Heves Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-16 / 139. szám

I 2004. Június 16., szerda 2 3 ■ 11. OLDAL P F Nyugdíjasok az EU-ban Programok a békés jövőért A Magyar Köztársaság Külügymi­nisztériuma „Felkészülten Euró­pába” pályázatán nyert összegből szeretettel hívtuk meg nyugdí­jastársainkat Szilvásváradra, majd a 95 klubvezetőt egynapos euró­pai uniós ismeretszerzésre Eger­be. A mai nyugdíjas korosztály gyermekként élte végig a háborút, ezért a programjaink megvalósítá­sa közben kifejeztük reményün­ket egy békés Európa megterem­tése mellett. Az EU tagországa­ként meg kell értenünk, hogy bi­zonyos területeken alkalmazkod­ni kell az Unióban meghonoso­dott szokásokhoz. Ahhoz, hogy ez az alkalmazkodás a nyugdíja­soknál minél zökkenőmentesebb legyen, ismerkednünk kell az EU elképzeléseivel, gyakorlatával, ter­veivel. A lehetőségeket is csak ak­kor tudjuk kihasználni a nyugdí­Éledő kulturális élet A HMÖ Hevesi Idősek és Moz­gásfogyatékosok Otthonában éledni látszik a kulturális élet, egyre több jól szervezett vetél­kedő és más egyéb műsor színe­síti a lakók egyhangú hétköz­napjait. A mentális gondozás szoros „tartozékának” tekintjük a kulturális programokat, ame­lyekre egyre többen kíváncsiak a lakóink közül, és boldog megelé­gedettséggel beszélnek még na­pokkal később is az élményről, amit egy-egy műsor okozott ne­kik. így volt ez május 22-én is, amikor meghívásunkra ellátoga­tott otthonunkba az Erdélyi Csa­logány, Bokor Tünde népdaléne­kes, aki csodálatos hangjával és magával ragadó egyéniségével Hagyományőrzők találkoztak Színvonalas műsorok napja jasok javára, ha jól vagyunk tájé­koztatva, tájékozódva. A szilvás­várad! kiránduláson 53 csapat vál­lalta az EU-s kvízlapok kitöltését. Csodálatos eredmény született, 25 csapat hibátlanul oldotta meg a feladatot. A természet adta lehe­tőséget kihasználva, az EU-ba va­ló belépésünk emlékére 757 nyugdíjas közül 400-an tették meg a „10 ezer lépést az idősek egészségéért”. Köszönetét szeret­nék mondani a Vöröskereszt He­ves Megyei Szervezete titkárá­nak, Gortva Józsefnek, a Kossuth Zsuzsa Gimn. ifjú vöröskereszte­seinek, az Országos Mentőszol­gálatnak, hogy az idősek számá­ra biztosították az egészségügyi biztonságot, s 350 idős embernek a vérnyomásmérést. Bujdosó Sándomé Nyugdíjasok HM-i Szöv. elnöke könnyeket tudott csalni a sze­mekbe. Színvonalas műsorában a szinte elfeledett régi erdélyi népdalok mellett mai neves elő­adók műsorából is kaptunk ízelí­tőt. Nem kisebb esemény volt a máj. 29-én megrendezésre kerü­lő koncert, amelyen a hevesi ze­neiskola már régebben végzett hallgatói léptek fel, Kiss József igazgató vezetésével. ígéretet kaptunk arra, hogy más alkal­makkor is szívesen eljönnek, ha erre igény mutatkozik. Előre is köszönjük az együttműködést mindazoknak, akik közreműkö­désükkel boldog órákat szerez­nek lakóinknak. Sasvárí Lajos Lakói Önkorm. polgármestere Elég az ádáz marakodásból! Az előző évek gyakorlatához hí­ven igen alapos szervezés ered­ményeként került sor a VI. Kis­térségi Idősek Fesztiváljának megtartására május 30-án Zagy­vaszántón. Az esemény a faluna­pi ünnepség részeként tette tel­jessé a rendezvénysorozatot. A megnyitót Oldal Alfréd polgár- mester és Sebestyén János, a He­ves Megyei Nyugdíjasok Válasz­tási Egyesületének elnöke tartot­ta. Ezt követően Bányai Istvánná, a hagyományőrző cso­port vezetője főszervezőként megköszönte a polgármesteri hi­vatal anyagi támogatását és min­den segítő munkatárs odaadó munkáját. A találkozón a köze­lebbi és távolabbi települések ha­gyományőrző csoportjai, népdal­körei, szólistái vettek részt. A vendégeket a helyi óvodások és iskolások köszöntötték. A feszti­vál sikeres lebonyolításában Kiss Szabolcs, a művelődési ház veze­tője, Oldal Józsefné, a helyi ha­gyományőrző csoport klubtagjai és az általános iskola konyhai dolgozói közreműködtek. A 250 szereplő lelkes szereplése közös tánccal, énekléssel és az emlék­lapok és emléktárgyak átadásá­val zárult. A kellemes májusi idő, a jó hangulat és a csoportok szín­vonalas szereplése igazi ünnep­pé tette ezt a napot. Reméljük, hogy a mátrakeresztesi, gyön­gyösi, hatvani, jászfelsőszent- györgyi, gyön-gyöshalászi, nyék- ládházi, atkári, demjéni, lőrinci, rószaszentmártoni és a helyi népdalkörök kellemes emlékkel tarsolyukban tértek haza, és az elkövetkezendő években is el­jönnek a találkozóinkra. Bányai Istvánná Hagyományőrző csoport és klub vezetője Zagyvaszántó Mint egy józanul gondolkodó átlag magyar, mély szomorúsággal és fájdalommal látom, hogy a politika egyre mélyebben nyomul be a csa­ládok mindennapi életébe. Egyik párthoz sem tartozom, de mivel mindig is szolidáris voltam a leg­szegényebbekkel, ezért inkább a mérsékelt baloldalhoz sorolhatná­nak mások. Én azonban megpró­bálok elfogulatlanul ítélni, és szá­momra csak az számít, hogy ki biztosít a többségnek jobbat, töb­bet, elfogadhatóbb életet. Belefá­sultam már a két éve tartó mentális háborúba, az állandó adok-kapok- ba. Mert nézzük csak, miért is van ez az egész, hogyan is kezdődött? 2002 tavaszán Matolcsy György, az akkori gazdasági miniszter nem A mai világban sajnos nem tu­dunk úgy gondoskodni szerette­inkről, ahogyan szívünk diktálná. Éppen ezért szeretnénk köszöne­tét mondani a Heves Megyei Ön- kormányzat Mátraházi Idősek Otthonának, ahol a közelmúltban köszöntötték nagymamánkat, a 95 éves özv. Oláh Jánosnét. Az otthon legidősebb lakójának születésnapi ünnepségét meghitt tartotta elképzelhetetlennek a 7%- os GDP-növekedést sem. Ennek hatására jöttek a pártok választási ígéretei. Egymásra licitálva. Azután kiderült, ez a 7% csak 2,7%! Az ígé­retek 1/3-a, így bármelyik párt is ígér, betarthatatlan. Kiderült az is, hogy a választás előtü osztogatás miatt május végére az egész évi költség mintegy 80-90%-a elfo­gyott! A választás után az MSZP 2x100 napos (szükséges!) ígéretei­re nem volt fedezet. Pénzügyi se­gítség csak a gazdaság 2,7%-os nö­vekedéséből befolyt összegek, ill. az infláció alultervezéséből év vé­gére rendelkezésre álló kb. 300 milliárd Ft révén volt. Mint utóbb az ÁSZ vizsgálata kiderítette, azt te­tézte még az az 1000 milliárd Ft-os hangulatban rendezték, amelyet a nagyszerű szervezés és a min­dent átható szeretet jellemzett. A szervezők figyelmességét jelezte, hogy Tóth Teodóra igazgatónő nem csak a család tagjait várta, hanem meghívta Gyöngyös város polgármesterét, Hiesz Györgyöt és a Gyöngyösi Városi Televíziót is a nagy eseményre. A meghitt ünnepségen egybegyűlt a család. bianco-csekk, amit a Fidesznek a költségvetésbe sikerült eldugnia. Ezt csak hitelből lehetett fedezni vagy törleszteni. Emellett kölcsön kellett az új gazdasági konstrukció beindításához is. Ennek eredmé­nye azonban már most látható, 4,2%-os GDP-növekedés! Érzem, hogy a marakodás a kö­vetkező választásokig is folytató­dik, és tehetetlenül kell néznem, hogy ebből mennyi baj, kár szár­mazik az országnak és az embe­reknek. Elég volt! Jussanak el a po­litikusok végre odáig, hogy a durva képviselőket kiközösítik. Helyet­tük olyan honatyákra várunk, akik igazán méltóak a kitüntetett biza­lomra és megbecsülésre. (név és cím a szerk.-ben) A gondoskodás, a szeretet, a fi­gyelmesség szinte tapintható volt. Ezért is szeretnénk köszönetét mondani az Idősek Otthonának, akik a hétköznapok során is pó­tolják a családot, és nyugalmas, szép éveket biztosítanak szerette­inknek, köztük nagymamánknak is, Oláh Jánosnénak. Kovács Mártonná és családja Kisköre Újra együtt Június 5-én az egerszalóki általá­nos iskolában találkoztak azok a régi osztálytársak, akik 50 évvel ezelőtt végezték el a 8 osztályt. Busák Károly osztályfőnök és Orosz Eleonóra tanárnő is eljött a találkozóra. A régi diákok ma már tisztességben megőszült nagymamák, nagypapák, osz­tályfőnöki óra keretében számol­tak be az elmúlt 50 év fontosabb eseményeiről. A végzettek közül jelenleg ketten betegség miatt voltak igazoltan távol, heten pe­dig már az égi mezőkről üzen­tek. A volt diákok meleg szavak­kal köszönték meg Busák Károly osztályfőnök kemény, de igazsá­gos nevelőmunkáját. Orosz Nóra tanító néninek a betűvetés meg­tanításáért és az olvasás megsze­rettetéséért járt köszönet. Az „Álom egy faluról” című verse mindannyiunk szívéhez szólt. Régi falurészleteket idéző képe­ket is kaptunk a múltat idézve. A találkozó fehér asztalnál folyta­tódott. Mindezt megkoronázta egy pincelátogatás, ahol igazán megindult a beszélgetés. A részt­vevők megállapodtak abban, hgoy ezentúl évente találkoznak. Varga Miklós Köszönet Ezúton szeretnék köszönetét mondani a mátraházi idősek otthonában dolgozóknak, akik három és fél évig lelkiismerete­sen, tisztaságban gondozták édesanyámat. Ez a gondos törő­dés éltette őt 91 éves koráig. Őszinte tisztelettel köszönöm Tóth Teodóra igazgatónőnek, Berzsenyi Tamásné főnővérnek és az ott dolgozó nővéreknek példamutató, fáradságos mun­kájukat és jóságukat. Barna Jánosné lánya (dm a szerk.-ben) Jó szerencsét! Az Egercsehi Nyugdíjas Szak- szervezetnél tevékenykedő bizalmik jún. 3-án üzemlátoga­táson vettek részt a külszíni fej­tésen Visontán. A kissé rossz idő ellenére jó hangulatú látogatás volt, amelyért köszönet illeti a szakszervezet valamennyi veze­tőjét, élükön Kármán Csabát, az rt. szakszervezeti bizottságának titkárát, és nem utolsósorban mindazokat, akik részt vettek ebben a szívélyes fogadtatás­ban. A programon úgy kezeltek bennünket, mintha aktív dolgo­zók lennénk. Nagyszerű élmény volt látni, amit a visontai bányá­szok művelnek a hatalmas gé­pekkel. A termelés területén ne­héz munkájukhoz kimagasló eredményeket kívánunk. Továb­bá kívánunk nekik és a szak- szervezet valamennyi tagjának erőt, egészséget és bányászkö­szöntéssel: jó szerencsét! Ország János Istenmezeje Néhány AlmaKör-ös gondolat A 2004. máj. 13-án a Heves Megyei Hírlapban meg­jelent „Feljövőben a Windows-alternatíva” c. cikkre szeretnék válaszolni. Nagy örömömre szolgált az a tény, hogy a sajtóban az Apple cégről, ill. a Macintosh számítógépekről olvashattam. Sajnos azonban az örömöm nem sokáig tartott, mert a cikk általánosságokban foglalkozott a témával, több tar­talmi hibával és minden naprakészséget nélkülöz­ve. Úgy gondolom, hogy egy cikk írásakor az a leg­kevesebb, hogy a témával összefüggésben a rendel­kezésre álló ismeretanyagot elolvassa a cikk írója, így azonban a hiányos szakmai ismeretek tényében csak frázispufogtatásra telik. A főcímben én tárgyi hibának tartom a MacOS-t Windows-alternatívaként említem. Ilyet csak az ír, aki életében nem látott 10 lépésnél közelebbről Macintosh számítógépet. A MacOs X olyan operáci­ós rendszer, amely rendkívül könnyen kezelhető, biztonságos és felhasználóbarát. Az operációs