Heves Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-12 / 136. szám

Agria Játékok - Moliére a Kis Dobó téren Lóvá teszik Gömböc urat Második lett a Gárdonyi Géza Színház csapata a színész-horgászversenyen Csapatversenyben tizenkét kiló halat fogott színházunk csapata a hét végén Alcsútdobozon ren­dezett horgászversenyen. Társu­latunk tagjai: Anger Zsolt, Gál Kristóf és Vajda Milán ezzel a teljesítménnyel másodikok let­tek a Nemzeti Színház mögött. Anger Zsolt egyéniben is aratott: hétkilónyi zsákmánnyal a har­madik helyért járó profi hor­gászbottal és orsóval mehetett haza. Gál Kristófnak, bár elő­ször fogott botot a kezébe, Fodor Zsolt díszítő segítségével 3,5 kiló halat sikerült kihalásznia. Készülőben a gyermekopera Már lázasan folyik Ránki György:A pomádékirály új ruhá­ja című gyermekopera szereplő­válogatása. Az előadás rendező­je Venczel Valentin, asszisztense Ivády Erika, a zenei vezető Selmeczi György. A főszereplő Gregor József, rajta kívül még két operaénekes: Kővári Eszter Sára és Sándor Árpád játszik a darabban; no és sok-sok gyerek, akik a Forrás Gyermek- Szabadidőközpont Diákszínpa­dának tagjai. A bemutatót au­gusztus 9-én az Érsekkertben, a tónál tartják. Színészeink a vérüket adják Június 14-én, a donor-világna­pon a Városi Televízió élő mű­sorral egybekötött véradást szer­vez. A VTV udvarán felállított sátorban társulatunk tagjai: Gál Kristóf, Horváth Ferenc és Pálfi Zoltán is adnak vért. ■ JÁTÉK Játsszon Velünk! Az egri Gárdonyi Géza Színház a 2003/2004-es évadban játékot hirdet az interneten. Előadása­inkkal kapcsolatban kéthetente feltettünk egy-egy kérdést. A helyes választ beküldők kö­zül Alföldi Béláné kerecsendi né­zőnk nyert játékunk tizenhato­dik fordulójának sorsolásán két személyre szóló meghívást a színház valamely májusi előadá­sára, míg Csufor Melinda egerszóláti nézőnk nyert játé­kunk tizenhetedik fordulójának sorsolásán két személyre szóló meghívást az Agria Játékok vala­mely előadására. Díjesö az Évadzárón A Gárdonyi Géza Színház idén 230 előadást játszott több mint 62 ezer néző előtt. Ez 97 százalékos látogatottságot jelent - hangzott el az évadzáró társulati ülésen. A 2003/2004- es év értékelése mellett kiosztották a Napsu­gár-díjakat, melyet a közönség szavazatai alapján idén Nádasy Erika és Csendes László, valamint a legjobb rendezésért Görög László kapta. A társulat az évad legjobb művészé­nek Venczel Valentint, műszaki dolgozójá­nak pedig Beksi Balázs színpadmestert vá­lasztotta. Görög nem nyafog, hanem örül Görög László az elmúlt évad­ban Egerben rendezett életé­ben először. Steven Berkoff darabjával, a Nyafogókkal a közönség szavazatai alapján elnyerte a legjobb rendezé­sért járó Napsugár-díjat, me­lyet tapsvihartól kísérve ve­hetett át az évadzáró társulati ülésen.- Mi volt az első érzése, gondola­ta, amikor a díjátadáson elhang­zott a Nyafogok dm, illetve az Ön neve?- Baromi boldog voltam! - vág­ja rá Görög László. - Szokásos du­mának tűnhet, hogy nem is hit­tem el, de tényleg, annyira nem gondoüam rá, hogy előfordulhat, egy stúdió-előadásra szavazzanak a nézők. Ráadásul a Nyafogókkal, mely nem egy könnyen emészt­hető darab, el lehet ezt érni. Az a fajta öröm járt át, amit ritkán éreztem eddig, hogy valamit érde­mes volt megcsinálni. Minden, ami nehézség addig volt, és mind­az, amiben hittem, hogy így kell ezt létrehozni, az így nyert visz- szaigazolást. Ráadásul ez a díj egyfajta objektív értékelés. Egyéb gratulációknál az ember gyakran kételkedik a gratuláló őszintesé­gében. Ha ilyen típusú elismerést kap az ember, azzal nem lehet vi­tatkozni, mert voltak jó néhá- nyan, akik vették a fáradságot, és megírták a véleményüket.- Néhány nap már eltelt a díját­adás óta. Változott-e a hozzáállá­sa a díjhoz ez idő alatt?- Nem, most is ugyanúgy örü­lök neki, de ezek az érzések las­san természetesen halványodnak, és jönnek az újabb kétségek. A Ölik* 1*. * Görög-öröm a Napsugár-díj átadását követően FOTO: GAL GABOR díj azonban fölvértez az ellen, hogy a szemem sarkából ne azt nézzem, esetleg valakinek nincs jó véleménye arról, ahogy dolgo­zom. így, ezzel a háttérrel tudom, hogy nem haladok rossz irányba, és ez a bizonyosság megvéd az újabb kétségek között a mély sérü­lésektől Igyekszem ezt a dolgot jó helyre tenni a lelkemben, de nem dédelgetni azt.- Milyen reakdókat tapasztalt a díj átadása után?- Volt, aki Pestről fölhívott, mert olvasta valamelyik napilap­ban a hírt, sokan vannak ilyenek, akik ugyan nem látták az előadást, de a díjhoz gratulálnak. Utólag úgy gondolom, lehettek volna fanyalgó vélemények, hogy miért pont ez az előadás és miért én nyertem a díjat, de az átadáskor kitörő taps­ból és ovációból ítélve a nézőtéren is örültek a díjamnak, ez pedig so­kat lökött rajtam.- Azt mondta, felvértezve ké­szül az újabb kihívásokra. Mik ezek? Az elvégzett munka nyugalma Venczel Valentin immár másodszor vehette át az évadzáró társulati ülésen az évad színészének járó díjat Ez az elis­merés minden évben azt jutalmazza, akit a társulat tagjai a legalkalmasabbnak tartanak rá.- Várta-e, hogy az idén ismét Önre fognak szavazni kollégái, és öt év után újra elnyeri ezt a fontos díjat?- Ha nem is vártam, de tiszta lelkiismerettel, furcsa nyugalom­ban voltam. Három új szerepet játszottam az évadban, és egyfaj­ta bizonyosság volt bennem afe­lől, hogy ezt a három feladatot pü- lanatnyi képességeimhez képest magas szinten csináltam meg. Másrészt ez a három szerep na­gyon jó fogadtatásra lelt a nézők közt, és az a munkamódszer, mel­lyel ezeket az alakításokat létre­hoztam, jó fogadtatásra talált kol­légáim között. Ez okozott egyfaj­ta bizonyosságot afelől, hogy eb­ben az évadban a feladataimat jól elvégeztem. Ez nem jelenti azt: bizonyos lettem volna abban, hogy megkapom az elismerést, de nem is lepődtem meg, amikor az én nevem hangzott el. Lehet, hogy azt kéne mondani szeré­nyen, hogy meglepődtem, de ez nem volna igaz.- Kollégák szavaztak ön­re, tehát ez már sejtet valamit. Mégis milyenek voltak a reakci- ók a díj átvétel- á követően?