Heves Megyei Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
2004-04-24 / 96. szám
10. OLDAL H O R i Z O N T 2004. Április 24., szombat | A svédek kissé szkeptikusak, ugyanakkor reálisan látják azokat az előnyöket és esetleges nehézségeket, amelyek Magyarországra várnak az uniós csatlakozást követően. Minderről saját tapasztalataik birtokában vallanak magyar testvérmegyéjük lakóinak, a Hevesben élő embereknek. Helyszíni riportunkban az ön- kormányzatok, a helyi egyetem és a svéd sajtó képviselői beszélnek őszintén ezekről a kérdésekről, de megszólal egy mezőgazdasági vállalkozó is, aki nyilván saját szemszögéből értékeli az Unió szerepét. Heves megyei újságírók a napokban nem egészen két napot töltöttek északi testvérmegyénkben, Vämlandban, és székhelyén, Karlstadban, ahol a fentieken túl alkalmuk nyílt megismerkedni a híresen embercentrikus szociális modell működésével. Dizájn és hóágyúgyár A festői szépségű megye tizenhat településének egyike a 13 ezer 600 lakosú Sünné, ahol Peter Karlsson, a polgármesteri hivatal vezetője (aki nem választott politikus) vázolta fel a település működését. Számunkra talán az a legnagyobb újdonság, hogy a polgárok gyakorlatilag csak helyben adóznak, és csupán a nagyon gazdagok fizetnek a központi büdzsébe vagyonadót. Aki átlagos jövedelemmel rendelkezik, az 22 százalék helyi, valamint 10 százalék egészségügyi adót fizet, és ez a 32 százalék (ami azért jelentős elvonás) a településen marad. Az összeg 80 százaléka szociális és oktatási költségeket fedez, s a költségvetésről természetesen saját maguk döntenek. Az uniós támogatásokat firtató kérdésünkre konkrét példát mondott a közigazgatási szakember. Felerészt saját erőből, felerészt EU-támogatásból sikerült felépíteniük egy nagyon korszerű dizájn- központot, amelyben egy iskola is helyet kapott, de amúgy a létesítmény gazdasági egységként is funkcionál, és a környező cégeknek is dolgozik, köztük a világhírű Tetrapack papír- és csomagolóüzem helyi egysége számára is teljesít megrendeléseket. Ez az Unióval közösen megvalósult projekt mintegy 500 embernek ad munkát a környéken. A másik fontos bevételi forrás a turizmus: a település környékén 1200 szállodai ágyat kínálnak gyógy- és egyéb hotelek, s fontos szerepe van a gép- és papírgyártásnak, valamint itt található az a hóágyúgyár, amelynek termékei a síelést hivatottak segíteni az „ín- ségesebb” időkben. A tizenhat helyi önkormányzat közös régiós szervezete egyébként szorosan együttműködik a feladatok (üzleti élet, informatika, képzés, betegellátás, környezet- védelem) végrehajtásában, és sokat tesz a régió fejlődéséért, az új munkalehetőségek megteremtésében. Thorbjöm Svárd - a Region Värmland képviseletében - elmondta: pénzt csakis közös fellépéssel lehet az EU-tól szerezni, ezért is van szükség az együttműködésre, a célok kidolgozására, mégpedig 15-20 éves távlatban. Svéd paraszt Volvóval A svéd paraszt hatalmas Volvóval érkezik és kifogástalan az angoltudása. Ola Persson a környék ismert mezőgazdasági vállalkozója - terveink szerint őt közelebbről is megismerhetik olvasóink egy későbbi lapszámunkban -, akit mind az itt lakók, mind pedig az önkormányzat szakemberei is jól ismernek. Nyilván az sem véletlen, hogyacsaüako- zásra váró Magyarországról érkezett újságírókat, akik ráadásul a testvérmegyéből jöttek, pont ő fogadja, illetve kalauzolja saját birtokán. Valószínű, hogy az átlagosnál képzettebb, széles látókörű gazdálkodóról van szó, aki társainál némileg több információval rendelkezik az Európai Unió és a mezőgazdaság kérdésköréről. Mindezt Óla Persson egy pillanatig sem tagadja, mert beszélgetésünk elején leszögezi: ő maga valamelyest kedvezőbb véleménnyel van az Unióról, mint több svéd kollégája, tehát az ő mondandójából nem lehet reprezentatív értékelést leszűrni. Az, hogy egészen pontosan mire vagyunk kíváncsiak, szinte magától értetődik: a csatlakozás küszöbén álló Magyarországon talán a mezőgazdasággal foglalkozók körében a legnagyobb a félelem és a bizonytalanság. A hazai termelők ugyanis tartanak a nyitástól, az erős konkurenciától, mondván, unióbeli versenytársaik sokkal fejlettebbek náluk. A probléma nem ismeretlen a svéd vállalkozó előtt, ám véleménye szerint a helyzet egyáltalán nem reménytelen a magyarok számára. Ennek alátámasztására elmondja, hogy szerinte az olcsó munkaerő, s így az alacsony árú termékek versenyképesek lehetnek az Unióban, s ez a tényező, valamint a kedvező földrajzi adottságok birtokában inkább a nyugati kollégáknak kell tartaniuk az olcsó és jó minőségű magyar mezőgazdasági termékek beözönlésétől, még akkor is, ha a gazdaságok fejlettsége és gépesítése ma még alacsonyabb szinten van az új tagok esetében. Végül az Unió megítélése kapcsán azt is elmondja, hogy ez a viszony generációs kérdésként is felfogható: az idősebb gazdák tartanak a sok adminisztrációtól és papírmunkától, amivel az EU együtt jár, ám a fiatalabbak számára ez már nem lesz annyira elrettentő, s utóbbiak inkább a lehetőséget látják majd meg az új helyzetben. Emberi méltóság Mint ismeretes, megyénkben annak idején nagy vihart váltott ki az úgynevezett családias gyermek- otthonok kialakítása, melyektől főként a környéken élők tartottak, mondván: az intézetekből odaköltözött állami gondozott gyerekek veszélyt jelentenek a településen, és ezért „nemkívánatosak”. Ilyen ellenérzéseket ők is tapasztaltak az első időkben, mondja a szellemi fogyatékosok hammarö-i otthonának vezetője, Sonja Bergman. Ám a félelmek azonnal megszűntek, amikor Karlstad főtere ezek az emberek odaköltöztek, és a szomszédok megismerték őket. Nos, ezen a helyen öt fogyatékos (nagyrészt autista) él öt önálló, 48 négyzetméteres lakásban, termépolitikája között. Megtudtuk, hogy a segélyek összege nem csökkent, de például az öregotthonokra kevesebb pénz jut, amúgy pedig a prioritásokról a helyi önkormányCsak egy üvegfal. Valóban nyitott társadalom szetesen állandó felügyelettel. A személyzet létszáma egyébként 11 fő, ők felváltva vigyáznak a gondozottakra, s éjszakára sem hagyják őket egyedül. Napközben foglalkozásokon vesznek részt, a ház körül dolgoznak, segítenek a főzésben, gyakran sétálnak, illetve kirándulnak. Svédországban csaknem húsz éve vetődött fel az ötlet, hogy az ilyen jellegű központi intézményeket felszámolják (a mozgássérültek vagy a problémás gyerekek esetében is), és kisebb csoportokban, emberibb körülmények könemritkán 17 szellemi fogya- BBHIIJSliaBI tékos élt egy teremben, állandó feszültségben, úgy, hogy állandóan gyógyszerekkel nyugtatták őket. Most erre nincs szükség. Az otthonokat egyébként a helyi adókból tartják fenn, és ezt természetesnek veszi mindenki: a rendszer lényegéhez tartozik ugyanis, hogy a pénzt annak kell adni, akinek szüksége van rá. Alkalmunk volt találkozni Thomas Larsson szociális igazgatóval, aki az országban működő 21 szociális és egészségügyi önkormányzat (ez tehát nem közigazgatási szerv) värmlandi területét felügyeli, illetve ellenőrzi a törvény végrehajtását. Tőle azt kérdeztük, hogy müyen szigorítások érték - Európa más jóléti államaihoz hasonlóan - ezt a területet, valamint, hogy mi a lényegi különbség a svéd bal-, illetve jobboldal szociálzatok döntenek. A két párt között a célok tekintetében nincs különbség, ám míg a szociáldemokraták az adókból teremtenék elő a pénzt, addig a konzervatívok inkább a biztosítások rendszerével fedeznék a költségeket. Cég fizeti a professzort A karlstadi egyetem külső kapcsolatokért felelős vezetője, Theo Árnál először az intézmény ultramodern könyvtárát mutatja be, mellesleg azért is, mert irodája, amelyet csak egy üvegfal választ el a diákoktól, a könyvtárterem egyik szegletében található. Úgyhogy a vezetés és a tanulóifjúság látja egymás mozdulatait. A rengeteg, számunkra új információ közül a legérdekesebb talán az, hogy a nagy helyi cégek miképpen működnek együtt az egyetemmel. Például egy csomagolással foglalkozó vállalat egy profesz- szor fizetésének a felét állja, mert az oktató számukra is felhasználható kutatásokat végez. A kapcsolat kölcsönös: az intézmény dizájnereket, grafikusokat képez, a gyár pedig támogatja laboratóriumok felépítését az egyetemen. További komoly anyagi segítséget jelentenek az uniós források, jelenleg több mint száz EU-s projekt fut náluk. Különösen fontosnak tartják a közeli oslói egyetemmel kiépített kapcsolatukat, mivel városuk nagyjából egyenlő távolságra fekszik Stockholmtól és Koppenhágától, s mindez számos lehetőséget kínál, például a diákok fogadásának, illetve küldésének lehetőségét a különböző partner-egyetemekre. Megyei lap: a helyi erő Värmland megye legnagyobb napilapja a Nya VeműandsTidningen (NWT). Az arcok ismerősek, több kolléga járt már Hevesben, a minket fogadó RolfMatthies lapszerkesztő és Mats Dahlberg kulturális szerkesztő is ismeri országunkat és megyénket. A lap elődje 1836-ban alakult, s 1900 óta van a mostani tulajdonos család kezében. Napjainkban 60 ezer példányt nyomnak, de további kisebb helyi kiadványaikkal napi 120 ezer újságot állítanak elő (saját) nyomdájukban. A szerkesztőségben azonban ezúttal felborul a szokásos sorrend, nem csupán mi érdeklődünk, hanem egymást kérdezzük. A svédek főleg arra kíváncsiak, milyen a hangulat nálunk a belépés előtt, s amikor a sokakban felvetődő kétségek is szóba kerülnek, elmondják: szerintük is verseny- képes lesz a magyar mezőgazdasági termékek nagy része, és inkább az ő gazdáiknak kell tartaniuk az olcsó árutól. Persze lesz, aki tönkremegy, ez így történt náluk is, de ezt - legalábbis ők - természetesnek tartják, mert olyan sehol sincs, hogy mindenki nyertes. Az általunk felvetett, a svéd közvéleményben tapasztalható, Unióval kapcsolatos szkepticizmus okaként a kollégák azt említik, hogy az embereknek inkább az euró bevezetésével és egyes gazdasági döntésekkel van bajuk. Az Európai Unió, mint a szolidaritás és a béke intézménye, továbbra is népszerűségnek örvend Svédországban. HAVAS ANDRÁS Az otthon egyik lakója
