Heves Megyei Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-18 / 41. szám

I 2004. Február 18., szerda P F 2 3 ■ 11. OLDAL Nemes felajánlás A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövet­sége (MVGYOSZ) Heves Megyei Szervezeténél farsangra készü­lődve megcsörrent a telefon. A vonal túlsó végén megszólalt egy kellemes férfihang, aki felajánlot­ta anyagi és szellemi segítségét szervezetünk részére. A telefon- beszélgetés után létrejött egy ta­lálkozó, ahol kiderült, hogy egy szociálisan érzékeny emberről van szó, akiben magas fokon iz­zik a segíteni akarás. Ez az úr Hopka Ferenc egri vállalkozó. Szeretnénk nagyrabecsülésünk jeléül nyilvánosan köszönetét mondani Hopka úrnak. Bízunk abban, hogy a hátrányos helyze­Gyógyítás ■ A napokban hallottam a hírt, hogy a közeljövőben a kórházból távozó betegek a zárójelentéssel együtt kapnak számlát arról is, hogy mibe került az ő gyógyke­zelésük. Ez természetesen nem kifizetendő, csak jelképes szám­la. Ezt az eljárást a későbbiekben országosan is alkalmazni fogják. Nem elég, hogy olyan betegek lettünk, hogy kórházi kezelésre szorulunk? Nem elég, hogy szen­vedünk, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk, hogy hálán­kat még „borítékolnunk” is kell? Most még az orrunk alá is dug­nak egy számlát, hogy mennyibe is került a gyógykezelésünk? Év­tizedek óta dolgozó emberek, akik rendesen fizették az adót, a tb-járulékot és egyebeket, amikor bajba kerülnek, azzal is szembe­sülniük kell, hogy mennyi pénzt költ rájuk az állam, hogy meg­gyógyulhassanak? S az, aki soha nem szorult kórházi kezelésre, de egyéb egészségügyi ellátásra sem — mert van ám ilyen is, fő­ként az idősebb korosztályban — , az nem nyújthatná be a számlát, hogy én egészségesen éltem, nem volt szükségem semmilyen egészségügyi szolgáltatásra, ak­kor kérem vissza a 20-30-40 évig befizetett tb-járulékot. Ne aláz­zák meg ennyire az embert! Mert ha így lesz, nem mer majd szül­ni, nem mer majd vakbélműtétre tű sorstársaim részére felajánlott ilyenfajta segítségnyújtás példa­értékű lesz a Heves megyei vál­lalkozók körében. Szervezetünk adományokból szervezi prog­ramjait, kirándulásait, éppen ezért minél több támogatóra van szüksége. Szeretnénk, ha minél többen segítenének nekünk a tár­sadalmi integráció elősegítésé­ben, a látók és a vakok diszkrimi­nációjának részleges vagy teljes megszüntetésében. Szeretnénk, ha az üyen felajánlások a későb­biekben nem csodaszámba men­nének, és az adomány újra ha­gyománnyá válna. Béres Jánosné megyei titkár • számlával menni, nem mer majd balesetet szenvedni és egyebeket az em­ber, csak azért, hogy az orra alá ne dörzsöljék, hogy hú, de sok pénzébe került ez az államnak. Nem ezt kellene tenni. Valami okos ember kellene a tárca élére, aki nem csak a saját zsebét akar­ja dagasztani! de a másokéból sem vesz ki sokat. Ne legyen lel- kiismeret-furdalásunk, ha bete­gek lettünk! Tudjuk végre kifizet­ni a gyógyszereket, amiket előír­tak! Sikerüljön elmenni gyógy­fürdőbe, hogy visszakapjuk egészségünket, és újra dolgozni tudjunk! Ne legyen sorban állás, és sokszor hetekig, hónapokig tartó várakozás bizonyos vizsgá­latokra. Lehessünk végre lelkiis- meret-furdalás