- Számomra a legfontosabb reakció az volt, amikor kimondták a nevemet, és ez rockkoncerthez ha­sonló ovációt váltott ki, ami megha­tó és örömteli pillanat volt. Ebből úgy érzem, a kollégáim többsége saját döntésének érezte, hogy eb­ben az évadban én voltam az évad színésze. Természetesen ültek ott a nézőtéren olyan pályatársak, akik jogosan ugyanazzal az elvégzett munkában való bizonyosság nyu­galmával várták az eredményt, mint én. Ebben a színházban re­mek alakítások születtek az elmúlt évadban a kollégák és a kolléganők részéről egyaránt Ezért az én díjam kapcsán nem lehet meg nem említe­ni Bozó Andreát, Széles Lászlót, Jor­dán Adélt, Anger Zsoltot, Görög Lászlót vagy Mészáros Mátét Ezek az emberek ugyanúgy méltán kap­hatták volna az elismerést, mint én.- Immár kétszeresen az évad szí­nésze, Napsugár-díjas, tehát elis­merésekben nincs hiány. Mégis mü gondol arról, hogy esetleg lassan valami állami díjat is megérdemel­ne színházi tevékenysége nyomán?- Az nem akadály, hogy az em­ber vidéken színész. S az sem, hogy határon túliak a gyökerei, te­hát nagyon örülnék, ha egyszer va­laki üyen szinten is gondolna rám, és fölterjesztene valamilyen díjra. Ezt természetesen nem rejtem vé­ka alá. Az itteni díjak egész palettá­ját valóban birtokolom - és hál’ Is­tennek nem bitorlóm -, ez pedig azt bizonyítja számomra, hogy va­lószínűleg nehezen elviselhető pali vagyok, de az alapja mindannak, amit csinálok, az jó. Ezt időről idő­re visszajelző a kollégák és a kö­zönség is. Ez megnyugtat, és egy­ben kreativitást serkentő kötele­zettséggel is jár. Ezért ezeket a dí­jakat nem csak utólag nyújtott elis­merésnek, hanem megelőlegezett bizalomnak is tekintem. ie. b.)- A színházban érdekes felada­tok várnak rám, például a Szabó Máté rendezte előadás jókora falat lesz, az Oidipusz pedig azért ne­héz, mert emblematikus nagy mű, amitől félni ugyan nem félek, mégis különös feladatnak ígérke­zik egy klasszikus görög tragédiá­nak a főszerepét eljátszani.- Hajói tudom, ismét rendez is majd, mégpedig nem is akárhol nem is akármilyen körülmények közt, és nem kevésbé klasszikus művet.- A Komáromi Magyar Szín­házban Verebes István felkérésére rendezem majd az Ármány és szerelem című Schiller-drámát, ami egészen más, és számomra új környezetben és körülmények közt zajlik majd. Ez jókora falat lesz. Addig pedig itt a nyár, és ha­marosan elkezdjük a Líceum ud­varán a Hegedűs a háztetőn felújí­tó próbáit, és készülünk a My Fa­ir Lady koncertszerű előadására is. Nem heverek tehát parlagon. EGRES BÉLA A Napsugár-Díj színész nyerteseivel, Nádasy Erikával és Csendes Lászlóval a Színlap következő számában közlünk beszélgetést. A klasszikus drámaíró vígjátéka az örök témáról, a szerelemről szól, ahol minden a szerelem érdekében történik. Oronte (Blaskó Balázs), a párizsi polgár egyetlen lányának, Julie-nek (Kovács Patrícia) kisze­melt egy kérőt, akivel a lány még soha életében nem találkozott Julie hallani sem akar a házasságról, leg­alábbis nem az ismeretlen Gömböc úrral (Széles László) szeretne egy­bekelni. Szerelméhez boldogan férjhez menne, őt viszont Oronte kosarazta ki. Gömböc úr, aki mit sem tud minderről, megérkezik a városba, hogy megtekintse a meny­asszonyát és bezsebelje a hozo­mányt Hacsak a szerelmes fiatalok és barátaik nem tesznek valamit eme igazságtalanság ellen. És persze tesznek. Fondorlatos cselszövéseik miatt a hívatlan ké­rő a legvalószínűtlenebb helyze­tekbe keveredik. Provokálják, piszkálják, ugratják, húzzák-von- ják Gömböc urat, aki csodálkozá­sában azt sem tudja, hová legyen. A szerelem nevében nagyszabá­sú akadályversenyt rendeznek saját maguk és a nézők szórakoz­tatására. Gömböc úr megpróbáltatásai által Moliére rengeteg mulatságos helyzetet, jelenetet tár elénk, sok zenével, tánccal és persze derű­vel. A fiatalok végül elérik célju­kat, megakadályozzák az érdek- házasságot. Gömböc úr pedig, amint esélyt kap rá, elhagyja Pá­rizst és hazairamodik. Sosem tudja meg, hogy őt tulajdonkép­pen csakis a jó cél érdekében tet­ték lóvá. Kulináris színházi élményt! Valló Péter rendező jó néhány évtized után tért vissza Egerbe, hogy ismét itt csináljon nyári színházat A '70-es évek végén, a '80-as évek elején az ő nevéhez fűződtek az egri nyár pro­dukciói. O fedezte föl először a vár helyszínei mellett a Líce­um udvarát, mint játszási helyet Most számára új helyen, a kis Dobó téren rendezi Moliére Gömböc úr című komédiáját.- Annak idején egészen más he­lyeken játszottunk, mint ez a kis tér, ezért új kihívást jelent min­denképpen itt színházat csinálni - emlékezik Valló Péter. - Ennek a térnek egészen különleges medi­terrán hangulata van, és ehhez találtam ezt a da­rabot. Hozzáteszi: Csiz­madia Tibornak, az eg­ri színház igazgatójá­nak nem rejtett szándé­ka, hogy hidat verjen azok az évek és a mos­tani nyári színjátszás között, Valló segítségé­vel és személyiségén keresztül. A próbák során, s a színház­ban látottak alapján a rendező úgy gondolja, hogy Egerben nagyon kvalitásos színészek dolgoznak, akikkel bátran lehet különleges produkciókat létrehozni. A ’80-as évek elején, amikor a rendező a Vígszínházból próbálta szervezni az egri nyári játékokat, arra épí­tett, hogy országos sztárok játsz- szanak Egerben. Akkor is volt egy remek, itteni ifjú színészgarnitú­ra, s fiatalos szellem. Most ugyan­ezt tapasztalja. Jelentős képessé­gű fiatal színészgárda áll mögötte, mely jó szellemű, kritikus, ko­moly, ambiciózus és tehetséges. Egyedül az látszik rajtuk, hogy egy nagyon kemény évad áll mö­göttük. Nos, ezekkel a fiatalokkal és egyetlen idős színésszel - Blaskó Balázzsal, aki mutatóba megmaradt a régi időkből - állítja színpadra a Moliére-művet. A színház legnagyobb erényének a megtartóerejét érzi, mely együtt tartja ezeket a fiatal művészeket, akik szeretnek együtt létezni, dol­gozni, és szeretik azt, amit együtt hozhatnak létre. A darabválasztásról szólva ki­jelenti: ez a tér mindenképpen valami ilyen komédiát igényel, mint a Gömböc úr. Nem csak a felhőtlen szórakoztatás, hanem egyfajta „színházi kulináris cse­mege felszolgálása" is célja volt, mint egy ilyen klasszikus darab­nak a teljesen maivá tett átirata, mely bárhol megtörténhet, és meg is történik ma is, akár itt, Egerben is. Valló Péter önmagát világéletében vidéki ren­dezőnek tartotta és tart­ja, az egri éveken kívül sok más vidéki város­ban is megfordult rendezőként. Egert pedig ezek közt is különle­ges helynek tartja. Részben mindkét itt töltött munkás perió­dusáról elmondhatja, hogy na­gyon jó színház volt a városban, ahogyan most is. Másrészt - úgy véli - ennek a különlegességnek oka a város egész történelme, a nemes értelemben vett polgáro­sodása, az, hogy még az itt folyta­tott mezőgazdasági