Heves Megyei Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-19 / 91. szám

I 2004. ÁPRIUS 19., HÉTFŐ 7. OLDAL MOZ A I K Hol máshol is kezdődhetett volna ez a látomás, mint a mediterrán tenger egyik kies szigetén, Mál­tán, még 1998-ban...- Félelmetesen meleg este volt. Hatalmas tömeg a tengerparton. Kí­váncsiságtól hajtva odafurakodtunk mi is - idézi a pillanatot, ami megha­tározójává vált életének. - Egy fiatal srác fehér papírra szebbnél szebb képeket varázsolt akril spray-vel. Pillanatok alatt elkészült egy-egy mű, mind másfajta hangulatot köz­vetítve, a közönség pedig csak ámult. Ezt követően egy héten át minden este kimentem. Korábban soha nem festettem, ám az élmény nyomán azonnal bizonyossá vált, hogy ezt én is szeretném kipróbálni. Azóta több tucat festmény ke­rült ki a keze alól. Néhányat a bará­tainak ajándékozott, de a legkedve­sebbektől nem szívesen válna meg. Utóbbiak egy részét legutóbb az Ady Endre Könyvtár látogatói is megcsodálhatták. A megnyitón résztvevők emellett - Dunai Tamás és Jávori Ferenc tolmácsolásában - megismerkedhettek Rita kifejezés- módjának verbális változatával is, mintegy kiegészítendő, vagy talán tovább árnyalandó a látványt, amely peep show-ként tárja a szemlélő elé az alkotó lelkét. Mielőtt bárki megbotránkozna: a szexuális vonulat nem véletlen, a versek - vagy ahogy Rita nevezi: ömlények - jelentős részében tet­ten érhető a testi és az emocionális érzékiség. Noha megpróbál vitat­kozni az állítással, végül csak elis­meri: eléggé impulzív alkat ahhoz, Robotkay Rita szavakkal és képekkel keresi a helyét a vi­lágban. Nem versek ezek - vallja első könyvének a lírára vonatkozó ajánlásában ha­nem érzések. Önfeljegyzés. A hatvani gyökerű, kötődését mind a mai napig őrizve ápo­ló lány nem vágyik költői ba­bérokra, csupán fantáziái, s közreadja élményeit. A képe­ket - víziók, benyomások, hangulatok, pillanatnyi és le­ülepedett gondolatok fura elegyét - megosztja mások­kal is. Miközben beszélge­tünk, egyre erőteljesebbé vá­lik a felismerés: hősnőnk rossz időben, rossz helyen született. Ha pár száz évvel korábban látja meg a napvilá­got, akár ő is lehetett volna Weöres Sándor és Bódy Gábor remekművének a főalakja. A fiatalabbak kedvéért: a Psyché című látomás nyugha­tatlan költőnője. Gyiirú alakú korallzátony (2002) Rita utazásai hogy a szenvedély szükségszerű­sége előtt - legyen az akár nemiség, akár főzés - fejet hajtson. E nélkül süány lenne az élet - állapítja meg. A sokoldalúság azonban nem előzmények nélküli nála. A Bajza gimnázium, majd a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főis­kola művelődésszervező szakának az elvégzése mellett viszonylag ha­mar megismerkedett a fényképe­zéssel is, ami már sejtetni engedi a kamaszkorból kilépő lány művé­szetek iránti hajlandóságát. Most is vallja: a festészet és a fotózás él­ményét közössé teszi a kép, amely pillanatról pillanatra válik kontú- rossá a papíron. Ettől kezdve már a szemlélő egyéniségére van bízva, mit szeretne látni és érezni az elké­szült varázslat hatására. Alighanem ez Robotkay Rita nagy titka. Az áthallásoktól sem mentes sejtetés, megspékelve némi misztikummal, ami arra minden­képpen jó, hogy szabadságot adjon az alkotónak és- a nézőnek-olvasó- nak egyaránt. Kalandot kínál, de nem mondja meg, milyet, csupán felszabadítja az erre irányuló vágyat.- Mindent meg kell tapasztalni, és ez kaland nélkül nem lehetséges - hi­teti el azzal is, aki másképpen gondol­ja - Oda kell figyelni a bennünket kö­rülvevő világra, és ha már kiüresedni látjuk, elébe kell menni a kihívásoknak. Ezt tet­tem Hatvanban, vidéki lányként - nem szere­tem azt a kifejezést, hogy „vidéki”, ha pejo­ratív értelemben hasz­nálják, de amúgy büsz­ke vagyok rá -, és ezt te­szem tizenhárom éve a fővárosban is. Vidéki. Hát igen. Rita ma is a gyerekkorból merít, hiszen a kis­városban jóval több melegebb és közvetlenebb kapcsolat alakulha­Robotkay Rita tott ki az emberek között, mint a közép-európai metropoliszban. Ráadásul a kisebb közegben min­dig szem előtt volt, nap mint nap Peep-show Pucéran terül el, Eláll a szava annak, aki látja. Nem szégyenlős. Combját lágyan széttárja, S átjárja tested zeg-zugát a vágy, hogy Végre birtokba vedd A tálon illatozó sült pulykát. bizonyítania kellett, nem érhette be a középszerűséggel. Budapesti kalandkeresése közepette is ma­ximalista; ennek is köszönheti, FOTÓ: T. O. hogy nem sikerült elvesznie a tö­megben. Első kötete nem véletlenül vise­li a Vüágok címet. Utazásra invitál szóban és képben, bejárva az uni­verzum zugait, felhasználva a fan­tázia legszélesebb eszköztárát. Utazni ugyanis sokféleképpen le­het: gyalogosan és repülőn, hajó­val és zakatoló síneken, de oly mó­don is, hogy az ember át sem lépi a küszöböt. Rita minden válfaját szereti a barangolásnak, majd elénk vetíti azt a világot, ami az eb­ből fakadó hatásokból építkezik. A többit ránk bízza. Nézzük, hallgas­suk őt, aztán pedig hunyjuk le a szemünket, és induljunk, ahová szeretnénk. tari ottó A haj testünk legszembetűnőbb része, s a nonverbális kommunikációban alap­vető szerepet játszik. „Elmondhatja”, hogy viselője milyen nemű, korú, árul­kodhat társadalmi-gazdasági-kulturális státusáról, vagy akár szakmájáról is. Frizurák az 1700-as évek végéről ,Misztikus ereje (...) kettős jellegéből adó­dik: egyrészről a haj az emberben lakozó ál­lat jele (...), másrészről a haj a legkevésbé „hús és vér" része az embernek. Megrontha- tatlanságában, úgy tűnik, hogy a halál ál­lapotán is túlhalad, teljes mértékben birto­kolja az életerő elvét. ” (Maria Warner) Ősparókák Az egyiptomiak nem osztoztak a haj termé­szetes állapotának imádatában: fejüket telje sen kopaszra nyírták, s az előkelők igazi vagy mesterséges hajból készült parókát vi­seltek. A régi zsidóknál nőt nem érhetett na­gyobb gyalázat, mint hajának levágása. Álta­lában a görögök is szerették a hosszú hajat, s csak akkor nyírták meg, mikor gyászt visel­tek, s levágott fürtjeiket az elhunytnak aján­dékozták. Athénban a hajfodorítóknak saját céhük volt, az ő feladatuk volt a férfiak és nők közt egyaránt elterjedt vendéghajak kar­bantartása is. Eleinte Róma is ragaszkodott a naturális frizurákhoz, ám a birodalom gya­rapodásával párhuzamosan tért hódító lu­xus csakhamar a hajviseleten is nyomot ha­gyott. A Kr. e. 3. században már fodorították, illatosították, festették, sőt aranyporral hin­tették be tincseiket. A császárkorban ők is hordtak idegen fürtöket: varkocsban, fonat­ban rögzített álhajat (capülamentum). Főleg a gall és germán törzsektől származó szőke hajkötegek voltak kapósak. A hajdivat olyan gyorsan változott, hogy néhány előkelő hölgy mellszobrát kifaragó művész kényte­len volt külön megformálni a hajrészt, hogy az cserélhető legyen. „Drótkoronák” Az őskeresztények ezzel szemben - Szent Pál és Péter szigorú útmutatásainak megfele­lően - tartózkodtak az efféle hívságoktól, s a nők nem csak hajukat, de még fülüket is fá­tyol alá rejtették (Az akkori hiedelem szerint Szűz Mária a fülén keresztül fogant, s a fül eszerint nemi szervnek minősült.) A biro­dalmat megdöntő barbárok asszonyai hosz- szú copfot viseltek, és rövid hajuk csak a rab­szolgáknak volt. A 13. század közepén - a keresztes hadjáratok idejének általános fá- tyolviselete után - ismét látható lett a haj, amit tarkón vagy füleken rögzítve hálóba rendeztek. A következő századokban nem annyira a frizura, mint az egyre rafináltabbá váló fejdíszek és főkötők uralták a fej látvá­nyát. A haj Erzsébet Angliájában szabadult fel újra. Középen elválasztva vagy választék nélkül emelték hátra egy paliszád nevű drót tartóváz segítségével. A Napkirály udvará­ban a hölgyek mind hivalkodóbb hajkoroná­kat kreáltak, például fontage-ra, több merev, drótozott fodorból kialakított magas állvány­ra rendezték tincseiket. 1710 után a rokokó finomkodó stílusa szerinti, szorosan a fejhez simuló, fehérrel vagy szürkével porozott haj­viselet divatozott. Nők növése Igazán fantasztikus magasságokat Marie Antoinette idején ért el a női frizura. A fejtetőn lószőr vagy gyapjú csavarókra tekert, majd göndörített, kiegészítő fürtökkel dúsított haj­viseletet hátul szintén alátétre téve csavarták konttyá. Mikor a méretek már meghaladták a tartó párnácskák teherbírását, ismét drótke­1750-60 1670-99 1687 Férfi frizurák 1670-1700 rette húzták az igazi és mesterséges hajat, amit végül pornóidéval és csirizzel ragasztot­tak össze. Erre került a hajómodelltől a gyü­mölcskosárig vagy a miniatűr pásztor-idiMög mindenféle ornamentika. A gömyesztő súlyú alkotás nem csak tűzveszélyes volt, de aludni sem lehetett benne valami kényelmesen. S AA'­1760-90 Az 1700-as évek női hajviselete 1780 1790 1700 1700 miközben a csaknem önnön testmagassága felével megnövelt dáma óvatosan egyensú­lyozta, a hajmű olykor belülről is mozgott. A betelepedett tetvek ellen használták az ele­gánsra faragott vakarópálcákat, melyek végé­re görbített ujjú kezet formáztak. Ezután a nők az 1780-as években nem fel, hanem ol­dalra terebélyesítették frizurájukat, s a század végéig használtak hajport. Az empire behoz­ta a 20. század elején az eton néven visszaté­rő sima frizurát, de Waterloo után megint el­jött a loknik ideje, és feltűnt a hátul magasba csavart zsiráf -konty. Az 1860-7Oes években a derékig hullámzó, vállra vetett vagy laza kontyba fűzött hajzuhatag vált vonzóvá a di­vat követőinek, s ezzel ismét keresett cikk lett a vendéghaj, a frizett. Pereg a divat Ettől kezdve felgyorsultak az események, Jiaj- fronton”. Hol rövidebb, hol hosszabb lett a vi­selet. A 20. század eleji emancipáció a fejre la­puló bubü, majd az etont, a húszas évek vége a hideg és meleg dauert, a hippik az őskor gu­bancos sörényét, Sassoon pedig a szaszont hozta divatba. Azóta is hullámosán, tépetten, felnyírva, rackásítva, festve, melírozva, berak­va, sütve, zselézve, lakkozva pompázik a vise­let, amire általánosítást talán már csak egyet mondhatunk. Az 1940-es évekből származó örök érvényű mondás így szól: az ősasszony­nak nagy hajat adott a Gondviselés - a mai nő- nek nagy gondot a hajviselés. __ jónás ági 1 670-77 1670-77 1670 Pomádék, copfok és hajdani haj-aljak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents