Heves Megyei Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 102-125. szám)

2004-05-07 / 106. szám

2004. Május 7., péntek 11. OLDAL P F 2 3 ■ Köszönet a segítségért Holokauszt, vagy holokausztum? Nagyszombaton reggel nagy cso­maggal mentem az Apcról Gyön­gyösre menő autóbusszal. A busz­sofőr valószínű hogy helyettesí­tett, mert akik azon az útvonalon járnak, látásból mindet ismerem. A fiatalember látta, hogy a cso­maggal nehezen lépek fel a busz­ra, kilépett a vezetőülésből és segí­tett. Majd amikor Gyöngyösön le akartam szállni (megvártam, amíg mindenki lemegy), ez a nagyon rendes fiatalember is lement előt­tem, segített a csomagot leemelni. Én nagyon megköszöntem a jósá­gát és igazán nagyon jólesett, hogy ennyire tiszteletben tartja az idős, beteg embereket. Sajnos manap­ság egyre ritkábban találkozunk a fiatalok között ilyen emberekkel. Régebben ha úgy adódott, az ülő­helyet is átadtuk, most meg sajnos 25 éve Thália Ez év áprilisában kettős jubileum­hoz érkeztem. Betöltöttem 50. élet­évemet és negyed százada állok Thália szolgálatában. Ez okból és Szent György-napi lovaggá avatá­som alkalmából ez úton szeretnék köszönetét mondani barátaimnak és támogatóimnak, akik az eltelt időben mellettem álltak. Köszönet Kádár Zsolt esperes úrnak, amiért lehetővé tette, hogy a Kálvin Ház­ban egy nagyszerű estét tölthes- sünk együtt Egerből, Heves me­gyéből, az ország különböző ré­szeiről, az elszakított területekről és Amerikából, Kanadából érkezett barátainkkal. Köszönet Bóta Jó­zsefnek, a Szent Lőrinc Szakkö­zépiskola igazgatójának, amiért íz­letes ételeikkel gondoskodtak ar­ról, hogy a vendégek igazán jól A Heves Megyei Vízmű Rt. a kö­zelmúltban ünnepelte jubileumát, melynek alkalmából elismerések, kitüntetések átadására is sor ke­rült. A cég működésének méltatá­sához mint fogyasztó szeretnék csatlakozni. Történetem a következő: Ta­valy novemberben megjelent a cég vízóra-leolvasója. Azonnal tá­jékoztatott az eredményről, mi­szerint egy hónap alatt 65 m3 volt a fogyasztásom, ami korábban át­lagosan 3 m3 szokott lenni, tekin­tettel arra, hogy egyedül élek a házban. Mit mondjak? Enyhén szólva is kétségbe estem. A leolvasó úr azonnal telefonált szerelőiknek és csak azzal tudott biztatni, hogy annyit megpróbál elintézni, hogy legalább a csator­nadíjat ne kelljen kifizetnem. Ezt követően hamarosan megjelentek a szerelők, megvizsgálták az órát, melyet mellesleg 2003 áprilisában cseréltek le. Meg is mutatták, hogy egy tömítés bizony hiányzott a azt tapasztaljuk, hogy pl. ha az iskolások közül valaki hamar feljut a buszra, lerak az ülésekre egy táskát helyfoglalónak a többi fiatalnak, és az idősebb embernek nem jut hely. Ezért szántam rá ma­gam a levélírásra és ismeretlenül is azt kívánom ennek a rendes sofőr­nek, hogy ezt a nemes gesztusát tartsa meg továbbra is, mert rajta keresztül a szülei is eszébe jut az embernek, hogy milyen jól nevel­ték és még egyszer szívből kö­szönöm. (Más ügyben is szeretnék kö­szönetét mondani: hálásan köszö­nöm mindazoknak, akik jelenlét­ükkel és virágaikkal elkísérték fér­jemet az utolsó nyughelyére. Fele­sége: Vali.) B. J.-né (név és cím a szerkőben) szolgálatában érezzék magukat. A rózsaszent- mártoni Tőzsér József és családjá­nak egyedülálló díszkenyér és tor­takölteményeit csodálhattuk. Kü­lön köszönet illeti meg azokat a borászokat, akik kiváló nedűikkel járultak hozzá az est hangulatának emelkedettségéhez. Ez úton sze­retnék köszönetét mondani a helyi média képviselőinek is, akik 1987 óta kitüntetett figyelemmel kísérik egri művészeti-közéleti tevékeny­ségemet. A 25 év szakmai sikerei nem valósulhattak volna meg a Te­remtő szerető gondoskodása és ba­rátaim, támogatóim segítsége nél­kül. Bízom abban, hogy ezután is töretlenül haladunk együtt a vá­lasztott úton. Sziki Károly Arany Érdemkeresztes Színművész szerkezetből, melyet azonnal pó­toltak. Megjegyzem, még az ősszel a ház előtt az úttesten „feltört” a víz, megcsinálták, de valószínűleg nem jöttek rá, hogy honnan ered a baj. A mért fogyasztásom kb. 20 ezer forintra rúgott volna. Minden rosszra felkészültem... 2004. január 16-i keltezéssel megérkezett a számlám, melyen szerepelt ugyan a horribilis fo­gyasztás, de a szokásos fogyasztás feletti részt, a 61 m3-t le is vonták. A Heves Megyei Vízmű Rt. amellett, hogy eredményesen gaz­dálkodik, emberségből, tisztesség­ből is jelesre vizsgázott. Ők bizo­nyára tudják, hogy értünk, a fo­gyasztókért vannak. Köszönet és dicséret illeti a céget és munkatár­sait, az elismerésekhez a magam nevében csatlakozom, és további működésükhöz a jövőben is sikere­ket, erőt és jó egészséget kívánok. Tóthné Kovács Mária Eger A birtokomban lévő 1978-as ki­adású Akadémiai Kiadó gondozá­sában megjelent Idegen szavak és kifejezések szótára meg sem em­líti a napjainkban annál többet emlegetett holokauszt szót. A holokausztum szót pedig ekkép­pen értelmezi: (égő) áldozat; fel­ajánlás, engesztelő áldozat. A 60 évvel ezelőtt történtekre szerin­tem ez nem megfelelő szó. Ádám és Éva három megneve­zett gyermeke közül a két közis­mert Káin és Ábel óta ismeretes a vallástörténetben az úgynevezett égő áldozat. Erre utalhat többek közt a holokausztum szó, amely egyébként számomra amióta az eszemet tudom, megérthetetlen és elfogadhatatlan. Talán némileg közelebb visz saját lelkületem- hez, ha úgy próbálom kifejezni belső indíttatású érzéseimet e te­kintetben, hogy a mitikus, tehát nem létező, ezért szándékosan homályba burkolt valami, amit, vagy akit az abban érdekelt em­berek kineveztek Istennek (iste­nem, de sok van belőlük!) annak, vagy azok egyikének úgymond engeszteléséül(l) szertartásos módon megöltek és elégettek ál­latokat, vagy épp embereket. Ha mégis volna ilyen isten, annak lé­tezése ellen minden porcikám til­takozik. De mivel nincs, az em­bert kell okolnom. Vagy épp szánnom. Például a holokauszt miatt is. Okolom a hatalomra, a tulaj­donlásra, a birtoklásra minden­áron vágyó embert. És okolom a hatalom és vagyon birtoklóinak és bitorlóinak egymás közti, he­gemóniára törekvő örökös har­cát, mert a „zsidó” szó, mint vád és a „zsidóellenes”, azaz „anti­szemita” szó, mint viszontvád e harcnak egyik kézenfekvő kellé­ke a zsidóelleneseknek és ma­guknak a zsidóknak a kezében egyaránt. És okolom a foglalko­zási ágak között meglévő égbeki­áltóan igazságtalan jövedelem- különbségeket, mert emiatt vé­res rongy még uszítás nélkül is, hát még azzal együtt a nélkülö­zők, nyomorgók szemében a kétkezi munkára nem kapható, de seftelni tudó zsidó, vagy nem zsidó. A megnyomorítottak, a ki­semmizettek milliói szemében az ilyen, ha nem zsidó, akkor is „zsidó”. Tényleg olyan sok ész kell ennek belátására? Persze a zsidók önsajnálata egyfelől, ön- ajnározása másfelől is csak saját maguknak árt. Miért hiszik azt, hogy más népek, más vallásúak nem szenvedtek az évezredek alatt ugyanannyit, mint ők? Mi­ért nem ismeri a világ azt a szót például, hogy magyarellenesség, miközben az „antiszemita, anti­szemitizmus” szavaktól vissz­hangzik kelet és nyugat? A de­mokrácia álarca alatt miért érvé­nyesülhet, uralkodhat az erő­sebb kutya gyakorlata ma is? A javíthatatlan ember újra és újra ugyanabba a hibába esik. Nem­zetiségétől, vallásától függetle­nül. Ez a hiba mintegy bele van kódolva. Ha rajtam múlna, én nem fognám Istenre az ember te­remtését. Mert az tőle nagyon el­fuserált munka. Ördögi teremt­mény. így viszont remekmű. J.J. (név és dm a szerkőben) Munka nélkül Erre a levélre azért szántam rá magam, mert az én sorsom, problémám nem egyedi, hanem sajnos sokunk problémája a tér­ségben, amire több időt kéne szánni. Ez a probléma a megél­hetés, a „munka” problémája. Nem a statisztikára kéne hivat­kozni, hanem a valós helyzeten segíteni. A saját sorsommal sze­retnék rámutatni a problémára. Negyvenhat éves vagyok. A szépséghiba a koromban van, mert elhelyezkedni már évek óta nem tudok, mindenhol fiata­lokra számítanak. Van három szakmám, nyelvvizsgám és ez­zel nem találok egy fix helyet. A munkaügyi hivatal még nekem munkát nem ajánlott. Ha tud­nék menni pl. Budapestre, nincs útiköltségem, és fizetési ciklusig meg kéne élni. A hivatalok nem tudnak segíteni, mert én már a minisztériumokat is végigjár­tam, és ott is együttérzéssel meghallgatnak, de segítséget nem kaptam. A két középisko­lás gyermekem most ballag, és még Egerbe beutazásra sem fut­ja, mert ebbe a helyzetbe kerül­tem. Pedig én csak megélni és dolgozni szeretnék. Mit tegyen az én korosztályom? (név és cím a szerkőben) Fergeteges buli A közelmúltban fergeteges han­gulatban került megrendezésre a pétervásárai Családsegítő- és Gyermekjóléti Szolgálat és Neve­lési Tanácsadó szervezésében a Benedek-napi bál. A hozzánk tar­tozó gyerekek ismét lehetőséget kaptak, hogy az iskolapad után a színpadon is kamatoztathassák tehetségüket. Láthattunk keringőt és szalagos táncot a mátraballai kisiskolásoktól. A pétervásárai di­ákok cigánytánccal mulattatták a közönséget, míg a gyermekotthon lakói break-tánctudásukat mutat­ták be. A Megasztár tagjai látogat­tak el hozzánk a bükkszenterzsé- beti kisiskolások képében, velük tartott Sexy Lady, majd Mártó a harmonikás húzta el a nótánkat. Az istenmezejei kisdiákok igazi cirkuszi hangulatot teremtettek „bohóckodásukkal”, a nagyob­bak bemutatták a pantomimmű­vészetüket, végül a végzősök rá­tettek egy lapáttal táncos parádé­jukkal. Az „Ifjú Tehetségek” elne­vezésű tánccsoport három pro­dukcióval mutatkozott be. Az erdőkövesdi iskolások nyári han­gulatot teremtettek A libapásztor lakodalma című műsorral. Végül a bükkszékiek segítségével kép­zeletben a Maharadzsa udvarába utazhattunk el. Öröm volt látni a vidám arcokat, az ötletes jelmeze­ket, a nagy lelkesedést és a szín­vonalas előadást. A bál diszkóval zárult, a ze­nét DJ. Monoki és barátai szol­gáltatták. Lajtosné Lécz Erzsébet intézményvezető Egy hívő mindennapjai Harmadik alkalommal rendezték meg magyar anyanyelvű középiskolás tanulóknak a Cultura Nostra történelmi versenyt Pannonhalmán. Ha­zánk valamennyi gimnáziumába, önkormányzati és egyházi intézményébe épp úgy szétküldték a versenyt meghirdető értesítőt, mint a magyar lak­ta Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Bácska 16-17 éves korú diákjainak. Az idei esztendő kiírása értelmé­ben a magyarországi reformkor témakörében hir­dették meg a többfordulós, 3-3 fős csapatok részé­re kiírt vetélkedőt. 334 középiskolás csapat neve­zett be a szellemi és lelki kihívásokat egyaránt fel­sorakoztató versenysorozatra. Mint eddig minden alkalommal, ebben az évben is a Pannonhalmi Fő­apátság, a Rákóczi Szövetség, a Herendi Manufak­túra, a Bábolna Rt. és a Duna Televízió voltak a történelmi verseny támogatói. Húsvét előtt egy héttel izgatottan vágtunk neki az elődöntő és a döntő lebonyolítását idén is vál­laló Pannonhalmi Bencés Gimnázium meghódítá­sának. Az Angolkisasszonyok egri Sancta Maria Leánygimnáziuma karöltve a miskolci Lévay Jó­zsef Református Gimnáziummal, egész Kelet-Ma- gyarországot képviselve jutott be a 20 csapatos véghajrázók mezőnyébe. Nem tudom, kinek a szí­ve zakatolt hevesebben a kilométereket magunk mögött hagyva a 3 leányé, a felkészítő szaktanáré, avagy a 31 éve Pannonhalmán érettségizett öreg diáké. Örömmel kísértem el Koczkáné Fekete Juli­anna tanárnőt és a három 11. osztályos leányt: Balás Rita Egerből, Meleg Andrea Túráról és Váro­si Beáta Jobbágyiból alkotta a csapatot. Jókedv és várakozás feszült mindannyiunkban. A lányokat az elért eredmény, a felkészítő tanárnőt a megtett munka és eddig befektetett szellemi energia, jó­magámat az alma mater atmoszférája bizsergette. Mintegy három és fél órás száguldás végén ka­paszkodtunk fel a Mons Sacer, a szent hegy, a bencés főapátság és gimnázium főbejáratához. Néhány perc alatt már ki-ki a szálláshelyén ta­lálta magát. Rövidesen együtt jártuk be a több mint 1000 éves történelmünket. Nosztalgiával a szívemben vezettem végig kis csapatunkat a gim­názium folyosóin, a tantermeken, ahol diákoskod- tam. Elhaladva Asztrik apát bronzszobra mellett a mindig szeles várfokon fénykép készült. Nem so­káig gyönyörködtünk a Győrtől Veszprémig feltá­rulkozó fenséges panorámában. Hívogatott a Ba- züika, a főapátsági templom. Kicsit meghatott lé­lekkel térdepeltünk a tabemákulum előtt: megkö­szöntük az érkezést, az eddig megélt életet. Hogy ki mennyit aludt a verseny előtti éjsza­kán, nem kellett kérdeznem, mert a fáradtságtól karikás szemek mindennél beszédesebben vála­szoltak másnap reggel, amikor a 60 ifjú titán elfog­lalta a délelőtti elődöntőre a helyét a kijelölt tan­termekben. Kétórás írásbeli munka döntött, me­lyik 10 csapat folytathatja a döntőben a versen­gést, s melyik 10 csapatnak fejeződik be a múlt év őszén megkezdődött szellemi erőpróba. Amikor az ebédnél taglaltuk a 12 kérdéses feladatok ne­hézségét, a lányok csak kapirgáltak tányérjaik­ban. Volt, aki optimistán értékelt, s volt, aki úgy érezte, ez már minden erőt meghaladó kihívás volt: lassan barátkozzunk meg a gondolattal, ha­marosan utazunk haza. Épp jöttünk kifelé az ebédlőből, amikor a versenyt szervező egyik tanár fülig érő szájjal jött szembe és közölte: készülhet­tek a döntőre, nagyszerűen szerepeltetek lányok. Ketten elsírták magukat, a többiek csak tiszta szív­ből nevettünk. Negyedikként jutott be csapatunk a Szent Mártonról elnevezett konvent-terembe, ahol a döntőt tartották: Katus László egyetemi do­cens vezetésével négytagú zsűri és Várszegi Asztrik főapát úr felügyelte a több mint három­órás vetélkedést. A maratoni csata végén minden­ki nyert. Hiszen a 10 csapat nyári egyhetes utazá­son vehet részt a Dunántúlon, Pannonhalma, Herend és Bábolna érdekességeivel ismerkednek majd meg. Hatodik helyen végeztek. Nem voltak szomo­rúbbak, mint a versenyt megnyerő Galántai Ma­gyarnyelvű Általános Gimnázium csapata. Győz­tek ők mind a harmincán. Köszönjük Pannonhal­ma, köszönjük lányok! Gyula atya Jelesre vizsgázott a Vízmű Bottal üthetik a bűnözők nyomát Távol áll tőlem, hogy bármelyik al­kotmánybírót önérzetében meg­sértsem. Feladatukat nagyszerűen és jogi formába öntve megoldot­ták. Laikus értelmezésem szerint az intézkedő hekust senki és sem­mi nem védi meg. Márpedig hem­zsegnek a bűncselekmények és a szabálysértések szerte az ország­ban. A józan paraszti eszem azt diktálja, hogy Európában létezik egy tenyérnyi országocska, ahol a bűnözők szabadon garázdálkod­hatnak, mert törvényi védelemben részesülhetnek. Valahogyan olybá tűnik: a nagyhalakat nem illik rá­csos helyiségben pihentetni, a piti bűnözők megélhetési gondjaik mi­att nyugodtan rabolhatnak, s me­nekülési útvonalukat minden bi­zonnyal a magyar rendőr biztosí­tani fogja, sőt a közlekedés forgal­mát is leállítja, hadd fusson az ál­arcos rabló. A rendelkezés miatt beavatkozni képtelen, no meg a rend őrénél is csupán elsülne a bot, szigorú fegyelmi eljárásra szá­míthat. Ki engedélyezte a bűnöző feltartóztatását? - szól majd a ver­dikt. Félreértés ne essék: nem bán­tom én a rendőröket, sőt tisztele­tem az övék. Hadd üzenjek az utó­kornak: a tekintélyt parancsoló csendőrtől a föld alá is elbújtunk volna, pedig ártatlan suhancok voltunk. Az „állig felfegyverzett” modem magyar rendőrnek az át- kosban igenis tekintélye volt, füg­getlenül társadalmi berendezkedé­sünktől. Hogyan juthatott odáig ez a vesztébe rohanó világ, hogy az egyenruhás ember a nevetség tár­gyává vált, akit le lehet fegyverez­ni, akit meg lehet verni, akit a tör­vény nem véd meg? Hangosan mondom, ha már a tengeren túli nagyhatalom felé kacsingatunk, hogy ott a rendőrnek tekintélye van: aki felszólításának nem tesz eleget, kattan a bilincs, s adott esetben eldördül a fegyver is. Ugyanis ezt kívánja a fene nagy demokrácia. S amennyiben a ma­gyar rendőr csupán a formaságnak tesz eleget, akkor szereljék fel a következő önvédelmi „fegyverekkel”: a fegyvernek lát­szó - fapuska? - tárgy helyett kapjon sípot. Hatásosabb önvédel­mi, vagy beavatkozási tárgyat is ja­vasolok: lássák el rendőreinket hu­sánggal, mint Indiában teszik, vagy fakarddal... Nem hiszem, hogy eb­ben az eldurvult világban csak az lenne a zsaru feladata, hogy - las­sítva közutaink ütemes forgalmát — kisorolja a neki tetsző járművet az út szélére, s néhány percig el­szórakozik a tulajjal. Vagy alsó fo­kú iskolai módszerrel a piros - mi­ért nem a fekete — pontokat oszto­gatja a netán renitenskedő autóssal szemben. Erről jut eszembe, az összegyűjtött piros pontok miatt 2003-ban csak egyetlen szerencsét­len vezetőtől vonták be a jogsit. Bi­zonyítja, hogy a magyar igenis kul­turáltan vezeti kocsiját az ország­utakon és a lakott területeken is. Megtapasztaltam: autópályáinkon bedöglött az engedélyezett sebes­ség betartása, helyette uralkodik a vad rohanás, a tülekedés, a halál markába való száguldás mások tes­ti épségének veszélyeztetésével. A vasúti átjárókban történő balesetek során az elkövetők nem „szín­tévesztők”, hanem amolyan ma­gyaros gőggel és fölénnyel robog­nak. Elmélkedésemmel bizonyí­tom: a magyar rendőrt nem le, ha­nem fel kell szerelni beavatkozásra hatásos jogkörökkel. Más megol­dás nem látszik! Bollók István Eger (cím a szerk.-ben) Elektronikus zenei fesztivál Április utolsó éjszakáján az egész ország ünnepelt. Minket az a meg­tiszteltetés ért, hogy nemcsak résztvevőként, hanem szervező­ként is részt vehettünk egy egri ün­nepi rendezvényen, név szerint a Trans-Europe Éxpress elektroni­kus zenei fesztiválon. Ezúton szeretnénk megköszön­ni a segítséget annak a rengeteg embernek, akik nélkül ez a nagy­szerű esemény nem jöhetett volna létre. Köszönjük a Művészetek Há­za dolgozóinak a szervezésben és a lebonyolításban nyújtott önzet­len segítségüket, a Polgárőrségnek a kulturált, európai szintű biztosí­tást, a graffitiverseny szervezőinek és résztvevőinek a nagyszerű munkákat. Köszönet jár még a fel­lépőknek: a magyar elektronikus zenei élet két. meghatározó alakjá­nak DJ Cadiknak, DJ Kühlnek és a többi egri és környékbeli lemezlo­vasnak, valamint az előadóknak, a vetítősöknek, a teaházas lányok­nak, a Kékpont party szerviznek a breaktáncosoknak és persze a Zeb­ra Design-nak, a felajánlott feszti­válpólókért. A rengeteg munka és energia - úgy érezzük - meghozta a gyümöl­csét, és bebizonyosodott, hogy Egerben is van igény a kulturált szórakozásra, a vizuális elemekkel tarkított egész estés elektronikus zenei programokra. Nem titkolt szándékunk, hogy jövőre újra megszervezzük a Trans-Europe Express-t, még több fellépővel és még több kiegészítő programmal, hogy megerősítsük Eger eddig is előkelő helyét az or­szág party térképén és hogy teret adjunk egri és környékbeli fiata­loknak. Ivády Péter (DJ Neuro), Molnár Péter (DJ Havoc) és Törőcsik Gábor szervezők Urban Breakdown Kul­turális Egyesület

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents