Heves Megyei Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)
2004-05-08 / 107. szám
2004. Május 8., szombat MOZAIK 7. OLDAL Egy avatott személy boldog pillanatai Indiában Egyetlen magyarként 250 tagú Krisna tudatú csoporttal járt márciusban Indiában az egri Ónodi Edit. Nem ez volt az első útja, már negyedszer fordult meg a dél-ázsiai országban. Élményein túl választott hitéről is kérdeztük.- Pont idén tíz éve, hogy találkoztam a Krisna tudatú hívőkkel — említi meg a huszonéves Ónodi Edit.- Előzőleg gyakomltále vala milyen vallást? - A tegeződés személyes ismeretség okán természetes.- Katotikusként megkelesztetek, elsőáldozó is voltam. Am templomba nem jártam. Legfeljebb cserkészként, hiszen kötelező volt az imahelyre járás. Érdekes, a Kisboldogasszony plébániával, ahová jártam, ma épp szemben van a Krisna templom.- Mi volt annyim vonzó, hogy hitet is váltottál?- Vonzott a vegetarianizmusuk, az, hogy erőszakmentesen próbálnak élni. Szigorúan tiltott számukra a drog- és alkoholfogyasztás, a dohányzás, a szerencsejáték. De ami igazán vonzó volt, az az, hogy nagyon tiszta életet élnek! A Krisna tudatúak filozófiája az, hogy mi nem a jelenlegi test vagyunk, hanem lelkek. Amilyen cselekedeteket elkövetünk életünkben, megkapjuk annak jó vagy rossz visszahatásait, s ez bonyolódik újra és újra. Ez határozza meg a következő születést. Ebből ki lehet lépni, meg lehet szabadulni az anyagi világ okozta szenvedésektől.- Mennyire fogadják el a Krisna tudatiiakat hazánkban?- Magyarországon szerencsére elfogadnak, elég jelentős réteg a miénk. Egerben fiatalok alkotják a közösséget, de Budapesten, más nagyobb városokban vállalkozók, orvosok, ügyvédek is a közösséghez tartoznak. Befolyásos személyek. Sokan tisztában vannak vele, hogy az állam hogyan viszonyul az egyházakhoz. Sok olyan határozat volt már korábban, amelyek — ha nem vagyunk elég éberek - egyházunk végét is jelenthették volna itthon. Tavaly vezetőink egy ízben az Európai Parlamenthez fordultak jogorvoslatén a megkülönböztetés miatt. Sok európai országhoz képest azonban még így is szabadabban élhetünk.- Hol a te helyed az egri közösségben? — Közgazdaságit végeztem, ezért az első hat évben én voltam a könyvelő és a gazdasági adminisztrátor. Hitéleti szempontból avatott személy vagyok. Komolyan vállaltam, hogy ezen elvek alapján kívánok élni. Elfogadtam egy tanítómestert, aki a lelki életemben utasításokat ad, segít legyőznöm minden nehézséget. Van avatott nevem is, a közösségen belül ezen szólítanak: Rasa rasini devi dasi. Ez a Marti női neve. A Murti az a forma, amelyen át az Urat meg lehet közelíteni. A nevem jelentése: aki minden transzcendentális íz kedvelője. — E vallástól távoli hitéletű családban élsz. Nem okoz ez gondot? — Számomra nem, a családomnak talán nehezebb. De elfogadtak ilyennek. A tolerancia sokat segít. — Fiatal nő lévén családalapítás előtt állsz. Köte ebben a közösséged? — Az egyén elhatározásától függ, mennyire komolyan szeretné gyakorolni életében ezt a vallást. Ha tényleg komoly az elhatározása, akkor Krisna tudatúak békefelvonulása a dél-indiai Hyderabad városában Sri Radha Madhava a Mayapuraá templom olyasvalakit választ párjául, akivel ezekben a dolgokban megegyezik. Nincs semmilyen nyomás, előírás, szankció.- Vannak írott szabályaitok is?- A hitélet szabályai írásban is léteznek. Mi nem eszünk húst, halat, tojást, gombát, hagymát. A húsételhez az állatot le kell hogy öljék, s mindegy, hogy ki tette azt, az eredmény ugyanaz. Ezért nem eszünk belőle. Megvannak az előírásai annak is, miért nem dohányzunk, miért nem drogo- zunk, miért nem iszunk alkoholt.- Említetted, sokat utazol Az idén negyedszer jártál Indiában... — Mim minden Krisna-hívő- ben, bennem is ott él a vágy: ellátogatni a gyökerekhez Indiába Először 1996-ban volt rá módom. A szüleimtől kaptam érettségi ajándékként. A nyugat-bengáliai S r i d a m a Mayapura-ban van a Krisna Tudat Nemzetközi Szervezetének violtárán lágközpontja, melynek alapítója A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada volt. Minden márciusban a Föld Krisna-hívői e városban gyűlnek össze. Az idén 11 ezren voltunk. — Hat hétig voltál kim. Mi tortám a Krisna tudatúak világtalálkozóján? — A lényeg az, hogy együtt legyünk, megismerjük egymást, akik a világ legkülönfélébb tájain ezt a vallást gyakorolják. Nagyon felemelő érzés! A hat hét bizony még kevés is volt. Három hétig tartott a vallási fesztivál. Előadások, koncertek, díjátadó ünnepségek színesítették. Díjazzák, hogy a világon működő farmközösségek közül hol viselik legjobban a tehenek gondját, vagy mely országban a legjobb az ételosztó program. Egerben is van ilyen, az Ételt az életért Alapítvány szervezésében. Az USA-ban az egyetemeken diákoknak osztanak ételt. A dalaink szövege mindig vallási jellegű, ám a megjelenése lehet tradicionális indiai, amikor szitáit, harmóniumot, dobot, cintányért, csörgőt használnak, s lehet modem európai rockzene is. — Létezike Krisnám utaló hely a világközpomban? — Azt tartjuk, hogy az Úr ötszáz éve e helyen jelem meg, hogy eherjessze a mozgalmat. Ezt olvashatjuk a szentírásokból. Gyűjtőnéven védikus irodalomnak nevezik, benne többféle írással, mint az upanisadok, a Sünad Bhagavatam, a Bhagavad Gita. — Milyennek ismerted meg Indiát?- Óriási állam, 800 millió lakossal. Tizenöt fő nyelvet beszélnek, ám több száz nyelvjárás van. Néha még egymást sem értik, de angolul szinte mindenki jól beszél. Máig sokkal nagyobb energiát fektetnek elő. Rengeteg biciklis és riksás jár az utcákon, melyeken igen nagy a forgatag. Az indiai emberek nagyon aktív életet élnek. Korán kelnek, későn fekszenek, állandóan pörögnek, mindig zaj van. Még a házak is folyton fényárban úsznak, mint nálunk karácsonykor. Családközpontú emberek, naplementekor, amikor 50-ről 30 fokra megy le a hőmérséklet, összegyűlik a família, elmennek sétálni, vagy leülnek a kertjeikbe. Egy családban 4-5-6 gyerek van. Olykor közösségi házakban jönnek össze. Monszun idején rengeteg kis tó keletkezik, ezek is találkozási helyül szolgálnak. Roppant nyitottak, kedvesek, segítőkészek. Azért már a fejlődés is megfigyelhető: egyre több helyen látható mosógép, hűtőgép, tévé. — Európai embernek nem veszélyes ott-tartózkodni? — Én szívesen élnék is ott. Munkát biztos találnék a közösségen belül, de kívül is. Ami gond, az a rettenetes forróság! Az 50-60 fokot nehéz európai embernek elviselni. Viselet és szimbólumok A Krisna-hívő férfiak ruházata a dhoti, lepedőszerü alsórész, amit maguk köré csavarnak, a felső a kursza, elegánsan, egyszerűen varrott szövet. A családos szerzeteseké, az érdeklődőké fehér, a cölibátusban élő szerzeteseké sárga. A nők jellegzetes ruhája a szári, ami 6 méter hosszú, s külön titka van, hogyan tekerhető úgy a testre, hogy ne essen le. A hívők homlokán Gangesz-agyagból található a tilak: a két hosszú esik Krisna két lábnyomát jelképezi, a levél alakú fonna pedig a kedvenc növényét. Indiában ez a legtermészetesebb öltözködési mód évezredek óta. abba, hogy életüket lelki mederbe tereljék, mint hogy nyugati ember mintájára materialista és hedonista módon éljenek. Ott az emberek egyszerűbbek, tisztábbak. Maguk