Heves Megyei Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-21 / 93. szám

2004. Április 21., szerda P F 2 3 . 11. OLDAL Mi lesz a szemészettel? Nemcsak gyógyított... Levelezőink figyelmébe Az egri Markhot Ferenc Kór­ház szemészeti osztályán az ápolók és az orvosok lelkiisme­retesen dolgoznak, itt az átlag­tól magasabb színvonalú beteg- ellátás folyik. Ha az országban mindenütt így dolgoznának, nem lenne probléma az egész­ségügyben. Búzás lmréné Eger * 1989-ben kerültem először a szemészeti osztályra, azóta rendszeresen visszajárok, ill. tartjuk a kapcsolatot. Most nagy­szerű orvos- és ápológárda végzi lelkiismeretesen a munkáját. Teljesen érthetetlen számunkra, hogy ami jól működik, azt miért kell lerombolni? Kérem a veze­tést, hogy hagyják a helyén az osztály dolgozóit a betegek ér­dekében. Joó Andrásáé Eger •k A kimagaslóan humánus, szakszerű munkáért a szemésze­ti osztályt a kórház vezetésének dicséretben kellene részesítenie. Néhány napot töltöttem az osztá­lyon, és megállapítottam, hogy itt átlag feletti, magas színvonalú betegellátás folyik. Boros Albertné Nagyvisnyó gyógyítómúlt áll mögötte, aki egészségesen nevel egészségre. Már pihenhetne akár, de neki a munka, a gyógyítás úgy kell, mint a betevő falat. Kenyere javát meget­te — írja, de számunkra olyan, mint volt tíz, húsz, harminc éve. Örök fi­atal. Az Ő szíve sose fáj. Tekinteté­ből sugárzik a szeretet. Verseit is nekünk írta, „csak úgy kedvtelésül, ki szeretlek Titeket”. Miről szól a kötet? Egy élet epizódjairól, az élet- útról, a gyermekszületésről, az anyáról, az esküvőről, a kará­csonyról, az iskolai emlékekről, az egészséges életre nevelésről, a ba­rátokról, a név- és születésnapok­ról, a munkahelyek emlékeiről... azokról, akik már csak emlékeink­ben élnek. Kinek szánja verskötet­ét dr. Papp Kálmán? Mindenkinek, aki értő olvasó, akinek boldog éle­tet kíván, minden jót, de legfőkép­pen egészséget. Köszönet érte! Mi ugyanazt kívánjuk Neki és gratulá­lunk a kortalan költőnek. Nagy Andor Zárkagondolatok a stresszoldásról Megközelítés kérdése, ki mit tart fontosnak, illetve tanulságosnak. Nekem életem hajnalán azt a megszívlelendő tanácsot adták a már tapasztaltak, hogy „okos ember más kárán tanul”. Miért van az, hogy én okos embernek tartottam magam, ebből kifolyólag azt hittem, engem nem érhet meglepetés. És mégis! De kezdjük az elején. 18 éves koromig minden a társadalmi normák szerint zajlott. Volt azonban egy bökkenő, mégpedig az, hogy az alkohollal nem tudtam oly szoros barátsá­got kötni, mint ahogy azt a velem egykorúak játszi könnyedséggel megtették. Most sokan, akik nap mint nap elszenvedik környezetük alkoholizálásá­nak kínjait, nem beszélve azokról, akik már-már „szerelemben” élnek eme alattomos nedűvel, fel­sóhajthatnak: mekkora szerencséje van e fiatalem­bernek. De ez csak a látszat. Egyszerűen gondoljuk végig a sokak által ismert folyamatot, ami ekkép­pen fest: munka, netán közben egy-két „gyorsító”, persze csak hogy jobban menjen a robot, a műszak végén pedig a jól megérdemelt szórakozás, értelemszerűen búfelejtő társaságban. Mondanom sem kell, én kimaradtam ezen munkahelyi idillből, ami maga után vonta a kimondottan kiközösítést. Egyik napról a másikra észrevettem, már olyanok is „szurkálnak”, akikkel egyébként nincs is munkakapcsolatom. Egyik munkahelyet követte a másik, s nem értettem, nem érthettem, miért vagyok én mindenhol fekete bárány. Aztán megtört a jég. Újdonsült álláshelyem egyik szimpatikus dolgozója egy fura küllemű sodort cigarettával kínált, s biztosított róla, ettől, hacsak ideig-óráig is, de megfeledkezem halmozottan hátrányosnak hitt helyzetemről. Nagyon meglepődtem. Úrrá lett raj­tam egy olyan megfoghatatlan és leírhatatlan nyu­galom, melyre innentől kezdve úgy vágytam, mint vándor a sivatagban egy kulacs tiszta vízre. Ott találtam magam egy olyan közösségben, ahol munka után megszűnt a főnök, nem volt beosztott,, sem alárendelt, mindannyian egyenértékű pol­gárok voltunk, s közösen szívtuk a „békepipát”, amiről talán már csak a laikusok nem tudják, hogy füves cigarettáról van szó. Szóval így kezdődött. A folytatás? A drogok elsősorban a gátlásokat oldják, már-már egészségtelen mértékben. A kollektíván kívül előkerült a „jó barát” a magánélet­ben, s anélkül, hogy szemet szúrt volna, már olyan­nyira átszőtte mindennapjaimat, hogy többet költöttem „anyagra”, mint élelmiszerre. Ha valame­ly okból kifolyólag nem jutottam hozzá, kiegyensú­lyozatlan, mind hangulatilag, mind érzelmileg labilis lettem, ok nélkül hol sírtam, hol nevettem, az agresszív kirohanásaimról már nem is beszélve. Gondolom, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy ezen anyag állandó biztosítása életcélommá lépett elő, ez motiválta minden pénzszerzésemet, mely egyre inkább sértette azt a társadalmi etikát, melynek léte biztosítja az átlag állampolgárt javai védelméről, s melynek hiánya bizony anarchiához, a meglévő társadalmi rend összeomlásához vezetne. A végeredmény? Hosszú idő, amit annak keserves tudatában tölthetek, hogy nem tanultam belőle: az „okos ember más kárán tanul”. Már csak egy kérdés. Miért érzem azt, hogy ebben a tár­sadalomban megszámlálhatatlanul sok ember nyúl olyan szerekhez, melyek oldani képesek a néha elviselhetetlennek tűnő stresszhelyzeteket, itt most kinek a kárán tanuljak? A „BKV-s Tamás” (név és rím a szerkőben) A szent feszület valamennyiünké Válasz az „Érdekek sérülnek a kór­házban” című cikkre: Valótlan az az állítás, hogy pl. a szemészeti osztá­lyon heti 3-4 műtétet végeznének. Én ott feküdtem az osztályon, a leg­modernebb szürkehályog-műtéti technikával operáltak meg. Heti há­rom műtétes napon 3x9 szürkehá- lyog-műtét zajlott, emellett sok ki­sebb operáció is történt a másik két napon. Igen elégedettek vagyunk betegtársaimmal együtt a szemé­szeti osztály működésével, ami a kórházban egy kis „európai sziget”. Úgy a tisztaság, a rend, mint a ma­gas szintű szakmai munka, de a be­tegekre való lelki odafigyelés is pél­damutató. Tiltakozunk a félretájé­koztatás miatt és a szemészeti osz­tály elsorvasztása ellen. Azt hallot­tuk, hogy kevesebb ággyal, másho­vá kell költözniük, a gégészeti osz­tállyal közös folyosóra. Reméljük, hogy a kórház egyik legjobb hírű osztályának ellehetetlenítésében a megye vezetése nem fog segédkez­ni. Ezzel így nem „bizonyos érde­kek” fognak sérülni, hanem Eger és környéke betegeinek korszerű sze­mészeti ellátása sérül helyrehozha­tatlanul. Bízunk a megyei vezetés objektív, helyes döntésében. Balog János Füzesabony, Kárpát u. A barátai mindig is tudtuk, hogy benne, a test és lélek gyógyítójá­ban, költő is lakozik. A szíve legmé­lyén született csodálatos gondolata­it fogalmazta meg szeretetteljes verssorokban, és alkotott hozzájuk rímeket, majd a tőle megszokott mosolygós orcával adta elő szeret­tei, ill. a népes baráti koszorú legna­gyobb örömére. A saját költemé­nyeit előadó köszöntő ebben az év­ben meglepetéssel szolgált, mivel Őt köszöntöttük, a 70 éves dr. Papp Kálmánt, az örök fiatalt, Párád és környéke gyermekgyógyászát, "Eger város egykori egészségügyi osztályvezetőjét, a megyei rendőr­kapitányság gyógyító orvosát. 0 most is készült, mint mindig, ha találkoztunk. Verset mondott, de ez alkalommal a saját kötetéből, amely most került ki az Egri Nyomdából sok-sok példányban, 240 oldalon. Mit mondhat az em­ber 70 évesen? — idézem dr. Papp Kálmán erre az alkalomra írt versé­nek címét. Nagyon sokat. 45 éves Az utóbbi időben ismét gyakran ka­punk észrevételeket, olvasói levele­ket. Felhívjuk levelezőink figyel­mét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fo­galmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rö­vidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy út 7. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ______________■ A lulírott Lakatos Károly nyílt sére­lemmel fordulok Farkas Antal, az Országos Cigány Önkormányzat alelnöke ellen, a helyi újság (He­ves Megyei Hírlap) rovatában tett nyilatkozatában a II. János Pál pá­pa által megáldott romakereszt ügyében. Farkas Antal - aki még azt a fá­radságot sem vette, hogy II. János Pál pápa színe előtt tiszteletét leró­ja - olyan -kijelentéseket tesz az ominózus cMben, amelyből az újságot olvasók azt a következteté­seket vonhatják le, hogy a feszület prezentálása Heves megyében ki­zárólagossággal, egyedül az ő ér­deme lenne. A történet azonban nem ilyen egyszerű. Farkas Antal ugyanis nem volt senki által felha­talmazva, feljogosítva, hogy az ügyben bármilyen lépéseket te­gyen, mégpedig az alábbiak miatt: a szent kereszt Magyarországra történő visszaérkezésekor ponto­san meg lettek határozva azok a személyek, akik a feszület adott te­rületen való tartózkodásáért, pre­zentálásáért felelősek. Kövesi Vil­mos, a Független Cigány Kerék­asztal elnöke Heves megyében sze­mélyemet, Lakatos Károlyt bízta meg ezzel a számomra is megtisz­telő feladattal. Ettől az időponttól fogva tehát én lettem kijelölve arra a feladatkörre, hogy Heves megyé­ben a fentebb leírt szerepkört be- töltsem. Azonban, amint az az új­ságcikkben is olvasható, Farkas Antal önhatalmúlag kezébe vette ezt a feladatot, kizárva és megaka­dályozva engem a munkám teljesí­tésében. Ezután pedig, mint aid jól végezte dolgát, magát majdhogy­nem teljesen előtérbe helyezve nyi­latkozik az újságíróknak, hogy ő milyen fontosnak érzi ennek a fel­adatnak a teljesítését. Ezért is vagyok teljesen, és azt hiszem, joggal felháborodva, hogy milyen jogon avatkozik bele egy ember - jelen esetünkben Far­kas Antal - egy olyan dologba, amelyhez igazán semmi köze nin­csen, mivel senkitől sem'kapta feladatként, hogy ő a kereszt He­ves megyében történő bemutatá­sába beavatkozzon. Másfelől pe­dig ez a szent feszület nem Farkas Antal tulajdona, amellyel mások véleményének meghallgatása nél­kül önhatalmúlag és kizárólago­san rendelkezhet, hanem az egész magyarországi cigányság­nak egyfajta szent ereklyéje, szimbóluma. Ám az illető úr ezt nem tartja szem előtt. Ebből az esetből is egyre in­kább úgy tűnik, hogy Farkas úr sajnos a saját egyéni érdekeit he­lyezi előtérbe, nem törődve azzal, hogy ezáltal mások munkáját, fel­adatát tiporja sárba, és úgy látszik, hogy egyáltalán nem tűnik fel szá­mára, hogy az ilyen lépésekkel ne­gatív árnyékot vet a magyarorszá­gi cigányságra. Lakatos Károly Iható csapvíz helyett drága forrásvizet? A Heves Megyei Hírlap 2004. áp­rilis 9-i számában a Szent Jó- zsef-víz: palackozzák? című cikkre szeretnék reagálni. Úgy vélem, nem vagyok egyedül Egerben, akik már nem a csap­ból isszuk a vizet, hanem a víz­műtől hordtuk el és hordjuk el most a „Szent József-forrás” vi­zét. Pedig állampolgári jogon is rendes, iható csapvizet kellene kapnunk, hiszen azt rendesen megfizetjük. Én még emlék­szem, mikor gyermekkoromban a Bródy Sándor utcában laktam a belvárosban, ott tényleg iható volt a víz. Most a Hadnagy utcá­ban lakom, és undorító, agyon­klórozott, büdös, langymeleg vi­zet kapunk. Eddig nem tettem szóvá az ivóvizet, mert el tudtunk menni a vízműhöz, most a „Szent Jó- zsef-forráshoz” vizet vételezni. Amint hallom, a város vezetése nem azon gondolkozik, hogy ezen változtasson, hanem hogy ebből is hogy csinálhasson pénzt. Vagyis a forrás vizét pén­zért árulnák. Nekünk? Azoknak a lakosoknak, akiknek ihatatlan a vizük, és a bolti palackozott vi­zet nem bírják megfizetni? Miért van az, hogy a belváros kapja a rosszabb vizet, a külváros a jó, iható tárkányit? Pedig a belváro­siak is ugyanazt a pénzt fizetik érte, mint a külvárosiak. Termé­szetes, hogy a kórház is ezt a rossz, belvárosi csapvizet kapja, hiszen aki már beteg és emész­tőrendszeri betegsége van, már betegebb úgyse lesz tőle. Legfel­jebb javul. Hogy hány liter teát kell főzniük és ez mi pénzbe ke­rül a kórháznak, hát erre csak ők tudnának válaszolni. Gyakran fordul elő, hogy mi­közben szorgalmasan töltöget­jük palackjainkat a Szent Jó- zsef-forrásnál, külföldiek és ide látogató turisták gyakran meg­kérdezik, hogy mire jó ez a víz, és mi az összetétele, gyakran keresve a táblát, amely mindezt elmagyarázná. Hiába keresik, és az ott levőktől is hiába remé­lik a választ. Mi sem tudjuk. Pe­dig jó lenne tudni. Hiszen a pletyka azt tartja, hogy azért nem merik ismertetni a forrás­víz összetételét, mivel az rado- nos. És ki ne tudná, hogy Eger­ben sok a rákos beteg. Jó volna, ha ezzel a témával kapcsolato­san nyilatkozna egy hozzáértő szakember. A mendemondákat, pletykákat az emberek tudat­lansága, bizonytalansága hozza létre, valamely kérdésnek nem ismertsége alapján, amit felvilá­gosítással helyre lehet hozni. Nem jobb lenne ez mindannyi­unk számára? A forrás vizét pe­dig csak akkor palackozzák pénzért a város lakosságának, ha helyette iható vezetékes csapvizet biztosítanak. M. P. (név és cím a szerk.-ben) Válaszlevél Lakatos Károly Az Országos Cigány Önkormányzat határozata alap­ján a II. János Pál pápa által megáldott kereszt szent ereklyeként a megyékben történő bemutatása név szerint meghatározott volt. A döntés értelmében Heves megyében személye­met tették felelőssé, ami át nem ruházható. Az igaz­ságérzetem azt diktálta, hogy a megyében dolgozó roma szervezeteknek kell közösen dönteniük a ke­reszt útjáról. Ezért 2004. március 25-én egy Gyön­gyösön tartandó megbeszélésre összehívtam a szer­vezetek vezetőit, közte Lakatos Károly urat is, aki „Nyílt sérelem” című levelére más elfoglaltságra hivatkozva nem fogadta el a meg­hívást. A tanácskozáson elvi megállapodás született közöttünk a kereszt bemutatásainak helyszíneiről. Ezek után vezetőtársaim jelenlétében adtunk tájé­koztatást a sajtó részére. Ezért a személyemet érintő rágalmakat visszautasítom! Egy idézettel zárom so­raimat: „A szeretet akkor szárnyal szabadon, ha nem terheljük meg kívánságunkkal. Nézz a nagy egészre, a szeretet mindig ott van benne!”. Farkas Antal Országos Cigány Önkormányzat alelnöke Képviselőink már tőkésekké váltak J .................k a M ANPOWER munkaerő-szervezési Kft. megbízója számára keres Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe fürdóvezetőt. Az ideális pályázó felsőfokú műszaki végzettséggel, angol tárgyalóképes nyelvtudással és 3 éves vezetői tapasztalattal rendelkezik. Német nyelvtudás előny. További ajánlatainkat tekintse meg az interneten vagy keresse fel irodánkat. MANPOWER Munkaerő-szervezési Kft. g 3525 Miskolc Szentpáli utca 13. 1 Tel.:(465508-322, (46)508-323 S tamas.gal@manpower.hu , -- L www.manpower.hu J A néhány évvel ezelőtt tett képvise­lői vagyonbevallás szerint a legtöbb honatya szegény volt, mint a temp­lom egere. Ugyanis azt vallották, hogy a lakás, a gépkocsi, a mező- gazdasági ingatlan és a csekélyke megtakarítás a feleség tulajdonát képezi. Következésképpen megbíz­tunk 386 olyan képviselőben, akik a szegénységből emelkedtek ki, és si­keres házasságkötés révén gazdag­nak mondható családokba nősültek be. Megtakarításaik készpénzben, kincstárjegyekben, részvényekben, különféle társasági betétekben, no meg a tiszteletdíjakban megjelenít­ve több tízmillió forintocskára, valu­tára és devizára rúg. Nem értem, hogyan válhatott néhány év eltelté­vel egy csóró emberke milliomossá ebben az igencsak elszegényedett országban. Úgy, hogy a korrupció hazájában a „felsőbbrendűek” osz­togatnak egymás között, s adott esetben még mentelmi jogban is ré­szesülnek. S nincs vége a mohóság­gal átitatott szerzési folyamatnak, mert - olvasom - a tervek szerint 5000 eurós fizetésre számíthatnak a magyar európai parlamenti képvise­lők. Egy euró 250 Ft körül mozog. No kommend Hát ezért is a nagy to­lakodás és a csinnadratta a most fo­lyó választási előkészületek idősza­kában. A kiemelkedően magas havi fizetségért illendőképpen meg kell dolgozni, különösen a kapitaliz­musban. Említsünk meg néhány példát a fáradságos és eredményes­nek tűnő honatyai ténykedésekről: a települések, s különösen a magyar határ telítve hulladékok halmazá­val. A lakosságot képtelenek a sze­lektív hulladékgyűjtésre megtaníta­ni. Gyanítom: az EU-ban ezt a ma­gas fokú trehányságot büntetni fog­ják. A hontalanok „letelepítése” a fővárosban, különösen a pályaud­varokon, az aluljárókban és más frekventált helyeken - vélelmezem - honatyáink hallgatólagos bele­egyezésével találkozhatott. A lát­vány siralmas, sajnálatos, szégyen­letes, sőt félelmetes is. Több száz képviselő közül senkinek nem ju­tott eszébe a hontalanokról történő gondoskodás? A magyar mágnások a mind nagyobb profitszerzés érde­kében munkások százait csapják ki üzemükből az utcára, s hontalanok­ká is válhatnak, eltartásukat fizes­sék meg a gazdagok, mert számos nyugati államban ez így működik. Olybá tűnik: a területileg ületékes képviselőknek nincs tudomásuk ar­ról - vagy nagy elfoglaltságukban nem is érdekli őket -, hogy embe­rekre veszélyes vadakat, hüllőket, pókokat és rovarokat tenyésztenek, szaporítanak számos családban, en­gedéllyel vagy anélkül. A csúszómá­szók egyik faja, a kígyók már meg­jelentek fővárosunk utcáin, az ille­gális hulladéklerakókban, de feltű­nőbb, hogy az egyik nagy bevásárló üzletház mellékhelyiségében is szi­szegett már hüllő... Kérdezem: hon­atyáink élvezik ezt a fajta állattar­tást? Bizonyára nem. Kezdemé­nyezzék az engedélyek visszavoná­sát, a veszélyes vadakat pedig az ál­latkertbe kell szállíttatni, más meg­oldás nincs. Néhány gondolatot a mezőgazdaság siralmas helyzeté­ről: mindhárom kormány - a rend­szerváltozást követő időszakról te­szek említést - és kisegítő csapata, a képviselők felelősek mezőgazdasá­gunk folyamatos, a mai napig törté­nő szétveréséért. Egyesek végső el­keseredésükben a magyar mező- gazdaságot az amerikai Indiana ál­lam gazdaságával hasonlítják össze. A blőd kijelentést azzal tetézik, hogy Indiana államban csak 25 ezer a mezőgazdasági munkás, nálunk 500 ezren szeretnének a föld termé­séből megélni, gazdálkodni. Indiana magas fennsíkú állam, s meghatározó a kőolaj és szén ter­melése, mezőgazdasága másodla­gos. Hazánk földrajzi adottsága kö­vetkeztében mindig mezőgazdasági ország volt. Sorsát az EU parlament­jére bízzák - legalábbis a törekvések ebbe az irányba mutatnak. Ellehe­tetleníteni 500 ezer ember földmű­velési vágyát, s a „hozzáértők” gyö­nyörködni fognak a magyar ugar, az égig nyúló gizgazos táj fölött. Nem kell itt dolgozni, csak a pénzt ügye­sen forgatni, mert megteremtődött a bankár- és a pénzvilág. Bollók István Eger (rím a szerk.-ben)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents