Heves Megyei Hírlap, 2004. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-13 / 37. szám

2004. Február 13., péntek EGYE KORKÉP 5. OLDAL Készül-e a Valentin-napra? Még néhány nap, és újra együtt ünnepel­hetnek a szerelmesek Valentin napján. E tél végi ünnep nemrég vonult be a hazai köztudatba, ám néhány esztendő is elég volt ahhoz, hogy főként a fiatalok a ma­gukénak érezzék. Alábbi körkérdésünk­ben arra voltunk kíváncsiak: kinek mit jelent a közelgő szombati ünnep. Berzi Nagy Ágnes, Me­zőkövesd:- Amióta barátom van, mi is rendszeresen meg­ünnepeljük ezt a napot. Kisebb ajándékokkal lep­jük meg egymást, és igyekszünk ilyenkor több időt együtt tölteni. Na­gyon jó, hogy van egy olyan nap, amikor nyomatékosabban is ki­fejezhetjük az érzelmeinket. Én úgy gondo­lom, hogy a meglepetésre fordított összeg ilyenkor egyenesen arányos a kapcsolat tar­tósságával, mélységével. Danó Antal, Tama­lelesz:- Nekem is van ked­vesem, akit ilyenkor meglepek valamivel. Ál­talában valami fino­mabb édességet, virá­got adok neki, bár ha nagyon vágyik valami­re, azt is megpróbálom beszerezni ilyenkor. Szeretem a Valentin-na- pot, de ennél fontosabb számomra a nőnap, amikor a nő hozzátar­tozóimat, így édesanyá­mat is megajándékoz­hatom. Molnár Tamás, Eger: - Fontos nap ez a szerelmesek életében, bár mivel én a vendéglátásban dolgozom, ilyenkor nincs idő az ünneplésre. Az egész nap munkával telik, mert ezen a napon érez­hetően megnő a forgalom. Jelenleg nincs barátnőm, de amíg volt, én is ké­szültem apró meglepetéssel. Igaz, hogy nem február 14-én ünnepeltünk, de azért nem feledkez­tünk meg egymásról. Talán Ivett, Párád:- Nagyon jó, hogy van egy olyan nap, amikor a szerelmesek köszönthe­tik egymást. Ilyen alkal­makkor én is kaptam bonbont, virágot, plüss- állatkát, amíg volt bará­tom, és én is adtam neki ajándékot. Most egyedül vagyok, de azért ugyanolyan kedves nekem ez a nap. _________________________________IBARTA) L emondott a vízügyi igazgató (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Nagy István - aki a Tisza és a Tisza-tó kapcsán felelősségteljes vízügyi munkát irányított a Heves megyei szakaszon is - a váltással egy időben elmondta: „Ezúttal sze­retném megköszönni mindazok se­gítségé, akik 37 éves vízügyi tévé kenységem során munkámat tá­mogatták. Különösen jó érzéssel gondobk vissza az elmük évek kö­zösen és eredményesen végrehajtott védelmi feladataira, amikor szük­ség vök a kiváló csapatmunkára és az emberi helytállásm is. Meggyé ződésem, hogy az igazgatóság jól félkészük szakemberé a jövőben is feladataink eredményes végrehaj­tásán fognak dolgozni Kérem, a térség érdekében segítsék őké is munkájukban. Kívánok a Közép- Tisza-vidék minden lakójának ár-, belvíz- és cianid-mentes éveké, és az Új Vásárhelyi-terv mielőbbi meg- valóskását." ______________ib. s.) J ól telelnek a halak A hidegebb és az enyhébb időszakok változása miatt ingadozó a tározó jégvastag­sága. Az idei csúcsnak szá­mító 15-17 cm az elmúlt na­pokban jócskán elvékonyo­dott, 2-3 cm-re olvadva. Tisza-tó A szilárd, hófödte jégmezőn a MOHOSZ emberei még bizton­sággal jutottak el a halak vélt ver­melőhelyeihez, ahol lékelés után vízmintát vettek. A tó több pont-1 ján megismételt vizsgálat ered­ménye azt bizonyította, hogy a víz oxigéntartalma jól segíti a ha­lak biztonságos áttelelését. Rá­adásul a nemrég tapasztalt eső­zés, olvadás kisebb árhullámot hozott a folyón, így a tó jege alá friss víz érkezett. A nyílt vízfelü­leteken keresztül pedig az erős szélmozgás járult hozzá a diffú­ziós oxigénpótláshoz. A 2000-es tiszai cianid-szeny- nyezés után joggal kérdezhető: milyen állomány telel most? A horgász-szakemberek szerint egyetlen őshonos halfajta sem pusztult ki a folyóból, de annak korábbi ökológiai egyensúlya még nem állt helyre. Változott a halfajok korábbi aránya, például a megfogyatkozott balin és a harcsa helyett a törpeharcsa és az ezüstkárász lett több, nyert nagyobb életteret. A régi múlttal nem büszkélkedhető, betelepí­tett, de a mérgezés miatt nagy­mértékben kipusztult busaállo­mány viszont újra gyarapodó- ban van. A MOHOSZ évi 200-250 ezer harcsaivadék kihelyezé­sével javít a megfogyatkozott állományon. A cianid-szeny- nyezés óta a ragadozófélék közül a süllő és a csuka tele­pítése is kiemelt feladat. Torzít az iskolai rangsor tükre (Folytatás az 1. oldalról) A saját tapasztalataink azt mu­tatják, hogy a Dobó István Gim­náziumból a felsőoktatási in­tézmények jelzései alapján a végzős diákok 70-80 százaléka tanul tovább, de van olyan osz­tályunk, ahol ez 95 százalékos. Az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium igazgatója, Gönczi Sándor mindenekelőtt azt igyekszik leszögezni, hogy minden középfokú oktatási in­tézménynek megvannak a ma­ga feladatai, elvárásai, s az a lé­nyeg, hogy ennek az elvárásnak megfeleljenek. — Az első osztályosok köré­ben végzett felmérés azt mutat­ja — hangsúlyozza az igazgató -, hogy a tanulók elsősorban azért választanak minket, mert a céljuk a felsőoktatási intézmé­nyekben történő továbbtanulás. Tehát nekünk az az értékmé­rőnk, hogy ennek az elvárásnak mennyire tudunk megfelelni. A statisztikai adatok szerint 1997 és 2002 között 72 százalékos volt a továbbtanulóink aránya, míg 2002-ben 76 százalék. Az osztályfőnökök jelzései alapján azonban akár a 80 százalék sem irreális. Ezzel a megye legjob­ban teljesítő gimnáziuma va­gyunk, míg az országos lista 71. helyén szerepelünk. A rangsoro­lás elkészítőjével, Neuwirth Gá­borral mi is beszéltünk, s ez a tanácskozás csak abban erősí­tett meg bennünket, hogy nem minden információ jutott el hozzájuk. Inkább úgy fogal­maznék, hogy a legtöbb infor­máció birtokában készült a sor­rendiség. Példa erre az, hogy a Szilágyi esetében nem tüntettek fel orvosi egyetemre felvételt nyert tanulót, míg mi tudjuk: van olyan volt diákunk, aki ma már orvostanhallgató. Tehát az adatok meglehetősen hiányosak voltak, ám azzal nem vitatko­zunk, hogy a tendenciákat kife­jezi. A Lőrinciben működő Márci­us 15. Gimnázium és Szakképző Iskola igazgatója, dr. Patócs László újabb szempontra világít rá, nevezetesen a térség gazda­sági, társadalmi állapotára, amely alapvetően befolyásolja a középiskolába kerülő gyerek­anyagot.- Még az oktatáskutatók sin­csenek egységes állásponton a tekintetben, hogy mi lenne az objektív mérés alapja — érvelt. — Ha egy városban több gimná­zium van, ott lehetőség nyílik arra, hogy egy-egy középiskola elitképzővé alakuljon. A mi ese­tünkben térségi feladatokat kell ellátni, tehát a mi értékmérőnk az, hogy a felvett diákok közül hető, hogy aki egyetemre ké­szül, az inkább elmegy a gyön­gyösi Berzébe, míg aki csak egy érettségit szeretne, az a Március 15.-öt választja. Régebben diva­tos volt azt mondani, hogy a mérce a hozzáadott érték. Va­gyis, hogy négy év alatt milyen ismeretekkel sikerült gyarapíta- nunk a gyermeket. En ma is hajlok arra, hogy ez sokkal reá­lisabb értékmérő lehet. A gyöngyösi Berze Nagy Já­nos Gimnázium igazgatója, Czinder Péter sem tartja aggasz­tónak ezt a sorrendiséget, lévén a Berze a közelmúltban szere­pelt egy országos lista élvonalá­ban. — Minden lista más-más szempontok alapján készül — mondta —, de talán a felvételi pontszámoktól többet mutat az országos versenyeken való rész­vétel és eredmény, az egy tanu­A sorrend és a presztízs A héten a középiskolákban továbbtanulóknak le kell adniuk a jelentkezési lapjukat. Hogy határoz-e a közelmúltban megje­lent sorrendiség a tanulók és szülők döntésében, arra a vá­laszt dr. Patócs László adta meg: „Egy intézményt hosszú évti­zedek oktató-nevelő munkája alapján Ítélnek meg. A negatív előítéletek megváltozásához éppúgy évtizedekre van szükség, mint ahhoz, hogy egy iskola presztízst veszítsen.” hányán jutnak el az érettségiig. Hogy az első osztályba történő bekerülés nem azonos az érett­ségivel, azt az mutatja, hogy egy jelenleg végzős osztályunk 35 gyerekkel indult, s mára 15- en várják az érettségit. A térsé­gi középfokú oktatást ellátó gimnáziumok esetében mérce lehet a környező települések ál­talános iskoláiban történő fel­készítés, s az is döntő lehet, hogy a tanulónak milyen szán­dékai vannak a jövőjével kap­csolatban. Nálunk is megfigyel­lóra eső nyelvvizsgák száma, a végzős gyerekek érettsége, intel­ligenciája. A beiskolázási kör­zet is mérvadó lehet, mert a nagyvárosokban léteznek tradi­cionálisan elitképző gimnáziu­mok, míg a kisebb városokban bizony nincs ilyen választási mód. Az, hogy egy iskola 80 százalékos továbbtanulási arán­nyal büszkélkedhet, ez már nem mond semmit. Lényegesen árnyaltabban kell manapság ezt a kérdést elemezni. SZUROMI RITA TARI OTTO Tobzódás Cinikusan akár azt is mondhatnánk: a bőség zavarával küszködnek a kultúra hat­vani barátai. Mert így is felfoghatnánk, hogy a városban lévő három állandó, kife­jezetten e célt szolgáló kiállítóhelyből kettőben ma nyílik tárlat: a Hatvány Lajos Múzeumban a Mezőszemerei Vizuális Alkotó­telep művészei, a Moldvay Galériában pedig az Eventus Művé­szetoktatási Intézmény tanárai és növendékei mutatkoznak be. Mindkét tártatmegnyitó 17 órakor kezdődik. Ha maliciózus hangulatban volnánk, akár azt is megjegyezhetnénk: nagy gond­ban lehet emiatt az a 20-40 állandó helybeli művészetrajongó, akik jelen szoktak lenni a hasonló eseményeken. Dilemmájuk megoldásában az sem segítene, ha sorsot húznának, mert a sér­tődést így sem kerülhetnék el az ily módon mellőzötté vált intéz­mény részéről. Mert kár lenne tagadni, hogy az efféle események többet jelentenek holmi protokolláris megmozdulásnál, főleg egy ilyen kisvárosban, ahol mindenki ismer mindenkit, és ahol nagyon kevés olyan személyiség található, akinek a jelenléte vagy a hiánya elmaszatolható lenne a tömegben... Persze, a rela­tív tömegben, hiszen köztudott, hogy errefelé az emberek nem éppen egymás kezéből ragadják ki a kilincset, ha kultúrapárto­lásról van szó; leszámítva, ha meg kell fogalmazniuk e téren je­lentkező hiányérzetüket. Tisztelet a kivételnek. Ha cinikus szeretnék lenni, akár azt is mondhatnám, hogy a hi­vatásos kiállításszervezőkhöz képest az amatőrök jóval bölcseb­ben jártak el. így például az alkotó polgárőrök, akik igen előre­látó módon kitértek a mai nap dömpingje elől, s alkotásaikkal csak a jövő hétfőn lépnek nagyközönség elé. Ám csak részben az övék az érdem, mert mentoraik - az a Ratkó József Egyesü­let és a Hatvan Közművelődéséért Alapítvány - rendre-másra szervezik a színvonalas eseményeket a könyvárban, így min­den bizonnyal ők is bevetették közbenjárásukat azért, hogy leg­alább e téren ne legyen ütközés. Azaz, nem is tudom... Most látom a naptáramban, hogy az utóbb említett helyszínen ma meg sem rendezhették volna az említett programot, mert ott éppen Kovács Árpád, a számvevő- szék elnöke tart vélhetően hatalmas érdeklődésre számot tartó előadást, részben szintén az említett alapítvány szervezésében. Tessék mondani, ha elárulom, hogy erre az eseményre is ma 17 órától várják az érdeklődőket, akkor nagyon cinikus vagyok...? A politikus nem üzletember Nem leszek gazdasági mi­niszter, sportminiszter mara­dok — jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Gyur- csány Ferenc gyermek-, ifjú­sági és sportminiszter, aki előbb Kiskörén tájékozódott a Tisza-tó terveiről, majd pedig a dél-hevesi városban lakos­sági fórumra várták. Heves A megjelenteket természetesen mi sem érdekelte jobban, mint hogy valóban tervez-e változtatá­sokat a kormány, s ennek részese lesz-e a sportminiszter. A felve­tésre Gyurcsány Ferenc úgy vála­szolt: tudomása szerint a minisz­terelnök nem készül kormányát­alakításra, ő pedig jól érzi magát a sportminiszteri székben. Azon pedig cseppet sem lepődik meg, hogy újabb képtelen dolgok kap­tak szárnyra. Szóba kerültek a tárcáknál vár­ható kényszerű megszorítások is, ám ezek - jelentette ki - nem érintik a már megkezdett gyön­gyösi, hatvani beruházásokat. Az elkezdett sportlétesítmény-re­konstrukciók is folytatódnak, mégpedig annak ellenére, hogy ha a jelenlegi kormányzat kezdte volna azokat, akkor valószínű, nem így indulnak. Hosszú távon a kormányzat olyan projekt ki­dolgozásán gondolkodik, amely minden város esetében lehetősé­get teremt egy, a versenysportra is alkalmas terem megépítésére.- Az országban jelenleg 500-560 tornacsarnok hiányzik, s akkor még ném beszéltünk a kis közösségi csarnokokról és a felújí­tást igénylő meglévőkről — mond­ta a sportminiszter. A kormány tervezi, hogy kidolgoz egy mo­dellt, amely közelebb áll a 200 millió forintos megvalósításhoz, mint egy esetleges, a valóságtól el­rugaszkodott méretű és funkciójú tornaterem megépítéséhez. Ezek adaptálhatók lesznek azokon a helyeken, ahol erre van kereslet. Természetesen szóba került a Baumgartner támogatási ügye is, amelyről a miniszter azt mondta: az eset kapcsán jött rá arra, hogy az üzletember fogal­mazása nem azonos azzal, amit egy politikustól elvárnak. ________________________(-ROMI) P ÉNTEKI PORTRÉ A Stroke ellen egy Stroke-osztályt A szőrösszívű professzortól, valamint a vizsgától való félel­mében oly alaposan megtanul­ta az ideggyógyászatot, hogy végül ezt választotta szakterü­letéül dr. Semjén Judit. Pedig eredetileg gyermekgyógyász szeretett volna lenni az egri Markhot Ferenc Megyei Kórház neurológiai osztályvezetője.- Döntésemben szerepet ját­szott az is - teszi hozzá a főor­vos asszony -, hogy dr. Csornai Márta kiváló gyakorlatvezetőm volt a Debreceni Orvostudomá­nyi Egyetemen, ahol 1980-ban kaptam meg a diplomámat. Megszerettem a neurológiát, mert rendkívül logikusnak éreztem. Az anatómiai ismere­teinkre támaszkodva szinte mérnöki pontossággal behatá­rolható, hol található a beteg idegi károsodása, következés­képp azonnal lokalizálhatjuk a bajt. A diagnosztikai vizsgála­tok ezt rendszerint meg is erő­sítik. Ma már egyre több remek gyógyszer létezik, amelyekkel nemcsak fékezhető a betegség, hanem látványos javulás érhető el. Ez nekünk, gyógyítóknak, orvosoknak, nővéreknek, egy­aránt sikerélményt jelent. , Dr. Semjén Judit neurológián belüli kedvenc területei az agyérbetegség, népiesen guta­ütés, vagyis a Stroke, továbbá a rejtélyes eredetű fejfájás és a sclerosis multiplex. Utóbbi, fő­ként a fiatal, a 25-30 éveseket érintő betegséget sem tartja már életfogytig tartó tragédiá­nak a főorvos asszony, ugyanis erre is van az immunrendszerre ható, valóban eredményes gyógyszer. Sőt még a gyermek- vállalásról sem beszélik le azt a fiatalasszonyt, akit megtáma­dott ez a kór, lévén betegsége fékezhető, jól kezelhető, ha időben diagnosztizálják. A Parkinson-kór sem egyenlő im­már a tragédiával, az ilyen be­tegségben szenvedő embereken is segíthetnek a neurológiai osztályon. Korunk népbetegsége, a ha­lálozási statisztikában második helyezett Stroke azonban még mindig rettegésben tartja az embereket, lévén százezer la­kosra csaknem 380-400 eset jut, ez országos szinten évi negyvenezer új megbetegedést jelent. Ezért Semjén főorvos asszony és munkatársai külö­nös gondot fordítanak e beteg­ség megelőzésére, időbeni felis­merésére, az azonnali gyógyke­zelés megkezdésére, amelynek köszönhetően a fél oldalán megbénult ember újra önellátó lehet, nem szorul a családja gyámolítására. A kórház tervei között szere­pel, hogy amint ezt az anyagi feltételek lehetővé teszik, agyér­betegek kezelésére szakosodott Stroke-részleget hozzanak létre a neurológiai osztályon. A betegek érdekében dr. Semjén Judit csekélyke szabad­idejében is a szakirodalmat ta­nulmányozza, folyamatosan továbbképezi magát, és ugyanezt teszik osztályának dolgozói. Pe­dig neki is lenne magánélete, há­rom gyerek édesanyja. Akik nem­csak őt kényszerülnek nélkülöz­ni, hanem az édesapjukat, dr. Hernádi Lászlót is, aki szülész­FOTÓ: GÁL GÁBOR nőgyógyász főorvos. Ha valami csoda folytán mégis együtt lehet a család, úgy kirándulni men­nek, mert az utazás csaknem olyan nagy öröm, mint mikor dr. Semjén Judit megláthatja, hogy a betege ismét képes járni. NÉGYESSY ZITA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents