Heves Megyei Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-30 / 101. szám

2. OLDAL UTÓ N E U R Ó P Á B A 2004. Április 30., péntek | EU: lehetőségek és kötelességek Heves megye Lóháton, elhalványuló határokon át- Elég fiatal vagyok ahhoz, hogy a csatlakozás előnyeit már ma­gam is megérezhessem — néz bi­zakodva uniós tagságunk elé Kiss János, a Heves Megyei Önkor­mányzati Hivatal Nemzetközi Kapcsolatok és Idegenforgalmi Irodájának vezetője. - Arra szá­mítok, hogy olyan növekedési pá­lya előtt áll Magyarország, amely a mindennapokban, így sok minden mellett például a közle­kedési infrastruktúrában is tetten érhető lesz. » Hasonlóan Spanyolor­szághoz, Por­tugáliához, ír- országhoz vagy Görögor­szághoz, hi­szen EU- tagság nélkül ezekben az országokban is jóval lassúbb lett volna a fejlődés. Azt is várom ugyanakkor, hogy Ma­gyarország végre elfoglalja az őt megillető helyét Európában, s hogy megfelelőképpen tudjuk majd befolyásolni az európai szintű döntéseket, képesek le­szünk hallatni a hangunkat is. Kétgyermekes apaként abban ugyancsak biztos vagyok, hogy a következő generáció már jóval szélesebb lehetőségek előtt áll, akár a tanulást, akár a munkavál­lalást tekintve. Arra is emlékez­tet, hogy eddig a lakosság és az önkormányzatok tájékoztatásán volt a hangsúly, most már más jellegű feladatok is előtérbe ke­rülnek. így annak elérése, hogy a hazai önkormányzatok a lehető leghatékonyabban legyenek ké­pesek érdekeiket érvényre juttatni Brüsszelben. Mostantól kezdve már nem csak lehetőség, hanem kötelesség is a véleménynyilvání­tás az EU-t érintő ügyekben.- Azt szeretném - fűzi hozzá -, ha olyan döntések születné­nek, amelyek megfelelnek ha­zánk, Heves megye és a régió ér­dekeinek is. Emellett feladatunk az is, hogy a most megnyíló EU-s pályázati lehetőségeket kiaknáz­zuk, azaz uniós forrásokat is fel­használjunk a fejlesztéseknél. Ez megyénk esetében többek között akár turisztikai beruházásokat is jelenthet, így például az egri, a siroki és a kisnánai vár rekonst­rukcióját, vagy éppen a régóta áhított, a Tisza-tavat körülvevő kerékpárút megépítését. Az említetteken túl Kiss János szerint tovább kell erősíteni a partnermegyei együttműködést, szélesítve a már most is szerte­ágazó svéd, francia, osztrák, olasz, lengyel és erdélyi kapcso­latokat. Annál is inkább, mert már a felkészülés időszakában rengeteget profitált a megye a jól működő, életképesnek bizonyult kapcsolatrendszerből. ___________________________________IKÜHWEI Balázs Péterrel, hazánk EU-nagykövetével a csatlakozásról Balázs Pétert, hazánk EU-nagykövetét brüsszeli irodájában kerestük föl, hogy szót váltsunk EU-csatlakozásunk előestéjén a magyar állampolgárokat foglal­koztató témákról. A diplomata komoly külkapcsolati tapasztalatokkal rendel­kezik, hiszen volt már dániai és németországi nagykövet, ő vezette Magyaror­szág uniós csatlakozási tárgyalásait. Az Európai Konvent tagja volt, és a csat­lakozást követően az Európai Bizottságban folytatja majd tevékenységét. Brüsszel Balázs Péter: Ha nagyon lejt a pálya valamerre, nem lehet rajta játszani fotó: e. b.- Nagykövet Úr, Magyarországon sok kétkedés él a csatlakozással kapcsolat­ban. Ön hogyan vélekedik erről?- Minden ismeretlentől félnek az embe­rek. Az Európai Unióban is tapasztalha­tó, hogy néhány héttel a kapunyitás előtt van bizonyos - talán felfokozott - izga­lom, ez érzékelhető Magyarországon is. Nyugat-Európában leginkább egyfajta munkaerő-inváziótól tartanak, ám ez va­lószínűleg nem így lesz. Nálunk további áremelkedésektől félnek egyesek. Ez nem fog bekövetkezni, hiszen egy olyan csatla­kozási folyamat végén vagyunk, mely kö­zel másfél évtizede tart. Kiegyenlítődött egy csomó olyan tényező, ami az árak el­szabadulásához vezethetne. Lesznek persze változások, árcsökkenések is, pél­dául a szolgáltatások területén, a tele- fóniában vagy az internet-használatban.- Szétnézve az irodájában, úgy tű­nik, a lovak igen közel állnak az Ön szívéhez, hiszen itt is, ott is egy-egy szép ló képe gyönyörködteti a szemet. A lovak és más, tradicionálisan ma­gyar dolgok, áruk - a bor, a paprika stb. - milyen eséllyel lépik át az Unió határát?- Lelkes amatőr lovasként társadalmi funkciót is viselek a Magyar Lovasszövetség elnökeként. A lovat tar­tom az egyik olyan hagyományunknak, mely nemzeti is, a múltunkat is képvise­li, és van, kell, hogy legyen helye a XXI. század Európájában. A másik ilyen jel­kép az íróasztalomon van, a Rubiíc-kocka. Számomra ez nem csupán egy tárgy, ha­nem olyasmi, mely mindazt jelképezi, amit mi magyarok hozhatunk és hozunk az Unióba Ez pedig a találékonyság, a csavaros gondolkodás, és az, hogy más logikai utakat járunk, mert eleve más a nyelvünk. A magyar nyelv az általános­ból indul ki és halad az egyes felé. Mi elő­ször az évet írjuk le a dátumból, aztán a hónapot és végül a napot, és nem fordít­va. Mi először a családnevünket mond­juk meg, azután a keresztnevünket, ők fordítva. Indo-európai nyelvű, gondolko­dású kollégákkal tárgyalva lépten-nyo- mon tapasztalom, mennyire másként működik az agyunk. Nos, ha ezt a két gondolkodásmódot összetesszük - mert egyikre sem lehet azt mondani, hogy ez a jó, s a másik mit sem ér -, akkor egymást kiegészítik. Ez adhat egy olyan közös gondolkodást, mely messzebbre vezet, mintha csak egyiket vagy másikat hasz­nálnánk. Számomra a pozitív magyar ta­lálékonyság - mely Nobel-díjak sorozatát eredményezte - a legfontosabb hozzájá­rulás Európához. Van ennek persze nega­tív oldala is, mégpedig azok a huncutsá­gok, melyekre mi sokkal hamarabb rájö­vünk, mint mások. Vigyáznunk kell, hogy szabálytisztelő és konstruktív pol­gárai legyünk az Európai Uniónak.- Mit gondol az egyéb, Magyarorszá­got jellemző és képviselni tudó, úgyne­vezett hungarikumokról?- Az egyéb specifikumok, melyek Ma­gyarországot sajátossá és emlékezetessé teszik Európában, tágabb mozgásteret kapnak. így a magyar borok, élelmisze­rek és jó néhány más, hazánkra jellem­ző termék. Beépülünk az Unió egészé­be, mindamellett, hogy egy kicsit bele is simulunk abba. Kevesebb lesz a látvá­nyos különbség, de éppen ez a mozgás­tér nyitja ki a lehetőségeket a magyar nyelvnek és kultúrának. Már most érzé­kelhető, hogy mekkora az érdeklődés irántunk, és látható, hogyan halványul­nak el a határok hazánk és Nyugat-Eu- rópa között.- Ebbe a belesimulásba mennyiben tud segíteni az EU? Hiszen hazánk el­maradott, hátrányos helyzetben lévő vidékei, például az észak-magyarorszá­gi régió, igen mély redőket és barázdá­kat jelentenek, melyek gátolhatják ezt a lágy belesimulást.- Az Európai Uniónak van egy alapve­tő szerkezete, mely az azonos szabályo­kon alapszik. Ezen a hatalmas piacon egységes szabályrendszer működik min­denütt. Ahhoz, hogy e szabályok valóban érvényesíthetők legyenek, az esélyeket ki kell egyenlíteni. Nem lehetnek nagy kü­lönbségek: ha nagyon lejt a pálya vala­merre, akkor nem lehet rajta játszani. A most csatlakozó országokban nagyobb gazdasági aktivitásnak kell kialakulnia, amely több munkahelyet teremt, így ke­vesebben fognak Nyugatra vágyni, hogy ott vállaljanak munkát. Az Unió jelentős összegeket áldoz arra, hogy az esélyeket helyrebillentse, és a lemaradóknak több segítséget nyújtson. Ez nagyon nehéz fel­adat. Még nehezebb egyetértésre jutni abban, ki az, aki befizet, és ki lesz az, aki többet kap.- Konkrétan milyen fejlesztési segé­lyeket várhatunk a regionális politika keretében?- Az első három évre - mely az idei csonka évvel indul - a csatlakozási tár­gyalásokon pontosan meghatározták azokat az összegeket, melyek a strukturá­lis és regionális alapokból járnak. Min­denképpen olyan pénzek érkezhetnek, amikhez eddig nem juthattunk hozzá. Egyrészt léteznek automatikusan kifize­tettek, például a mezőgazdasági közvet­len támogatások, melyek járnak, ha bizo­nyos kritériumok fönnállnak. Másrészt vannak olyan pénzek, melyek projektek­hez kötődnek. Nemzeti Fejlesztési Ter­vünk foglalja össze azokat a fejlesztése­ket, öt fő területen, melyekhez az EU hozzájárul. Ehhez elengedhetetlen egy jól és pontosan kidolgozott terv, kell társfi­nanszírozási forrás, végül pedig meg kell valósítani az elképzelést. Azt a fajta pro­jekt-gondolkodást kell megtanulnunk, hogy nem elég megálmodni valamit, ha­nem olyan tervet kell készíteni, amelyben a kisajátítástól a műszaki kivitelezésig minden pontosan ki van dolgozva. Ez az a pont, ahol beléphet és be is lép az Unió. így 2006 végéig látjuk a pályát, hiszen ed­dig döntettek el az összegek. Most kezdő­dött meg azonban az Unióban a követke­ző, 2007-ben induló és 2013-ig szóló költ­ségvetés vitája, melyben - és majdan megvalósításában is - Magyarország már teljes jogú tagként vesz részt. így érzékel­hető, milyen távú gondolkodást követel­nek meg a napokban ez ügyben folyó brüsszeli tárgyalások. Elmondható: uni­ós csatlakozásunk egyik nagy hozadéka, hogy a rövid távú várakozások szakaszá­ból átlépünk a hosszú távú biztonság sza­kaszába.- Önnek, mint EU-nagykövetünk- nek, eddig a magyar nemzeti érdekeket kellett képviselnie, s tette is ezt mar­káns következetességgel. A csatlakozás pillanatától azonban egy másik, talán éppen szemben álló székbe ül át, hi­szen az Európai Bizottság tagjaként már össz európai érdekeket kell szem előtt tartania. Lesz-e lehetősége to­vábbra is figyelme középpontjában tar­tani a magyar nemzet érdekeit?- Az Európai Unió többek közt azért működik, mert jól vannak elosztva a sze­repek. Június 13-án megválasztjuk azo­kat, akik hazánkat, választóikat és párt­jaikat fogják képviselni. Ez az egyik di­menzió. Egy másik dimenzió - amit je­lenleg csinálok - a magyar kormányzati érdekek képviselete, továbbvitele. Itt próbálunk eredményre jutni, érvényesít­ve a magyar érdekeket, megtalálni a ha­sonló, kapcsolódó vagy rokon érdekeket, s leküzdeni a más oldalról jövő ellenál­lást. Az Európai Unió Miniszteri Taná­csának a különböző szintjein - miniszte­ri szinten, az állandó képviselők és a szakértők szintjén - magyar zászló alatt harcolunk magyar érdekekért, szemben a többi 24 ország nemzeti érdekeivel. Itt kormányok ütköznek egymással. Május 1-jétől nekem az a nagyon érdekes és megtisztelő feladat jut, hogy az Európai Bizottságban a magyar biztos szerepét töltsem be. A bizottságban össz-európai érdekeket kell tudni megfogalmazni, melyben én a regionális politikáért fele­lek majd. Éppen a korábban emlegetett esélykiegyenlítés lesz a feladatom. Ezen a poszton egy 450 millió lakosú európai dimenzióban kell majd gondolkodni, és annak az érdekeit képviselni. Az ember persze a magyar tudatát, magyar szívét oda is viszi magával! EGRES BÉLA Kulturális, gazdasági fellendülés várható Nem lesz könnyű a belépésünket követő tanulóidőszak, de a Heves Megyei Európai Információs Pont (EIP) vezetője, Miszné Mestellér Zsuzsa nem kincstári optimizmusból, hanem a ha­zai tapasztalatok és a nemzetközi szakértők elismerő vélemé­nyére is alapozva állítja: hazánk készen áll és jól felkészült a csatlakozásra. Heves megye- A '90-es évek eleje óta annyi csatlakozási dátum merült föl, maga az egri EJP-iroda is 1999 óta működik. Nem ront a felhőtlen örömön, hogy korábbi és szűkebb körű, azaz a mostaninál némi­képp kedvezőbb felvételi feltételek­kel szántottunk? — Talán akadhat pici keserű szájíz, némi fásultság emiatt. De most örülnünk kell végre, hiszen erre vártunk. Vélhetően a szűkebb körű, a négy legfelkészültebb or­szág, közte hazánk korábbi csat­lakozása kedvezőbb lett volna számunkra, ha nem kellett volna bevárni a többieket, a bővebb tí­zes csoport többi tagját. Ám most már arra kell koncentrálnunk, hogy az új lehetőségeinket jól ki tudjuk használni.- Mire számíthatunk 2004 má­jusától?- Eget-földet megrázó változá­sok nem köszöntenek ránk. Egy­ségesebb és remélhetőleg békében fejlődő és gyarapodó közösség tag­jaként élhetünk majd a kontinen­sen, többféle joggal, európai uni­ós polgárokként. Európa-tantermet avattak a nagyrédei általános iskolában- De az Unióban sem fonják kolbászból a kerítést, a jólét nem jön egyik napról a másikra... — Ez igaz. Ám az is tény, hogy minden szakértő szerint reális az esély a magyar gazdaság fellendü­lésére, erre erőteljes ösztönzést ad a csatlakozásunk. A jobb, ered­ményesebb és hatékonyabb gaz­dasági teljesít­mény már kö­zéptávon meg­mutatkozik, s el­indulhat például a hazai bérek­nek az uniós át­lagszinthez való fölzárkózása. — Azért ez nem olyan túl egyszerű dolog, hiszen a portu­gálok például 198&ban csatlakoztak, és a ko­moly fejlődés ellenére, bár jócskán csökkent, de még mindig van le­maradás az uniós jövedelmi szint­hez képest. Persze az áraknál is ugyanez a helyzet.- Az biztos, hogy számunkra se lesz könnyű a csatlakozás utá­ni időszak, ezek lesznek a tanu­lóévek, amikor mindazokat a ta­pasztalatokat meg kell majd sze­reznünk, akár a saját kárunkon okulva is, amikhez csak tagként tudunk hozzájutni. A vállalko­zóknak vagy a külföldön munkát keresőknek, a tanulni vágyóknak is maguknak kell körülnézniük, aktívan kikutatni a lehe­tőségeket, semmi nem hull az ölükbe. Ezért lesz fontos a felkészült­ség, a tudás, nem utol­sósorban a nyelvtudás, és a nagyobb önállóság, s persze a kulturális ér­tékek szerepe. — Jó, hogy a kultúra szerepét említi, mivel a legutóbbi időszak magyar közbeszéde mint­ha túlságosan is az anyagiak, ki­zárólag csak a pénz körül forgott volna, csak úgy röpködtek a vá­gyott milliárdok. Ha pedig elvétve mégis szóba került a magyar kul­túra, akkor jobbára félelmek fo­galmazódtak meg...- Ezek a félelmek alaptala­nok. Az a tapasztalat ugyanis, hogy a sokszínű Unióban felérté­kelődik a nemzeti kultúra fontos­sága és jelentősége. Nagy igény van erre. Az osztrákok például még osztrákabbak lettek a belépés után. A csatla­kozással mi is jobban rálátunk majd a saját kultúránk értékeire, gazdagságára, arra, hogy mit is kívánunk megőrizni és megmutatni belőle, így közelebb kerülünk hozzá. Te­hát egyértelműen kulturális fel­lendülésre számítok. __________________________________IKOVACS)

Next

/
Thumbnails
Contents