Heves Megyei Hírlap, 2004. június (15. évfolyam, 126-151. szám)
2004-06-12 / 136. szám
2004. Június 12., szombat MOZ A I K 7. OLDAL alacsony, vékony termetű, negyvenes férfit csúnyán megalázták az egyik, lakóhelyéhez közeli pénzintézetben. Első ránézésre feltételezték róla - miután az elé tett szerződés szövegét fel kellett olvasni neki -, hogy analfabéta, tehát írni sem tud. Tegyen hát három keresztet a papírra, mondta neki az ügyintéző. Holott a tar- naleleszi Szakony István iskolázott ember, a szakmunkásképző után, ahol kereskedőnek tanult, érettségit is tett a Gárdonyi Géza Gimnáziumban. Akkor még teljes értékű dolgozó volt, mára sajnálatosan megváltozott a helyzete. A másságot pedig - akár testi, akár faji jellegű - ma még kevesen értékelik, illetve fogadják el. Ez a középkorú, minden iránt érdeklődő és mindenről véleményt alkotó férfi - saját jellemzése szerint - fekete vak. Vagyis semmit sem lát.- Huszonnégy és fél éves voltam, amikor elveszítettem a látásomat - fordítja az arcát a hangom irányába. - Július 6-án délután fél 3-kor történt, 1983-ban. Egy hatalmas rekamiét akartunk feltenni a teherautó platójára, miközben rosszul és nagyot emeltem, emiatt mind a két szememről levált a retina. Az egri Bizományi Áruház műszaki osztályának eladója soha többé nem térhetett vissza a munkahelyére. Hiába a gyors orvosi beavatkozás, a debreceni szemklinikái műtét, örökre elsötétült előtte a világ.- A tragikus eset előtt szült a húgom, Dani fiát akkor még megnéztem, mire hazahozták, már nem láttam. Dániel érkezése azért fontos ebben az ügyben, mert ennek a kis apróságnak a jelenléte nagy segítség volt nagybátyja számára, hogy lelkileg átvészelje azokat a nehéz időket. Az udvaron a babakocsit tolva tette meg az első botorkáló lépéseket, majd a kapuig mentek, s ez csöppnyi önbizalmat adott, ezzel pedig már kimerészkedtek az utcára is, a közeli patak- hídig tartott a séta, meg vissza. És hazataláltak. Eztán nem lehetett feladni...- Utólag visszagondolva - réved el István -, valami sodort e felé a helyzet felé. A sors így akarhatta...? Nem tudom. Arra viszont emlékszem, hogy ha láttam valahol egy vakvezető kutyát, csodálattal bámultam, amint segítette, terelgette a gazdáját. Pesten egy alkalommal képes voltam a Kodály köröndnél leszállni a földalattiról, s egy ideig követni az utcán egy ilyen párost. Hihetetlen élmény volt. Akkor meg sem fordult a fejében, hogy egyszer őt is egy ilyen okos jószág kalauzolja majd. A megtermett, s gazdájáért mindenre képes német juhász, Akela immár a második vakvezető kutya a portán. Elődje, Cinka megöregedett, elfáradt a tizenkét év alatt. Ezeket a kutyákat 4-6 hónapos korukban kezdik kiképezni, majd mielőtt a nemes szolgálatba állnának, tíz napig éjjel-nappal együtt vannak leendő gazdájukkal, s ha megszokták egymást, jöhet a közös vizsga: a rutinpálya, a városi közlekedés. Akeláért tízezer forintot kellett fizetni, de 800 ezret ér, egyébként pedig felbecsülhetetlen a jelenléte.- Amikor még a bizományiban dolgoztam, sokszor láttam a fehér bottal magabiztosan közlekedő Veszély Ernőt és Bíró Jóskát, a két zenészt. Akkoriban lett divatos a szintetizátor, be-bejöttek az üzletbe „hangszernézőbe", sokat segítettem nekik. Később arra gondoltam, ha ők képesek ilyen fogyatékossággal élni, beilleszkedni, akkor nekem is sikerülnie kell. Azóta sem hagytam el magam. Hogy ez mennyire igaz, arra példa, hogy fejben megtervezte azt a családi házat, amelyben ma él. Tudatosan alakította úgy a belVaksötétben ső teret, hogy megkönnyítse az életét. A látóknak bizonyára furcsa, hogy a hagyományostól eltérően, máshol vannak az ajtók, a folyosó átszeli a házat, s hogy a berendezések nagyobb helyet hagynak a mozgásra. Aztán ott van a gazdasági udvar, ahol most is tyúkok kárálnak, az ólban évről évre hízik egy-két disznó. Karácsonyra általában levágnak egyet, ebben segít a rokonság, meg egy falubeli hentes.- Igyekszünk teljes életet élni - - mondja vendéglátóm, aki élettársával, Ibolya asszonnyal osztja meg a házát. István a vakok szövetségének budapesti központjában ismerte meg őt, s 2001 szeptemberében költözött ide a Tolna megyei Ozoráról.- Én is láttam korábban - kapcsolódik a beszélgetésbe a háziasszony, aki akkor vakult meg, amikor az első férje egyszer ököllel az arcába csapott. Ibolya minden tiszteletet megérdemel. Bár van speciális fazeka, többnyire mégsem abban főz. Kifinomult hallásával érzékeli, hogy mikor forr a víz, az illatok segítík abban, hogy elké- szült-e már a sütemény. Mint mondják, ugyanazok a kedvenc ételek - gombóc, rántott hús, székely káposzta, túrós tészta - kerülnek az asztalra, mint másutt. Bevásárolni is saját maguk járnak, ez csupán azzal a hátránnyal jár, hogy a kereskedők - tisztelet a kivételnek - nemigen hívják fel a figyelmüket az esetleges kedvezményes akciókra, kiárusításokra. Busszal még az egri TESCO-ba is eljutnak, bár ott Ibolya fia segít a tájékozódásban, az áru kiválasztásában. Látóhatár nélkül. Ibolya, István, és hű társuk, Akela FOTÓ: SZ. I- Gond nélkül befűzöm a tűbe a cérnát, kisebb dolgokat meg is varrók, sőt ki is vasalom a ruháinkat - említi az asszony, s csak most nézem meg jobban társa ingét, az ujján ott van az él, ahol annak lennie kell. A pár a havonta kapott rokkantsági nyugdíjból, valamint a fogyatékosoknak juttatott járulékból él. Mint István mondja, valamelyest javít a helyzetükön a nemrég életbe lépett esélyegyenlőségi törvény, bár nem nagyon érti, hogy ebben miként kerültek egy kalap alá a kisebbségek és a fogyatékosok. Más és más a gondjuk ugyanis.- Valaha elvégeztem a telefon- kezelői tanfolyamot, majd 1988- tól 1990-ig a sütőiparnál alkalmaztak is, de aztán jött a rendszerváltás, vele a gazdaság átalakulása. Ez azt hozta, hogy ma már telefonosnak sem kellünk. Annak idején csak Egerben öt-hat helyen kezelték a központot vakok, tudomásom szerint ma csak egy sorstársunk dolgozik ebben a munkakörben, ő is Debrecenben... Istvánék olykor-olykor kapnak jövedelemkiegészítő munkát, most éppen augusztus 31-ig el vannak látva: 17 ezer gombot válogatnak szét, majd csomagolnak be. Máskor különböző csavarokkal tették ezt.- Ennél azért különb munkára is alkalmasak lennénk - jegyzik meg -, de ennek is örülünk. Már csak azért is, mert István a 16 éves Katalint, Ibolya pedig a 19 éves Barnabást hozta ebbe az élettársi kapcsolatba. Mindkét gyerek tanul, a lány az egyik fővárosi középiskola pályaorientációs osztályába jár, a fiú pedig a pétervásárai szakmunkásképzőben mezőgazdasági gépésznek készül. S ma már minden pénzbe kerüL- Épp itt van az egyik legnagyobb gondunk - veti fel István. - Miután nekünk a minimálbér alatt van a jövedelmünk, nem fizetünk személyi jövedelemadót. Emiatt viszont kimaradunk egy sor kedvezményből, mert nem vagyunk jogosultak az adójóváírásra. A férfi élő példával is igazolja mondandóját: Barnabás most kedvezményesen, mintegy harminc százalékkal olcsóbban szerezhetne jogosítványt, de a fentiek miatt nem élhet vele. Vagy ott van a legújabb Sulinet-program, rájuk ez sem vonatkozik. A számítógép nem csak a gyerekeknek jönne jól, az ő életüket is megkönnyítené, mert egy nem olcsó, de rendkívül hasznos beszélő programmal olvasni, tanulni, dolgozni tudnának.- Az esélyeink még ugyancsak távol vannak a meghirdetett társadalmi egyenlőségtől - jegyzik meg kissé keserűen. - Ezzel összefüggésben az elfogadottságunk is olyan, amilyen. Van most az egri buszpályaudvar alatti pinceágban egy kiállítás a vakok mindennapjairól. De jó is lenne, ha mindazok szánnának rá egy kis időt, akik velünk valaha is hivatalból kapcsolatba kerülnek. Az a vaksötétben eltöltött fél óra talán változtatna valamit a szemléletükön... SZILVÁS ISTVÁN Jázmin, ekhós szekér és hozomány Tavaly nem sikerült eleget tenni a meghívásnak, a vizsgaidő- szakban sokan nem tudták vállalni az utat. Az.idén szerencsésebben alakultak a dolgaink, így - mintegy másfél éves felkészülés után - részt tudtunk venni a Jázmin néptánccsoporttal a Kultúrák Fesztiválján Berlinben - újságolja Gyurkó Béla, Domosz- ló polgármestere, aki maga is elkísérte a fiatalokból álló együttest a külhoni útra. Egyrészt bátorítani a csapatot, másrészt a háttérből segíteni a munkájukat, dokumentálni az eseményeket, és persze büszkélkedni is egy kicsit a nem mindennapi teljesítményt nyújtó mátraaljai fiatalokra.- Nem szeretnék nagy szavakat használni, de elmondhatom: az együttes tagjai meghódították Berlint. Legalábbis ami a sikerünket, a népszerűségünket, az ott tapasztalt szeretetet és elismerést illeti - jegyzi meg a polHuszonöt fellépés, sok száz kilométer és néhány fájós láb, tucatnyi vérhólyag, s egy lelkes fiatalokból álló gárda. Ezzel a szokványosnak nem mondható „leltárral” jellemezhető a százhat csoport között egyedüli magyarként szereplő néptáncegyüttes berlini útja. gármester, aki eztán tárgyszerűen sorolja: a Falvak Kultúrájáért Alapítvány révén és támogatásával, továbbá helyi szponzorok segítségével utaztak ki a fesztiválra, amelyen a néptánctól kezdve a harcművészetekig szinte minden művészeti ág felvonult, a szó szoros értelmében is, a város egy forgalom elől lezárt területén. Három napon keresztül zajlott a színpompás program, melynek egyetlen magyar szereplője volt, a domoszlói együttes. így egy kicsivel még büszkébben vitték a nemzetiszínű zászlót - egy brazil és egy ni- caraguai csoport között -, s még inkább úgy érezték: nem csupán falujuk, de a nemzet képviseletében is helyt kell állniuk, tudásuk legjavát adva. Úgy a nagy nyilvánosság előtt, mint a zsűrinek bemutatkozva.- Fizikailag sem kis teljesítmény az aszfalton járni a táncot, mert olykor keményen oda kell csapni a csizmatalpat. Huszonötször kellett a produkciót bemutatni, s ez bizony jócskán megterhelő feladat volt - utal rá a polgármester, aki azt is elmesélte: néhány ifjúnak a program vége felé már annyira kikészült a lába, hogy nem bírt csizmát húzni. Ők aztán - amolyan elővédként - megelőzték a csoportjukat, ám mindig tudták, ha a táncosaik közeledtek hozzájuk. A menetben meg-megállva pergőforgó domoszlóiakat ugyanis rendre hangos biztatással, tapsPörgés a forgatagban. A domoszlóiak meghódították Berlint sál, ovációval, s „tanzen, tanzen!" kiáltásokkal köszöntötte és ösztökélte a közönség. S ez a hangzavar biztos támpontot adott arról, hogy épp mely szakaszon produkálják magukat a mátraaljai lányok és legények.- Sok magyarral találkoztunk, és különösen jólestek az ő elismerő, olykor meghatódott szavaik - idézi fel Gyurkó Béla, aki megjegyezte, hogy - amint az a fentiekből is kitűnik - korántsem csak az idegenbe szakadt hazánkfiai körében arattak osztatlan sikert, ám az is tény, hogy a németországi magyarok kitüntetett szeretettel és figyelmességgel viseltettek irántuk. Ennél kevésbé örömteli tapasztalatként említi, hogy sokan nem ismerik fel a magyar zászlót, a csoportot többször olasznak nézték... A hangtechnikát és az azt kiszolgáló aggregátort egy ekhós szekéren húzták a csoport tagjai, az alkalmatosságot maguk készítették, s túl azon, hogy élménynek sem volt mindennapi sem az építése, sem a „működtetése”, további haszna, hogy afféle „lapra szerelt kivitel”, így például szétszedve autóbuszon is szállítható, s szükség esetén összeállítható. Remélik, még sokszor tesz jó szolgálatot a csapatnak a szekér, amelyet természetesen a szőlő- és borkultúrára utaló motívumokkal is gazdagon feldíszítettek. Elvégre ez is része a község kultúrájának, amivel hozzájárul az egyesült Európa sokszínűségéhez.- Meggyőződhettünk arról, hogy amit „hozományként” felajánlottunk, a néptánc, illetve egyéb megőrzött hagyományaink sokak számára jelentenek maradandó és gazdagító élményt. Mi ezzel a boldog felismeréssel gazdagodva tértünk haza - summázta a kirándulás tapasztalatait a község első embere. isuhai Reménykeltő gyógyító eljárások A gyógyító eljárással meghosszabbítható a betegek élete FOTÓ: PERL MÁRTON Az onkohematológiai betegek életkilátásai az elmúlt években javuló tendenciát mutatnak. Kezelésüket az egri Markhot Ferenc Kórház III. Belgyógyászati Osztályán, a hematológiai decentrumban végzik, ahol az ellátásukhoz szükséges tárgyi, személyi és elhelyezési feltételek is rendelkezésre állnak. — Az egyre növekvő betegforgalom miatt ágyszámbővítést tervezünk, mert az Országos Egészségbiztosítási Pénztár jelenleg tíz ágyat finanszíroz - bocsátotta előre dr. Papp Mária főorvos. - Szükség esetén pedig a progresszív betegellátás keretében hematológiai centrumokba irányítjuk a betegeket. A főorvosnőtől megtudtuk, hogy a megfelelő rítosztatikus terápiát szinte mellékhatás nélkül tudják megadni, mert korszerű, nagy hatású hányáscsillapítók állnak rendelkezésükre. A terápiás paletta is kibővült. Több betegségnél évek óta alkalmazzák az alfa interferont, amely jó hatású, sejtnövekedést és sejtburjánzást gátló, immunválaszt módosító szer. Nagy előrelépést jelentett a krónikus mieloid leukémiás betegeknél egy gyógykészít- mény, amelyet kapszulában forgalmaznak, és képes lehet a betegséget jellemző kromoszóma-rendellenesség megszüntetésére. Fontos tényező még a hematológiai betegek ellátásában a korszerű, célirányos kezelés. Régebben a betegek nagy részét a kemoterápiás kezelés okozta szövődmények, fertőzések miatt vesztették el. A citosztatikus kezelés során a fehérvérsejtek száma kritikusan lecsökken, a betegék immunrendszere legyengül. Ilyenkor bakteriális, virális és gombás fertőzések léphetnek fel. A kórokozókat ma már különböző tenyésztési technikával azonosítják, és a fertőzéseket korszerű, célzott antibioti- kus, vírus- és gombaeUenes terápiával szanálni tudják. Az elhúzódó lázas állapot, alacsony fehérvérsejtszám esetén úgynevezett kolónia stimuláló (fehérvérsejtszám- növelő) faktort is alkalmaznak. A kezelés során kialakult vérszegénységet korszerű vérkészítmények adásával korrigálják. Nem szabad megfeledkezni a csontvelő-transzplantációról (átültetésről) sem, amely egyes hematológiai megbetegedésekben gyógyító, másokban hosszú időre betegségmentes állapotot hoz létre, s a beavatkozással megnyújtható a páciens élete. Ennek az eljárásnak a központja a Szent László Kórhúz- ban van, Budapesten. ______in.z.i
