Heves Megyei Hírlap, 2004. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
2004-04-14 / 87. szám
P F 2 3 . 11. OLDAL 2004. ÁPRILIS 14., SZERDA „Európa, mi is jövünk!” Avagy: az állomáson az esőbeálló már elindult... Na nem saját magától, hanem az éj leple alatt dolgozó „szorgalmas kezek” nyomán. Apránként eltűnt a muskátlis ablakú kőépület. Aztán a MÁV úgy gondolta, telik a keretből és csináltat egy egyszerű, masszív kivitelű, a természettel harmonizáló esőbeállót az utazóközönség számára, az állomás mindkét oldalán. Akik a hét mindennapján utaznak, örültek neki. Na nem sokáig, mert valakiknek először a 6 mm-es vastag hőálló üvegre volt szükségük. Nemsokára kettőt jó szándékú állampolgárok heccből kitörtek. De még egyik oldalról védett bennünket az időjárás viszontagságaitól. Értesítve lett a körzeti megbízott, ha teheti, azt a szakaszt az éjszaka folyamán többször látogassa, hátha... Az elmúlt hónap végén döbbenten tapasztaltuk, hogy a betonlábak a földben vannak, de fölötte hiányzik egy egész pavilon. Az nem kétemberes munka, oda legalább teherautó kellett a szállításhoz is. Hozzáteszem, a fényt kibocsátó lámpatesteket is összetörték, hogy minél sötétebb legyen. Három hét múlva állítólag európai állampolgárok leszünk, de ilyet eddigi utazásaim nyomán sehol nem tapasztaltam, csak itthon. A mi esőbeállónk időben elindult. Kérdés: hol és kinél állt meg? Egyszer talán majd ráismerünk, valahol Európában... Dörfler Katalin Karácsond (rím a szerkőben) Invitálás a sportiskolába Március 16-án csoporttársaimmal - az Eszterházy Károly Főiskola mintegy 60 végzős testnevelés szakos hallgatójával - látogatást tettünk az Egri Vasas Sportiskola birkózóedzésén. Az általános sportág- ismeret című tanóra keretén belül megfigyelésünk célja a birkózás, mint nagy múlttal rendelkező küzdősport megismerése és szakmai ismereteinek bővítése volt. Nagy örömünkre Gyöngy Attila és Juhász Sándor edzők vezetésével egy jól előkészített, színvonalas, kemény edzést láthattunk. Meglepetésünkre sok fiatal vett részt az edzésen. 6-22 éves korig figyelhettük meg a sportoló fiúkat, lányokat. Az edzés bevezető részében egy átfogó tájékoztatót kaptunk a sportág eredetéről, fejlődéséről és jelenlegi szabályairól. A későbbiek folyamán lendületes bemelegítést láthattunk, amely speciális gyakorlatokból áll, mint pl. guruló átfordulások előre-hátra, fejen, kézen átfordulások, flikkek, rundelek, szaltók, valamint speciális nyakerősítő gyakorlatok. Ámulva figyeltük, ahogy a kis lurkók félelmet nem ismerő bátorsággal dobálták, forgatták egymást, és rendkívüli módon küzdöttek társaik ellen. A hallgatóság és véleményem szerint is ez a sport kiváló a gyerekek mozgásigényének kielégítésére, önállóságra nevelésére, a mindennapi életre való felkészülésre, valamint az egészséges pszichikai fejlődés és a versenyszellem kialakítására. Élményekben gazdagon, nagy csodálattal távoztunk az edzés végén. Ezúton szeretném ajánlani mindenkinek, aki nem egy hétköznapi sporttal szeretne megismerkedni, hogy látogasson el a sportiskola edzésére és ismerje meg a birkózást egy másik oldaláról. E látogatás során világossá válhat, hogy mennyi kemény és fáradságos edzésmunka előzi meg egy talán néhány perces mérkőzést. Lisóczki István és Mester Tamás Eger, Leányka vl Kreatív Juhász Barbara, Papp Orsolya, Wolf Mercédesz, Püspöki Renáta és Keller Csilla, az aszódi gimnázium tanulói az év elején jelentkeztek a Magyar Ifjúság 2004. évi Országos Egészségnevelési Versenyére. Kreatív feladatként kapták, hogy mutassák be tömören településünk egészségmegőrzésének védelmét. Keller Csilla az alábbiakban ismertette ezzel kapcsolatos tevékenységüket:- Az egészségmegőrzést kategóriákra csoportosítottuk: egyéni (figyelünk és vigyázunk a saját egészségünkre), közösségi (csoportokat alakítanak az egy betegségben szenvedő emberek, akik tapasztalataikat osztják meg egymással), államilag szervezett (az intézmények, háziorvosok segítenek a krónikus betegeken). A fekvő és a járó betegek felvilágosításban részesüldiákok nek kezelő orvosaiktól. Tanácsokat kapnak, hogy hogyan éljenek a betegségükkel. Már így is megvédhetjük egészségünket, ha mindezeket betartjuk. Itt meg lehetne említeni a szűréseket, amik az egészségünk megőrzésének védelmét szolgálná. Ezért a rendszeres megjelenést nem kellene elhanyagolnunk. A 21. századi ember életéből a mozgás többnyire kimarad. Pedig a mozgásterápiák megfogadása sok, pl. túlsúlyos betegeken, szívbetegeken segíthet. De az öltözködés is fontos szerepet játszik életünkben. Nem mindegy, hogy megfelelően vagyunk-e felöltözve. Például az érrendszerben szenvedőknek a szoros térdfixet, combfixet nem a legajánlatosabb hordani. A kreatív feladatot így teljesítették a hatvani tanulók. ■ Parádi válasz egy rágalomra Mellékelten elküldöm a Heves Megyei Hírlap márc. 31-i számában a Kiábrándító vendéglátás Párádon c. írásban közöltekre adott válaszomat. Igaza lett Önnek, tisztelt Asszonyom! Amikor visszajött vendéglőmbe, hogy szégyenteljes szemetelése után még a „megfogalmazás visszafogottságára ügyelve” veszekedjen velem, távoztában odakiabálta a kapuból: „szép kis cikket fognak kapni az újságban!”. Nos, a cikket megkaptuk. Nekem az a gyanúm, hogy készült ennek a „cikknek” a megírására, hiszen viselkedése, írásában a tények elferdítése provokatív magatartásra utal. De kezdjük az elején. Mikor bejöttek a vendéglőmbe, munkatársam megkérdezte, hányán vannak, hogy megfelelő asztalhoz ültesse Önöket. „Ennyien!” - válaszolta a férje, gyógyszerészhez illő pontossággal. (Ha a beteg megkérdezi tőle, hogy az orvos által felírt gyógyszerből mennyit kell bevenni, azt válaszolja: eny- nyit!? Nem szeretnék abban a patikában gyógyszert kiváltani.) A kijelentések és a megtörtént események hamis színben való beállítása, elmondása tipikus provo- kátori tevékenység. Ön a segítőkész javaslatomat, mely szerint a vendég azt válassza, amit szeret, „modortalan megjegyzésnek” tekinti? Ezt csak olyan valaki állíthatja, aki a másikat provokálni akarja. így folytatta azzal, hogy szinte követelőzve kérdezte, hogy hol pelenkázhatná be a kisgyerekét. Azt feleltem, hogy nincs erre hely. Valóban nincs, és nem tudom miért gondolta, hogy a vendégházban lehetőség van a gyermek pelenkázására? Ott pontosan olyan hideg volt, mint kint, mivel vendég hiányában nem volt befűtve. Több ezer gyermekes család étkezett már vendéglőnkben, de egy sem akarta egy étkezésre alkalmas helyiségben átcsomagolni csecsemőjét. Több esetben láttam, hogy az autóban teszik tisztába, amint azt tettem én is annak idején és teszik azok az ismerősök és ismeretlenek, akik az írás megjelenése óta felhívtak. Önök, tisztelt Asszonyom, nem Trabanttal jöttek, hanem egy korszerű, ötmilliós családi, egyterű Citroen gépkocsival, amelyet két perc alatt fel lehet fűteni. Tény az, hogy Ön, nem törődve a szomszéd asztaloknál ülő étkezőkkel, tisztába tette a „nagydolgot elvégző” pici babáját és „nyugodt tanárnőként” otthagyta. És ehhez „tanult gyógyszerész” férje asszisztált. Tisztelt Asszonyom! Fogalma sincs arról, hogy milyen tisztasági követelményeket kell betartani egy vendéglőnek. Távozásuk után az éttermet fertőtlenítettük úgy, ahogy azt az előírások megkövetelik tőlünk. És ha nem tudná, az állami egészségügyi szervek nagyon szigorúan számon kérik és ellenőrzik a tisztaságot. Ne csodálkozzon, ha kissé felingerültem azon, hogy fertőző szemetüket egy nyilvános étkezőhelyiségben hagyták és azt Önök után küldtem. Ön erre azt kiabálta, hogy „ezt maguknak hagytuk itt”. A „csomag” visszaküldéséért vállalom a felelősséget. De az alábbiakért Ön vállalja! Ön szerint „a fogadó WC-je hagyott némi kívánnivalót maga után”. Mivel az egészségügyi előírások (HACCP) napi többszöri takarítást írnak elő, ennek szellemében üzemeltetjük a WC-t is, amit az egészségügyi hatóságok ellenőriznek és rendben találtak eddig. Ha valóban bement a WC-be, láthatta, hogy két szemetes is van: egy az előtérben a papírtörülközőknek, és egy a WC-csésze mellett. Ön azt írja, nem találták a szemetest. Ez nem jelenti azt, hogy nincs. Persze, nem keresték olyan nagyon, mert sem tőlem, sem a felszolgálótól nem kérdezték, hogy hol van. így mindkét állítása rágalom. Hogy a gyerekpoharat elfelejtettem utánuk dobni, nos kissé pironkodva bevallom: eladtuk és az árából a Kanári-szigetekre megyünk nyaralni. Ön, tisztelt Asszonyom, mikor visszarohant, azt kiabálta, hogy mit gondolok én, „belőlünk élnek”. Nos, az jutott eszembe, hogy még az ötvenes évek elején, a kommunista ideológiától megfertőzött, részeg randalírozó embertől hallottam ilyet mondani a rendőröknek, akik előállításán fáradoztak. Nem hiszem, hogy érdemes lenne erről vitatkozni, de tény, viselkedését ez a kijelentés is jellemzi. Ön, tisztelt Asszonyom, azt írta, hogy férjét verekedésre invitáltam. Nos, 69 évesen, asztmásán, magas vérnyomással, gerincbetegséggel, ízületi gyulladásokkal felvértezve valóban a legokosabb dolog részemről, hogy egy harminc év körüli fiatalemberrel verekedést kezdeményezzek. Ezt Ön sem gondolhatja komolyan. Ezzel szemben az igazság az, hogy miután férje Ön után jött, ahelyett, hogy visszavitte volna a kocsihoz, belátva a helytelen veszekedését, velem kezdett veszekedni. A vita hevében olyan közel állt hozzám, hogy testünk összeért. Én azt kérdeztem, meg akar verni? Mire ő: „még erre is sor kerülhet”. Az egész írás, elejétől a végéig provokáció, rágalom és hitelrontás. És szerénytelen szerénységgel említi, hogy Ön és tisztelt férje diplomások. Tehát amit mondanak, tesznek, az vitathatatlan. Ezt vegye tudomásul egy falusi vendégfogadós. Ha valaki diplomás, az nyugodtan hagyhatja a fertőző szemetét egy étteremben, pláne, ha pedagógus, illetve gyógyszerész. Tisztelt Asszonyom, a diplomára nem hivatkozni kell, hanem annak a szellemében kell élni. Tisztelt Asszonyom! Egész viselkedéséből, írásának tartalmából, stílusából, nevének elhallgatásából azt vélem felfedezni, hogy előre megfontolt szándékkal cselekedett így. Alátámasztani látszik ezt az is, hogy nemcsak vendéglőm hitelét rontja írása, hanem másokét is Párádon. Abban a felsőfokú tanintézetben, ahol Ön a diplomáját szerezte, minden bizonnyal szó volt a társadalmi együttélés íratlan szabályairól, hogy pl. nem ferdítjük el az igazságot, nem hagyjuk a szemetünket másokra, nem rágalmazunk, nem rontjuk más jó hírét. Lehetséges, hogy azokról az órákról hiányzott. Tudom, Önnek Tisztelt Asszonyom az okoz gondot, hogy más emberek is vannak a világon Önökön kívül. Együtt kell élnünk, bizonyos szabályok szerint. (név és rím a szerkőben) Fájdalomdíj az atrocitásért Kedves Tanárnő! Elsősorban szeretném Önt a szakma nevében megkövetni a Párádon történt „vendéglátóipari” atrocitás miatt, melyről a Heves Megyei Hírlap március 31-i számában megjelent „Kiábrándító vendéglátás Párádon” című olvasói levélből értesültünk. Az Önök által szerzett negatív tapasztalatok egy egész település vendéglátóipari kollektíváját érintik és úgy érzem, a vendég érdekében oda- adóan dolgozó kollégáimat egységesen megdöbbentette. Egy megtörtént eseményt nem lehet semmissé tenni, de egy kialakult negatív véleményt talán lehet tompítani, vagy részben feledtetni. Nem tudom, hogy Ön és Kedves Családja járt-e más vendéglátóipari egységben településünkön, szereztek-e más irányú tapasztalatokat, ezért felajánlok családjuk számára egy térítésmentes hétvégét, teljes ellátással Parádfürdőn a Freskó Szállóban. Remélem, hogy ajánlatunkat nem utasítják vissza és a másik oldalról is megismerik településünk idegenforgalmi szolgáltatásait. Kivés András a Parádfürdő Freskó Étterem és Szálloda, és a Túra Camping étterem vezetője Köszönet Ezúton szeretnék köszönetét mondani annak az ismeretlen autós társamnak, akinek a nevét nem volt módomban megjegyezni. Ez év március 19-én Egerbakta és Eger között autóval közlekedve rosszullét vett rajtam erőt. Ismeretlen társam mentőt hívott és annak megérkezéséig vigyázott rám. Még egyszer köszönöm! Kormos Ferenc Bátor (rím a szerk.-ben) A fonóban Március 29-én különleges élményben lehetett részük azoknak, akik megtekintették Ivádon a helyi nyugdíjasklub A fonóban című előadását. A műsor színvonalában és rendezésében is szervezett, szép volt. Gyönyörű népviseletben énekeltek, humoros népi játékokkal szórakoztatták a közönséget, akik ezt vastapssal jutalmazták meg. Ez az előadás felüdülés volt a kereskedelmi tv-k színvonalatlan műsoraihoz képest. Köszönöm az élményt a szereplőknek. Dicséret mindazoknak a munkájáért, akik ezen a kulturális programon dolgoztak és az eredeti régi kézimunkákkal, használati eszközökkel csodálatos színpadot és nézőteret alakítottak ki. További sikereket és jó egészséget kívánok a klub minden tagjának. Ivády Mária Ivád (rím a szerk.-ben) Támogattak A Nagyvisnyó Ifjúságáért Közalapítvány és az Általános Iskola Szülői Munkaközössége március 27-én rendezte meg hagyományos jótékonysági estjét. Köszönjük a támogatók segítségét, valamint mindazoknak, akik segítséget nyújtottak a rendezvény szervezésében és lebonyolításában. Fónagy Béláné I Gyöngyösön, Hatvanban és már Pétervásárán is I ,$ | 250 Ft az apróhirdetés! | • Heves Megyei Hírlap ff Ügyfélszolgálati Iroda i: • Gyöngyös. Török Ignácot 8. • Hatvan, Kossuth tér 23. ■;§ • Pétervására, Szent Márton u. 67. % * nwx. 3 sor (1 sor 42 Lnrakteil, !§ > alkalom Wmm. Igaztalan vádak egy koncertről Raliverseny után Levelezőink figyelmébe Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Ennek következménye, hogy anyagtorlódás miatt a leveleket esetenként némi késéssel tehetjük közzé. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve, és szerkesztett formában tesszük közé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal.Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük mg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Barkóczy u. 7. sz. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ Levelemben a Heves Megyei Hírlap 2004. március 22-i számában a 7. oldalon megjelent A stílusok harmonikus egyvelege c. cikkére szeretnék reagálni. A cikk írója szerint az V. Maratoni Folk Hétvégén szereplő Ghymes együttes nem megfelelő magatartása okozta a koncert során felmerült kellemetlenségeket. Szavai szerint: „... vélt személyes sérelmeiket a technika ördögével toroltatták meg.”. Ehhez a mondathoz csak azt szeretném hozzáfűzni, hogy a „technika ördöge” nem olyan tényező, amit bárkinek módjában állna befolyásolni, így aztán megtorolni sem lehet semmit a segítségével. Visszatérve a koncertre. Sajnos nekem már nem sikerült jegyet kapnom, így első kézből nem rendelkezem információval az ott történtekről, de számos nálam szerencsésebb barátom ott tudott lenni, és az ő véleményük alapján alakítottam ki az álláspontomat. Az információim hiányossága ellenére azért döntöttem mégis a levél megírása mellett, hogy ne alakuljon ki egyoldalú kép az olvasókban a Ghymes együttesről. A koncerten történtek más megvilágításban: barátaim egybehangzó véleménye szerint olyan rossz volt a hangosítás, hogy jobbára élvezhetetlenné tette a Ghymes zenekar koncertjét. Bizonyos hangszerek nem szóltak, majd váratlanul nagy hangerővel törtek elő, hogy aztán sípolásba fúljanak. Érthető, hogy ennek néni különösebben örültek a zenekar tagjai. Ennek következtében a beszámolók alapján többször „beszóltak” az egri viszonyokat és szervezőket méltatva. Valószínűleg ezt kommentálta úgy a kérdéses cikk írója, mint személyes sérelmeik megtorlását. Lehet, hogy az együttes megpróbálhatta volna figyelmen kívül hagyni a technikai problémákat, de azt is meg kell értenünk, ha egy profi zenekar nem elégedett azzal, ha tudásának, repertoárjának csak egy torz karikatúráját tudja nyújtani a nem megfelelő körülmények miatt. Tapasztalataim szerint egyébként a korábbi évek Ghymes koncertjein is rendszeresen problémák voltak a hangosítással Egerben. Ismerőseim közül senki nem volt elégedett a koncerttel és ők a cikkíróval ellentétben nem a zenekart okolták ezért. Nem akarok felelősöket keresni, a probléma valószínűleg magától megoldódik, vagy úgy, hogy előbb-utóbb kiküszöbölik a hibákat, vagy a Ghymes nem jön többet Egerbe, csak az igazságtalannak érzett vádakat szerettem volna elhárítani az együttesről. Vajda Zoltán Április 3-án raliversenyt rendeztek lakóhelyem környékén. Hozzáfűznivalóim: 1. Milyen jogon akadályozzák meg a munkavégzésre alkalmas időben azt, hogy megközelítsem a saját tulajdonú szőlő- és egyéb területet? 2. Ki vállal felelősséget a kedves ralinéző közönség által okozott károkért? Ha most mosolyogna, tisztelt olvasó, képzelje el a szemétdombot az utak szélén. Képzelje el, hogy a tulajdonát képező szőlő támoszlopait kivágják és eltüzelik. Képzelje el, hogy a „tetten ért elkövető” cinikusan letagad mindent, hisz jól tudja, az utak lezárására kivezényelt rendőrök még a bejelentésre sem tesznek, tehetnek semmit, hisz meg sem tudják közelíteni az esetleges helyszíneket. Képzelje el, hogy a kis akácerdőt alaposan kigyérítik és utána illa-berek, eltűnnek. 3. Nekem, törvénytisztelő állampolgárnak ezek szerint szabad mindezt eltűrni. Szabad tudomásul venni, hogy ezzel jár mások szórakozása. Szabad évről évre aggódni, hogy mivel „kedveskedik” a legközelebbi rali nézőközönsége. Mindez alapvető jogom. 4. Lehet, hogy többen szórakoztak pompásan, mint ahányan keseregnek. Lehet, hogy ez — összességében — nem számottevő kár. De évről évre kicsit már sok. 5. Rendezzék olyan helyen a ralit, ahol nem okoznak kárt másoknak. Bár ilyen hely gyakorlatilag nem létezik. Akkor...?! . 6. Csodálatosan hatott az út szélén a sárga színű plakát: „Óvja, védje a természetet, ne szennyezze a környezetet!”. Ármán László Egerszalók (rím a szerk.-ben)