tevékenység, nevezetesen a szőlőtermelés is polgárságot, és nem egy mezővá­rosi, röghöz kötött parasztságot hozott és hoz létre. Eger mindig alkalmas volt ar­ra, hogy igazán megtörténjenek benne a dolgok, Csizmadia Ti­bornak, az igazgatónak pedig - úgy tűnik - sikerült megragad­nia a pillanatot, amikor lehet jó, korszerű, modern színházat csi­nálni. Valló Péter színészeivel azon dolgozik, hogy nem múlt­idézés, hanem élő és mai szín­ház legyen idén a kis Dobó té­ren, mely nem csak felhőtlen szórakozást ígér, hanem azok­nak is csemegét jelent majd, akik szeretnek a dolgok mélyé­re, azok mögé látni. ________________________________________[EGRES) T isztelem a színpadot- Ez az első díj, amit kaptam - vall­ja be őszintén Beksi Balázs, szín­padmester. Az évadzáró társulati ülé­sen a társulat őt választotta meg az év műszaki dolgozójának, ő kapta ezúttal a Kocsis Árpád-gyűrűt - Ne­héz évad volt az idei, nemcsak azért, mert sok munkánk volt, ha­nem személy szerint nekem azért is, mert elkezdtem tanulni a Szín­ház- és Fümművészeti Egyetem színpad-technikusi szakán. Kicsit nehéz mindkét helyen teljes értékű emberként teljesíteni. Ha végiggon­dolom az idei évadot, 150 százalé­kon dolgoztunk! Az előadások kö­zül a Mumus technikai megoldásait szerettem a legjobban, több mint harmincszor fordul benne a forgó­színpad. Az Otelló Gyulaházán ko­moly és gyors háttérmunkát igé­nyelt, a nézők el sem tudják képzel­ni, milyen sürgés-forgás van a hátsó színpadon. A tájelőadás pedig - idén Budapestre, Dunaújvárosba és Kaposvárra mentünk - mindig új és új problémákat, s egyben megoldá­sokat vet fel, ezeket is élvezem.- Mióta dolgozol a színháznál?- Szeptemberben kezdem a ti­zenötödik évadom. Színpadmester­ként az első nagyszínpadi munkám Molnár Ferenc: Az ördög című színműve volt Csiszár Imre rendezé­sében. A bemutató után néhány nappal vittük az előadást a Millenáris Köz­pontba, ahol nincs forgó­színpad, pedig a darabban a felvonások közötti válto­zásokhoz szükség volt rá. Napokig gondolkoztunk a megoldáson, míg végül egyszer a fürdőkádban jutott eszembe, hogyan tudjuk kihasznál­ni a budapesti helyszín adottságait. Mndkét felvonás díszletét beépítve, rendhagyó módon a közönséget ül­tettük át a kettős kialakítású nézőté­ren. Igazság szerint szeretem ezt a munkát, mindennap örömmel me­gyek be a színházba Nagyon tiszte­lem a színpadot, és ezt vámul el a kollégáimtól is. Szerencsére jó csa­pat jött össze, ha ők nem így állná­nak mellettem, nem érezném, hogy milyen jó színházat csinálni. Jó ér­zés része lenni egy pro­dukciónak. Annak idején díszítőként kezdtem, majd zsinórosként is dol­goztam. Ez most, mint színpadmesternek, előnyt jelent, hiszen isme­rem a beosztottjaim mun­káját. Igyekszem jó főnök lenni, kiállni az emberei­mért, de elvárom a pontosságot. Az a lényeg, hogy meg tudjunk oldani minden problémát felkészülten, ha kell, néha rögtönözve. Ez a munka valóban kreatív, minden egyes be­mutató újabb kihívást jelent. Ugyan­akkor rengeteg lemondással jár, de szerencsére a feleségem is itt dolgo­zik, így ő és a két kislányom nagyon megértőén viselik, hogy keveset va- gyok otthon. _________ ipcsi

Next

/
Thumbnails
Contents