rend­szer olyan sok alkalmazást integrál magába a CD- írótól a szövegszerkesztőig, hogy más programok telepítése, illetve használata teljesen fölöslegessé vá­lik egy átlagos otthoni vagy irodai felhasználó szá­mára. A MacOS X oly sokoldalú, hogy akár egy kü­lön cikket is megérdemelne. Stabüitása legendás, és a vírusok sem fenyegetik. A MacOS a gép megvá­sárlásával kerül a felhasználó tulajdonába jogtisztán. Az alcím is negatív értelmű: „Nálunk egyelőre még nem túl népszerű az Apple”. A nép­szerű és az ismertség fogalma bár nem áll egymás­tól messze, de mégsem ugyanaz. A Mac-fel- használók körében igen népszerű az Apple, de a Windows-felhasználók körében nem ismert. Véle­ményt azonban a legvehemensebben pont azok al­kotnak, akik nem ismerik a MacOS-t. A mai teljesítményhajhászó világunkban az Apple által használt PPC RISK processzorokról leg­alább annyit érdemes lett volna leírni, hogy a szó­ban forgó processzorok csökkentett utasításkészlet­tel dolgoznak. Ennek megmagyarázása már kimon­dottan a szaksajtó feladata, de ha csak annyit írt vol­na a T. cikkíró, hogy ennek a lényege az, hogy a tel­jesítménye kb. kétszer annyi, mint a hasonló óraje­lű CISK processzorokénak, melyet az Intel-alapú gé­pek használnak, bőven elég lett volna. További súlyos hibának tartom, hogy a cikk il­lusztrálására a rendkívül sikeres 1998-as iMac G3 ábráját tették be. Igaz, a formatervezés még ilyen távlatból is megállja a helyét, mert tényleg szép. Azonban ez már rég nem időszerű, mert már az ilyen formájú gépeket évek óta nem gyártják. Helyette ott van a futurisztikus iMac G4. Ez is a formatervezés egyik csúcsa. Vagy a rendkívüli telje­sítménnyel bíró torony, a Power Macintosh G5 és a hozzá tartozó monitor, ill. az eMac G4. Az Apple- és a Mac-felhasználók nem használják a laptop kifeje­zést. Helyette inkább a PowerBook az általánosan használt szakszó. A fenüek tükrében úgy vélem, hogy célszerű lett volna a cikk illusztrálás-ra az apple.hu web-oldalról a napjainkban forgalmazott és a cikkben is felsorolt termék képét letölteni. A cikkben továbbiakban leírtak rendben vannak. Végezetül még annyit, hogy városunkban mű­ködik az AlmaKör, a Macintosh-felhasználók baráü társasága, merthogy Egerben ilyen is van! Az AlmaKör célja, hogy összefogja és segítse a Macintosh-felhasználókat, valamint tájékoztassa az érdeklődőket. Az AlmaKör az almakor.hu web- oldalon érhető el. Egerben két forgalmazó is ismert: az egyik az Agria Computer Kft., a másik pedig Birincsik József vállalkozó. Mindkettő elérhetősége az almakor.hu web-oldalon megtalálható. Fülöp Botond Eger, Füzér u. Köszönet a gondoskodásért Dr. Somos Lajos idén lenne 100 éves Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk észre­vételeket, olvasói leveleket a la­punkban megjelent írásokra, illet­ve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következ­ménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi ké­séssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fo­galmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rö­vidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a tel­jes névvel, címmel ellátott íráso­kat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. _____________■ A szerény szavú lexikonok tömö­ren fogalmaznak. Egy-egy személy­re néhány sor jut csupán. így volt ez dr. Somos Lajos esetében is, aki az egri főiskola egykori igazgatóhe­lyettese, tanszékvezető professzora volt. Igaz azonban, hogy róla könyv is jelent meg az OPKM jóvoltából, sőt a Magyar Iskolatelevízió önálló, róla szóló műsorát sok millió néző is láthatta, hallhatta. „Teremtő nyugtalanság” - ez volt Ő, ez volt a műsor címe, amelynek forgató- könyvét én írhattam meg a televízió felkérésére. Abban az esztendőben született, amikor drága édesapám, aki szin­tén most lenne 100 éves. Ők is is­merték, tisztelték egymást évtizede­ken át. Mindketten ma már pihenik alkotómunkában, bővelkedő földi életük fáradalmait, eseményeit, életpárjuk társaságában. Lajos bátyám, Somos tanár úr, az egri híres érseki tanítóképző ta­nára, igazgatója, a tanárképző főis­kola tanszékvezetője, igazgatóhe­lyettese, a Heves Megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó pszichológusa, sok-sok könyv, tanulmány szerző­je, a közéletben is élete végéig jeles­kedő, a csodálatos, mindig halk sza­vú férj, édesapa, nagyapa gazdag életútjának felidézése szinte köte­lességszerű vállalkozás a sajátos centenárium alkalmával. Szerény sorsú családból szüle­tett. Édesapja gróf Károlyi juhásza volt egykor. A tanyasi gyerekek ke­nyerét ette. Iskolái távol voltak ott­honától. Innen indult gimnázium­ba, majd az egyetemre. Elvégezte a magyar-német szakot, és lett előbb a piarista gimnázium, majd az egri tanítóképző tanára. Tanított peda­gógiát és pszichológiát is. Tanári te­vékenysége mellett e tudományok­ból is megszerezte az egyetemi dip­lomát, a doktori címet. 1945-ig több mint száz publiká­ciója jelent meg. Önálló könyvei, tankönyvei - mint pl. az 1942-ben kiadott Népiskolai nevelés - kötele­ző olvasmánnyá váltak a gyakorló tanítók számára is. 1939-től igazgatója volt az érseki tanítóképzőnek, és - ami nagy do­log volt - igazgató maradhatott 1945 után is. 10 évig igazgatott, majd további 10 évig tanított a már állami, Gárdonyi Gézáról elneve­zett tanítóképzőben. Ekkor szűnt meg Egerben sajnálatos módon a középfokú tanítóképzés, és ekkor kapott meghívást a főiskolára. A Lí­ceum akkor már a Debrecenben született, egrivé vált pedagógiai fő­iskolának adott otthont. Itt lett a pe­dagógiai tanszék vezetője, illetve az intézmény igazgatóhelyettes 1967-ig. Itt ismerkedtünk meg közelebből, itt váltunk kollégává, igaz baráttá, itt vált számunkra pél­dává, akinek követése mindmáig feladatunk. Művésze volt a pedagógiának. Előadásai, tanszéki megbeszélései, dolgozatai élményt is jelentettek. Nyugdíjazása sem hagyta nyugod­ni. Talán korán is jött az! Vezette a Magyar Pedagógiai Társaság Heves Megyei Tagozatát, a Miskolci Aka­démiai Bizottság Pedagógiai Mun­kabizottságát, előadásokat tartott a TIT keretében, pszichológusként te­vékenykedett a Heves Megyei Pá­lyaválasztási Tanácsadóban. Róla csak jót lehetett hallani volt tanítványaitól, kollégáitól és mind­azoktól, akik ismerték személye­sen vagy írásai alapján. A „Teremtő nyugtalanság” c. televíziós műsor­ban is a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a nyugdíjasként is ak­tív dr. Somos Lajosról a pályavá­lasztási tanácsadó igazgatónője, volt tanítványa Porkolábné dr. Ba­logh Katalin professzor asszony, dr. Horváth Márton, a neveléstudo­mány doktora, dr. Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság orszá­gos titkára, kiváló pedagógussá vált édesapjukat követő lányai: Marika és Ida, valamint e sorok írója. Az akkori műsor ma már doku­mentum. Ő elment, de emléke él bennünk, szívünkben, elménk­ben. Élteti emlékét a Líceum tor­nyában nevét viselő Pedagógiai Múzeum, előtte a márvány emlék­tábla, amelynek avatásán „jelentet­tem” Neki, hogy életműve nem lesz a feledésé. Dr. Nagy Andor PhD főiskolai magántanár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents