Heves Megyei Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-23 / 45. szám

7. OLDAL HEVES Mg‘HÍRLAP M O Z A I K Röplabda A sereghajtó Tatabánya vendégeként győzött az Agria RC Eger női együttese 11. oldal Karate Hatszáz versenyző küzdött egymással az egri nemzetközi bajnokságon 12. oldal Búcsú a konzervatív baloldaltól Esélyegyenlőség, globalizáció, szegénység: kihívások és politikai stratégiák a XXL század elején A nemzetközi szociáldemokrácia (az Egyesült Államokban a demokraták) ál­tal fémjelzett mozgalom az utóbbi esz­tendőkben látott hozzá az új évezred gazdasági és társadalmi kihívásainak elemzéséhez: a tőke, a munkavállalók, valamint az állam újfajta viszonyának kidolgozásához. A kutatások lényegi kérdése az, hogy a megváltozott körül­mények közepette vajon fenntarthatók- e a klasszikus baloldal hagyományos vívmányai, s ha nem, az milyen változ­tatásokat követel meg a jövő kormánya­itól. Fontos megjegyezni ugyanakkor: ezen stratégiák kidolgozásakor számol­ni kell azzal, hogy egyes országokban - ilyen Magyarország is - egy olyan mo­dell megújításáról van szó, amely gya­korlatilag még sohasem alakult ki a ma­ga teljességében. Az elemzés lényegé­ben a tudományos megalapozás fázisá­ban van, ezért egyelőre az olyan kifeje­zések, mint a konzervatív avagy új bal­oldal, momentán nem sok információt hordoz a magyar belpolitika szempont­jából. Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy a honi baloldalon fellelhető egyre mélyebb törésvonalak a jövőben min­denképpen leképezik majd azt, milyen válaszokat adnak a különböző csopor­tok ezekre az alapkérdésekre. Összeállításunk apropóját az adja, hogy nemrégiben Budapesten zajlott „A haladó kormányzás (Progressive Govermance), Stratégiák a XXI. századra” című nemzetkö­zi tanácskozás, amelyen ismert politikusok és tudósok mondták el véleményüket a té­máról. Alábbiakban nem csupán a budapes­ti, hanem a hasonló tematikájú stockholmi, londoni, illetve berlini tanácskozásokon el­hangzott beszédekből és elemzésekből is válogattunk. A megszólalók között találjuk a magyar politikusok mellett Tony Blairt, Gerhard Schrödert, a Nobel-díjas Stiglitz professzort és Fejtő Ferencet. Változtatni kell Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sport- miniszter előadásában Tony Blair angol mi­niszterelnök gondolataira utalva arról beszélt, hogy a baloldal a kialakult társadalmi status quo megváltoztatását tűzte ki célul. Mint mondta, jólétet nem a kormányok teremte­nek, hanem a közös jólétet osztják szét. A politikus úgy fogalmazott: eddig a tár­sadalmi jólétben csak akkor volt előrelépés, ha „robusztus méretekben” növekedett a gazdaság. Hozzátette: a kérdés az, hogy az esélyegyenlőség biztosítása érdekében „a magyar baloldal szembemegy-e a status quó-val”, „ki meri-e nyitni” az oktatás és az egészségügy rendszerét. Állandósult szegénység Szekeres Imre véleménye szerint a politika világa egyre bonyolultabbá vált, úgy politi­kusok, mint szakértők egyre kevésbé értjük ezt a világot, és egyre nehezebben kommu­A Haladó Kormányzás kezdeményezés nemzetközi jelképe. A világ gyorsan változik, a politikának meg kell találnia az új válaszokat nikálható ez a helyzet. Szólt arról, milyen fontos a befektetés a jövőbe, a fiatalokba, akik akkor élhetnek aktív és tudatos életet, ha megkapják azt a befektetést, amely ezt le­hetővé teszi. Szavai szerint döntő tényező a megszokások átlépése, így a kormányoknak is meg kell változniuk. Végül kijelentette: a szegénység a világ, Európa és Magyarország legkitartóbb, legszí­vósabb és legnehezebben megoldható prob­lémája. Hazánkban a rendszerváltozás óta a szegény emberek lemaradása is állandósult, amit nehéz orvosolni. Az egyén felelőssége Tony Blair: A hidegháború vége és a kom­munizmus összeomlása óriási optimizmus­sal töltötte el a Nyugatot, a civilizáció jövőjét illetően. Egy évtized elteltével megerőltetés nélkül észrevesszük a globalizáció által fel­szabadított korlátokat és feszültségeket. Nö­vekvő bizonytalanság jelentkezett minden lehetséges formában: a terrorizmus és a tö­megpusztító fegyverek bemutatásának terje­dése a médiában, a bevándorlás és a bűnö­zés hatása az utcáinkon. A globális gazda­ságban a '90-es évek végét jellemző optimiz­mus elmúlt. A pénzpiacok zuhanást produ­káltak. A hatalmon lévőkbe vetett hit csök­kent, a poütika legitimitása sokkal nagyobb veszélyben van, mint valaha. A világ gyorsan változik, és a progresszív politikának válaszolni kell rá. A revizionista szociáldemokrácia talaján állunk, a balközép megszilárdult értékeit az új körülményekhez és kihívásokhoz szükséges igazítanunk. A szociáldemokratáknak ki kell alakítaniuk a háború utáni „nagy-állam” bukására a politi­kai választ. A központi kormányzat, mint a nagyobb társadalmi egyenlőség és érdemre alapozottság első számú szószólója, sokszor alulteljesített. Célunk, hogy a közszolgáltatá­sokat ne csupán a modem fogyasztó elvárá­sainak megfelelően modernizáljuk, hanem rá kell döbbennünk, hogy a központi állam által finanszírozott szolgáltatások­nak többet kell tenniük. Hogyan finanszírozzuk a felső- oktatás további szélesítéséhez, a közlekedés és az infrastruktúra modernizálásához szükséges nö­vekvő kiadásokat, és küzdjünk meg az öregedő társadalom jelen­tette kihívásokkal? Le kell szögez­nünk néhány elvet, amely képessé tesz bennünket, hogy egyértelmű­en válasszunk az adó és a kiadá­sok között, és lefektessük a para­métereket a jövőbeli partnerség­hez, amely az adó alapján történő finanszírozás és az egyéni hozzá­járulás között állna fenn, például az úthasználati díj vagy az egyete­mi kurzusok díja. Globalizáció: realitás Gerhard Schröder: Az a szociálde­mokrácia, amely idejét a múlt visz- szaidézésével töltötte, legjobb eset­ben dicső emlék lehet. Bizonyos módszerek, melyek valaha prog­resszív célokat szolgáltak, lehet, hogy most károsak. Manapság egy egész sor radikálisan új kihívással nézünk szembe: hogy tudunk megbirkózni a demográfiai válto­zásokkal? Hogyan kerülhetjük el a kirekesztést, és hogyan mobilizál­hatjuk a mindenkiben rejlő lehető­ségeket a teljes körű részvétel érde­kében? Hogyan táplálhatjuk a gazdasági nö­vekedés újabb hullámát a költségvetési meg­szorítások közepette? Mi a válaszunk az új tí­pusú fenyegetésekre, az egyoldalúság veszé­lyeire, és a növekvő különbségekre a jövedel­mek, az életkörülmények és a lehe­tőségek terén a világban? A globalizáció nem lehetőség. A globalizáció realitás. Kockázatokat hordoz és aggodalmat kelt, de ugyanakkor óriási lehetőségeket nyit meg. Ezért kell a változások kezdeményezőjének, és nem áldo­zatainak lenni. Nem lehet kétség a jóléti állam fontossága tekintetében, amely ha­tékonyan véd azon veszélyek ellen, amelyekkel szemben az egyén nem tudja megvédeni magát. A korlátozások e területen olyan kü­lönleges intézkedések és szabályo­zások képében jelennek meg, ame­lyeket a jóléti állam működésének biztosítására alkalmazunk. Egy öregedő társadalomban a nyugdí­jakat nem lehet kizárólag a munka- vállalók és a munkáltatók hozzájá­rulásaira építeni. Ugyanez a hely­zet az egészségügy tekintetében, amikor a várható élettartam tény­leg dicséretre méltó növekedése ra­kétasebességgel növekvő költség- növekedést hoz az egészségügyi kiadások terén, miközben egyre zsugorodó befizetések tartják fenn. Nincs jogunk feléim és kimerí­teni a számunkra szükséges forrá­sokat. A jelenlegi jóléti fogyasztást a jó jövő építéséhez szükséges erő­források figyelembevételével kell mérlegelnünk._______havas andrás Fejtő Ferenc a jobb- és baloldalról A Párizsban élő író, történész kérdésünkre válaszolva elmond­ta: míg például Amerikában a hí­reket figyelemmel kísérő egysze­rű tévénéző számára is rögtön vi­lágos, mi a különbség Bush kon­zervatív és Clinton liberális (euró­pai szóhasználattal élve: „balol­dali") gazdaság- és külpolitikája között, és ennek ismeretében választ, addig Európában és Ma­gyarországon néha gyakorlatilag értelmezhetetlen, hogy a fennál­ló kormány milyen elképzelések alapján irányítja az országot. Te­hát a szocialista kormányok - igaz, a körülmények kényszeré­nek hatására - rendszeresen fo­lyamodnak klasszikus konzerva­tív elemekhez, a jobboldaliak pe­dig időnként a baloldali populiz- mus szóhasználatával élnek. Megjegyezte: bár a hazai folya­matokat nem ismeri részletesen, nem érti, hogy egy szociálde­mokrata kormány miért nem bah oldali technikákkal, elképzelé­sekkel dolgozik. Ezek közé so­rolta a vagyonadó esetleges be­vezetését, amely a módosabb rétegtől vonná el a pénzt a rá­szorultak támogatására. Ládányi János a szegénységről A hárommillió koldus országáról beszélni hangzatos dolog, de ez nem vezet sehová, csak ront a helyzeten - vélekedett a szocio­lógus. Szerinte ki kell mondani: ma hazánkban 6-700.000 em­ber él igazán kritikus, reményte­len helyzetben, a támogatandók körének kiszélesítése lehetet­len, mert soha nem lesz annyi pénze az országnak. Szeren­csésebb, ha egy jól körülhatá­rolt, célzott kört támogatunk, mert a többiek eléréséhez nincs esélyünk, s ezt az igazságot végre ki kell mondania a politiká­nak is. A legnagyobb baj - vélte -, hogy a magyarországi sze­génység tartós, a helyzet át- öröklödik, s immár a harmadik generáció nő úgy fel a rendszer- váltás után, hogy semmi esélye a munkavállalásra, mert még so­ha nem is jutott álláshoz. Az esélyekről egy szemléletes adattal is szolgált a szakember: a Budapesti Közgazdaság-tudo­mányi Egyetemen ma száz hall­gatóból csupán kettőnek segéd­munkás az egyik szülője. Az egyetemek ma a társadalmi elit újratermelésének színterei. Válasz az „anti-amerikanizmusra” Michnik: a nyitott társadalom és a bezárkózás hívei A tőke mobil, ám a munkaerő nem A lényeg továbbra is az életszínvonal emelése Adam Michnik a lengyel liberális lap, a Gazét a Wyborcza fő- szerkesztője. Hozzátette: az emberek a nyitott társadalom és a bezárkózás hívei között oszlanak meg. A lengyel újságíró fontos kérdésnek nevezte, hogy képes lesz-e a baloldal vá­laszt adni az anti-amerikanizmusra, amely „egy méreg”. A baloldal, illetve a szociáldemokrácia filozófiája a hideghábo­rú után is változatlan, így alapvetőnek tartja az életszínvonal javítását és méltányos életfeltételek biztosítását - mondta Joseph E. Stiglitz Nobel-díjas közgazdász professzor. Magyarország „útban van” a két- pártrendszer felé, amelyben a li­berális alternatíva talán megma­rad, de nem pólusképző erőként - mondta Bozóki András polito­lógus a Haladó kormányzás cí­mű konferencián. A pártok tag­sága folyamatosan csökken, egy­re inkább a kormányzásra kon­centrálnak, és egyre inkább el­szakadnak a társadalomtól - kö­zölte. Az új szociáldemokrata program nem lehet hiteles, ha nem az igazságosságon, a méltá­nyosságon és a szolidaritáson alapul - mondta Bozóki András. Közölte: elbizonytalaníthatja a balliberális oldalt, ha az elosz­tásnak, újraelosztásnak nincse­nek alapelvei. „Van még baloldal, van jobb­oldal?” - tette fel a kérdést Adam Michnik, a lengyel liberális lap, a Gazeta Wyborcza főszerkesztő­je. Hozzátette: az emberek a nyi­tott társadalom és a bezárkózás hívei között oszlanak meg. A lengyel újságíró fontos kérdés­nek nevezte, hogy képes lesz-e a baloldal választ adni az anti­amerikanizmusra, amely „egy méreg". Az izraeli-arab konflik­tusra és az azzal kapcsolatos eu­rópai reagálásokra utalva kije­lentette: „lehet, hogy ki kellene mondani: van baloldali antisze­mitizmus”. Kéri László politológus azt mondta, hogy egy haladó kor­mánynak identitást kell teremte­nie, méghozzá olyat, amely a társadalom többsége számára el­fogadható. „Nem elég szavak­ban haladónak lenni.(...) Új identitásformákat kell kitalálni” - mondta, hozzátéve: ez hosszú időt vehet igénybe. A kormá­nyok legnagyobb kihívása az lesz, hogy milyen választ adnak a globalizációra - közölte a poli­tológus. Stiglitz a politika felelősségét a szakértelem fölé helyezte, hiszen a technokraták sokszor a maguk törvényei és az általuk objektív­nak vélt valóság alapján kíván­nak dönteni. A politika nem ad­hatja át a makrogazdasági dönté­seket a technokratáknak. Példa­ként hozta fel az amerikai jegy­bank (FED) esetét, amely 6,2 százaléknál kisebb munkanél­küliségnél az infláció felgyorsu­lását féltette, ezért kamatot emelt. Ez helytelen nézet volt, hiszen a munkahelyteremtés minden kormány számára a leg­fontosabb, és az élet azt igazolta, hogy 4 százalékos munkanélkü­liség esetén sem gyorsult fel az infláció - tette hozzá a Nobel-dí­jas közgazdász. Stiglitz szerint a társadalmi dimenziókat nem le­het elválasztani a gazdaságiak­tól, a két dimenziót együtt kell kezelni. Az általa vélt sikeres skandináv modell lényege: beru­házás az oktatásba, a technológi­ai fejlődésbe, és biztonsági háló kiépítése a lakosság számára. A haladó kormányzás legfon­tosabb feladata az életszínvonal emelése a növekedés révén - szö­gezte le Stiglitz professzor. Az ál­lam sokszor az alapkutatás finan­szírozásával segítheti elő a növe­kedés gyorsítását, s erre jó példa az internet-gazdaság felfutása a '90-es években. Az internetet megalapozó kutatásfejlesztést ugyanis az állam finanszírozta, és nem a magántőke - tette hozzá. Kritikusan szólt a globalizáció hatásairól az amerikai közgaz­dász professzor, hangsúlyozva, hogy miközben a tőke mobilitása megnőtt a globalizáció hatására, a munkaerő mobilitása szinte változatlan maradt. Latin-Ameri- kában például a globalizációs fo­lyamatok nyomán a növekedési ütem a felére csökkent, és a sze­génység a korábbinál nagyobb lett - mondta Joseph E. Stiglitz.

Next

/
Thumbnails
Contents