Heves Megyei Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-05 / 80. szám

6. OLDAL H O R I 2 0 N T 2004. Április 5., hétfő Csehovi időáradat négy felvonásban csehovi álmából, ha az éppen nem kocsma­jelenetté alakulna. Aztán újra csak a magá­nyos gondolatok: a szerzőt rossz beidegző­dés alapján azonosították a cselekmény és a jellem hiányával. S ez az előadás most csak erősíteni látszik ezt. Hömpölyög az idő és lassan kúsznak a jelenetek. Ezt a Csehovot nem szeretjük. A harmadik felvonás elején az egyik nő­vér és Natalja (Kovács Patrícia) összecsatta- nása egy kis színes pillanat. Felcsillannak a jellemek, az embert mozgató erők. Aztán kitör a mindent elpusztító nagy tűz (ame­lyet szintén csak az ablakban látható vörös fények imbolygása jelez), s a házban fel- bolydul minden. De ami ettől is fontosabb, a három nővér ( Nádasy Erika, Jordán Adél és Bozó Andrea) végre magukra találnak. Három különböző jellem és három külön­böző emberi sors. Éz már kezd hasonlítani egy színházhoz. Majd negyed tizenegykor szünet követ­kezik. A közönség zavarodottan nézeget. Vége van? Vagy négy felvonásban kell az idő múlását átélnünk? A nézőtéri felügyelők udvariasan kitessékelnek minket: színpad­átrendezés következik. Tehát akkor négy felvonás. A szünetben többek a kabátjukat kérik. Már szinte zavarba ejtő, hogy meny­nyien távoznak. A fél házból lassan negyed ház marad. S akkor, fél 11 előtt pár perccel következik a negyedik felvonás. Egy tóparti jelenet, amely nagyon is ötletes megoldáso­kat hoz. (Kár, hogy a parkettára rárakták a tavat, amelybe később egy babakocsit is be­tolnak.) Mindenki készül Moszkvába. Az életutak elválni látszanak. Szép lassan min­den szereplőnek rendeződik az élete. Las­san, komótosan. Jönnek a nagy csehovi gondolatok, de valahogy nincs súlyuk. Csak a legvájtfülűbbek hallják már meg ezeket az igazságokat. Elgyötrődtünk. A nővérek Moszkvába akarnak menni. S a néző szur­kol nekik... Mása összeomlásakor utoljára még felkapjuk a fejünket: ez itt egy katar­zis! Szép megoldás, teljes átéléssel. Ám ezek után tovább ragozzák a darabot. S amikor Olga azt mondja: Élni fogunk! — mindenki fellélegzik. Éjjel negyed 12 van. Viszonylag rövid tapsrend, s mindenki mehet. Öröm nincs az arcokon. Kicsit úgy éreztük, most visszaéltek műkedvelő mivol- tunkkal. Nem értjük, vajon a rendező Radoslav Milenkovic miért nem tömörített. Az idő múlása nem azonos az időhúzással. Rövidebb feldolgozásban is élhető, érthető lett volna a darab. S akkor talán az előadás végén inkább koncentráltunk volna a szín­mű tartalmára, megjelenítésére, mintsem élveztük volna a szabadulás perceit. SZUROMI RITA Eger Amióta egy ország kacagott Ványa bácsi pa­ródiáján, azóta Csehovot képesek vagyunk azonosítani a nagy hosszú orosz telek leírá­sával, a vidéki méla unalom képi lefestőjé- vel. Holott Csehov színművei egyet jelente­nek azokkal a középiskolákban belénk sulykolt idézetekkel, amelyeket mély társa­nyagul hever egy kereveten. Vajon a múlt század fordulóján egy katonatiszt lánya megengedett ilyen testtartást, combra csú­szó szoknyával? Aligha. Kialakul az alap­helyzet. Három elhagyatott lány, egy letűnt korszak és letűnőben lévő társadalmi réteg, néhány mutatóban maradt jellegzetes figu­rával. Az egy éve halott papa szelleme talán erősebben van jelen, mint a szereplők. S az Három nővér. Kihullottak az időből dalmi, emberi kritikával szőtt át, egy átala­kuló világ előérzetével. Legtöbben ennek okán talán fel sem tettük a kérdést, vajon miért épp Csehovot és miért épp a Három nővért választotta tavaszi bemutatójának a Gárdonyi Géza Színház. Csehovot szentségtörés kiemelni környe­zetéből, megpróbálni elfedni, általánosítani vagy aktualizálni a jól megrajzolt vidéki kastély és a köré fonódó társadalmi élet ké­pét. A nyitókép egy hatalmas nappaliban in­dul, ahol a tér méreteivel és hangulatával nincs is baj. Csak épp ez a ház álUmtna a Monarchiában, Poroszországban, vagy az akkor darabjaira hullt Lengyelországban is. Nem sok oroszos van ebben a házban, a ru­hák is első ránézésre a jellegtelenséget hangsúlyozzák. Meglepődve futhat végig a néző agyán: ilyen jelmez talán minden egyes színház ruhatárában ezrével áll. Be­vethető bárhol és bármely korban. Mása ha­FOTÓ: GÁL GÁBOR első felvonást aligha jellemezhetnénk más­sal: van Csehov, vannak a színészek és van a történet. Sehogy sem akarnak egymásra találni. A második felvonás ugyanabban a kör­nyezetben játszódik. A havazás meggyőző­vé teszi, itt az orosz tél a nyakunkon. Áztán nézzük a hatalmas üvegablakon át a hózá­port, s lassan megfogalmazódik a fejünk­ben, miért éppen Csehov és miért éppen a Három nővér? A választ itt és most nem ta­láljuk. Indokolatlan lassúság, időnként úgy tűnik, az idő gyorsabban halad, mint a cse­lekmény. A szereplők olykor teljesen elhal­kulnak, már a figyelem is nehéz. Mintha a vidéki arisztokrácia unalmas, egyhangú éle­tének a paródiáját látnánk. (Közben pedig eltelt pár év, s ez az egyént inkább önvizs­gálatra készteti: vajon a sajátja is ilyen kí­méletlenül és jelentéktelenül halad előre?) Egy mulatós jelenet rázhatná fel a nézőt Mese az emberi jóságról Tegnap elkezdődött a monodráma fesztivál Marcel Ochranek nyitrai színművész a Pénzbehajtó című darabban fotó: gál gábor _________ Eger__________ A ki magányosan tölti a kará­csony estéjét, s szívében ott lako­zik még a gyermeki jóság, tiszta­ság, annak könnyen megeleve­nednek a mesék, élettel, történet­tel telnek meg tárgyak. így tör­tént ezt a monodráma fesztivál vasárnap délelőtti bemutatóján, a Kolibri Színház produkciójában, Bodnár Zoltán előadásában a Boldog herceggel. Oscar Wilde örökbecsű mesé­jét első hallásra nehéz elképzel­ni, átérezni egyszemélyes játék­ban. Habár a történet mindössze egy szobában játszódik, mégis teret és időt ölel át. A tér, az idő, a megelevenedő tárgyak pedig egyetlen hangon szólalnak meg, Bodnár Zoltánén. Szinte bámula­tos, hogy ez a tehetséges fiatal szí­nész milyen pontosan tud válta­ni: hol a fecske, hol a herceg, hol az őt körülvevő városlakók érzel­meit tükrözi. Több ez, mint egy mese színpadi átdolgozása: rend­kívül munkás, alapos, sokfunkci­ós díszlet rendezi be ezt a szobát, ezt a teret. Az egriek előtt is is­mert Orosz Klaudia egy látszólag egyszerű szobába álmodja meg a történetet. Igen ám, de itt mindennek jelentősége van: a szekrény fiókjában, polcán jele­netek elevenednek meg, a lavór tengerré változik, a lámpa messzi uta­zások emlékét su­gallja. Ebben a mik­rovilágban minden pontos és tökéletes. A legapróbb papír­bábot is olyan tech­nikai precizitással dolgozták ki, hogy a kislánynak mozog a lába, a beteg gyer­mek felül és jár — s mindezt a darab előadója kelti életre. Bábszínészi teljesít­ményként is értékel­hető a pontos moz­gatás, a tárgyak ke­zelése. Eközben pe­dig zajlik a cselek­mény, beszélnek a mesefigurák, mind­egyik külön jellem­ként, mégis egy színész által. Át­fogott, tömör és pontos rendezés Tisza Bea munkája. A megye- székhelyen ugyancsak jól ismert Zalán Tibor pedig líraian szép dalokkal tölti meg a kisfecske énekét. A szomorú mese szól a jóságról, a szeretetni, az emléke­zésről. Mindebből épül fel a mese végén a karácsonyfa,' s csak érez­zük a miértjét: miért tudjuk, akarjuk olyan nehezen elengedni Bodnár Zoltánt, aki ötven perc­ben önmaga, egymaga adta át ne­künk gyermekkorunk szépségét. * A II. Nemzetközi Monodráma Feszüvál délután további négy bemutatóval folytatódott. Nádasy Erika, az egri színház művésze a teátrum egyik sikerda­rabjával a Piaffal lépett fel az épü­let átriumában, majd Milan Uhde Pénzbehajtó című drámá­ját kísérhették figyelemmel az ér­deklődők, Marcel Ochránek a nyitrai Andrej Bagar Színház mű­vészének előadásában. Este a prágai Kolowrat Színházból érke­zett Bronislav Poloczek lépett színpadra, aki Peter Turrini Kész, vége című művét mutatta be, majd Martin Sherman Rose című darabjában Vári Évát, a Budapes­ti Kamaraszínház művészét lát­hatta a közönség. _______________________________(SZUROMI) Loptak és Eger Március 2-án 18 óra és 3-án 11 óra között ismeretlen tettesek a Kővágó téren lévő forgalomirá­nyító automatát tartalmazó le­mezszekrény ajtaját felfeszítve eltulajdonítottak többek között egy modemet, egy áramvédő automatikát és egy szerviz duga­szoki aljzatot. Az elkövetők 200 ezer forint lopási és kétezer forin­tos rongálási kárt okoztak, vala­rongáltak mint veszélyeztették a közúti közlekedés biztonságát. A rendőrség kéri mindazok je­lentkezését, akik a bűncselek­mény elkövetésének szemtanúi voltak, illetve az ismeretlen elkö­vetőkről, az általuk használt gép­járműről érdemi információval rendelkeznek, hívják az Egri Rendőrkapitányság Közlekedési Osztályát a 06/36/522-111/15-78- as melléken. Polgárőrség: a visszatartó erő Dormánd, Szihalom A Heves Megyei Polgárőr Szövet­ség alelnöke, Rajna Kálmán szin­te valemennyi, általa felügyelt egyesület ilyenkor szokásos be­számolóján részt vett. Mint el­mondta, Sarud, Poroszló, Mezőtárkány, Mezőszemere, Egerfarmos, Besenyőtelek, Dormánd, Tófalu, Aldebrő és Feldebrő lakosságának biztonság­érzetét erősítik a polgárőrök jár­őrözései. A rendőrségi, bűnügyi statisztikai eredményeket átte­kintve megállapítható, hogy „visszatartó erővel bírnak” a bűn- cselekmények elkövetőire a rend­szeres szolgálatok.- Körvonalazódik a térségben a tizenegyedik polgárőr tömörülés is. Szidalmon szeretnének egye­sületet alakítani a célokkal aznonosulók - jegyezte meg Raj­na Kálmán. Az ottani faluvezetés Zelei András polgármesterrel együtt nem csak várja a polgárőr­ség megszervezését, de ehhez az önkormányzat támogatást is nyújt:- Az idei költségvetésünkben már százezer forintot betervez­tünk a különböző működési kiadásaikra.... Szihalmon Pecsmány János állt a kezdeményezés élére. Mint megtudtuk, egyelőre nyolc társa van, de 10-12 fővel akarják elindí­tani a helyi polgárőr mozgalmat. Rajna Kálmán - aki Dormánd polgármestere - elmondta:- Füzesabony térségében haté­konyan működnek a polgárőrök és jó kapcsolatot alakítottak ki a rendőrséggel. A jövőben szeret­ném, ha tovább terjedne és erősöd­ne a polgárőr eszmeiség. ____ ____________________(BUDAVÁRI) Ö TVENÉVES TABLÓKÉP. Az egri peák Ferenc úti általános iskola végzős diákjairól készült ez a fotó fél évszázaddal ezelőtt, s az időközben nagypapákká, az élet különböző területein küzdelmes éveket megélt őszülő felnőttekké vált osztálytársak találkozóra készülnek. A volt iskola június első hét végéjén várja vissza hosszú távoliét után egykori diákjait, akiket a ma is jó egészségnek örvendő egykori iskolaigazgatónő is köszönt majd. fotó: piusy elemér Giacometti életmű-kiállítás Alberto Giacometti (1901-1966) szobrász és festőművész élet­mű-kiállítása nyílt meg Buda­pesten, a Szépművészeti Múze­umban. Felix Baumann, a züric­hi Alberto Giacometti Alapít­vány elnöke a tárlat kapcsán el­mondta: 1964-ben alakult meg az Alberto Giacometti Alapít­vány, amely Hans Grether és a bázeli galériás Hans Beyeler se­gítségének köszönhetően az ala­pítvány hozzájutott egy ameri­kai iparmágnás átfogó Giacometti-gyűjteményhez. Ma­ga a művész is ajándékozott műveket az alapítványnak. Az 1966 januárjában elhunyt művész életmű-kiállításán 56 szobrot, 17 festményt és 15 raj­zot tekinthetnek meg az érdeklő­dők. A szobrászati válogatásban olyan főművek is szerepelnek, mint az 1929-ben készült Néző fej, amellyel Giacometti a párizsi avantgárd ünnepelt művésze lett, valamint megtekinthető az 1933-34-es datálású Kubus című szobor. Az alkotó 1940 körül jutott el az elvékonyított, magasba nyúló alakokhoz. Ezek sorából látható többek között A kocsi, valamint az Összeeső férfi című bronz munka. A nem szállítható gipszből ké­szített műveket a Giacometti éle­tét végigkísérő fotográfus, Emst Scheidegger képei mutatják be. A művész festészetének* közép­pontjában a portré állt. Szerepel­nek a tárlaton a'híres Janaihara- sorozat darabjai is, amelyeket Janaihara Iszaku japán filozófia­professzorról készített. Az Alberto Giacometti életmű­kiállítás egyébként június 15-ig tekinthető meg Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban.

Next

/
Thumbnails
Contents