűek a Heves megyei természetes vizek, folyók és tavak, valamint a víztárolók, s a különféle vízpartok is. A sokból kettőt ismertet egy okos kis kötet, ajánlható azoknak, akik a puszta élményen - horgászat, sportolás, szabadidő-eltöltés - túl mélyebb és szorosabb isme­retségre törekednek a vízi és vízparti élővilággal, a környezettel és a természettel Heves megye Egykor az ország negyedére terjedt ki a vízivilág. Ma ez hazánk területének alig két százaléka. Napjainkban mint­egy négyezer kisebb-nagyobb tó van - a megyében is sok tucatnyi -, ahová az egykor gazdag vízivilág túlélői vissza­vonulhattak. Mint kiderül: e vízi élette­rek jelentősége azonban messze meg­haladja kiterjedésüket. Az elmúlt időszak kutatásainak ala­pos összegzése az a kiadvány, mely az Ostorosi-tó, illetve a Szilvásvárad és Nagyvisnyó közötti Gizsír-völgyi-tó ál­lapotáról, valamint környékük növény- , illetve állatvilágáról ad részletes jelen­tést. A hosszú évek óta folyó Kis Tó Program tapasztalatainak felhasználá­Különleges látvány - engedéllyel A Gizsir-völgyi-tó természetes állapotú vízminősége a kémiai, illetve a bakterio­lógiai jellemzők vizsgálata alapján több­nyire kiváló és jó besorolást nyert. Öko­toxikus hatást sem találtak. A tájképileg kü­lönlegesen lát­ványos - az el­árasztott terü­leten lévő el­pusztult éger­fák törzsei lán­dzsaként me­rednek ki a víz­ből eldugott tó létét - az orvhorgászo­kon és az erdé­szeken kívül - kevesen isme­rik. Ez garantálja szennyezésmentes fennmaradását. Fontos, hogy így is le­gyen. Mivel a viszonylag kis élőhely élő­világa erős zavarást károsodás nélkül nem bírna el, ezért csak korlátozott láto­gatása javasolt, amihez a területgazda önkormányzat és a BNP Igazgatóságá­nak engedélye is szükséges. mmmmxis»: a cíKstK-véicví • r6 sával dr. Estók Bertaíanszerkesztette kötet, melyet az egri Életfa Környezet- védő Szövetség a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatásával adott ki, nemcsak tartalmában gazdag, részletező és jól adatolt, hanem ehhez igazodó igényes kivitelben jeleníti meg választott témáját. A színes térképmel­lékletek és a csodálatos természetfotók - köszönet érte a szerkesztő mellett a munkatársaknak, többek közt Estók Péternek, Fitala Csabának, Pelyhe Ti­bornak és Szíttá Tamásnak - pedig mindenki számára érthető és átélhető közelségbe hozzák a vizsgált területe­ket, azok mikrovilágát, a gazdag flórát és faunát, a vizes élőhelyek birtoklói­nak változatos sokféleségét. Növény- és állatritkaságok Az élőhelyek bemutatása során látható például a teljes pompájában virágzó nagy ezerjófű, a törpemandula, a macskahere vagy a réti iszalag. Az ál­latvilágból hüllők és kétéltűek, a barna varangy, a türkizzöld gyík vagy a vízi­sikló, a madarak közül a pompás meggyvágó, az aprócska függő cinege, a fitiszfüzike és a tövisszúró gébics, a ragadozó egerészölyv és a macskaba­goly, a zsákmányállat vörös hátú erdei pocok, a törpecickány, a nagy pele, de itt a borz is, és csemegeként a törpede­nevér, a vadmacska vagy a pirók egér is látható. A kötet közreműködő társszerzői mind a természet- és környezetvéde­lem ügye iránt elkötelezett, a helyi te­repen otthonosan mozgó, azt jól isme­rő - ökológus, zoológus, botanikus, hidrobiológus - szakemberek. E tudás és elkötelezettség érezhető a munkán, képes átlelkesíteni ezt az alapvetően tudományos, részben ismeretterjesztő vállalkozást. A kiadvány is az immár komoly táj- esztétikai értéket is képviselő két Heves megyei tó megfontolt és ésszerű emberi használatára hívja fel a figyelmet. Nap­jainkban ugyanis a kistavak területén sokszor nem ellenőrzött pusztító gaz­dálkodás, emberi bevatkozás - illegális szennyvízbevezetés, szemétlerakás ­Néhány meggyvágót is megfigyeltek a környéken folyik. Jelenleg csak a kiemelten védett, különös természeti jelen­tőségű tavak ese­tében van az ál­lamnak érdekér­vényesítő hatás­köre, eszköze és ereje. Hazánk ugyanakkor csatla- 1 kozott a vizes élő­helyek védelmét előtérbe állító nem­zetközi szerződéshez, ^ illetve a Natura 2000 programhoz. Az európai uniós elvárások, irányelvek e téren is - a csatlakozá­sunk után még inkább - komoly feladatot és köte­lezettséget jelentenek. S re­mélni lehet, hogy a prog­ram kedvező hatása a vé delembe vont szűkebb kör határain is túlmu­tat majd. Sporthorgászat és madárparadicsom A megyeszékhely környékének egyik legjelentősebb, de az ide kötődő élővi­lág miatt is fontos vízfelülete, az Osto- rosi-tó, Egertől négy kilométerre talál­ható. Ostoros határában 1981-ben kez­dődött el a völgyzáró gát építése, így a felduzzasztott Ostoros-patak helyén 26 hektáros, közel két kilométer hosszú víztározó alakult ki. Az árvíz- védelmi és öntözési célú létesítményt - melybe több haltelepítést is végeztek - az élővilág mellett az illegális fürdőzők is birtokba vették. A magántulajdonú tavat egy vállalkozó bérli, horgászati és sportcélra hasznosítja. A sekélyebb vízben és a vízpart mellett kedvező életfeltételeket kínáló, jelentős nádas alakult ki a megtelepedő állatoknak. A víz minősége az engedély nélküli, ille­gális strandolás ellenére kémiai jellem­zők alapján a kiváló és jó kategóriába sorolható. Két jellemző - ké­miai oxigénigény és olaj - azonban csak tűrhető- szennyezett vízminőségi osztályt jelzett a mintavé- I tel helyén. Bakteriológiai szempontból szalmonel­lamentesnek, kiváló és jó vízminőségi osztályú­nak találták a tiszta fel­színi vizet. Az ökotoxikoló­giai vizsgálatok is kedvező eredmé­nyeket hoztak, mér­gező hatást nem ta­pasztaltak. A víz­ben jelen lévő gaz­dag tápanyagtar­talom miatt azon­ban időszakos - különösen a nyá­ri vegetációs idő­szakban - elalgá- sodás figyelhető meg a tavon. Ostorosi-tó: jó vízminőség Az összefoglaló értékelés szerint az elvégzett higiénés, bakteriológiai és kémiai vizs­gálatok alapján nagyobb­részt (I.) kiváló és (II.) jó víz­minőségi osztályba sorolha­tó tó vizében kórokozó bakté­riumot nem lehet kimutatni, a partról kommunális szennyeződés nem jut a vízbe. Remélhetőleg ez így is marad, a tóparti építkezést továbbra sem fogják engedélyezni - bizakodnak a szerzők. Ugyanakkor a terület egy része - a völgyzáró gát előtti délnyugati partsza­kasz - legális strandolásra is alkalmas lenne, a természetvédelmi érdekek el­sőbbsége mellett. Botanikailag a tó északi, kevéssé há­borgatott része értékesebb, a keleti ol­dalon, a Mészhegy felé pedig még to­vábbi értékes fajok kerülhetnek elő. Az itt fellelt védett fajok közt található a hosszú levelű árvalányhaj és az ör­mény gyökér is. Az üzletszerű sport­horgászat miatt évente végeznek halte­lepítést, elsősorban kétnyaras pontyot és ragadozó halakat - süllőt és csukát - helyeznek a tározóba, melyben egye­bek mellett ezüstkárász, harcsa, dévér, sügér, balin, naphal, szivárványos ökle és compó is található. Az Ostorosi-tó- nál a tározó közelében megindult, majd megtorpant parcellázás és hétvé- giház-építés szerencsére értékes madár­élőhelyeket nem érintett. Az igen gaz­dag, 101 észlelt madárfaj közül 65 fész­kelővel számolnak. A tóparthoz közel, a nádasszegélyekben és a tó körüli bokros, fás területen számos ismert és kevésbé ismert emlősfaj él, többek közt különböző denevérek, de nyes­tek, menyétek, görények, sőt vidrák is fellelhetők itt. Rejtett denevérbirodalom Kevéssé ismert, látogatott, s így az Os- torosi-tónál sokkal érintetlenebb a Szilvásvárad és Nagyvisnyó között ta­lálható Gizsír-völgyi-tó, melyet 1981-82-ben létesítettek.a Bükki Nem­zeti Park (BNP), a helyi erdészet, vala­mint a vadásztársaság közös kezdemé­nyezésére. Így a völgyzáró gáttal fel- duzzasztott Gizsír-patakon mintegy félhektáros kis tó keletkezett. A kör­nyező nádas, gyékényes, zsombéksá- sos, bokorfüzes parti részekked együtt a területe egy hektár. A tavat elsősor­ban azért létesítették, hogy a közelben fészkelő békászósasoknak és az időn­ként előforduló fekete gólyának megfe­lelő táplálkozóhelyet, a kétéltűeknek megfelelő szaporodóhelyet biztosítsa­nak. A vadnak pedig legyen fürdő- és dagonyázóterepe. Az elzárt, nehezen megközelíthető, sűrű part menti növényzettel benőtt tó környékén semmilyen építmény nincs, külső szennyeződés nem éri. A tó je­lenlegi mederjellemzői természet­közeli állapotra utalnak, a gyomfajok nádasbeli, illetve a tó alatti égerliget­ben való térhódítása azonban megfi­gyelhető. A közvetlen környéken ta­pasztalható emberi hatások - földmű­velés, horgászat - miatt nem várható javulás. A mesterséges haltelepítés nélküli vízben ezüstkárász és vörösszárnyú keszeg él. Néhány alka­lommal vidrát is megfigyeltek. A kis tó fontos vadászterülete több rovarfo­gyasztó denevérfajnak. Egyelőre öt de­nevérfaj itteni előfordulását sikerült bi­zonyítani, közte a fokozottan védett nagyfülű denevérét. Egyébként min­den denevérfaj védett. A Trabi túlélése: felfüggesztett ítélet a szennyezőnek? Ha egyre fogyatkozó számban ugyan, de várhatóan az évtized vé­géig még továbbra is találkozhatunk az utakon a régi keleti autó­típusok környezetet jobban terhelő, ám viszonylag olcsó fenn­tartású kétütemű példányaival Az ezt lehetővé tevő rendelet vár­hatóan a napokban jelenik meg. Emellett azonban a forgalomból kivont járművek ártalmatlanítása továbbra is gondot jelent Heves megye Egykor öröm volt, ma részben gond az oly sokak által annyira várt, első - s nem keveseknek az­óta is az egyetlen elérhető - autót jelentő kétütemű jármű. Az egy­kori keleti gyártmányokból ha egyre kevesebb is, de ma még mindig több százezer fut útjain­kon. Arányuk korántsem elha­nyagolható: jelenleg közel 200 ezer kétütemű Trabant, több mint százezer Wartburg és négy­ezer Barkas van még szolgálat­ban. A Heves megyei Közlekedési Felügyelet szerint a megyében a közel 95 ezer darabos össz-jár- műállományból mintegy 14 ezer darab kétüteműt tartanak nyil­ván (legnagyobb a nyolcezres Trabant-flotta). Ez a járműállo­mány mintegy 15 százalékát je­lenti, amivel a megye az országos középmezőnyben helyezkedik el. Az adat egyúttal tükrözi egy terület gazdasági fejlettségét és jövedelmi viszonyait is, hiszen a kedvezőbb helyzetű közép-ma­gyarországi, illetve dunántúli me­gyékben - ahol nagyobb mérték­ben mód volt a korszerűbb nyu­gati típusokkal való lecserélésük­re - ez az arány valamivel jobb, míg kelet felé haladva növekszik a kétüteműek jelenléte. A zömében Trabik és Wart­burgok fölött már többször is megkongatták a vészharangot. Ezek a gépjárművek ugyanis megfelelően működő katalizátor nélkül túllépik a 2005. július 1- jén életbe lépő új szénhidrogén­kibocsátási határértéket. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a fenti időponttól csak a katalizá­toros kétüteműek „maradhatná­nak életben,,. A környezetvédel­mi tárca külön pályázati progra­Némi haladékot kaphatnak még a „füstölő jószágok” mot is hirdetett a járművek kata­lizátorral történő ellátására, ám ez nem oldhatja meg a több szá­zezres létszám nagyobb részé­Pályázat katalizátorra A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium a kétütemű járművek cse­réje, illetve környezetbaráttá tétele érdekében támogatási keretet ho­zott létre. A Zöld Forrás Pályázat Pátria programjából idén a mozgás- korlátozott Trabant Hycomat-tulajdonosok és a nyugdíjasok kaphatnak támogatást. Ha a Hycomat-tulajdonosok kétütemű gépjármüvüket 10 évesnél nem idősebb négyütemű katalizátoros kocsira cserélik, utólag 200 ezer forint vissza nem térítendő támogatást vagy 400 ezer forint utáni kamattámogatást igényelhetnek. A nyugdíjasok kétütemű jármű­veik katalizátorral való felszereléséhez vagy a működésképtelen katali­zátor cseréjéhez kaphatnak támogatást. A tárca jövőre igyekszik bővíte­ni a támogatottak körét. A pályázatra július 15-ig lehet jelentkezni. nek problémáját. Ám úgy tűnik, van áthidaló megoldás a „halálos ítélet,, elhalasztására. Informáci­ónk szerint a Gazdasági és Közle­kedési Minisztérium módosított rendeletében 2007 elejéig-dereká- ig tolná ki a szigorú határérték­nek való megfelelés végső határ­idejét. Ezt az időnyerést várható­an azon kétüteműt üzemben tar­tók élvezhetnék, akiknek tulajdo­nában voltak 2004. július elseje előtt a fenti típusok. A mozgássé­rülteknek kivételes elbánást biz­tosító rendelkezés részükre idő­ponttól függetlenül nem tenné kötelezővé (például a Trabant Hycomatnál) a katalizátor alkal­mazását. A katalizátor egyébként, amely az említett motorok töké­letlen égését javítja, meglehető­sen drága dolog. Az autók ezzel való fölszerelése átlagosan körül­belül ötvenezer forint. Vagyis kö­zel annyi, mint amennyibe egy régi kétütemű kerül. S hatását — az üzemeltetés módjától függően - mindössze néhány évig fejti ki, utána újból hasonló költséget je­lent a tulajdonosnak. A mintegy félezer kétütemű-tulajdonost tö­mörítő Trabant-Wartburg Klub elnöke például úgy véli, a közle­kedési eredetű légszennyezésért minimális mértékben felelősek a kétüteműek. Ráadásul szerinte az autók szülőhazájában, a mai uniós Németország keleti felén nem hoztak a hazaihoz hasonló rendelkezést. A megyében meglévő kétüte­műek átlagéletkora 15-16 év - akad 30 éves, immár muzeális példány is -, a szakemberek sze­rint az otthon is könnyen büty­kölhető, üzembiztos, igénytelen és strapabíró, ám fokozottan szennyező konstrukciók öt évig még biztosan működőképesek maradnak. Hobbi-autóként, a fia­talok első „nyúzójárműveként,,, valamint a kis jövedelműek igásszamaraként továbbra is ked­velt lesz. így alighanem még az évtized végén is találkozhatunk velük az utakon. Megoldatlan roncsautó-sors Nem csak az üzemben lévő, hanem a forgalomból kivont roncsautók sorsa, ártalmatlaní­tása és újrafeldolgozása is igencsak problémás ma még Magyarországon. Az uniós rendeletek ugyanakkor e tekin­tetben is igen szigorúak. Az előírás szerint 2006. január 1- jéig 85 százalékos visszagyűj­tési arányt kell elérni, a roncs­autók anyagának 80 százalé­kát pedig újra kell hasznosíta­ni. A jövőben a márkakereske­dőknek, autógyáraknak kell gondoskodniuk a roncsok szakszem ártalmatlanításáról. Tisztázatlan, milyen forrásokból fedezik az autók ártalmatlanítá­sának költségeit: ennek szabá­lyozását az EU a tagállamokra bízza. A Trabantok megsemmi­sítése különösen problémás, ugyanis a hazai hulladékkezelő cégek egyike sincs felkészülve a műanyag kocsik feldolgozá­sára. Ráadásul a Trabant-ron- csok tömeges megjelenése az elkövetkező években várható. Tipikus magyar gond az is, hogy az utcákon felejtett rend­szám nélküli roncsoknak nincs gazdája, elszállításuk pedig pénzbe kerül. AZ OLDAL A KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZÜGYI MINISZTÉRIUM PÁLYÁZATI TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT.

Next

/
Thumbnails
Contents