is Felső-, Középső- és Alsórészre osztják országukat. (Mi az utóbbi kettőben jártunk 250 tagú csapattal 40 országból. Magyarországról én voltam egyedül.) Alacsony házakat építenek, amelyek nagyon világosak. Szinte minden utcában találhatók templomok, ezek igen díszesek, vonzóak. Rengeteg a szobor is. A bárok, kocsmák, szórakozóhelyek igen ritkák, legfeljebb nagyobb városokban fordulnak Miként a csapadékos időszakot is, amikor három hónapig egyfolytában esik. Veszélyes hely a kígyók, a skorpiók, a mérgespókok miatt is. A bűnügyi helyzet sem megnyugtató. Persze, ha a szári és a homlokra tett jel rajtad van, akkor biztonságban lehetsz. Hindu nem bánt hindut. Szívesen visszamennék tehát Indiába. Az életem részévé vált a Krisna tudat. Tetszik a filozófiája, ahová ez az életforma vezet. A barátaim, az ismerőseim, a szeretteim nagy része ide tartozik. Úgy gondolom, az én életem jó irányba tart, igazán jól érzem így magam. SZALAY ZOLTÁN Milyennek álmodtuk az ezredfordulót? Ma már mosolyogni való, de volt idő, mikor a világ hitte: 2000-re már minden sci-fi fantázia valósággá, mindennapi életünk részévé válik. Bizonyára sokan emlékeznek rá, a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején gyakran elhangzott, hogy a millennium idején már nem lesznek autók, mert mindenki a saját űrsiklójával jár majd nyaralni a Holdra. A 400 hektáros alapterületűre tervezett Arcosanti város makettje A jelenség annál érdekesebb, mert nem korlátozódott ködös gondolatvilágú fantasztákra, csodavárókra, ellenkezőleg: tudósok ezrei tervezték, hogyan fogunk élni az ezredfordulón. Ki tudhatja persze, hogy ha a hidegháború és a fegyverkezési, űrkutatási verseny nem ér véget időközben, milyen kényszerű felfedezésekre jutott volna a világ? Ami akkor realitásnak tűnt, azon most már elgondolkodni sem érdemes - örülhetünk, hogy nem tudtuk meg. Nézzünk inkább vissza abba a korba, amikor aligha kételkedett bárki is a totálisan automatizált jövendőben. Buborékváros Az építészek (többek között Paolo Soleri, Kurokava, Moshe Sadfie, Buckminster Fuller) számos fantáziadús tervet dolgoztak ki, melyek mindegyike egy prognózisból indult ki, nevezetesen a demográfiai szakértők túlnépese- dési előrejelzéséből. Utóbbi kutatók úgy vélték, hogy 2000-ben iszonyatos lesz a zsúfoltság a Földön, s mindez a városokban koncentrálódik, ahol a lakosság hetven százaléka fog élni. Az elővárosok növekedését azzal példázták, hogy Boston összeér majd Washingtonnal, Chicago pedig Pittsburgh-gel. Komolyan aggasztották a tudósokat a megalopolis- zok várható gondjai, például az ivóvíz- és energiaellátás problémája. De - amint azt egy 1980-ban megjelent olasz cikk bizalomteljesen megfogalmazza - „a gazdagabb és fejlettebb országok felelős hatóságai építészek segítségével keresik a megoldást a jövő városának gondjára". A teljesség igénye nélkül íme néhány ötlet, mellyel programszinten foglalkoztak a „felelős hatóságok”: űrben keringő vagy föld alatti városok, mesterséges úszó szigetekre épített városok, megastruktúra (nagyon magas, több száz emeletes épület, amolyan függőleges város, melyben sportpályáktól a templomokig minden megtalálható), emeletváros (amit felső szintként a már meglévő városok tetejére lehet építeni). Úgy gondolták, a boltokban kapható előre gyártott, könnyű műanyag lakóegységeket költözéskor ki-ki magával viheti, múlt egy csomagot. Felmerült, hogy hagyományos házak helyett kénytelenek lennénk lakófülkékkel beérni, s fülkefalvakban, fülkevárosokban élni. Sokan terveztek átlátszó geodéziai kupolát a városok fölé, melyekkel az egyenletes klímát és a légköri szennyeződéstől való védelmet, s az ún. buborékvárosok kialakulását biztosították volna. Robot-háztartás A század végére - mondták a jövőkutatók 1980 táján - ezer és ezer új, komputerizált háztartási gép épül be otthonunkba, s ezek olyan megszokottá, általánossá válnak, mint a televízió vagy a hűtőgép. Az akkori várakozás szerint 2000-ben az otthonok valamennyi eleme automata, felfújható, műanyag, gyors, hatékony, inteüi- gens és meghibásodás-mentes. Ultrahanggal forrasztó „varrógép", a hűtő tartalmát rendszeresen leltározó, a hiányzó árukat pótló konyharobot, műanyag porból tetszés szerinti étkészletet gyártó, majd ismét porrá alakító gép, fémkarú pincérrobot, monitorok, gombok, futószalagok... S hogy mi tartja mozgásban mindezt? Természetesen a nap- és a geotermikus energia, mivel az olaj- és földgázkészletekből akkorra már semmi nem marad. (Az energiaválság ekkor már rányomta bélyegét a futurológiái eszmefuttatásokra is, és a fentebb vázolt elképzelések immár az így kialakult „realistább” szemlélet termékei.) Főár, két pirula rendel! Egy francia szerveskémikus, Marcelin Berthelot 1894-ben azt állította, hogy 2000-re a kémia fölöslegessé teszi a mezőgazdaságot, s az emberiség az ideális fehérje-, zsiradék- és szénhidrátmennyiséget tartalmazó pirulákon él majd. Bár a tabletta-táplálkozás kizárólagosságát a hetvenes-nyolcvanas években már elvetették, az élelmiszerek vegyi dúsítását ugyanakkor helyes útnak tartották. Az energiaforrások kiapadásától való félelemnek némiképp ellentmond az a teória, mely szerint a világ kőolajtermelésének 2-3 százalékából elegendő fehérjét lehetne előállítani kétmilliárd ember élelmezésére. Mindenesetre a szintetikusan manipulált élelmiszerek nem váltottak ki a maihoz hasonló ellenérzést, sőt a kor embere inkább ebben látta a jövőt, mint a teljesen természetes, vegyszermentes táplálkozásban. Elveszett bizottság Ugyan ki emlékszik már arra, hogy huszonöt éve létezett egy Ezredforduló Bizottság, ami világfesztivált készített elő a millenniumra? A készülődés 1979-ben már olyan komoly volt, hogy a konkrét programot is közzétették. Öt világvárosban volt ekkor kibérelve egy-egy hatalmas helyszín a rendezvényekre, Münchenben például az Olimpiai Csarnok, New Yorkban pedig a Madison Square Garden. A „2000 Bizottságot” heten alapították, állításuk szerint politikától és vüágnézettől függetlenül, hogy a világméretű ezredfordulós ünnepségeket megtervezzék, lebonyolítsák. Mikor a bizottság elnöke, Max Schulze-Vorberg hamburgi újságíró együttműködésre szólított fel 182 közéleti személyiséget, kezdtek megmutatkozni a várható akadályok. Teszem azt, az időszámítás eltérései Földünk egyes kultúráiban, hiszen a keresztény kronológia egyáltalán nem mindenütt érvényes. El kellett gondolkodniuk azon is: ki vegyen részt a munkában, aki alkalmas ilyesmire, és koránál fogva jó esélye van arra is, hogy megérje a nagy eseményt. Terveztek például kiadni egy olyan hanglemezt, melyen kétezer híres kortárs mondja végig a számjegyeket egytől kétezerig, egy Visszaszámlálás című folyóiratot, szellemi tevékenységeket jutalmazó „2000 Díjat", látványos és a vüág- vége-hangulatot elűző műsort. Nem tudjuk, mi lett a bizottsággal. Talán már az a távközlési műhold sincs meg, melyet szintén kibéreltek több mint egynapos időtartamra, hogy a színhelyek között sugározza a műsorokat. A világnak az a fele, amelyik akarta, a maga módján, fodrászrobotok és bizottságok nélkül is meg tudta ünnepelni 2000 beköszöntét. Sőt lassan már el is feledte. ____________jomásági
