Heves Megyei Hírlap, 2004. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-22 / 68. szám

2004. Március 22., hétfő H O R I 2 O W T 7. OLDAL A jól dolgozó kórházakat „büntetik” Hanyatlás vagy előremenekülés, stabilitás vagy csőd, felelős­ségteljes gondolkodás, vagy sanda számítgatások? Megannyi kérdés, ami kimondva-kimondatlanul felvetődött az utóbbi hónapokban a kórház jelenét és jövőjét illetően. Sok esetben egyértelmű politikai vélekedések, máskor szakmai érvek lát­tak már napvilágot. Az igazgató szerint vannak reagálásra sem érdemes „agyrémek”, s akadnak olyan felvetések is, amelyekről érdemes, sőt kell beszélni. Gyöngyös A gyakran hallható: a kórház terve­zett privatizációjára vonatkozó hi­potézisekre már csak azért sem ér­demes sok szót vesztegetni, mert egyértelmű tény, hogy a tőke szá­mára, objektív okok miatt nem vonzó az egészségügy. Néhány részterület kivételével nem várható profit, márpedig ilyen feltétellel senki sem akar befektetni - szögezi le beszélgetésünk elején dr. Sebes Gábor, a Bugát Pál Kórház igazga­tója. - Vannak viszont olyan, a kór­házhoz illeszthető tevékenységek, amelyek rentábilisan végezhetők, s a nyereség beforgatható a hagyo­mányos közkórházi, gyógyító tevé­kenységbe. A megváltozott finan­szírozási keretek között, úgy vé­lem, az intézmények mozgástere abban áll, hogy a gyógyítás mellé behozzanak olyan profilokat, ame­lyeknek a profitja „átcsorog” a kór­ház működtetésébe. Ez a plusz le­het például ápolási osztály, vagy más, az egészségügy jellegéhez kö­zel álló tevékenység.- Egyes szociális jellegű szolgál­tatások - például ápolási otthonok működtetése - képesek nyereséget termelni, ezt számos példa bizo­nyítja. Ha viszont önmagában eredményes egy ilyen tevékenység, akkor miért vállalná bárki, hogy a megtermelt jövedelmet például egy kórházra fordítsa?- Az említett lehetőség megvaló­sítása hatalmas beruházás, erre nincs erőnk. Ha adott esetben egy vállalkozó meg is valósítja, költség- vetési intézményként a kórház nem képes fogadni a kiegészítő te­vékenység profitját, gazdasági tár­saság keretében viszont igen. Egy­értelmű, hogy a kialakítandó - ma­radjunk ennél a példánál - ápolási részleg nyereségének meghatáro­zott részére tarthat igényt a kórház, a szolgáltatást nyújtó gazdasági társaság tagjaként, a profit másik része természetesen a befektető haszna marad. Mindez így nagyon leegyszerűsített válasz a kérdésére. Mi azt vállaltuk, hogy szeptember­re letesszük az önkormányzat asz­talára a részletesen kidolgozott konkrét elképzelést, ami alternatí­vákat tartalmaz az intézet további működtetéséről. Megvizsgáljuk milyen következményekkel jár, ha a jelenlegi költségvetési forma ma­Kollektív útkeresés potenciális partner. Ha a működési formaváltás mellé teszi le a voksát a fenntartó, akkor is legkorábban 2005 elejére valósulhat meg a terv. Addig viszont túl kell élnünk a ránk váró nagyon nehéz időszakot.- Némileg meglepő a jövő ilyetén említése, mivel Gyöngyösön szak­mailag és pénzügyileg egyaránt sta­bilan működik a kórház.- A helyzet pontos vázolásához kissé távolabbról kell elindulni. A kórházak finanszírozása nagyjából tíz éve teljesítményalapon műkö­dik. Ez - a hibáival együtt - racio­nális döntés volt annak idején. A rendszer lényege, hogy az úgyne­vezett homogén betegségcsopor­tokhoz (HBCS) tartozó súlyszá­mok szerint az egészségbiztosító finanszírozza a bevétel döntő rész­arányát kitevő fekvőbeteg-ellátás különböző eseményeit. Leegysze­rűsítve: minden tevékenységről pontosan tudható, hogy hány súly­számot ér, vagyis mennyit fizet ér­te a biztosító. A rendszer hibája, hogy a legtöbb beavatkozásért ke­vesebb pénz jár, mint amennyibe valójában kerül, néhány eljárásnál viszont kevés többlet jelentkezik. Dr. Sebes Gábor: A részvételen, vagyis az érintett szakmák és szakmai vezetők véleményének meghallgatásán alapuló, egy személyben felelős igazgatóként hozott döntések hive vagyok. A rendszeres értekezletek, megbeszélések nyomán tudom, hogy helyes döntések születnek. A sikereink közösek, a hibák az igazgatót terhelik. rád, s milyennel, ha a működés gazdasági társasági formában zaj­lik. Való igaz, a külső szakembe­rekkel megerősített szakértői csa­pat a lehetséges profitorientált tevé­kenységek bekapcsolásának lehe­tőségét is megvizsgálja. Tehát sze­repel majd az említett lehetőség is, s amelyre biztosan lesz jelentkező, Nagyon szoros gazdálkodással, precíz adminisztrációval, gondos­sággal és odafigyeléssel megte­remthető volt az egyensúly, sőt, mivel mi számos ésszerűsítést vég­rehajtottunk, képesek voltunk a - hangsúlyozom: több tucat OEP- vizsgálat szerint is abszolút reális elszámolásokon nyugvó, teljesen szabályosan szerzett - bevételeink­ből jelentős fejlesztéseket is végre­hajtani. Ehhez kellett a nagy beteg- forgalom, amit az ellátás magas színvonalával, a kollégák kitűnő munkájával lehetett elérni. Akkor is nyilvánvaló volt, hogy a betegfor­galom nem növelhető a végtelensé­gig, de az említettek szerint kiala­kítható és fenntartható volt a biz­tos, likvid működés.- Minderről miért kell immár múlt időben beszélni?- Az úgynevezett volumenfinan­szírozás egészen új, és sajnos drá­mai helyzetet teremtett. Ennek a lé­nyege az, hogy a biztosító megha­tározza, mekkora betegforgalom után fizet teljes értéket. Esetünk­ben ez a tavalyi forgalom 98 száza­léka. Vagyis, ha pontosan ugyan­annyit dolgozunk, akkor is keve­sebb súlyszámot érünk el. A limit fölötti teljesítményeket pedig, azok mértékével arányosan egyre kisebb részben fizeti meg a pénztár. Az más kérdés, igazságosnak tartom- e, hogy így gyakorlatilag a nagy for­galmat lebonyolító, tehát a betegek bizalmát élvező és elégedettségük­re dolgozó intézményeket büntetik ezzel a módszerrel, erről nem len­ne szerencsés hosszasan értekez­ni. Az viszont szomorú tény, hogy ez az úgynevezett degresszív eljá­rás, továbbá a bevezetett finanszí­rozás egyéb részletei a legóvato­sabb számításaink szerint is a kö­vetkező nyolc hónapban több, mint 100 millió forint kiesést jelen­tenek nálunk, vagyis elveszítjük a fekvőbeteg-osztályok csaknem egyhavi teljes bevételét.- Ebben a helyzetben nyúlhat a zsebébe a fenntartó. Vagy ha erre nincs mód, akkor legfeljebb össze­jön némi tartozás. Egyes vélekedé­sek szerint nem tragédia, de sem­miképp sem csőd, ha egy három- miUiárd forintos költségvkésű kór­ház néhány tízmilliós hatvan na­pon túli tartozást halmoz fel.- Az önkormányzat - és ez ko­rántsem csak gyöngyösi, sokkal in­kább általános jelenség - nem ké­pes pótolni a kieső bevételt. Az Dr. Sebes Gábor adósságot pedig behajtják, s ezzel a szakmai kérdések egyértelműen - legalábbis bizonyos mértékig - alá­rendelődnek a pénzügyi kényszer­nek, nevezetesen annak, hogy a számlákat könyörtelenül ki kell fi­zetni. Ez a helyzet semmiképpen nem mehet a bétegellátás rovására, ezt mindenképpen el kell kerül­nünk. Célunk, hogy megtartsuk a jól működő, szakmailag méltán el­ismert közkórházat, ami továbbra is közkórházként kell, hogy mű­ködjön. Ezzel egyébként, úgy gon­dolom, válaszoltam is minden szárnyra kelt rémhírre. A biztonsá­gos működés feltételeit úgy kell megteremteni, hogy a betegek sem az ellátást, sem az anyagiakat te­kintve ne érezhessenek negatív vál­tozásokat.- Van-e még tartalék a rendszer­ben, lehet-e külső támogatás bevo­nása nélkül ellentételezni a bevéel- kiesést?- Elméletben három területen le­het spórolni. Egyrészt profilok elha­gyásával, magyarán tevékenységek megszüntetésével. Ez esetünkben nem járható út, egyrészt optimális mérettel és létszámmal dolgozunk, másrészt kétséges, hogy a megmara­dó részek el tudnák-e tartani magu­kat. Ráadásul óhatatlanul szakmai és morális veszteségeket szenvedne az ellátás és a kórház. A kiadások to­vábbi, jelentős csökkentése azért nem valósítható meg, mert - amint fentebb említettem - a korábbi évek­ben már elvégeztük mindazt az átvi­lágítást, átszervezést, racionalizá­lást, amivel optimalizáltuk a költsé­geinket. Meghoztuk mindazt a veze­tési-szervezési döntést, melynek ré­vén az előző finanszírozási rend­szerben a vázolt eredményességgel voltunk képesek működni. Számítá­saink szerint a fenti három területen összességében megvalósítható lépé­sekkel sem lenne ellensúlyozható a drasztikus bevételcsökkenés.- A részletesen még meg sem fo­galmazott elképzelést máris szám­talan kritika érte. Miként befolyá­solja ez a tervek kidolgozását?- A kórház teljes menedzsment­jével, a szakmai és érdekvédelmi szervezetekkel folyamatosan kon­zultálva kell meghatározni a teen­dőket, amelyek alternatív javasla­tokként kerülnek döntésre a tulaj­donos, az önkormányzat elé. Biz­tos vagyok benne, hogy a teljes bel­ső nyilvánosság, a széles körű, mindenre kiterjedő és hiteles infor­mációk önmagukban is számos fé­lelemnek, tévhitnek elejét veszik. Minden olyan kritikára és javaslat­ra nyitottak vagyunk, ami a valódi kérdésekkel foglalkozik, s a kórház jövője, a megoldás érdekében fo­galmazódik meg. Mert a célunk vi­lágos: ahogyan most van, úgy a jö­vőben is legyen egy jó közkórház Gyöngyösön. __________sum péter J ó palócok emlékei Mátraderecske A községben több kulturális cso­port is működik, amelyeknek a célja a hagyományok ápolása, megőrzése. Ilyen az asszonykó­rus és a Luca néptánccsoport. A nyaranta megrendezett Palóc-la­kodalmas keretében évről évre igyekeznek feleleveníteni az egy­kori palóc szokásokat. A közelmúltban újabb, a múlt értékeit felmutató értékkel gaz­dagodott a település. Olyan hely- történeti kiállítás nyílt a Bem utca 3. alatti épületben, ahol elődeink használati tárgyai mellett helyet kapott a palóc emberek hétköz­napi és ünnepi viselete is. A ma­gángyűjtemény törzsanyagát a Lajtos-hadból származó László Anna nagyszüleinek az 1920-tól használt viseletéi és lakberende­zési tárgyai képezik. A gyűjte­mény gyarapításából a falu lakói is kivették részüket. A tervek szerint a kiállítóhely a jövőben tovább épül-szépül, ter­vezik ugyanis egy búbos kemence elkészítésé, továbbá egy falimasi­na működtetésé is. A nyár folya­mán a látványkonyha is fogadja majd a látogatókat, akik helyben kóstolhatják meg a különböző hagyományos palóc fogásokat. Az érdeklődők hétköznap 10-től 16 óráig kereshetik fel a látványos tárlatot. A hétvégeken pedig előze­tes megbeszélés alapján állnak a vendégek rendelkezésére.______■ Nem csak keringőztek Füzesabony Az északi városrész sportcsarno­kában 22 egyesület 56 párosa vett részt az I. Füzes Kupa táncviada­lon. Heves megyéből a házigaz­dák, a Füzes TKSE nevezett pá­rost, jól szerepeltek a társrendező Egri Honvéd TKSE versenyzői, de dobogóra állhatták hatvani tánco­sok is, és volt a mezőnynek gyön­gyösi indulója. A hivatalos és hobbi kategóriák­ban - összesen 12 számban hirdet­tek eredményt - szűkebb hazánk képviselői a következő helyezése­ket érték el. E junior standard tán­cok: 3. Muhel Tamás-Ónodi Ágnes (Egri Honvéd), 4. Czibolya Csaba- Nagy Alexandra. E. junior II. latin táncok: 6. Muhel-Ónodi. E ifjúsági standard táncok: 2. Tajti Tamás- Tajti Melinda (Hatvan), 3. Hudák Csaba-Jánosi Edit (Eger). E ifjúsá­gi latin táncok: 3. Tajti T.-Tajti M. (Hatvan), 4. Hudák-Jánosi (Eger). Hobbi verseny, a mezőny ered­ményeiből. Junior standard tán­cok: 1. Dolyák István-Guba Eszter (Füzesabony), 3. Pártos Sándor- Havelant Eszter (Eger). Junior la­tin táncok: 2. Dolyák-Guba (Hat­van). Ifjúsági standard táncok: 1. Bóta Balázs-Kurucz Anett, Pártos Gergely-Bóta Szilvia, 3. Hudák László-Mirkóczki Beáta (mind Eger). Ifjúsági latin táncok: 2. Bóta B.-Kurucz (Eger), 3. Pártos- Bóta Sz. (Eger). Senior (35 év fe­lett) standard táncok: 1. Ónodi Attila-Ónodiné Tuza Ágnes (Eger), 3. Bakk Károly, Bakkné Party Erika (HEMO TK, Eger). Senior (35 év felett) latin táncok: 3. Ónodi-Ónodiné (Füzesabony). A rendezés sikeréhez a fel­ajánlásával 34 szponzor is hoz­zájárult. A Kalocsán sorra került területi bajnokságon a volt abonyi kettős Muhel Tamás-Ónodi Ágnes egri színekben első magasabb szintű versenyén egy ötödik (latin tán­cok) és egy 7. helyezést (standard táncok) ért el a 14 párost felvonul- tató mezőnyben. __________b. s. A stílusok harmonikus egyvelege Az idei fesztiválon minden más volt, mint ami lenni szokott Fergeteges koncert- és táncház-sorozattal zajlott a hét végén a Művészetek Háza Ma­ratoni Folkfesztiválja. A háromnapos jubi­leumi rendezvénysorozat különlegessége volt, hogy széles palettáját nyújtotta a népzenei alapú irányzatoknak. Eger A nyitó koncertet pénteken a felvidéki Ghymes együttes adta, tagjai immár hat éve állandó meghívottjai a Háznak. Első kon­certjük után az akkor még alig ismert, de na­gyon ígéretes határon túli zenekart rögtön a szívébe zárta a helyi közönség. Most is, mint eddig minden évben zsúfolt ház előtt léptek fel. A megnyitón az együttes vezetője ki is hangsúlyozta, hogy örülnek az itteni közönség szeretetének, éppen ezért érintett sokakat kellemetlenül a koncerten tanúsí­tott magatartásuk, amikor is vélt személyes sérelmeiket a technika ördögé­vel toroltatták meg. Számos sztárvendég esetében előfor­dult már valós technikai problé­ma, ennek ellenére a fellépők olyan hangulatot teremtettek, hogy mindenki maradéktalanul jól érezte magát. Ők tudták az aranyszabályt: nem a fellépő, hanem a közönség az első. A megnyitó kellemetlenségeit vé­gül is a Besh 0 Drom lendületes muzsikája feledtette. Az együt­tes a balkáni és román cigány, illetve a közel-keleti tradicioná­lis zenét ötvözte a magyar zené­vel. Akik pedig az autentikus magyar népzenét kedvelték, hajnalig táncolhattak a Téka muzsikájára. A zenekar ezúttal is hozta a tőlük megszokott ma­gas színvonalat. A következő napon igazán húzós nevek ígértek kellemes szórakozást: a Csík zenekar fer­geteges átriumi táncháza ala­pozta a hangulatot az esti fő­műsorra, Ferenczi György Neomatyó show-jára. Már az al­cím - Csikós Rájdersz, Blues from the Puszta - sejtette, hogy valami különlegessel találko­zik a közönség. Az amolyan igazi ferenczis humorral, apró ötletekkel megtűzdelt pro­dukció igazi siker volt, a zenei improvizáci­ók és feszes koreográfiájú táncbetétek seho­va be nem sorolható fantasztikus egyvelegét kapta a közönség. A nem éppen Ids létszá­mú zenekar egy 6x1 méteres, keskeny csík­ban volt kénytelen összeszorulni székestől, hangszerestől, hogy a táncos párok is elfér­jenek a színpadon.- A show-nak ez volt a tizennegyedik előadása, és most éreztem először igazán, hogy összeállt az egész, minden részlete a helyén van - nyilatkozta a közönség vas­tapsától fellelkesült Ferenczi György. - Kí­sérletező típus vagyok, de most egy ideig lehorgonyzók a néptáncosoknál, mert ez annyira mély dolog, olyan sok lehetőség van még benne. A feldobott hallgatóság az egri Kerekes ze­nekar táncházában vezette le az energiáit. Ezúttal azonban ez a táncház is más volt, mint általában lenni szokott: a résztvevők füstgép ontotta ködfelhőben villogó dis­zkófények között ropták a csárdást. Vasárnap folytatódott a stílusok kevere­dése, sokszínű zeneiségével különösen a Makóm varázsolta el a közönséget, miután a balkáni, perzsa-arab, indiai, afrikai, euró­pai zenék hatásait ötvözték a jazz elemeivel. A záró koncert is igazi csemegének bizo­nyult. Ha valaki azt gondolta eddig, hogy semmi nem áll távolabb a népzenétől, mint a rock és a metál stílus, a Vörös Rébéké hall­gatva változtatott a véleményén. Az V. Országos Maratoni Folkhétvége fel­lépői ismét igazolták a zene egyetemessé­gét. A legkülönbözőbb stílusok is harmoni­kusan simulnak egybe a zenét igazán értő és szerető művészek keze alatt. sz. cs.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents