Heves Megyei Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-28 / 99. szám

2004. Április 28., szerda P F 11. OLDAL 3 . A hulladékudvarok sikertelenségéről A környezetvédelem, a szemétter­melés, -lerakás, -feldolgozás a XXI. század legnagyobb gondja, költsé­ge lesz az emberiségnek, nekünk magyaroknak is. Évek óta figyelem ezt az eredménytelen, igen nagy ki­adásokkal, szervezettséggel, mun­kával járó harcot. Nem tartom célravezetőnek, eredményesnek és főleg nem sike­resnek a városokban (Egerben is) az ún. hulladékudvarok nagy költségű, de minimális eredménnyel járó erő­feszítéseit. A magyar ember sosem lesz képes arra - bár jó lenne —, hogy ezekbe az udvarokba hordja a műanyag palackokat, üveget, papírt, elemeket stb. Közös képviselő va­gyok 35 éve, több közgyűlésen is megkérdeztem a lakókat, vitte-e va­laki az utóbbi 5 évben egyszer is ezeket a hulladékokat a közeli ud­varba. Senki. A hulladékokat válo­gatva kell elvinni a legalább 10 laká­sos társasházból. Ezt kellene a váro­sok vezetőinek, a városgondozó cé­geknek megoldaniuk mielőbb Eger­ben is. Elsősorban a szemét 25-30%-át kitevő műanyag palac­kok szelektált elszállítását kell meg­oldani. Nagy gondot jelent évi 10-15 db, többször használható 150-2001- es műanyag zsák kiadása a társashá­zaknak, vagy megoldhatatlan fel­adat műszakilag egy olyan, teherau­tóra szerelt préselőmasina előállítá­sa, amely 1/10-re csökkenti a térfo­gatot és a szállítási költségeket. Eze­ket szervezett szállítással kell megol­dani, mint a kukáknál. Óriási megta­karítás nemcsak a lakóknak, hanem a városnak is. A zsákokat többször lehetne használni stb. Nincs meg­oldva a veszélyes kiselemek gyűjté­se, szállítása sem. Kell egy társas­házba egy 10 1-es kukát telepíteni (kifizetjük), s havonta vagy 2 havon­ta a szállítást megoldani, mert jelen­leg 99%-a a szemétbe kerül. Csak szervezés és hozzáállás kérdése. A város ugye nem akarja, hogy ellepje a szemét? Mi se akarjuk. Nagy L. F. Eger (cím a szerk.-ben) Köszönet a támogatásért Ezúton is szeretnénk megköszön­ni, Gál Tibornak hogy lehetővé tet­te a Plútó Gyermekfoci Sportegye­sület 1994-es születésű gyerme­kekből álló csapatának, hogy részt vegyenek egy igen neves, Pécs vá­rosában megrendezésre kerülő nemzetközi gyermek labdarúgó­teremtornán, mely a Corner- Hungária kupa nevet viselte. Az Ön anyagi támogatása nélkül ez nem biztos, hogy sikerült volna. Az Ön által felajánlott pénzösszeg fedezte a 10 játékos (Gyárfás Ador­ján, Sipos Bence, Farkas Dániel, Kállai Sándor, Lázár Benedek, Lőrincz Bálint, Antal Nándor, Nagy Richard, Kasza Dániel, Csanálosi Patrik) 3 napos pécsi ott- tartózkodását (szállás, étkezés) és az úüköltség jelentős részét is. Örömmel tudok beszámolni Ön­nek az egri gyerekek sikeres sze­repléséről. Sikerült idén a tatabá­nyai első helyezés után másodszor is aranyéremmel hazatérnünk, és ezenfelül Csanálosi Patrik a gólki­rályi címet is hozta magával. Olyan neves csapatokat utasítottak ma­guk mögé, mint például a Vojvodina, s akik ellen a döntőben 2-1-re sikerült győzniük: Szolnok, Eszék, Baja, Orosháza, Pécs, Szek- szárd, Gödöllő stb. Köszönjük szé­pen segítségét és bizalmát. Ez a 3 nap mind a gyermekeknek, mind nekünk, szülőknek maradandó él­ményt nyújtott. Tisztelettel: Siposné B. Nikoletté a szülők nevében Csak így tovább! Bár többször kaptunk meghívót a Heves Megyei Cigány Képviselők Klubja összejöveteleire, őszintén restellem, hogy ennek csak idén febr. 28-án Tiszanánán tettem ele­get. Ott jöttem rá, hogy mennyit veszítettem, de azok a képviselő­társaim is, akik hasonlóan csele­kedtek. Ami mindjárt megfogott, az a dr. Tólh József polgármester úr őszinte megnyilvánulása. Pilla­natokon belül olyan közvetlen és baráti légkört teremtett, amit csak az egyszerű emberek nyelvét értők tudnák. Sok-sok nagyon hasznos és megszívlelendő tanáccsal, útra- valóval látott el valamennyiünket. Németh Lászlóné, a helyi CIKÖ el­nöknő szintén baráti őszinteséggel fogadott minket. Mindketten őszintén, politika- és személyeske­déstől mentes légkört teremtettek. Az elnöknő mindannyiunk részére felajánlotta segítségét a pályázatok elindításához, a további munkánk eredményességéhez. De beszélhe­tünk Farkas Antal OCÖ-alelnök úr mentalitásáról. Nem riadt vissza a személyére szóló legkényesebb kérdések őszinte megválaszolásá­tól sem. Mégpedig úgy, hogy ott személyeskedés, pártoskodás akár egy szó erejéig elhangzott volna. Jenő: ha a klub a továbbiakban is ilyen nyílt és őszinte légkörben működik, akkor a te munkád, csa­ládod türelme nem volt hiábavaló. Minden érintettnek őszinte köszö­netéin. Munkátokhoz további sok sikert kívánok! id. Matusik György apci CIKÖ-képviselő Ha belépünk az Unióba... Ha belépünk az Unióba, megszűn­nek az útszéli szeméthegyek? Húsvéti sétánkon elborzadva ta­pasztaltuk azt a cinikus, nemtörő­döm hanyagságot, ami e téren van. Kedves magyar honfitársaim! Mi vezérel benneteket arra, hogy mindenféle szemetetektől így sza­baduljatok meg? Ausztriában, Olaszországban, Svájcban az út­széli füves területeket is nyírják, gondozzák. S ilyen környezetben kinek jutna eszébe szemetelni? A híres magyarországi utak bot­rányosak. Millió és millió kátyú veszélyezteti a közlekedést. A gya­korlatlan autós hirtelen kormány- mozdulattal igyekszik a kátyút ki­kerülni, s közben karambolozik. Ilyen minősíthetetlen utakat csak Erdélyben, Mikes Kelemen szülő­falujában, Zágonban láttam. S habár nem szeretek politizál­ni, de mégis megkérdezem: miért veszik fel horribilis fizetésüket az erre illetékesek? Magyarázat van, de sajnos nagyon sok tragédia is az utak minősíthetetlenül rossz ál­lapota miatt. Még egy gondolat: az állatok vé­delmében hála Istennek nagyon sok törvény született. És az embe­rek védelmében? Az elesett embe­rek, a hajléktalanok, az idősek, a betegek, az önhibájukon kívül sze­rencsétlenné vált emberek védel­mében hány értelmes törvényt al­kottak a törvényhozóink? Minden társadalomban ki vannak osztva a szerepek. Ki vezet, kit vezetnek. Bennünket a rendszerváltás óta (az orrunknál fogva) vezetnek. Példa erre, hogy egy kormány sem képes tovább működnyi egy cik- lusnyi időn túl. Senki ne gondolja, hogy a multik, a tőkések azért mű­ködtetnek itt gyárakat, üzletköz­pontokat, hogy nekünk magyarok­nak jó legyen. Aki ismeri a tőke lé­lektanát, az tudja, a tőke minden­áron gyarapodni akar. S ha nem jön be az üzlet, kivonul az ország­ból. Attól tartok, hogy amint belé­pünk az Unióba, megsokszorozó­dik a külföldi dömpingáruk kínála­ta, s a magyar termelő tönkremegy. A sok jó mellett ezt is hozhatja ne­künk a belépés. Darab Károly Rózsaszentmárton Másfél millió kilométer után Autóbusz-pilóta volt, vérbeli. Olyasvalaki, akit - mint mondani szokás — az Isten is a volán mögé teremtett. Nem tudom, mikor került az Agria Vo­lánhoz, de húsz évnél is több, hogy a pesti vonal­ra vezényelték. Azóta ismertem és tiszteltem is őt, mint ahogy tisztelem mindazokat, akik olyan biz­tos kézzel fogják a kormánykereket, mint ő tette, maga mögött 80-90, vagy akár 100 utassal is. Fel­vette a buszra várókat a megállókban, hiszen tud­ta, hogy mindenkit hazavárnak. Korrigálta, ha fi­gyelmetlen volt az autós, a szemközt jövő, ráféke­zett, ha hazardíroztak mögötte, s felelőtlenül kezdtek az előzésbe. Tanúja voltam, amikor mí­nusz 15 fokos kemény fagyban szerelni kénysze­rült az úton. Megtehette volna, hogy akadályt je­lent, hogy mentesítést kér, de ő munkásruhát hú­zott a fehér ing, nyakkendő és zakó fölé, s megcsi­nálta, amit megcsinálnia erkölcsi kötelességének érzett önmagára nézve, zseblámpa fénye mellett. És behozott bennünket. Alföldi gyerek volt, de biztonsággal vezetett itt a hegyek közti kanyarok­ban. Másfél millió kilométeres plakettje volt, kitet­te a busz homlokára. Őt helyettesíteni ugrott be a váltótársa évekkel ezelőtt még egy szombati mű­szak során, amikor aztán — útban Budapest felé — balesetet szenvedett Gyöngyös előtt. Életére szó­lóan bántotta érte a lelkiismeret. Az infarktus vég­zett vele. Alig több, mint 49 évesen. Ünnep más­napján állt volna műszakba, hogy míg mások lo- csolkodnak, Pestre vigye az utasokat. Náci fordult vissza Egerből, Tóth Ignác, a másik bélapátfalvi pilóta, hogy megcsinálja a járatot, meg beszállt a ringbe Pásztor Béla, akivel tavaly óta voltak váltó­társak. Szabadnapja lett volna, amit a családjával tölthet az ember, de ha rosszul érzi magát a kollé­gája, mennie kell. Ma nekem, holnap neked. Még be sem indította a 672-es motorját, mikor jött a hír, hogy Józsi, Demencze József, az Agria Volán gépkocsivezetője meghalt. Az ingázók, a rendszeresen Budapestre utazók százai, ezrei gyászolják. Meg a kollégák az Agria Volánnál, és persze a családja. _____________________■ H a kattan a kerékbilincs... Új parkolókra lenne szükség Napok óta rémálmaimból riadok fel, mert azt „látom”, hogy négy kerékbilincset is felszereltek rozo­ga járgányomra, s most se té, se to­va. Az álmok valóban nem hazud­nak, mert a napokban döntött az egri városi önkormányzat a jármű­vek megzabolázásáról. Nagyszerű: nyakunkon a turistaszezon, s ven­dégek áradata fogja ellepni váro­sunkat. Helyi ismeretek híján beté­vedhet a tilosba, és vendégmarasz­taló gyanánt máris kattan a kerék- bilincs. Szép ajándék, mondha­tom. Ebben az eldurvult világban nem lehetséges gesztust gyakorol­ni a polgármesteri hivatal részéről az ide látogatók számára? Hiszem és tapasztalom, hogy nincs akkora rendetlenség ebben a városban, amely drasztikus beavatkozást kí­vánna. Miért kell újabb és újabb büntetéssel sújtani a gépjármű-tu­lajdonosokat? Még mindig nem elegendő az általuk kifizetett terhe­lés összessége? Hadd említsek meg egy epizódot: fürdőzés, lubic­kolás, a család élvezi a termálvíz jótékony hatását, de egri élmé­nyüknek kedvét szegi a járművek­re helyezett „mikuláscsomag”. Lé­nyeges az úr megjegyzése, idé­zem: „... na, ebbe a városba sem jövök többé...”. íme, megtörtént a kiűzetés a városból, a turistapara­dicsomból. Kérem, szíveskedjék megkapaszkodni: férőhely hiánya miatt a jármű fele állhatott a tilos­ban. De a „hiénák” azonnal lecsap­tak a járgányra és tulajdonosára. Bízvást mondhatom: városunkat, ezt a gyönyörű ékszerdobozt nem­csak a magyarok, a külföldiek is örömest keresik fel, látogatják. Kö­vetkezésképpen a kerékbilinccsel történő riogatásnak nincs helye, nincs jelentősége. Különösen ak­kor, ha évente csupán néhány jár­gány tartózkodik a tilosban. Arra kellene inkább törekedni, hogy újabb helyeket kellene felkutatni parkolási céllal. Hadd említsem meg a leendő gyógyszálló terüle­tét, az Aqua Hotel melletti szabad helyet, de néhány jármű befogadá­sára alkalmas lehetne az új uszoda északi oldalán található - mi oknál fogva zárt - terület is. Hallottam: bérlők akadnának, de az önkor­mányzat indokolatlanul magas bérleti díjat kér. A szemlélet a vad­kapitalizmusra jellemző: könyör­telenül beszedni minden forintocs- kát, visszaforgatni semmit sem. A város vezetőiből hiányzik az álta­lam említett gesztus. Nem kételke­dem önkormányzatunk városszé­pítő elképzeléseiben. Dicséret illeti a parkosítás terén eddig elért ered­ményeket. Szökőkútjaink nagy­szerűek és irigylésre méltóak. Mégis úgy látom, hogy — most az alkalmat szeretném megragadni - az új uszoda környékén néhány parkolóórát működtetni kellene, mert így teljes a mű. Bollók István Eger (cím a szerk.-ben) Gondolatok az 1113-as zárkából Ülök a priccsen, s néha eszembe jut Mark Twain, aki azt vallja: „Nem az számít, honnan jössz, ha­nem az, hogy merre tartasz!”. Meg­próbálom hinni, hogy ez így van. Jelen helyzetemben egy olyan közösség tagjává avanzsáltam, melyet civil életem szinte teljes terjedelmében elképzelhetetlen­nek gondoltam. Biztosan tudom, hogy e közeg több személye saját magára nézve szintén ugyanezt vallja. S lám, mégis itt vagyunk, és mérhetetlenül sok szabadidőnk­ben azon tűnődünk, mit keresünk mi itt. De legyünk figyelemmel ar­ra a tényre, hogy mindannyian el­követtünk különféle dolgokat, s ennek az okozata, amiért itt síny­lődünk. Ugyanakkor a törvények nem számolnak egy tagadhatatlan következménnyel, mégpedig az­zal, hogy aki ide egyszer beteszi a lábát, élete során nagy valószínű­séggel még visszatér. Ez az a mo­mentum, ami arra sarkallt, hogy tollat ragadjak. Az itt kínlódó em­berek valóban nagy hányada úgy érzi, létfenntartásuk egyetlen for­mája a bűnözés, de nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni azokat sem, akik életük egy vagy több mozzanata következményé­ül kerültek eme embert és jellemet egyaránt maximálisan próbára te­vő, állítólagosán „nevelő célú” út­ra. Ez az első téveszme. Mindany- nyian tudatában vagyunk: egónk asszimilációja elkerülhetetlen, más szóval, ha túl akarjuk élni a börtönéveket, teljes valónkkal al­kalmazkodnunk kell közvetlen környezetünkhöz. Hamar rájö­vünk, itt érvényesül csak igazán az az elv, mely szerint: ahol több az érzés, több a szenvedés is. Te­hát első lépcsőként ki kell zárni (legalábbis látszólag) az érzésein­ket magunkból, mert hatalmas tá­madófelület áz unalom betegségé­ben küszködő zárkatársainknak, akik pusztán időtöltés gyanánt szívesen tesztelik lelki fájdalom­küszöbünket, s teszik próbára amúgy is labilissá vált idegzetün­ket. Ha ezen „túljutottunk”, jön egy adag agresszivitás, mely elen­gedhetetlen „kelléke” annak, hogy az ember adott körülmények kö­zött érvényesülni tudjon. Ennek már csak amolyan velejárója, hogy kiirtsuk magunkból az együttérzést, szánalmat, összessé­gében véve mindent, amit általá­nosan felebaráti szeretetnek hí­vunk a köztudatban. így éldegé­lünk éveken át egymás (cseppet sem szeretetben és megértésben fürdő) társaságában, s hiába hisz- szük, mi úgy megyünk ki, aho­gyan bejöttünk, a fent leírtak ár­nyékában talán mindenki számá­ra felsejlik, ez lehetetlen! Minden embert megtörnek az itt eltöltött évek, de sebaj, szert teszünk olyan tudásra, melyet egy civil is­kolában sem oktatnak. Elsajátít­juk a zárak kulcs nélkül történő kinyitását, „szakemberek” okíta­nak arról, milyen „magasságokba” juthatunk ezen tapasztalatok bir­tokában olyanokkal szemben, akik nevetséges módon minimál­bérért dolgozzák át életüket, s nyugdíjaskorukra ráeszmélnek, amiért „feláldozták” jóformán egész életüket, azt nem ők, ha­nem mások élvezték, élvezik. Ők azok, akikről soha nem derül ki, miből van a kacsalábon forgó kas­tély, az álomautó, a több tízmilliós betétszámlakönyv, s ha mégis ki­derül, természetesen vérig sértve, könnyedén bizonyítják, „kemény munka” áll mögöttük, s még vélet­lenül sem igazolható a feltevés, más emberek „zsírján” hizlalták felbecsülhetetlen vagyonukat ilyen kövérre. Ezek a tiszteletre méltó emberek soha nem talál­koznak azokkal a körülmények­kel, mellyel egy magamfajta pol­gár, kit nagy szegénysége, netán szenvedélye könnyűszerrel ide juttat. Nem szeretném kérni senki együttérzését, csupán arra kérem az olvasót, ha egyszer találkozik élete folyamán olyan személlyel, aki megjárta ezt az utat, amit én most kezdek el, próbálja félretenni azon ellenérzéseit, ami akaratlanul is kiül arcára abban a pillanatban, ha azt hallja: „börtönviselt”. Találó szó, higgyék el, mindenkit elmond­hatatlanul megvisel ez a formája a bezártságnak, s ahhoz, hogy ezen személy visszailleszkedjen a társa­dalomba, nem éppen elősegítője az a fajta hozzáállás, ami tapasztalha­Köszönet Az egri Ifjúság úti Óvodáért Ala­pítvány megköszöni minden tá­mogatójának, segítőjének az el­ső jótékonysági bálhoz nyújtott segítségét, melyet április 2-án rendeztünk. Az est bevétele 120 ezer Ft. A kuratórium tagjai Fura akció A március 31. és április 10. kö­zötti TESCO-s reklámlapban let­tem figyelmes a BMX gyermek­kerékpárokra meghirdetett akci­óra: az unokámnak szánt biciklit 25 százalékkal olcsóbban, 8890 forintért kínálta az egri áruház. A vásárlásnál kiderült, hogy a megvett, ám szétszedett állapot­ban lévő kerékpárt - ahhoz, hogy a garancia életbe léphessen - el kell vinnem egy szaküzletbe összeszereltetni. Csak az újabb utánajárás után, a szervizben derült ki: az összeszerelés és a garanciális papír lepecsételése további 2500 forintomba kerül. Ha viszont ezt meg akarom spó­rolni, és én magam szerelem össze, akkor elvész a garancia. Furcsállom, hogy erről egy szót sem szóltak a TESCO-ban, arról nem beszélve: egy nem egészen 9000 forintos bicikli pár percig tartó összeszerelése miként ke­rülhet 2500 forintba? Ráadásul így az akciós engedmény is gya­korlatilag elveszett... Név és cím a szerkesztőségben Vidám batyusbál Köszönöm a karácsondi Vadvi­rág nyugdíjasklub vezetőjének, Dörfler Katalinnak és a klub va­lamennyi tagjának, hogy része­sei lehettünk az ápr. 17-i batyus- bálnak a mátrafüredi Bene Egy­let nyugdíjasklubbal közösen. A három klub tagjainak színvona­las műsorát követően az európai uniós kvízvetélkedő igen meg­mozgatta az idősek fantáziáját, majd ezt követően tombola kö­vetkezett. Köszönjük a vendég­látást, a finom falatokat és a sok szeretetet, amellyel nagy örömet szereztek mindenkinek. A nagyfügedi Barátság nyugdíjasklub nevében Bemáth lllésné Meggyógyultam Tavaly novemberben súlyos be­tegség miatt kerültem a mátraházi kórház és szanatórium broncholó- giai osztályára. Ez év áprilisáig többször kezeltek, magas szak­mai, emberi odaadással, eredmé­nyesen, reményt adva további éle­temhez. Külön köszönet dr. Albert István főorvos úrnak, dr. Szabó Gyöngyi főorvos asszonynak és az osztály valamennyi ápolójának, köztük Erzsiké nővérnek, aki kü­lönösen sokat segített. R. L, volt betegük (cím a szerk.-ben) tó szinte minden állampolgárnál. A szeretet és elfogadás alappillére kell hogy legyen minden társada­lomnak, de ennek alkalmazása az életben nem tartozik e nemzet erősségei közé. Azok, akik a bör­tönben megfordulnak, tudják, az a maga módján egy ország az or­szágban, egy társadalom a társada­lomban. Fogadjanak el minket úgy, mint azokat, akik az államhatár túl­oldaláról jöttek hozzánk, s mi min­denben segítettük beilleszkedésü­ket, erőnkön felül dotáltuk letele­pedésüket. Hát legyen a magyar nép vendégszerető, s e nemzet megtévedt fiait is fogadjuk oly sze­retettel, mint más nemzetek fiait. Segítsük talpraállásukat, s bizo­nyítsuk be nekik, mi nem képmu­tatásból mondogatjuk a templom­ban: „mi is megbocsátunk az elle­nünk vétkezőknek”. Tegyünk is ekképp, hisz: „nem az számít, hon­nan jössz, hanem az, hogy merre tartasz”. A „BKV-s Tamás" _ . . (névjsxím a szerk.-ben).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents