Heves Megyei Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-31 / 76. szám

2004. Március 31., szerda 2 3 ■ 11. OLDAL P Ismét az elkerülő útról A Heves Megyei Hírlap hasábjain olvashattunk arról, hogy a terve­zők és döntéshozók változatla­nul a város szélén akarják a leen­dő 25-ös főútvonalat kijelölni. Ezt az utat továbbra is „elkerülő” útnak nevezik. Az elkerülő út mindenhol az országban valóban elkerüli a lakott települést kellő távolságban, azért, hogy a nagy forgalmú út ne szennyezze az érintett települést és ne okozzon elviselhetetlen zajt. Éppen ezért érthetetlen, hogy Egerben miért akarják ennek ellenkezőjét. A ke­leti szőlődombokon kevesebb ki­sajátítási költség mellett épülhet­ne meg ez az út, amely így kellő távolságban, valóban nem szeny- nyezné a város levegőjét, amely egy hosszú katlanban terül el. Jó lenne, ha az illetékesek ennek az újságnak hasábjain válaszolná­nak erre a cikkre, azért, hogy ér­veiket a városlakók is olvashas­sák, ne csak a cikk írója. Nem hi­szem, hogy a leendő 25-ös úton már olyan öntudatos és intelli­gens autók közlekednek majd, melyeknek kipufogógázai nem az alatta elfekvő városra, hanem a magasabban fekvő szőlődom­bok felé áramlanak, a zajokkal együtt. S. D. Eger város lakója (név és rím a szerk.-ben) A varjak meg a kánya A fövenyen ballagtam, amikor a hátam mögül éktelen lárma hal­latszott. Két kormos varjú civako­dott varjúnyelven egy fa tetején a folyóparton. Alig kőhajításnyira tőlük egy másik fán vöröskánya üldögélt hatalmas hallal a karmai között, éppen az estebédjéhez készülődött. A varjak még civa­kodtak egy kicsit, aztán mintegy varázsütésre elhallgattak. Észre­vették a kányát és a halat. Most már testvéri egyetértésben egy­szerre rúgták magukat a levegő­be, és vészjóslóan röpültek a ká­nya felé. Mindenképpen rá akar­ták venni, hogy a halat átengedje nekik, ezért zuhanórepülésekkel zaklatták. Szegény nem győzte kapkodni a fejét. Végül elunta, szárnyra kapott, a hal pedig bele­esett a vízbe. Néha repülés köz­ben hanyatt fordult, és a karmai­val ijesztgette a fekete madarakat. Gyönyörűség volt nézni ezt a légi akrobatikát. Amikor kellő távol­ságba üldözték ellenségüket a varjak, visszatértek a kányás fá­hoz. Izgatottan pillantgattak lefe­lé, a halat lesték. A potya zsák­mány ott ringatózott a vízben, és hiába szállt le az egyik madár többször is a víz fölé, a kövér fa­latot nem tudta kiemelni. Ahhoz ugyanis a kánya karmai és szak­tudása kellett volna, ami persze elüldöztetett. így maradt hoppon a két szemtelen, de élelmes varjú, és így lettem gazdagabb egy szép élménnyel, amit az oly nagyon szeretett természettől kaptam. Matyiké Tibor Kiábrándító vendéglátás Párádon 2004. márc. 6-án azt hittük, megérkezett a tavasz. Reggel gyönyörűen sütött a nap, az előző napok­ban hullott hó szikrázott a tájon. Rövid túrát ter­veztünk barátainkkal és három apró gyermekkel az Ilona-völgyi vízeséshez. A kirándulás remekül sikerült, az erdő csodálatos volt. Délutánra azon­ban beborult az időjárás is, a kedvünk is. Az utób­bit egy vendéget aligha szerető parádi fogadósnak köszönhetjük. Fáradtan, éhesen, de jókedvűen ér­keztünk a Párád főútján álló, a vendégeket „csü­lök bográcsban” táblával invitáló kis fogadóhoz. Egy évvel ezelőtt már jártunk itt, emlékeztünk, hogy az étel finom volt, bár a kiszolgálás már ak­kor sem volt barátságosnak nevezhető. Mégis bi­zakodva kértük az étlapot. Az első meglepetés akkor ért, amikor egyikőnk kérdésére, hogy a választott húshoz milyen köre­tet ajánlanak, a rendelést felvevő tulajdonos (egy alkalmazott aligha engedne meg magának ilyen hangot) azt válaszolta kissé ingerülten: „Amit sze­ret, asszonyom, azt válasszon. Én nem tudhatom, mit szeret.” Barátnőm nem reagálva erre a modor- talan megjegyzésre, szó nélkül választott olyat, amit szeret. Majd első meglepődéséből felocsúd­va, s az előző figyelmeztetésből nem tanulva, mi­szerint ne nyaggassa az urat, megkérdezte, mit le­het tudni a kinti táblán hirdetett csülökről. S a vá­lasz durva hangon egy egyszerű: „minden benne van az étlapban”. A férfi türelmetlenségét érezve már meg sem kíséreltük újra fellapozni az étlapot, inkább csendben, gyorsan leadtuk a rendelést. A feketeleves azonban még csak ezután „szolgálta­tott fel”. Velünk volt nyolc hónapos kislányunk, akit a saját kis ebédje után szerettünk volna tisz­tába tenni. Mivel a fogadó WC-je hagyott némi kí­vánnivalót maga után, az autóban pedig hideg volt a napsütés ellenére, udvariasan, már előre fél­ve az esetleges visszautasítástól, megkérdeztem az enyhén szólva barátságtalan tulajdonost, nem lenne-e egy helyiség — mivel fogadóról van szó — , ahol átöltöztethetném a babát. Az úr fel sem néz­ve papírjából, rendkívül megalázó hangon eny- nyit válaszolt: „Nincs. Nincs. Egyébként is kocsi­val vannak, nem?”. Ekkor már forrt bennem egy csípős válasz, de visszafogottan csak megköszön­tem a segítségét, s rendbe tettem a gyereket az asztalnál, ügyelve arra, hogy a többi vendéget ne zavarjuk. Majd fizettünk, s rossz szájízzel távoz­tunk. Azaz csak távoztunk volna, mert pár má­sodpercen belül ott termett a „vendéglátónk”, ke­zében szorongatva a zavarodottságunkban az asz­tal alatt hagyott, egyébként gondosan összecso­magolt pelenkát. S ahelyett, hogy azt intelligen­sen, csendben kidobta volna a szemetesbe (amit mellesleg mi nem találtunk), vagy netalán a ke­zünkbe nyomta volna, többméteres távolságból hatalmas erővel bevágta az autónk kinyitott hátsó ajtaján, hozzáfűzve: „ezt itt felejtették”. Szeren­cse, hogy a kocsiban ülő három gyerek közül egyi­ket sem találta el. (Persze, a szintén bent hagyott gyerekpoharat már „elfelejtette” utánunk dobni.) Ezt volt az a pont, ahol már nem tudtam én sem szó nélkül hagyni az eseményeket. Vissza­mentem, s már emeltebb hangon ugyan, de a megfogalmazás visszafogottságára ügyelve (halk, nyugodt tanárnőnek ismer a környezetem) el­mondtam az úrnak, hogy olyan magatartást, mint amit ő tanúsított egész ottlétünk alatt, egy vendéglátóegység tulajdonosa nem engedhetne meg magának. Ennek ellenére az utánam siető férjemet „parasztnak” titulálta, s verekedésre in­vitálta. Férjem higgadt, tanult gyógyszerészként - aki szintén emberekkel foglalkozik - mind­ezekre annyit reagált, hogy nem először jártunk ebben az étteremben, de ezek után Párád környé­két is elkerüljük. Elmentünk. Én azóta sem tudok napirendre térni az események felett. Bánt, hogy igyekszünk nyugodt, tisztességes életet élni, egyesek viszont úgy érzik, bármit megtehetnek. Ráadásul azt gon­dolom, egy méltán neves falu, mint Párád, ahová a kirándulók szívesen járnak, nem engedheti meg magának, hogy ilyen kisvendéglővel és vendég­házzal „büszkélkedjen”. A finom étel nem min­den, a kulturált viselkedést is igényli ma még az emberek nagy része. Aki pedig nem szereti az em­bereket, ne menjen vendégfogadósnak! (Név és rím a szerkőben) Eszperantó-találkozó Egerben élő kínaiak látogattak az MMK-ban működő eszperantó­klubba. A klub tagságát a városi Verda Stelo Eszperantó Csoport .tagjai alkotják, akik annak okán hívták meg és fogadták szeretet­tel kedves vendégeiket, hogy júli­us végén Pekingben lesz az esz­perantó világkongresszus. A köl­csönös megismerkedés után a klubtagok röviden ismertették vendégeikkel az eszperantó nyel­vet és mozgalmat. Bemutatták az El Popola Cinio című eszperantó nyelvű képes kínai folyóiratot (amely ma már csak az Interneten olvasható). Ebből sze­rezhettek bőséges ismereteket a hatalmas ország történetéről, gyönyörű tájairól, ősi kultúrájá­ról, nemzetiségeiről, a lakosság mai életéről, a -kínai eszperantó mozgalomról. Majd a Béla Pekino (A szép Peking) című DVD levetítése következett. Vi­dám, közvetlen társalgással feje­ződött be az est. Ez a találkozó ugyan nem eszperantóul folyt, de az eszperantóról és a barátságról szólt, és minden bizonnyal kelle­mes emlék marad valamennyi résztvevő számára. Könczöl Ernő csoportelnök Levelezőink figyelmébe Felhívjuk levelezőink figyelmét, nül ért egyet, azokért felelősséget hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 nem vállal. Csak a teljes névvel, gépelt oldal terjedelemben fogai- címmel ellátott írásokat jelentet- mazzák meg gondolataikat. jük meg. Az írásokat szükség esetén rö- Továbbra is várjuk írásaikat vidítve és szerkesztett formában szerkesztőségünk címére: Eger, tesszük közzé. Barkóczy út 7. szám. A borítékra A közölt levelek tartalmával írják rá: Pf. 23. szerkesztőségünk nem feltétle- _________________________1 B ankrabláshoz nem kell fegyver Azokra a bankrablókra gondolok, akik szabadon jártak-keltek a Ke­reskedelmi és Hitelbank épületé­ben. A vezért kimentették cellájá­ból, mert rémálmai támadtak a csótányok hadjáratától. A lényeg: aki fél a barátságtalan cellában, azt haladéktalanul fel kell karol­ni, és így is cselekedtek. Szeren­csésebbnek mondható a hírhedt K. Attila esete, mert ha ideiglene­sen is, de nyugati színvonalú, ké­nyelmes bécsi börtönben pihen­heti ki a bankrablással járó fára­dalmait. Foglaljuk össze: mi tör­tént a rablást és a menekülést kö­vető időszakban? Az ügyben nyo­mozott a rendőrség, az ügyész­ség, a pártokból alakult ország- gyűlési vizsgálóbizottság, az ille­tékes bíróság, no meg a bécsi ke­rületi bíróság is. Nem értem: a fe­negyerek fogva tartásában érde­kelt lehet a bécsi bíróság is? A fosztogatások magyar földön tör­téntek, s tudomásom szerint a bűncselekmény elkövetésének a helye az irányadó minden tekin­tetben. Gyanítom: míg K. Attila távol lesz, a felsorolt nyomozóha­tóság elrendez minden, gyanús­nak tűnő banki műveletet, s maj­dan a bíróság előtt minden sze­replő tagadni fog. Ide kívánkozik megjegyzésem: ha baj támad, a legműveltebb ember is a bűnba­kot keresi. Megtalálták! Apropó: milyen belső szabályzat irányít­hatja az érintett intézményt, aho­vá K. Attila kénye-kedve szerint sétálgatott be, és átlátszó mű­anyag tasakokban - korlátlan mennyiségben - hozhatta ki a köteges bankókat, s „futár” útján osztogatta? Osztogatásról és fosztogatásról írok, miveT az FVM-ben eltűnt 2 milliárd forint, az egyik cégnél pedig 40 milliárd forintocska la­kossági betétnek támadt hűlt he­lye. Folytatom: a Magyar Köztár­saság első független kormánya üres költségvetési kasszát örö­költ. Ám abban az időben vásá­roltak a „szegény” magyarok vil­lákat és üdülőket a spanyol, a horvát tengerparton, s kit tudja még, hol. A következő kormány a funkcionálása alatt 178 milliárd adóforinttal töltötte fel a Posta­bankot, mert a fenti összeget a szegény képviselők és mások megsegítésére „áldozta fel”. A fia­tal generáció alkotta kormány sem volt rest az államkassza fosz­togatásában. Az elítélendő cse­lekményeket Kaja Ibrahim, Joszif Tot és mások fémjelzik. A szem­telenség netovábbja: szórólapok mellé csatolt, kitöltött utalvá­nyokkal riogatják a lakosságot, fi­zesse meg az államadósságot. Vá­laszom: fizessenek az osztogatók és a fosztogatók. Nem érzékeljük a csalás, a hűtlen kezelés felszá­molására irányuló állami beavat­kozás kezdeményezését vagy eredményét. Gyanítom: az EU Parlament bankrendszerébe ex­portálandó magyar „szellemi tő­ke” ott is kifejti majd negatív ha­tását, és a második húsosfazék­hoz úgy fognak csörtetni a ma­gyarok, mint a vaddisznók a ku­koricásba. Bollók István Eger (rím a szerkőben) Nőnapi köszöntő A Csányi Idősek Otthonában a nőnapot márc. 11-én ünnepeltük az elmaradt farsangi bállal együtt. A férfiak köszöntötték a női lakókat, majd egy-egy szál szegfűt adtak át. A „jó fiúk” az igazgatónőn keresztül a női dol­gozókat, míg Balázs Terikén ke­resztül a női lakókat köszöntöt­ték. Az otthon vezetése egy-egy ajándékcsomaggal is kedveske­dett, utána tánc, a zenét Fülöp Nándor szolgáltatta. Április első felében megünnepeljük a férfi la­kótársakat is, immár hatodszor. Előtte Ki mit tud?-ra készülünk. Juhász Árpád Odaadó gyógyítók A közelmúltban három hétig fe­küdtem az egri Markhot Ferenc Kórház dr. Erdélyi Béla osztály- vezető főorvos irányítása alatt álló negyedik emeleti sebészeti osztályán. Az ott dolgozók betegcentrikus, lelkiismeretes, odaadó munkája, az, hogy min­den igyekezetükkel elősegítsék a beteg gyógyulását, elismerésre méltó. Őszinte tisztelettel kö­szönöm kezelőorvosom, dr. Ádám Attila főorvos munkáját, aki nemcsak testi gyógyuláso­mat segítette, hanem lelkiekben is erősített tanácsaival, korrekt, őszinte és emberséges viselke­désével. Végezetül, de nem utol­sósorban szólnom kell az ápoló személyzet munkájáról, akik le­terheltségük ellenére fáradhatat­lanul, odaadóan és kedvesen bánnak a betegekkel. Köszönet érte, sokat jelent ez nekünk, be­tegeknek. Csirmaz Józsefné Egercsehi Köszönet Pár hónapja vett hűtőszekré­nyünknek letört az ajtaját nyitó fogója. Mivel így csak nehézke­sen tudtuk a hűtőt használni, másnap délelőtt jelentkeztünk is a problémánkkal az egri Reriienyik Zs. úti szervizben. Felvették a panaszunkat, s meg­ígérték, hogy ha megérkezik az ajtófül, telefonon értesítenek, hogy mehetünk érte. Meglepe­tésként azonban még aznap este 6 órakor felhívott bennünket a szerviz vezetője, hogy megvan az ajtófül, majd rövid egyeztetés után kb. 15 perc múlva nálunk is volt. Gyakorlott mozdulattal fel­szerelte az új fület, s mikor meg­köszöntük, hogy még házhoz is szállította, a világ legtermészete­sebb hangján felelte: - Csak el­képzeltem, hogy nyitogatják a fogója nélkül. Kedves Szervizve­zető úr! Köszönjük fáradozását, úgy gondoljuk, az Ön által veze­tett szerviz nagyon jó kezekben van! További munkájukhoz jó egészséget kívánok. I.-néSz. K. Eger (név és rím . aszerk.-benj Nyugdíjasok jubileumi ünnepsége Tavaszi szél vizet áraszt dallam­mal jött el az igazi tavasz a Megyei Művelődési Központ dísztermé­ben március 16-án. Az ünnepélyes jubileumi emlékünnepséget Kary József igazgató nyitotta meg. Mél­tatta az egri Életet az éveknek klub munkáját, programját, melyet elis­meréssel illetett. Törőcsik Miklós alpolgármester is köszöntötte a tízéves klubokat, a mezőszemerei és az egri klubot, majd megtekin­tette az azt követő kulturális mű­sort. Bukta Gábor mezőszemerei polgármester ismertette a nyugdí­jasklub alakulásának kezdetét, majd a Kék Nefelejcs hagyomány- őrző énekkar sikereit, melynek ve­zetője jelenleg Csák Lajosné. Az Országos Klubszövetség díszokle­véllel köszöntötte a mezőszemerei és az egri klubot, a polgármestert és az alapító klubvezetőket: Bukta Ferencnét és Bessenyei Illésnét. Az ünnepi pillanatok után Besse­nyei Illésné klubvezető, megyei el­nök beszámolt a klub alakulásá­ról, programjairól, melyet nagy­ban segített az országos klubszö­vetség Knoll István vezetésével. A kulturális programok mellett sza­badegyetemeket szerveztünk, ki­rándulásokat, fórumokat, a gene­rációs kapcsolatokat ápoltuk, bő­vítettük az „Idősek az iskolákért, iskolák az idősekért” mozgalmat. Igen színes és változatos progra­mokon dolgoztunk, hogy az MMK igényes színvonalának is megfelel­jünk. Sok elismerés illette progra­munkat, mely nyitott volt a város idősei előtt is. Igaz, hiányoljuk a klubvezetés munkájának helyi el­ismerését az önkormányzat részé­ről. Ezek után díszoklevelet kap­tak a klubot segítő személyek: Gál Elemér, dr. Renn Oszkár, Sziki Károly és minden klubtag emlék­lapot kapott virággal. Ezt követően élveztük a Ki mit tud? műsorát, mely színvonalában és rendezésé­ben is szervezett és szép volt. Gyö­nyörű népviseletben énekelt az aranyokleveles mezőszemerei népdalkor, a balatoni asszonykó­rus, a tiszanánai énekkar és a Hon­véd egri Kék Ibolya együttese. Szó­lóban is sokan énekeltek kiválóan magyar és népdalokat. A mátrafüredi Bene-egylet humoros népi játékkal szórakoztatta a kö­zönséget. Dicséretes, hogy több férfi magyamóta-énekes - Girus Tibor, Pál György, GumicZ Vencel - vidám nótákkal ékeskedett. A versmondásban a nők jeleskedtek: Csák Lajosné, Székely Istvánná, Popovits Zoltánná, Fejérné Telekessi Valéria és Újhelyi Lajosné, Csernák Lajosné. Á szó­rakoztató, szép műsor után dicsé­rettel illette a zsűri a szereplőket és az Életet az éveknek klub veterán­jait, alapítóit: Tavaszi József (aki ma is énekel), Szepesi József és Popovits Zoltánná díszoklevelet kaptak a sok-sok éves kiváló sze­replésükért. A klubvezető, Besse­nyei Illésné korábban megkapta az „Életet az éveknek” díjat önzet­len, sok-sok éves, nyugdíjasokért végzett szolgálati munkájáért, az országos klubszövetségtől, melyet dr. prof. Iván László elnök adott át. Március 17-én a tiszanánai nyugdí­jasklub is büszkén vette át az Ele­tet az éveknek díjat, a 15 éves szor­gos munkájukért, melyet Orosz Dávid klubvezető vezetett és dr. Tóth József polgármester támoga­tott. További sikereket és jó egész­séget kívánunk a jubiláló klubok minden tagjának. Bessenyei Illésné Életet az éveknek nyugdíjasklub megyei elnöke, egri klubvezető aprói Nálunk biztosan megtalálja! A lapban megjelenő apróhirdetéseket kereshető formában, rovatonként csoportosításban, jóval gyorsabban megtalálja. Hirdessen - az első napon ingyen,egy hétre pedig mindössze 8o Ft+ ÁFA-ért *_ ' ___________________Az ara is apró. w ww.hevesmeayeihlrlap.hu

Next

/
Thumbnails
Contents