nélkül betegek, és kapjuk meg a gyógyulás lehető­ségét akkor is, ha nincs pénzünk. Ne kelljen kuncsorogni, kérinc- sélni, ha egy beteg gyereken élet­mentő műtétet csak külföldön tudnak elvégezni. Ne kerüljön életveszélyes helyzetbe egy szülő anya és gyermeke csak azért, mert nem volt kéznél az altatóor­vos, aki a császármetszésnél se­gédkezhetett. Nos, nagyon sok tennivaló van az egészségügyben. Ha orvos, nővér és beteg elégedett lesz, ak­kor lehet gondolkodni arról a bi­zonyos számláról. (név és cím a szerk.-ben) Példaértékű segítség A Bornemissza Gergely Szakkép­zési Intézet festő- és villanyszere­lő-tanulói vállalkoztak arra, hogy rendbe tegyék a hallássérült gyer­mekek egri iskolájának tornater­mét. Az elmúlt hetekben elvégez­ték a falak tisztasági festését, meg­erősítették a világítótestek megla­zult védőburkolatait, valamint a kosárlabdapalánkok felfüggeszté­sét. Iskola segített iskolának! Ez az önzetlen segítőkészség a mai gazdasági körülmények között igazán példaértékű. Köszönet ille­ti Hajdú Zsoltot, aki a munkálato­kat megszervezte, Somogyi Ti­bort, az építős tanműhely szakok­tatóját és az 1/9/C osztály 15 ta­nulóját, valamint a felnőttképzés­ben résztvevő EKS festőcsoport tagjait. A központi műhelyből Barkó Péter szakoktatónak és a 11/a villanyszerelő-tanulóinak szintén dicséret és köszönet jár. Mlinkó István Óvoda, Ált. Iskola és Diákotthon, Eger Az élők emlékezni fognak rád... Egyszer mindannyian elmegyünk, mégsem tu­dunk eléggé felkészülni hozzánk közel álló távozá­sára, még akkor sem, ha a napok előrehaladtával egyre nyilvánvalóbb az elmúlás. Meghalt Apám, vagy ahogy a nyilvántartásokban szerepelt, Amb­rus József (1923. 02. 02.), lakcíme: Bélapátfalva, Táncsics Mihály út 9. Elmaradt egy beszélgetés, félbeszakadt egy této­va mozdulat, a használati tárgyak árván várnak sor­sukra. A beszélgetés monológgá változott, de azért én mégis most folytatom, próbálok megrajzolni be­lőled valamit, ami tény is, érzés is. Emlékezni pró­bálok közös életünkre, életedre. Nem végeztél egyetemet, de mindig tanultál és tanítottál, tójártad, igaz, többnyire „gyalog” az élet iskoláját. Arra tanítottál, hogy becsületesnek lenni jó dolog, a véleményt akkor is ki kell mondani, ha nem kifizetődő, a munkát mindig el kell végezni, köröttünk rendnek kell lenni, az időseket meg kell becsülni. Arra tanítottál, hogy a harag nem jó, hogy a másikon akkor is segíteni kell, ha nem kapod vis­sza, hogy a családért mindent meg kell tenni, és a gyerek mindennél előbbre való. Arra tanítottál, hogy a tisztesség a legfontosabb, és arra, hogy az is bűn, ha valaki hallgat, mikor szólnia kellene. Őriztél nyájat, építettél vasutat, irányítottál em­bereket, voltál beosztott és megvalósítottad mások elképzeléseit, bányásztál követ, égettél meszet, csé­peltél búzát, rakodtál vagont, gyakran a munka mi­att, ritkán kedvtelésből jártad az erdőt, agitáltál egy jobbnak tartott vüág mellett, küzdöttél, dolgoztál egész életedben. Sokat láttál, sok mindent megél­tél, sok mindent megértettél, de nem mindennel ér­tettél egyet. Sokfelé szerettél volna eljutni, hitted, hogy gyerekeidnek jobb lesz az élete, ezért éltél, dolgoztál, és ezért nem jutottál el sok helyre. Hittél egy rendszerben, az emberben, remélted, hogy - általad is - jobb lesz a világ... Nem gondol­tad volna, hogy annyi váltás után még gyerekeid­nek is része lesz rendszerváltásban, és azt sem, hogy egy működő gyárat, annyi ember kenyerét, ahol életed nagy részét töltötted, az üzleti célszerű­ség jegyében le lehet dózerolni. Nem hitted, hogy a „jó halál kiváltsága” sem ada­tik meg, életed végső szakaszában a sors immár utoljára állított súlyos próbatétel elé. Mindezek elle­nére sok mindent hagysz ránk örökül, a veled töl­tött idő emlékeit, rád emlékeztet annyi minden, a szülői ház, amelyben veled éltünk, a ház, amit gye­rekednek építettél, szerszámaid nyele, a cseresz­nyefa, egy nóta, a vonat, amelyről már sohasem lá­tunk leszállni a hazaival, ízes a lépcsőházat megtöl­tő hangod. Egyszer mindannyian elmegyünk, de te nem mész el soha, itt maradsz velünk — hiszen csak az hal meg, akit elfelejtenek, téged nem felejtünk. Egy­szer mindannyian elmegyünk mi is, de tudom, hogy te ott is vigyázol majd ránk... Jó lett volna még beszélgetni veled az udvaron növekvő diófa árnyékában, hallgatni tanácsaidat, jobbító elégedetlenségedet, de ha szenvedéseidre gondolunk, már nem tartóztatunk, megbékélünk a sors akaratával. Most elengedünk annak a biztos tudatában, hogy senki nem kéri, nem kérheti számon, miért nem adsz többet. Elengedünk, bár tudjuk, hogy nélküled a világ már nem lesz ugyanaz. Menj Apám azokhoz, akik már várnak rád, az őseidhez, testvéreidhez, ifjúkori barátokhoz, pihend ki ma­gad, pihend ki az életed, nem volt könnyű... Menj, aludj békében, hegyeid közül a szeretett Bélkő őr­zi, vigyázza álmodat, óv a széltől, vihartól, vissza­tükrözi a nap sugarait, világítja utolsó utadat, nem hagy eltévedni, a fák biztatóan integetnek, vigyáz­nak Rád, álmodj tovább, az élők emlékezni fognak rád... ■ Iskolai csalogató ovisoknak 2004. január végén került meg­rendezésre Egerben, az Angol­kisasszonyok Sancta Maria Álta­lános Iskolájában a már hagyo­mányosnak tekinthető ovis ját­szóház. Nagy szeretettel várták a kíváncsi kis vendégeket a nővé­rek, a tanító nénik, és nem utol­sósorban a diákok. A második osztályos kislányok olyan vidám mesejelenettel kedveskedtek az óvodásoknak, amelyből megtud­hatták, hogyan lovagolt a sün­disznócska Mackó bácsi hátán. A zeneiskolás növendékek hang­szeres bemutatót tartottak. Tré­fás találós kérdések után a leen­dő iskolások termésképeket ra­gaszthattak, bábokat készíthet­tek a tanító nénik segítségével. Vidám daltanulás, közös játék következett, végül a tantermeket és a könyvtárat tekinthették meg az érdeklődők. Február 12-én az iskola alsó tagozata szintén nyílt napot tartott, amely egy újabb le­hetőséget teremtett az intézmény megismerésére. Garamszeginé Varga Lilla tanítónő Ki is a szociális munkás? Magam is szociális szakember va­gyok, így nagy örömmel tölt el az a tény, hogy Hatvanban sok'év vá­rakozás után végre intézménye­sült ellátás szolgálja a hajléktala­nok jobb sorsát. Tisztelem a Vö­röskereszt helyi vezetőjét, aki nagy szeretettel, idejét és energiá­ját nem kímélve fordul nehéz sor­sú embertársai felé. Mindezek el­lenére kénytelen vagyok az ő, va­lamint minden — ezen hozzászó­lást olvasó vagy nem olvasó — sze­mély figyelmét felhívni a követke­zőkre: A szociális munkás (rosszul hangzó neve ellenére) főiskolai vagy egyetemi diplomával rendel­kező szakember. A szakmának sa­ját képző intézményei vannak, lé­tezik egyesülete és működik saját folyóirata, konferenciái stb. Terve­zett kamara létrehozása, és né­hány éve már — mint az orvosok­nak - szakvizsgáznunk is kell a biztos tudás garanciájaként. Tény, hogy a szakma öndefiniálása még gyermekcipőben jár. Kifelé, a „ci­vilek” felé nehezen tudjuk képvi­selni magunkat. Éppen ezért raga­dom meg ezt az alkalmat nemcsak a saját és munkahelyem nevében, hanem az egész szociális szféra tá­mogatását magam mögött tudva. Segítő szándékú emberekre (a szakma „laikus” segítőknek hívja őket) mindig nagy szükség van. Hi­szen egy-egy bajba került család, egyén életén sokat segíthet egy jó szomszéd, barát, családtag. De ne keverjük ezt össze a professzioná­lis (azaz hivatásos) segítővel (csa­ládsegítő szolgálatok, gyermekjólé­ti intézmények stb. dolgozóival). „Megváltani” mi sem tudunk senkit. Jó szándékunk sem kü­lönböztet meg minket a laikus se­gítőktől. Amiben viszont mások vagyunk: a szakértelem a problé­mamegoldásban, speciális mód­szerek ismerete és szakmai sza­bályok tiszteletben tartása - ép­pen erről szól a felsőoktatási in­tézményben szerzett képesíté­sünk. Amíg Fábry Sándor viccet me­sél utcán söprögető szociális munkásokról (értsd: közmun­kás), és még maguk a szociális ellátórendszer tagjai sem jól használják ezt a fogalmat, mit is várunk? Szakmám nevében ké­rem önöket: emlékezzenek arra, ki is a szociális munkás. Bene Györgyné Szivárvány Szoc. és Eü. Szóig. Új szabályok? Február 6-án elkísértem unoká­mat az egri Bitskey-uszodába, amit ősz óta minden héten megte­szek. A télen másfél hónap kiesés volt az úszásban, így most szem­besültem az új szabályokkal, amikben van pozitívum és negatí­vum. Felháborítónak tartom, hogy a kismedencében úszó gye­rekeket nem lehetett megnézni, mert a büfés hölgy közölte, hogy csak fogyasztás esetén nyitják tó az ajtót. Mérgemben azt meg se kérdeztem, hogy mennyi fogyasz­tás az, ami után beengednek. Sze­rintem ilyen szabály nincs. A pén­zem az oktató kocsijában maradt. Megszégyenítve kullogtam ki, így nem is láthattam a gyereket, aki erről mit sem tudott, és várt, de közölni nem tudtam vele, hogy miért nem néztem az úszást. Szerintem legközelebb már az ajtónál fogadnak kalap­pal, és összeadjuk a pénzt, hogy legyen miből fenntartani a büfét. Mellesleg az árai igencsak halad­nak a csillagos ég felé. B. L.-né (név és cím a szerk.-ben) Utazás a „gyorson” Hogyan utaztam „csak” 6 óra alatt Budapestről Egerbe, 2 és fél óra helyett? 2004. febr. 9-én szálltam fel a Budapestről 19.10-kor induló Krakkowia nevű gyorsvonatra. 19.50-kor már elindultunk, a ké­sés okát nem közölte a hangosbe­mondó, de jegykezelőt nem is lát­tunk, így nem tudtuk meg, mint ahogy azt sem, miért érkeztünk 15-20 perces várakozások köze­pette 22 órára Vámosgyörkre. A „gyorsvonat” itt aztán végleg „zá­tonyra futott”. Majd1 másfél órás várakozás után, 23.45-kor végre Füzesabonyba értünk, ahol a for­galmi irodában már „kissé” felhá­borodva panaszkönyvbe rögzítet­tük a jogosnak vélt kártérítési igé­nyünket. Ezután közölték ve­lünk, hogy eljutunk Egerbe, ami valóban meg is történt. 0 óra 45 perckor elindultunk, s meg is ér­keztünk! (név és cím a szerk.-ben) Kódolt üzenet A tv-néző, a rádióhallgató, mint magyar állampolgár, talán ma még elmondhatja, leírhatja, ha egyfajta jogos igényt képvisel. Sajnos a mai műsorok manap­ság igencsak „mérgeznek” ben­nünket. Ilyen a szinte minden erkölcsre fittyet hányó Való Vi­lág, vagy az a tv, amelynek reg­geli műsorában önmagával be­szélget Verebes István. Mit ke­reshetnek ilyen túlfizetett mű­sorvezetők még ma is a képer­nyőn? Meddig kell még bennün­ket mérgezni, vajon mennyi adóforintjába kerül mindez a hazai adófizetőknek? Szabó Vilmos Aldebrő Trágárság a színházban Nagy megdöbbenéssel olvastam febr. 5-i számukban Anger Zsolt színházi rendezővel készült riport­jukat a Card Boys c. darabbal kap­csolatban. (Febr. 7-én pedig még ráfejeltek a Mike Packer szerzővel készült cikkükkel.) Gyakorlatilag a színházakban egyre többet hallható trágár beszé­det népszerűsítik, mely Anger Zsolt szerint „az élet, a valós világ találmánya”. Szerinte a színház nemcsak szórakoztató intézmény, hanem olyan társadalmi fórum, mely „...trágársággal, ocsmányság­gal...” tükröt tart a világnak. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot kifejteni: na­gyon sajnálok mindenkit, akinek a trágárság és az ocsmányság jelenti a valós vüágot. Bizonyos szükség­letek elvégzése is hozzátartozik va­ló életünkhöz, mégis remélem, nem fogják színpadra vinni. Min­denesetre örülök, hogy sem szüle­imtől, sem tanáraimtól én - és még sokan mások - nem ezt tanultam. Ahhoz, hogy trágárságot halljunk, nem kell színházjegyet váltani, elég kimenni az utcára, felszállni egy zsúfolt buszra stb. Egyetértek az­zal, hogy a színház ne csak szóra­koztasson, de szerintem elsősor­ban kultúrát terjesszen, és ne trá­gárságot. Ezt tette Déryné, Petőfi, Egressy stb. (a későbbi nagy ma­gyar színészeket szándékkal nem sorolom), akik fáklyaként vitték a kultúrát az emberek előtt. Jó lenne, ha a mai színház is ezt tenné. Ha trágár beszédet hallok, akár a köz­életben, akár a színházakban, el­gondolkodom, hogy ők is ugyanazt a szép magyar nyelvet beszélik (?), amit az előttünk járó nagyok? Vö­rösmarty, Arany János, Kölcsey stb.? Mike Packer (a szerző) nyüat- kozta: „... Magyarország katolikus ország, és Eger különösen az, de remélem, hogy ez nem fogja meg­akadályozni a megérdemelt sikert”. Ezt kár volt így kiélezni, mert nem­csak a katolikusok, sőt nemcsak a keresztények, de minden jóérzésű ember tiltakozik az egyre jobban elharapózó trágárság, ocsmányság ellen. Végül: a demokrácia adta szólásszabadság nem tévesztendő össze a nyüvánosan egyre többet hangoztatott trágár szavakkal, az indokolatlan, a jó ízlést sértő szaba­dossággal. Észrevételemmel szeretnék a szólásszabadság adta lehetőséggel élni, remélem, leközlik lapjukban. Addig pedig csak egyet tehetek, ki­zárólag olyan darabokat nézek meg a színházban, ami az otthonról és az iskolából hozott, valódi kultúrát igénylő ízlésemnek megfelel. Dr. Artner Oszkámé Eger (cím a szerk.-ben) HÍRLAP**1* HEVES ^HÍRLAP 06 (30) 303-01-45 Politika, közélet, sport Az útlezárás nem megoldás. Tejtermelők, parasz­tok! Piacgazdaság: Kereslet-Kínálat-Ár (közg.) Ha nem tetszik, tessék váltani! Én már váltottam a szakmámból. Az erőszak erőszakot szül. Tomi Nem értem, miért piszkál egyeseket a Vér és Be­csület K. E. megemlékezése a 2.VH magyar áldo­zatairól. Az is a magyar történelem része. El kell fogadni! LvV Kedves habzó szájú FIDESZ fan club! Hogy lehet az, hogy ti epeömlést kaptok egy-egy MSZP-s hír hallatán, de ha a FIDESZ-ről van szó, akkor mind­járt rózsaszín a világ? Sajna nem értem. Valaki fi­zet titeket ezért? Jäd3rh0lm. Attól tartok, beláthatatlan következményekkel jár­na a beszélgetésünk most. A lehetőséggel egyi­künk sem élt, ami most van, közösen akartuk. Él­jük meg! Én mondanám, hogy jó veled, egy perc is túl sok nélküled. Szívem mélyén érzem, hozzám küldött az ég, hogy te vagy, aki bárki másnál job­ban ért, akit el nem hagynék senkiért, de kérlek, értsd meg, félek, a szó mit sem ér. Valika Az MSZP beijedt az EU-választáson való megmé­rettetéstől, ezért gyakorlatilag alkut ajánlottak a Fi­desznek. Ez a dolog tovább növeli az MSZP morá­lis válságát. A Fidesz helyében én most nem alku­doznék ezekkel. Itt az alkalom megtörni őket, mint a ropit, bár a társadalmi béke is fontos. 6. napja nem tudjuk, miért lenne szakbarbár Pokorni Z. és Varga M. Önöknek nem hiányzik a válasz? Nebel T. Szerk! Bűnösök között cinkos, aki néma! Más: Gratulálok a röpis lányoknak, szép volt. Hiába ve­retlenek a Sasok, nekik Egerben soha nem lesz egy Torma Ágijuk, se egy Bede Kingájuk. A város vezetői az érdemtelen jutalmak helyett inkább a lányokat támogatnák. Csabó Nebel! Kalacsnyikov Mihail volt!!! De ez is „Rád jel­lemző!" Horn úrról, ’56-ról, és kevertél... „aki nem tud arabusul..." Üdv: Hakim Kedves Szása, Nyikoláj! Kérlek ne gúnyolódj a ne­vemmel, mert ez már nagyon unalmas. Üdv. Buggy Vegyes Kovács Ferinek Andornakra szülinapján sok boldog­ságot kívánnak: neje, lánya Katica, fiai Ferkó és Laci, menye Bea és 2 kis unokája, Gergő és Ádámll! Dettike! Nagyon sok boldog névnapot kívánok! Te vagy a legaranyosabb nő a naprendszerünkben!!! I A MÉH telepes voltam. Szíóka Kislányomnak, Berninek kívánok nagyon boldog névnapot Szomolyára. Sok szeretettel, anya F. Zsuzsának! Névnapod alkalmából nagyon sok bol­dogságot kíván kolléganőd, V. Ági Sebők Bernadettnek Herédre boldog névnapot kíván anya és a család l Sebők Istvánnak Tiszanánára. Azt kívánom itt e szép napon: Ragyogjon rád napfény, boldog légy na­gyon. Szíved sose féljen, bánat sose érjen, szeren­cse kísérjen minden utadon. Anya! Brononakl Miért kell olyan piros kocsi után futnod, | ami nem vesz fel? Vagy mégis? A Valentin-napi üzeneted célba ért, meddig folytatod még ezt, vi­gyázz, beletörik a bicskád! L. Demi „Detto" a tiszta, igaz szerelem vezet csak boldog­sághoz! A hazugsággal teli titkos szerelem nem § szívből jön, hamis érzelmek tartják életben, és sokszor csak büszkeségből tartjuk életben, mire erre rájövünk, az igaz szerelem elmenekül tőlünk. Késő! Liza TALÁLKOZÁSOK TÁRSKERESŐ 06 (30) 30 30 800 bieslel 4 Kdptsoldt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents