Heves Megyei Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
2004-03-31 / 76. szám
2004. Március 31., szerda 2 3 ■ 11. OLDAL P Ismét az elkerülő útról A Heves Megyei Hírlap hasábjain olvashattunk arról, hogy a tervezők és döntéshozók változatlanul a város szélén akarják a leendő 25-ös főútvonalat kijelölni. Ezt az utat továbbra is „elkerülő” útnak nevezik. Az elkerülő út mindenhol az országban valóban elkerüli a lakott települést kellő távolságban, azért, hogy a nagy forgalmú út ne szennyezze az érintett települést és ne okozzon elviselhetetlen zajt. Éppen ezért érthetetlen, hogy Egerben miért akarják ennek ellenkezőjét. A keleti szőlődombokon kevesebb kisajátítási költség mellett épülhetne meg ez az út, amely így kellő távolságban, valóban nem szeny- nyezné a város levegőjét, amely egy hosszú katlanban terül el. Jó lenne, ha az illetékesek ennek az újságnak hasábjain válaszolnának erre a cikkre, azért, hogy érveiket a városlakók is olvashassák, ne csak a cikk írója. Nem hiszem, hogy a leendő 25-ös úton már olyan öntudatos és intelligens autók közlekednek majd, melyeknek kipufogógázai nem az alatta elfekvő városra, hanem a magasabban fekvő szőlődombok felé áramlanak, a zajokkal együtt. S. D. Eger város lakója (név és rím a szerk.-ben) A varjak meg a kánya A fövenyen ballagtam, amikor a hátam mögül éktelen lárma hallatszott. Két kormos varjú civakodott varjúnyelven egy fa tetején a folyóparton. Alig kőhajításnyira tőlük egy másik fán vöröskánya üldögélt hatalmas hallal a karmai között, éppen az estebédjéhez készülődött. A varjak még civakodtak egy kicsit, aztán mintegy varázsütésre elhallgattak. Észrevették a kányát és a halat. Most már testvéri egyetértésben egyszerre rúgták magukat a levegőbe, és vészjóslóan röpültek a kánya felé. Mindenképpen rá akarták venni, hogy a halat átengedje nekik, ezért zuhanórepülésekkel zaklatták. Szegény nem győzte kapkodni a fejét. Végül elunta, szárnyra kapott, a hal pedig beleesett a vízbe. Néha repülés közben hanyatt fordult, és a karmaival ijesztgette a fekete madarakat. Gyönyörűség volt nézni ezt a légi akrobatikát. Amikor kellő távolságba üldözték ellenségüket a varjak, visszatértek a kányás fához. Izgatottan pillantgattak lefelé, a halat lesték. A potya zsákmány ott ringatózott a vízben, és hiába szállt le az egyik madár többször is a víz fölé, a kövér falatot nem tudta kiemelni. Ahhoz ugyanis a kánya karmai és szaktudása kellett volna, ami persze elüldöztetett. így maradt hoppon a két szemtelen, de élelmes varjú, és így lettem gazdagabb egy szép élménnyel, amit az oly nagyon szeretett természettől kaptam. Matyiké Tibor Kiábrándító vendéglátás Párádon 2004. márc. 6-án azt hittük, megérkezett a tavasz. Reggel gyönyörűen sütött a nap, az előző napokban hullott hó szikrázott a tájon. Rövid túrát terveztünk barátainkkal és három apró gyermekkel az Ilona-völgyi vízeséshez. A kirándulás remekül sikerült, az erdő csodálatos volt. Délutánra azonban beborult az időjárás is, a kedvünk is. Az utóbbit egy vendéget aligha szerető parádi fogadósnak köszönhetjük. Fáradtan, éhesen, de jókedvűen érkeztünk a Párád főútján álló, a vendégeket „csülök bográcsban” táblával invitáló kis fogadóhoz. Egy évvel ezelőtt már jártunk itt, emlékeztünk, hogy az étel finom volt, bár a kiszolgálás már akkor sem volt barátságosnak nevezhető. Mégis bizakodva kértük az étlapot. Az első meglepetés akkor ért, amikor egyikőnk kérdésére, hogy a választott húshoz milyen köretet ajánlanak, a rendelést felvevő tulajdonos (egy alkalmazott aligha engedne meg magának ilyen hangot) azt válaszolta kissé ingerülten: „Amit szeret, asszonyom, azt válasszon. Én nem tudhatom, mit szeret.” Barátnőm nem reagálva erre a modor- talan megjegyzésre, szó nélkül választott olyat, amit szeret. Majd első meglepődéséből felocsúdva, s az előző figyelmeztetésből nem tanulva, miszerint ne nyaggassa az urat, megkérdezte, mit lehet tudni a kinti táblán hirdetett csülökről. S a válasz durva hangon egy egyszerű: „minden benne van az étlapban”. A férfi türelmetlenségét érezve már meg sem kíséreltük újra fellapozni az étlapot, inkább csendben, gyorsan leadtuk a rendelést. A feketeleves azonban még csak ezután „szolgáltatott fel”. Velünk volt nyolc hónapos kislányunk, akit a saját kis ebédje után szerettünk volna tisztába tenni. Mivel a fogadó WC-je hagyott némi kívánnivalót maga után, az autóban pedig hideg volt a napsütés ellenére, udvariasan, már előre félve az esetleges visszautasítástól, megkérdeztem az enyhén szólva barátságtalan tulajdonost, nem lenne-e egy helyiség — mivel fogadóról van szó — , ahol átöltöztethetném a babát. Az úr fel sem nézve papírjából, rendkívül megalázó hangon eny- nyit válaszolt: „Nincs. Nincs. Egyébként is kocsival vannak, nem?”. Ekkor már forrt bennem egy csípős válasz, de visszafogottan csak megköszöntem a segítségét, s rendbe tettem a gyereket az asztalnál, ügyelve arra, hogy a többi vendéget ne zavarjuk. Majd fizettünk, s rossz szájízzel távoztunk. Azaz csak távoztunk volna, mert pár másodpercen belül ott termett a „vendéglátónk”, kezében szorongatva a zavarodottságunkban az asztal alatt hagyott, egyébként gondosan összecsomagolt pelenkát. S ahelyett, hogy azt intelligensen, csendben kidobta volna a szemetesbe (amit mellesleg mi nem találtunk), vagy netalán a kezünkbe nyomta volna, többméteres távolságból hatalmas erővel bevágta az autónk kinyitott hátsó ajtaján, hozzáfűzve: „ezt itt felejtették”. Szerencse, hogy a kocsiban ülő három gyerek közül egyiket sem találta el. (Persze, a szintén bent hagyott gyerekpoharat már „elfelejtette” utánunk dobni.) Ezt volt az a pont, ahol már nem tudtam én sem szó nélkül hagyni az eseményeket. Visszamentem, s már emeltebb hangon ugyan, de a megfogalmazás visszafogottságára ügyelve (halk, nyugodt tanárnőnek ismer a környezetem) elmondtam az úrnak, hogy olyan magatartást, mint amit ő tanúsított egész ottlétünk alatt, egy vendéglátóegység tulajdonosa nem engedhetne meg magának. Ennek ellenére az utánam siető férjemet „parasztnak” titulálta, s verekedésre invitálta. Férjem higgadt, tanult gyógyszerészként - aki szintén emberekkel foglalkozik - mindezekre annyit reagált, hogy nem először jártunk ebben az étteremben, de ezek után Párád környékét is elkerüljük. Elmentünk. Én azóta sem tudok napirendre térni az események felett. Bánt, hogy igyekszünk nyugodt, tisztességes életet élni, egyesek viszont úgy érzik, bármit megtehetnek. Ráadásul azt gondolom, egy méltán neves falu, mint Párád, ahová a kirándulók szívesen járnak, nem engedheti meg magának, hogy ilyen kisvendéglővel és vendégházzal „büszkélkedjen”. A finom étel nem minden, a kulturált viselkedést is igényli ma még az emberek nagy része. Aki pedig nem szereti az embereket, ne menjen vendégfogadósnak! (Név és rím a szerkőben) Eszperantó-találkozó Egerben élő kínaiak látogattak az MMK-ban működő eszperantóklubba. A klub tagságát a városi Verda Stelo Eszperantó Csoport .tagjai alkotják, akik annak okán hívták meg és fogadták szeretettel kedves vendégeiket, hogy július végén Pekingben lesz az eszperantó világkongresszus. A kölcsönös megismerkedés után a klubtagok röviden ismertették vendégeikkel az eszperantó nyelvet és mozgalmat. Bemutatták az El Popola Cinio című eszperantó nyelvű képes kínai folyóiratot (amely ma már csak az Interneten olvasható). Ebből szerezhettek bőséges ismereteket a hatalmas ország történetéről, gyönyörű tájairól, ősi kultúrájáról, nemzetiségeiről, a lakosság mai életéről, a -kínai eszperantó mozgalomról. Majd a Béla Pekino (A szép Peking) című DVD levetítése következett. Vidám, közvetlen társalgással fejeződött be az est. Ez a találkozó ugyan nem eszperantóul folyt, de az eszperantóról és a barátságról szólt, és minden bizonnyal kellemes emlék marad valamennyi résztvevő számára. Könczöl Ernő csoportelnök Levelezőink figyelmébe Felhívjuk levelezőink figyelmét, nül ért egyet, azokért felelősséget hogy lehetőleg röviden, max. 1-2 nem vállal. Csak a teljes névvel, gépelt oldal terjedelemben fogai- címmel ellátott írásokat jelentet- mazzák meg gondolataikat. jük meg. Az írásokat szükség esetén rö- Továbbra is várjuk írásaikat vidítve és szerkesztett formában szerkesztőségünk címére: Eger, tesszük közzé. Barkóczy út 7. szám. A borítékra A közölt levelek tartalmával írják rá: Pf. 23. szerkesztőségünk nem feltétle- _________________________1 B ankrabláshoz nem kell fegyver Azokra a bankrablókra gondolok, akik szabadon jártak-keltek a Kereskedelmi és Hitelbank épületében. A vezért kimentették cellájából, mert rémálmai támadtak a csótányok hadjáratától. A lényeg: aki fél a barátságtalan cellában, azt haladéktalanul fel kell karolni, és így is cselekedtek. Szerencsésebbnek mondható a hírhedt K. Attila esete, mert ha ideiglenesen is, de nyugati színvonalú, kényelmes bécsi börtönben pihenheti ki a bankrablással járó fáradalmait. Foglaljuk össze: mi történt a rablást és a menekülést követő időszakban? Az ügyben nyomozott a rendőrség, az ügyészség, a pártokból alakult ország- gyűlési vizsgálóbizottság, az illetékes bíróság, no meg a bécsi kerületi bíróság is. Nem értem: a fenegyerek fogva tartásában érdekelt lehet a bécsi bíróság is? A fosztogatások magyar földön történtek, s tudomásom szerint a bűncselekmény elkövetésének a helye az irányadó minden tekintetben. Gyanítom: míg K. Attila távol lesz, a felsorolt nyomozóhatóság elrendez minden, gyanúsnak tűnő banki műveletet, s majdan a bíróság előtt minden szereplő tagadni fog. Ide kívánkozik megjegyzésem: ha baj támad, a legműveltebb ember is a bűnbakot keresi. Megtalálták! Apropó: milyen belső szabályzat irányíthatja az érintett intézményt, ahová K. Attila kénye-kedve szerint sétálgatott be, és átlátszó műanyag tasakokban - korlátlan mennyiségben - hozhatta ki a köteges bankókat, s „futár” útján osztogatta? Osztogatásról és fosztogatásról írok, miveT az FVM-ben eltűnt 2 milliárd forint, az egyik cégnél pedig 40 milliárd forintocska lakossági betétnek támadt hűlt helye. Folytatom: a Magyar Köztársaság első független kormánya üres költségvetési kasszát örökölt. Ám abban az időben vásároltak a „szegény” magyarok villákat és üdülőket a spanyol, a horvát tengerparton, s kit tudja még, hol. A következő kormány a funkcionálása alatt 178 milliárd adóforinttal töltötte fel a Postabankot, mert a fenti összeget a szegény képviselők és mások megsegítésére „áldozta fel”. A fiatal generáció alkotta kormány sem volt rest az államkassza fosztogatásában. Az elítélendő cselekményeket Kaja Ibrahim, Joszif Tot és mások fémjelzik. A szemtelenség netovábbja: szórólapok mellé csatolt, kitöltött utalványokkal riogatják a lakosságot, fizesse meg az államadósságot. Válaszom: fizessenek az osztogatók és a fosztogatók. Nem érzékeljük a csalás, a hűtlen kezelés felszámolására irányuló állami beavatkozás kezdeményezését vagy eredményét. Gyanítom: az EU Parlament bankrendszerébe exportálandó magyar „szellemi tőke” ott is kifejti majd negatív hatását, és a második húsosfazékhoz úgy fognak csörtetni a magyarok, mint a vaddisznók a kukoricásba. Bollók István Eger (rím a szerkőben) Nőnapi köszöntő A Csányi Idősek Otthonában a nőnapot márc. 11-én ünnepeltük az elmaradt farsangi bállal együtt. A férfiak köszöntötték a női lakókat, majd egy-egy szál szegfűt adtak át. A „jó fiúk” az igazgatónőn keresztül a női dolgozókat, míg Balázs Terikén keresztül a női lakókat köszöntötték. Az otthon vezetése egy-egy ajándékcsomaggal is kedveskedett, utána tánc, a zenét Fülöp Nándor szolgáltatta. Április első felében megünnepeljük a férfi lakótársakat is, immár hatodszor. Előtte Ki mit tud?-ra készülünk. Juhász Árpád Odaadó gyógyítók A közelmúltban három hétig feküdtem az egri Markhot Ferenc Kórház dr. Erdélyi Béla osztály- vezető főorvos irányítása alatt álló negyedik emeleti sebészeti osztályán. Az ott dolgozók betegcentrikus, lelkiismeretes, odaadó munkája, az, hogy minden igyekezetükkel elősegítsék a beteg gyógyulását, elismerésre méltó. Őszinte tisztelettel köszönöm kezelőorvosom, dr. Ádám Attila főorvos munkáját, aki nemcsak testi gyógyulásomat segítette, hanem lelkiekben is erősített tanácsaival, korrekt, őszinte és emberséges viselkedésével. Végezetül, de nem utolsósorban szólnom kell az ápoló személyzet munkájáról, akik leterheltségük ellenére fáradhatatlanul, odaadóan és kedvesen bánnak a betegekkel. Köszönet érte, sokat jelent ez nekünk, betegeknek. Csirmaz Józsefné Egercsehi Köszönet Pár hónapja vett hűtőszekrényünknek letört az ajtaját nyitó fogója. Mivel így csak nehézkesen tudtuk a hűtőt használni, másnap délelőtt jelentkeztünk is a problémánkkal az egri Reriienyik Zs. úti szervizben. Felvették a panaszunkat, s megígérték, hogy ha megérkezik az ajtófül, telefonon értesítenek, hogy mehetünk érte. Meglepetésként azonban még aznap este 6 órakor felhívott bennünket a szerviz vezetője, hogy megvan az ajtófül, majd rövid egyeztetés után kb. 15 perc múlva nálunk is volt. Gyakorlott mozdulattal felszerelte az új fület, s mikor megköszöntük, hogy még házhoz is szállította, a világ legtermészetesebb hangján felelte: - Csak elképzeltem, hogy nyitogatják a fogója nélkül. Kedves Szervizvezető úr! Köszönjük fáradozását, úgy gondoljuk, az Ön által vezetett szerviz nagyon jó kezekben van! További munkájukhoz jó egészséget kívánok. I.-néSz. K. Eger (név és rím . aszerk.-benj Nyugdíjasok jubileumi ünnepsége Tavaszi szél vizet áraszt dallammal jött el az igazi tavasz a Megyei Művelődési Központ dísztermében március 16-án. Az ünnepélyes jubileumi emlékünnepséget Kary József igazgató nyitotta meg. Méltatta az egri Életet az éveknek klub munkáját, programját, melyet elismeréssel illetett. Törőcsik Miklós alpolgármester is köszöntötte a tízéves klubokat, a mezőszemerei és az egri klubot, majd megtekintette az azt követő kulturális műsort. Bukta Gábor mezőszemerei polgármester ismertette a nyugdíjasklub alakulásának kezdetét, majd a Kék Nefelejcs hagyomány- őrző énekkar sikereit, melynek vezetője jelenleg Csák Lajosné. Az Országos Klubszövetség díszoklevéllel köszöntötte a mezőszemerei és az egri klubot, a polgármestert és az alapító klubvezetőket: Bukta Ferencnét és Bessenyei Illésnét. Az ünnepi pillanatok után Bessenyei Illésné klubvezető, megyei elnök beszámolt a klub alakulásáról, programjairól, melyet nagyban segített az országos klubszövetség Knoll István vezetésével. A kulturális programok mellett szabadegyetemeket szerveztünk, kirándulásokat, fórumokat, a generációs kapcsolatokat ápoltuk, bővítettük az „Idősek az iskolákért, iskolák az idősekért” mozgalmat. Igen színes és változatos programokon dolgoztunk, hogy az MMK igényes színvonalának is megfeleljünk. Sok elismerés illette programunkat, mely nyitott volt a város idősei előtt is. Igaz, hiányoljuk a klubvezetés munkájának helyi elismerését az önkormányzat részéről. Ezek után díszoklevelet kaptak a klubot segítő személyek: Gál Elemér, dr. Renn Oszkár, Sziki Károly és minden klubtag emléklapot kapott virággal. Ezt követően élveztük a Ki mit tud? műsorát, mely színvonalában és rendezésében is szervezett és szép volt. Gyönyörű népviseletben énekelt az aranyokleveles mezőszemerei népdalkor, a balatoni asszonykórus, a tiszanánai énekkar és a Honvéd egri Kék Ibolya együttese. Szólóban is sokan énekeltek kiválóan magyar és népdalokat. A mátrafüredi Bene-egylet humoros népi játékkal szórakoztatta a közönséget. Dicséretes, hogy több férfi magyamóta-énekes - Girus Tibor, Pál György, GumicZ Vencel - vidám nótákkal ékeskedett. A versmondásban a nők jeleskedtek: Csák Lajosné, Székely Istvánná, Popovits Zoltánná, Fejérné Telekessi Valéria és Újhelyi Lajosné, Csernák Lajosné. Á szórakoztató, szép műsor után dicsérettel illette a zsűri a szereplőket és az Életet az éveknek klub veteránjait, alapítóit: Tavaszi József (aki ma is énekel), Szepesi József és Popovits Zoltánná díszoklevelet kaptak a sok-sok éves kiváló szereplésükért. A klubvezető, Bessenyei Illésné korábban megkapta az „Életet az éveknek” díjat önzetlen, sok-sok éves, nyugdíjasokért végzett szolgálati munkájáért, az országos klubszövetségtől, melyet dr. prof. Iván László elnök adott át. Március 17-én a tiszanánai nyugdíjasklub is büszkén vette át az Eletet az éveknek díjat, a 15 éves szorgos munkájukért, melyet Orosz Dávid klubvezető vezetett és dr. Tóth József polgármester támogatott. További sikereket és jó egészséget kívánunk a jubiláló klubok minden tagjának. Bessenyei Illésné Életet az éveknek nyugdíjasklub megyei elnöke, egri klubvezető aprói Nálunk biztosan megtalálja! A lapban megjelenő apróhirdetéseket kereshető formában, rovatonként csoportosításban, jóval gyorsabban megtalálja. Hirdessen - az első napon ingyen,egy hétre pedig mindössze 8o Ft+ ÁFA-ért *_ ' ___________________Az ara is apró. w ww.hevesmeayeihlrlap.hu